Pesti Hírlap, 1938. november (60. évfolyam, 247-272. szám)

1938-11-20 / 264. szám

30 ______________________________­_________________m..ssssssBammsmm ­ Hétfőn indulnak a magyar zarándokok Rómába. Az eucharisztikus nagygyűlés befejezéseként dr. Se­­rédi Jusztinián hercegprímás vezetésével hétfőn este hét órakor indul Rómába a Déli pályaudvarról négy­száznál több magyar zarándok. A zarándoklás célja, hogy a magyar katolicizmus háláját és hódolatát tol­mácsolják XI. Pius pápa előtt és megköszönjék, hogy az idén Magyarországnak juttatta az eucharisztikus világnagygyűlés rendezését. A zarándokokat a pálya­udvaron a pápai himnusszal fogadják, majd az ünne­plés búcsúztatás után elindul a zarándoklás, amely­nek első pihenőállomása Firenze lesz, ahová kedden érkeznek meg. A zarándokok vonata csütörtökön este tíz óra körül fut be Rómába, ahol ugyancsak ünnepies fogadtatás­­ lesz.­­ Megválasztották az első „Evangélikus Egyetemes Presbitérium“-ot. Mint ismeretes, a legutóbbi Evangéli­kus Országos Zsinat a presbitériumnak (egyháztanácsnak) az egyház és a társadalom életében oly nagyszerűen be­vált intézményét az egyházközségek feletti fokozatokra is kiterjesztette. A törvény alapján most választották meg a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem első presbitériumát, amelynek az egyházegyetem elnökségé­vel, báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelővel és Kapi Béla püspökkel élén rendes tagjai lettek, hivataluk alapján: Raffay Sándor és Kovács Sándor püspökök, A Mes­­terházy Ernő, Pesthy Pál, Sztranyavszky Sándor ny. mi­niszterek és Lichtenstein László egyházkerületi felügye­lők, Szelényi Aladár és Zongor Béla egyetemes főjegy­zők, Szósó Lajos főügyész. Választás folytán: Pröhle Ká­roly soproni egyetemi-hittudománykari tanár, Bruckner Győző miskolci jogakadémiai dékán-tanár, Arató Gyula kőszegi leánylíceumi igazgató, Somogyi Béla körmendi igazgatótanító, Mikler Károly ny. jogakadémiai tanár, Bartos Pál szarvasi lelkész, Kardos Gyula balassagyar­mati alesperes-lelkész, Laszkáry Gyula földbirtokos, egy­házmegyei felügyelő, Ziermann Lajos soproni esperes­lelkész, Ostffy Lajos ny. főispán, Duszik Lajos miskolci esperes-lelkész, püspökhelyettes és Zsedényi Béla mis­kolci jogakadémiai tanár. Különfélék — A Pesti Hírlaphoz érkezett hazafias célu adomá­nyok. „Magyar a magyarért!“ Budapesti órások Ipartes­tületinek szakmai gyűjtése: 1010 P. Budapesti órások Ipartestülete (Károly király-ut 3/a.) : 300 P. Keresztély Sándor zongoragyáros: 50 P. — „Szent Imre“ Önsegélyző Asztaltársaság (Pestszenterzsébet, Horthy Miklós-ut 28.): 30 P. — Csongrádi-Schopf Endre: 10 P. — Rákosmezei takarék asztaltársaság (Szent Mi- Mly­ut 31. Knechits-féle vendéglő) : 10 P. —■ Szabad pol­gárok asztaltársasága (Csángó-u. 7. Felzinger-féle ven­déglő) : 10 P. — Sós József (Nagyberény): 3 P. — Schmidt János (Baja, Dalmady Győző-u. 17.): 3 P. —* Eddigi gyűjtésünk: 16.095 P 18 f. A Nemzeti Repülőalapra: A nagykoltói leventeokta­tók és leventék: 24 P 50 f. A mentők javára: Wertheimer Dezsőné (Rákospa­lota) : 1 P. A vakok falvdra: Wertheimer Dezsőné (Rákospa­lota) : 1 P. — A pécsi tudományegyetem Ünnepi közgyűlése. Pécsről jelentik: Az Erzsébet Tudományegyetem szombaton délelőtt Szent István király halálának ki­lencszázadik évfordulóján és boldogult Erzsébet ki­rályné névünnepén az egyetem aulájában ünnepi köz­gyűlést tartott, amelyen megjelent Blaskovich Iván baranyam­egyei, Nikolits Mihály pécsi főispán, Makay István pécsi polgármester, Olló István vármegyei fő­jegyző és Pécs városának több más előkelősége. Az egyetemi énekkarok előadták a Magyar Hiszekegyet, majd Birkás Géza rektor mondott emlékbeszédet Er­zsébet királynéról, valamint a száz évvel ezelőtt el­hunyt Kölcsey Ferencről Tóth László egyetemi tanár székfoglalójában Szent István királyról emlékezett meg. Császár Elemér egyetemi rendkívüli tanár a múlt évben meghalt nagy magyar fizikusról, Rhorer László tanárról tartott emlékbeszédet. Pröhle Károly egyetemi tanár a szintén a közelmúltban meghalt Payr Sándor egyetemi tanár, protestáns egyháztörté­nészről emlékezett meg. Az ünnepi közgyűlés a Him­nusz hangjaival ért véget. — Amerika „első számú ellensége“ — a por. Rég­óta tudjuk, hogy a por az egészség ellensége. Hogy azonban annyira ártalmas lehet, mint az Egyesült Államok egyes területein, ezt kevés ember tudja. Az amerikai orvosegyesület most kiadott évi jelentése szerint Kansas, Colorado, New Mexico, Oklahoma és Texas államokban a szárazság következtében támadt homokfellegek nagy­on megviselik a lakosságot. Amint egy-egy területen végigsöpör a homokfelhő, észre­vehetően emelkedik a halálozások száma. Hogyne, mikor egy hektárnyi földre 7—90 tonna homok esik évente! Ezek a porszemek a górcsövi vizsgálat meg­állapítása szerint a legkülönbözőbb baktériumokat és erjesztőanyagokat tartalmazzák, így nem csoda, ha fenti államokban súlyos torokbajok lépnek fel jár­­ványszerűen, sőt gyakori a bőrkiütés, az orrüreg- és szemhártyagyulladás is. A gyermekhalandóság az utolsó hat év alatt a százezres alapszámhoz viszo­nyítva 62,3-ról 80,5-re emelkedett. Az átlagos életkor nem haladja meg az ötven évet, holott Amerika egyéb területein a hatvanöt évet is eléri. S mindezt az éven­ként szabályos időközökben visszatérő porfelhők okoz­zák. Apró tűszemek hatolnak be a legfinomabban recézett védőálarc alá is; sokszor több kilométeres magasságba kavarognak fel, úgyhogy még a repülő­gép sem tud gyilkos rétegükből kimenekülni. Roose­velt elnök nem hiába indított ezekben az államokban erőteljes fásítási mozgalmat: Amerika „első számú ellensége“ nem a gengszter, hanem a por. — Érdekességek, amelyekről kevesen tudnak. Az Új­világ legrégibb egyeteme Limában, Peru fővárosában működik. 1551-ben alapították, alig két évtizeddel az­után, hogy Pizarro meghódította Perut Spanyolország számára.­­ Egy német orvös számítása szerint, ha az emberi, középkori alkémista­ módra elemeiből akarnék összerakni, egy 75 kilós emberi testhez a következő anya­gokra lenne szükségünk: 40 kg. oxigén, 20 kg. szén, 7 kg. hidrogén, 2 kg. kalcium;­ egyéb kisebb mennyiségű ele­mek összesen: 6 kg. Mindennek nyersanyag-értéke együttvéve — úgymond — alig hét pengő. — A legtöbb „szárazföldi patkány“ — azaz, aki még nem, vagy csak ritkán utazott tengeren — hajóraszállás után hamarosan megkapja a tengeri betegséget. Mondják azonban, hogy kötéltáncosok, akrobaták, táncművészek, szóval azok, akiknek hivatása az egyensúlyérzék állandó gyakorlásá­val jár, ritkán és nehezen betegszenek meg.­­ Japánban, a birkózóversenyeken nem kezdik a mérkőzést azonnal a gongütés után. Régebben, mikor a jel felhangzott, a ver­senyzők előbb körüljárták a porondot, a nézők mulatta­­tására furcsa torzképeket vágtak, tornagyakorlatokat tar­tottak s ilyen módon egy óra is eltelt, amig végül egy­másnak mentek. Most már a gongütés után csak tíz percnyi időt hagynak nekik ezekre az előkészületekre. — Kínában még ma is szerepel a nyilvános forgalomban egy ércpénzfajta, melyen egy köröm lenyomata látható. A lenyomat, a legenda szerint, egy háromezer esztendő­vel ezelőtt élt királynő hüvelykujjától származik, aki az érme viaszmintáját véletlenül megkarcolta.­­ A leg­utóbb nálunk is megfigyelhető holdfogyatkozást az éj­szakai utca járókelői alig méltatták figyelemre. Régebben bizony másképen volt. Az ókorban sokhelyütt azt hitték, hogy az „elfogyó“ napot és holdat démonok falják fel s roppant lármával, zajjal, hűhóval igyekeztek a szörnye­tegeket elriasztani a „megtámadott“ égitestektől. A gyer­meteg szokás még az elmúlt században is élt. Mikor 1877-ben Konstantinápolyban holdfogyatkozás állott be, a tereken és az utcákon ijedt emberek sokasága gyűlt ösz­­sze s fazekakkal, üstökkel, puskalövésekkel fülrepesztő zenebonát csaptak, hogy a „holdfaló démont“ elkerges­sék az égről.­­ Az Egyesült Államok déli részén dina­­mittal csapolják le a mocsarakat. A víz alatt felrobban­tott töltények felszaggatják a mocsár fenekét és a víz azután magától folyik le az előre elkészített árkokba és csatornákba. Ilyen módon számos gyilkos maláriafészket sikerült rövid uton elintézni.­­— A budapesti Olasz Kulturintézet akadémiai évének megnyitása. Balbino Giuliano olasz szenátor, az Istituto Italiano di Cultura per l’Ungheria elnöke, hétfőn délután hat órakor nyitja meg ünnepélyes ke­retek között az Olasz Kulturintézet ezidei akadémiai évét. Giuliano azelőtt az olasz közoktatásügy (nem­zetnevelés) minisztere volt, ma pedig a Római Egye­tem bölcsészetkari dékánja. Balbino Giuliano kiváló filozófus, irodalomtörténész és szónok, már többször járt Magyarországon, hazánkat jól ismeri s kultusz­miniszter korában is sokat tett már a magyar-olasz kulturális kapcsolatok érdekében. — Gyászistentisztelet L Ferenc József lelkiüdvéért. I. Ferenc József apostoli királyunk őfelsége lelkiüdvéért halála évfordulójának alkalmából hétfőn a királyi palotá­ban levő, Szent István dicsőséges jobbjáról elnevezett ud­vari és vérplébániatemplomban a gyászistentisztelet dél­előtt tíz órakor kezdődik. — A budapesti egyiptomi királyi követség közli, hogy a Bairam ünnepségek alkalmából az egyiptomi kirá­lyi főkonzulátus irodahelyiségei november 22-től 25-ig zárva lesznek. — Gyászistentiszteletek. November 24-én lesz egy éve, hogy dr. Lábán Antal, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója, bécsi egyetemi tanár meghalt. Emlékezetére csütörtökön reggel kilenc órakor a budapesti Ferencren­­diek templomában gyászmisét mondanak.­­ A budapesti spanyol követség meghívja a fővárosban lakó spanyol ál­lampolgárokat és a spanyol nemzeti mozgalom barátait Jose Antonio Primo de Rivera, a spanyol Falanx meg­alapítója hősi halálának második évfordulója alkalmá­ból, a megboldogult lelki üdvéért hétfőn reggel kilenc órakor a terézvárosi templomban (Nagymező-utca és Ki­rály-utca sarok) tartandó szentmisére. — Országzászló ,őrség. Vasárnap az „Árpád Fejede­lem Polgári Lövészegyesület“ díszszakasza és a 15. sz. „Bethlen“ cserkészcsapat vonulnak ki déli 12 órai őrség­váltásra az Ereklyés Országzászlóhoz. A csapatokat a cse­peli Weiss Manfréd-gyár tűzoltó zenekara kiséri és adja a Szabadság-téri térzenét. — Fájdalomcsillapítás — szeszbefecskendezéssel? Bécsi jelentés szerint Thursz varsói orvos új módszert talált fel makacs fájdalmak leküzdésére. Tartós neural­­giás fájdalmakban szenvedő betegeket kezelt, de a pa­naszok sem morfiumra, sőt még az újabban használt kobraméreg-készítmények hatására sem enyhültek. A tu­dós erre fiziológiai konyhasóoldattal együtt alkoholt fecskendezett a betegek erébe, mire a fájdalmak jelen­tékenyen csillapodtak. A befecskendezéseket többnapi időközben adagolta, míg csak a hatás be nem követke­zett. A módszer, állítólag, nem jár veszéllyel és felta­lálója szerint igen alkalmas gyógyíthatatlan rákbajban szenvedők gyötrelmeinek enyhítésére is. PESTI HÍRLAP 1938 november 20., vasárnap Előadások és gyűlések Vasárnap: színvonala.“ (6.) Budapest-Kőbányai Kálvin Szövetség (Pongrác­ út 17.) Szeretetvendégség. (6.) Hétfő: Tanítóintézeti Tanárok Or­szágos Egyesülete (Huba­ utca 6.) Medgyesi Zsófia: ,,A ta­nítói hivatás órája. ** (5.) Magyar Tudományos Akadé­mia. Felolvasó ülés. (5.) Népegészségügyi Múzeum (Eötvös-utca 3.) Dr. Batiz Dénes: „Az egészséges mű­hely.“ (8.) Máramarosvármegyei Egye­sület (Géza-utca 4.) Rendkí­vüli közgyűlés a rutén kér­désben. (7.) Hétfői Társaság (Károly ki­­rály­ út 6.) Vitéz Berkó Ist­ván: „A Felvidék.“ (Fél 9.) Magyar Társadalomtudomá-­­ nyi Társulat (Tudományos Akadémia.) A rendes köz­gyűlés keretében: Dr. Hor­­­­váth Barna: ,,A közvélemény megismerése és irányítása.“­­ (D. e. 11.) Népegészségügyi Múzeum (Eötvös­ utca 3.) Dr. Bier-­­­bauer Virgil: „Korszerű mun­káslakások.“ (4.) Budapest Országúti Szent Ferencrendi plébánia kul-­­ turdélutánja. (Zárda­ utca 4.) Uzdóci Zadravetz István:­­ „Ellentétben áll-e az anya­­szentegyház a nemzeti gon­­­­dolattal“ (5.) Gresham félemeleti klubhe­­­­lyiségében: Weszelovszky Gyula: „A lelkiuralom élet- Különös esetek A végzetes autó Newyorki lapok közlik a következő mulatságos történetet. Farr Unke washingtoni egyetemi tanár néhány tanártársával együtt Angliába utazott, hogy a sziget­­ország egyes vidékeit tanulmányozzák. Miután az volt a céljuk, hogy minél több vidéket bejárjanak, a ta­nár megvett egy elég rozoga autót, amelynek vevő­jeként magát jelentette be. Három hétig a kis társa­ság állandóan uton volt. Ekkor hazafelé készülődtek. Miután a kiszolgált gépkocsin nem tudtak túladni, de nem is tartották érdemesnek vele sokat vesződni. Farr Unke tanár Londonban egy elhagyott utcába vezette a kocsit és — mint az Amerikában szokás — egy­szerűen otthagyta. Azután, mint aki jól végezte dol­gát, távozott. Talán két héttel azután, hogy hazatért Washing­tonba, hivatalos levelet kapott a londoni rendőrségtől, amelyben arról értesítették, hogy, miután nem a megengedett helyen állt meg kocsijával, ezért két font büntetésre ítélték. Egyben a hatóság felszólította, hogy huszonnégy óra alatt a kocsit távolítsa el, kü­lönben másodszor is és pedig szigorúbban megbün­tetik. Farr Unke tanár erre levelet írt a londoni rend­őrségnek, amelyben közölte, hogy a newyorki lakos és így nem éli módjában a rozzant kocsiért Londonba utazni és azt az elhagyott mellékutcából elvinni. Kéri azonban a rendőrséget, hogy árvereztesse el a kocsit, két fontot csak kap érte és ezt az összeget tartsa meg a bírság fejében. Nem telt el négy hét és Farr lakásán megjelent az angol konzulátus kiküldötte, hogy a két font kirótt és meg nem fizetett bírság fejében bútorait lefoglalja. A tanár dühöngött, de hiába volt minden, a két fon­tot meg kellett fizetnie. És hogy egyszers mindenkor­­ra véget vessen a további fejleményeknek, táviratozott egy londoni gépkocsiszín-vállalatnak és megbízta, hogy adja el kocsiját. Kis idő múlva megérkezett a válasz. A garage tu­lajdonosa értesítette, hogy a kocsira árverést tűzött ki, de vevő nem jelentkezett. Kéri a felmerült négy font kiadásnak átutalását. A tanár dühében már azt sem tudta, mit csinál­jon. Végre jó ötlete támadt. Levelet írt a londoni rend­őrségnek és az autót neki ajándékozta. Hamarosan megkapta a választ. A londoni rendőrség köszöni a fi­gyelmet, de ajándékot elvből nem fogad el és így fel­kéri, hogy a kocsi hova szállításáról minél előbb in­tézkedjék ... Egy ideig szélcsend állott be az ügyben. Farr már megkönnyebbülten lélegzett fel, talán mégis sikerült a boszorkányos autótól megszabadulnia. Tévedett. A londoni rendőrség ismert borítékja csakhamar újra megérkezett. Ebben­ közölték vele, hogy ismeretlen tettesek az autót ellopták, de a rendőrségnek sikerült a tetteseket elfogni és felkérik, hogy mint tulajdo­nos, gondoskodjék az autóról. Amennyiben pedig a felszólításnak egy héten belül eleget nem tesz, a ko­csit elárverezik. Farr boldogan rohant a távirdahivatalba. „El­árverezni!“ táviratozta Londonba. Hat hét múlva a tanár értesítést kapott, hogy az autót elárverezték és a költségek és a bírságok levo­nása után fenmaradt 7 shillinget és 6 percet címére átutalták. Ezzel végre ez az ügy csakugyan lekerült a napi­rendről. A hangutánzó A londoni „Gordon and Styls“ teabehozatali vál­lalat megrettenve tapasztalta, hogy vevőközönsége hónapról-hónapra fogy. Lelkiismeretes vizsgálódás után megállapította, hogy vevőinek nagy részét az újonnan alakult „Ambrosia“ társulat halássza el. Gordon sokáig töprengett, hogy mit tegyen. Új­ságcikkek, reklámok, a kereskedelem terén szokásos terjesztési ügyeskedések nem biztatták nagy ered­ménnyel. Valami más, újabb, eredetibb ötletet szere­tett volna. A véletlen a kezére játszott. Jelentkezett nála egy ügynök, aki — mint a beszélgetés közben megtudta , kitűnően tudja utánozni más emberek hangját, beszédét, modorát. A megváltó ötlet meg­született. Gordon bizalmas tanácskozásra vonult visz­­sza az ügynökkel és sikerült is vele megállapodnia Gordon ugyanis a következő utasítást adta az ügynöknek: A cég átadja az elvesztett vevők nevét, címét. Átadja továbbá az Ambrosia vállalat vevőinek a ki­mutatását, amelyet sikerült nagynehezen megsze­rezni. Az ügynök keresse fel az „Ambrosia“ főnökét, tanulmányozza ennek hangját, beszédmodorát. Ha ezt már tökéletesen elsajátította, hívja fel telefonon az „Ambrosia“ vevőit és a főnök hangján mondjon min­denféle kellemetlenségeket. Hogy a vevőről a cég ezt, vagy azt hallotta, hogy az árut kifogásolta, hogy a ki­szolgálással nem volt megelégedve stb. és ezeket a panaszokat erélyesen utasítsa vissza. Gordon úr meg volt győződve arról, hogy a fel­bőszített vevők azonnal hátat fordítanak az „Am­brosia“ vállalatnak. Napok múltak, hetek múltak, de eredmény nem mutatkozott. A vevők csak nem szaporodtak. Nem­hogy az elpártoltak visszatértek volna, de még mások is kimaradtak. Egy szép napon aztán az „Ambrosia“ igazgatója felkereste és keservesen panaszkodott for­galmának nagy pangásáról. Vevői elmaradtak és nem érti, hogy mi történt. A két igazgató most már közösen nyomozott és csakhamar megtalálta a magyarázatot. Az elmaradt vevőket az ügynök halászta el, aki a vevőkkel mind a két vállalat főnökének hangján kellemetlenkedett és­­ módját tudta ejteni, hogy újonnan alapított saját vál­lalatát a figyelmükbe ajánlja.

Next