Pesti Hírlap, 1939. július (61. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-08 / 153. szám
10 NAPI HÍREK — Zog volt albán király Lengyelországban. Varsóból jelentik: '/Zog volt albán király feleségével, gyermekével, négy testvérével és kíséretének tizenöt tagjával pénteken délben Romániából Lembergbe érkezett. A volt király és kísérete külön hálókocsiban utazott. Megérkezésük után látogatást tettek a városban, majd délután folytatták Útjukat Varsóba, ahol valószínűleg két-három napig maradnak Varsóban, majd Gdyniába utaznak. — Sándor Imre udvarhelyi esperes — erdélyi püspöki helynök. Gyulafehérvárról jelentik: Márton Áron erdélyi római katolikus püspök Sándor Imre székelyudvarhelyi főesperest püspöki helynökké nevezte ki. — Kunder Antal miniszter északi útja. Petsamóból jelentik: Kunder Antal miniszter, Jaakson észt közoktatásügyi miniszter, Hannula finn közoktatásügyi miniszter és Voronmaa finn kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter társaságukkal szerdán gépkocsin folytatták útjukat. Inariból Virtaniemibe, majd innen Jamiskoskiba mentek. Itt most épül egy 37.000 lóerős vízierőmű a petsamói nikkelbánya energiaszükségletének fedezésére. Néhány kilométernyire az épülő erőművektől fekszikPetsamo kerület határa. Petsamo Finnország legészakibb kerülete. Több mint 530 kilométeres gépkocsiút után érkezett a társaság Sávinahamariba, ahol gyönyörködtek az éjféli nap világosságában. Csütörtökön Kunder miniszter és társasága egésznapos hajókirándulást tett az Északi Jeges-tengeren. — Hitler kancellár új szárnysegédje. Berlinből jelenti a Német Távirati Iroda. Hitler kancellár Albrecht korvettkapitányt, eddigi haditengerészeti szárnysegédjét, kinevezte személyes szárnysegédjévé. Albrecht korvettkapitány Wiedemann szolgálaton kivülis százados, nemzeti szocialista gépkocsiosztag-dandárvezető utódja, akit nemrég san-franciskói főkonzullá neveztek ki. Hitler kancellár Albrecht korvettkapitánynak — aki néhány nappal ezelőtt a kancellár kívánságára kivált a haditengerészetből — nemzeti szocialista gépkocsiosztag-fővezetői rangot adományozott. — Szlovákia új vatikáni követe a pápánál. Rómából jelentik: XII. Tius pápa pénteken kihallgatáson fogadta Sidort, Szlovákia új vatikáni követét, aki ez alkalommal átnyújtotta megbízólevelét. — Lengyel és ukrán hírszolgálat a német rádióban. Berlinből jelentik. A német rádió vezetősége elhatározta, hogy a jövőben lengyel és ukrán nyelvű hírszolgálatot vezet be. A lengyel nyelvű hírszolgálatot a königsbergi és breslaui rádióállomás látja el, míg ukrán nyelven Bécs adóállomása ad híreket. — Meghiúsult a Thetis harmadik kiemelési kísérlete. Londonból jelentik: Pénteken újból félbekellett szakítani a Zelo mentőhajónak a Thetis körüli mentési munkálatait, mert a Zelo súlyos vihar következtében megrongálódott. A Zeronak fel kellett keresnie a kikötőt és ezzel hajótörést szenvedett a Thetis harmadik kiemelési kísérlete. — Claude Swanson amerikai haditengerészeti,mniniszter meghalt. WashingtontolrrtieWW#Aigsjanson haditerrgerészeti miniszter péntekenhetvenhat évee.. -korában Washingtonban meghalt. Swanson az Egyesült Államok egyik legrégibb politikusa volt, aki már a múlt század végén tagja volt a képviselőháznak. Később a szenátusba került, majd 1933-ban haditengerészeti miniszter lett. Nagy része volt abban, hogy az Egyesült Államok hadiflottája olyan fejlődésen ment át. — A magyar kerékpárosok győzelme. Pénteken éjjel tartották meg a Millenárison többezer érdeklődő jelenlétében a magyar-bolgár kerékpárospályaversenyt. A küzdelem a magyar kerékpárosok 30—18 arányú győzelmével végződött. A két nemzet kerékpárosainak megelőző szófiai találkozóján a bolgárok győztek és most a magyar versenyzők sikerrel vettek revansot. Cincár-Markovics és Jehija miniszterek pohárköszöntői Belgrád, júl. 7. (Avala.) Cincár-Markovics külügyminiszter ma este Jehija pasa egyiptomi külügyminiszter tiszteletére nagy ebédet adott, amelyen pohárköszöntőjében hangoztatta, hogy a két ország gazdasági kapcsolata a mostani személyes érintkezés kihatásaképpen még szorosabbra fűződik. Jehija pasa válaszában a többi között ezeket mondotta: — Népeinket kulturális kapcsolatok és kölcsönös rokonszenv is összefűzik. Ezek biztosítják a két ország szívélyes kapcsolatát, amely a megbecsülés, a bizalom és a békeszeretet jegyében áll. Örömmel csatlakozom ahhoz a kifejezett nézethez és szilárd szándékhoz, amelyek országaink gazdasági kapcsolatainak további kifejlesztéséről szólnak. Ez az igazi szolidaritás legjobb kifejezése. Byrd a déli sarokra megy Washington, jul. 7. Roosevelt elnök pénteken hozzájárult Byrd altengernagy délsarki expedíciós tervéhez. Byrd kijelentette újságíróknak, hogy az expedíció október első felében indul útnak. Fő célja, hogy az Egyesült Államok nevében birtokába vegye a régebben amerikaiak által felfedezett területeket. A németországi zsidók kivándorlását akarja előmozdítani az új rendelet Berlin, jul. 7. Berlini politikai körökben különös figyelmet szentelnek annak az új rendeletnek, amely berlini székhellyel a „németországi zsidók birodalmi egyesülését“ létesíti. Kiemelik a rendelet célját: a zsidók kivándorlásának előmozdítását. Kijelentik ezzel kapcsolatban, hogy a rendelet — mindenekelőtt a zsidóság érdekében — megszünteti az eddigi szétforgácsolódást, amely a zsidó szervezetek sokfélesége következtében fennállott Ezáltal rendezi a zsidók kivándorlási ügyeit PESTI HÍRLAP 1939 július 8. szombat Angliában külön bizottság vizsgáztatja azokat, akik diplomatának készülnek, vagy köztisztviselői pályára lépnek A bizottság elnöke, Sir Roderick Meiklesohn, most nyugalomba vonult és átadta helyét A. P. Waterfieldnek, az angol polgári szolgálat első főbiztosának. Sir Roderick rettegett vizsgáztatója volt a közpályára készülő angol fiatalságnak. Egyénileg bájos, szeretetreméltó, műveit úr, de közügyekben nem ismert tréfát. Gyakran még vizsgáztató kollégáit is meglepte túlzott szigorú és kíméletlen szókimondása. Sok történet jár szájról-szájra a mai angol köztisztviselők között, hogyan tette próbára azokat, akik ezt a nehéz és felelősségteljes pályát választották élethivatásukul. A protekciót gyűlölte, de egyszer mégis elnézést kellett gyakorolnia. Egy nagyrangú udvari méltóság fia állt a vizsgáztató bizottság előtt. A kérdést már feladta neki valaki más. — Mit kell tudni egy diplomatának a vadászatról és a halászatról? — Vadászat... halászat... halászat... halászat... — dadogta zavartan a jelölt, de semmi okos gondolat nem jutott eszébe. A szigorú Sir Roderick arcán egyszere a szelíd megértés árnya futott át. — Nézze, barátom, nem kell minden kérdésre okvetlenül válaszolni. Diplomatának tudni kell néha — hallgatni is... Egy kis modern statisztika. A chicagói adóhatóságok számításokat végeztek, hogy a tisztviselőnők és gépírókisasszonyok mire fordítják jövedelmüket. A vallomások adataiból kiderült, hogy az írógépek tündérei négyszer annyit költenek arcuk szépítésére és testápolásra, mint szellemi képességeik továbbfejlesztésére. Egy gépírókisasszony átlag huszonöt chillinget költ hetenként krémekre, parfümre, rizsporra, haj- és körömápolásra és miegyébre, míg ugyanakkor hat shilling és három pennyt könyvre és műveltséget fejlesztő célokra. Egy északangliai városkában, North-Baddesleyben, rossz lábon állt a közvilágítás. A polgárság követelte, hogy a köztereket és a parkokat megfelelő villamoslámpákkal szereljék fel. A tanács ülésén a város egyik tekintélyes, régi polgára, Robert Willan, heves filippikában tiltakozott a túlzott világítás ellen. Tönkretesszük a város romantikáját — mondotta —, ha a gyönyörű lombozatú fák közé, a rózsaligetekbe vakító fényességű villamoslámpákat helyezünk. És mit-'izm majd hozzá a város fiatalsága?... Az érvelésnek döntő hatása volt. A többség elvetette, a tanács javaslatát és North Baddesley-ben ezentúl is enyhe félhomályban turbékolhatnak esténként a szerelmes párok a köztereken és parkokban. Robert Willan bebizonyította, hogy megértéssel lehet valaki a fiatalok iránt akkor is, ha véletlenül hetvenkilencesztendős. Igazán megható, ha valaki ebben a tisztes korban még mindig Cupido szerepére vállalkozik. A nyári vendéglőben szörnyen lassú a kiszolgálás. — Másfél órája ülök itt — dühösködik egy vendég —, még mindig nem hozzák a levest. — Annál a magas, feketehajú pincémét tetszett megrendelni? — érdeklődik a tulajdonos. — Amikor én a rendelést feladtam neki, akkor még kopasz volt (—mény—) — Bulyovszky Gusztáv nyug. kir. főügyész meghalt. Miskolcról jelentik: Nagy részvét mellett temették el csütörtökön a miskolci temetőben lévő családi sírboltba gyulafalvi Bulyovszky Gusztáv ny. kir. főügyészt, Miskolc város törvényhatósági bizottságának örökös tagját, a II. osztályú magyar érdemrend tulajdonosát, Miskolc város társadalmi életének egyik legkiemelkedőbb egyéniségét. A megboldogult, aki apósa Baross Endre volt országgyűlési képviselőnek, 88 évet élt. Hosszú ideig vezette a miskolci kir. ügyészséget és sok nevezetes bűnper tárgyalása fűződik a nevéhez, így többek között Regula Ede — az edelényi gyilkos — bűnperének tárgyalása is. Díszelnöke volt a miskolci Nemzeti Kaszinónak. Temetésén Lichtenstein László főispánon és Fekete Bertalan polgármesteren kívül részt vettek a város hivatali és társadalmi előkelőségei. A temetési szertartást Rétay Kálmán apátplébános végezte nagy papi segédlettel. — Tabouis asszony vezeti az angol rádióban a németellenes propagandát. Londonból jelentik. A Press Association jelentése szerint az angol rádiótársaság Tabouis asszonyt, az ismert francia újságírónőt kérte fel a németellenes propaganda vezetésére. — A Dunába ugrott. Pénteken este a Horthy Miklóshidról a Dunába ugrott egy fiatal férfi és elmerült. A hidon egy kerékpárt találtak, rajta a következő névtáblát: Barton Ede Budaörs, Kisfaludi út 47. — Havanai valutaüzérek. Havanából jelentik. Négy ismert üzletembert letartóztattak a kubai pesóval űzött visszaélések gyanúja miatt. Köztük van Ortega Manuel, az árutőzsde elnöke és Sabates Juan, a kereskedelmi kamara elnöke. — Házasság. May Erzsébet, az áll. Erzsébet Nőiskola tanára és dr. Szarvas Pál egyetemi tanársegéd f. hó 8-án, szombaton este fél 7 órakor tartják esküvőjüket a városligeti jáki kápolnában. Nádasdi Vilmos és Werner Lici házasságot kötöttek. (Mindezt külön értesítés helyett.) Pótmama Bármennyi az elrettentő példa — magam is majdnem póruljártam már egyszer-kétszer holmi közlekedési rendetlenkedések miatt, — még ma is megesik velem olykor, hogy koromhoz nem igen illő fürgeséggel pattanok fel mozgó villamosra, autóbuszra. Túlságosan vakmerő azért már nem vagyok, nem kockáztatok nyaktörő mutatványokat, hazárd hajlamaimat bölcsen fékezi az óvatosság. Egyszóval általában vigyázok a bőrömre és a csontjaim épségére. De azért, mondom, a régi sportszenvedély néha megsarkantyúz, mint ma is a Rákóczi-út és Múzeum körút sarkán, amikor a rekkenő déli hőségben, már alig vártam, hogy a Duna-uszoda vizében lehűthessem magam. Ott álltam az aszfaltszigeten, már jött a villamosom a Keleti felől, amikor rámköszönt egy ismerős. Muszáj volt vele néhány szót váltanom. Beszélgetés közben nem vettem észre, hogy a hetvenötös kocsi beérkezett, lebonyolította a fel- és leszállásokat és már indult is tovább a megállóhelyről. „Szervusz, viszontlátásra“ — és gyorsan kezet fogtam a barátommal. A következő, megszokott mozdulatom az lett volna, hogy jobb kezemmel elkapjam az elhaladó villamos hátsó felhágójának sárgarézkapaszkodóját és fellendültek a lépcsőre. De, hogy-hogy nem, elől a vezető abban a pillanatban nekieresztette a motort. A szerelvény hirtelen sebességet kapott, úgyhogy én az üres levegőbe markoltam és a tehetetlenség ereje jó pár botorkáló lépéssel előre rántott. Ha egy kis pechem van, orra is bukhattam volna. Amint visszanyertem egyensúlyi helyzetemet, az aszfaltsziget túlsó végén várakozó idős hölgyre esett a tekintetem. Engem nézett, mégpedig szemrehányó pillantással és rosszalóan csóválta a fejét. Még a kinyújtott mutatóujjával is megfenyegetett, szelíd szigorral, mintha mondaná: „Ejnye, ejnye, édes fiam, szabad ilyen könnyelműnek lenni? Még most se nőtt be a fejed lágya, vén csacsi? Szégyeld magad!“ El is szégyeltem magam csakugyan, de meg is hatódtam egy csöppet, mint gyerekkoromban, ha valami szeleskedésért drága jó anyám megpirongatott. Zavartan megbillentettem a kalapom és hangtalanul odaköszöntem a Rákóczi-úti pótmamámnak: „Kezét csókolom, nénike, köszönöm a szidást, máskor vigyázni fogok“. _____ (Ftor) A Ligetfalun elvesztett magyar kulturértékek A Pesti Hírlapban ily cím alatt közölt cikk a rttagyar kisebbség sajgó sebeit tárta fel. Sajnos azonban, a Ligetfalun elveszett magyar kulturértékek még azoknál is jelentősebbek, amelyekről a cikk beszámol. Ez a körülmény, valamint az a meggyőződés, hogy a nyilvánosságot is érdekelni fogja, milyen fáradságos küzdelmek árán létrehozott kulturkincsekkel rendelkezett a magyarság Pozsony e munkás-elővárosában, bátorít fel arra, hogy az említett cikk kiegészítéseképpen összefoglaló képet nyújtsak a ligetfalui magyar kultúrintézményekről. Ligetfalun és a hozzátartozó telepen egy-egy, öt osztályból álló magyar elemi iskola működött; az előbbiben osztályonként kb. 46—48 tanuló volt, az utóbbiban valamivel kevesebb. A haramdik, szintén veszendőbe ment magyar elemi a Főrér községhez tartozó, de ugyancsak a Duna jobbpartján, Ligetfalu tőszomszédságában fekvő Zabos-telepen volt. Ezt az utóbbi iskolát egyébként a magyarságnak csak hosszú hónapokig tartó, elszánt „iskolasztrájk“ útján sikerült 1936 őszén kiharcolnia. Itt is közel kétszáz gyermek részesült magyar nyelvű oktatásban. Ligetfalun a helybeli magyar kulturegyesületek kezdeményezésére alakították meg 1936-ban az első magyar kisdedóvót, amelynek fenntartásához a Szemleközpont is hozzájárult. Később napközi gyermekotthonná alakították át; 1938-ban már hatvankét magyar gyermek látogatta. Az „Anlizs“ telepen is minden előkészület megtörtént hasonló otthon létesítésére. Ligetfalun több mint öt évi lankadatlan küzdelem után, 1938 őszén végre megnyílt a magyar polgári iskola első és második osztálya is. Ez igen jelentékeny magyar kisebbségi vívmány lett volna, de az ismert politikai események miatt tanításra már ezekben az osztályokban nem kerülhetett sor. A fenti magyar nyelvű intézeteken kívül Ligetfalun főleg két magyar egyesület fejtett ki figyelemreméltó tevékenységet. A „Felebarát“ magyar katolikus kulturegylet saját helyiséggel, kis könyvtárral és olvasóteremmel rendelkezett és műkedvelői előadások létesítésével tűnt ki. 1938-ban egyéb vagyonán és leltárán kívül 1200 koronára rugó magyar kulturházi alapja is volt! A Szemke-fiók kezdeményezésére létesült községi magyar könyvtár szintén példás munkát végzett és igen értékes könyvanyagja volt. A további kulturmunka érdekében Ligetfalun megalakult a Pozsony járási magyar kulturtestület is. Végül említsük még fel, hogy a ligetfalui magyarság valláserkölcsi és szociális érdekeinek védelmére 1936-ban megalakították a Szent Józsefről elnevezett magyar katolikus temetkezési egyesületet, amelynek 1938-ban már hétszáznál több tagja és hatezer koronát meghaladó vagyona volt. Ma már ennek az egyesületnek működését sem engedélyezik. Ha meggondoljuk, hogy a ligetfalui magyarság e kultúrintézményeitszegény magyar munkásemberek utolsó fillérjeiket összetéve hozták létre, akkor mélységes megilletődéssel és fájdalommal kell fogadnunk azt a hírt, hogy ezek a becses nemzeti kultúrértékek elvesztek a számunkra. Dr. S. I.