Pesti Hírlap, 1941. augusztus (63. évfolyam, 174-198. szám)
1941-08-03 / 176. szám
Hat mérnök — egy család Látogatás a Thier-Szabó családnál, ahol a családfőn kívül három lány és két fiú okleveles mérnök Ha évszázadok elmúltával egy késői kor történetírója megrajzolja a ma élő ember arcképét, bizonyára megállapítja majd, hogy a XX. század első fele a technika korszaka volt. Valóban, a mi korunk a műszaki szakértők kora. Felhőkarcolók emelkednek az ég felé, hónapok alatt városok keletkeznek a homokpusztaságokon, a repülőgépek már közel ezer kilométeressebességgel száguldanak. Alábukunk az óceánok mélyébe, megostromoljuk a sztratoszférát, kávénkat villanyőrlő darálja finomra, a hölgyek haját villamos gép szárítja, de ugyanez a villanyos áram röpíti 100 kilométeres menetrendszerű sebességgel a vonatot is. Betoncsodáktól ámul a világ, műszerektől és gépektől, melyek mögött mindig ott áll az emberi alkotó elme egyik legkiválóbb, korszerű harcosa, aki mindezt a modern haladást megteremtette: a mérnök. Ezek a gondolatok járnak a fejünkben, amikor megállunk a Zugló egyik kies negyedében, a Columbus utca 62. számú villa kerítése előtt Az utcában délelőtti csend honol. Bent a kertben, a földig érő ágú gesztenyefák lombja alatt szökőkút csobog, színes napernyők tarkálnak, kerti székek hívogatnak. A háttérben emeletes családiház piros eresze integet. Érdekes és hangulatos a környezet. Egy előkelő magyar úriember, martonfalvai Thier-Szabó Emmanuel műépítész-főmérnök lakik itt feleségével és öt gyermekével. A Thier- Szabó-család érdekessége és nevezetessége abban rejlik, hogy az öt Thier-Szabógyermek, az öt testvér közül mind az öt okleveles mérnök. Hat oklevél története A családfő fogad bennünket. Magas, őszhajú, derűsarcú, nyílttekintetű szikár ember. A szoba, ahol letelepedünk, érdekes és különös is egyúttal. Aligha akad ugyanis a széles magyar hazában még egy olyan családi dolgozószoba, amelynek falán az apa építészmérnöki oklevelét még öt gyermek mérnöki oklevele keretezze. Thier- Szabó Emmánuel oklevelét Münchenben állították ki 1399-ben. Egyszerű, dísztelen kutyabőr hirdeti, hogy „Herrn Emmanuel Thier in Budapest“ építészmérnöki képesítést nyert. A következő oklevelet 1927-ben állította ki a budapesti Műegyetem. Tulajdonosa Idősb. Thier Emmánuel fia, Thier- Szabó Emmánuel elektromérnök. Mellette Thier-Szabó Gabrielle építészmérnöki oklevele díszeleg és sorba állnak a többiek is: Franciskáé, aki 1936-ban lett építészmérnök, Rudolfé, aki mint a bátyja, szintén gépészmérnöki oklevelet nyert az elektrotechnikai szakban. A legfrissebb oklevél Feliciáé: 1941-ben állította ki a budapesti Műegyetem. Miközben szótlanul nézzük az okleveleket, akaratlanul is az jut eszünkbe, hogy ez az öt darab papiroslap a mai csörtető, reklámizó világban szerény hallgatásában is mindennél jobban beszél. A csendes, polgári munkának szenvedélyes hőseiről regélnek ők, egy magyar nemesi családról, melynek tagjai a magyar vezetőosztály hivatástudatával a mai modern világban is ugyanazzal a hévvel és szeretettel dolgoznak a hazáért, mint ahogy azt őseik tették. — Pedig a mi családunk — szólal meg csendes hangon id. Thier-Szabó Emmánuel — valamikor évszázadokkal ezelőtt jött ide Franciaországból. Az első francia köztársasági elnök őseink távoli rokona volt. Lent éltünk a déli végeken. A régi származásból már csak a nevünk maradt meg. A család valamennyi férfitagja magyar leányt vett feleségül. Az én feleségem is magyar származású. Atyja martonfalvai Szabó Béla, a posta első vezérigazgató-helyettese volt, akinek érdeme, hogy a telefont Magyarországon államosították. A Thier-család magyar nemességét 1918-ban kapta a közjótékonyság terén kifejtett érdemeiért. Akkor vettük fel az ágon kihalófélben levő martonfalvai Szabó nevet. — A mérnökség, a műszaki dolgokkal való foglalatoskodás a családban hagyomány. Ahogy a gyermekek nőttek, elsőnek Emmánuel iratkozott be a műegyetemre. Felsőmennyiségtani vizsgáján történt, hogy nagyszerű feleletéért a vizsgáztató professzor kijelentette: „Ilyen elegánsan még nem oldottak meg példát a budapesti egyetemen.“ — Emmánuel a mérnöki oklevél megszerzése után éveken át kint élt Münchenben, ahol Ossanna tanárnak volt az aszszisztense. Nyári vakációját töltötte Budapesten, amikor magához kérette Kandó Kálmán, a világhírű Kandó-féle mozdonyok azóta elhunyt feltalálója. Munkatársául választotta és Thier-Szabó Emmánuel nagyban hozzájutt ahhoz, hogy a Kandóféle mozdony hosszú vajúdások után elérte azt a tökéletességi fokot, amely világhírnevét megalapozta. Ez a fiam ma az ország legfiatalabb Máv. főtanácsosa. Miközben id. Thier-Szabó Emmánuel Co’logó szemmel beszél legidősebb fiáról,i telepedett közénk egy régi karosszékbe Thier-Szabó mama, aki a családnak legfőbb őre. Az édesapa minden dicséretet és elismerést feleségére hárít. — Hogy volt aztán a többi gyerekkel? — faggatjuk Thier-Szabó mamát. — Szorgalmasan tanultak — veszi át a szót a nagyasszony —, nem volt velük soha baj. Múltak az évek, nőttek a fiúk, nőttek a lányok. Ella, a legidősebb lányom már kicsi korában segédkezett apjának a műteremben. Orvosi pályára akartuk adni, de ő kijelentette: építész akar lenni. Hála Istennek, az lett. Ő Magyarország egyetlen női építészmérnöki törvényszéki hites szakértője. Franciskánál egyszerűbben ment a dolog. Bátyja, nénje mérnök volt, már ő is a nyomukba lépett. Ő „tátikai és erőtani kérdésekben szak-„ember “. Az ő felvétele alighogy^sikwsjk ^Műegyetemen, ahol azt mondottfá,hogyj.van már két mérnök gyermese, totnék legyen az a harmadik is?“ A végén mégis én győztem. A minisztériumban kiharcoltam leányomnak a Műegyetemet. „Amilyen jó mérnökök a lányok, olyan jó háziasszonyok is“ Thier-Szabó mama itt boldogan sóhajt egyet és csak azután folytatja. — Rudi a múlt évben lett mérnök. Nála már azt mondottuk, „mi más is lehetne, mint mérnök“. Ö a bátyja nyomdokaiba lépett. Elektromérnöki szakképzettsége van és a MÁV vonatmozgósítási osztályán teljesít szolgálatot. Utolsónak, hagytam legfiatalabbik lányomat, Feliciát. Ö a vasbeton szerelmese. Alig hogy megszerezte, oklevelét, máris állást vállalt egy vasbeton építészeti irodában. Elhallgat. Csend van a szalonban. Szemünk végigsiklik a falakon: mindenütt képek, rajzok, festmények és fényképek, alkotások nyomai. Egyik képkeretben a „hatodik gyermek“ — így nevezi a család a papa egyik alkotását —, a kőszegi MÁV árvaház épületét. Nemes egyszerűség, ízlés, hangulat sugárzik mindenünnen. — Boldogok? — teszem fel kíváncsian a kérdést. — Boldogok vagyunk — válaszol id. Thier-Szabó Emmánuel. — A nagy harcok most már véget értek. Kenyeret adtunk gyermekeink kezébe anélkül, hogy kis családi vagyonúnkat fel kellett volna áldoznunk és ez nagy szó. Gyermekeimben soha nem csalódtam, öröm volt értük, dolgozni és harcolni. Most a szeretet ezer apró jelével vesznék körül. Lányaim kedvenc ételeimet készítik el, mert büszkén állítom, hogy amilyen jó mérnökök, éppen olyan jó háziasszonyok is. A családfő itt szeretettel a feleségére néz, mintha azt mondaná: ez is az ő érdeme. Thier-Szabó mama arca derűs, szeretettel nézi férjét és gyermekei okleveleit a falon, de mégis, mintha egy egészen kicsi bánatfelhő futott volna át az arcán. — Valami baj van? — érdeklődünk. — Nem, baj nincsen, csak néha arra gondolok, hogy most már elkelne a diplomák mellé néhány han unoka is __ __ Tombor Tibor. Laky Dezső miniszter nyilatkozott a közellátás időszerű kérdéseiről „A jövő évben mindenki annyi kenyérhez jut, amennyire szüksége van.( Dr. Laky Dezső közellátási miniszter a sajtó munkatársai előtt hosszabb beszámolóban ismertette az időszerű közellátási kérdéseket, valamint a vezetése alatt álló minisztérium munkaköréhez tartozó munkaközösségnek héthónapi működését . Július végén múlott hét hónapja annak — mondotta —, hogy közellátási miniszterré nevezték ki. Ez a hét hónap rendkívül nehéz volt Szinte rossz álomként tűnnek elém azok a nehézségek, amelyekkel meg kellett küzdeni. Egy nyílt és titkos fenyegetésekkel teli tavasz utá n a nyár nyugalmgjrteremtett' obiyiri k érdésekben, ameh^k még csakfg^közelmultban is a l&&abw&rfflQndszültséget okoz^ ták. A minis legsúlyosabb napokban kellett ^végrehajtani, amikor a legnagyobbromlg a liszt-, zsír- és takarmányhiánykor gondot okozott a mindennapi kenyér előteremtése. „A magyar nép fegyelmezetten viselte az idő kényszerű terheit“ — A szervezés tovább folyik. Szó van arról, hogy a községekben is mindenütt megszervezik a közellátási előadókat. A közellátási problémák előterében a közélelmezési, valamint a takarmányozási kérdések állottak. Sokszor bizony a lehető legsúlyosabb napokat kellett átélnünk, a katasztrofálisnak mutatkozó kenyér-, vagy liszthiány, a zsírmizériák és a takarmányok forgalmában mutatkozó fennakadás folytán. Az ellátatlan városok területén főként fehérliszt-hiány fordult elő. A bajok később aggasztó módon általánosultak. Nehéz gondot okozott a mindennapi kenyér biztosítása a nemtermelő lakosság számára. — Hiba volna be nem vallani, hogy sokfelé bizony a lakosság számottevő rétegei nélkülözni voltak kénytelenek. A magyar nép józansága fegyelmezetten viselte az időnek kényszerű terheit, amelyeket a nagy világégésben sorsa ez idén rámért. Legsúlyosabb volt a helyzet március végén. Ez a válság azonban már a múlté. Az új gabonatermés biztosítja a közellátást olyan mértékben, mint ahogyan azt az elmúlt évben nem lehetett. ..Hombár“ néven új gabonaszervezet létesült, mely a Futurával karöltve a mezőgazdaság által termelt gabonát gyorsan és biztosan arra a helyre juttatja, ahol azt a fogyasztók felhasználják. Nyugodt lélekkel merem állítani, hogy a jövő évben, ha a lakosság fegyelmezetten viseli a közellátás feladatait, mindenki annyi kenyérhez fog jutni, amennyire szüksége van. Sok nehéz napot okozott az év tavaszán a zsírkérdés, amely február derekától kezdve különösen Budapesten és környékén egyre fenyegetőbbé vált. Az egész sertésforgalom irányítását kézbe vettük és minőségi tengeri termelés esetén nem kell attól tartanunk, hogy a jövő év tavaszán megismétlődnek azok a jelenetek, amelyek a zsírforgalom homályos pontjai voltak. Az árszabályozás Hangsúlyozta a miniszter, hogy az egységes árrendszer segítette elő, hogy a jövő év termése nagyobb kilátással kecsegtessen. — A mezőgazdasági árak általában magasabbak, mint a múlt évben — mondotta —, ezt a termelés ösztönzésének magasabb érdeke is szükségessé tette. Az árkormánybiztosság a mezőgazdasági árrendszer mellett foglalkozik azokkal a problémákkal is, amelyek az ipari termelés ártényezőinek megváltozásából adódnak. Számos iparág van, amelynek jában árverés a múlt év fiában újrég egy sor !Az egész át gondolja az legmesszebbmenő ndmáig nem állott módszerepeltetni nemcsak a és az idei év áprilisa béremelést, hanem ező változását sem megoldásának vezető, hogy a gazdasági élet vonatkozásait mérlegelve az emberi lehetőség határán belül olyan árrendszert igyekezzen kiépíteni, amely minden irányban hosszabb időre mozdulatlan gazdasági számítást tesz lehetővé. Típuscipők, típustextiláruk — közellátási miniszteri munkaközösségemben — folytatta — mindinkább előtérbe jutottak az ipari közellátás körébe tartozó kérdések. Különösen a cipőkérdés foglalkoztatta a lakosság nagy tömegeit. Nálunk a rendelkezésre álló bőr nem elegendő arra, hogy az ország szükségleteit kielégítse. Megfelelő pótanyagokkal azonban, főleg típuscipők gyártásával a cipőszükségletet biztosítani tudjuk. Hasonló terveim vannak a textiláru terén is. Tervünk, hogy kevesebb anyagból tömegcikkeket állíthassunk elő. A miniszter a továbbiakban a különböző kereskedői kijelölésekről szólt. Közölte, hogy befejeződött a szénnagykereskedők kijelölése, legújabban pedig a textilnagykereskedőké. Annak az egészségtelen rendszernek, amelynek következtében az országban háromezernél több textilnagykereskedői igazolványt állítottak ki, sokszor minden tapasztalat és tőkeerő nélkül rendelkező egyének számára is, véget vetett. Az elvek, amelyek szerint a kijelölések történtek, korántsem titkosak. Döntő volt az illetékes kereskedelmi és iparkamarák véleménye. A kormány éberen ügyel majd az áruelosztás rendjére is. Nem lesz egységes kenyérjegy . Még egy intézkedésünkről szólok: a háztartási könyvek sokat vitatott rendszeréről. E könyv körül elültek az izgalmak. Ma mindenki megérti, hogy célja csak az emberek fegyelmezése volt. A közellátási miniszter beszámolója végén közölte még, hogy a kormány már tavasz óta foglalkozik ugyan a kenyérjegy bevezetésével, de ezt a nehéz kérdést nem lehet országos viszonylatban egységesen rendezni. Pesti Hírlap 1941 aug. 3. vasárnap A falkenbergi ló-szanatórium ̇ Irta Edelsheim-Gyulai Ella * Égi» JKWMT1 Japán Berlin melletti Falkenbergben berendezték a világ legmodernebb ló-szanatóriumát. Azok a derék hűséges lovak, amelyek a háború viszontagságai miatt üdülésre szorulnak, itt szedik össze magukat, hogy friss erőben teljesíthessék tovább a rájuk váró nehéz munkát. A lap egy sereg illusztrációt is közöl a katonai szanatóriumról. Tágas, szellős, az egészségtan minden követelményének megfelelő pavillonok és „padock“-lek sorakoznak egymás mögött, árnyas és napos zöld gyepszőnyegekkel, amelyek a gyengélkedőnek nemcsak pihenést, de jó legelőt is nyújtanak. Ha a derék állatok nem fizetnének az ittartózkodásért olyan nagy árat, azt lehetne mondani, hogy valóságos lóparadicsom ez. Modern berendezéséből nem hiányzik a négylábúak számára annyira fontos iszapfürdő sem. A szegény állatok, amelyek sokszor heteket és hónapokat töltenek fedél nélkül, nyirkos éjszakákon, heves napsütésben, esőben, sárban, fagyban, testi leromlottságuk mellett még reumás bántalmakat is szereznek. Az emberséges állatorvos, ha van rá mód, hazautalja a szenvedő négylábú bajtársakat Falkenbergbe. Itt aztán olyan szeretettel fogadják őket, mint minden, a közös ügyért vérző harcost. A beteg lovakkal együtt néha más, ápolásra szoruló állatok is érkeznek, hiszen a katonák csupa gyengédségből magukhoz fogadnak kóborló kutyákat, sőt macskákat is. A balkáni hadjáratból hazatért osztagok majdnem mindegyike adoptált gazdátlanná vált kutyákat, amelyek a német katonák gondoskodása ádjkül fi^usztul/ kySlna. J ti/ ló-szanat/rajj^^lpet, amely más katonai intézmény belső rendjét, pontos és szigorú előírások szabályozzák. A páciensek étkezési ideje, a fürdők, napozók, kifutók használata előre meghatározott sorrendben történik. Érdekes megfigyelni, hogy az üdülő állatok rendszerint már ottlétük harmadik napján tisztában vannak a különböző kürt jelzések és csengők jelentésével. Tudják, mikor kell orvosi vizitre várniuk, mikor jön a jó meleg fürdő és mikor kerül sor az abrakolásra. A megviselt idegzetű négylábú harcosok elég gyorsan átvészelik a gyengélkedés napjait. A bordáikra tapadó bőr ismét megtelik, szőrük ragyogni kezd és a szemükből eltűnik a megtörtség fátyolos köde. És mint valami ember kórházban, szeretik, sőt várják a látogatókat is, mert olyan érdeklődő nincs, aki dacára a nehéz viszonyoknak, ne hozna egy darabka kenyeret vagy cukrot magával. Vannak megható jelenetek, amikor például az egészségesnek és szolgálatképesnek minősített állatért jelentkezik harctéri fajtársa. A hűséges állat már messziről felneszel az ismerős hangra, ágaskodni kezd és nyerítve üdvözli a „Kamerad“-ot. Olyan ember, aki lóval soha nem foglalkozott, nem fogja elhinni, mennyi gyengédség és öröm sugárzik az okos szemekből. És milyen kedvesen tudnak hízelegni. Az embernek önkéntelenül eszébe jut az annyit sokszorosított híres Margittay-kép a Sebesült huszárról és lováról. Mint sokan mások, én is erősen „gicscses“-nek ítéltem ezt a képet, amely olajnyomatban ma is rengeteg lakás falát diszíti. Most az említett német lap egyik fényképén láttam a régi fecmény mai mását. Csakhogy itt a sebesült lovat nem látogatja meg a gazdája. S amin valamikor mosolyogtam, azon most könnyezni lett volna kedvem. Ebből is látnivaló, hogy giccset csak az életnek van joga csinálni.