Pesti Hírlap, 1940. november (62. évfolyam, 250-273. szám)
1940-11-03 / 250. szám
Urmánczy Nándor Halottak napja azoknak az elköltözött lelkeknek ünnepe, akikre szeretettel gondolnak az élők. Azoknak ünnepe, akiket feledni nem tudnak, ünnepe a teljes életűeknek, a beérkezetteknek. Lehetne ennél szomorúbb ünnepet is kigondolni: azokét, akiknek életük elveszett, akiknek harcuk kudarcba fulladt és akiknek emlékük feledésbe ment. Ez speciális magyar ünnep lehetne, mert van-e még ország, ahol annyi pályatévesztett ember botorkál sírja felé, mint Magyarország? Hány technikai tehetséget, hányféle vállalkozó szellemet nyelt el a nyugdíjképes bürokrácia ingoványa? Hány ember, aki jeles iparos vagy nagy kereskedő lehetett volna, züllött bele a politika fecsegésébe és intrikáiba? Halottak napján jött meg Budapestre a hír, hogy egy egész ember, a legigazibb magyar, egy teljes élet, hirtelen véget ért Erdélyben, Urmánczy Nándor váratlanul megtért őseihez. Megtért a szó teljes értelmében, mert idegen rabságból kiszabadult szülőhelyén, Maroshévizen halt meg, ahová huszonkét esztendei kényszerű távollét után visszatért. A szíve ölte meg, amely két évtizeden át haragos türelmetlenséggel dobogott Erdély felé. A számkivetés fájdalmát elbírta, de belehalt a boldog viszontlátás izgalmaiba. Közvetlenül a halála előtt mondta: „Soha életemben ilyen boldog nem voltam!“ Tüzesvérű, komor, szenvedélyes magyar volt. De minden szenvedélye a nemzeti eszméért lobogott, minden gondolata és tette a magyarság ügyét kívánta szolgálni. Magánélete mintha nem is lett volna Urmánczynak. Az ő szerelme, az ő rögeszméje, élete, becsülete és életcélja a magyarság boldogulása volt A világháborút megelőző években, mint a magyar törvényhozás tagja, a függetlenségi gondolat elszánt rohamcsapatában küzdött. Az összeomlás után fegyveresen védekezett Erdélyben a román megszállás ellen. A bukaresti kormány elkobozta tízezerholdas uradalmát Sohasem hallottuk, hogy ezen kesergett volna, neki Erdély elvesztése fájt Az olvasó bizonyára emlékszik még azokra a mélyhangú, sötét tűzfényben lobogó, magyar keserűséggel telített cikkekre, amelyeket a Pesti Hírlapba írt. Minden cikkének ugyanegy volt a tárgya: Igazságot Magyarországnak! A magyar igazság szolgálatában szervezte meg nagyszabású és fényesen sikerült Országzászló-mozgalmát. A mozgalom nagyhatású eszköznek bizonyult a magyar közömbösség leküzdésére, az országos közvélemény megszervezésére, a külföld figyelmének felébresztésére. Az Országzászló felbecsülhetetlen szolgálatokat tett a revízió ügyének. Néhány esztendővel ezelőtt Urmánczy öngyilkossági kísérletet követett el a magyar képviselőház folyosóján. A kísérlet igen komoly természetű volt, a golyó megsértette agyvelejét. Az összes magyar lapok tapintatos tartózkodással írtak az * ■ Kit* r .. OTDAPEIT, 1M_________________________________LXII. ÉVFOLYAM, «80. (80.178) 87AIW ^ / s _ i, VASÁRNAP, WO YEWS EB 3 A . »T ' ■ m HB OM an m m aa re^JeE ssmfifjssss évre 7 ä ä Mai WZ BT j|P BB ffjt 1 SnH jjsjmsä TM ÄySrn^M §g gfe feji fl B___1 fL ( pályaudvarokon is) UH HB BB BB HL BHH l^vB BB szárut 78. TeL En~«mrrTimM^WMMMllllllMTgmiMTI«rmiiTTirrTMMt H iWIMmiimil wimiwMmiNIiiii^rmiiiiiiimibiii......II 111............................. Janka felé nyomulnak elő az olasz csapatok Nagy légi támadások Délkelet-Anglia, Portsmouth, London, Liverpool és Birmingham ellen — Az angol gépek Amsterdamot és Berlint támadták — Inonu török köztársasági elnök a szovjet-török viszonyról és a török-angol szövetségről — Roosevelt esélyei növekednek Heves légi harcok Görögország és Közép-Afrika felett Az elmúlt három nap sem nagyobb meglepetéseket, sem pedig új fejleményeket nem hozott. Még szerdán úgy látszott, hogy az olasz-görög viszály békés elsimításának van némi halvány reménye; ez az elmúlt három nap folyamán teljesen szétfoszlott. A római mértékadó körök szombaton a leghatározottabb formában megcáfolták azokat a híreket, melyek szerint az olasz-görög viszályt tárgyalások útján el lehet intézni. A görögországi harctéri helyzetről nagyon bajos volna világos képet alkotnunk. Az olasz lapok is tettek már célzást arra, hogy a terepviszonyok mily rendkívül nehezek s a múlt héten a harci tevékenységnek az időjárás sem túlságosan kedvezett. Albánia és Görögország északi része Európa egyik legnehezebb terepe: vad, sziklás hegyvidék, amely az olasz alpesi csapatok ismert kitartását és erejét is próbára teszi. A „Popolo di Roma“ jelentése szerint Görögországban igen nehéz helyzet alakult ki. A lakosság körében nagy a nyugtalanság, mert az angol segítség még nem érkezett meg, s az angolok partraszállásáról elterjedt különböző hírek sem bizonyultak igaznak. Angol lapok már arról írtak, hogy angol csapatok szálltak partra Szalonikiban és Korfuban. Ezt azonban maga a félhivatalos angol ügynökség cáfolta meg. A péntek délutáni félhivatalos olasz jelentésben a következőket olvassuk: „Az Égei tengeren légi alakulataink szemmel látható eredménnyel bombáztak és gépfegyvertűz alá vettek Kréta szigetén partraszálló csapatokat; néhány hajót el is találtak és megrongálták a kikötőépületeket és a hadianyagraktárakat.“ Az olasz lapok a görög kérdésről Az olasz lapok hosszabb fejtegetéseket közölnek arról, hogy mi indította Olaszországot Görögország megtámadására, s általában mi az új balkáni háború külpolitikai háttere. A „Relazioni Internazionali“ hangsúlyozza, hogy Olaszország erélyes fellépése Görögországgal szemben egyaránt szolgálja a Balkán békéjét és biztonságát, az olasz nép érdekeit és az Anglia ellen folytatott totális háború céljait. Olaszország baráti politikát folytatott Görögországgal szemben, Görögország azonban vállalta az angol imperialista érdekek keretében számára kijelölt szerepet. A jogilag semleges Görögország a háború kitörésétől kezdve nyílt ellentétbe került vallott semlegességével. Az athéni kormány menedéket adott a levantei angol hajóhadnak és azt utánpótlással látta el. Az olasz nép a semlegességnek ilyen megsértésével szemben nem maradhatott tétlenül. Azt írja a „Relazioni esetről, a valóságot egyik sem árulta el. Az egész igazság az volt, hogy Urmánczy a kétségbeesett tettével Magyarország feldarabolásának embertelen és elviselhetetlen voltára akarta terelni a világ figyelmét. Mindenét odaadta a Trianon elleni küzdelemben, végül oda akarta adni életét is. Ez volt utolsó ütőkártyája és ő nem habozott, hogy ezt is kijátssza, mikor azt hihette, hogy a Internazionalis, hogy az angolok elfoglalhatnak néhány szigetet az Egyiptomban ebből a célból készen álló erőkkel, de Metaxasz kiáltványai nem érhetnek el egyebet, mint hogy meggyorsítják az úgynevezett görög függetlenség összeomlását. ■nönü Izmet beszéde Pénteken hangzott el a török nemzetgyűlés ülésén Inonü Izmet államelnök régóta várt beszéde. A nemzetközi közvélemény a török államfő nyilatkozatát főleg azért várta, mert senki sem tudta, hogy milyen viszony van Törökország és Szovjet-Oroszország között. Inönü államelnök nemzetgyűlési beszédében részletesen foglalkozott a jelenlegi nemzetközi helyzettel. Kijelentette többek között, hogy Törökország nem hadviselő hatalomnak tekinti magát, de ez nem akadályozza meg a baráti kapcsolatok fenntartását valamenynyi országgal. A törökök bonyodalmak nélkül élték át ezt az időt, mert egységesek voltak a biztonság és a függetlenség kérdésében. Az egész török népnek eltökélt szándéka, hogy megvédje a hazát. A török külpolitikát csak az az elv irányíthatja, hogy az ország hatalmas kincseit kihasználva, a leghatékonyabb és a leggyümölcsözőbb eredményeket érjék el a török nép számára. Az olasz-görög viszállyal kapcsolatban kifejezte azt a reményét, hogy a háború borzalmai a jövőben is távolmaradnak Törökországtól. A törökszovjetorosz kapcsolatokról kijelentette, hogy a kölcsönös bizalmas viszony ismét visszanyerte barátságos jellegét. Nem titkolta ezután azt az aggodalmát, hogy a háború tovább terjed, de hangsúlyozta, hogy Törökország ragaszkodik függetlenségéhez és biztonságához. Bízva jogaiban, amelyeknek megvédelmezése eltökélt szándéka. Görögországot egyébként mint „barátunkat és szomszédunkat“ említette, hangsúlyozván, hogy Törökország szövetségesével, Angliával együtt, készül megvizsgálni az ebből a viszályból keletkezett helyzetet. Törökország kapcsolatai valamennyi akár szomszédos, akár távolabb fekvő országgal eddig normálisak voltak. Különös súlyt helyez annak megállapítására, hogy a török-szovjetorosz kapcsolatok tekintettel a világpolitika változásaira önmagukban is értékes tényezőt jelentenek, amelyet minden más befolyástól függetlenné és állandóvá kell tenni. Ez a politika mind a két fél számára gyümölcsöző lesz és szolgálni fogja a két ország kapcsolatait anélkül, hogy hátrányos lenne bárkire nézve. — Lehetséges, sőt valószínű — folytatta az államelnök —, hogy a szenvenemzet nyerhet a szörnyű játszmán. Az öngyilkosságot nem lehet védeni, de tagadhatatlan, hogy Urmánczy Nándor kísérelte meg Magyarországon a legönzetlenebb, a legtisztább lelki forrásokból fakadt, a legideálisabb szándékú öngyilkosságot. Menjünk ki a temetőkbe, magyarok, a nemzet legértékesebb része ott pihen a föld alatt. Azaz dehogy is pihen, aki földi életében valamely hél hosszú korszaka vár az emberiségre. Törökország azonban, bár rendkívül érzékeny mindennel szemben, ami életbevágó érdekeit illeti, mégis hű marad barátságaihoz és szövetségeihez. Laval nyilatkozata A Vichyből érkező jelentések szerint a német-francia tárgyalások még hoszszabb ideig eltartanak és korai volna úgynevezett „villámbékére“ gondolni. Általános az a felfogás, hogy a békekötést megelőzőleg Franciaországnak határozottan állást kell foglalnia Angolországgal szemben. Erre vall a berlini „Börsenzeitung“ sugalmazott cikke is, amely megállapítja, hogy Franciaország sorsa attól függ, milyen magatartást fog tanúsítani az Angolország elleni harc utolsó szakában. Rövidesen bekövetkezendő békét nem vár maga Laval francia helyettes miniszterelnök sem. Pétain szózatával kapcsolatban a párisi miniszterelnökségi palotában Laval nyilatkozott a sajtó tudósítói előtt s többek között ezeket mondotta: „Még hoszszú utat kell megtennünk, hogy valamennyi közös problémánk rendezéséig jussunk el. Nem napok, nem is hetek kellenek majd ahhoz, hogy helyrehozzuk mindazokat a károkat és felépítsük mindazokat a romokat, amelyeket összezsúfolt a veszedelmesen vállalt háború. Laval azzal fejezte be nyilatkozatát, hogy amikor Pétain tábornagyot Hitlerrel szemtől szembe látta, megértette, hogy a két nemzet sorsát másképpen is lehet szabályozni, mint csak csatákkal. Berlini hírek szerint Ribbentrop, Ciano, Laval hármas értekezletre gyűlnek össze. Ezt a hírt nem erősítik ugyan meg, de nem is cáfolják. A választási harc Amerikában Szombati jelentéseink szerint Roosevelt és Willkie elnökjelöltek választási kilátásai tekintetében elég nagy a bizonytalanság. Az amerikai lapok szerint az elnökjelöltek választási beszédeiből az tűnik ki, hogy közöttük a lényeges kérdésekben és főképpen a külpolitika kérdéseiben, nincsen különbség. Mind a kettő főkép azt hangsúlyozta, hogy Angolországot Amerikának támogatnia kell minden rendelkezésére álló eszközzel, de mindent el kell követni, hogy Amerika a háborúba bele ne sodródjék, így az amerikai választók milliói nem elvekre, hanem személyre szavaznak, s azt kell eldönteniük, hogy a friss és fiatalabb Willkie-t akarják-e az állam élén látni, vagy pedig az öregebb, nagyobb tapasztalattal rendelkező Rooseveltet. Néhány nappal ezelőtt Willkie esélyei megnövekedtek, de a szombati jelentések szerint ismét Roosevelt megválasztását veszik biztosabbra. közhasznú gondolat hordozója volt, az évszázadok múltán is együtt él, harcol és dolgozik a népével. Non omnis moriar! Rákóczi vagy Kossuth Lajos akkor tudna csak végleg és egészen meghalni, ha a nemzetből kipusztulna a szabadságszeretet és a függetlenség vágya. Urmánczy Nándor pedig akkor szűnik meg élni, ha a nemzet nem tud már magyarul érezni. Herczeg Ferenc.