Pesti Hírlap, 1940. július (62. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-13 / 157. szám

Pesti Hírlap 1940 júl. 13., szombat A kézirat Ki tudja, hogy mi a grangerizálás? Amit helyesen így kell kiejteni: grénd­­zserizálás. Hamar megmondom, mert a közönség túlnyomó része ezt nem tar­tozik tudni, még akkor sem, ha nagy általánosságban „művelt“. A gréndzserizálás a műgyűjtésnek az az igen nemes fajtája, mikor a gyűjtő nagy írók, költők kéziratait aszerint szőri be, hogy minden tőlük való köny­véhez beléje fűzött eredeti kézirata is legyen. A szó Granger angol műgyűjtő nevéből vált nemzetközi fogalommá s bizony nálunk is jelentkeznek szenve­délyes hívei. Egyike a legismertebb gréndzserizáló magyar műgyűjtőknek — mint tudjuk — Szalay József szege­di főkapitány volt.* De a gréndzserizálástól eltekintve, nagyon sokan gyűjtenek kéziratot ná­lunk is. Sőt egészen örvendetes tünet: a kéziratvétel, ez előkelő szenvedély, a legizgalmasabb történeti napokban is zavartalanul tovább folyik. Mintha csak minden egyes erre megfelelően képzett és tehetős egyén felelősséget érezne, hogy a múltból minél többet megőriz­zen a jövő számára az örökértékű kul­túrából. Nálunk, természetesen, legelső­sorban a magyar nemzeti kultúrából és műgyűjtőink páratlan érdekességű gyűjteményeiben ilyen nevek sorakoz­nak fel: Széchenyi, Kossuth, Vörösmar­ty, Kisfaludy Sándor és Károly, Petőfi, Jókai, Kölcsey, Kazinczy, Berzsenyi, Arany, Madách, Reviczky, Vajda, Ady. A Nemzeti Múzeum kézirattárának van Magyarországon a leggazdagabb és leg­teljesebb gyűjteménye, ez igen nagy értékeket hordott egybe, emellett ér­deklődése újabb és újabb beszerzésekre is kiapadhatatlan s természetszerűen valamennyi korra kiterjed, napjainkra is. Többi múzeumunk nem vásárol kéz­iratot, a Tudományos Akadémia is csak kivételesen. Például megvette az Akadémia tizen­két évvel ezelőtt Petőfi Sándornak egy ismeretlen kéziratát Szendrey Júlia előkerült levelesládájának kincsei kö­zül. Ez a kékesszínű papírra írt, négy kvartoldalból álló kézirat minden való­színűség szerint 1848 december 11-én éjszaka keletkezett, amikor Petőfi rend­kívül zilált idegállapotban egyrészt fia világrajöttét várta Debrecenben, más­részt aznap vette hírét, hogy mint ka­tonaszökevényt, a gyávaság vádjával, törölni akarják a kapitányok sorából. Dultságában vet különböző verseimet, verstöredéket, megkezdett vagy aláhú­zott szavakat papírra s megírja az „Egész világ a harcmezőn“ kezdetű ver­sének első, teljes fogalmazványát. En­nek a rendkívül érdekes, mert a költő akkori lelkivilágába mélyen bevilágító kéziratnak az 1928-ban rendezett Szendrey-hagyatékakción négyezer pengő volt a kikiáltási ára. Az Akadé­mia ötezer pengőért szerezte meg. A Petőfi-kéziratok általában, nagyon ritkák, s még ritkábbak és értékeseb­bek olyan szöveggel, amely előzően még sehol sem jelent meg. Mégis — tájékoz­tatott egyik ismert műkereskedőnk —, mostanában is kerülnek még néhanap­ján napvilágra ismeretlen Petőfi-szöve­­gek, azonban inkább csak próza. Ilyen volt a legutóbb felbukkant tervezet, amelyet Petőfi az Arany János­ szer­­kesztette „Néplap“ számára állított esz­­sze és irt le sajátkezűén. Ebben irányí­tásokat ad, mi mindent öleljen fel tar­talmába az általa elképzelt néplap. A rendkívül érdekességű kézirat — az utolsó ismeretes Petőfi-autogram — magántulajdonba került , itt jegyzem meg mint érdekességet: Petőfi maga már akkoriban is gondolt arra, hogy kézirata érték és mind ér­tékesebbé lesz s ezért versei kéziratát utóbb nem egyszer kérte vissza kiadói­tól. Viszont, ha ő tartozott valakinek va­lamivel —­ mint szenvedélyesen becsü­letes és makulátlan lélek —, azt még ■dgorubban kérte számon önmagától. Megtörtént, hogy kölcsönkért valami­lyen csekély összeget s megmondta, ezen a napon, tizenegy órakor beviszi a Pilvax-kávéházba. Akkor Petőfi már tíz órakor ott ült, zsebében az adósság összegével s mivel a hitelező csak ti­zenegyre jött a találkozóra, még ő szid­ta össze őt, hogy hanyag és pontatlan! Ez a szokatlan magatartása is, példá­ul, utóbb felbukkant levelekből, fel­jegyzésekből derült ki. * Igen nagy kézirat-értékeket hozott napvilágra tíz évvel Szendrey Júlia le­velesládájának felfedése után, tehát 1938-ban, az Ernst La­jos-féle hagyaték. Ez annyira kivételes gyűjteményt jelen­tett — harminc gyűjtési év munkáját —, hogy az egészet a Tudományos Aka­démia vette meg átlagösszeggel. Ebben a hagyatékban megtalálták Petőfi rész­ben még kiadatlan levelezését Orlai Pethies Somával, továbbá Arany „Buda Haláld“-nak teljes kéziratát, a „Walesi bárdok“-ét s még néhány híres balla­dáét, amiben az „Ágnes asszony“ is. Végül Arany János tizennyolc levelét kéziratban, részben családi, részben kiadói ügyekben. Ha átszámítja az em­ber, az átlagösszegből mennyi esett eközben például a „Walesi bárdok“-ra, úgy az néhány száz pengőt jelent. Egy­­egy levélre pedig hossza és tartalma szerint, harminc és ötven pengő közöt­ti összeg esett. Magángyűjtők viszont egy-egy Arany­vers kéziratát, vagy a nagy költő egy­­egy levelét — ha ugyan nagyritkán fel­tűnik ilyen, mivel kényszerűségből gaz­dát cserél — épp a duplájáért válthat­ják meg. ■* A magyar kézirat­gyűjtés érdekes­ségei közé tartozik még, hogy Széche­nyi István-kézirat, például eléggé gyak­ran fordul elő. Ezek többnyire levelek, jegyzetek. A legutóbb felbukkant kéz­irat például üzleti levél volt, amelyet Széchenyi sajátkezűleg megbízottjának írt. Arra figyelmezteti az illetőt, akit megbízott, hogy Gödön neki kis birto­kot vegyen, hogy a vétel megállapítá­sánál vegye figyelembe: az építendő vasút épp azt a birtokot fogja keresz­tül szelni, és hogy a sok füst és ko­rom — de bizonyára a lárma is —, mennyi kellemetlenséget fog okozni a tulajdonosnak. Itt jelentkezik az a lé­lektani érdekesség, amikor ő, a vasút­­ügy, mint minden haladás, legbuzgóbb sürgetője — magánemberként kerül szembe az intézménnyel. Nem lendü­lete lankadását jelzik, természetesen, ezek a sorok, csupán gazdálkodói okos­ságát. A Vörösmarty-kézirat annál ritkább, ritka és nagyon keresett Berzsenyi, Ka­zinczy viszont aránylag sok. Madách igazi fehér holló, itt-ott egy levél vagy jegyzet: „Az ember tragédiájáénak kézirata azonban, tudvalévően elve­szett. Még annak a nyomára se jöttek rá, hol semmisülhetett meg, vagy nem lappang-e, rejtetten, magántulajdon­ban? A legújabb írók és költők közül a magángyűjtést Ady, Babits, Kosztolá­nyi és Kaffka érdekli. Az Ady-vers és ezek közül aláírt el­ső fogalmazványának ára negyven-öt­­ven pengőre tehető. Magánlevelei húsz­­harminc pengős árban kelnek el, sok van még ugyanis belőlük, nem úgy, mint Petőfiből. S éppen Adyval történt meg, hogy egy-egy asszony ismerőse megkérte, írja le neki sajátkezűen valamelyik versét. Húsz év alatt, például hat darab „Fe­kete zongora“ Ady-kéziratot látott fel­bukkanni a műkereskedés. Lehet azon­ban . . . könnyen lehet, hogy ezek kö­zül nem egy­ kitűnő utánzás. Megyery Ella. Összehívták a két Ház külügyi bizottságát A MTI jelenti: A képviselőház külügyi bizottsága július 16-án, kedden délelőtt 11 órakor, a felsőház külügyi bizottsága július 16-án délután 6 órakor ülést tart. Tárgy: Tájékoztató a külpoliti­kai helyzetről. A Hubay-Vágó ügyben július 22-én sorsolják ki az­télőbizotságot A képviselőházi pénteken délben ülést tartott Tasnádi Nagy András elnök be­jelentette, hogy Csilléry András mandá­tumáról lemondott, majd jelentést tett arról, hogy az állandó összeférhetetlen­ségi bizottság a gróf Teleki Pál minisz­terelnök és K. Pethes László jászapáti la­kos által Hubay Kálmán és Vágó Pál el­len tett összeférhetetlenségi bejelentési ügyben az előkészítő eljárást befejezte. Az ítélő bizottság kisorsolását július 22-re tűzte ki az elnök. Felolvasták az indítvány­­könyvet amelybe újabban Matolcsy Má­tyás jegyzett be olyan értelmű indítványt, utasítsa a Ház a kormányt, hogy a­­nagy a nemzeti szocialista rendszerváltozás érde­kében haladéktalanul vonja le a konzek­vénci­ákat Amikor az elnök megállapította, hogy július 22-iki ülés egyetlen tárgya az össze­férhetetlenségi zsűri kisorsolása les. Kovarcz Emil ezt kiáltotta: „Arra való parlament, hogy összeférhetetlenségi ko­médiát játsszék?“ Az elnök a nyilas kép­viselőt rendreutasította és a mentelmi bi­zottsághoz utasította. Ezzel a néhány per­ces ülés véget is ért. LEGÚJABB Az angol király veszedelmes szemleutja New York, júl. 12. (A Pesti Hírlap külön tudósítása.) A new­­yorki rádió jelenti: Londonból érkezik a hír, hogy az angol királyt csütörtöki szemleútja során egy német légi bomba kis hi­ja, hogy meg nem ölte. Törökország területi épségének és a nemze jólétének biztosítására meg­tett minden intézkedést Ankara, júl. 12. (Reuters) Revük Saydam miniszterelnök pénteken a képviselőház­ban beszédet mondott, amelyben kijelen­tette, hogy Törökország területi épségének és a nemzet jólétének biztosítására meg­teltek minden intézkedést és minden török férj bizalommal tesz eleget feladatának Törökország vezető államférjainak — mondotta a miniszterelnök — most csak egy programjuk van: a török köztársaság biztonsága és a török érdekeknek meg­felelő barátság ápolása. Törökország füg­getlenségét és szabadságát megőrizve, egy emberként várja a jövő eseményeit. Nem akarjuk sem megtámadni szomszédainkat, sem nekik támadásra alkalmat adni. Meg­elégedéssel vesszük tudomásul azt a nyil­vánvaló bizonyítékot, hogy ugyanezekben az érzésekben osztoznak ők is. A török képviselőhöz bizal­mat szavazott a kormánynak Istanbul, jú. 12. (Német TI) A képvi­selőház pénteki ülésén a miniszterelnök felszólalása után a néppárt és a független csoport több képviselője helyeselte a mi­niszterelnök nyilatkozatát. Ezután a jelen­levő 375 képviselő egyhangú bizalmat sza­vazott a kormánynak. Orosz cáfolat a Törökország elleni ultimátumról Moszkva, jú. 12. A Szovjetorosz Táv­irati Iroda jelenti hivatalosan: Az utóbb napokban a külföldi sajtóban fokozot mértékben olyan hírek terjedtek el, hogy a Szovjetunió állítólag ultimá­tumot küldött Törökországnál s az ultimátum területi engedményeket kö­vetel. A Szovjetorosz Távirati Irodát fel­hatalmazták annak megállapítására, hog mindezek a hírek kitaláltak és teljesen valótlanok. Olasz légitámadás Málta repülőtere ellen A gyógyuló Belgium Élet a romok között — Han­gosak a kávéházak és az étter­mek, lázas munka mindenfelé Brüsszel, julius. (A Pesti Hírlap tudó­sítójától.) Ha az ember Brüsszel felé ha­­lad, két emberáradattal találkozik. Az egyik Brüsszel felé sodorja. Ezek vidá­man, boldogan sietnek vissza elhagyott otthonukba. A másik csoport a menekü­lők tömege. Ezek idegesen, türelmetlenül sietnek... Hová? Ezt maguk sem tud­ják. Nem hallgatnak a megnyugtató, biz­tató szavakra: cipelik a hátukon kis va­gyonkájukat és ennél sokkal súlyosabb gondjaikat. A Brüsszel felé sietők azzal búcsúznak a menekülőktől: — Isten veletek! Nemsokára ti is meg­fordultok! Aki Brüsszel utcáin ma végighalad, bi­zony jogosan elcsodálkozhatik. Mintha nem is lett volna háború. Az Északi pá­lyaudvar körül fekvő szállodákban, ét­termekben lüktető élet, az Avenue du Midi és a nagy boulevardok fényes helyi­ségeiből táncra csábító zene hangjai tör­nek elő, a kirakatokban mindenütt szebb­­nél-szebb árucikkek... De este, tizenegy órakor, amikor a zene elhallgat, mikor az utcák kihaltnak, a villamos közlekedés megszűnik, akkor hamarosan ráeszmélhet a szemlélő, hogy a háború Brüsszelt sem kímélte meg. Amilyen ,csodálatos gyorsasággal a né­metek Belghinot megszállották, éppen Róma, júl. 12. A Stefani-iroda légi - tengerészeti arcvonalbeli különtudósítója jelenti: Ma délután olasz repülők ismé támadást intéztek Málta repülőtere ellen Robbanó- és gyújtóbombáik erősen meg­rongálták a repülőtér berendezéseit , tönkretették a földön lévő repülőgépeket Két brit vadászrepülőgépet, amely szem­beszállást kísérelt meg, az olasz repülő­­harcban lelőttek. Valamennyi olasz repülő­gép sértetlenül tért vissza állomáshelyé. A tudósító további jelentése szerint­ eg olasz bombavető repülőgépet, amely teg­nap nem érkezett vissza támaszpontjára ma Szicília közelében, a tengeren hányód­va felfedeztek és legénységével együt megmentették. A repülőgépnek visszatéré­se közben teljesen kifogyott a benzin,í mire legénysége a tenger színére szállt 1­ A repülőgép és legénysége egész éjszak hányódott a tengeren, olyan bámulatos gonddal és körültekin­téssel gyógyítják az ejtett sebeket, taka­rítják el a romokat Amerre csak a szer ellát mindenütt lázas munka. Belgium é Észak-Franciaország katonai parancsnok­sága Brüsszelben székel. Ennek a feladat a szociális és gazdasági kérdések mind gyorsabb megoldása. A német hódító se­reg nyomában megérkezett munkásoszta­gok azonnal hozzáláttak a munkához , hamarosan kiegészítették őket a visszatér belga munkásokkal is, aki jelentkezett azonnal munkát kapott. Belgiumban­­ nagyon kevés a munkanélküli. A feladat nem volt könnyű. A vissza­vonuló belga és szövetséges csapatok so­kat romboltak. Az utakat járhatatlanokk tették, a villamos műveket felrobbantot­ták, az Ardennek vízszolgáltatását tönkr tették és így Ostende, Brügge, Gent, Brüsz­szel víz nélkül maradt. Pénz sem állt egy ideig rendelkezésre, mert az egyes szer­vezetek, egyesületek magukkal vitték pénz­táraikat is. Az orvosok mind elmenekül­tek, a gyógyszertárakat kifosztották, a hi­dakat szétrombolták. De a német fegyelem mindenen diadal­maskodott. A német rendőrség hamarosa rendet teremtett. A lakosság bizalma megszállók iránt napról-napra nő és kész­ségesen segít a németeknek Belgium talpraállításában. A belgák békét, nyugal­mat akarnak és a németek minden erejük­kel segítik őket, hogy feledhessenek , dolgozhassanak. Mire azok is visszatérnek elhagyott otthonaikba, akik még bizalmat­lansággal viseltetnek a németek iránt, ma örömmel láthatják majd Belgium felgyó­gyulását. Brüsszel nemsokára ismét olya ragyogó, szép váróé lesz, mint egykor volt

Next