Pesti Hírlap, 1941. szeptember (63. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-02 / 199. szám

Előfizetési ára X hónap­ra a P 50 fillér. Két hó­napra 5 P. Negyedévre 1 P 30 fillér. Félévre 14 p 30 fillér. Egy évre 19 P 20 fillér. Egyes­szám­ára hétköznap 10 fillér, vasárnap 16 fillér (a pályaudvarokon is). 1941 SZEPT. 2 Pesti Hírlap Széchenyi szellemében Balatonfüreden nagyszabású emlékünnep keretében leplezték le vasárnap Széchenyi István szob­rát. Ezt követőleg „szövetkezeti napot“ rendeztek, amelyen báró Bánffy Dániel földművelésügyi mi­niszter beszédet mondott a mil­liárdos mezőgazdasági beruházási program főbb irányelveiről. Meg­emlékezett arról a nagyjelentő­ségű működésről, amelyet Széche­nyi István a magyar mezőgazda­ság fejlesztése érdekében oly ki­váló eredménnyel kifejtett. A leg­nagyobb magyar áldásos közgaz­dasági tevékenységét példaképpen állítva oda, hangsúlyozta, hogy mindenki tekintse a maga ügyé­nek a termelés fejlesztését. Ha valamikor, akkor ma való­ban időszerű és nemzeti paran­csolat ez a Széchenyi teremtő szellemében fogant figyelmeztetés. Hazánk területének és népességé­nek jelentős megnövekedése, nem­zetvédő hivatását nagyszerűen be­töltő honvédségünk korszerű szín­vonalon tartása, sőt továbbfejlesz­tésének szüksége épp­úgy, mint szociális feladataink egyre növek­vő száma megkövetelik, hogy az eddiginél fokozottabb mértékben törekedjünk gazdasági erőnk mi­nél teljesebb kifejlesztésére, ter­­m­előképességünk állandó, rend­szeres és tervszerű növelésére. Minden téren nagy erőfeszítéseket kell tennünk, hogy megálljuk he­lyünket a nemzetek fokozódó ver­senyében és be tudjuk tölteni fel­­sőbbrendű hivatásunkat a Kár­pátmedencében és a Közép-Duna mentén. Gazdasági haladásunk ütemének gyorsítása érdekében is a magyar gazdasági élet minden tényezőjének és a közhatalomnak — szorosan együttműködve — latba kell vetni minden eszközt, amelyet a polgári munka növe­lésének lehetőségei, bőséges, de kellően fel nem tárt természeti erőforrásaink, valamint a tökéle­tesebb gazdasági szervezettség lendítőereje számunkra kínálnak. A magyar állam nagyszabású és hosszabb időre szóló tervekkel siet eleget tenni azoknak a feladatok­nak, amelyek ebben a vonatko­zásban elsősorban a közhatalomra hárulnak, illetve amelyek csakis általa valósíthatók meg. A kor­mány egy átfogó törvényjavaslat széles kereteit máris kidolgozta, amellyel sok tekintetben vissza­maradt mezőgazdasági termelé­sünket egymilliárdos beruházással korszerűsíteni és a változott vi­szonyokhoz képest való átszerve­­ződését előmozdítani kívánja. Az újabb fejlemények egyre na­gyobb szerepet és teret juttattak az államhatalomnak a gazdasági életben. Különösen a háborús idők parancsoló kényszere vezetett messzemenő állami beavatkozásra a termelés, az értékesítés és a fo­gyasztás terén egyaránt. Ez ön­ként érthető természetes jelenség, mert a háború a nemzetek életé­ben minden más szempontot, így a gazdaságosság elvét is, háttérbe szorítja. De nem szabad feled­nünk, hogy ez csupán kivételes helyzet és csak egy időre, a há­ború tartamára vonatkozik. Az előbb­­utóbb elkövetkező békekorszak rendes idejében újra a gazdasá­gosság szempontjának kell előtér­be nyomulnia, különben a gazda­sági élet teljes összeomlás felé rohanna. Épp ezért nem szabad szem elől téveszteni, hogy az álla­mi beavatkozás a gazdasági élet­be csak akkor hasznos és előmoz­dító hatású, ha a gazdasági tör­vényszerűségek és a feltétlen szükség által megvont határokon Az új világháború hétfőn har­madik esztendejébe, a német­szovjet háború az elmúlt vasár­nap tizenegyedik hetébe lépett. Egyik tekintélyes német lap, a Deutsche Allgemeine Zeitung na­gyobb cikkben foglalkozik a har­madik esztendejébe érkező hábo­rúval s főleg Anglia szerepét tár­gyalja és azokat az okokat, ame­lyek az 1939 szeptember 3-án be­következett angol hadüzenetet ki­robbantották. „Ma már alig em­lékszünk az előzményekre — írja a lap. — A harc megindult Dan­­ziáért és a folyosóért és Angol­ország szabotálta a német béke­törekvéseket. Azon a bizonyos őszi vasárnapon sokan azt remél­ték, hogy Angolország megelég­szik a katonai alibi megteremté­sével Lengyelország felé, de mi­vel Anglia szemében semmi sem volt közömbösebb, mint a lengyel ügy, és mivel Anglia ezt a hábo­rút a német nép elleni pusztító hadjáratnak szánta, kitörésének órájában Churchill lett az admi­­ralitás első lordja és ezzel bizo­nyossá vált, hogy ez a háború a német nép élete ellen irányul.“. A német lap így végzi fejtegetéseit: „Mi németek mindenesetre tuda­tában vagyunk annak, mégpedig az atlantióceáni nyilatkozat óta jobban, mint valaha, hogy ez a háború csak a mi győzelmünkkel végződhet, mert ezért a győzele­mért népünk legjobbjai hoztak életáldozatot.“ Danzig és a korridor miatt rob­bant ki most két éve a háború és az átcsapott először Norvégiába, amelynek területe mindig kívül­állóit az európai nagyhatalmak csatáin végigszáguldott Hollandi­án, Belgiumon, Franciaországon, fellángolt Afrikában, ahol a nagy­hatalmak sohasem mérkőztek egymással, kiterjedt a Balkán­ra, a Szovjetbirodalomra, átcsa­pott Keletre, az Atlanti-óceánra és éppen most arról van szó, si­kerül-e egy esetleges amerikai­­japáni megegyezéssel megakadá­lyozni a háborúnak a Csendes­óceánra való elharapódzását. A Harctéri Jalanténa­ szerint a vörösök megkísérelték, hogy aknazárakkal tartóztassák fel a németek előrenyomulását, de a német utászok mindenütt eltá­volították az aknákat. A keleti front középső részén Timosenko szovjet tábornagy hadserege több ellentámadást kísérelt meg, de ezeket a német csapatok mind visszautasították. Budjenin szov­jet tábornagy megpróbálta a Dnyeper nyugati partján vissza­szorítani a szövetséges erőket, de belül marad, ha célját főképpen abban látja, hogy megteremtse azokat az előfeltételeket, amelyek lehetővé teszik az egyének gazda­sági tevékenységének minél ered­ményesebb kifejtését. Helyesen állapította meg Mussolini, hogy az állami beavatkozás túltengése a gazdasági élet megfagyasztására vezet. A termelést előmozdító nagyszabású és eredményes fa­siszta gazdasági politika bebizó­kísérletei sikertelenek maradtak. Nagyjelentőségű, harctéri ese­mény Viipuri finn város elfogla­lása. Ezzel a­ haditénnyel a finnek a szovjet csapatokat — kis elszi­getelt terítetek kivételével — az egész Finnországból kiszorították. Az esemény igen nagy hatást kel­tett Németországban és német résznél a legmelegebben méltat­ják. A Német Távirati Iroda je­lentése hangsúlyozza, hogy Finn­országnak a Szovjet elleni harca hihetetlenül nehéz terepen és egyre rosszabbodó időjárási viszo­nyok között folytatódott. De ezek a szívós harcok most Viipuri el­foglalásával ragyogó eredmény­nyel zárultak. A szovjet csapatok ezekben a harcokban nagy vesz­teségeket szenvedtek. Sallától ke­letre két szovjet hadosztály sem­misült meg. Nagy sikereket ara­tott még Mannerheim tábornagy serege a Ladoga-tó mindkét part­ján. Viipuri elfoglalása a finnek­nek most jobb utánpótlási feltéte­leket teremt a hadműveletek szá­mára. Különböző hírek terjedtek el arról, hogy Finnország és a Szov­jet béketárgyalásokat kezd. Hiva­talos finn helyen megállapították, hogy ezek a hírek teljesen valót­lanok, s nem egyebek, mint né­hány külföldi lapban és rádióelő­adásban terjesztett híresztelések. Finnország semmiféle olyan meg­beszélést nem kezdeményezett, hogy idegen államfőt a Szovjet­ Unióval való béketárgyalásokra bírjon rá. Japán és az Egyesült Államok Japán sohasem szalajtott el egyetlen alkalmat sem politikai vagy gazdasági előnyök megszer­zésére — ezt mutatja az ország története az Oroszországon ara­tott nagy győzelem óta. A német­szovjet háború, Amerikának az a terve, hogy a vladivosztoki kikö­tőn keresztül szállít a Szovjet­uniónak hadiszereket, természet­szerűleg kiélezték a „Felkelő Nap“ országa és az angolszász nagyha­talmak közötti addig is már meg­lehetősen éles ellentéteket. Hi­szen nem lehet alaptalan Japán­nak az a gyanúja, hogy Roosevelt kormánya Vladivosztokot hatal­mas légi flottabázissá akarja ki­építeni, hogy azután a japáni vi­zeket ellenőrzése alatt tartsa. Két­ségtelen az, hogy az Egyesült Ál­lamok lassacskán odanyomulnak a japáni partokhoz. Mit tehet Japán ebben a hely­zetben? Az, hogy fegyverhez nyúl, nem túlságosan valószínű, eddigi óvatosságából inkább azt követ­keztethetjük, hogy próbál, ha az nyitotta, hogy csak az olyan ál­lami beavatkozás vezet sikerre, amely beéri a legfelsőbb irányí­tással, a közérdekű ellenőrzéssel, az egyéni termelési tevékenység ösztönözésével, támogatásával, a termelők és termelési ágak önkor­mányzati jellegű szerveződésének előmozdításával, az elméleti és gyakorlati tudás terjesztésével, a termelés összhangjának és az egyéni érdekek közérdekű, össze- , egyáltalában lehetséges, békésen megegyezni Amerikával. Japán­nak tekintettel kell lennie a most szeptemberben összeülő moszkvai konferenciára. Mert az sem lehe­tetlen, hogy a három nagyhata­lom: Nagy-Britannia, a Szovjet és az Egyesült Államok meg fogják szervezni a találkozón Japán tel­jes körülzárását. Sztálin már egy alkalommal kijelentette, hogy ha Japán megkísérli a vladivosztoki hadiszerszállítások megakadályo­zását, a Szovjet ezt háborús ok­nak tekinti. Nagyon nehéz eliga­zodnunk a különböző ellentétes nyilatkozatokon. Kevéssel azelőtt, hogy Hull a barátságos szellemű nyilatkoza­tot tette, Churchill angol minisz­terelnök szinte megfenyegette Japánt, amikor kijelentette, hogy az esetben, ha Amerika és a mi­­kádó országa nem tudnának meg­egyezni, Nagy-Britannia haladék­talanul Amerika mellé áll. Kér­dés, hogy Japán lemond-e megle­hetősen ismert terveiről, a nagy­ázsiai élettérnek a megvalósításá­ról. Olyan híreket is olvashatunk, hogy a japáni kormány javasla­tot készít elő Amerika megbékí­tésére, de kérdés, hogy Amerika ezt a javaslatot elfogadja-e. Ja­pán állítólag azt kívánja, hogy az Egyesült Államok ismerjék el Vangcsingvej kormányát és Man­­dzsukuo függetlenségét. Követel­né meg állítólag Japán, hogy az Egyesült Államok hagyjanak fel a köztársasági Kína támogatásá­val, fogadják el a jelenleg fenn­álló indokínai helyzetet és állja­nak el attól a követeléstől, hogy Japán vonja vissza csapatait Kí­nából. A várt fordulat tehát még nem következett be, de a világsajtó szerint ez a fordulat napokon be­lül bekövetkezhetik. Senki, sem sejti azonban, hogy ez a for­dulat milyen lesz. Japán az el­múlt napokban részleges kor­mányválságon esett át s ma még nem ismerjük ennek a kormány­­válságnak következményeit. Nem tudjuk, várjon a megegyezés szel­leme kerekedik-e felül a japáni külpolitikában vagy pedig az át­alakított kormány új és erőtelje­sebb módszereket alkalmaz. Egyes japáni sajtóhangokból, amelyek az ABCD hatalmak bekerítő tö­rekvései ellen erélyesebb fellépést követelnek, azt lehet következtet­ni, hogy esetleg ez az irány ke­rekedik felül. Az iráni helyzet Az angol-szovjet-iráni tárgya­lások még nem fejeződtek be, de a megegyezés már küszöbön áll és egyeztetésének biztosításával. A közvetlen termelő munka elvégzé­sét azonban meghagyja az egyé­nek és szervezeteik kezében és hatáskörében. Nem kétséges, hogy termelőké­pességünk erőteljes előmozdítása céljából nálunk is a jövőben fo­kozottabb szerep és szélesebb körű feladatok várnak az államhata­lomra, elsősorban az ország köz­­gazdasági politikájának intézésére az iráni fővárost rövidesen meg­szállják az észak felől arra vo­nuló szovjet csapatok. Mint An­karából jelentik, a Szovjet péntek óta ellenőrizteti az Iránból Török­országba vivő összes útvonalakat és mindennemű közlekedést meg­tiltott. Az iráni fővárosban — mondja az ankarai jelentés — minden órában várják a szovjet csapatok bevonulását és Teherán lakossága tömegesen menekül ke­let felé. A városban igen súlyos az élelmiszerhiány és a kereske­dők a közeledő szovjet csapatok­tól való féltokban boltjaikat be­zárták. A lakosság, úgy látszik, a szovjet és a brit csapatokat nem fogadja valami szívesen. Ezt ab­ból lehet következtetni, hogy Te­heránban tiltakozó tüntetések­ voltak a brit és a szovjet követ­ség előtt. Ezért hirdették ki az ostromállapotot. A fegyverszüneti feltételek első követelése — a Reuter-jelentés szerint — az lesz, hogy engedjék meg, hogy az országon át szállít­hassanak a Szovjet­ Unióba hadi­anyagot. Ezenkívül az iráni csa­patokat az északi és a délnyugati vidékekről vissza kell vonni, hogy ezeket a területeket a­­zovjet, il­letve az angol csapatok foglalhas­sák el. Követelik még azt, hogy a diplomáciai képviselet tagjain kí­vül minden német állampolgár­nak egy hét alatt el kell hagynia az országot és a jövőben sem utaz­hatnak oda német állampolgárok. Angolország és a Szovjet­unió ugyanakkor biztosítja az iráni kormányt, hogy mindezek a rend­szabályok nem Irán, hanem a né­metek ellen irányulnak. Moszkva és London nyilatkozatot adnak ki, amelyben kijelentik, hogy bizto­sítani fogják Irán területi sérthe­tetlenségét és függetlenségét és rögtön kivonják a megszálló csa­patokat az országból, mihelyt a tengelyhatalmak részéről fenye­gető veszedelem megszűnik. A ha­dászati pontok megszállása tovább folyik azalatt is, amit a tárgya­lások tartanak. Roosevelt beszéde Roosevelt elnök elmondotta hét­főn a délutáni órákban, már va­sárnap beharangozott rádióbeszé­dét. Rooseveltnek erre az újabb megnyilatkozásra a „Labour Day“, a munka nemzeti ünnepe szolgált alkalmuk Ezért szavait az Egye­sült Államok munkásságához in­tézte. Miután hangsúlyozta, hogy „Amerika munkásságának leg­nagyobb érdeke, hogy a hitleriz­­mus megsemmisüljön“, előadta, hogy ami eddig Amerikában a termelés terén történt, „óriási hivatott kormányzatra. A siker és az eredmény sok tekintetben a gondos és szakszerű előkészítéstől és attól a mértéktartástól függ, amelyet az állami beavatkozásnál szem elől téveszteni nem szabad, ha nem akarjuk kockázatos mó­don megsérteni az alapvető gaz­dasági törvényszerűségeket és ha óvakodni akarunk attól, hogy át­lépjük a gazdasági élet teherbíró képességének határait ! Berlini illetékes politikai és katonai nyilatkozat a háború második évfordulóján Közzétették honvédségünk urabta veszteséglistáját­­ A dnyepermenti szovjet ellentámadások a legtöbb helyen erősen vesztettek hevessé­gükből - A németek a Dnyeperen 27 szovjet monitort semmisítettek meg A Krím-félsziget hadiberendezéseit bombázták a német repülők Roosevelt újabb háborús beszéde a „munka nemzeti ünnepén“ a munkássághoz K­EDD ».„Lí&n. 'évfzoly?m. 199. (20:522). Mám. Pesti Hír­lap Vt. (tiadl­e, tégrády Testvérek. Ifi- nyomása. Szerit«^MSég ff fökia- Vil­mos d­e Szár-Ut 78- Tel* . ,­­112—295 •»g/Erzsébet­körut -V. ; Ur^el.: 225—686.

Next