Pesti Hírlap, 1941. április (63. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-01 / 74. szám

Előfizetési ára 1 hóra 2 P 50 fillér. . Két hóra 0 P. Negyed­évre 7 P. 80 fiú. Fél­évre 15 P. Egy évre 30 P. Egyes szám ára hétköznap 8 fill., vasárnap 12 fil. (a pályaudvarokon is).Pesti hirla BUDAPEST, 1041 ÁPRILIS 1. KEDD LXIII. ÉVFOLYAM, 74. (20.397) SZ. Hírlap rt ki­adása, Légrády Test­vérek rt. nyomása. Szerkesztőség: Vil­mos császár-ut 78. r.: 112-295. Főkiadók: Vilmos cs.-ut 78. sz. Tel.: 112-285 és Erzsé­­bet-krt­­. T.: 225-688 Tizennégy millió írta Ajtay József Majdnem ennyi lelket tüntet fel az év elején megtartott népszámlálás elő­zetesen összeállított és most közzétett eredménye az utolsó két évben meg­nagyobbodott Magyarország területén. Két évtizeddel ezelőtt, 1920-ban a tria­noni tragédiát követően, Magyarország lakosainak száma csak nyolc millió volt. Azóta tehát közel hat millióval, mint­egy hetven százalékkal nőtt meg a ma­gyar állam népi ereje. Ezzel a Trianon­ban megcsonkított és kis­ állammá zsu­gorított hazánk újra felemelkedett a középnagyságú országok sorába, nem csupán lakosságának tekintélyes szá­mánál, hanem területének nagyságánál, kedvező földrajzi helyzeténél, egységes nemzeti jellegénél és e tényezőkön ala­puló számottevő politikai súlyánál fog­va. A most megtartott népszámlálás eredményeinek további közlését nagy érdeklődéssel várja a magyar közvéle­mény nemzetiségi és vallási vonatko­zásban épp­úgy, mint a népmozgalmi, gazdasági és szociális viszonyainkat fel­tüntető adatokat. Az ország népesedésének alakulását illetően a távoli múltból is vannak ada­taink, így a jobbágy-összeírások, tized­­lajstromok, egyházi összeírások, föld­rajzi lexikonok igen részletes, eddig még kevéssé figyelembe vett tájékozta­tást nyújtanak hazánk régebbi népes­ségi viszonyairól és a fejlődés meneté­ről. A XV. század végéről fennmaradt jobbágy-összeírás alapján Magyarország túlnyomóan magyar lakosságát Mátyás király uralkodásának végén négy-öt millióra lehet tenni, tehát körülbelül annyira, mint akkoriban a nagy nyu­gati államokét Ez teszi érthetővé az akkori Magyarország elismert nagyha­talmi súlyát és kiemelkedő nemzetközi tekintélyét A néppusztító török ura­lom megszűnte után az adóköteles né­pességnek 1715-ben és 1720-ban történt összeírása nagy hanyatlás szomorú ké­pét tárja elénk. Ennek alapján ugyanis az ország lakosságának számát nem le­het többre becsülni két és fél-három milliónál. A magyarság települési he­lye, az Alföld és a Dunántúl néptelenné válván, a magyarok száma nem sokkal haladhatta meg az egymilliót. II. József idejében, 1785/87-ben vég­rehajtott népszámlálás a magyar ki­rályság területén (a határőrvidék nél­kül) és Erdélyben együttesen nyolc és félmilliót meghaladó lelket talált. A lakosság számának mintegy háromszo­rosra növekedését főképpen a XVIII. század folyamán végbement igen nagy­arányú bevándorlás és a külföldről tör­tént rendszeres betelepítés hozta létre. Ez növelte meg nagymértékben a nem­zetiségek számát is az egykor túlnyo­móan magyar többségű és jellegű Ma­gyarországon. Az osztrák abszolutizmus idején, 1850/51-ben megtartott nép­­számlálás szerint a magyar királyság lakossága 13.191.553 lélek volt. A ma­gyarok számát az osztrák statisztika 1850-ben, a szabadságharc leveretése után öt millióban mutatta ki. A magyar kormány által végrehajtott első népszámlálás 1869-ben, tizenöt és félmillió lelket talált hazánkban. En­nek csupán vallásfelekezetek szerint való megoszlását ismerjük. Az anya­nyelv szerint való megoszlást a nép­­számlálások csupán 1880-tól kezdve vették figyelembe. A kiegyezési kor­szak derekán, 1880—1910-ig, a magyar birodalom lakosságának lélekszáma ro­hamosan emelkedik és 1910-ben Hor­vátországgal együtt megközelíti a hu­szonegy milliót. A magyar anyanyel­vűek száma és aránya évtizedről-év­­tizedre szintén állandó és jelentős mér­tékű növekedést mutat, úgyhogy 1900- ban a dráváninneni területen 51,4 szá­zalékkal már többségre emelkedett. Ez a többség 1910-ben — közel tízmilliónyi magyar lélekszám mellett­­— 54,5 szá­zalékra növekedett. Ennek a gyarapo­dásnak valóságát kétségtelenné teszi a magyarságnak abban az időben mutat­kozó igen kedvező természetes szapo­rodása és a magyar jellegű sík- és domb­­vidéki területeken a lakosság számának nagyarányú emelkedése ugyanakkor, amidőn a nemzetiségi többségű hegy­vidéki részeken a lakosság növekedése — elvándorlás következtében — jelen­téktelen volt, megállott, vagy vissza­esett. A trianoni tragédia egy időre meg­akasztotta a magyar királyság és a ma­gyarság lendületes fejlődését, de annak véget nem vethetett. Vájjon mennyi lehet a magyarok A horvátok tovább tárgyalnak, de megegyezés Zágráb és Belgrád között még nem jött létre. Macsek Vladimírt, a horvátok vezérét kedd reggelre vár­ják Belgrádba. Macseket különben a vasárnap folyamán több horvát szená­tor és képviselő kereste fel Zágrábban, akikkel beható tanácskozásokat folyta­tott. Hír szerint Kossutics, a horvát parasztpárt főtitkára hétfőn Belgrádba utazott, hogy Macsek megbízásából a kormánnyal tárgyalásokat folytasson. A zágrábi tárgyalásokon részt vett Ko­­stanovics Száva, az új kormány köz­­élelmezési minisztere is, aki az önálló demokrata párt főtitkára. Belgrádi jelentés szerint Macsek mi­niszterelnökhelyettes belépése a kor­mányba, még mindig nem tekinthető véglegesnek. A miniszterelnökhelyettes ugyanis a szerb-horvát kiegyezés kife­jezett elismerésén kívül még más köve­teléseket is előterjesztett az új kor­mánynak. Ezek a követelések ismeret-­ száma ma, a megnagyobbodott ország területén? Az 1910. évi magyar nép­­számlálás adataira támaszkodva és az ettől az időponttól kezdve eltelt három évtized népmozgalmi alakulásait is becslésszerűen figyelembe véve, ezidő­­szerint a magyar anyanyelvűek száma az egész országban hozzávetőlegesen 11 millióra tehető, aránya pedig előre­láthatóan 80 százalék körül fog mo­zogni. Igen jelentékeny és egyre emelkedő irányzatú a városi lakosság száma és aránya. A népszámláláskor a 13.638.839 főnyi összlakosságból 2,335.286 lelket írtak össze a 18 törvényhatósági, 1,649.139 lelket pedig a 68 rende­zett tanácsú városban. Tehát kereken négymillióra rúg hazánkban a városi lakosság, ami 30 százalékos aránynak felel meg. A 6263 községben pedig 9,654.414 lélek él. A legutóbbi tíz év alatt a megnagyobbodott Magyarország mostani területén a lakosok száma ke­reken 930.000 fővel növekedett. Ebből 386.000 lélek esik a törvényhatósági és rendezett tanácsú városokra, tehát több Berlin azzal vádolja Belgrádot, hogy nem akadályozza meg a németellenes túlkapásokat A belgrádi német követ jelentéstételre Berlinbe utazik . Eden ismét Athénba érkezett, hogy Dili tábornokkal együtt folytassa tanácskozásait a görög kormánnyal Németellenes atrocitások híre érkezik Jugoszláviából Bismarck mondotta, hogy ő az egyet­len kortársai közül, aki a Balkánt és a balkáni kérdést ismeri. A vaskancellár­nak ez a mondása jutott eszünkbe a legújabb jugoszláviai eseményekkel kapcsolatban. A Balkán most is a ki­­ismerhetetlenség és a kiszámíthatatlan­ság hazája, ezért az eseményeket ma­gyarázni lehetetlenség, következtetése­ket vonni abból, ami ma történt, a hol­napra, egészen meddő fejtörés volna. A német sajtó, amely kezdetben bizo­nyos fokú tartózkodást mutatott, angol aknamunkát lát a jugoszláviai esemé­nyekben. Mielőtt a jugoszláv kormány­­nyilatkozat elhangzana (ami mostanig nem történt meg), nem tudhatjuk, hogy a Szimovics-kormány milyen álláspon­tot foglal el a Bécsben aláírt egyez­ménnyel szemben. A Jugoszláviai események Minden jelentés a helyzet további komolyodását mutatja és jellemzésül nem tehetünk mást, mint hogy a tör­ténteket összefoglaljuk. Heeren belgrádi német követ vasár­nap délután ismét tárgyalt Nincsics kül­ügyminiszterrel. Politikai körök érte­sülése szerint a német követ választ kívánt arra a kérdésre, várjon a jugo­szláv kormány követni fogja-e az előző kormány külpolitikáját vagy nem? Bel­­grádban úgy tudják, hogy a Szimovics­­kormány erre vonatkozólag nyilatko­zatot készít elő és a nyilatkozat értel­mében az új kormány nem akarja visz­­szavonni Jugoszlávia csatlakozását a hármas egyezményhez, de a kiegészítő nyilatkozatot oly módon szeretné átala­kítani, hogy Jugoszlávia teljes mérték­ben megőrizhesse semlegességét Az új jugoszláv politikai helyzet —­ mint egy berlini jelentésben olvassuk — a német fővárosban lévő külföldi újságírók között a legnagyobb megle­petést keltette. A Wilhelmstrassén meg­tartott sajtóértekezleten minden kér­désre az volt a válasz, hogy a jugoszláv kormány külpolitikájára vonatkozóan addig semmit sem lehet mondani, amíg a kormánynyilatkozat meg nem jelent. A Wilhelmstrasse képviselője arra a kérdésre, hogy hiszi-e a birodalmi kor­mány, hogy a német-jugoszláv viszony negyvennyolc órán belül kitisztul, ezt a választ adta: „Miért olyan gyorsan? Mi türelmesek vagyunk, és tudunk vár­ni. A jugoszláv helyzetet teljesen nyu­godtan és higgadtan figyeljük.“ Berlin­nek ebből az álláspontjából azt a kö­vetkeztetést lehet levonni, hogy Német­országban a jugoszláv helyzet alakulá­sát a lehető legnagyobb figyelemmel kisérik. A horvátok követelései lenek. Macsek egyébként hétfőre össze­hívta Zágrábba a párt nagygyűlését, hogy az ország hangulatáról meggyő­ződjék. Csak a párt meghallgatása után dönt arról, hogy a jelenlegi körülmé­nyek között, illetve a helyzet komo­lyabbra fordulása esetén együttműköd­het-e az új kormánnyal. Hir szerint a horvátok továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy az új kormány foglaljon világosan állást a szerb és a horvát nép együttműködése, valamint a háromha­talmi egyezménnyel kapcsolatos maga­tartása tekintetében. Világosan feltárja a horvátok álláspontját a helyzetről Macsek lapja, a „Hrvatski Dnevnik“, amely többek között ezeket írja: „Az új kormány megalakulása után egy tekintetben világos a helyzet: egye­sültek az összes szerb­­politikai pártok, amelyek közül néhány eddig eltérő po­litikai felfogást vallott. Ezzel szemben áll a horvát parasztpártban megszer­vezett nép, amely ma új lendületet kap kap és megfrissül. A horvát parasztpárt vezetőségét szintén érdeklik a külpoli­tikai események, mert Jugoszlávia ösz­­szes népeinek jövőjéről van szó. Ez a vezetőség történelmi feladata tudatá­nak magaslatán áll. Az európai és a belső helyzet azt parancsolja, hogy ez a vezetőség megfontolt legyen munká­jában, de egyúttal határozott is. Mö­götte állnak a nemzeti erők hatalmas szervezetei, készen arra, hogy a legna­gyobb lendülettel álljanak a haza szol­gálatára ... A horvátok tudatában van­nak az európai helyzetnek és a Jugo­szlávia körül uralkodó állapotoknak. Szilárdan el vannak határozva, hogy továbbra is megőrzik fegyelmüket és egységüket, hogy ezután is minden te­hetségüket vezérük rendelkezésére bo­csáthassák.“ A horvát lap cikkéből csak annyi ál­mint 40 százalék. A községek, tehát a vidék lakosságának számszerű növeke­dése alatta marad az országos átlagnak, sőt több megye lakossága — városok nélkül — alig növekedett, nem egynek lélekszáma pedig csökkent. Ez világo­san mutatja, hogy a vidék, a falu nép­feleslege egyre fokozódó mértékben áramlik az iparvidékek, a városok, de különösen Budapest és környéke fe­lé. Nagy-Budapest lélekszáma immár 1.700.000 főre rúg. A vidék, a falu sor­vadása kedvezőtlen és káros jelenség, amelynek meggátlására ma már a nyu­gati országokban mindenütt messze­menő intézkedések történnek. A most végrehajtott nyolcadik nép­­számlálás sok vonatkozásban feldolgo­zásra kerülő adatai bizonyára igen ér­tékes tanulságokkal fognak szolgálni. Elsőrendű közérdek, hogy e tanulsá­gokból adódó útmutatások kellő figye­lembevétele és gyakorlati hasznosítása megtörténjék úgy az állami életet leg­felső fokon irányító kormányzatban, mint a végrehajtás feladatát végző köz­­igazgatásban is.

Next