Pesti Hírlap, 1939. július (61. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-08 / 153. szám

10 NAPI HÍREK — Zog volt albán király Lengyelországban. Varsóból jelentik: '/Zog volt albán király feleségével, gyermekével, négy testvérével és kíséretének tizenöt tagjával pénteken délben Romániából Lembergbe érkezett. A volt király és kísérete külön hálókocsiban utazott. Megérkezésük után látogatást tettek a városban, majd délután folytat­ták Útjukat Varsóba, ahol valószínűleg két-három napig maradnak Varsóban, majd Gdyniába utaznak. — Sándor Imre udvarhelyi esperes — erdélyi püspöki helynök. Gyulafehérvárról jelentik: Márton Áron erdélyi római katolikus püspök Sándor Imre székelyudvarhelyi főesperest püspöki helynökké nevezte ki. — Kunder Antal miniszter északi útja. Petsamóból jelentik: Kunder Antal miniszter, Jaakson észt közokta­tásügyi miniszter, Hannula finn közoktatásügyi miniszter és Voronmaa finn kereskedelem- és közlekedésügyi mi­niszter társaságukkal szerdán gépkocsin folytatták útju­kat. Inariból Virtaniemibe, majd innen Jamiskoskiba mentek. Itt most épül egy 37.000 lóerős vízierőmű a pet­­samói nikkelbánya energiaszükségletének fedezésére. Né­hány kilométernyire az épülő erőművektől fekszik­­Pet­­samo kerület határa. Petsamo Finnország legészakibb kerülete. Több mint 530 kilométeres gépkocsiút után ér­kezett a társaság Sávinahamariba, ahol gyönyörködtek az éjféli nap világosságában. Csütörtökön Kunder minisz­ter és társasága egésznapos hajókirándulást tett az Északi Jeges-tengeren. — Hitler kancellár új szárnysegédje. Berlinből jelenti a Német Távirati Iroda. Hitler kancellár Albrecht kor­­vettkapitányt, eddigi haditengerészeti szárnysegédjét, ki­nevezte személyes szárnysegédjévé. Albrecht korvettkapi­­tány Wiedemann szolgálaton kivülis százados, nemzeti szo­cialista gépkocsiosztag-dandárvezető utódja, akit nemrég san-franciskói főkonzullá neveztek ki. Hitler kancellár Albrecht korvettkapitánynak — aki néhány nappal ez­előtt a kancellár kívánságára kivált a haditengerészet­ből — nemzeti szocialista gépkocsiosztag-fővezetői rangot adományozott. — Szlovákia új vatikáni követe a pápánál. Rómából jelentik: XII. Tius pápa pénteken kihallgatáson fogadta Sidort, Szlovákia új vatikáni követét, aki ez alkalommal átnyújtotta megbízólevelét. — Lengyel és ukrán hírszolgálat a német rádióban. Berlinből jelentik. A német rádió vezetősége elhatározta, hogy a jövőben lengyel és ukrán nyelvű hírszolgálatot ve­zet be. A lengyel nyelvű hírszolgálatot a königsbergi és breslaui rádióállomás látja el, míg ukrán nyelven Bécs adóállomása ad híreket. — Meghiúsult a Thetis harmadik kiemelési kí­sérlete. Londonból jelentik: Pénteken újból félbe­­kellett szakítani a Zelo mentőhajónak a Thetis körüli mentési munkálatait, mert a Zelo súlyos vihar következtében megrongálódott. A Zeronak fel kellett keresnie a kikötőt és ezzel hajótörést szenvedett a Thetis harmadik kiemelési kísérlete. — Claude Swanson amerikai haditengerészeti,mninisz­ter meghalt. WashingtontolrrtieWW#A­igsjanson haditerrgerészeti­­ miniszter pénteken­­hetvenhat évee.. -korá­ban Washingtonban meghalt. Swanson az Egyesült Álla­mok egyik legrégibb politikusa volt, aki már a múlt szá­zad végén tagja volt a képviselőháznak. Később a szená­tusba került, majd 1933-ban haditengerészeti miniszter lett. Nagy része volt abban, hogy az Egyesült Államok hadiflottája olyan fejlődésen ment át. — A magyar kerékpárosok győzelme. Pénteken éjjel tartották meg a Millenárison többezer érdeklődő jelenlétében a magyar-bolgár kerékpárospályaversenyt. A küzdelem a magyar kerékpárosok 30—18 arányú győ­zelmével végződött. A két nemzet kerékpárosainak megelőző szófiai találkozóján a bolgárok győztek és most a magyar versenyzők sikerrel vettek revansot. Cincár-Markovic­s és Jehija miniszterek pohárköszöntői Belgrád, júl. 7. (Avala.) Cincár-Markovics külügy­miniszter ma este Jehija pasa egyiptomi külügymi­niszter tiszteletére nagy ebédet adott, amelyen pohár­köszöntőjében hangoztatta, hogy a két ország gazda­sági kapcsolata a mostani személyes érintkezés ki­hatásaképpen még szorosabbra fűződik. Jehija pasa válaszában a többi között ezeket mondotta: — Népeinket kulturális kapcsolatok és kölcsönös rokonszenv is összefűzik. Ezek biztosítják a két or­szág szívélyes kapcsolatát, amely a megbecsülés, a bizalom és a békeszeretet jegyében áll. Örömmel csat­lakozom ahhoz a kifejezett nézethez és szilárd szán­dékhoz, amelyek országaink gazdasági kapcsolatainak további kifejlesztéséről szólnak. Ez az igazi szolida­ritás legjobb kifejezése. Byrd a déli sarokra megy Washington, jul. 7. Roosevelt elnök pénteken hozzájárult Byrd altengernagy délsarki expedíciós tervéhez. Byrd kijelentette újságíróknak, hogy az ex­pedíció október első felében indul útnak. Fő célja, hogy az Egyesült Államok nevében birtokába vegye a régebben amerikaiak által felfedezett területeket. A németországi zsidók kivándorlását akarja előmozdítani az új rendelet Berlin, jul. 7. Berlini politikai körökben különös figyelmet szentelnek annak az új rendeletnek, amely berlini székhellyel a „németországi zsidók birodalmi egyesülését“ létesíti. Kiemelik a rendelet célját: a zsi­dók kivándorlásának előmozdítását. Kijelentik ezzel kapcsolatban, hogy a rendelet — mindenekelőtt a zsi­dóság érdekében — megszünteti az eddigi szétforgá­­csolódást, amely a zsidó szervezetek sokfélesége kö­vetkeztében fennállott Ezáltal rendezi a zsidók kiván­dorlási ügyeit PESTI HÍRLAP 1939 július 8. szombat Angliában külön bizottság vizsgáztatja azokat, akik diplomatának készülnek, vagy köztisztviselői pá­lyára lépnek A bizottság elnöke, Sir Roderick Meikle­­sohn, most nyugalomba vonult és átadta helyét A. P. Waterfieldnek, az angol polgári szolgálat első főbiz­tosának. Sir Roderick rettegett vizsgáztatója volt a közpályára készülő angol fiatalságnak. Egyénileg bá­jos, szeretetreméltó, műveit úr, de közügyekben nem ismert tréfát. Gyakran még vizsgáztató kollégáit is meglepte túlzott szigorú és kíméletlen szókimondása. Sok történet jár szájról-szájra a mai angol köztiszt­viselők között, hogyan tette próbára azokat, akik ezt a nehéz és felelősségteljes pályát választották élet­hivatásukul. A protekciót gyűlölte, de egyszer mégis elnézést kellett gyakorolnia. Egy nagyrangú udvari méltóság fia állt a vizsgáztató bizottság előtt. A kér­dést már feladta neki valaki más. — Mit kell tudni egy diplomatának a vadászatról és a halászatról? — Vadászat... halászat... halászat... halá­­szat... — dadogta zavartan a jelölt, de semmi okos gondolat nem jutott eszébe. A szigorú Sir Roderick arcán egyszere a szelíd megértés árnya futott át. — Nézze, barátom, nem kell minden kérdésre okvetlenül válaszolni. Diplomatának tudni kell néha — hallgatni is... Egy kis modern statisztika. A chicagói adóható­ságok számításokat végeztek, hogy a tisztviselőnők és gépírókisasszonyok mire fordítják jövedelmüket. A vallomások adataiból kiderült, hogy az írógépek tündérei négyszer annyit költenek arcuk szépítésére és testápolásra, mint szellemi képességeik továbbfej­lesztésére. Egy gépírókisasszony átlag huszonöt chil­­linget költ hetenként krémekre, parfümre, rizsporra, haj- és körömápolásra és miegyébre, míg ugyan­akkor hat shilling és három pennyt könyvre és mű­veltséget fejlesztő célokra. Egy északangliai városkában, North-Baddesley­­ben, rossz lábon állt a közvilágítás. A polgárság kö­vetelte, hogy a köztereket és a parkokat megfelelő villamoslámpákkal szereljék fel. A tanács ülésén a város egyik tekintélyes, régi polgára, Robert Willan, heves filippikában tiltakozott a túlzott világítás ellen. Tönkretesszük a város romantikáját — mondotta —, ha a gyönyörű lombozatú fák közé, a rózsaligetekbe vakító fényességű villamoslámpákat helyezünk. És mit-'izm majd hozzá a város fiatalsága?... Az érve­­lésnek döntő­ hatása volt. A többség­ elvetette, a tanács javaslatát és North­ Baddesley-ben ezentúl is enyhe félhomályban turbékolhatnak esténként a szerelmes párok a köztereken és parkokban. Robert Willan be­bizonyította, hogy megértéssel lehet valaki a fiatalok iránt akkor is, ha véletlenül­­ hetvenkilencesztendős. Igazán megható, ha valaki ebben a tisztes korban még mindig Cupido szerepére vállalkozik. A nyári vendéglőben szörnyen lassú a kiszolgálás. — Másfél órája ülök itt — dühösködik egy ven­dég —, még mindig nem hozzák a levest. — Annál a magas, feketehajú pincémét tetszett megrendelni? — érdeklődik a tulajdonos. — Amikor én a rendelést feladtam neki, akkor még kopasz volt (—mény—) — Bulyovszky Gusztáv nyug. kir. főügyész meghalt. Miskolcról jelentik: Nagy részvét mellett temették el csütörtökön a miskolci temetőben lévő családi sírboltba gyulafalvi Bulyovszky Gusztáv ny. kir. főügyészt, Mis­kolc város törvényhatósági bizottságának örökös tagját, a II. osztályú magyar érdemrend tulajdonosát, Miskolc vá­ros társadalmi életének egyik legkiemelkedőbb egyénisé­gét. A megboldogult, aki apósa Baross Endre volt ország­gyűlési képviselőnek, 88 évet élt. Hosszú ideig vezette a miskolci kir. ügyészséget és sok nevezetes bűnper tár­gyalása fűződik a nevéhez, így többek között Regula Ede — az edelényi gyilkos — bűnperének tárgyalása is. Dísz­elnöke volt a miskolci Nemzeti Kaszinónak. Temetésén Lichtenstein László főispánon és Fekete Bertalan polgár­­mesteren kívül részt vettek a város hivatali és társadalmi előkelőségei. A temetési szertartást Rétay Kálmán apát­plébános végezte nagy papi segédlettel. — Tabouis asszony vezeti az angol rádióban a német­ellenes propagandát. Londonból jelentik. A Press Association jelentése szerint az angol rádiótársaság Tabouis asszonyt, az ismert francia újságírónőt kérte fel a németellenes propaganda vezetésére. — A Dunába ugrott. Pénteken este a Horthy Miklós­­hidról a Dunába ugrott egy fiatal férfi és elmerült. A hi­­don egy kerékpárt találtak, rajta a következő névtáblát: Barton Ede Budaörs, Kisfaludi­ út 47. — Havanai valutaüzérek. Havanából jelentik. Négy ismert üzletembert letartóztattak a kubai pesóval űzött visszaélések gyanúja miatt. Köztük van Ortega Manuel, az árutőzsde elnöke és Sabates Juan, a kereskedelmi ka­mara elnöke. — Házasság. May Erzsébet, az áll. Erzsébet Nő­iskola tanára és dr. Szarvas Pál egyetemi tanársegéd f. hó 8-án, szombaton este fél 7 órakor tartják eskü­vőjüket a városligeti jáki kápolnában.­­ Nádasdi Vilmos és Werner Lici házasságot kötöt­tek. (Mindezt külön értesítés helyett.)­ ­ Pótmama Bármennyi az elrettentő példa — ma­gam is majdnem póruljártam már egyszer-két­­szer holmi közlekedési rendetlenkedések miatt, — még ma is megesik velem olykor, hogy ko­romhoz nem igen illő fürgeséggel pattanok fel mozgó villamosra, autóbuszra. Túlságosan vak­merő azért már nem vagyok, nem kockázta­tok nyaktörő mutatványokat, hazárd hajlamai­mat bölcsen fékezi az óvatosság. Egyszóval ál­talában vigyázok a bőrömre és a csontjaim ép­ségére. De azért, mondom, a régi sportszenve­dély néha megsarkantyúz, mint ma is a Rá­­kóczi-út és Múzeum­ körút sarkán, amikor a rekkenő déli hőségben, már alig vártam, hogy a Duna-uszoda vizében lehűthessem magam. Ott álltam az aszfaltszigeten, már jött a villa­mosom a Keleti felől, amikor rámköszönt egy ismerős. Muszáj volt vele néhány szót válta­nom. Beszélgetés közben nem vettem észre, hogy a hetvenötös kocsi beérkezett, lebonyolí­totta a fel- és leszállásokat és már indult is tovább a megállóhelyről. „Szervusz, viszontlá­tásra“ — és gyorsan kezet fogtam a barátom­mal. A következő, megszokott mozdulatom az lett volna, hogy jobb kezemmel elkapjam az elhaladó villamos hátsó felhágójának sárgaréz­kapaszkodóját és fellendültek a lépcsőre. De, hogy-hogy nem, elől a vezető abban a pilla­natban nekieresztette a motort. A szerelvény hirtelen sebességet kapott, úgyhogy én az üres levegőbe markoltam és a tehetetlenség ereje jó pár botorkáló lépéssel előre rántott. Ha egy kis pechem van, orra is bukhattam volna. Amint visszanyertem egyensúlyi hely­zetemet, az aszfaltsziget túlsó végén várakozó idős hölgyre esett a tekintetem. Engem nézett, még­pedig szemrehányó pillantással és rossza­­lóan csóválta a fejét. Még a kinyújtott muta­tóujjával is megfenyegetett, szelíd szigorral, mintha mondaná: „Ejnye, ejnye, édes fiam, szabad ilyen könnyelműnek lenni? Még most se nőtt be a fejed lágya, vén csacsi? Szégyeld magad!“ El is szégyeltem magam csakugyan, de meg is hatódtam egy csöppet, mint gyerek­koromban, ha valami szeleskedésért drága jó anyám megpirongatott. Zavartan megbillentet­tem a kalapom és hangtalanul odaköszöntem a Rákóczi-úti pótmamámnak: „Kezét csókolom, nénike, köszönöm a szidást, máskor vigyázni fogok“. _____ (Ftor) A Ligetfalun elvesztett magyar kulturértékek A Pesti Hírlapban ily cím alatt közölt cikk a rttagyar­ kisebbség sajgó sebeit tárta fel. Sajnos azon­ban, a Ligetfalun elveszett magyar kulturértékek még azoknál is jelentősebbek, amelyekről a cikk be­számol. Ez a körülmény, valamint az a meggyőződés, hogy a nyilvánosságot is érdekelni fogja, milyen fárad­ságos küzdelmek árán létrehozott kulturkincsekkel rendelkezett a magyarság Pozsony e munkás-előváro­sában, bátorít fel arra, hogy az említett cikk kiegészí­téseképpen összefoglaló képet nyújtsak a ligetfalui magyar kultúrintézményekről. Ligetfalun és a hozzátartozó telepen egy-egy, öt osztályból álló magyar elemi iskola működött; az előb­biben osztályonként kb. 46—48 tanuló volt, az utóbbi­ban valamivel kevesebb. A haramdik, szintén veszen­dőbe ment magyar elemi a Főrér községhez tartozó, de ugyancsak a Duna jobbpartján, Ligetfalu tőszom­szédságában fekvő Zabos-telepen volt. Ezt az utóbbi iskolát egyébként a magyarságnak csak hosszú hóna­pokig tartó, elszánt „iskolasztrájk“ útján sikerült 1936 őszén kiharcolnia. Itt is közel kétszáz gyermek része­sült magyar nyelvű oktatásban. Ligetfalun a helybeli magyar kulturegyesületek kezdeményezésére alakították meg 1936-ban az első magyar kisdedóvót, amelynek fenntartásához a Szemle­­központ is hozzájárult. Később napközi gyermekott­honná alakították át; 1938-ban már hatvankét magyar gyermek látogatta. Az „Anlizs“ telepen is minden elő­készület megtörtént hasonló otthon létesítésére. Ligetfalun több m­int öt évi lankadatlan küzde­lem után, 1938 őszén végre megnyílt a magyar polgári iskola első és második osztálya is. Ez igen jelentékeny magyar kisebbségi vívmány lett volna, de az ismert politikai események miatt tanításra már ezekben az osztályokban nem kerülhetett sor. A fenti magyar nyelvű intézeteken kívül Liget­falun főleg két magyar egyesület fejtett ki figyelemre­méltó tevékenységet. A „Felebarát“ magyar katolikus kulturegylet saját helyiséggel, kis könyvtárral és ol­vasóteremmel rendelkezett és műkedvelői előadások létesítésével tűnt ki. 1938-ban egyéb vagyonán és lel­tárán kívül 1200 koronára rugó magyar kulturházi alapja is volt! A Szemke-fiók kezdeményezésére léte­sült községi magyar könyvtár szintén példás munkát végzett és igen értékes könyvanyagja volt. A további kulturmunka érdekében Ligetfalun meg­alakult a Pozsony járási magyar kulturtestület is. Végül említsük még fel, hogy a ligetfalui magyar­ság valláserkölcsi és szociális érdekeinek védelmére 1936-ban megalakították a Szent Józsefről elnevezett magyar katolikus temetkezési egyesületet, amelynek 1938-ban már hétszáznál több tagja és hatezer koronát meghaladó vagyona volt. Ma már ennek az egyesület­nek működését sem engedélyezik. Ha meggondoljuk, hogy a ligetfalui magyarság e kultúrintézményeit­­szegény magyar munkásemberek utolsó fillérjeiket összetéve hozták létre, akkor mély­séges megilletődéssel és fájdalommal kell fogadnunk azt a hírt, hogy ezek a becses nemzeti kultúrértékek elvesztek a számunkra. Dr. S. I.

Next