Pesti Hírlap, 1940. november (62. évfolyam, 250-273. szám)

1940-11-03 / 250. szám

Urmánczy Nándor Halottak napja azoknak az elköl­tözött lelkeknek ünnepe, akikre sze­retettel gondolnak az élők. Azoknak ünnepe, akiket feledni nem tudnak, ünnepe a teljes életűeknek, a beér­kezetteknek. Lehetne ennél szomo­rúbb ünnepet is kigondolni: azokét, akiknek életük elveszett, akiknek harcuk kudarcba fulladt és akiknek emlékük feledésbe ment. Ez speciá­lis magyar ünnep lehetne, mert van-e még ország, ahol annyi pálya­­tévesztett ember botorkál sír­ja felé, mint Magyarország? Hány techni­kai tehetséget, hányféle vállalkozó szellemet nyelt el a nyugdíjképes bürokrácia ingoványa? Hány ember, aki jeles iparos vagy nagy kereskedő lehetett volna, züllött bele a politika fecsegésébe és intrikáiba? Halottak napján jött meg Buda­pestre a hír, hogy egy egész ember, a legigazibb magyar, egy teljes élet, hirtelen véget ért Erdélyben, Ur­mánczy Nándor váratlanul megtért őseihez. Megtért a szó teljes értel­mében, mert idegen rabságból kisza­badult szülőhelyén, Maroshévizen halt meg, ahová huszonkét esztendei kényszerű távollét után visszatért. A szíve ölte meg, amely két évtize­den át haragos türelmetlenséggel dobogott Erdély felé. A számkive­tés fájdalmát elbírta, de belehalt a boldog viszontlátás izgalmaiba. Köz­vetlenül a halála előtt mondta: „Soha életemben ilyen boldog nem vol­tam!“ Tüzesvérű, komor, szenvedélyes magyar volt. De minden szenvedélye a nemzeti eszméért lobogott, minden gondolata és tette a magyarság ügyét kívánta szolgálni. Magánélete mintha nem is lett volna Urmánczynak. Az ő szerelme, az ő rögeszméje, élete, becsülete és életcélja a magyarság boldogulása volt A világháborút megelőző években, mint a magyar törvényhozás tagja, a függetlenségi gondolat elszánt ro­hamcsapatában küzdött. Az össze­omlás után fegyveresen védekezett Erdélyben a román megszállás ellen. A bukaresti kormány elkobozta tíz­­ezerholdas uradalmát Sohasem hal­lottuk, hogy ezen kesergett volna, neki Erdély elvesztése fájt Az ol­vasó bizonyára emlékszik még azok­ra a mélyhangú, sötét tűzfényben lobogó, magyar keserűséggel telített cikkekre, amelyeket a Pesti Hírlapba írt. Minden cikkének ugyanegy volt a tárgya: Igazságot Magyarország­nak! A magyar igazság szolgálatában szervezte meg nagyszabású és fénye­sen sikerült Országzászló-mozgal­­mát. A mozgalom nagyhatású esz­köznek bizonyult a magyar közöm­bösség leküzdésére, az országos köz­vélemény megszervezésére, a külföld figyelmének felébresztésére. Az Or­szágzászló felbecsülhetetlen szolgá­latokat tett a revízió ügyének. Néhány esztendővel ezelőtt Ur­mánczy öngyilkossági kísérletet kö­vetett el a magyar képviselőház fo­lyosóján. A kísérlet igen komoly természetű volt, a golyó megsértette agy­velejét. Az összes magyar lapok tapintatos tartózkodással írtak az * ■ Kit* r .. OTDAPEIT, 1M_________________________________LXII. ÉVFOLYAM, «80. (80.178) 87AIW ^ / s _ i, VASÁRNAP, WO YEWS EB 3 A . »T ' ■ m HB OM an m m aa re^JeE ssmfifjssss évre 7 ä ä Mai WZ BT j|P B­B ffjt 1 SnH jjsjmsä TM ÄySrn^M §g gfe feji fl B___1 fL ( pályaudvarokon is) UH HB BB BB HL BHH l^vB BB szár­ut 78. TeL En~«mrrTimM^WMMMllllllMT­gmiMTI«rmiiTTirrTMMt H iWIMmiimil wimiwMmiNIiiii^rm­iiiiiiimibiii......II 111............................. Jank­a felé nyomulnak elő az olasz csapatok Nagy légi támadások Délkelet-Anglia, Portsmouth, Lon­don, Liverpool és Birmingham ellen — Az angol gépek Amsterdamot és Berlint támadták — Inonu török köztár­sasági elnök a szovjet-török viszonyról és a török-angol szövetségről — Roosevelt esélyei növekednek Heves légi harcok Görögország és Közép-Afrika felett Az elmúlt három nap sem nagyobb meglepetéseket, sem pedig új fejlemé­nyeket nem hozott. Még szerdán úgy látszott, hogy az olasz-görög viszály békés elsimításának van némi halvány reménye; ez az elmúlt három nap fo­lyamán teljesen szétfoszlott. A római mértékadó körök szombaton a leghatá­rozottabb formában megcáfolták azokat a híreket, melyek szerint az olasz-görög viszályt tárgyalások útján el lehet in­tézni. A görögországi harctéri helyzetről nagyon bajos volna világos képet alkot­nunk. Az olasz lapok is tettek már cél­zást arra, hogy a terepviszonyok mily rendkívül nehezek s a múlt héten a harci tevékenységnek az időjárás sem túlságosan kedvezett. Albánia és Gö­rögország­ északi része Európa egyik legnehezebb terepe: vad, sziklás hegy­vidék, amely az olasz alpesi csapatok ismert kitartását és erejét is próbára teszi. A „Popolo di Roma“ jelentése sze­rint Görögországban igen nehéz helyzet alakult ki. A lakosság körében nagy a nyugtalanság, mert az angol segítség még nem érkezett meg, s az angolok partraszállásáról elterjedt különböző hí­­rek sem bizonyultak igaznak. Angol la­pok már arról írtak, hogy angol csapa­tok szálltak partra Szalonikiban és Kor­fuban. Ezt azonban maga a félhivatalos angol ügynökség cáfolta meg. A péntek délutáni félhivatalos olasz jelentésben a következőket olvassuk: „Az Égei ten­geren légi alakulataink szemmel látható eredménnyel bombáztak és gépfegyver­­tűz alá vettek Kréta szigetén partra­­szálló csapatokat; néhány hajót el is találtak és megrongálták a kikötőépüle­teket és a hadianyagraktárakat.“ Az olasz lapok a görög kérdésről Az olasz lapok hosszabb fejtegetése­ket közölnek arról, hogy mi indította Olaszországot Görögország megtámadá­sára, s általában mi az új balkáni há­ború külpolitikai háttere. A „Relazioni Internazionali“ hangsúlyozza, hogy Olaszország erélyes fellépése Görögor­szággal szemben egyaránt szolgálja a Balkán békéjét és biztonságát, az olasz nép érdekeit és az Anglia ellen folyta­tott totális háború céljait. Olaszország baráti politikát folytatott Görögország­gal szemben, Görögország azonban vál­lalta az angol imperialista érdekek ke­retében számára kijelölt szerepet. A jo­gilag semleges Görögország a háború kitörésétől kezdve nyílt ellentétbe ke­rült vallott semlegességével. Az athéni kormány menedéket adott a levantei angol hajóhadnak és azt utánpótlással látta el. Az olasz nép a semlegességnek ilyen megsértésével szemben nem ma­radhatott tétlenül. Azt írja a „Relazioni esetről, a valóságot egyik sem árulta el. Az egész igazság az volt, hogy Urmánczy a kétségbeesett tettével Magyarország feldarabolásának em­bertelen és elviselhetetlen voltára akarta terelni a világ figyelmét. Mindenét odaadta a Trianon elleni küzdelemben, végül oda akarta adni életét is. Ez volt utolsó ütőkártyája és ő nem habozott, hogy ezt is ki­játssza, mikor azt hihette, hogy a Internazionalis, hogy az angolok elfog­lalhatnak néhány szigetet az Egyip­tomban ebből a célból készen álló erők­kel, de Metaxasz kiáltványai nem ér­hetnek el egyebet, mint hogy meggyor­sítják az úgynevezett görög független­ség összeomlását. ■nönü Izmet beszéde Pénteken hangzott el a török nem­zetgyűlés ülésén Inonü Izmet államel­nök régóta várt beszéde. A nemzetközi közvélemény a török államfő nyilatko­zatát főleg azért várta, mert senki sem tudta, hogy milyen viszony van Török­ország és Szovjet-Oroszország között. Inönü államelnök nemzetgyűlési be­szédében részletesen foglalkozott a je­lenlegi nemzetközi helyzettel. Kijelen­tette többek között, hogy Törökország nem hadviselő hatalomnak tekinti ma­gát, de ez nem akadályozza meg a ba­ráti kapcsolatok fenntartását valameny­­nyi országgal. A törökök bonyodalmak nélkül élték át ezt az időt, mert egysége­sek voltak a biztonság és a függetlenség kérdésében. Az egész török népnek el­tökélt szándéka, hogy megvédje a ha­zát. A török külpolitikát csak az az elv irányíthatja, hogy az ország hatalmas kincseit kihasználva, a leghatékonyabb és a leggyümölcsözőbb eredményeket érjék el a török nép számára. Az olasz-görög viszállyal kapcsolat­ban kifejezte azt a reményét, hogy a háború borzalmai a jövőben is távol­maradnak Törökországtól. A török­­szo­vjetorosz kapcsolatokról kijelentet­te, hogy a kölcsönös bizalmas viszony ismét visszanyerte barátságos jellegét. Nem titkolta ezután azt az aggodalmát, hogy a háború tovább terjed, de hang­súlyozta, hogy Törökország ragaszkodik függetlenségéhez és biztonságához. Bíz­va jogaiban, amelyeknek megvédelme­­zése eltökélt szándéka. Görögországot egyébként mint „barátunkat és szom­szédunkat“ említette, hangsúlyozván, hogy Törökország szövetségesével, Ang­liával együtt, készül megvizsgálni az ebből a viszályból keletkezett helyzetet. Törökország kapcsolatai valamennyi akár szomszédos, akár távolabb fekvő országgal eddig normálisak voltak. Kü­lönös súlyt helyez annak megállapítá­sára, hogy a török-szovjetorosz kapcso­latok tekintettel a világpolitika változá­saira önmagukban is értékes tényezőt jelentenek, amelyet minden más befo­lyástól függetlenné és állandóvá kell tenni. Ez a politika mind a két fél szá­mára gyümölcsöző lesz és szolgálni fog­ja a két ország kapcsolatait anélkül, hogy hátrányos lenne bárkire nézve. — Lehetséges, sőt valószínű — foly­tatta az államelnök —, hogy a szenve­nemzet nyerhet a szörnyű játszmán. Az öngyilkosságot nem lehet védeni, de tagadhatatlan, hogy Urmánczy Nándor kísérelte meg Magyarorszá­gon a legönzetlenebb, a legtisztább lelki forrásokból fakadt, a legideáli­sabb szándékú öngyilkosságot. Menjünk ki a temetőkbe, magya­rok, a nemzet legértékesebb része ott pihen a föld alatt. Azaz dehogy is pihen, aki földi életében valamely hél hosszú korszaka vár az emberiség­re. Törökország azonban, bár rendkívül érzékeny mindennel szemben, ami élet­bevágó érdekeit illeti, mégis hű marad barátságaihoz és szövetségeihez. Laval nyilatkozata A Vichyből érkező jelentések szerint a német-francia tárgyalások még hosz­­szabb ideig eltartanak és korai volna úgynevezett „villámbékére“ gondolni. Általános az a felfogás, hogy a béke­kötést megelőzőleg Franciaországnak határozottan állást kell foglalnia An­golországgal szemben. Erre vall a ber­lini „Börsenzeitung“ sugalmazott cikke is, amely megállapítja, hogy Franciaor­szág sorsa attól függ, milyen magatar­tást fog tanúsítani az Angolország elleni harc utolsó szakában. Rövidesen bekö­vetkezendő békét nem vár maga Laval francia helyettes miniszterelnök sem. Pétain szózatával kapcsolatban a párisi miniszterelnökségi palotában Laval nyi­latkozott a sajtó tudósítói előtt s töb­bek között ezeket mondotta: „Még hosz­­szú utat kell megtennünk, hogy vala­mennyi közös problémánk rendezéséig jussunk el. Nem napok, nem is hetek kellenek majd ahhoz, hogy helyrehoz­zuk mindazokat a károkat és felépítsük mindazokat a romokat, amelyeket össze­zsúfolt a veszedelmesen vállalt háború. Laval azzal fejezte be nyilatkozatát, hogy amikor Pétain tábornagyot Hitler­rel szemtől szembe látta, megértette, hogy a két nemzet sorsát másképpen is lehet szabályozni, mint csak csatákkal. Berlini hírek szerint Ribbentrop, Ciano, Laval hármas értekezletre gyűl­nek össze. Ezt a hírt nem erősítik ugyan meg, de nem is cáfolják. A választási harc Amerikában Szombati jelentéseink szerint Roose­velt és Willkie elnökjelöltek választási kilátásai tekintetében elég nagy a bi­zonytalanság. Az amerikai lapok sze­rint az elnökjelöltek választási beszé­deiből az tűnik ki, hogy közöttük a lé­nyeges kérdésekben és főképpen a kül­politika kérdéseiben, nincsen különb­ség. Mind a kettő főkép azt hangsú­lyozta, hogy Angolországot Amerikának támogatnia kell minden rendelkezésére álló eszközzel, de mindent el kell kö­vetni, hogy Amerika a háborúba bele ne sodródjék, így az amerikai választók milliói nem elvekre, hanem személyre szavaznak, s azt kell eldönteniük, hogy a friss és fiatalabb Willkie-t akarják-e az állam élén látni, vagy pedig az öre­gebb, nagyobb tapasztalattal rendelkező Rooseveltet. Néhány nappal ezelőtt Willkie esélyei megnövekedtek, de a szombati jelentések szerint ismét Roo­sevelt megválasztását veszik bizto­sabbra. közhasznú gondolat hordozója volt, az évszázadok­ múltán is együtt él, harcol és dolgozik a népével. Non omnis moriar! Rákóczi vagy Kos­suth Lajos akkor tudna csak végleg és egészen meghalni, ha a nemzetből kipusztulna a szabadságszeretet és a függetlenség vágya. Urmánczy Nán­dor pedig akkor szűnik meg élni, ha a nemzet nem tud már magyarul érezni. Herczeg Ferenc.

Next