Pesti Hírlap, 1938. december (60. évfolyam, 273-297. szám)
1938-12-01 / 273. szám
BUDAPEST, 1933 LX. ÉVFOLYAM, 273. (19.708) SZÁM CSÜTÖRTÖKI DECEMBER 1 Előfizetés a Képes Vasárnappal és a Képes Pesti Hírlappal együtt egy hóra 4.— pengő negyedévre 10 pengő 80 fillér Egyes példányszám ára 8 fillér, vasárnap 12 fillér (a mellékletek nélkül)Pesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon 112-285. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. tel. 112-295 Erzsébet körút 1. Tel. 135-296 A fiókok jegyzékét vasárnaponként az apróhirdetések élén közöljük II francia sztrájk A késő estig ideérkezett hírek szerint Paris kritikus szerdája, melyet a francia köztársaság határain túl, világszerte feszült figyelemmel és érdeklődéssel kísértek, különösebb fejlemények, véres közjátékok nélkül zajlott le, s Daladier és a francia kormány teljes győzelmével végződött. Ezt a híradást megnyugvással és elégedetten nyugtázza az egész világ. Páriának és Franciaországnak éppen olyan kevéssé érdeke, mint Európának, hogy a polgárháború véres anarchiájába züllesztett Franciaországban megint a Népfront vörös uralma kerekedjék felül; annak a Népfrontnak uralma, mely a spanyol polgárháború kezdeti idejében politikájával és pártállásával csaknem a világháború fúriáit szabadította reá a világra. A kritikus szerdai ütközetet nemcsak Daladier és kormánya nyerte meg, hanem a francia nép józan többsége, így mindenekelőtt a francia munkásság becsületes és hazafias érzésű tömegei, melyek kénytelenül engedelmeskedtek ugyan a szakszervezetek sztrájkparancsának, de ellentmondás és véres tüntetés nélkül fogadták a kormány ellenintézkedéseit is. A mozgósított vasutasok, a víz, a villany, a gáz, az élelmiszerüzemek katonai felügyelet alá helyezett munkásai és alkalmazottai teljesítették a sztrájkparancs ellenére is kötelességüket: a nagy gépezet, az állam gépezete szabályosan működött ez igazán válságos napon, s Franciaország népe választásokkal is felérő bizonyítványt állított ki a szükségrendeletek és Daladier politikája mellett. Csak elfogult és rövidlátó külföldi szemlélők állíthatják, hogy a francia sztrájk baloldali esélyei kárörvendő várakozást keltettek azokban az államokban, melyek eltértek a parlamentáris demokrácia politikai vonalától, csak rövidlátó és rosszhiszemű népfront-propaganda hirdetheti, hogy akár Németország, akár Olaszország kárörömmel és kézdörzsölő várakozással lesték, mint zuhan Franciaország e szerdai napon a polgárháború örvényébe. Az igazság másképpen hangzik: európai béke nincs európai egyensúly nélkül, s minden nagy és kis népnek egyformán érdeke, hogy egy erős és békés Franciaország részt vegyen az európai újjáépítés nagy művében. Egyetlenegy birodalom kormánya teste csak e napon reménykedve a francia sztrájk esélyeit: ez a birodalom Szovjet-Oroszország. Csak Moszkvának érdeke, hogy Párisbanés a francia vidéken föllángoljon a polgárháború, győzzön az anarchia, s Moszkva megint rendelkezni tudjon Párisban és Párison át az európai politikában. A kritikus szerdai nap megmutatta, hogy Franciaország népe, így elsősorban a francia munkásság tökéletesen ismeri és megérti a politikai helyzetet, s Moszkva párisi ágensei nem terelik többé olyan akadálytalanul a francia munkásságot háború és béke meredélyei között, mint Blum kormányzásának idejében. Daladier erős kézzel nyúlt e válságba, s megmutatta a világnak, hogy Franciaország ismeri kötelességét önmagával és a világgal szemben. Nem kétséges, hogy ez a szerdai nap külpolitikai kihatásaiban hosszú időre eldönthette volna a világ egyensúlyi helyzetének esélyeit. Egy gazdaságilag és társadalmilag meghasonlott és tehetetlen Franciaország, egy lángoló, népfrontos Franciaország Európa szívében egyértelmű a világháborúval. Daladier nem csinált titkot meggyőződéséből, hogy minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel meggátolja az utca és a csőcselék forradalmát, s a francia nép megértette az erőskezű francia kormányelnök szavát. A szerdai nap jelentősége messze túlhaladja a francia belső viszonyokat. Nem arról volt szó e napon, hogy a kormányhatalom és a törvények uralma erősebb-e Franciaországban, mint a vörös vezetők által igazgatott csőcselék, mint az utcára kényszerített munkásság, mint a törvények érvényét lábbal tapadó, üzemeket kisajátító, a békés munka rendjét és eredményeit megsemmisítő Tnob lázadása. Daladier megmutatta a világnak, hogy Franciaország kiheverte a Népfront uralmának szellemi és társadalmi válságát. Szerda reggel megindultak a francia vasutak, megjelentek a polgári lapok, a francia polgár tudott élelmiszert vásárolni a csarnokokban, a francia házakban meggyulladt a villany és folyt a víz a csapokból: a világ megkönnyebbülve észlelte, hogy Franciaország ismeri kötelességét önmagával és múltjával szemben. Olyan politikai, szellemi és gazdasági erőforrás, mint amilyent Franciaország képvisel, nem semmisülhet meg beláthatatlan nemzetközi következmények nélkül. A szerdai sztrájk következéseiben felvázolta e megsemmisülés rémképeit az európai láthatárra. Daladier szükségrendeleteinek ürügyén megütközött mégegyszer egymással a régi és az alakuló, új Franciaország, a két front, a népfront és a nemzeti arcvonal. Kétségtelen, hogy Daladier ma a francia tömegek szemében is az erőskezű nemzeti kormányzás képviselője, s ugyanakkor nem hiszi senki, hogy ez a politikus valaha is el tudna, vagy akarna térni a francia államiság nagy eszményeitől, a demokráciától és a parlamenttől. A francia parlament, minden hibájával, még mindig a népakarat kifejezője, s ez a parlament adott felhatalmazást Daladiernek és Reynaud-nak a szükségrendeletekkel való kormányzásra, nem pedig az utca és a csőcselék, mely most szabotálni akarta a parlament akaratát. A szerdai sztrájk csődje az utca eszközeivel dolgozó népfront csődjét jelenti. Daladier megmarad a francia alkotmány bástyái között, de megmutatta — s a francia nép igazolta szándékát —, hogy az ország alkotmányos erői, a hadsereg és a közigazgatás, nem hajlandók odadobni a törvényeket a vörös múl, a felizgatott és elvakított szélsőség rémuralmának. Bizonyos, hogy a szerdai nap üdvös következményekkel lesz majd Franciaország közeli jövőjének s az európai helyzetnek kialakulására. Ettől a szerdai naptól függött — a jobboldali „Figaro“ szerint — „a köztársasági szabad akarat és a forradalmi anarchia közötti mérkőzés kimenetele“. Csütörtökön Franciaország visszatér a békés munkához, s dokumentálja az egész világ előtt, hogy az ország belső ereje és hatalmi tekintélye töretlen. A szerdai nap bizonyíték, hogy Moszkva nem rendelkezik többé a francia demokrácia tömegeivel. Az európai együttműködés és a béke hívei mindenütt a világon őszinte elégtétellel és reménykedéssel fogadják ezt a hírt. Codreanu román vasgárdista vezért és tizenhárom társát szökés közben agyonlőtte az őrszemélyzet A jilavai katonai fogházba akarták az elítélteket szállítani és közben ismeretlen tettesek megtámadták a gépkocsikat . Szerdán délelőtt már el is temették az agyonlőtt fegyenceket A Vasgárda egykori vezérét, Corneliu Zelea Codreanut és tizenhárom társát a szerdára virradó éjszaka agyonlőtték. Codreanut — mint ismeretes — a Vasgárda feloszlatása után lefolytatott hazaárulási perben jogerősen húszévi kényszermunkára ítélték s ezt a büntetést most kellett volna megkezdenieegykényszermunkatelepen. Vele együtt akarták elszállítani a bukaresti katonai ügyészség jilavai fogházából tizenhárom társát is, akiknek szintén húsz-húszévi kényszer-munkabüntetést kellett volna megkezdeniük. Az elszállítandók között volt Duca miniszterelnök három gyilkosa és tíz diák, aki annak idején az egyik bukaresti kórházban sortűzzel agyonlőtte Constantin Stelescu volt gazdárdistavezért, mert állítólag elárulta a gárdát. A hivatalos jelentés hozzáteszi, hogy a katonai hatóságok szerdán délelőtt megadták az engedélyt az agyonlőtt vasgárdisták eltemetésére. A temetés már meg is történt Megtámadják a fegyenceket szállító gépkocsikat Bukarest, nov. 30. Az elmúlt éjjel több fegyencet akartak átkísérni Rimnic-Saratból a Bukarest melletti jilavai katonai fogházba. Útközben Ploiesti és Bukarest között a fegyenceket szállító gépkocsikat ismeretlen tettesek megtámadták. A foglyok fel akarták használni ezt az alkalmat, hogy megszökjenek. A kísérő csendőrök tizenhárom fegyencet agyonlőttek, köztük Zelea Codreanut, a Vasgárda volt vezérét, továbbá Constantinescut, Calmachát és Belimachet, akik 1933. decemberében Duca akkori miniszterelnököt meggyilkolták. A többi kilenc agyonlőtt foglyot annak idején azért ítélték el, mert Stelescut, a Vasgárda volt vezető tagját, aki később kilépett a Vasgárdából, meggyilkolták. Hivatalos jelentés az esetről Bukarest, nov. 30. Az Orient Rádió Távirati Iroda jelenti. A második hadtest hivatalos közlése szerint a november 29-ről 30-ra virradó éjszaka megkezdték a Ramnicu Sarat-fegyházban lévő elítéltek átszállítását a Jilava-fegyházba, Bukarest mellett. Reggel öt órakor, amikor a szállítmány egy erdő mellett haladt, a gépkocsikat, amelyekben a fogolyok voltak, ismeretlenek lövésekkel támadták meg. Az ismeretlenek azután nyomban futásnak eredtek. Ugyanakkor a foglyok, felhasználva a sötétséget kiugráltak a kocsikból és az erdő felé igyekeztek azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megszökjenek. Miután a csendőrök a törvényben előírt módon felszólították őket, hogy álljanak meg, rájuk lőttek. A lövések megölték a következőket: Zelea Codreanut, aki tízévi fegyházra és hatévi internálásra volt elítélve. Constantinescu Miklóst, Calivacha Jánost és Belimache Darut, Duca volt miniszterelnök gyilkosait, akik életfogytiglani kényszermunkára voltak ítélve. Caratanese Jánost, Bozatan Józsefet, Curca Istvánt, Pele Jánost, Stade Jánost, Atanasiutá