Pesti Hírlap, 1940. március (62. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-01 / 49. szám

■. Qusyf­i nézve — csodálatosan rövid idő alatt oda, ahol ma vagyunk. — De megmondotta a Kormányzó Úr ak­kor azt is, hogy neki súlyos feladatok meg­oldásában erőt ad a nemzet megnyilvánult bizalma, az ezeréves dicsőséges történel­münkbe és a nemzet egyetemének faji tu­lajdonságaiba vetett bizodalma; a Nemzeti Hadsereg vitézségébe, fegyelmezettségébe és megbízhatóságába vetett hite... „A ke­resztény világnézet erkölcsi fensőbbségé­­vel igyekszünk a romokon új életet terem­teni“. Ezekben a szavakban fejezte ki a magábaszállt és megújhodott nemzet jö­vendőt­­építő elhatározását. Hűséggel, fegyelemmel követjük őt tovább is . És mi mindnyájan, e hazának magyar és nem magyar ajkú fiai és leányai, akik már akkor ígértük és hittünk Benne és felesküdtünk, hogy követjük őt, 20 éves országlására visszatekintve boldog és hálás szívvel nyitjuk meg szent eskübeszédünket. És velünk esküszik a 20 esztendő folyamán felserdült magyarság és velük esküszik az általa visszacsatolt országrészek népe is lelkesen. Mi mindnyáj­aa nemcsak hiszünk immár, de látunk is! Bizonyosságot látunk Kormányzó Urunknak a nemzet gondos­­ atyjává és a mai Európa tekintélyévé nőtt kimagasló egyéniségében, országlásának nehéz időket állt és álló stabilitásában. Köszönjük Neki ígéretének beteljesítését és egy emberként ígérjük valamennyien, hogy hűséggel, szeretettel, fegyelemmel és engedelmességgel követjük őt tovább.­­ Hozzátette m­ég a Kormányzó Úr ak­kor, hogy „Bosszú és gyűlölet helyett a ki­­engesztelődést és megértést keressük a kül- és belpolitikában egyaránt“. Ezek nemcsak szavai voltak Neki, hanem legbensőbb meggyőződése, mint ahogy mást nem is mondott Horthy Miklós soha. Elszántan követett politikájának egyenességét és igazságát felismerte lassanként az egész világ. Ennek köszönhetjük Kormányzó Urunk személyén keresztül azt a megbe­csülést, amelyben országának és népének ma a külföldön része van. — A nemzethez intézett szózatát így fe­­­jezte be a Kormányzó Úr: „Egy ezeréves nemzet erkölcsi tőkéjével, a magyar föld ős­­erejével és a magyar nép lelkének keresz­tény hitével bátran nézünk szembe a jö­vendővel“. Ezt pedig ne feledjük sem mi, ma élő nemzedék, sem senki más a világon! — Nem mondhatok itt ma élettörténe­tet, de azt hiszem, nem is kell. Horthy Miklós élettörténetét tudja az egész ország és történelemmé vált az már bennünk. Történelemmé vált mindkét vonatkozás­ban: Horthy Miklósnak mint a nemzet eré­nyei megtestesítőjének egyéni és kor­mányzónknak mint a haza atyjának or­­szággyarapítói élettörténete. És itt ország­­gyarapítás alatt nemcsak területi, de éppen úgy és talán még inkább tartalmi, felemelő és nemesítő országgyarapítást értek. „A magyar kéz annyit jelent, hogy alkotmányos legyen“ — Horthy Miklós a magyar ember nyu­godt biztonságával kormányoz, az 1000 éves alkotmány szellemében, mely nem betűk­ben, hanem a nemzetnek és az ezeréves nemzetet egyéniségében visszatükröző kor­mányzónak lelkében és Vezeti a nemzetet nemcsak azzal a jogkörrel, amelyet a betű, de azzal a jogkörrel, amelyet a nemzet kimeríthetetlen bizodalma Óreá­ruház és Nála a legjobb kézben tud. A magyar em­ber szereti az erős kezet, de az magyar kéz legyen. Ezért kívánta meg azoktól az ural­kodóktól is, akik idegen származásuak vol­tak — még azoktól is, akik szívéhez kö­zelebb tudtak jutni, — hogy magyar ta­nácsadókat tartsanak. Magyar legyen a viéz: ez annyit jelent, hogy alkotmányos legyen. Az alkotmányosságot pedig nem törvények paragrafusai teszik nálunk, ha­­t, Ám e büszke nemzetnek öntudata, törté­nelmi és jogi érzése. Az alkotmányossági nálunk nem tudás, de érzés kérdése és egyet jelent azzal, hogy magyar. Kirá­lyaink és kormányzóink országlásában pe­dig az, hogy magyar, mindenkor egyben azt is jelentette számunkra, hogy Szent­­istvánt, a magyar mellett Magyarország összes népeit atyai gondossággal összefogó koronája által még mindig uralkodó Szent István királyunk Istenben való alázata sze­rint patriarchális és nem imperialista. Szent Istvánnak és koronájának helytartó­jaként mint magyar vezeti a magyart Horthy Miklós. — Az emberi élet minden vonatkozásá­ban fontos az, hogy mit csinálunk, de gyak­ran még fontosabb, hogyan csináljuk. Mert aki tudja, hogy hogyan kell eljárnia, az azt is tudja, mit kell csinálnia. Aki csak azt tudja, hogy mit akar csinálni, az nem mindig tudja, hogyan kell cselekednie. Or­szágok vezetésében is így van ez. De az államférfi is, akinek egyéniségén keresztül a hogyan­ cselekedni domborodik ki, csak akkor válhatik naggyá, ha egyéniségében nemzetének érzése, gondolkodása, jelleme benne foglaltatik. Azok az emberek a je­lentősek, akikben nemzetek testesülnek meg. Azok az emberek válnak naggyá sa­ját nemzetük lelkében és idegenek szemé­ben, akik saját magukban nemzetük élet­formáját élik. Ők birják nemzetüket ösz­­szefogni és nagy erőfeszítésre képesíteni, ők bírnak nemzetüknek becsületet szerezni a külföld szemében. Becsületünk őrzője a mi Kormányzó Urunk — Minden nép akkor, azáltal és addig értékes, amíg és amikor saját életformáját éli. Nem mások jótulajdonságait próbálja utánozni, hanem a saját jótulajdonságait fejleszti, a maga kebelében kialakult er­kölcs szerint él és attól el nem tántorodik. A magyarnak lehetnek hibái — mindenki­nek vannak —, de nyíltak vagyunk és be­csületesek, szókimondók, gyakran nagyon is azok. Becsületünk előbbrevaló jólétünk­nél. És sohasem voltunk alattomosak, so­hasem voltunk szószegők. — Becsületünk őrzője és hordozója a mi Kormányzó Urunk. A tisztességnek néha meredek, néha lassú, de mindenkor egyenes útján jár velünk. Ezen az egyedül igaz és magyar lelkünk szerint való után gyarapí­totta és gyarapítja a nemzetet önérzetében és külső megbecsülésben egyaránt. Kül­földön mint legbátrabb államfőt, mint nemcsak országának, de Európának is gondviselésszerű férfiúját, mint leglovagia­­sabb férfiút emlegetik és tisztelik. Hogy nekünk magunknak mit jelent, azt nem kell hangos szájjal elmondanom: érzi azt csendesen mindannyiunk szíve. — Ma este minden magyar ember azzal a nyugodt biztonsággal tér nyugovóra, hogy Horthy Miklós apai keze őrködik fö­lötte. És azzal a fohásszal, hogy Isten óvja és tartsa meg nekünk még sokáig! A miniszterelnök beszédét a közönség közben is állandóan viharos helyeslés­sel szakította meg, a beszéd elhangzása után pedig hatalmas éljenzésben és tapsban tört ki. Ezután a Budai Dalárda énekelt, majd Kiss Ferenc elszavalta Somogyváry Gyula egyik alkalmi ver­sét. A hódoló ünnepség a Szózat elének­­lésével ért véget. A felsőház is ünnepélyesen törvénybe iktatta Horthy Miklós érdemeit Gróf Széchenyi Bertalan és Herczeg Ferenc beszéde A képviselőház ünnepi ülése után csütörtökön a felsőház elé került a kor­mányzó húszéves országlását megörö­­kítő törvényjavaslat. Ugyanazokkal a bensőséges érzésekkel, ugyanazzal az őszinte és mély lelkesedéssel és ha­sonlóan kivételes külsőségek között ik­tatta törvénybe a javaslatot az ország­gyűlés másik háza is. Egyháznagyok, a honvédség, a közélet, a magyar szel­lemi világ, a gazdasági élet kiválósá­gainak gyülekezése a folyosókon már jóval az ülés megkezdése előtt meg­kapó képet tárt az ember elé. Az ülés­terem teljesen megtelt. A törvényjavaslat elfogadását a fel­sőházban is kivételes tárgyalási rend kísérte. Előzetes bizottsági tárgyalás nélkül került a javaslat tárgyalásra, a felsőház akaratának megfelelően. Fel­szólalás itt sem volt, csak az elnöki székből méltatta gróf Széchenyi Ber­talan a történelmi évforduló jelentősé­gét. Azután hangzott el a padsorokból a felsőház feszült figyelme között az egyetlen beszéd: Herczeg Ferenc elő­adói beszéde. Mély hatást tettek a felsőházra a nagy iró szavai s a nagy­hatású beszédet ismételten lelkes taps és éljenzés szakította félbe. A felsőház elnöke kormányzónkról Délben 12 órakor nyitotta meg az ülést gróf Széchenyi Bertalan elnök. — Vitéz nagybányai Horthy Miklós kor­mányzóságának huszadik évfordulója az egész nemzet örömünnepe — kezdte be­szédét az elnök. A felsőház tagjai felálltak helyükről s hosszantartó éljenzéssel és tapssal ünnepelték Magyarország kor­mányzóját. — Ezen az évfordulón — folytatta Szé­chenyi — minden igaz magyar mélységes hálával és elismeréssel, bensőséges hódo­lattal és tisztelettel, hűséges ragaszkodás­sal és szeretettel fordul Magyarország kor­mányzója felé, akinek két évtizedes or­száglása legújabb történelmünknek egyik legküzdelmesebb, de eredményes korszaka. Az, hogy ezeréves államunk romjaiból új­jáépült és nemzeti életünk ismét az erkölcs, a jog és a tekintélytisztelet alapján áll, az hogy szellemi és anyagi téren egyaránt annyit fejlődtünk, erőnk és vele együtt nemzeti tekintélyünk fokozatosan nő, az, hogy országunk területben és népességben egyaránt gyarapodott és történelmi hiva­tása teljesítésére felkészülten vár, mind az ő nevéhez fűződik, legelsősorban neki kö­szönhető. — Mi, kor­társai, ha visszagondolunk arra a szinte emberfeletti feladatra, amelyre húsz év előtt áldozatos lélekkel és szent el­tökéltséggel vállalkozott, ma büszkén és boldogan állapíthatjuk meg, hogy biztos ítélőképességével, acélos akaratával, hő­sies erőfeszítésével és lankadatlan kitar­tásával nemzetünket az örvény széléről a haladás és a felemelkedés útjára vezette. (Úgy van! Úgy van!) Ezt tudja, ezt vallja az országnak minden egyes polgára. Ezért áll gondviselésszerü, fajunk legszebb eré­nyeitől ékesített személye és fényes ered­ményességű államfői működése minden magyar szivéhez oly közel. — Most, midőn húszéves országlása al­kalmából a hazának tett rendkívüli szolgá­latait és az ezek által szerzett hervadha­tatlan érdemeit legmélyebb hálánk és hó­dolatunk jeléül ünnepélyesen törvénybe iktatjuk, úgy érezzük, valóban az egész nemzet óhaját teljesítjük. (Úgy van! Úgy van!) Ezen az évfordulón szíveinket mély­séges hála tölti el a Gondviselés iránt, hogy őt nekünk adta, megtartotta, küzdel­mes munkáját megjutalmazta. Mindany­­nyiunk lelkéből buzgó imádság száll az Egek Urához, árassza el őt kegyeinek bő­ségével és engedje meg, hogy országlása további eredményeként valóra válhasson az Ő és mindannyiunk leghőbb vágya: hazánk nagysága és boldogsága. Mi maradt húsz év előtt a legyőzött Magyarországból ? ? Mi maradt a legyőzött Magyarorszá­gól? Királyság király nélkül, lefegyverzi ország nyitott határokkal,­ agrárország pi­cok nélkül, ipari társadalom nyersany nélkül, kereskedelem hitel és pénz nélk A nemzet ősi dús palotája leégett és össz­omlott s az volt a kérdés, hogy egyáltal­­an lehet-e ezekből a szomorú törmeléke­ből a magyarság számára egy használ­ó otthont építeni. A sors felvetette ezt a ti­pikus kérdést és Szent István népe me felelt rá. Megfelelt rá tettekkel. Az a cs­­álatos regeneráló erő, amely évszázad óta jellemzi a mi fajunkat, ezúttal is cs mát művelt. Tanúi voltunk, hogy roi mezőből hogyan lettünk európai orsz. Magyarország, a magyar légkör megti­­tont attól a méreganyagtól, amelyet a fi­radalmak hagytak benne, a magyaro ki életből kezdtek eltünedezni azok a pe­tikai kalandorok és szerencsevadászok, al­két minden nemzeti vihar felszínre szólt vetni. Az ország pénzügyei egyensúly kerültek és a törvényhozás olyan prob­­ákkal foglalkozhatott, amelyeknek az­oldását elmulasztotta a régi békebeli tr­vényhozás, nevezetesen megalkották a fél reformot, újjászervezték a felsőházat, kulturális és népjóléti intézmények hosz sorával léptek a nyilvánosság elé. A­­­­­agyarság tekintélye a külföldön emelí­dett és sikerült diplomáciánknak jó baj tokat szerezni a nagyhatalmak köré. Nagy áldozatok árán modern hadseret teremtettünk és amidőn Csehszlovákia ö­szeomlott, ifjú honvédségünk bevonulhat a Felvidékre és visszavehette a Kárpát­alját Németország és Olaszország bat­ó­ságának útmutatása mellett . A munka, melyet Magyarország öt esztendőn át végzett, az a lemondás, ez szívósság, az az áldozatkészség, amelyt a magyar nép húsz esztendőn át tanujó adta, méltó arra, hogy az emberiség fő­tártörténetének legfényesebb lapjait él­­ítse. (Úgy van!) A feltámadt magyar szellem legtökéletesebb képviselője — Amidőn az ünnepi alkalomból keg­­letes szemekkel visszatekintünk a köz­múltba, a munka, a szenvedés, a harc a sikerek fényében világító múltba,­­ kell hajolnunk az előtt a fenkölt szek­ előtt, amely a nemzetet nehéz és dicső­ges útján irányította Ez a sírjából fel­madt, új életre kelt, megifjodott magi nemzet szelleme, amely nagybányai Hort Miklós Úr személyében bírja legtökéle­sebb képviselőjét. (Úgy van! Úgy : Lelkes éljenzés és taps!) Ez a fenki szellem egyesíteni tudta az előkelő­ket a munkával, a bátorságot a bél­szeretettel, a szabadságot a fegyelem. Ez a szellem felidézte azt a látván amelyben elég ritkán volt része Európ­nak: a szeretetben, hódolatban és hálál egységes nemzet látványát (Úgy van! 1. van!) kormányzó és nép miközben f felé haladtak az árnyék oldaláról a nő fény felé, egymás közelébe értek. A népünk megértette, hogy vezérének api­ban és szivében él legforróbb életet a­­ gyár hit, a magyar élni akarás és a magi bizalom a jövőben. A mi népünk tue hogy amíg Horthy Miklós áll a nem élén, addig a mi sorsunk jóban-rosszt csak egy férfias, múltjához méltó nem sorsa. (Lelkes éljenzés.) A kormányzó pedig bizonyára tudja, hogy ebben az­­­szágban, aki magyar, az Horthy embe­rki meghódolt Horthy Miklós előtt, meghódol a magyarság legjobb faji taj­donságai előtt. (Úgy van! Úgy van!) — Kérem a­­ Felsőházat, méltóztas: az előttünk fekvő törvényjavaslatot,­­ ként már a képviselőház tette, általáno­ságban és részleteiben egyhangú lelke­déssel elfogadni. Mély hatást tett a felsőházra Here­ Ferenc beszéde, amelynek elhangzása its sokáig tartott a meleg éljenzés és ta Azután a felsőház egyhangú lelkesedés elfogadta a törvényjavaslatot Ezzel ünnepi ülés véget ért Herczeg Ferenc beszéde Az elnök szavainak elhangzása után új­ból lelkes éljenzés tört ki. Ezután az egész Ház általános figyelme között emelkedett fel helyéről Herczeg Ferenc s a következő beszéd kíséretében ajánlotta elfogadásra a törvényjavaslatot: — Az elnök ur őexcellenciája megbízá­sából engem ért az a nagy szerencse, hogy a felsőházban mint előadó elfogadásra ajánlhatom a szőnyegen fekvő törvényja­vaslatot. Mélységesen átérzem azt a nagy kitüntetést, amely engem ért, de tudatá­ban vagyok annak is, hogy az én előadói szereplésem inkább csak formaság, mert ennek a felsőháznak nincs egyetlen tagja sem, akit kapacitálni kellene, amikor arról van szó, hogy kormányzónk országépítő és nemzetmentő érdemeit megörökítsük. (Lelkes helyeslés.) — Midőn húsz évvel ezelőtt az akkori nemzetgyűlés államfővé avatta vitéz nagy­bányai Horthy Miklós urat, ak­kor sok be­csületes, de kishitű magyar lélekben fel­merült az a tragikus kérdés, hogy lehet-e egyáltalában az adott viszonyok között a rendelkezésre álló független nemzeti életet élni, mert hiszen a világháború győztesei rendszeresen szétrobbantották és feldúlták mindazokat az alapokat, amelyeken az ősi magyar állam nyugodott. Romokban he­vert minden, ami magyar volt. A legyőzött, megalázott, elkeseredett magyar nemzet pedig azt tette, amit ilyenkor keserűségé­ben tenni szokott: rettenetes pártharcok­kal emésztette önmagát. Magyarország ak­koriban bolygó csillaghoz hasonlított, ame­lyet valamely kozmikus katasztrófa kive­tett a pályájából és amely irány és cél nélkül tévelyeg az űrben. Európa legré­gebbi trónjáról elűzték a királyt Meg­semmisült az osztrák-magyar nagyhatalom, amelynek sokat ócsárolt bástyái mögött eléggé biztonságban érezte magát évszáza­dokon át a magyar nemzet. A régi mon­archia gazdasági egységét széttépték és apró, egymással viszálykodó vámterületek- A képviselőház ülése A képviselőház csütörtökön Tasn­ Nagy András elnöklésével részleteiben elfogadta a kormányzó érdemeit meger­kítő törvényjavaslatot, azután úgy ha­bozott, hogy legközelebbi ülését kede tartja. A katonai bűnvádi perrendtár egyik szakaszának módosításáról szóló vaslat, zárszámadások és mentelmi jel­­­ések tárgyalását tűzték napirendre. re darabolták fel. A Kárpátok, való Európa védőbástyája, idegen őrséget ka­tak és védőbástyából az európai béke í­landó veszedelmeivé lettek. Pénteken két órakor bezárják az üzleteket A Fővárosi Kereskedők Egyesülete disztiz­sén Lukács György adott kifejezést a nagy kereskedelem hódolatának és törhetetlen i­gaszkodásának a kormányzó iránt. Mélység hálájuk jeléül a fővárosi kereskedők pént­ken délután két órakor bezárják üzleteik Pénteken a tőzsde szünnapot tart és am­i tanársülés lesz. A TÉRÉ kötelékébe tartó pénzintézetek pénteken bankszünnapot­­ tanok, egy váltópénztár nyitva lesz.

Next