Pesti Hírlap, 1939. június (61. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-01 / 123. szám

2 A magyar légtér természetes határa A föld szeretete és az összetartozás érzése adja meg a magyar levegőt, azt a megfoghatatlan táperőt, amelyről a külföldiek vagy a tőlünk elszakadtak nem tudják megmondani, hogy micsoda, csak azt észlelik, illetve érzik, hogy enélkül nehezebb a lélegzés, vagyis az élet mindazoknak, akik ezen a földön születtek. Vi­szont mi, akik itthon vagyunk, úgy érezzük, hogy könnyebb nekünk a munka itt, még akkor is, ha má­sutt a technikai vagy fizikai előfeltételek jobbak is. Ennek a magyar légtérnek van egy természe­tes határa, kiterjedési felülete vagy ha úgy tetszik, feszítő ereje,a­melyet lehet időnként összébb szorítani, de örök rugalmasságánál fogva mindig újból kitágul, míg eléri azt a természetes határát, amelyet földünk és népünk teremtő energiája neki megszabott. Vala­hányszor ez a határvonal eltolódott, történetileg min­dig bebizonyítható volt, hogy valami hiba csúszott be a velünk született életösztön természetes működésébe. Talán idegen befolyás alatt türelmetlenekké váltunk­­ másokkal szemben, talán túlmentünk a jogos önvé­­­­delem határán, talán nem értettük meg kellően a ma­gyar feladatot, amely a felőrlés és elforgácsolódás ve­szélye nélkül soha sem volt az összeolvasztás, hanem a kisebb népek egybekapcsolása egy nagyobb feladat megoldására. Azt mondottam, hogy erősnek kell lennünk, de ennek egyik előfeltétele az őszinte magába­­szállása, a nagy lelkiismeretvizsgálása a ma­gyar népnek. Csak ennek a folyományaként állapíthatjuk meg azt a diagnózist, amely előírja a gyógyulás és építés mód­szereit. Ehhez a szenvedélymentes belső vizsgálathoz nyugalom kell. Nyugalom bent az országban és a ha­tárainkon kívül. Ezt a szükséges belső nyugalmat az egész ország területén az összkormány van hivatva megvalósítani, úgy mint az általános, az egész népet felölelő munkatervet. Igyekezni fogok ebből is ki­venni a részemet, de különösképpen rám nehezedik az a feladat, hogy a nagy munkaterven belül Sopron város különleges munkatervét, az ország életében neki kijáró nagyobb részt segítsek felállítani, illető­leg biztosítani. Kísérletet fogok tenni, hogy ez a vá­ros egy nagy munkaközponttá fejlődhessék ki a nyu­gati végeken. Ehhez belső hozzájárulást kérek, mindenkinek a hozzájárulását munkában, jószándékban és áldozatkészségben. Az aggályoskodások, a kapkodás, kor­szakára fátyolt kell vetni. Bizonyára mindnyájan tudjuk, hogy ideges korszakban élünk. De minél jobb idegekkel rendelke­zik egy nemzet, annál erősebb, annál jobban megbe­csülik kint és annál jobban fejlődhet bent. Tisztában vagyok azzal, hogy a magyarság most vívja meg önmagával lelki és szellemi harcait és tisz­tában vagyok azzal is, hogy ezt megnyeri. Megnyeri, ha ugyanazzal a hidegvérrel és elszántsággal küzdi át, mint a fizikai csatákat szokta. Ha nem így volna, ak­kor nem írná már ezer esztendeje történelmét Nagy múltú nemzeteket érhetnek szellemi és fizikai meg­próbáltatások, megrendülhetnek, de soha nem pusztul­nak abba bele. Az idegen mag, amely termést hozhat A magyar éghajlat alatt már sok idegen szellemi vagy fizikai termelő erő telepedett meg és fejlődött tovább a kereszténység felvétele óta. Vagyis beleillesz­kedett a magyar légkörbe, életfolytatásában magyarrá lett. Nálunk csak az sorvad el, ami nem közénk való De ez mindig elsorvad. A magyar nép ösztönszerűleg megérzi, hogy mi az az idegen mag, amely termést hozhat a magyarok földjén, ha annak palántáját kellő­képpen gondozza. Megérzi azt is, hogy ennek hasznát látja. A ma­gyar légtér soha nem terjedhetett volna ki annyira, mint amennyire kiterjedt, ha népünknek nem volna meg az a természetes jó ösztöne, az a lelki rugalmas­sága, hogy minden egészséges termékeny eszmét ma­gába fogadhat anélkül, hogy átidomulna. A világ nem­zetei csodálkoznak azon, hogy egy évezred irtózatos pusztításai, amelyek végigszántottak rajtunk, akik itt a népek keresztútján élünk, nem tudtak letörölni min­ket a térképről. Csodálkoznak, mert nem tudhatják, hogy a magyar birodalom örökéletű, mert annak a ké­pét a magyar föld lakói születésüktől fogva a lelkük­ben hordják, ahonnan azt fizikai eszközökkel kiirtani sohasem lehet. Ez a magyar légkörrel telített kép védett meg minket egy évezreden át és ma is erős véd­­sáncunk, mely bevehetetlenebb mint a külön­böző országok határain annyiszor emlegetett tökéletes erődvonalak. De nekünk a világháború és az azt követő erős megpróbáltatások után talán nagyobb szükségünk van, mint bárkinek a külső békére is. Ezért tekintünk ag­gállyal a határokon túlra mindenkor, amikor az egyes szembenálló hatalmi csoportok keletkezéséről és te­vékenységéről érkeznek hírek. A külső nyugalom fenntartása és megerősítése az összkormányon belül elsősorban a külügyminiszter feladata, összes törekvésem és minden erőfeszítésem erre irányul Béke és nyugalom nélkül termelés nincs De most ígérni, fogok. Megígérem, hogy nem fogom önmagamat kímélni a közösség érdekében, de másokat sem. Ami alatt azt értem, hogy mindenkitől elvárom, hogy kéz a kézben, erejének teljes lazbavetésével dolgozzék a magyar nemzetért. A munkáért, melyet igyekezni fogok bősé­gesen előteremteni, megfelelő ellenértéket fogunk adni.­­ Békét ígérek és nyugalmat, amennyiben ez tőlünk függ, mert enélkül munka és termelés el sem képzelhető. A béke alatt azonban nem a megalkuvás és lemondás békéjét értem. Mindenkinek megadjuk, ami jogosan megilleti, de mindenkitől számon vesszük saját jogainkat, ígérek éberséget és védelmet az egyesek és az összesség ré­­­szére. És végül ígérek, magyar jövőt magyar légkörben, amelyben mindenki, apák és fiuk, közel- vagy távol­levők meg fogják találni életfeltételeiket fokozódó életszükségleteik kielégítésére. (Nagy taps és éljenzés.) — Kedves honfitársaim! Néhány héttel ezelőtt hívtalak benneteket és ti nagy számban jöttetek, mert megéreztétek, hogy ez a végvár összetalálkozásunkban erős őrséget kapott, mert megértettétek, hogy végre fel kellett venni azt a lobogót, amely itt mindenkit egyformán és egyaránt fog fedni és védelmezni, mert tudjátok, hogy ha egyszer a zászlót felhúztuk, azt sem óriások, sem törpék nem fogják soha többé meg­téphetni. (Percekig tartó lelkes taps és éljenzés.) Gróf Csáky István külügyminiszter a mandátum­­ átvétele után a közönség lelkes ünneplése közepette a PESTI HÍRLAP 1939 június 1. csütörtök Felelőtlen elemek tapintatlanul beleavatkoznak belső életünkbe Múltkor már részletesen ismertettem külpolitikai helyzetünket. Ehhez nincs mit hozzáfűznöm. A német határ közelében újból meg akarok azonban emlékezni a Birodalomról, amelyhez meghitt baráti kapcsolatok fűznek. (Éljenzés és taps.) — Tudomásom van arról, hogy felelőtlen ele­mek, olyanok, akik azt hiszik, hogy érdemeket szereznek felsőbb német helyeken, ha nekünk igyekeznek nehézségeket támasztani, néha ta­pintatlanul beleavatkoznak belső életünkbe. Az ilyenek szemben fogják magukat találni a jö­vőben is a magyar állam erejével, de megkapják büntetésüket a német birodalomban is (Éljen­zés és óriási taps), mert a német kormány va­lahányszor megalapozott panaszunk van arra­­vonatkozólag, hogy polgárai tapintatlanul ille­téktelen befolyást óhajtanak miránk gyako­rolni, nekünk elégtételt ad és az ilyen kilen­géseket megtorolja. (Megújuló nagy taps és helyeslés.) A német birodalom vezetői tudatá­ban vannak annak, hogy sokmillió magyar em­ber őszinte barátsága a birodalom részére is politikai és gazdasági érték és nem óhajtják ezt az értéket néhány megvadult fantáziájú propagandista úgyszólván érthetetlen céljainak feláldozni. (Percekig tartó lelkes taps és él­jenzés.) Itt rá kell mutatnom arra is, hogy minél nagyobb megértést és megbecsülést fogunk tanúsítani német­ajkú honfitársaink iránt, annál kevesebb lesz a súrló­dási felület köztünk és a német birodalom között. Ezt azt hiszem kevésbé kell Sopron városában mondanom, ahol az együttélés folytán a magyar és németajkúak között a szükséges kölcsönös megértés és bizalom már kifejlődött, ahol megbecsülik az egymásban rejlő kü­lönleges nemzeti értékeket, mint talán messzibb tája­kon, ahol a magyarok és németek nem élnek együtt és így nem ismerhetik olyan jól egymást, mint a ve­­gyeslakosságú területen. Ezért hirdettem Kecskemé­ten, a magyar föld szívében a megértést, a megbecsü­lést és a szeretetet az idegenajkúak iránt. A rendkívül simulékony és tanulékony magyar faj — amint ezt az elmúlt évszázadokban bebizonyította —, könnyen kap­ható minden nemzeterősítő munkára, ha azt más ol­dalról meg nem nehezítik neki. Nem magyar tulajdonság a felekezeti vagy nemzetiségi türelmetlenség, ezt a történelem folyamán nem magyarok vetették bele a ma­gyar tömegekbe. Nem hagyjuk, hogy idegenek éket verjenek a magyar föld nemzetiségei és közénk Nem hagyjuk, kedves Honfitársaim, hogy a ma­gyar föld nemzetiségei és közénk idegenek éket ver­jenek. Erre különösen az utóbbi időben, amikor meg­nehezült az idők járása Közép-Európa népei felett, különösen erős törekvések nyilvánulnak meg. A berlin-római tengelyre nehezedő nyomás mindig erősebb lesz. Ennek eddigi eredménye az, hogy elenállóképessége nőtt. De azért való­színű, hogy ez a meggondolatlan nyomás még erősödni fog. Ilyen időkben, kedves Honfitársaim, különösen meg kell mutatni, hogy a magyar barátságra lehet és ér­demes építeni. Nem hiszem, hogy a nagy népek, bár­milyen politikai diportba is tartozzanak, ne tudják, hogy a magyar nemzeti becsületnek követelménye, hogy hívek maradjunk önmagunkhoz, hívek marad­junk elhivatottságunkhoz a Kárpátok medencéjében, hívek maradjunk barátainkhoz, mert csak így lehe­tünk méltóak arra a bizalomra, amellyel velünk szemben az egész elfogulatlan Európa viseltetik. Kedves Honfitársaim! Minden néppel szemben fennáll egy bizonyos nemzetközi — hogy úgy mond­jam — lemérlegelés és ennek serpenyőjében azt mer­ném mondani, hogy jó helyet foglalunk el. Mert olyan szerepet játszunk, amely inkább felel meg lelki tu­lajdonságainknak, mint erőviszonyainknak. Aminek annál nagyobb értéket tulajdoníthatunk, mert gyara­podó fizikai erőnk­ is népünk lelki tulajdonságain épül fel. A nemzeteknek a megbízhatóság és a jóhírnév legalább olyan értéket jelent, mint egy pénz­intézetnek vagy gazdasági vállalatnak. Mélységes megnyugvással látom, hogy a mi népün­ket nemcsak fizikai téren, de az erkölcsiekben is bá­tor, elszánt népnek ismerik. Ezért bíznak jövőnkben. Ezért politikai súlyúak lemérlegelésénél már előre le­­mitolják biztos jövőnket is és ezért játszuk azt a sze­repet a népek számításaiban, amelyet jelenleg tény­leg játszunk. Azt mondottam, kedves Honfitársaim, mikor be­mutatkoztam, hogy nem ígérhetek előre semmi lénye­geset, mert becsületesen nem is ígérhettem. Ez külön­ben teljesen megfelel külpolitikánk alapelveinek is, postapalotába ment, amelynek erkélyéről végignézte Sopron lakosságának fáklyás felvonulását. Gróf Teleki Mihály: „A zsidótörvény elintézése után soron van a földkérdés“ Vitéz gróf Teleki Mihály földművelésügyi minisz­tert a városháza előtt ezrekre menő közönség élén dr. Fekete Imre polgármester fogadta és üdvözölte. A mi­niszter az üdvözlésekre válaszolva kijelentette, hogy bár több helyen választották meg képviselőnek, ő a kiskunhalasi kerület mandátumát fogadja el. Gróf Teleki Mihály ezután a városháza közgyűlési termébe ment, amelyet zsúfolásig megtöltött a közön­ség. Tegzes Károly választási elnök a közönség ünnep­lése közben adta át a miniszternek a kerület megbizó­­levelét. Gróf Teleki Mihály hálás szavakkal köszönte meg a város közönségének bizalmát. —"­A szociális reformokat — mondotta beszédében — nem forradalom útján kívánjuk megvalósítani. A zsidótörvény elintézése után soron van a földkérdés, amelyet szintén megoldunk. Este társasvacsora volt a miniszter tiszteletére. Báró Vay László debreceni mandátumát tartja meg Szerdán adták át ünnepies külsőségek között báró Vay Lászlónak, a MÉP országos elnökének Debrecen város egyik mandátumát. Vitéz Berényi István nyug­­tábornok üdvözölte báró Vay Lászlót, hangoztatva, hogy a titkos választás a jobboldali kormányzati poli­tika teljes győzelmét eredményezte. Berettyóújfalun is szerdán adták át a mandátu­mot a bihar megyei listán ugyancsak megválasztott báró Vay Lászlónak és Vajay Károly nyugalmazott főispánnak, aki a berettyóújfalui kerületben is man­dátumot kapott. Báró Vay László megköszönve a bi­zalmat, bejelentette, hogy a debreceni mandátumát tartja meg. Ennek következtében a bihar megyei listán póttagokként megválasztott Pajor Győző és Nyíri István kerülnek be a képviselőházba. Imrédy Béla és dr. Somogyi Ferenc Pécsett átvették mandátumukat A pécsi városháza közgyűlési termében dr. Rihmer Aladár táblai tanácselnök, választási elnök üdvözölte a város országgyűlési képviselőit, majd átnyújtotta vitéz Imrédy Bélának és dr. Somogyi Ferencnek, Pécs város országgyűlési képviselőinek a megbízólevelet, Mór­vay Ferencnek és Szelczy Istvánnak pedig a pót­képviselői mandátumot. Imrédy Béla mondott köszönetet a város polgár­ságának azért, hogy bizalmával megtisztelte.­­• Erőimet fel fogom használni arra — mon­dotta —, hogy a város minden polgára jobb, megelé­­gedettebb jövőnek nézhessen elébe. Azt mondottam, minden polgára, mert a harcnak most vége. Most ül­jön el a harci zaj. Mi nem azért küzdöttünk a válasz­tások során, hogy utána sebek maradjanak. Mutassuk meg, hogy a magyar el tudja felejteni a pártharcot és össze tud forrni egy magasabb nemzeti szintézisben, amelybe beletartozik minden magyar, aki becsületesen dolgozik. Mi nem ismerünk különbséget magyar és magyar ember között, aki teljesíti kötelességét. Mi nem keressük, milyen anyagi körülmények között él és nem keressük azt, hogy hol született. A Pécs vá­ros polgársága részéről kért bizalom kötelez arra, hogy a keresztény gondolat mellett kitartsak. — Dolgozzunk valamennyien kéz a kézben. Ki kell építenünk egy nagy szeretetláncot, hogy az egész országban minden embernek meglegyen a maga gaz­dája, akihez elesettségében fordulhasson. Ha ez meg­lesz, akkor ebben az országban olyan egység fog lét­rejönni, amilyen se belső, se külső ármány nem fog erőt vehetni. Dr. Somogyi Ferenc mondott ezután köszönetet a pécsi választópolgárság bizalmáért.

Next