Pesti Hírlap, 1941. április (63. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-01 / 74. szám

Hadműveletek Olasz hadijelentés a Földközi-tenger középső részén lezajlott elkeseredett csatáról Valahol Olaszországban, márc. 31. (Ste­­ffani.) Az olasz főhadiszállás vasárnapi je­lentése többek között így hangzik: A március 29-ére virradó éjjel a Föld­közi-tenger keleti részén az egyik olasz torpedóvető repülőgép heves légelhárító ellenállással szemben eltalált egy könnyű cirkálót. Kelet-Afrikában Harrar szakaszán csa­pataink kiürítették Diredawát és teljes rendben foglalják el új állásaikat nyu­gat felé. Az olasz főhadiszállás hétfőn kiadott 297. közleménye: A görög harctéren helyi jellegű ellen­séges támadásokat vertünk vissza. A német légi hadtest repülőgépei tá­madást intéztek Málta repülőterei ellen. Észak-Afrikában olasz és német re­pülőgépek ellenséges gépesített és tüzér­ségi osztagokat támadtak meg. Ellensé­ges repülőgépek támadást hajtottak végre Tripolisz ellen, jelentékenyebb károkat azonban nem okoztak. Kelet-Afrikában csapataink Kerentől keletre véres csatában állnak, amelynek során az ellenségnek igen súlyos veszte­ségeket okoznak. Az olasz veszteségek is jelentékenyek. Hősi halált halt Borghesi ezredes, miközben rohamra vezette a „savoyai gránátosok“ ezredének vitéz ka­tonáit. Légi harcok során vadászrepülőink lelőttek egy Hurricane­-gépet. Az ellen­ség légi támadást intézett Aszmara ellen; polgári lakóházakban okozott károkon kí­­vül mintegy tíz főnyi a halottak és sebe­sültek száma. A március 28-áról 29-ére virradó éjjel a Földközi-tenger középső részén lezajlott elkeseredett csata folyamán három köze­pes tonnatartalmú cirkálót és két tor­pedórombolót vesztettünk. A legénység tagjai közül sokat sikerült megmenteni. Az ellenségnek okozott veszteség még nem nyert pontos megállapítást, de bizo­nyára igen súlyos. Egy nagy angol cirkáló egyik legnehezebb ágyunk telitalálata kö­vetkeztében elsüllyedt. Két más hajó­egységet is súlyos találatok értek. Egyik tengeralattjárónk Manlio Petroni korvettkapitány parancsnoksága alatt az Atlanti-óceánon elsüllyesztett egy köze­pes tonnatartalmú ellenséges hajót. A véderő főparancsnoksága közli hét­főn: A légi haderő, bár az időjárás kedve­zőtlen volt, tovább folytatta hadművele­teit Nagy-Britannia ellen. A Temze tor­kolatától északra egy nagyobb kereske­delmi hajó bombatalálat után megállt és féloldalra dőlt, egy másik nagy hajót az Atlanti-óceánon bombatalálat súlyosan megrongált. Fegyveres felderítést végző repülőgépek Észak-Skóciában és a Shetland-szigete­­ken látható sikerrel támadtak meg kato­nai rádióállomásokat. Az éjszaka folyamán aknákkal körül­zártunk több angol kikötőt. A Földközi-tenger vidékén a német légi haderő kötelékei a vasárnap folyamán jó eredménnyel járó támadást intéztek Málta szigetén két repülőtér ellen, azonkívül sikeres bombatámadásokat intéztek angol csapatok ellen Észak-Afrikában. Az ellenség sem nappal, sem éjszaka nem repült birodalmi terület fölé. „Németország mindent előkészített az angliai partraszállásra“ Róma, márc. 31. (MTI) *A „Gazetta del Popolo berlini különtudósítója hangsúlyoz­za, Németország tökéletesen fel van ké­szülve, hogy Angliára rámérje a döntő csapást. Az olasz tudósító nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ez a döntő csa­pás partraszállás formájában fog bekö­vetkezni. A partraszállás a téli hónapok során nem következett be, az áprilistól szeptember végéig tartó időszak során azonban bekövetkezhetik. Ez a hadiese­mény egészen más módszerekkel és esz­közökkel fog lezajlani, mint ahogyan azt a legtöbben elképzelik. Németország a tél folyamán mindent előkészített a nagy of­­fenzívára, amely rendkívül nagy hevessé­gű és gyors lefolyású lesz. A Popolo di Roma berlini különtudósí­tója jelentésében viszont az angol hajó­veszteségekre helyezi a fősúlyt. Illetékes német körökben úgy számítják, hogy Anglia összesen 26.760.000 tonna hajótér­re számíthatott, amihez hozzájárul még az amerikai kikötőkben levő német, olasz és semleges hajóknak mintegy 1.700.000 tonna űrtartalma. Az angolok német ille­tékes körök számítása szerint március, március 23-áig bezárólag 10.270.000 ton­nányi hajóűrt vesztettek, tehát ma már csak alig 17—18.000.000 tonnára számíthat­nak. Az elsüllyesztések a februári ütem­ben folynak tovább. Ha az angolok ha­vonta továbbra is 700.000 tonnát veszíte­nek, az év végére alig marad tízmillió ton­nányi hajóterük. Az Egyesült Államok lefoglalt 65 olasz, német és dán hajót Washington, márc. 31. (NST) Az ame­rikai parti őrség vasárnap estig 27 olasz, két német és 36 dán gőzöst szállott meg, amelyek a háború kitörésekor amerikai kikötőkben kerestek menedéket. A lefog­lalt hajók legénységét internálták. A le­foglalt 65 hajó összes űrtartalma 296.715 tonna. A hajók között van az Arauca, az egyik legmodernebb német tehergőzös, amely 4354 tonnás. Ugyancsak a lefoglalt hajók között szerepel a Conte Biancamano 23.255 tonnás olasz személyszállító gőzös is. Diplomáciai körökben a tengelyhatal­mak hajóinak lefoglalásában az összes kül­földi hajók lefoglalásának kezdetét látják, amelyek amerikai kikötőkben horgonyoz­nak. A lefoglalt kereskedelmi és utasszál­lító gőzösöket az Anglia megsegítésére irányuló törvény végrehajtása céljából az Angliába irányuló szállításoknál akarják felhasználni. „Esetleg történelmi fontossága lesz a hajók lefoglalásának“ Berlin, márc. 31. (NST) Illetékes német helyen jelenleg behatóan tanulmányozzák a kérdést az amerikai kikötőkben levő német, olasz és dán hajók lefoglalásával kapcsolatban. Annyit azonban német ille­tékes helyen már most is kijelentették, hogy a hajóknak az Egyesült Államok részéről történt lefoglalását semmiképpen sem mondhatják valami barátságos lépés­nek. Az egész ügyet most vizsgálják és a vizsgálat eredménye rövidesen várható. Ez az eredmény elvi jelentőségű lesz, mert a hajók lefoglalásának — ezt a szót használták az idézett helyen — „esetleg történelmi fontossága lesz“. Roosevelt legutóbbi beszédében ismét kirohanásokat intézett a nemzeti szocia­lizmus ellen. Berlinben nem válaszolnak erre a beszédre. Ezzel kapcsolatos kér­désre illetékes helyen mindössze annyit mondottak, hogy mint Roosevelt minden Angol csapatszállítások a Földközi-tengeren Ankara, márc. 31. (NST) Egyiptomból érkező utasok elbeszélése szerint az utóbbi napokban nem kevesebb, mint 27 angol csapatszállító hajó hagyta el cirkálók és rombolók védelme alatt Alexandria ki­kötőjét A hajók hozzávetőleges becslés szerint 35.000 főnyi katonaságot szállíta­nak. Port Szaid és Ismailie kikötőiben további csapatszállító hajók állanak me­netkészen. Német hadijelentés Berlin, márc. 31. (Német TI) A véderő főparancsnoksága jelenti vasárnap dél­után. Tengeralattjáróink egy erősen biztosí­tott hajókaravánból a már jelentett há­rom tartályhajón kívül még öt hajót süllyesztettek el, összesen 33.000 bruttó regisztertonna tartalommal. Egyik tenger­alattjárónk ezenkívül még két tartály­­hajót süllyesztett el, összesen 18.800 bruttó regisztertonna tartalommal. Valószínűleg még három más hajó is elsüllyedt. Harci repülőink március 29-én délután sikeres támadást intéztek a Krétától nyu­gatra elterülő tengerrészen egy erős an­gol hadihajókötelék ellen és egy repülő­­gépanyahajón három telitalálatot értek el, egy Hurricane-vadászgépet pedig le­lőttek. Valamennyi repülőgépünk vissza­tért támaszpontjára. A légi­erő a szombati nap folyamán a kelet- és délkeletangliai partvidék előtt felgyújtott egy nagyobb kereskedelmi hajót s súlyosan megrongált két másik hajót. A Szent György-csatornában egy hajó bombatalálat következtében elsülv­­lyedt. Fegyveres felderítést végző repülőink kikötőberendezéseket és barakktáborokat bombáztak Anglia délkeleti partvidékén. Harci repülőkötelékeink az elmúlt éjjel is hatásosan támadták Bristol városának és kikötőjének hadifontosságú célpontjait. A támadás következtében nagyobb tüzek keletkeztek. K0PROL cM^c€cid£A Jóízű, megbízható, enyhe. Egy pasztilla ára 12 fillér. Kilenc pasztilla ára dobozban Pl.— A szeretet-hal írta Vaszary Gábor A legutóbbi hírek szerint Franciaország­ban megint emelkedett a varjúk ára. Két hónappal ezelőtt egy akármilyen varjúért 15 frankot kértek, ma már 25 frankon alul szóba se állnak senkivel. Nem tudom milyen lehet a varjú húsa, de nem tudok kellően felháborodni azért, hogy megeszik, legfeljebb a varjuk szem­pontjából. Mindenesetre jobb lehet mint a „szeretet-hal“, amit meg én ettem annak idején heteken át Párisban, a legnagyobb jólét és bőség idejében és senki se sajnált. A „szeretet-hal“-at a hollandusok küld­ték a párisi szegényeknek, nem tudni mi­féle alkalomból, de a párisi szegényeknek nem kellett. Valahogy nem látták benne se a szeretetet, se a halat. — Na, most mit csináljunk! — tanakod­tak a városatyák. — Visszaküldeni mégse lehet. Végre egyiküknek remek ötlete támadt: — Ha nem kell nekik ingyen, adjuk el nekik pénzért. És igaza lett, ami nem kellett nekik in­gyen, azt később elvitték pénzért. Na, per­sze, akkor se tolakodtak érte. Nagy hordókban voltak a besózott sze­­retet-halak és két sous volt darabja, ha jól emlékszem. A szeretet-hal fél méter hosszú volt, kü­lönös ízzel, különös szaggal, aranypikke­lyeinek a színe meglepően hasonlított Shakespeare darabjában Lear király ara­nyozott pléh­koronájához és ronda kidül­ledt szemei voltak (már a halnak). A sze­­retet-halat csak folyóvíz mellett volt sza­bad elfogyasztani, mert elfogyasztása után öt percre valóságos szomjdlüh vett erőt az ember szervezetén, amit pillanatokon belül feltétlen enyhíteni kellett, ha nem akart az őrültek házába kerülni. A szeretet-halat addig ettem, amíg fi­gyelmeztettek arra, hogy feltétlen hagy­jak fel vele, mert nemcsak nekem van valami egészen különös halszagom, de lassanként a szálloda, ahol lakom, sőt az utca is annyira eltengeriszagosodik, hogy ne is csodálkozzam, ha ma­holnap minden barátomat elveszítem. Inkább menjek el betegnek, az sokkal kiadósabb, a párisi közkórházakban ugyanis elsőrangú a táp­lálkozás és nem számítanak semmit érte. Végeredményben az egészség nagyon re­latív dolog és abszolút egészséges ember nincs is. Két hetet feküdtem, mint halmérgezett­­gyanús a Cochin-kórházban és igen külö­nös dolgokat tapasztaltam. Párisban még betegnek lenni sem volt utolsó dolog. Előfordult az is, hogy egy­szerű hasfájással felvételre jelentkezik egy elszánt úr (az illető rendszerint ide­gen). Megnézik. — Uram, ez nem komoly dolog — mond­ják neki. — De komoly. Majd mindyárt megmu­tatom, hogyan fáj. Egyszer csak így ni: „hep“ belecsíp, aztán „kip-kip-kip“ ilyen utófájdalmak vannak. Tessék intézkedni, adófizető polgár vagyok. — Na, csak feküdjön be, majd utána nézünk. Hátha valami különös betegsége van és három-négy napig figyelik. A hypochon­­der pedig napokig békességben fekszik hófehér ágyában. A párisi közkórházak nagyon tiszták és nagyszerűen etetik az embert. Minden nap húsételt is adnak és hozzá fél liter világos sört. Cigarettáz­nia is szabad. (Sajnos, cigarettát már nem adnak.) A vége az, hogy senki sem akar haza­menni a betegek közül és mindenki ott­maradna élete végéig. Úgy kell az orvo­soknak könyörögni hozzájuk, mindegyik­nek külön-külön. — Uram, esküszöm, hogy meggyógyult, menjen csak szép nyugodtan haza. De senki sem akar szép nyugodtan hazamenni. — Én tudom, hogy beteg vagyok — mondják —■, nekem ne beszéljenek. Azon­ kívül adófizető polgár is vagyok. A kórházi ápolásért az idegen nem fizet semmit, a francia pedig a keresetéhez mérten igen keveset. Ha pedig nincs ki­mutatható keresete és egy kicsit sír is, még tizenöt frank segélyt ad neki a kór­ház, amikor eltávozik onnan Akkor egy öregasszonynak is kifizették a tizenöt frank segélyt, de egy fél óra múlva már kivonultak érte a mentők és a szomszéd utcában szedték fel a földről tökrészegen. Visszavitték a kórházba ápolni. Amint meggyógyult, újra meg­kapta a segélyt. Nagyon nehéz lehet a franciáknak var­­juhást enni Párisban még koldus is alig volt a régi jó időkben. Sőt igazság szerint egyetlen egy se volt. A puszta koldulást nem szerették. Volt aki tilinkózott, per­sze a puszta tilinkózás még senkit sem bá­jolt volna el, ezért tehát az egyik orrlyu­kába dugta a tilinkóját és úgy tilinkózott szívhezszólóan. Egy másik sörösüveg-da­rabokat harapott szét és nyelte le. Volt aki petróleumot ivott és meggyújtotta a szájában. Aki mást nem tudott, az leg­alább az egyik lábát a nyakába vette és a másikkal pedig a földön ugrált. Egy szó­val csakis komoly mutatványokkal lehe­tett koldulni. A francia megkívánta a kol­dustól is, hogy tőle telhetőleg igyekezzék elhelyezkedni a dolgozó társadalomban. Előbb lelkiismeretesen megnézte milyen a kunsztja, aztán esetleg nem adott egy centime-ot sem. Szegények, nagyon szerették a gyom­rukat. A francia kispolgár mindig elsőrangú férjanyag volt. Tudott főzni, szívesen ta­karított, elmosogatott, eltolta a gyerekko­csit, nem voltak nagy igényei, nem öltöz­ködött, nem ivott, nem kártyázott, de sok kenyeret evett és a levesekért majd meg­halt. • Ha vacsorára nem volt levese, már le sem ült az asztalhoz. És most varjuhust ehet szegény, már úgy értem, ha az Isten felvitte a dolgát és veri hozzá huszonöt frankja. Az angol flotta támadása egy francia hajókaraván ellen Vichy, márc. 31. (Német TI) Angol hadi­hajók március 30-án 9 órakor francia fel­ségvizeken Nemours és Oran között a part közelében megtámadtak hajókaravánban haladó négy francia tehergőzöst, amelyek egy torpedóromboló kíséretében Casablan­cából Oranba igyekeztek. A hajókaraván­nak a támadáskor sikerült elérnie Ne­mours kikötőjét A partvédelem és a lég­védelem ütegei viszonozták az angol hadi­hajók tüzelését és visszaverték azokat Az angolok egy cirkálóval és öt torpedóhajó­val támadtak. Francia részről még nem állapították meg a veszteségeket. A francia kormány az Egyesült Államok közvetítésével igen erélyesen tiltakozott Londonban az angol támadás miatt. Mai fizeté­semiül azonnal postára adok 3 P 50-et, ha egy nyolcad 7P-t,ha egy negyed 14 P-t, ha egy fél és 28 P-t, ha egy egész sorsjegyet veszek, az április 5-én kezdődő új osztálysorsjátékra, beszédére, erre is érvényes a következő mondás: „Nem kell mérgelődni, hanem csak csodálkozni.“ Pesti Hírlap 1941 ápr. 1, kedd 3

Next