Pesti Hírlap, 1939. szeptember (61. évfolyam, 199-223. szám)

1939-09-02 / 200. szám

1939 szeptember 2. szombat PESTI HÍRLAP Hitler beszéde a birodalmi gyűlésen „Hától kezdve nem akarok más lenni, mint a Német Birodalom első katonája“ Berlin, szept. 1. A német birodalmi gyűlés pénteken délelőtt 10 órakor összeült, hogy meghallgassa a német birodalmi kormány nyilatkozatát. A képviselők többsége tábori szürke egyenruhában jelent meg. Körülbelül száz képviselő, aki már bevonult, a történelmi illésről távolmaradni kényszerült. A diplomaták páholyaiban a külföldi államok majdnem valamennyi képviselője jelen volt. A birodalmi gyűlést Göring vezértábornagy, a birodalmi gyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy csak ma hajnali három órakor hivatta össze a birodalmi gyűlést, amelynek tagjai repülőgépen, gépkocsikon, vonatokon siettek Berlinbe. A birodalmi gyűlés tagjainak nagy része már ott van, ahol ma a német férfi lénye legjavát adja, a birodalmi véderő soraiban, ahol mint katona állja meg a helyét. Az elnök ezután felkérte Hitler kancellárt, aki tábori egyenruhában jelent meg a birodalmi gyűlésen, beszéde elmondására. Hitler kancellár beszéde elején hangoztatta, hogy a Birodalom már hónapok óta szenvedi egy olyan problémának a gyötrelmeit, amely probléma a versaillesi szerződés, helyesebben a versaillesi diktátum elfajulásából keletkezett és elviselhetetlenné vált a német nép számára. — Danzig — mondotta a kancellár — német város volt és német város ma is, a korridor német volt és német ma is. Mindezek a területek kulturális feltárásukat a német népnek köszönhetik és a német nép nélkül mindezeken a keleti vidékeken a legmélyebb barbárság uralkodnék. A Danzigot elszakították tőlünk. A korridort Lengyelország más német keleti vidékekkel együtt és mindenekelőtt az ott élő német kisebbséggel annektálta. Ennek a német kisebbségnek a leggyötrelmesebb sors jutott. Több mint egy millió németnek kellett 1919— 1920-ban hazájától megválnia ő seimet. Alig három hete annak, hogy ismét figyelmeztettem a lengyel nagykövetet és felhívtam figyelmét arra, hogy abban az esetben, ha Lengyelország továbbra is elnyomná a német kisebbséget, vagy pedig kísérletet tenne arra, hogy akár vámpolitikai, akár más intézkedésekkel megbénítsa Danzig életét, Németország nem nézné többé ölhetett kézzel a dolgok alakulását. — Senki se higyje azt, hogy a mai Németország ugyanaz, mint amely előttünk volt. Kísérletet tettek arra, hogy a német kisebbség elleni eljárást jogosultnak tüntessék fel azzal, hogy úgy állították be a dolgot, mintha a németek provokálták volna az elnyomást. Ha azonban gyermekekről és asszonyokról van szó, akkor nyilvánvaló, mennyire kevéssé helytálló ez az érvelés. Egy bizonyos: A világon nincsen olyan nagyhatalom, amely huzamosabb ideig tűrné, hogy ilyen állapotok alakuljanak ki. — Még egy utolsó kísérletet tettem arra, hogy rendezzük az ügyet, bár magam sem voltam meggyőződve róla, várjon a lengyel kormány képes-e ellenállni a zabolátlanul dühöngő, vad szoldateszkának. Még egy utolsó kísérletet tettem arra, hogy elfogadjam az angol kormány közvetítő javaslatát Ez a javaslat abban állott, hogy az angol kormány közvetlen kapcsolatot teremt Lengyelország és Németország között. E helyen azonban meg kell állapítanom a következőket: kormányom tagjaival együtt két napon keresztül hiába vártam arra, hogy a lengyel kormány végre elküldje hozzánk teljhatalmú megbízottját. A lengyel megbízott válasza még mindig csak megfontolásokról beszélt. Ha azonban a Német Birodalomról feltételezik, hogy az ilyenfajta halogatásokba beleegyezik vagy azokat tűri, akkor a német nép nem érdemelne mást, mint azt, hogy eltűnjék a politikai színpadról. És e ponton lényegileg csalódtak bennem. Békeszeretetemet és nagy türelmemet senki sem értelmezheti gyengeségként vagy éppen gyávaságként. — Ezért tegnap este elhatároztam, hogy az angol kormánnyal is közlöm, hogy ilyen körülmények között nem látom a lengyel kormányban azt a hajlandóságot, hogy komolyan tárgyaljon. A közvetítő javaslat tehát nem vezetett sikerre. Közben a lengyel kormány elrendelte az általános mozgósítást és a határmenti súrlódások tovább fokozódtak. Az elmúlt éjszaka folyamán nem kevesebb mint tizennégy határmenti incidens történt és ezek közül három rendkívül súlyos volt. — Elhatároztam, hogy Lengyelországgal ugyanazon a hangnemben beszélek, mint amelyben Lengyelország velünk beszélt. „Négy hónapon át nyugodtan tekintettem az események elé" Négy hónapon át nyugodtan tekintettem az események alakulása elé, bár ez idő alatt sem mulasztottam el azt, hogy ismételten a leghatározottabb formában ne ismételjem figyelmezteté „E harcunk végigküzdéséhez nem fogok idegen segítséghez folyamodni“ . Ha pedig a nyugati államférfiak kijelentik, hogy az ő érdekeiket érintem, akkor ez a beállítás igen sajnálatos. De egyetlen pillanatig sem ingathat meg elhatározásomban. Tulajdonképpen mit is akarnak tőlünk többet? A leghatározottabban kijelentettem, hogy ezektől a nyugati államoktól semmit sem követelünk és a jövőben sem fogunk semmit sem követelni. Ünnepélyes formában biztosítottam Franciaországot arról, hogy a mai német-francia határt véglegesnek tekintem. Újból, meg újból felajánlottam Angliának, hogy létesítsünk baráti kapcsolatokat, sőt — ha lehetséges — lépjünk a legszorosabb együttműködésbe. A szeretet azonban nem lehet pusztán egyoldalú, hanem kétoldalúnak kell lennie. Ismét kijelentem, hogy Németországnak nyugaton semmiféle érdekei nincsenek. Ez az elhatározásom végleges és e felfogás a jövőben is változatlan marad. — Ami pedig a többi európai államot illeti, ez államok egy része megérti magatartásunkat. Különösen áll ez Olaszországra. Olaszország kezdettől fogva teljes mértékben mellénk állott. Meg fogják azonban érteni, hogy e harcunk végigküzdéséhez nem fogok idegen segítséghez folyamodni, mert ezt a harcot magunk vívjuk végig. A semleges államok biztosítottak bennünket semlegességükről és mi is garantáltuk nekik ezt a semlegességet. Mindaddig, amíg megtartják a semlegességet, mi is tiszteletben tartjuk. „A német-orosz szerződés minden időkre kizárja az erőszak bárminemű alkalmazását" Hitler ezután a német-orosz szerződés megkötéséről beszélt és megállapította, hogy Németországot és Oroszországot két különböző elmélet vezérli. Egyetlen kérdés volt csak, amelyet a két állam között rendezni kellett. Németországnak nem áll szándékában az, hogy külföldre exportálja saját elméletét. Abban a percben, amikor Oroszország lemondott arról, hogy elméletét külföldre exportálja, nem forgott fenn semmiféle ok arra, hogy a két állam egymással szemben álló álláspontot foglaljon el. — Tudatára ébredtünk annak — folytatta a kancellár —, hogy az orosz és a német nép egymás ellen folytatott harcából csak mások húzhatnának hasznot. Éppen ezért elhatároztuk, hogy szerződést kötünk egymással és ez a szerződés kettőnk között minden időkre kizárja az erőszak bárminemű alkalmazását. Ez a szerződés mindenekelőtt biztosítékot nyújt arra, hogy a két állam ne őrölje fe erejét az egymás elleni harcban. Csődöt fog mondani a nyugati hatalmaknak bármilyen kísérlete, hogy ezen a helyzeten változtassanak. Ez a politikai elhatározás a jövőre nézve óriási jelentőségű fordulatot jelent, ez a fordulat,végleges. Azt hiszem, hogy az egész német nép örömmel üdvözli ezt az elhatározást. — Oroszország és Németország a világháborúban egymás ellen harcolt és e harcból mindkettőnek csak kára származott. Másodszor nem szabad ennek bekövetkeznie és nem is fog bekövetkezni. Az orosz-német egyeményt tegnap Moszkvában és Berlinben ratifikálták. Ezt a megállapodást Moszkvában is ugyanazzal az örömmel és lelkesedéssel fogadták, mint Németországban. Molotov népbiztos beszédének kitételeit a magam részéről pontról-pontra aláírhatom. A kancellár ezután ismét a danzigi kérdésre tért át s igy folytatta: — Szilárd elhatározásom, hogy: 1. megoldom a danzigi kérdést, 2. megoldom a korridor kérdését és 3. gondoskodom róla, hogy a németlengyel viszonyban olyan változás következzék be, amely biztosítja a két állam békés együttélését. „Utasítottam a légi haderőt, hogy támadását kizárólag katonai célpontokra korlátozza rá . Elhatározott szándékom addig harcolni, amíg vagy a jelenlegi lengyel kormány nem hajlandó ez előzetes feltételek teljesítésére, vagy pedig amíg nem lesz olyan más lengyel kormány, amely erre hajlandóságot mutat. A német határról el akarom távolítani a bizonytalanság elemét és meg akarom szüntetni az állandó polgárháború légkörét. Úgy akarok cselekedni, hogy a szükséges ténykedések ne álljanak ellentétben eddig tett javaslataimmal. Nem akarok harcot gyerekek és asszonyok ellen. Ezért utasítottam a német légi haderőt, hogy támadását kizárólag katonai célpontokra korlátozza. Ha azonban az ellenfél ebből úgyszólván menlevelet olvas ki maga számára és azt hiszi, hogy a maga részéről fordított módszereket alkalmazhat, akkor olyan választ fogunk neki adni, hogy belesiketül és belevakul. Lengyelország az elmúlt éjjelen támadást intézett német terület ellen. Reggel 5 óra 45 perc óta viszonozzuk a tüzelést. Mostantól kezdve pedig minden egyes bombára bombával válaszolunk. A méregre mérges gázzal válaszolunk. Aki saját maga eltávolodik az emberséges háborúviselés módszereitől, az nem várhat mást, mint hogy ugyanazon a hangon válaszolnak neki. — Ezt a harcot bárki ellen is addig fogom folytatni, amíg nem látom biztosítva a Német Birodalom biztonságát és jogait. — Hat eszendőn keresztül dolgoztam a német haderő fejlesztésén s e célból több mint kilencven milliárdot költöttünk. A német véderő ma a legnagyszerűbben van felszerelve. Megrendíthetetlen hittel bízom ebben a haderőben. Ha Önökhöz fordulok és ha a német néptől áldozatokat kívánok, akkor erre jogom van. Hajlandó vagyok arra, hogy éppen úgy, mint ahogyan a múltban megtettem, most is meghozzak minden személyes áldozatot. Egyetlen német férfitól nem kívánok mást, mint azt, hogy hozza meg ugyanazt az áldozatot, amit én négy esztendőn keresztül meghoztam. „Ezt a katonazubbonyt csak akkor vetem le, ha Németország győzött, vagy ha ezt a győzelmet már nem érhettem meg“ — Németországban nem lehet olyan nélkülözés, ettől kezdve még fokozottabb mértékben népemé, amelyet ne vállalnék azonnal én is. Egész életem .Mától kezdve nem akarok más lenni, mint a „A versaillesi diktátum számunkra nem törvény" . Mint mindenkor, ezen a téren is igyekeztem békés revízióra irányuló javaslatok útján az elviselhetetlen állapotokat megváltoztatni. Hazugság az az állítás, hogy mi minden revíziós javaslatunkat csak nyomás alatt akarjuk megvalósítani. Az alatt a hat esztendő alatt, amióta a nemzeti szocializmus uralmon van, mindig azon igyekeztünk, hogy békés tárgyalások és békés megértés útján valósítsuk meg a revíziókat. . .„„x. .. Utalt Hitler kancellár arra, hogy a tarthatatlan állapotoknak ilyen békés revízióra irányuló valamennyi javaslatát elutasították. Ilyen javaslatok voltak a fegyverkezések korlátozására, illetőleg megszüntetésére irányuló javaslata, a hadviselés korlátozására, illetőleg az embertelen eszközök kiküszöbölésére irányuló javaslata, az a javaslata, hogy állítsák vissza a német felségjogot a német területeken, az osztrák probléma, majd később a szudétanémet probléma békés rendezésére irányuló javaslata. Valamennyi ilyen javaslatára azt felelték: Lehetetlen. Azt is mondták, hogy törvénybe ütközik. A versaillesi diktátum — mondotta emelt hangon a kancellár — számunkra nem törvény. Elképzelhetetlen, hogy amikor ránkszegezett pisztolylyel milliónyi németet zsarolnak ki tőlünk és kényszerítenek egy ilyen okmány aláírására, utána ezt az okmányt, amelynek aláírását kizsarolták tőlünk, törvénynek minősítsék. Hitler vezér ezután áttért Danzig és a korridor kérdésére, amelynél szintén gyakran megkísérelte, hogy a problémát békésen oldják meg. Az kétségtelen volt, hogy a kérdést meg kell oldani, mégpedig sürgősen kell megoldani. Újból hangsúlyozta Hitler kancellár, hogy a danzigi kérdés rendezésére irányuló legutolsó német javaslatok a leglojálisabb és a legszerényebb javaslatok voltak. Csak én lehettem abban a helyzetben, hogy ilyen javaslatokat tegyek. Nagyon jól tudom, hogy ezekkel a javaslatokkal ellentétbe kerültem azokkal az áldozatokkal, amelyeket milliónyi német hozott. Ezeket a javaslatokat nemcsak elutasították, hanem azokra mozgósítással válaszoltak és még jobban súlyosbították a danzigi német kisebbségre nehezedő nyomást. Lengyelország Danzig szabad város ellen indította meg a küzdelmet. — Lengyelország nem volt hajlandó rá, hogy a korridor kérdését olyan módon rendezze, amely valóban méltányos és mindkét fél érdekeinek megfelelő lett volna. Lengyelország arra sem volt hajlandó, hogy a kisebbségekkel szemben fennálló kötelezettségeit megtartsa. Németország azonban mindig megtartotta a kisebbségekkel szemben fenálló kötelezettségeit. Németországban a kisebbségeket nem üldözik. Nincs olyan francia, aki azt állíthatná, hogy a Saar-vidéken lakó francia kisebbségeket bármikor a legcsekélyebb mértékben is igazságtalanság vagy üldöztetés érte volna.