Pesti Hírlap, 1939. augusztus (61. évfolyam, 173-198. szám)
1939-08-01 / 173. szám
25 Amikor felállt a miniszterelnök, hogy az ellenzék vezéreinek éles felszólalásaira válaszoljon, a kormánypárt tagjai percekig éljenezték. Chamberlainnek láthatólag jólesett ez a lelkes ünneplés. Nagyon halkan kezdte mai nagy horderejű beszédét, amelyet nem olvasott, hanem szabadon mondott el. Legnagyobb érdekessége az volt a beszédének, hogy nem készítette el előre, hanem rögtönözve mondotta. Ez annál felűnőbb, mert ő maga jelentette ki beszéde elején, hogy ilyenkor mennyire kell vigyázni minden szóra, ami a kormány részéről elhangzik. Miniszterelnöksége óta ez volt az első eset, hogy nem előre elkészített beszédet modott külügyi vitában. Ennek ellenére teljesen ura volt a helyzetnek és minden szavának. Kezeit hol a zsebébe süllyesztette, hol vastag óraláncával játszadozott. Bár az ellenzék vezéreinek beszéde alatt jegyzeteket készített, azokba majdnem végig bele sem nézett. Őszintén beszélt a jelenlegi és a várható helyzetről és volt a hangjában valami biztonság, amit csupán ilyen spontán beszédből lehet kiérezni, nem pedig olyanból, amit előre, minden szót megfontolva, előkészítettek. Chamberlaint beszéde után az egész alsóház ünnepelte. Később estefelé az alsóház folyosóján sokat beszéltek úgy a brit-francia katonai küldöttség moszkvai küldetéséről, mint a miniszterelnök higgadt beszédéről és a hangulat erősen bizakodó volt. A képviselők úgy érezték, hogy minden eddigi jóslással ellentétben a hét végén nyugodtan mehetnek nyári pihenőre, azt zavartalanul nyugalommal fogják majd élvezni. L ! PESTI HÍRLAP ) 1939 augusztus 1, kedd Az alsóház ülése London, júl. 31. (Magyar Távirati Iroda.) Az alsóház hétfő délutáni ülésén Sinclair képviselő, a szabadelvű ellenzék vezére, a külügyi vita során hangoztatta, hogy az Anglia által életre hívott békearcvonal tagállamai között gazdasági együttműködésre van szükség, beleértve a külkereskedelem akadálytalan lebonyolítását és a nyersanyagokhoz való hozzáférést. A képviselő javasolta, hogy az arcvonal tagjait, de egyben Németországot és Olaszországot is közös értekezletre hívják egybe a nyersanyagelosztás, valamint a haderő korlátozása ügyében és azt ajánlotta, hogy a brit kormány ilyen irányú javaslatot juttasson el Hitlerhez és Mussolinihoz. Dalton munkáspárti képviselő kérdést intézett a kormányhoz, vajjon igaz-e az, hogy a moszkvai tárgyalásokat eleinte főleg az angol kormány késleltette. Ha ez igaz volna, úgy érthetőnek tartja, hogy Molotov gyanakvással tekint Észtország és Lettország felé és hogy a szovjet sajtó annyira kikel a demokráciák ellen. Szükséges volna — mondotta —, hogy lord Halifax Moszkvába utazzék vagy pedig, hogy Molotovot meghívják Londonba. Chamberlain basséde Chamberlain miniszterelnök, akit a kormánypárt tüntető éljenzéssel fogadott, hangoztatta, hogy a mostani körülmények között, amidőn kényes természetű tárgyalások folynak több idegen hatalommal, vigyázni kell minden szóra, amit kiejtenek. Különösen tartózkodni kell a tárgyaló felek között esetleg fennforgó ellentétek túlzásától, nem tesz jó szolgálatot az ügynek az, aki azt állítja, hogy a kormány kebelében egyenetlenség van a politika főiránya felől. Semmi sem lehet kellemesebb valószínű ellenségeink számára, mintha úgy tűnne fel, hogy a brit miniszterelnök és külügyminiszterének külpolitikai elhatározásait illetőleg nem volna meg az egység. A nehézség, a közvetett támadás meghatálozása Dalton képviselő kérdésére, hogy mit tettünk március óta, utalok félelmetes haderőnkre, Lengyelországgal és Törökországgal létrejött egyezményeinkre, amely két ország törekvéseinél fogva bármely arcvonal fontos tényezője. A Görögországnak és Romániának nyújtott biztosítékok lehetővé tették, hogy ezek az államok is részt vegyenek a békearcvonalban. Dalton beszédéből az tűnik ki, hogy az ő számára csak egy fontos és ez: Oroszország. Úgy Sinclair, mint Dalton beszédéből az a gyanúsítás csendül ki, mintha az egyezmény létrejötte körüli késedelmet kizárólag a brit kormány okozta volna. Különösen Dalton firtatta tartósan ezt a kérdést, mint hogyha igyekezett volna minket rábírni arra, hogy a magunk részéről a szovjet kormányra hárítsuk a felelősséget a késedelemért Ezért is türtőztetem magamat és nem engedem magamat vitába vonni e kérdés körül, mivel őszintén kívánom e megegyezés létrejöttét. Nagy önmegtartóztatásra van szükségem, hogy ne igazítsam helyre azt a hamis benyomást, amelyet az ellenzéki képviselők beszédeikkel kelteni igyekeznek. Éppen ezért nem adom az angol-francia-szovjet kormányok között folyó tárgyalások történetének áttekintését, mert jól tudom, hogy annak adatait más emberek, más országokban örömmel felhasználnák arra, hogy azzal ellentéteket szítsanak Anglia és a Szovjet között. Nincsen tehát szándékomban, hogy ezeket a felvilágosításokat nekik megadjam. Nem titok — mondotta Chamberlain —, hogy a két kormány eddig még nem tudott megegyezni a közvetett támadás oly meghatározásában, amely az összes felek számára elfogadható volna, holott mindkét oldalon belátják azt, hogy ez a támadás épp olyan végzetes lehet, mint a közvetlen és teljes mértékben kívánnak ellene felsorakozni. Miért megy a katonai bizottság Moszkvába? Ugyanakkor a legteljesebb módon kerülni akarjuk még a látszatát is annak, mintha más államok függetlenségét csorbítani akarnók. Ez az oka annak, hogy a francia és a brit kormány még nem egyezett meg aszovjet kormánnyal, mivel a szovjet által kívánt formula, nézetem szerint, nem tünteti el ezt a látszatot. Az angol és a francia kiküldötteknek tehát folytatniok kellett a tárgyalásokat és egyben több időre is volt közben szükségük a tárgyalások egyes szakaszai között, mint Molotovnek a helyszínen, hogy a tárgyalások állását kormányaikkal ismertessék. Hogy késedelmet ne szenvedjünk, ideiglenes egyezmény megkötését javasoltuk. A szovjet máskép gondolkodott és így vetődött fel a gondolat, hogy addig is, míg az egyezményt aláírjuk vagy parafáljuk, Anglia és Franciaország katonai bizottságot küldjön Moszkvába vezérkari tanácskozásra és hogy ezek megkezdődjenek, még mielőtt a politikai egyezmény létesült volna. Kétségtelen, hogy ez nagy bizalom jele, ha elhatároztuk, hogy katonai szakértőinket Oroszországba küldjük, hogy arról tanácskozzanak, miként készíthetjük el katonai terveinket, mielőtt még bizonyosságot nyertünk volna afelől, hogy a politikai kérdésekben megegyezünk. Az orosz külpolitika vezetője azt a meggyőződését hangoztatta, hogy ha erre a katonai megbeszélésre sor kerül, a politikai nehézségek már nem lesznek áthidalhatatlanok. Mi készek vagyunk erre és őszintén reméljük és velünk együtt reméli a francia kormány, hogy Molotov föltevése valósággá lesz. A danzigi kérdés Ahhoz a nyilatkozatomhoz, amelyet július 10-én a Házban Danzig ügyében tettem, úgy érzem, semmit sem fűzhetek hozzá, ami alkalmas volna annak megerősítésére, viszont kerülni akarok mindent, ami azt gyengíthetné. A danzigi kérdés igen súlyos kérdés, amely nagy aggodalmat okoz nekünk és világos, hogy az ottani helyzet a leggondosabb figyelmet követeli meg. Lord Halifax legutóbbi nyilatkozatai óta, amikor nem látszott ok túlságos aggodalomra, most újabb összetűzések történtek, amelyek a feszültséget méginkább növelték, de feltehető, hogy a lengyel kormány továbbra is államvezetési bölcsességgel és államférfias ügyességgel tölti be hivatását, amely eddig is a legnagyobb csodálatot váltotta ki belőlünk. (Újabb éljenzés.) A távolkeleti helyzet A távolkeleti helyzetet illetőleg Chamberlain kijelentette, hogy a Craigie—Aríta formula nem jelent politikai változást, sem a kínai angol érdekek feladását, sem pedig a hadviselőjog megadását Japán számára. A tárgyalások során igen sok nehézség vár leküzdésre és a brit kormánynak súlyos aggodalmat okoz az Észak-Kínában folyó angolellenes izgatás. Ha ezek az angolellenes támadások zabolátlanul folynak tovább, a helyzetet igen súlyosnak kell tekintenünk. Anglia semmiesetre sem engedhet a Távolkeleten reá háramló kötelezettségeiből, sem jogaiból. A Tiencinben lévő ezüst kiszolgáltatása és a kínai valuta alátámasztása nemcsak Angliát érintő kérdés és ezekről a többi érdekelt hatalommal is tárgyalni kell. Meg vagyok győződve arról — mondotta Chamberlain —, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok célkitűzései azonosak, de ebből nem következik az, hogy mindkettőjüknek mindenkor ugyanazt kell tenniök. A brit kormány a legnagyobb súlyt helyezi az Egyesült Államokkal való együttműködésre ott, ahol erre lehetőség nyílik és a két kormány mindenkor a legbehatóbban tájékoztatja egymást szándékai felől. A lengyel kölcsön Chamberlain miniszterelnök beszéde során Dalton munkáspárti képviselő kérdésére kijelentette, hogy a lengyel kölcsöntárgyalásokat illetőleg a nehézségek nemcsak azzal kapcsolatban merültek fel, hogy a lengyel kormány más országokban is akar fegyvereket vásárolni, hanem a lengyel kormány ama kívánságával kapcsolatban is, hogy aranyban akarja a kölcsönt felvenni. A mai helyzet aggasztó — kétségkívül aggasztó a mai helyzet — folytatta Chamberlain miniszterelnök —, amidőn olyan sok helyen és olyan gyors iramban folyik a fegyverek halmozása, mert alig látható, milyen meg-oldást találna ez a probléma, ha nem háború útján. Különösen sajnálatos, hogy még kiélezik a nemzetek közötti rossz érzést napról-napra a sajtó útján és egyéb eszközökkel folytatott mérgező propagandával. Ha meg tudnánk állítani a szavaknak , ezt a háborúját és ha olyan lépések tör- j ténnének, amelyek visszaállítanák a népek bizalmát valamennyi európai állam békés szándékaiban, ebben az esetben meggyőződésem szerint még mindig nem volna olyan kérdés, amelyet nem lehet és nem kellene békés uton megoldani. Ennek megoldásából kiszámíthatatlan nyereség hárulna a világra és szilárd meggyőződésem szerint példátlan jólét korszaka virradna az emberiségre a nemzetközi iparban és a földmivelésben, ami a népek színvonalának általános javulására vezetne. Ha ellenben háború törne ki, bármelyik fél is követelné magának a végső győzelmet, kétségkívül bizonyos, hogy mind a győztes, mind a legyőzött az emberi szenvedés és nyomorúság leirhatatlan borzalmas termését aratná. Azt hiszem, hogy ez a nagy és mélységes igazság kezd már derengeni mind a vezetők, mind a népek elméjében és főként erre alapítom azt a reménységemet, hogy megtaláljuk még az utat, amely kivezet a borzalmak éjszakájából újból a napvilágra. A Moszkvába küldendő angol bizottság A Chamberlain miniszterelnök által bejelentett, moszkvai angol küldöttség vezetője. Sir Reginald Plunkett-Ernle-Erle-Drax tengernagy, továbbá Sir Charles Burnett légi tábornagy és John Heywood vezérőrnagy lesz. Sir Reginald Plunkett-Ernle-Erie-Drax tengernagy, aki a Moszkvába küldendő angol küldöttség vezetője, VI. György király első és főhadsegéde. A tengeri haderőben 42 év óta szolgál és részt vett a világháborúban is. A Lion csatahajó parancsnoka volt, amely lord Beaty főparancsnok zászlóshajója volt. Heywood vezérőrnagy a párisi angol nagykövetség katonai attaséja volt, azelőtt pedig fontos angol katonai küldöttségeket vezetett a Keleten, majd Versaillesben, Shanghaiban és Indiában. Sir Charles Burnettet, a Moszkvába küldendő angol katonai bizottság légügyi vezetőjét nemrégiben nevezték ki a légi haderő főfelügyelőjévé. Azelőtt az iraki angol légi haderők parancsnoka, majd 1931- ben a légi vezérkar helyettes főnöke, 1934-ben pedig a légi haderő főparancsnoka volt Werth Henrik Olaszországba utasért A Magyar Távirati Iroda jelenti: Werth Henrik gyalogsági tábornok, a m kir. honvédvezérkar főnöke, az olasz hadvezetőség meghívására augusztus elején néhány napot Olaszországban tölt el, ahol a hadgyakorlatokon, vesz részt. A" honvédvezérkar főnöke hétfőn ,este 8 óra 15 perckor indult el a Déli pályaudvarról Milánóba. Kíséretében utazott : vitéz László Dezső vezérkari ezredes, vitéz Horváth Ferenc ,vezérkari alezredes és Bartalis Kálmán őrnagy, szárnysegéd. Búcsúztatására a pályaudvaron megjelent gróf Vinci Gigliucci, Olaszország budapesti követe is. Hivatalos kimutatás az országgyűlési képviselők megoszlásáról pártok szerint A Magyar Tudósító jelenti: Aképviselőház elnöki hivatala most adta ki az új országgyűlés képviselőinek lakáskönyvét, amely pontos és végleges kimutatást tartalmaz az országgyűlési képviselők megoszlásáról pártok szerint. A képviselőháznak ez idő szerint tudvalévően 296 tagja van, de tekintettel arra, hogy Várady László, a tisza-marosi választókerületben megválasztott képviselő mandátumát panasszal támadták meg, Várady László nem mondott le a csongrádvármegyei MÉP-listán szerzett mandátumáról, úgyhogy személy szerint most csak 295 képviselő foglal helyet a Házban. Ezeknek pártállása a következő: Magyar Élet Pártja (Várady László két mandátum) — —- ------- —--------------- 178 a Magyar Szent Koronához visszacsatolt területek képviselői: 1. felvidékiek —■ 20 2. kárpátaljaiak--------------------------- 10 Nyilaskeresztes Párt (Hubay Kálmán) 31 Független Kisgazdapárt -------------------- 14 Egyesült Kereszténypárt------- — — — 9 Nyilaskeresztes Front (Matolcsy—Baky) 6 Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt (Pálfy-féle) ----------------- 5 Szociáldemokrata Párt — —------------ 5 Polgári Szabadságpárt (Rassay-párt) — 5 Magyar Nemzeti Szocialista Földműves-és Munkáspárt 1932 (Meskó)-------— 3 Keresztény Nemzeti Szocialista Front (Meizler Károly)-------------------------— 2 Népakarat Pártja (Csoór Lajos)-------1 Pártonkívüli (Szőlősi Jenő)-------— —_____ 1 összesen — — 296 A hivatalos kimutatás szerint az Egyesült Kereszténypártnak kilenc tagja van, aki betürendi sorrendben a következő: gróf Esterházy Móric, Huszár Mihály, Közi-Horváth József, vitéz Makray Lajos, Mátéffy Viktor, Reibel Mihály, Tassy Kristóf, Witz Béla és gróf Zichy János. A képviselőház kimutatásában természetesen már nem szerepel sem gróf Pálfy Fidél, sem Kerekes Béla, akiknek mandátumát a közigazgatási bíróság megsemmisítette, hanem helyettük Bodor Márton és Gosztonyi Sándor az új szélsőjobboldali képviselők. A független kisgazdapárt tagjai sorában Szijj Bálint helyett, aki bihar megyei mandátumáról lemondott, G. Váczy Lajos az új képviselő.