Pesti Hírlap, 1941. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-09 / 6. szám

BUDAPEST, 1941 KISfizetéti ára 1 hóra 3 pengő 90 fillér. Két hóra 5 pengő. Negyed­évre 7 pengő 50 fillér. Félévre 15 pengő. Egy évre 30 pengő. Egyes szám ára hétköznap 8 fill., vasárnap 13 fillér (a pályaudvarokon is) X LXIII. ÉVFOLYAM, 6. (20.399) SZÁM | Pesti Hírlap" « csütörtök JANUÁ­R 9 Jr Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon 112-295. Főkiadók: Vil­mos császár-ut 78. Tel. 112-295. Erzsébet­ körút 1. Tel.: 225—686. Szín­házjegy- és utazási Iro­da: V., Vilmos csá­szár-ut 78. TeL 112-295. 3 Erdélyi kívánságok A pártütök és hivségtelenek megzabo­­lázásáról szóló 1506. évi székely agyag­falvi törvény megparancsolta, hogy „a mi Országunkban tolvajlások, latorsá­­gok, másoknak megnyomorítása, kerge­­tése, megölése, rátámadása, egyenetlen­­séges veszekedések, bosszú­áll­ások, pusz­títások és égetések, házaknak elhagyá­sok, hadak és üstökvonások és egyéb akármi veszedelmek ne támadhassanak, hogy az országunkban valami taplója és kovásza a hitetlenségnek vagy pártütés­nek a támadozók között teljességgel el­száradjon és hervadjon“. Az öreg tör­vény parancsának azóta is eleget tett a székelység s megbecsülte századokon át az agyagfalvi törvényben említett két „kútfőt“: „a királynak kegyelmességét és Magyar Országnak Segítségét, kinek is mi is tagjainak hivattatunk“. Hű volt uralkodójához, még akkor is, ha az ma­­défalvi veszedelmeket zúdított is reá, még előbb törhetetlen hűséggel állt a nagy erdélyi fejedelmek oldalán, leg­jobb katonája volt Bemnek és hogy mit cselekedett a világháborúban, mily égi tollal irta be nevét az 1918. év őszének székelyhadosztályos hőskölteményébe, arról a történelem titokzatos könyve so­hasem fog elfeledkezni. A vakmerő, gú­nyos vádra, amit néhány napja emelt e felséges nép ellen a gonosz Cuvantul, hogy visszakivánkoznának a román ura­lom alá, nem volna érdemes ezek után beszélni, hiszen minden székely tudja, mi volt a húszéves román uralom, mily lélekgyilkos, kenyérrabló, fajirtó bör­tönpolitikát folytatott a székely zeke alatt dobogó hű magyar szívek ellen Bu­karest. De ezek mellett a gyatrán ki­eszelt vádak mellett mégsem szabad kö­zömbösen elmenni és szemügyre kell venni az erdélyi közállapotokat, hogy ott a Magyarországhoz tartozás előrehala­dást jelentsen s a visszaesésnek gyanúja se legyen. Kezdjük tehát azon, hogy a bécsi döntés Erdélynek szegényebb ré­szét juttatta ismét magyar impérium alá s ezt is úgy, hogy az ősi erdélyi egység kettévágása elsősorban­ közlekedéspoli­tikai szempontból nagy nehézségeket hozott. Mily céltudatos, lázasiramú munkát fejt ki ezeknek a nehézségeknek el­hárítása, kiküszöbölése vagy a legki­sebbre szorítása érdekében a magyar kormányzat, annak maga helyett beszélő eredményét nemrég láthatta Erdély népe, a csodával határos szászlekencei vasútvonalépítésben, Erdélynek, ennek a románoktól gyalázatosan kifosztott te­rületnek élelmiszerekkel, ruhaneműek­­kel ellátásában, hitelszervezete gyors ki­építésében, lakosságának munkával ellá­tásában,­ az erdélyi háziipar itthoni tár­sadalmi felkarolásában, egyeteme, isko­lái megnyitásában, közigazgatása, igaz­ságszolgáltatása megszervezésében. Nem megy még minden száz százalékig töké­letesen? Uram Isten, húsz éven át száz százalékos rendetlenség, ezer százalékos jogtalanság, tízezer százalékos gaz pa­nama uralkodott ott, kenés, vesztegetés, magyarok kisemmizése, nyelvvizsga, magyar és székely köznyomor, mezítláb katonáskodás, iskolák, templomok elvé­tele, börtön, hadbíróság, siguranca. Na­gyobb és több volt a napszám és olcsóbb volt a kenyér? Adják vissza, ami vissza­adandó, mind márt olcsóbb lesz minden és a zavarosban halászók azt se felejt­sék el, hogy húsz éven át Románia egye­bet sem tett, mint keresett, munkanél­küli jövedelmeket vágott zsebre, kiél­vezve fenékig az 1919. évi párisi tejfölt, mi pedig halálos szorongattatásban el­keltezett jelentések. A nemzetközi diplomácia, amely kifinomult ösztö­neivel előre meg szokta sejteni a vár­ható fejleményeket, már bizonyos ideje fokozott éberséggel figyel délkelet felé, ahol ennek a most folyó, roppant mére­teiben egyre inkább kibontakozó hábo­úgy tönkretette, mint ahogy 1919-ben a román pusztítás a győri ágyú­­gyárból a világ legfinomabb és leg­modernebb műszereit úgy lopta el, hogy már a becsomagolás pillanatában tönkre ment minden. Ezt a román vilá­got egyetlen épeszű erdélyi magyar, szé­kely, szász, sőt a román se kívánja visz­­sza. Erdély jogos kívánsága csak az le­het, ami Magyarországé: puritán, sápot nem ismerő, mindenben hozzáférhetet­len közigazgatás és igazságszolgáltatás, a gazdasági teremtőerő részére becsüle­tes kereseti lehetőségek biztosítása, a ke­ Roosevelt költségvetési jelentése az amerikai törvényhozás előtt A 17,5 milliárd dollár költségvetés 62 százaléka fegyverkezési célokat szolgál — Amerikának összesen 28 ezer millió dollárnyi összeg áll ren­delkezésére a fegyverkezésre — Berlini válasz Roosevelt üzenetére — Leahy átadta Roosevelt személyes üzenetét Pétainnek Olaszország háborús célkitűzése Éles ellentétek Antonescu és a vasgárda között Roosevelt, az Egyesült Államok el­nöke szerdán nyújtotta be a szövetségi parlament előtt az új költségvetést, amelynek számoszlopai minden költői lendületnél ékesszólóbban beszélnek az USA tervei és elhatározásai felől Totális fegyverkezés: ebben a tömör fogalmazásban lehetne kifejezni azt a költségvetést, amelynek 62 százaléka fegyverkezési célokra szolgál. Pengőben szinte ki sem fejezhető összegek álla­nak itt rendelkezésre, hogy abból hadi­hajók, páncélkocsik, repülőgépek, ágyúk és általában harci szerszámok készülje­nek. De ez még mindig nem elég. Roo­sevelt egyidőben azt is bejelentette, hogy a rendes államháztartási költség­­vetésen kívül még további többmilliárd dollárra "Van szükség, hogy Angliát se­gítsék. „Minden más, nem fegyverke­zési célokat szolgáló kiadást el kell ha­lasztani“ —- mondja a költségvetési je­lentés, tehát valóban nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Amerika most minden gazdasági erejét egyszerre veti latba, hogy a legrövidebb időn belül pótolja hadifelkészülésének eddigi kényelme­sebb ütemét, egyetlen lendülettel akar­ja most behozni mindazokat az előnyö­ket, amelyeket a korlátoltabb anyagi lehetőségekkel rendelkező európai álla­mok hosszú esztendők fáradságos mun­kájával vívtak ki maguknak. Amerika láthatóan a legrövidebb idő alatt ismét egészen az élre akar kerülni a felfegy­verzett népek sorában, sőt ezen túl­menően magához kívánja emelni Ang­liát is. Ez a csillagászati számokkal szereplő költségvetési jelentés az erre irányuló eltökélt akaratot fejezi ki. Amerikával kapcsolatban még egy rendkívül érdekes jelentés érkezett Az angol kormány Roosevelt személyes ké­résére felfüggesztette a szigorú blokádot Francia­­ország meg nem szá­lt­rásza fölé úgyhogy ezután az amerikai Vöröske­reszt szigorú felügyelete alatt lehetsé­ges lesz élelmiszert és ruhaneműeket szállítani az egyre súlyosabb körülmé­nyek között élő, meg nem szállt fran­cia területekre. Anélkül, hogy ennek az eseménynek hadászati jelentőséget tű­tünk, nehezen védelmezve valutánkat, hosszú évekig elzárva az exportlehetősé­gektől és mindezek mellett még az első időkben arra is kellett pénzt, mérhetet­len pénzt fordítanunk, hogy pótolhassuk az 1919. évben a román hadsereg által elkövetett gigászi lopást és kártételt. Ha az Isten csak egy-két nyugodt évet adna a magyar kormányzatnak, Erdély ismét a bőség kertje lenne s pórolva lenne a legújabb román rablás-sorozat, a román hadsereg és tisztviselősereg kivonulása­kor könyörtelenül, vandál módon végre­hajtott szándékos pusztítás, mely az egyetem könyvtárait, laboratóriumait ép­lajdonítanánk, örömmel vehetjük tudo­másul, hogy a háborús elszántság és kíméletlenség közepette először jut szó­hoz ebben a háborúban a nemzetközi jótékonysági együttműködés. Duff Cooper a közelmúltban azt a kijelentést tette, hogy Olaszországnak és az olasz katonának nincsenek há­borús céljai. A Német Távirati Iroda ezzel kapcsolatban közli a „Proletár és fasiszta Olaszország ” célkitűzéseit, amelyek bizonyára nagy érdeklődést keltenek majd világszerte. E közlés szerint Olaszország szabad ki- és be­járatot követel a Földközi tengerre anélkül, hogy erre előbb Anglia fel­hatalmazását kellene kérnie, bizonyos évszázadok óta fennálló törekvések megvalósítását követeli és az olasz élettérnek olyan kiterjesztését, hogy megszerezze a fejlettebb gazdasági élet előfeltételeit Az olasz céloknak ez a fogalmazása óvatos és diplomatikus, miután nem részletezi azokat az „év­századok óta fennálló és általánosan ismert törekvéseket“, amelyeket meg akar valósítani és nem határozza meg azt sem, hogy milyen mértékben kí­vánja kiterjeszteni „életterét“. Min­denesetre figyelemre méltó, hogy leg­alább valami nyilatkozat hangzik el háborús célokkal kapcsolatban. Fö­löttébb kívánatos volna, ha ezzel olyan folyamat indulna meg, amely arra vezetne, hogy a szemben álló felek pontosabban körvonalaznák céljaikat. Talán ez némileg mégis el tudná osz­latni azt az egyetemes ködöt és ho­mályt, amelyben a világ, hadviselő és semleges államok, tapogatózik. A nemzetközi hírügynökségek napi­anyagában egyre nagyobb számmal sze­repelnek Délkelet-Európából és Közel-Keletről annak mintha újabb fejezete kezdődnék. Olyan fejlődési fokozat ez, amelynek kezdetei a háború kitöréséig nyúlnak vissza. A szövetséges Angol Birodalom és Franciaország abban a reményben üzen­tek hadat a Német Birodalomnak, hogy ellenfelüket esetleg elhatározó ütközet megvívása nélkül, elsősorban is a blo­kád erejével, a külvilágtól való elzárás­sal sikerül majd térdre kényszeríteniek. Máskép nem is lehetne elképzelni, hogy a francia állam, de még az angol sziget­­ország is, oly gyenge felkészültséggel merészelte volna a német támadás koc­kázatát vállalni. A német diplomácia már a mostani háború kitörése előtt minden eddiginél fokozottabb tevékenységbe kezdett, hogy a Harmadik Birodalom várható elszi­getelését megakadályozza. Az egész vi­lág a legnagyobb meglepetéssel hallotta hogy Berlin megegyezett Moszkvával. A következő lépés az ostromgyűrű nyugati részének meglazítása lett. Dá­niának és Norvégiának megszállásával, illetve meghódításával Németország to­vábbi teret nyert, amely gazdasági szempontból elsősorban a vasérc követ­keztében vált jelentőssé. Hosszabb szünet után villámszerű gyorsasággal robbant ki a mozgó há­ború Belgium, Hollandia és Franciaor­szág ellen, amely bámulatosan rövid idő alatt véget ért. Németország hajóhada természetszerűen nem veheti fel a ver­senyt az évszázados hagyományokra visszatekintő angol flottával, amelynek tengeri fölénye vitathatatlan. Az ost­romzár meglazítása azonban a rendelke­zésére álló eszközök és lehetőségek hatá­rain belül a legmesszebbmenőkig sike­rült a német hadseregnek, amely elérte az Atlanti-óceán partvidékét. Ezen túl most már csak egyetlen lépés következ­­hetik és ez a szigetország megtámadása, ez a lehetőség az utóbbi időben ismét egyre többször szerepelt úgy a német, mint pedig az angol nyilvánosság szó­csöveiben. A harmadik arcvonal délen és délke­leten húzódik el. Ide tartoznak a dunai államok, valamint az egész Balkán-félsziget. A háború kitörése óta valóságos versengés indult meg e nyérkereseti alkalmak céltudatos meg­szervezése és megakadályozása a szélső­ségek nemzetvesztő uralmának. Mindezt nem csupán akarja a magyar kormány­zat, de meg is fogja csinálni. A visszatért Erdély hálát adhat az Is­tennek, hogy megszabadult a húsz évig élt szörnyszülöttől, a poliptól, mely vé­rét szívta s elvette szabad lélekzetét" Erdély kívánságai egyeznek minden ma­gyar forró kívánságaival: béke, rend, kenyér, szabadság. Tőlünk és neon a ro­mánoktól megkapta ezt a honfoglalástól 1918-ig s meg fogja kapni 1940. évtől az idők végtelenségéig.

Next