Pesti Hírlap, 1941. szeptember (63. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-02 / 199. szám

itpigii nni'iir " ffr?­ • Hazaárulás miatt letartóztattak hat finn képviselőt Helsinki, szept. 1. (NST) A finn parlament hétfői ülésén Hakkila elnök a belügyminisztérium három átiratát olvasta fel, amelyben közli, hogy a finn parlament úgynevezett szocialista csoportjához tartozó hat képviselőjét a bűnügyi vizsgálat folytán letartóztatták, mivel haza­árulás gyanúja merült fel ellenük. Ezt a hat képviselőt a finn szociál­demokrata párt kizárta tagjai sorá­ból és ekkor külön pártban tömö­rültek. Mint a belügyminiszérium leira­taiból kitűnik, ezeket a szélsőbalol­dali képviselőket augusztus 23-án, 26-án és 29-én tartóztatták le. A hat képviselő letartóztatásával Finn­országban végleg felszámolták azt a kísérletet, hogy a kommunista párt betiltását kijátsszák. A hat képviselőt a szociálde­mokrata párt a múlt év júliusá­ban maga zárta ki tagjai közül, amidőn „A Szovjet­ Unióval való béke és barátság“ kommunista szer­vezet Helsinkiben rendezett tünte­tése során kommunista tevékenysé­get folytattak. Roosevelt beszéde Hydepark, szept. 1. (Német TI) Roosevelt elnök hétfőn, a munka­ünnep alkalmából tartott beszédében kijelentette: ,.Mindent meg fogunk tenni, ami erőnktől telik, hogy Hit­ler nácierőit megverjük“ Az Ameri­kai Egyesült Államoknak — folytat­ta Roosevelt — teljes mértékben vál­­lalniuk kell azt a szerepet, hogy le­győzzék a vad erőszaknak azokat az erőit, amelyeket Hitler most szabad­jára engedett.“ New York, szept 1. (Német Tl) Roosevelt a munka napja alkalmá­ból mondott rádióbeszédében nyo­matékosan figyelmeztette mindazo­kat, akik azt hiszik, hogy Hitlert ostromzár alá helyezték, vagy pedig megállították. Ez igen veszélyes fel­tevés volna. Ha a harci cselekmé­nyek az egyik napon a látszat sze­rint kisebb méreteket öltenének, ez csak annak előjele volna, hogy Né­metország még erősebb ütésre ké­szülődik. Az Egyesült Államok sza­badságának védelme előbbrevaló az egyéni érdekek­nél. Az Egyesült Ál­lamokra kemény és veszélyes fel­adat vár. A Németország feletti győzelem hosszadalmas és nehéz lehet. Az Associated Press írja Roose­velt rádióbeszédéről: Az elnök sem­mivel sem jelezte, mit gondol, ami­kor kijelentette, hogy „az Amerikai Egyesült Államok mindent meg fog­nak tenni, ami erejüktől telik, hogy Hitlert megverjék“. Nem ment sehol sem oly messzire, hogy azt mondta volna: az Egyesült Államoknak új­ból be kell lépniök a háborúba. Annyiban viszont tovább ment, mint minden korábbi állásfoglalásá­ban, hogy lekötötte az Északameri­kai Egyesült Államokat amellett, hogy teljes mértékben vállalja a maga szerepét „a vad erőszak ama erőinek letörésében, amelyeket Hit­ler szabadjára engedett“. Törökország n&ntzeti ünnep« Ankara, szept. 1. (Török TI) Egész Törökország szombaton ünnepelte katonai győzelme tizenkilencedik év­fordulóját. Valamennyi városban, de különösen Ankarában, Istanbulban, Izmirben és a dumplupinari csata­téren, ahol az Ismeretlen Katona emlékműve áll, felvonulások, nagy katonai szemlék voltak. A városokat fellobogózták és kivilágították. Incin­ elnök az évforduló alkalmá­ból üzenetet intézett­­a hadsereghez. Üzenetében ezeket mondotta: — Hadseregünk, amelynek törté­nelme tele van dicsőséggel és a ha­záért hozott áldozatokkal, ma is kellő módon szavatolja, hogy teljesíteni fogja azokat a feladatokat, amelyek felé a török nemzet tekint. Ha a köztársasági kormánynak a békére irányuló őszinte erőfeszítései nem lesznek elegendőek és így a török hadsereget kötelessége teljesítésére szólítjuk fel, biztos vagyok abban, hogy kötelességét a múlt hősiességé­hez méltó módon fogja teljesíteni. Csakmak tábornagy, a nagyvezér­kar főnöke a hadsereg nevében a következőkben válaszolt Inona el­nöknek: — Büszkén jelentem vezérünknek, hogy hős seregeink, amelyek hála önnek és a kormánynak, a legkor­szerűbb fegyverekkel vannak felsze­relve és a legtökéletesebben kiké­pezve, készen állnak arra, hogy utolsó csepp vérükig teljesítsenek minden parancsot, amelyet a kor­mány fog kiadni a béke és a nemzet jóléte érdekében. Hadseregünknek megvan a kellő ereje, hogy feladatát a végsőkig teljesítse. Hajnali háromnegyed öt. Az autó­busz nagy zökkenéssel megáll. Az eddig bóbiskoló utasok, kiskereske­dők, gyümölcsárusok, kofák feléb­rednek szendergésükből. — Végállomás! — kiáltja a kalauz. Megérkeztünk Budapest egyik éléskamrájába, a Nagyvásártelepre, amely a IX. kerület külső szélén, Budapest és Csepel határán épült és az öszekötő vasúti híd alatt terül el. Még sötét a hajnal. Az eső finoman szemerkézik. Utunk célja, hogy végére járjunk az olvasóink táborából hozzánk érke­zett panaszoknak, amelyek szerint a gyümölcs ebben az esztendőben­­ méregdrága. A hivatalos jelentések éppen a közelmúltban beszámoltak arról, hogy a gyümölcsfélék közül kajszi­barackból jó közepes, cseresz­nyéből, kerti eperből és málnából jó termés volt. Az alma, körte, ringló, szilva közepes és gyengén közepes termést ígér. A jelentések még ki­emelték, hogy a főváros piacainak gyümölcsszükségletét a vidéki fel­hozatal teljesen fedezi, a gyümölcs­­félék ára mégis indokolatlanul ma­gas és a gyümölcsöt kedvelő vásár­lóközönség csak nehezen juthat a szervezetnek egyébként múlhatatla­nul szükséges gyümölcsfélékhez. Hogyan cserél gazdát az áru A vásárcsarnokot 5 órakor nyit­ják. Az ácsorgó tömeg fázósan te­kint a csarnok lehúzott vasredőnyei felé. — Pálinka, snapsz, pogácsa! — kiáltja a mozgó pálinkaárus — és a nyárutó hideg reggelen bizony sza­porán ürízgetik a várakozók a fü­tyülős üvegecskéket. öt órakor fel­húzzák a redőnyöket és megindul egy érdekes, mozgalmas, titokzatos folyamat, amelynek során gazdát cserél az áru. A csarnokban hatal­mas dinnye, barack, alma, körte, szilva halmok. A gyümölcs kellemes, friss illata betölti az óriási helyisé­get. Mint a mesékben, itt látjuk a szóló szőlőt, a mosolygó almát, a csengő barackot, de sajnos, az ára is csengő! — Hogy adja a barackot, néni­kém? — Kilencven fillérért. Nem vész drágán! — És a borízű almát? — Pengő húszért! — A szilvát? — Hetven fillérért! — Hogy adhatnék annyit érte? Ez a párbeszéd egy kiskereskedő és a csarnoki nagykereskedő között folyt le. Általános a vitatkozás. A kiskereskedők, akik közvetlen kap­csolatot tartanak fenn a vásárló kö­zönséggel, magukkal hozzák a vá­sárlók méltatlankodását. Szeretné­nek olcsón venni, hogy olcsóbban eladhassanak, de a Vilmos-körte nagybani ára 1.60 pengő, a görög­dinnyéé 34 fillér, a sárgáé 24, a kör­téé 80—150, a szilváé 73—80 fillér. — Hogy adja a turkesztánt? — Harminchatért. — Harmincért nem adja? — Nem. Ez a „nem“ megfelebbezhetetle­nül hangzott. És mégis folyik a vásár. Minde­nütt nagy a torlódás, amellett a belső targoncák is állandóan közle­kednek. Itt magyarul, ott bolgárul, amott németül folyik az alku. A vevő szeretne olcsón „beszállni“ — ahogy a piaci szaknyelv szerint el­beszélget az eladóval. A nagy zűr­zavarba beleordítanak a málhahor­dók. Hangos „Halló! Halló!“ kiálto­zással törnek maguknak utat a tö­megben. „A közönség­ mohóbban fogyaszt" Beszédbe elegyedünk az egyik nagykereskedővel. Megkérdezzük tő­le: véleménye szerint mi a gyümölcs magas árának az oka? — Minden drága! Helyesebben minden drágul, nemcsak a gyümölcs, — feleli. — Drágább a munkabér, kevesebb a vidékről felhozott ter­més, így aztán nem csodálkozhatunk azon, ha az idei áru a multévinek a kétszeresébe is kerül. Ami feljön, azt mégis el lehet adni. Szőllőben, szilvában, a tapasztalat szerint, elég jó a termés. Meglepő ez idén, hogy a gyümölcsöknek igen zamatos az ízük. Éppen ezért kelendősebbek is, mint máskor. A közönség mohóbban fogyaszt. Ez is árdrágító tényező. Ha ma a kereskedő megállapítja a maga számára az irányárat, elsősor­ban azt kell számításba vennie, hogy ő maga mennyiért vásárol. A közön­ség is­ nagyban hozzájárul az ár ki­alakításához. A csarnok igazgató­sága ellenőrzi az árakat, de maga a közönség is ellenőrzést gyakorol. Nekünk nem az a célunk, hogy drá­gán árusítsunk, hanem, hogy elad­junk. Benézünk az igazgatósághoz is, ahol azonban a szolgálatot teljesítő felügyelő a legnagyobb sajnálatára kijelenti, hogy gyümölcskérdésben nem nyilatkozhatik. Körülnézünk a csarnok előtti ha­talmas térségen, ahol százával áll­nak a ponyvával letakart szekerek. Ezek a termelők kocsijai. Legtöb­ben a főváros környékéről szállít­ják be árujukat, akadnak azonban közöttük kecskemétiek is. A gyü­mölcsösök a térség alsó­ végén áll­tak fel, így csak nehezen találunk rájuk a zöldséges szekerek hatalmas táborában. — Hova valósi, urambátyám? — szólítunk meg egy feketedolmányos magyart. — Kecskemétre — feleli rangosan ki sem véve pipáját a szájából. — De nem nagyon fizetődik ki a feljö­vetel, mert mióta odalent megindult a szilva-export, azóta Kecskeméten is megadják a pesti árat. Nézelődünk a szekerek közt és be­lebotlunk egy öreg hordárba. — Na, mit szól öreg a drága gyü­mölcshöz? — Hát a drágaság az megvan, de fizetni mindenki úgy akar, mint a múlt évben. Ez a tapasztalat, így van ez. Otthagy az öreg. Miért drága a gyümölcs? Hajnali nyomozó után a budapesti Nagyvásártelep gyümölcsnégyei között • ' • • • ' ' . ! '• ' Az „illetékes szakember" nyilatkozata Bént a városban felkeressük az „illetékes“ szakembert. — A gyümölcs drága árát a ter­melő és a fogyasztó oldaláról kell megvilágítani. Jóval kevesebb gyü­mölcs áll rendelkezésünké, mint 1939-ben. Általában, a kajszint ki­véve, a tavalyi kis termésnél is ki­sebb a termés. Nagy az exportunk is. Európában ma csak bizonyos ál­lamok között áll fenn csereforgalom, a nagy külföldi keresletet ki kell elé­gíteni. A­ piacokat meg kell tarta­nunk. Ráadásul kicsi a termés. Gyü­­mölcsfaállományunkat megtizedelte a fagy. Erősen pusztított az árvíz is. A permetezőszerek meglehetősen drágák. Tőkével nem bíró kisembe­rek nehezen jutnak hozzá. Az idei katasztrofális időjárás megzavarta a fák virágzását és a beporzását. En­nek következtében is rosszabb a ter­més. A fogyasztói oldalt nézve, igen sok elsőrendű élelmiszer fogyasz­tását korlátozni kellett. A gyümölcs viszont értékes tápanyagokat tartal­maz és jegy nélkül árusítható. Meg­figyelhető, hogy télire való feldolgo­zás céljaira igen sokan vásárolnak gyümölcsöt. Enyhíteni a gyümölcs drágaságán, bárhogy is igyekeznek az illetékesek — úgy látszik — nem lehet. Tombor Tibor. Szeptemberben megnyílik a felnőttek esti középiskolája Új társadalmi réteget nevelnek a gyakorlati irányú középiskolák A kultuszminiszter — amint meg­írtuk — rendeletet adott ki a gya­korlati irányú középiskoláról szóló 1938 XIII. t.-c. hatályba lépéséről Dr. Hóman Bálint kultuszminiszter e törvénycikkel az eddigi felsőmező­­gazdasági és felsőkereskedelmi is­­kola helyébe a klasszikus műveltsé­get adó gimnáziummal mindenben egyenlő színvonalú mezőgazdasági és kereskedelmi középiskolát szervezett és felállította az első ipari középis­kolákat is. Mi az új középiskolák célja A klasszikus műveltséget adó kö­zépiskolába, a gimnáziumba tódult minden ifjú, nemcsak az, aki az egyetemre készült, hanem az is, aki csupán érettségi bizonyítványt akart szerezni. Ennek túltermelés lett a következménye és a középiskolai/ érettségi vizsgát tett fiatalemberek — szakképzettség híján — nagyrészt nem tudtak elhelyezkedni és emiatt is egyre növekedett az állástalanok száma. A középosztálybeli szülők nem is adták gyermekeiket a meg­lévő mezőgazdasági és ipari iskolák­ba, éppen azért, mert azokban érett­ségi bizonyítványhoz nem juthattak. A gazdasági élet a termelés és áru­forgalom megnövekedése folytán azonban mindinkább megkívánta, hogy alkalmazottai ne csak tapaszta­lati úton szerzett ismeretekkel bír­janak, hanem elméleti és általános műveltséggel is. Hiányzott ugyanis az a réteg, amely az egyetemi kép­zettségűek és a munkások között a gyakorlati vezetést megfelelően el­láthatta volna. Mérnök és munkás állt például rendelkezésre, de nem volt elméleti uton is kiképzett, meg­felelő műveltségű ember, aki a kettő között a tulajdonképpeni munkave­zetést, a tervek, elgondolások gya­korlati végrehajtását vezethette vol­na. Már­pedig erre a célra is nem alkalmazhattak egyetemet végzett szakembereket. A mezőgazdasági, ipari és keres­kedelmi középiskolák ezt a hiányt akarják pótolni. Az új iskolákat nagyrészt már meg is szervezték és a tanárok serege fáradozik azon, hogy az új gyakorlati irányú közép­iskolák tananyaga alapján, elméleti és gyakorlati úton egyaránt kiké­pezze a nemzet gazdasági életének jövőjére annyira fontos új réteget. Az új iskolák társadalom­alakító célt is szolgálnak azzal, hogy új, ér­tékes középréteget nevelnek és ugyanakkor művelt, önálló termelő­ket is képeznek ki. A mezőgazdasági középiskolák például arra is ösztön­zik tanulóikat, hogy ez érettségi megszerzése után térjenek vissza kis földjükre és azt a szerzett tudással megfelelőbb és gyümülcsöztetőbb módon műveljék. Nőket pedig arra nevelnek, hogy az iskolák elvégzése után méhészettel, baromfitenyész­téssel vagy más hasonló termelési ággal kezdjenek önálló termelést. Mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi középiskolák A mezőgazdasági középiskola tan­terve, rendtartása és érettségi vizs­gálati utasítása — mint illetékes helyen mondották — megszabja bel­ső életét, de a tanítási anyagot az eddigi tapasztalatok megvilágítá­sában, részleteiben is kialakítva, tervszerűen tovább fejlesztik, hogy ez az iskola valóban az életre ne­velje tanulóit. Mezőgazdasági középiskola van fiuk részére Budapesten, Bácsalmá­son, Békéscsabán, Gyöngyösön és Kecskeméten. Szeptember elején új mezőgazdasági középiskola nyílik meg első osztállyal Berettyóújfalun. Leányok részére Kiskunfélegyházán és Sopronban van ilyen iskola. Az ipari középiskolák — mint illetékes helyen hangsúlyozzák — azzal, hogy gyakorlati munkát ve­zető réteget nevelnek, az ipari in­telligencia képzésével, ma honvé­delmi érdeket is szolgálnak. Az eleinte ideiglenes tanterv alapján működő ipari középiskolák rendsze­rének kiépítése a törvény végrehaj­tásával fokozatosan megtörtént és felállították a gépipari, vegyipari, szövő-fonóipari középiskolákat és az ipari leányközépiskolát is. Minden ágazatban jól megalapo­zott, általános jellegű, de gyakor­lati irányú szakismeretekre oktat­ják a tanulókat. Az ipari középiskolák is nagy­számban működnek már, részben pedig most kezdik meg működjü­ket. Budapesten szeptemberben nyí­lik meg a vegyipari iskola első osz­tálya, Szegeden pedig már a máso­dik osztály. A kereskedelmi középiskola tu­lajdonképpen nem is helyes elneve­zés, mert nem csupán kereskedőket és kereskedelmi alkalmazottakat ne­vel, hanem közgazdasághoz értő egyéneket is. Tulajdonképpen köz­­gazdasági középiskola volna a he­lyes elnevezés. Ez az új iskola a volt három évig tartó, egyébként eddig is érettségi bizonyítványt adó, úgy­nevezett „felső“ kereskeedelmi iskola átszervezése négyévessé. Tanterve és érettségije ezentúl egyenlő értékű és színvonalú a gimnáziuméval. Az ország összes felsőkereskedelmi is­koláit már korábban átalakították kereskedelmi "‘"népiskolákká. A felnőttek esti középiskolája Ez az új középiskola a közönség nagy rétegét érinti, mert nagyon sok embernek nem volt eddig módjában, hogy érettségi bizonyítvány híján állását megtartsa, vagy abban előre­haladjon. Gyakorlati ismereteikhez hiányzott az elméleti tudás és nem volt módja tovább tanulni, mert ahhoz, hogy magánúton szerezze meg a középiskolai érettségi bizo­nyítványt, nagy kitartásra van szük­ség. Most — egyelőre kísérletkép­pen — esti kereskedelmi középisko­lát létesítettek Budapesten. Szeptember elején nyílik meg a felnőttek esti középiskolája. Ez ugyancsak négyéves, mint a nappali kereskedelmi iskola. A tanterve is ugyanolyan, csak az óraszámot csök­kentették, mert délután 5 órától a délutáni és az esti órákban taníta­nak. Az anyagot azonban el kell végezni az esti iskolában is. A fel­nőttek éppen úgy járnak iskolába és beülnek a padokba, mint délelőtt a 18 éven aluliak. Ide azonban csak 24 évesnél idősebb tanulókat vesz­nek fel, felfelé azonban nincs kor­határ, negyven évnél idősebbek is beiratkozhatnak, ha tanulni akarnak. Négy évig járnak iskolába, de aztán ugyanazt az érettségi bizonyítványt kapják, mint a délelőtti kereskedel­mi középiskolák tanulói. Két osztályt akartak megnyitni a budapesti kísérleti iskolában, de olyan nagy az érdeklődés, hogy há­rom osztályt kell megnyitni. Hét­száznál többen jelentkeztek a felnőt­tek iskolájába. Vidéken is nagy az érdeklődés az esti középiskola iránt és mind több kívánság hangzik el arra, hogy a vidéki városokban is Pesti Hírlap 1941 szept. 2. kedd : állítsanak fel a felnőttek számára esti középiskolát. A kultuszminisz­ternek az a terve, hogy a lehetőség szerint utóbb az ipari pályákon lé­vők számára is létesítsen majd ilyen esti középiskolát és a gyakorlati irá­nyú középiskolákkal mintegy kiegé­szítésképpen, az esti iskolák is hoz­zájáruljanak az új gazdasági és tár­sadalmi középréteg kialakításához. Tamás Ernő: M­egmarad a nyári időszámítás Mint a MTI illetékes helyről ér­tesül, a nyári időszámítást az óra bekövetkeztével sem fogják meg­változtatni. E kérdéssel a közel­múltban foglalkozott a miniszter­tanács s megállapította, hogy a je­lenlegi rendkívüli viszonyok­ az idő­számításnak egy órával való eltolá­sát a téli hónapokra is indokolttá teszik, így tehát a mostani óraszá­­mítás az ország egész területén a tél folyamán is változatlanul fenn­marad. Esterházy János: A kis nép elsősorban szellemi értékeive­ szólha­ a világhoz Pozsony, szept. 1. (MTI) Pozsony­ban felavatták a Madách­ Könyves­­házat. Gróf Esterházy János, a szlo­vákiai magyarság vezére, mondott felavató-beszédet. — Éppen a legdultabb századok­ban — mondta többek között — a magyar pajzs mellett, amelyet a Nyugat történetírói a kereszténység védőpajzsának szoktak volt nevezni, a másik kéz a könyvet szorongatta. Kard és könyv volt a magyar kéz­ben, ha az egyik hanyatlott, a má­sikban fejeződött ki egy nemzet élet­igénye és élniakarása. A magyarság helyes úton jár, amikor nem téveszti szem elől sohasem, hogy a kis nép elsősorban szellemi értékei útján ér­vényesül s szólhat a világhoz. Ha ennek a teljesítménynek mértékével mérik a nemzeteket, bátran nézhe­tünk az ítélet elé. Kornis Gyula megnyitotta a „nemzetismereti tanfolyamot“ Háromszázhuszonöt erdélyi és dél­vidéki középiskolai tanár számára, akik nem magyar egyetemen tanul­tak, a kultuszminiszter nemet­is­mereti tanfolyamot rendezett. A bu­dapesti tanárképző intézet elnöke, Kornis Gyula m. kir. titkos taná­csos nyittata meg hétfőn a tanfo­­lyamot. — A magyar történeti művelődési közösségtudatnak fokozása a most megnyíló, úgynevezett „nemzetisme­reti tanfolyam“ feladata, — mondot­ta Kornis többek között. — A tan­folyam legfőbb előadási anyaga ma­gyar nyelvi, irodalmi, történeti, föld- és néprajzi jellegű; a múzeu­mok látogatása is ezt erősíti. Miért? Mert a jelent és a jövőt csak a múlt ismerete alapján tudjuk hatékonyan szolgálni. A magyar szellemnek tör­téneti látása szükséges ahhoz, hogy feltáruljanak előttünk a nemzet szellemi arcának örök vonásai, ér­zelmei, állandó aspirációi és eszmé­nyei, ekkor egyben önmagunkra is ráismerünk. A történeti ismeret a jelen önismerete is. Ezek az előadá­sok és múzeumi látogatások első­sorban azt a célt szolgálják, hogy még jobban megerősítsék lelki kap­csolatunkat azzal a történeti szelle­mi talajjal, amelyből fakadhat csak fel a jövőnek helyes alakítása, az uj magyar nemzedékek termékeny lélekformálása. — Ez a történeti műveltség nem kötöz mindenestül a holtakhoz, de megtanít ezek szemével is látni. A lelkeket felszabadítja, a jelennek szűkös látóhatárából kiemeli s a jövő távlatait is megnyitja. Egyben tanulságot is szolgáltatva arra, mi­képpen kell megbecsülnünk nem magyarajku polgártársainkat, hogyan kell tiszteletben tartani az ő nem­zeti nyelvüket és kultúrájukat, mi­képpen lehet összhangba hozni ezek értékeit és jogosult érdekeit a ma­gyar műveltséggel mindnyájunknak, az emberiség érdekében. Bányarobbanás három halottal Vasárnap délután Pécsett a DGT Iasi Themen aknájában sújtólég robbant. Frank Pál főaknász, aki a javítómunkálatokat ellenőrizte, dél­utáni körútja alkalmával az egyik részen füstöt és nehéz levegőt ész­lelt. Azonnal jelentette az üzemve­zetőségnek, ahonnan mentőcsapato­­kat küldtek ki. A mentőcsapat Albert György 34 éves vasasi vájárt, Kász Ádám 37 éves hosszúhetényi vájárt és Schmidt Károly érdi csillést már csak holtan tudta felszínre hozni. Madarász Mi­hály 30 éves hosszúhetényi csillést pedig súlyos állapotban hozták ki. A vizsgálat folyik.

Next