Pesti Hírlap, 1940. július (62. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-02 / 147. szám

BUDAPEST, 1940 ' * Előfizetési ára 1 hóra 2 pengő 50 fillér. Két hóra 5 pengő. Negyed­évre 7 pengő 50 fillér. Félévre 15 pengő. Egy évre 30 pengő. Egyes szám ára hétköznap 8 fill., vasárnap 12 fillér (a pályaudvarokon is)Pesti hírlap ^»vta " _______' • Haa—MB—HBMMBBHWMaMMBMi : ■ KEDD, JULIU8 2 Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon 112-295. Főkiadók: Vil­mos császár-ut 78. Tel. 112-295. Erzsébet-körút 1. Tel. 135—296. Szín­házjegy- és utazási Iro­da: V., Vilmos csá­­szár-ut 78. Tel. 112-295. Egy miniszteri beszéd ■rtáa Gulácsy Irén Néhány napja — múlt hó 28-án — a magyar honvédelmi miniszter fordult rádiófelhívással társadalmunkhoz a Vö­rös Kereszt érdekében. Nem volt abban az egyszerű, csendes, komoly beszédben semmi kulisszahasogató hatásvadászat. És a széptevés vádjával nyugodtan szembenézve, merem állítani, hogy mégis egyike volt az utolsó esztendők legmegkapóbb orációinak. Mert egy ezen a földön született férfiú közölt itt velünk, saját anyanyelvünkön, egyedül csak ránk tartozó, bizalmas dolgokat. Szavainak fénye és eleganciája volt. A magyar úr beszélt, unilag tartózkodóan és mégis családias meghittséggel, a mű­fajnak azzal a hajdani puritán klasz­­szicizmusával, melynek a magyar föld volt talán utolsó végvára. És ezen a minden fölösleges sallangtól tudatosan lekopárított módon a jövőről beszélt, melynek legközelebbi váltóállomása a mai mértékkel mérve, esetleg kétszáz esztendő. A jövőt meg kell építeni és a jövőért talán harcolni is kell, a ki tudja? Aki pedig harcol, sebekre számíthat, küz­dőinek testén éppúgy, mint némely tár­sadalmi berendezésein. Ha nincs egy gondosan megalkotott szervezet, mely e mindkétfajta sérüléseket azonnal be­kötözze és orvosolja, ez az áldatlan tény több, mint a jó esélyek felének el-­­ vesztése. Ki vehetné lelkiismeretére ezt a bűnt ma, mikor a „meglepetés“ már ürügyként is dohos anakronizmus? Adatott nekünk az a megviselő kegye­lem, hogy tizenegyedik hónapja, népek után népek vérző sorsának csak távoli szemlélői lehessünk. Tanulhattunk, hogy mire vezet a készületlenség. De talán semmi téren sem lehetne megbocsátha­­tatlanabb a hanyagság, mint éppen az értünk küzdő katonáinkkal szemben való mulasztások esetében. Kevesen va­gyunk és minden életet meg kell men­tenünk, elsősorban tehát az életmentő szervezetünk életét. A miniszter azt mondta, hogy a Vö­rös Kereszt „koldusszegény“. Hogy csak „tengődik“ a szórványos adományokon. A kormányzat nem képes a fenntartá­sára fordítható összeget növelni. Hogy eddig sohasem kért, de most kénytelen vele . . . Nem csupán figyelmünket a közöny bódulatából felkeltő volt ez a beszéd, hanem egyenesen megrázó és egész magyar valónkat megrendítő. Parlamentünkben két miniszter van, akivel általában nem szokás perbe­­szállni A külügy és a honvédelem mi­nisztere. Az utóbbinak kiváltságai azon­ban talán még fokozottabbak. A hon­védelmi miniszter az egyedüli a tárca­viselő államférfiak közt, akinek óhaja szinte már az elgondolás pillanatában is törvény. Ez a törvény pedig most így hangzik: Adakozz a Vörös Keresztnek! Vitathatatlan, hogy kevés olyan kora volt a történelemnek, mely több áldo­zatosságot követelt volna a magyar tár-­­sadalomtól, mint a mostani. Egy bizo­­nyos „győri beszéd“ óta jóformán egye­bet sem teszünk, mint pelikántollainkat tépdessük. A nagyszabású gyűjtések egymást érik. Az adó, a drágaság, ma­­gas tornászati mutatványokat végez, el­lentétben a jövedelemmel, mely viszont egyhelybe büvölten­é. És mégis hala­déktalanul törvényerőre kell emelnünk a honvédelem kívánságát és a nincsből is kihasítanunk azokat a nem­ fillére­ket, hanem pengőnek is milliókat, me­lyek a holnapi magyar katonai és pol­gári sebesültek gondozásához szüksége­sek. Vigyázz, a mögöttes ország fo­galma megszűnt! A tehetetlenül nyö­szörgők közt ott heverhetsz te magad is, vagy aki kedvesebb neked a saját életednél. Nem lehet hajlék, melynek ajtaján hiába kopogtassanak azok a de­rék teremtések, akik a gyűjtőmunka végzésével már megteszik első lépésü­ket azon a nehéz utón, melyre önként vállalkoztak. Ennek a mai magyar társadalomnak valamit egyszers mindenkorra el kell intéznie magára. Tudatosítson egy gondolatot és készüljön, fel rám, hogy­­ az áldozathozó nemzedék. Szerepe vé­gig csak az adás és vállalás lesz, mert neki jutott az az ünnepélyes sors, hogy viselje az elkövetkező századok törté­nelmi súlyát. Nem sokallia, hanem keveselnie illik amit a honvédelmi mi­niszter úri módon csak­­ kért, nem pe­dig követelt tőle. Majdnem azt mond­hatnám, meg kellene sértődnünk, amiért csupán két napra szabták azt a gyűjtést, melynek eredménye nemzeti szempontból olyan elhatározó fontos­ságú,­­ ha ugyan itt most egyáltalán szabad volna zúgolódni De valami sza­bad. Kérelemmel felelm a kérést* Hagyják nyitva a két napon túl is a gyűjtést! A Vörös Kereszt legyen ke­vésbé szemérmes. Lássuk a gyűjtőket minden hónapban, vagy kapjunk a jól bevált módon postai befizetőlapokat, folyószámlaszámot, mert azzal a tu­dattal amit a miniszteri szózat oltott belénk, lehetetlen egy éjszakát is ké­­nyelmeskedő nyugalomban átaludnunk. Ami csodát a Vörös Kereszt mostani gyűjtőnapjain ki tudtunk varázsolni zsebeinkből, annak végbevitelére foly­tatólagosan is kell, hogy vállalkozzék ez a magyar társadalom, mely minden e!öz5i^:iwg^bbf1l!gatfca és fele&sebb. A németek elfoglaltak két angol szigetet A német harci repülőgépek támadása Kelet-Skócia, Anglia keleti és nyugati partjainak kikötői ellen — Légicsata angol © Senheim-repülőkkel Lille mellett — Nyolcmilliárdos állam­kölcsönt bocsájt ki Oroszország­­ Chamberlain szerint lehet­séges, hogy a németeknek itt-ott sikerül behatolni Angliába Hontánia lemond az angol-f­rancia szavatosságról Hitler vezér és kancellár látogatása Elzászban és Parisban Valótlan hírek magyar-román és bolgár-román határ­incidensekről Az elmúlt napok egymásra torlódó esemény tömkelegéből kettőt emelhe­tünk ki. Az orosz szovjet tervszerűen folytatja tovább Besszarábia és Észak- Bukovina megszállását. Arita japán külügyminiszter rádióbeszédet mondott, melyben hangsúlyozta, hogy Kelet- Ázsia országai és a déli tenger földrajzi egységet alkotnak és hogy Japán a földgömbnek e részén nem hajlandó megtűrni idegen beavatkozást. A japán külügyminiszter kimondotta a „keleti Monroe-elvet“, ami szinte elkerülhetet­lenné teszi az Egyesült Államokkal való összeütközést. Chamberlain vasárnapi beszédéből és a német repülőflotta ha­talmas arányú tevékenységekből az tű­nik ki, hogy közeledik a bejelentett nagy német támadás az angol szigetor­szág ellen. Zavarok és nyugtalanság Romániában A szovjet-orosz hivatalos jelentés sze­rint a szovjet hadsereg nagy gyorsaság­gal előretolt osztagai és a román kü­lönítmények között komoly összeütkö­zésekre került a sor. A Pruthnál a ro­mán tüzérség is működésbe lépett, mire az oroszok Florescu román tábornokot csapataival együtt rövidesen bekerítet­ték. Mialatt az oroszok folytatják előre­nyomulásukat a megállapított vonalig, maga Románia a belső bomlásnak ugyanolyanszerű tüneteit mutatja, mint Csehország a müncheni egyezmény után. Százával és ezrével menekül a la­kosság az oroszok által megszállott tar­tományokból s ez a menekülés egyes jelentéseink szerint már ijesztő arányo­kat ölt. Sok helyen a politikai szenvedélyek is előtörnek. Egyes köz­ségekben a zsidók ellen folytak véres tüntetések, Galac város pedig nagyará­nyú kommunista tüntetésnek volt a színhelye. A világsajtó a román kérdésnek igen nagy figyelmet szentel. Garvin, az Ob­server főszerkesztője többek között ezeket írja: a román kérdésnek még csak elején vagyunk és nem lehet tud­ni, hogy ez a szövevényes dráma mikor érkezik el a nyugvóponthoz, mert való­színűleg több felvonása és felvonásköre lesz. Oroszország tekintete — írja — távoli célokra irányul ... A Balkán sokkal veszedelmesebb talaj, mint a Baltikum, Románia és a balkáni orszá­gok, beleértve Görögországot is, olyan­­érdekterület, amely Olaszországot, Né­metországot és Oroszországot egyaránt érdekli. Mindegyik hatalomnak vannak ott egymással szemben álló külön ér­dekeik. Hogy a szovjet fellépésével Románia drámája még nem ért véget, ebben a kérdésben, úgy látszik, az egész világ­sajtó egyetért. Az olasz politikai körök megállapítják, hogy az erdélyi és a dobrudzsai kérdés megoldását az olasz közvélemény mindig rokonszenvel kí­sérte. A Corriere della Sera szerint a magyar revizionizmus­ olyan kérdés, melyet az általános európai rendezés keretében meg kell oldani. A lap sze­rint a magyar csapatokat csak óvatossá­gi és védelmi intézkedésképpen vitték közelebb a román határhoz. A genfi „Suisse“ című lap megállapítja, hogy a moszkvai ultimátum után Románia elkészülhet arra, hogy még egyéb terü­leti követelésekkel is számolnia kell és hogy az országot az 1913-iki határok közé szorítják vissza. A történelmi igaz­ságszolgáltatás hozza magával, hogy Románia elveszítsen mindent, amihez olyan olcsón jutott az 1918-iki nagy osztozkodáskor. Balbo Haló Szombaton terjedt el a hír Rómában, hogy Balbo tábornagy, Líbia főkor­mányzója, az északafrikai légi harcok során, Tobruk felett életét vesztette. Balbo az új Olaszországnak egyik leg­nagyobb hőse. Hatalmas energiájú, a Dacéra emlékeztető tett­ ember hunyt el benne. A Ferrara tartománybeli Q­uartesanaban született 1896-ban. A világháborút mint önkéntes küzdötte végig, a békekötés után a firenzei egye­temen a társadalomtudományok dokto­rává avatták, majd Udinében újságíró lett Még a háború folyamán, 1915-ben, is­merkedett meg Mussolinival, s elsők között csatlakozott hozzá, amikor Milá­nóban az első fasciót megalapította. Ő szervezte meg a ferrarai tartományt, s nemsokára az egész Pó-síkságot meg­nyerte a fasiszta­ eszmék számára. Részt vett Mussolinival együt a római bevonulásban. Mussolini először az ön­kéntes nemzeti milícia főparancsnoksá­gát ruházta Balbóra. 1925-ben az ipari és kereskedelmi minisztériumban, a mostani gazdasági minisztériumban al­­államtitkár lett, innét 1928-ban a lég­ügyi minisztériumba ment át. 1929 szeptemberében Mussolini őt bízta meg már mint tábornokot a légügyi minisz­térium vezetésével.­­Mint légügyi mi­niszter példátlan sikereket ért el; álta­lában őt tartják a tömegrepülés meg­teremtőjének Neve először 1930—31-ben járta be a világot. 1930 december 17-én az orbetellói tengeri­ kikötőből tizenkét nagy géppel átment először Spanyol­­országba, majd a nyugatafrikai Bolo­­mából január első napjaiban a brazí­liai Port Natalba repült. Innét tovább repült Rio de Janeiróba. Ez volt a harc­­szerű tömegrepülésben az első nagy siker. Másik hatalmas teljesítménye volt Balbónak az 1933-iki repülés. Most há­rom repülővel indult el Orbetellóból, átrepült az Alpeseken s a Rajna vona­lán repült tovább Amsterdamba; innét át Írországba, Írországból tovább Is­­landba s a Labrador-félszigeten szállt le. Meglátogatta Chicagót és New Yor­kot, innét átrepült az Azori-szigetekre, ahonnan Lisszabonon keresztül a Róma melletti Ostiába tért vissza. Ez után a hatalmas sikerű légi út után Mussolini a légierők tábornagyává neveztette ki. Később Mussolini Líbia főkormányzó­jává neveztette ki, és mint ilyen, rend­kívüli nagy sikereket ért el az olasz gyarmatosítás terén. Balbóval együtt hősi halált halt Ca­­retti milicia-tábornok, tripoliszi fasiszta párttitkár, Dino Balbo hadnagy, Balbo unokaöccse, a ferrarai fasiszta párttit­kár, Quilici százados, Balbo lapjának, a Corriere Padano-nak főszerkesztője, Brunelli őrnagy, a tripoliszi idegenfor­galmi hivatal igazgatója, Florio had­nagy és a repülőgép legénységének há­rom tagja. Balbo korai halála az olasz nemzetet mély gyászba borította. Az új Olaszország egyik legtehetségesebb ve­zéregyéniségét vesztette el benne. Le­gendás óceánrepülése óta ő volt az olasz ifjúság eszményképe. Legnagyobb érdeme az olasz légierő megszervezése. Igen nagy része volt abban, hogy az olasz légi haderő az elsők közé emelke­

Next