Pesti Hírlap, 1939. augusztus (61. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-01 / 173. szám

25 Amikor felállt a miniszterelnök, hogy az el­lenzék vezéreinek éles felszólalásaira válaszol­jon, a kormánypárt tagjai percekig éljenezték. Chamberlainnek láthatólag jólesett ez a lelkes ünneplés. Nagyon halkan kezdte mai nagy hord­erejű beszédét, amelyet nem olvasott, hanem sza­badon mondott el. Legnagyobb érdekessége az volt a beszédének, hogy nem készítette el előre, hanem rögtönözve mondotta. Ez annál felűnőbb, mert ő maga jelentette ki beszéde elején, hogy ilyenkor mennyire kell vigyázni minden szóra, ami a kormány részéről elhangzik. Miniszterelnök­sége óta ez volt az első eset, hogy nem előre el­készített beszédet modott külügyi vitában. En­nek ellenére teljesen ura volt a helyzetnek és min­den szavának. Kezeit hol a zsebébe süllyesztette, hol vastag óraláncával játszadozott. Bár az ellen­zék vezéreinek beszéde alatt jegyzeteket készített, azokba majdnem végig bele sem nézett. Őszintén­­ beszélt a jelenlegi és a várható helyzetről és volt­­ a hangjában valami biztonság, amit csupán ilyen­­ spontán beszédből lehet kiérezni, nem pedig­­ olyanból, amit előre, minden szót megfontolva, előkészítettek. Chamberlaint beszéde után az egész alsóház ünnepelte. Később estefelé az alsóház folyosóján sokat beszéltek úgy a brit-francia katonai küldött­ség moszkvai küldetéséről, mint a miniszterelnök higgadt beszédéről és a hangulat erősen bizakodó volt. A képviselők úgy érezték, hogy minden ed­digi jóslással ellentétben a hét végén nyugodtan mehetnek nyári pihenőre, azt zavartalanul nyu­galommal fogják majd élvezni. L ! PESTI HÍRLAP ) 1939 augusztus 1, kedd Az alsóház ülése London, júl. 31. (Magyar Távirati Iroda.) Az alsó­ház hétfő délutáni ülésén Sinclair képviselő, a szabad­elvű ellenzék vezére, a külügyi vita során hangoztatta, hogy az Anglia által életre hívott békearcvonal tagálla­mai között gazdasági együttműködésre van szükség, beleértve a külkereskedelem akadálytalan lebonyolítá­sát és a nyersanyagokhoz való hozzáférést. A képviselő javasolta, hogy az arcvonal tagjait, de egyben Német­országot és Olaszországot is közös értekezletre hívják egybe a nyersanyagelosztás, valamint a haderő korlá­tozása ügyében és azt ajánlotta, hogy a brit kormány ilyen irányú javaslatot juttasson el Hitlerhez és Musso­linihoz. Dalton munkáspárti képviselő kérdést intézett a kormányhoz, vajjon igaz-e az, hogy a moszkvai tárgya­lásokat eleinte főleg az angol kormány késleltette. Ha ez igaz volna, úgy érthetőnek tartja, hogy Molotov gyanakvással tekint Észtország és Lettország felé és hogy a szovjet sajtó annyira kikel a demokráciák ellen. Szükséges volna — mondotta —, hogy lord Halifax Moszkvába utazzék vagy pedig, hogy Molotovot meg­hívják Londonba. Chamberlain basséde Chamberlain miniszterelnök, akit a kormánypárt tüntető éljenzéssel fogadott, hangoztatta, hogy a mos­tani körülmények között, amidőn kényes természetű tárgyalások folynak több idegen hatalommal, vigyázni kell minden szóra, amit kiejtenek. Különösen tartóz­kodni kell a tárgyaló felek között esetleg fennforgó el­lentétek túlzásától, nem tesz jó szolgálatot az ügynek az, aki azt állítja, hogy a kormány kebelében egyenet­lenség van a politika főiránya felől. Semmi sem lehet kellemesebb valószínű ellenségeink számára, mintha úgy tűnne fel, hogy a brit miniszter­elnök és külügyminiszterének külpolitikai elhatározá­sait illetőleg nem volna meg az egység. A neh­ézség, a közvetett támadás megh­atál­ozása Dalton képviselő kérdésére, hogy mit tettünk március óta, utalok félelmetes haderőnkre, Lengyel­­országgal és Törökországgal létrejött egyezmé­nyeinkre, amely két ország törekvéseinél fogva bár­mely arcvonal fontos tényezője. A Görögországnak és Romániának nyújtott biztosítékok lehetővé tették, hogy ezek az államok is részt vegyenek a békearcvo­­nalban. Dalton beszédéből az tűnik ki, hogy az ő szá­mára csak egy fontos és ez: Oroszország. Úgy Sin­clair, mint Dalton beszédéből az a gyanúsítás csen­dül ki, mintha az egyezmény létrejötte körüli kése­delmet kizárólag a brit kormány okozta volna. Kü­lönösen Dalton firtatta tartósan ezt a kérdést, mint hogyha igyekezett volna minket rábírni arra, hogy a magunk részéről a szovjet kormányra hárítsuk a felelősséget a késedelemért Ezért is türtőztetem magamat és nem enge­dem magamat vitába vonni e kérdés körül, mivel őszintén kívánom e megegyezés létre­jöttét. Nagy önmegtartóztatásra van szükségem, hogy ne igazítsam helyre azt a hamis benyomást, amelyet az ellenzéki képviselők beszédeikkel kelteni igyekez­nek. Éppen ezért nem adom az angol-francia-szov­jet kormányok között folyó tárgyalások történetének áttekintését, mert jól tudom, hogy annak adatait más emberek, más országokban örömmel felhasználnák arra, hogy azzal ellentéteket szítsanak Anglia és a Szovjet között. Nincsen tehát szándékomban, hogy ezeket a felvilágosításokat nekik megadjam. Nem titok — mondotta Chamberlain —, hogy a két kor­mány eddig még nem tudott megegyezni a közvetett támadás oly meghatározásában, amely az összes fe­lek számára elfogadható volna, holott mindkét olda­lon belátják azt, hogy ez a támadás épp olyan vég­zetes lehet, mint a közvetlen és teljes mértékben kí­vánnak ellene felsorakozni. Miért megy a katonai bizottság Moszkvába? Ugyanakkor a legteljesebb módon kerülni akar­juk még a látszatát is annak, mintha más államok függetlenségét csorbítani akarnók. Ez az oka annak, hogy a francia és a brit kormány még nem egyezett meg a­­szovjet kormánnyal, mivel a szovjet által kí­vánt formula, nézetem szerint, nem tünteti el ezt a látszatot. Az angol és a francia kiküldötteknek tehát folytatniok kellett a tárgyalásokat és egyben több időre is volt közben szükségük a tárgyalások egyes szakaszai között, mint Molotovnek a helyszínen, hogy a tárgyalások állását kormányaikkal ismertessék. Hogy késedelmet ne szenvedjünk, ideiglenes egyezmény megkötését javasoltuk. A szovjet máskép gondolkodott és így vetődött fel a gondolat, hogy addig is, míg az egyezményt aláírjuk vagy parafáljuk, Anglia és Francia­­ország katonai bizottságot küldjön Moszkvába vezérkari tanácskozásra és hogy ezek meg­kezdődjenek, még mielőtt a politikai egyez­mény létesült volna. Kétségtelen, hogy ez nagy bizalom jele, ha elhatároz­tuk, hogy katonai szakértőinket Oroszországba küld­jük, hogy arról tanácskozzanak, miként készíthetjük el katonai terveinket, mielőtt még bizonyosságot nyer­­­tünk volna afelől, hogy a politikai kérdésekben meg­egyezünk. Az orosz külpolitika vezetője azt a meggyő­­ződését hangoztatta, hogy ha erre a katonai megbe­szélésre sor kerül, a politikai nehézségek már nem lesznek áthidalhatatlanok. Mi készek vagyunk erre és őszintén reméljük és velünk együtt reméli a francia kormány, hogy Molotov föltevése valósággá lesz. A danzigi kérdés Ahhoz a nyilatkozatomhoz, amelyet július 10-én a Házban Danzig ügyében tettem, úgy érzem, semmit sem fűzhetek hozzá, ami alkalmas volna annak meg­erősítésére, viszont kerülni akarok mindent, ami azt gyengíthetné. A danzigi kérdés igen súlyos kérdés, amely nagy aggodalmat okoz nekünk és világos, hogy az ottani helyzet a leggondosabb figyel­met követeli­ meg. Lord Halifax legutóbbi nyilatkozatai óta, amikor nem látszott ok túlságos aggodalomra, most újab­b össze­tűzések történtek, amelyek a feszültséget méginkább növelték, de­ feltehető, hogy a lengyel kormány to­vábbra­ is államvezetési bölcsességgel és államférfias ügyességgel tölti be hivatását, amely eddig is a legna­gyobb csodálatot váltotta ki belőlünk. (Újabb éljenzés.) A távolkeleti helyzet A távolkeleti helyzetet illetőleg Chamberlain ki­jelentette, hogy a Craigie—Aríta formula nem jelent­­ politikai változást, sem a kínai angol érdekek feladá­sát, sem pedig a hadviselőjog megadását Japán szá­mára. A tárgyalások során igen sok nehézség vár le­küzdésre és a brit kormánynak súlyos aggodalmat okoz az Észak-Kínában folyó angolellenes izgatás. Ha ezek az angolellenes támadások zabolát­lanul folynak tovább, a helyzetet igen sú­lyosnak kell tekintenünk. Anglia semmi­­esetre sem engedhet a Távolkeleten reá há­ramló kötelezettségeiből, sem jogaiból. A Tiencinben lévő ezüst kiszolgáltatása és a kínai valuta alátámasztása nemcsak Angliát érintő kérdés és ezekről a többi érdekelt hatalommal is tárgyalni kell. Meg vagyok győződve arról — mondotta Cham­berlain —, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Álla­mok célkitűzései azonosak, de ebből nem következik az, hogy mindkettőjüknek mindenkor ugyanazt kell tenniök. A brit kormány a legnagyobb súlyt helyezi az Egyesült Államokkal való együttműködésre ott, ahol erre lehetőség nyílik és a két kormány mindenkor a legbehatóbban tájékoztatja egymást szándékai felől. A lengyel kölcsön Chamberlain miniszterelnök beszéde során Dalton munkáspárti képviselő kérdésére kijelentette, hogy a lengyel kölcsöntárgyalásokat illetőleg a nehézségek nemcsak azzal kapcsolatban merültek fel, hogy a len­gyel kormány más­ országokban is akar fegyvereket vásárolni, hanem a lengyel kormány ama kívánságá­val kapcsolatban is, hogy aranyban akarja a kölcsönt felvenni.­­ A mai helyzet aggasztó — kétségkívül aggasztó a mai hely­zet — folytatta Chamberlain miniszterelnök —, ami­dőn olyan sok helyen és olyan gyors iramban folyik­­ a fegyverek halmozása, mert alig látható, milyen meg-­­­oldást találna ez a probléma, ha nem háború útján. Különösen sajnálatos, hogy még kiélezik a nemzetek közötti rossz érzést napról-napra a sajtó útján és egyéb eszközökkel folytatott mérgező propagandával.­­ Ha meg tudnánk állítani a szavaknak , ezt a háborúját és ha olyan lépések tör- j ténnének, amelyek visszaállítanák a népek bizalmát valamennyi európai ál­lam békés szándékaiban, ebben az eset­ben meggyőződésem szerint még mindig nem volna olyan kérdés, amelyet nem lehet és nem kellene békés uton meg­oldani. Ennek megoldásából kiszámíthatatlan nye­reség hárulna a világra és szilárd meggyőződésem szerint példátlan jólét korszaka virradna az emberi­ségre a nemzetközi iparban és a földmivelésben, ami a népek színvonalának általános javulására vezetne. Ha ellenben háború törne ki, bármelyik fél is köve­telné magának a végső győzelmet, kétségkívül bizo­nyos, hogy mind a győztes, mind a legyőzött az em­beri szenvedés és nyomorúság leirhatatlan borzalmas termését aratná. Azt hiszem, hogy ez a nagy és mélységes igazság kezd már deren­geni mind a vezetők, mind a népek elmé­jében és főként erre alapí­tom azt a re­ménységemet, hogy megtaláljuk még az utat, amely kivezet a borzalmak éjsza­kájából újból a napvilágra. A Moszkvába küldendő angol bizottság A Chamberlain miniszterelnök által bejelentett, moszkvai angol küldöttség vezetője. Sir Reginald Plunkett-Ernle-Erle-Drax tengernagy, továbbá Sir Charles Burnett légi tábornagy és John Heywood vezérőrnagy lesz. Sir Reginald Plunkett-Ernle-Erie-Drax tenger­nagy, aki a Moszkvába küldendő angol küldöttség ve­zetője, VI. György király első és főhadsegéde. A ten­geri haderőben 42 év óta szolgál és részt vett a világ­háborúban is. A Lion csatahajó parancsnoka volt, amely lord Beaty főparancsnok zászlóshajója volt. Heywood vezérőrnagy a párisi angol nagykövetség katonai attaséja volt, azelőtt pedig fontos angol katonai küldöttségeket vezetett a Keleten, majd Versaillesben, Shanghaiban és Indiában. Sir Charles Burnettet, a Moszkvába küldendő angol katonai bizottság légügyi vezetőjét nemrégi­ben nevezték ki a légi haderő főfelügyelőjévé. Azelőtt az iraki angol légi haderők parancsnoka,­­ majd 1931- ben a légi vezérkar helyettes főnöke, 1934-ben pedig a légi haderő főparancsnoka volt Werth Henrik Olaszországba utasért A Magyar Távirati Iroda jelenti: Werth Henrik gyalogsági tábornok, a m­ kir. hon­védvezérkar főnöke, az olasz hadvezetőség meghívá­sára augusztus elején néhány napot Olaszországban tölt el, ahol a hadgyakorlatokon, vesz részt. A" honvédvezérkar főnöke hétfőn ,este 8 óra 15 perckor indult el a Déli pályaudvarról Milánóba. Kí­séretében utazott : vitéz László Dezső vezérkari ezre­des, vitéz Horváth­ Ferenc ,vezérkari alezredes és Bar­­talis Kálmán őrnagy, szárnysegéd. Búcsúztatására a pályaudvaron megjelent gróf Vinci Gigliucci, Olaszország budapesti követe is. Hivatalos kimutatás az országgyűlési képviselők megoszlásáról pártok szerint A Magyar Tudósító jelenti: A­­képviselőház elnöki hivatala most adta ki az új országgyűlés képviselői­nek lakáskönyvét, amely pontos és végleges kimuta­tást tartalmaz az országgyűlési képviselők megoszlá­sáról pártok szerint. A képviselőháznak ez idő szerint tudvalévően 296 tagja van, de tekintettel arra, hogy Várady László, a tisza-marosi választókerületben meg­választott képviselő mandátumát panasszal támadták meg, Várady László nem mondott le a csongrádvár­­megyei MÉP-listán szerzett mandátumáról, úgyhogy személy szerint most csak 295 képviselő foglal helyet a Házban. Ezeknek pártállása a következő: Magyar Élet Pártja (Várady László két mandátum) — —- ------- —--------------- 178 a Magyar Szent Koronához visszacsatolt területek képviselői: 1. felvidékiek —■ 20 2. kárpátaljaiak--------------------------- 10 Nyilaskeresztes Párt (Hubay Kálmán) 31 Független Kisgazdapárt -------------------- 14 Egyesült Kereszténypárt------- — — — 9 Nyilaskeresztes Front (Matolcsy—Baky) 6 Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt (Pálfy-féle) ----------------- 5 Szociáldemokrata Párt — —------------ 5 Polgári Szabadságpárt (Rassay-párt) — 5 Magyar Nemzeti Szocialista Földműves-és Munkáspárt 1932 (Meskó)-------— 3 Keresztény Nemzeti Szocialista Front (Meizler Károly)-------------------------— 2 Népakarat Pártja (Csoór Lajos)-------1 Pártonkívüli (Szőlősi Jenő)-------— —_____ 1 összesen — — 296 A hivatalos kimutatás szerint az Egyesült Keresztény­­pártnak kilenc tagja van, aki betürendi sorrendben a következő: gróf Esterházy Móric, Huszár Mihály, Közi-Horváth József, vitéz Makray Lajos, Mátéffy Viktor, Reibel Mihály, Tassy Kristóf, Witz Béla és gróf Zichy János. A képviselőház kimutatásában természetesen már nem szerepel sem gróf Pálfy Fidél, sem Kerekes Béla, akiknek mandátumát a közigazgatási bíróság meg­semmisítette, hanem helyettük Bodor Márton és Gosz­­tonyi Sándor az új szélsőjobboldali képviselők. A füg­getlen kisgazdapárt tagjai sorában Szijj Bálint he­lyett, aki bihar megyei mandátumáról lemondott, G. Váczy Lajos az új képviselő.

Next