Pesti Hírlap, 1938. október (60. évfolyam, 221-246. szám)

1938-10-01 / 221. szám

BUDAPEST, 1938 * Előfizetés a Képes Va­sárnappal és a Képes Pesti Hírlappal együtt egy hóra 4.— pengő negyedévre 10 pengő 1­80 fillér. Egyes pél­dányszám ára 8 fillér, vasárnap 12 fillér (a mellékletek nélkül)Pesti Hírlap LX. ÉVFOLYAM, 221. (19.654) SZÁM SZOMBAT, OKTÓBER 1 Szerkesztőség: Vilmos­­ császár-út 78. Telefon 02-295 Főkiadók: Vil­mos császár-út 78. TeL 112-295 Erzsébet­ körút 1. Tel. 135-296 A fió­kok jegyzékét vasár­naponként az apróhir­detések élén közöljük Csehszlovákia, és a világbéke Csehszlovákia miatt majdnem lángba borult a világ. Ha hetek óta állandó aggodalomban élt Európa, ha a francia, angol anyák, felesé­gek, testvérek éppen olyan rettegésben éltek szeretteikért, mint a németek, olaszok és ma­gyarok, ha minden fővárosban félelemmel gon­doltak az emberek egy esetleges repülőgép­­támadás borzalmaira, ha minden országban kockán forgott minden értékes java életünk­nek, ha attól kellett tartani, hogy az emberiség kultúrája elmerül egy milliók holttestén végig­gázoló világháború és szociális forradalom­sorozat borzalmaiban, mindennek a rettegés­nek és félelemnek az eredendő okát így hív­ták: Csehszlovákia. Vagy ha tovább megyünk az oknyomozásban, ezt is mondhatjuk, az ere­dendő okot így hívták: trianoni szerződés. Trianonban megalkották Európa legéletképte­lenebb földrajzi, néprajzi, politikai és gazda­sági szempontból egyformán szörnyszülött ál­lamát.­­Megalkották úgy, amint azt Benesék kapzsisága követelte. Ez az állam halálra volt ítélve, amikor megszületett, ebben az állam­ban a föloszlás folyamata megkezdődött már akkor, amikor mint új szinfolt jelentkezett Európa térképén. A tényleges viszonyok min­den ismerője tudta, előre megjósolta, hogy ez az állam infekciós mérgével Európa és az egész emberiség békés életének és nyugodt fej­lődésének veszedelme. Az események a legsö­tétebb jóslatokat igazolták. Hajszálon múlt, hogy Csehszlovákia miatt új­­ világháború kez­dődjék, szörnyűségesebb, veszedelmesebb és rombolóbb hatású az elsőnél. Hála Istennek, ,ez a veszedelem már eltá­vozott fejünk felől. Münchenben, ahol a Né­met Birodalom, Olaszország, Nagy-Britannia és Franciaország vezető államférfiai összeültek, hogy a béke és háború fölött végérvényesen döntsenek, a szenvedélyek, bizalmatlanságok, hazug jelszavak szövevénye fölött győze­delmeskedett a józan ész és a jóakarat. A négy nagyhatalom négy kiváló képvi­selője visszaadta egy földrész megzavart éj­szakai álmát és lelki nyugalmát. Nem lesz há­ború. Elkerültük a legrosszabbat. Csehszlová­kiát pedig eléri kikerülhetetlen végzete, anél­kül, hogy — amint ez szándéka volt — fölbo­rítaná a világ békéjét. Ezt mi is éppen olyan fölszabadult lélekkel vesszük tudomásul, mint Európa mindegyik népe. A müncheni határozat azonban a mi szá­munkra mást is hozott. Az egyik pótnyilatko­zat szerint „a nagyhatalmak kormányfői kije­lentik, hogy a csehszlovákiai lengyel és ma­gyar kisebbségek problémája, amennyiben há­rom hónapon belül az érdekelt kormányok közti megállapodás után nem rendeztetik, a négy nagyhatalom itt jelenlevő kormányfői to­vábbi összejövetelének tárgya lesz“. Egy má­sik pótegyezmény pedig kimondja, hogy Olasz­ország és Németország csak akkor garantálja az újra megrajzolandó Csehszlovákia határát, ha a lengyel és magyar kisebbségek kérdését is rendezték. Mi eddig mindig azt kívántuk, hogy a cseh­szlovákiai magyar kisebbség ügyét a szudéta­­németség problémájával egyidejűleg kell ren­dezni, még­pedig a szudétanémetek számára megállapított elvekkel egyenlő alapon. Termé­szetesen kedvesebb lett volna számunkra, ha Münchenben így határoznak. Az egyidejű ren­dezésről most már le kell mondanunk. Előre­láthatólag csak hosszú és nehéz diplomáciai tárgyalások, esetleg új négyhatalmi konfe­rencia izgalmai után juthatunk hozzá iga­zunkhoz. Maradt azonban valami kárpótlásunk: ha az egyidejű rendezés lehetősége el is enyészett, az azonos elvek alapja megmaradt és megerősí­tést nyert. Az imént idézett határozatban a nagyhatalmak elismerik a magyar és lengyel követelések jogosultságát, elismerik a magyar és lengyel kisebbségek önrendelkezési jogát, elismerik, hogy ezt az ő problémájukat is rendezni kell, a rendezést pedig kétszeres garancia alá helyezik. Az első garancia az, hogy ha a prágai kormány megmaradna eddig tanúsított elzár­kózó magatartásában, a négy nagyhatalom kép­viselői újra összeülnek, hogy a magyar és len­gyel követelések fölött határozzanak és meg­szabják a magyar és lengyel kisebbségi jogok érvényesülésének útját és mértékét. A másik garancia pedig az, hogy addigr amíg Magyar­­ország és Lengyelország jogos követelései nem teljesülnek, sem a Német Birodalom, sem Olasz­ország nem hajlandók a cseheknek megadni a várva várt területi jótállást. Megfelelő mértékben értékelni kell ezt az eredményt; ismerjük el: itt megnyílik a kapu a magyar reménységek teljesedése előtt. Négy nagyhatalom határozata biztosítja, hogy a kapu most már ne csapódjék be az orrunk előtt. Annyi keserűség és kétségbeesés után öröm­ünnepünk van Magyarországon. És az öröm­ünnepen hálás gondolattal emlékezzünk meg azokról, akik a magyar igazságot győzelme felé az első lépésekhez segítették. Mussoliniról, aki nem felejtette el, hogy ő volt az első felelős állásban levő államférfi, aki elégtételt követelt a világháború nagy megcsonkítottjának, Ma­gyarországnak. Ő volt az, aki a mostani vál­ság során fölvetette a gondolatot, hogy a nagy­hatalmak nem elégedhetnek meg a szudétané­­metség ügyének elintézésével, hanem „totális“ rendezést kell végezniük abban a nemzetiségi dzsungelben, amelyet Csehszlovákia jelent­­ Európa szívében. Hasonló elismeréssel kell­­ megemlékeznünk Hitlerről, aki a magyar kö­veteléseket magáévá tette és aki Mussolinival együtt megtagadta a garanciavállalást addig,­­ amíg magyar elnyomottak szenvednek. A­­ magyar szívek hálája fordul Chamberlain felé is, akinek fő része van abban, hogy Európa békéjét sikerült megmenteni. Az ő becsületes és angol korrektségben nevelt lelke nem zár­kózott el és a jövőben sem zárkózhatik el a magyar követelések jogossága előtt. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Chamberlain­­ ma a legnépszerűbb emberek egyike Magyar­ia­országon. És végül ne felejtkezzünk meg Da­ladier francia miniszterelnök érdemeiről sem, aki nem törődött azzal, hogy a francia közvé­­­­lemény egy része vakon akarja követni Cseh­­­ Szlovákiát a vesztébe vezető úton, népszerű­sége kockáztatásával vállalkozott a müncheni útra, hogy részt vegyen a béke megmentésé­nek utolsó kísérletében, ott pedig nem áll.- A cseh kormány elfogadta a müncheni egyezményt Hitler és Chamberlain pénteken délelőtt béke­egyezményt írtak alá Münchenben A hazatérő Mussolinit, Chamberlaint és Daladiert határtalan lelkesedéssel fogadták Daladier és Göring szívélyes tanácskozása A müncheni egyezményt mindenütt úgy fogják fel, mint egy új békés irányú nemzetközi politika kezdetét Ami csütörtökön Münchenben végbement, a nemzetközi viszonylatok történetében egyedülálló esemény: Európa négy vezető nagyhatalma össze­fogott, hogy észszerű határai közé szorítson egy erőszakkal összeboronált államot. A világ népei nem hiába lesték hittel és bizakodó hangulatban, hogy mit hoz a négy nagyhatalom képviselőinek tanácskozása. Münchenben valóban megnyílt az igazság és a nemzetközi béke kapuja. A világ egyszeriben felszabadult a szörnyű lidércnyomás alól A nagyhalaknak fővárosaiban, Londonban, Párizsban, Rómában, Berlinben a meg­egyezés hírét a határtalan örömnek ollyan kitö­résével fogadták, mint annak idején a győztes nagyhatalmak a fegyverszünet és a győzelem hi­rét. A világsajtó egybehangzóan úgy fogja fel a müncheni megegyezést, mint egy uj és jobb kor­szaknak hajnalhasadását, mérföldkövet, amely a nemzetközi politikának uj irányát és útjait jelzi. Berlin zászlódíszben pompázik s az egész német sajtó a nemzet mély hálájáról biztosítja a nagy­hatalmak államférfiak, akik a történelem évlap­jaira méltó cselekedetükkel megváltották a vilá­got egy fenyegető háború borzalmaitól. München­ben — írják a német lapok — nem egy régimódi nemzetközi értekezletet tartottak, hanem a négy legnagyobb európai nemzet államférfiai ültek le egy asztal köré, azzal az elhatározással, hogy szi­lárdabb alapokra fektetik Európa békéjét. A müncheni megegyezés híre rendkívüli lel­kesedést keltett Londonban, ahol az értekezletet megelőző napok a leglázasabb háborús készülő­désben teltek el. Az egész angol sajtó megnyug­vással és megkönnyebbüléssel üdvözli az egyez­ményt, mint a béke megmentését. A Daily Tele­graph müncheni tudósítója páratlannak nevezi a miniszterelnök sikerét, amely a müncheni lakos­ság örömujjongása után ítélve, nagyobb volt, mint az a siker, melyet Chamberlain szerdán este az alsóházban a müncheni találkozó bejelentésével aratott. Chamberlaint, aki pénteken délután tért vissza az angol fővárosba, óriási tömegek határ­talan lelkesedéssel fogadták. Nem fogadták na­gyobb lelkesedéssel még Haiget sem 1918-ban, az angol hadsereg győzelmes generalisszimuszát. Óriási lelkesedéssel fogadták a megegyezés hírét Párizsban is, ahol a közvélemény az utóbbi napokban már kezdett a háború elkerülhetetlen­ségébe belenyugodni. A kommunista lapok kivé­telével az egész francia sajtó a legnagyobb öröm­mel üdvözli a müncheni eseményt. A francia sajtó­­olyan hangot üt meg, ami újabban szinte meg­lepő: meleg szavakkal ír Mussoliniról. Érthető lelkesedéssel üdvözli Olaszország Mus­solinit, akinek az egyezmény létrejövetelében olyan oroszlánrésze volt. „A csehszlovák kérdés megoldást nyert, — írja a Corriere della Sera é­s a megoldásnál azt az elvet tartották szem előtt.

Next