Pesti Hírlap, 1939. szeptember (61. évfolyam, 199-223. szám)

1939-09-01 / 199. szám

BUDAPEST, 1939 LXI. ÉVFOLYAM, 199 (19.929) SZÁM PÉNTEK, SZEPTEMBER 1 Előfizetés a Képes Va­sárnappal és a Képes Pesti Hírlappal együtt egy hóra 4.5 pengő, negyedévre 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára 8 fillér, vasárnap 12 fillér (a mellékletek nélkül)Pesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78 Telefon 12-295 Főkiadók: Vil­mos császár-út 78. TeL 112-295 Erzsébet­ körút 1. Tel 135-296 A fió­kok jegyzékét vasár­naponként az apróhir­detések élén közöljük A német kormány közzétette a német-lengyel ellentétek megoldására készített javaslatát A javaslat tizenhat pontból áll és többek között Danzig azonnali átadását, valamint a lengyel korridoron népszavazás megejtését követeli A pápa újból békére hívta fel az érdekelt hatalmakat Az utolsó sorsdöntő napok lázas izgalma és fel­fokozott várakozása veszi hatalmába a lelkeket Európaszerte. Párhuzamosan versenyt futnak egy­mással a háborúra való egyre szélesebb körű kato­nai és polgári, politikai és gazdasági felkészülés és ezzel egyidejűleg a rendkívüli diplomáciai erőfe­szítések, hogy még a végső pillanatban próbálják elhárítani az elkerülhetetlennek látszó fegyveres döntést. Mindenki érzi, hogy végkifej­tés felé érle­lődik a további feszültséget már el nem bíró hely­zet. Csak rövid idő kérdése lehet már, hogy vagy végleg csődöt mond minden erőlködés a háború iszonyatának megakadályozására, vagy pedig csoda történik: az utolsó pillanatban a diplomácia szívós béketörekvései rést bírnak vágni a megmerevedett ellentétek kemény falain.Nára már a béke minden óráját ajándéknak kell tekinteni és alig felbecsül­hető nyereségnek a fegyveres összeütközés kirob­banásának halasztódását, mert így még mindig nyitva marad a lehetőség a nemzetekre leselkedő nagy veszedelem elhárítására. A helyzet szinte órá­ról órára változik és halomra dönthet az előzmé­nyekből levont minden logikus következtetést. Az utolsó napok híreinek tömkelegéből két el­lentmondó kép bontakozik ki szemünk előtt. Az egyik riasztó hatású és baljós érzéseket támaszt bennünk, mert a szembenálló hatalmi csoportok mindkét oldalán az álláspontok hajthatatlanságát és a háborúra való minden irányú és példátlanul nagyszabású készülődés komor elszántságát mu­tatja. A táviró egyre több országból — közvetle­nül érdekelt és semleges államokból egyaránt — nagyobb mértékű és gyorsított ütemű katonai in­tézkedésekről ad hírt. Behívások, csapatösszevo­nások, nagyszabású légvédelmi készülődések tör­ténnek mindenütt, nem csupán közvetlen hadicél­ból, de a kimondott semlegesség mellőzhetetlenül szükségesnek látszó megvédésére is. Mindkét ol­dalon a fenyegetett fővárosok és tengerparti ré­szek kiürítése, a nagyobb városok lakosságának falura való eltanácsolása folyik immár napok óta minden lehetőségre számító óvatosságból. Egyre több országban bénul meg a nemzetközi vasúti és hajózási, sőt a telefon- és táviróforgalom is. Sok helyütt már szigorú határzár lépett életbe. A műkincseket biztos helyre szállítják, nemkülön­ben a légi támadástól tartó országok legfontosabb állami értékeit is. A fontosabb élelmicikkekre és hadicélokra felhasználható nyersanyagokra máris életbe léptették a jegyrendszert. A járműveket ka­tonai célokra foglalják le. Az utóbbi napokban a felkészülés olyan arányokban ment végbe, hogy az elrendelt általános mozgósítást sem tekintik a békés tárgyalásokat okvetlenül megszakító súlyos háborús lépésnek. Mintha ez a mindenre kiterjedő és mindenkit érintő általános lázas készülődés vi­lágossá akarná tenni mindenki előtt, hogy a há­ború ma totális igénybevételét jelenti a háborúba sodródó országok és nemzetek egész fizikai és anyagi erejének és hogy a­­fegyveres mérkőzés mily végzetesen komoly próbatétel elé állítja a küzdő feleket, győzelem helyett mindeniket el­pusztulással fenyegetve. Ugyanakkor a nemzetközi hírszolgálat jelen­tései meg-megújuló, sőt újabb és újabb oldalról jelentkező békeakciókkal tartják ébren a hunyó reménykedést, a már-már kétkedésbe eső bizako­dást. A múlt pénteken Hitler kezdeményezésére megindult német-angol bizalmas eszmecsere a bé­kés megoldás esélyeit újra növelni látszottak. Azóta kétszer történt üzenetváltás Berlin és Lon­don között és négy rendkívül fontos diplomáciai jegyzék járta meg ezt az utat mindig úgy, hogy eddig mindenik továbbra is nyitva hagyta az utat a bizalmas tárgyalások folytatására. Chamberlain keddi beszéde az angol alsóházban és annak né­metországi visszhangja azt bizonyította, hogy ez a megoldást kereső, talán utolsó kísérletet jelentő bizalmas eszmecsere békülékeny szellemben és hangon folyt le a két világhatalom között. Bár az akut válság okaként a danzigi kérdés és a német­lengyel ellentét szerepelt a szőnyegen, mindkét részről azonos álláspontként az jutott kifejezésre, hogy az igazi béke megteremtését sokkal szélesebb alapon kell keresni, mert megoldást kell találni mindazoknak az ellentéteknek és gyúlékony anya­goknak kiküszöbölésére, am­­elyek a nagyhatalma­kat Európában és azon kívü­l is élesen szembe­állítják. Chamberlain szűkszavú és diszkréten tar­tózkodó beszámolója és a hozzáfűzött hírlapi mél­tatások egy általános igazságos újjárendezés gon­dolatának felvetődését engedték sejtetni. Minél reménytelenebbé válik a helyzet, annál sűrűbben és egyre határozottabb alakban esik szó a világsajtóban Mussolini állítólagos béketervéről is. A Duce és Hitler között az utóbbi napokban szakadatlanul folyó üzenetváltások, valamint a német és olasz diplomácia vezető egyéniségeinek állandó érintkezései és tárgyalásai bizonyos pár­huzamosságra engednek következtetést a Chamber­lain és Hitler között hat nap óta tartó bizalmas tárgyalásokkal. A pápa Őszentsége szintén újabb békeakciót kezdeményez. Hírek jöttek arról is, hogy bizonyos kilátásokkal biztató közvetlen tár­gyalás indul meg Németország és Lengyelország között. Ez azonban nem bizonyult valónak. Berlin­ből késő este jelentik, hogy a német kormány az angol-német diplomáciai eszmecsere során részle­tes javaslatot tett a német-lengyel ellentét meg­oldására, azzal a kívánsággal, hogy a lengyel kor­mány augusztus 30-án, este 12 óráig, teljes hatalmú megbízottat küldjön Berlinbe, hogy a javaslatban foglalt német követelések alapján megegyezést ír­jon alá. A lengyel kormány erre a javaslatra nem is válaszolt, közben pedig általános mozgósítást rendelt el, ami a berlini jelentés szerint a békés kibontakozásra irányuló utolsó kísérlet csődjét je­lenti. -x-A minden pillanatban háborús veszedelemmel fenyegető mostani roppant feszültség, amely tíz­milliót meghaladó embert állított fegyveres ké­szültségbe és országok pénzügyi és gazdasági éle­tét veri béklyóba, esti bénultságba, arra figyelmez­teti a világ közvéleményét és vezető államférfiait, hogy ezeknek az újra meg újra fellobbanó egye­temes hatású válságoknak keressék meg mélyen fekvő igazi forrását és ne csupán a most felvető­dött viszály méltányos rendezésére törekedjenek pusztán múló, átmeneti eredménnyel, hanem nyúl­janak le a nemzetek közötti békétlenség okainak gyökeréig. Erre való utalást vélünk felfedezni Lord Lothian, washingtoni új angol nagykövetnek üdvözlő beszédéből is, amelyet megbízólevelének átadása alkalmából Roosevelt elnökhöz csütörtö­kön intézett. „Anglia — mondotta Lothian — min­dent el fog követni,­ hogy a békét fenntartsa és hogy előmozdítsa azokat a politikai és gazdasági változásokat, amelyeket az észszerűség és az igaz­ságosság követel“. Az Egyesült Államok elnöke válaszában hasonló értelemben nyilatkozott, han­goztatva, hogy a nemzetközi államférfi a bölcses­ség első feladata a nemzetek közötti viták békés és építő jellegű megoldása és a világot most be­árnyékoló háborúnak, ennek az őrültségnek el­kerülése. / / VYV Csütörtökön est® kiadták a német kormány javaslatait Berlin, aug. 31. (Német Távirati Iroda.) Az angol királyi kormány a német kormányhoz intézett 1939 augusztus 28-i jegyzékében felajánlotta közvetítését Németország és Lengyelország között­­, vitás problé­mák rendezése céljából folytatandó közvetlen tárgya­lásokhoz. Az angol kormány ugyanakkor nem hagyott kétséget afelől, hogy tudatában van az eljárás sürgős­ségének, tekintettel a folytonos incidensekre és az ál­talános európai feszültségre. A német kormány 1939 augusztus 29-i válaszjegyzékében — noha szkeptikusan ítélte meg a lengyel kormány akaratát, hogy egyálta­lában megállapodásra akar jutni — a béke érde­kében késznek nyilatkozott elfogadni az angol közvetítésre tett indítványt. A fennforgó körülmények figyelembevételével szüksé­gesnek tartotta, hogy ebben a jegyzékében rámutasson arra, hogy gyorsan és haladéktalanul kell cselekedni, ha egyáltalán el akarják kerülni a katasztrófa veszé­lyét. Ebben az értelemben késznek nyilat­kozott 1939 augusztus 30-a estig fogadni a lengyel kormány megbízottját azzal a feltétellel, hogy valóban felhatalma­zása legyen nemcsak arra, hogy vitát folytasson, hanem tárgyalásokat is ve­zessen és befejezéshez juttathasson. A német kormány úgy hiszi, hogy ennek a lengyel tár­gyaló félnek Berlinbe érkezéséig az angol kormányhoz is eljuttathatja a megegyezési ajánlat alapjait. A né­met kormány ahelyett, hogy meghatalmazott lengyel személyiség megérkezéséről kapott volna közlést, meg­értési készségére válaszul először a lengyel mozgósítás hírét kapta és csupán 1939 augusztus 31-én éjjel 12 óra után kapott angol részről általá­nosságban mozgó ígéretet, arról, hogy Anglia kész a tárgyalások megkezdése érdekében közbenjárni. Noha a birodalmi kormány részéről várt lengyel tárgyalás elmaradásával elesett annak előfeltétele, hogy a brit kormányt még értesítsük a birodalmi kormány felfogásáról tárgyalási alap lehetősége tekin­tetében, — mert hiszen a brit kormány maga Német­ország és Lengyelország közvetlen tárgyalása mellett foglalt állást. — Ribbentrop birodalmi kül­ügyminiszter a brit nagykövetnek az utolsó angol jegyzék átadásakor mégis pontos tájékoztatást adott azoknak a né­met javaslatoknak szövegéről, amelye­ket a lengyel tárgyaló megérkezése ese­tén tárgyalási javaslatként e­lő­terjesz­tett volna. A német kormány úgy véli, hogy ilyen körülmé­nyek között joga van ahhoz, hogy legalább utólag azonnal jelöljenek meg egy lengyel személyiséget, mert a birodalmi kormánytól nem lehet megkívánni, hogy

Next