Pesti Hírlap, 1941. október (63. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-12 / 233. szám

Vasárnapi Krónika írj­a Mára­ Sándor Újdonságok A­z életben, hála a sorsnak, van valami közhelyszerű is, mert máskülönben elviselhetetlen len­ne: makacsan megy tovább. Az ősz elhozza újdonságait. Nézzük sorjában. A bébi „Nyolcvan kiló, egy méter ma­gas), négyhetes. Neve Mara, kis­­b­ás­y. A pesti állatkertben szüle­tett, rendkívül jó sajtója volt, szü­letése­­napját követő délután már rendszeresen fényképezték és ha­sábos cikkekkel ünnepelték érke­zését Mostanában ritka vendég Pesten az exotikus idegen. Vasárnap délelőtt kerestem fel, szigorúan látogatási időben. A fia­tal mama már megnyugodott, fo­gadja a látogatókat. Maja, a cse­csemő, virgonc. A fűtött ketrec­ben fel és alá futkároz, ötpercen­­kint mohón szopik, az életöröm tagadhatatlan jeleivel ünnepli a létezés rendkívüli tényét. Pici­­és kecses, nyolcvan kilójával is, m­ert a viszonylagosság nagy tör­vénye szerint minden élőlény ön­magához igazítja a világ méreteit. Ha nem lenne ormánya, azt hin­néd, szépen kifejlett, feketeszőrű vaddisznó. De van ormánya, s már nyuj­tógát­ja is a rácson át, utánozza anyját, kiflit és húszfil­­léreseket kéreget. Az élet nehéz, fiatal elefántok számára is, ma­napság Európában. Mala kéregét, trombitál és gyakorol, készül az iéletre. Áhítattal nézem, mint mindent, amit a világ mutat. A természet féktelen pazarlással dolgozik: ne­héz megérteni, mit akart mondani ezzel a kedves szörnnyel, mikor kísérletezni kezdett különféle ál­­latmodellekkel a nagy kísérleti műhelyben, Afrikában. Az anyag­ai nem takarékoskodott még eb­en az időben, tehát az idők ele­jén. Maláék szomszédja, a viziló, az orrszarvú, a zsiráf, mindez túl­zás. Elrajzolt lények, fölöslegesen ■túlzott idomokkal, s egy nagy mű­vész szertelen alkotókedvének minden káprázatos és érthetetlen pazarlásával készültek. Az Alkotó láthatóan két kézzel markolt az Ősanyagba, mikor megmintázta ezeket a rejtélyes szörnyeket, s érzést és értelmet is adott ez idom­­talan testekbe. Vannak neuroti­kus zsiráfok és érzelmes, roman­tikus elefántok. A világ képtelen­ségeiről gyűjtött újsághíreim kö­zött érzök egyet, melynek címe: „A gyászoló elefánt.“ Értelme annyi, hogy egy vándorcirkusz elefántja mindig idegesen trom­bitálni és toporzékolni kezdett, valahányszor a cirkusz vonatja megállt a nürnbergi pályaudva­ron, ebben a városban hunyt el, sok év előtt, az elefánt felesége. Lehet, hogy igaz. Már az embe­rekről is elhiszek mindent, miért kételkedtek az elefántokban? A bébi jókedvű, fogalma sin­csen a szomorú tényről, hogy fog­ságban született, börtönben kell leélnie életét. Egy legenda sze­rint az elefánt agyontapossa a fogságban született csecsemőt, mert nem akarja gyermekét át­adni a börtön kínzó unalmának. Állatszakértők tagadják e tévhi­tet. Az anya a szülés után ideges, ezért kell megláncolni lábait. Az életöröm, mely ez elragadóan ronda, vagy félelmesen csinos élő­lényből sugárzik, — fiatal elefán­tokkal szemközt nagyon nehéz esztétának maradni, — oly köz­vetlen, mintha a szabadság bol­dog és veszélyes, nagy kalandja várakozna Maiéra is. De csak a börtön tébolyító unalma várako­zik reá: hosszú hétköznapok, még hosszabb vasárnapok, kiváncsiak­kal és őgyelgőkkel, néhány sós­kiflivel, a tavaszi és nyári napok kerti lézengésével. Ez minden. És mégis örül, olyan vad erővel, mintha az élet ténye mindennél fontosabb lenne. Nem ismeri meg soha az afrikai ligeteket, nem vándorol soha családjával, ma­mája nem legyezi majd kitépett fatörzsekkel és nem zuhanyozza le ormányával, mint ezt Széche­nyi Zsigmondtól tudom, aki meg­figyelt ilyen gyöngéd családi ele­fánt-vándorlásokat Afrikában. S mégis örül, hogy él. Ebben az örömben mély bölcsesség van, úgy látszik, az élet önmagában is teljes, nem kellenek különös örö­mök hozzá. Ennyit tud már a négyhetes, fogságban született elefánt is. Tanuljunk tőle. Victoria regia Délelőtt tizenegykor értem a füvészkertbe, lihegve. Rosszat sejtettem. „És még?“ — kérdez­tem csendesen az őrtől, mikor át­vettem a belépőjegyet. „Az éjjel meghalt“ — felelte és kiköpött. Lehajtott fejjel siettem az őszie­sen hervadó füvészkert útjain az üvegház felé. Mindig elkésem, mindenről. Vasárnap reggel ol­vastam, hogy kinyílt, de én in­kább sörözni mentem. Nem, már nem vagyok fürge riporter. Egy­­ideje, mióta a világot egyetlen, felülmúlhatatlan és érthetetlen tüneménynek érzem, rendszeresen lekésem az összes, alkalmi szen­zációkról. Az üvegházban az a csönd fo­gadott, mint a halottasszobákban. Csönd és langyosság. A medencé­ben, az óriási, két méter átmérőjű levelek között oldalt hajtott fej­jel hevert a megboldogult. Az ápoló, szandálban, mozdulatlanul állott a medence mellett. „Mikor történt? ...“ — kérdeztem. „Ke­véssel éjfél után“ — felelte. Egy­­ideig némán nézte a halottat, az­tán vállat vont és átment a ro­varevő növényekhez. Az enyészet már kikezdette gyönyörű fejét, mely bordóvörös­­re torzult a halál kegyetlen mar­­kolásában. Fehéren nyílott ki, pontosan két nap előtt, aztán ész­revétlenül rózsaszínné, végül bor­dóvörössé változott. Ezt a színvál­tozást finomabban csinálja, mint a politikusok. Életének rejtélyes törvényeit lehetetlen megérteni. Nyolc hatalmas, két méter átmé­rőjű levél, gyermekkor vastagsá­gú szárak és indák, rendkívüli ve­gyi és mechanikai szerkezet szük­séges ahhoz, hogy egyetlen ilyen virágremekmű, egyetlen ilyen tündérrózsa megszülessen, néhány órán át éljen, kibontsa teljes és tökéletes szépségét, s a nagyérde­mű közönség szepe láltára elvirá­gozzék. A természet egyik bűvész­­mutatványa ez a virág. Az Ama­zonas mellékfolyójában találták, a Rio Marmorában. Európában csak ü­ggyel-bájjal honosodott meg, külön palotát kell építeni ne­ki, központi fűtéssel, mint a Nyu­gatra vetődött keleti hercegeknek. Finnyásan és érthetetlenül él vá­rosaink füvészkertjeiben. Európá­ban sokan fáznak majd e télen. A Victoria regia nem fázhat, palotá­ját gondosan kell fűteni. Most megmutatta pompáját az­tán gőgösen meghalt. Nem vitat­kozik. A szépség nem érvel, a szépség van. Ennyi az értelme. A rovarevők rosszkedvűek voltak. Tátott száj­jal bámultak a levegőbe, sóvéran pislogtak az elröppenő legyek után, kedd volt, hústalan nap. Tanulság Igen, az élet megy tovább. A ri­­nocérosz, az elefánt, a tündérró­zsa, a rovarevő növények, mind­ez végzi dolgát, törvény szerint, mely örök, mint a csillagok. Ta­nulj tőlük, barátom, maradj erős és szeresd az életet, mint az ele­fánt, iparkodj tökéletes lenni, ha rövid időre is, mint a tündérrózsa. S főként ne változtasd gyorsan színeidet, majd menekülni próbáltak. Ám hasz­talan, detektívek őrizték a kijárato­kat és­­ az asztalt. Sorra igazoltat­ták a játékosokat és összeszedték a lefoglalt pénzt. Lent az utcán, a ka­pu előtt várt a társzekér. Csakhamar emberek siettek fel a kártyacsaták színhelyére és lecipelték a Zöldasztalt és levitték a játékszereket. A tár­szekér aztán eldöcögött a bűnjelek­kel ... Mire a társzekér befordult a főkapitányság udvarára, a detektí­vek is megérkeztek a lefoglalt pénz­zel. A klubvezetőség és játékosok el­len megindult az eljárás tiltott sze­rencsejáték címén. Évekkel ezelőtt gyakran megtörtént, hogy az ilyen szétrobbantott kártyaklubban más­nap már ugyanabban a helyiségben új zöldasztal nyújtózott és ugyan­annak a játékmesternek az ajkáról hangzott el a bakkcsaták vezény­szava: — Mindenki tett? Nincs tovább! A közelmúltban aztán a belügymi­niszter szigorúan megrostáltatta a budapesti kaszinókat és klubokat és erélyes eljárás indult a titkos kártya­­barlangok szétrobbantására is. A fő­kapitány — mint annak idején meg­írtuk — intemátatott egy volt fő­ispánt, aki egymaga a titkos klubok egész sorát nyitotta meg újra meg újra az 1920-as években Budapesten. A kapuőrök meg a védéjel Az első világháború után elszapo­rodott kártyaklubokban eleinte csak csengetésre nyílt meg az ajtó. Utóbb ezeken a helyeken belső rete­szekkel védekeztek a váratlan ható­sági látogatók ellen. Bak Sándor det­ektivfőfelügyelő, aki a kártyaellenőrző detektivcsoport ve­zetője volt, érdekes esetet mond el a detektivtestület 40 éves jubileumá­ra írt visszaemlékezésében. Egy „előkelő“ kártyaklub jól fizetett em­berekkel őriztette a kapuját és ha a csengő megszólalt, az őrök gomb­nyomással vészjelet adtak a házfel­ügyelőnek, hogy detektívek érkeztek. A házfelügyelő meg ugyancsak gomb­nyomással továbbította a vészjelet a kártyaszobába, ahol erre nyomban eltűnt pénz, kártya és játékeszköz. Ha sikerült a detektiveknek beljebb jut­a­niok, de a ruhatáros gyanút fogott, akkor lekönyökölt az asztalra és a könyökével észrevétlenül megnyomta a vészcsengőt. Bak Sándor és detek­tivjei ebbe a klubba hatoltak be egy alkalommal. Egy ócska bérkocsin zsakettben, erősen ittas állapotot színlelve ült egy detektív, a másik pedig hajtotta a döcögő bérkocsit. Amikor a klub elé értek, a „kocsis“ már javában veszekedett az „ittas utassal“, hogy miért nem fizet, holott régóta viteti magát. Olyan derűs jelenetet rögtön­zött a két detektív, hogy a kapuőrök hahotázva mulattak rajtuk és nem vették észre, amint a hadonászó, dü­löngélő utas meg a kocsis verekedve a kapuig sodródik. A hadonászó utas így észrevétlenül megnyom­ta a csengőt, anélkül, hogy az őrök vészjelet adhattak volna és a házfelügyelő gyanútlanul kinyitotta a kaput. A két detektív rögtön le­fogta, száját betapasztotta, az elő­siető többi detektívek pedig az őrö­ket tette ártalmatlanná. Megtudva tőlük a­ jelszót, a detektívek feljutot­tak a játékterembe és ott a jelszóra beengedték őket. Tetten is érték a tiltott szerencsejáték elrémült veze­tőit és résztvevőit. Elsöprik a kártyaklub­okat Az utóbbi esztendőkben a rendőr­ség széleskörű ellenőrzést gyakorolt a kártyaklubok fölött és a főkapi­tányság jelentésére a belügyminisz­ter vizsgálatot rendelt el a klubok ellen. A szigorú vizsgálatnak meg is van az eredménye, mert az erélyes intézkedések valósággal elsöpörték a kár­tyaklubokat. A belügyminiszter feloszlatta mindazokat a kaszinókat és egyesületeket, amelyekről bebizo­nyosodott, hogy nincs létjogosultsá­guk, mert csak a hazárdjáték rejte­getésére állottak fenn. A kártya bűnözőit természetesen nem lehet teljesen kiirtani, mint ahogy más téren is akadnak mindig olyanok, akik megpróbálkoznak ki­játszani a hatóságot. A rendőrség azonban állandóan figyeli a kártya­­csaták színtereit. Dr. Berend István rendőr­kapitány irányítja a főkapi­tányságon, a melléje beosztott detex­­tivekkel, a kártyaellenőrzést. Az újabb kártyarazziákra azért volt szükség mert a feloszlatott kártya­klubokból kiszorult gyanús elemek, akik a kártyázást üzletszerűen űzik és visszaélésekre használják fel, a vendéglők, kávéházak kártyaasztalai­nál szórakozók közé furakodtak. A razziák sikerrel jártak. Nagy szám­ban leplezték le a kártya szélhámo­sait és a főkapitányság közülük töb­bet internált, többet pedig rendőri felügyelet alá helyezett. Ha mind összeszedik ezeket az embereket, ak­kor egyelőre megtisztul a főváros a kártya bűnözőitől. A rendőrségnek jelenleg titkos klubokról nincs tu­domása, mert a kártyaklubok elsöp­résével egyidőben sikerült a még meglévő titkos kártyabarlangokat is felkutatni. Küzdelem a kártya bűnözői ellen Csak a tiltott játékot és a visszaéléseket üldözi a rendőrség. — Vész jel a játékteremben Az utóbbi hónapokban alaptalan nyugtalanság támadt a kártyázók kö­rében, mert gyakrabban­­ hallottak kávéházi kártyarazziákról, holott a rendőrség csak a meg nem engedett játékot és a visszaéléseket üldözi. A főkapitányság detektívjei, mint korábban is, razziákat rendeztek több budapesti kávéházban, sőt legutóbb több vidéki fürdőhelyen is jártak a detektívek. A rendőrség nem akar­ja zavarni a nyilvános helyen úgy­nevezett „kommersz“-játékokat ját­szó polgárokat, hanem éppen az ő érdekükben ki akarja emelni közü­lük a­­veszedelmes embereket, a kár­tya bűnözőit. A kártya bűnözői Az „ördög bibliája"* nemcsak a szenvedélyes kártyások számára je­lent izgalmat, változatos lehetősége­ket, hanem a bűnözők részére is tág teret nyújt a forgandó szerencse ki­játszására és a gyanútlan kártyázók megtévesztésére. A kommersz játé­­kokkal bárki szórakozhatik nyilvános helyek, vendéglők, kávéházak kijelölt helyén, azonban közéjük nem egy­szer befurakodnak a hamiskártyások. Ezek a legrégibb módszereket hasz­náló bűnözők, akik vagy megjelölt lapokkal vagy egy-két társukkal ösz­­szebeszélve játszanak és így fosztják ki a jóhiszemű játékosokat. Bűntár­saik, az „ál-kibicek“ a szabályos já­ték kereteit felhasználva, ruhanemű igazításával, arcuk simogatásával és hasonló jelzésekkel értesítik a lap­járásról a kártyások közt ülő hamis játékost. Hazárdjátékot nyilvános helyen egyáltalán nem szabad játszani, csak olyan kaszinókban, egyesületekben, amelyeket a belügyminiszter engedé­lyezett. Az ilyen engedélyek is sza­bályok közé szorítják a hazárdjáté­kot, mint a baccarat, a chemin de fér. Ilyen megszorítás pl., hogy a klubnak be kell jelentenie a játék­vezetőt, felügyelőt, krupiét és a já­tékkal foglalkozó minden alkalma­zottat. Nem szabad a bankadás jogát bérbe adni és zálogtárgyra kölcsönt adni stb. Nyilvános helyen más ha­zárdjáték („huszonegy", ferbli, póker stb.) is tilos, rulettet még engedélye­zett kaszinókban sem szabad ját­szani! Az 1920-as években úgy elszapo­rodtak a kártyaklubok, hogy körül­belül negyven volt Budapesten. A kártyaklubok fő ismertetőjele az, hogy pinkapénzt szednek. Ez azt je­lenti, hogy a bankár nyereségéből 5 százalékot levonnak. A húszas évek­ben, amikor az egész fővárosban nagy összegű kártyacsaták dúltak, nem egy ilyen klub a jövedelmet bérbe adta, ezt nevezték pinkabérlet­nek. A bakk­játéknál két kártyacso­mót helyeznek az úgynevezett ...ko­porsóba“, innen húzzák a kártyala­pokat. A zugklubokban nem egy­szer megtörtént, hogy a kártyacso­mókba a lapokat úgy rakták be egy­­egy játékra, hogy a bankárnak jó lap jöjjön. Esténként egyszer-kétszer tették ezt meg, természetesen olyan­kor, amikor a beavatottak adtak ban­­kot. Ezzel a módszerrel aztán kifosz­tották a jóhiszemű játékosokat. A rulett szerencsekerekével is követtek el csalásokat. Ha a kerék egyik ol­dala alig láthatóan sérült, akkor ar­ra az oldalra dúl, amelyen a sérülés van. Akik erről tudnak, arra az ol­dalra tesznek, amelyre a kerék dülé­­sét várják és így nyerési eshetőségü­ket fokozzák. A kártyacsalásoknak olyan sokféle furfangos módja van, hogy dr. Tartsányi Dániel rendőrta­nácsos testes könyvben ismertette a kártya szélhámosainak bűnös tudo­mányát Rajtaütés a kártyateremben Az engedélyezett klubokon kívül két-három, sőt négy-ötszobás laká­sok legbelsőbb helyiségeiben is mű­ködtek engedély nélkül játéktársasá­gok. Ezeket hívják köznyelven „tit­kos kártyabarlangoknak." A rendőr­ség olyankor, amikor járványszerűen elharapódzik a kártyaszenvedély, vagy a kártyával való bűnözés, fo­kozottabban üldözi a szerencsejáté­kosokat és a titkos klubokat. Volt idő, hogy két detektívcsoport is dol­gozott kártyaügyekben, azonban in­kább csak feljelentésre vagy utasí­tásra működhettek. A detektívek ilyenkor ügyes módon jutottak be a titkos klubhelyiségbe, aztán hirtelen berontottak a játékterembe. Vezető­jük lecsapott a bankra, társai pedig elállták a bejáratot és elhangzott a riasztó kiáltás: — A törvény nevében! Lefoglalom a bankot! Senki se mozduljon! A megrémült játékosok ilyenkor riadtan ugráltak fel a zöldasztaltól és tétován kapkodtak pénzük után. BUDAI FIÓKJA XI., HORTHY MIKLÓSIT 29. HIRNEVÜS ECK­GORA­­T E­R­SS­E VILMOS CSASZÁR-UT 60. CSALÓDÁS SOHASEM ÉRHETI kerti házak minden méretben. Csapó Kálmán is Fia speciális faházépitőknél* IX., Viola­ utca 7. Tel. Gőzkazánt jókarban levőt, 6—7 atm. 400 kgóra teljesítménnyel vennék. Ajánlatokat részletes leírással főkiadóba kérek. Jelige: „Szövőgyár 6343“. Nagyobb vidéki iparvállalat keres re­ferenciaképes őskeresztény, a modern irodai és üzemi ellenőrzésben, adó- és biztosítási ügyekben teljes jártasság­gal bíró, reprezentáló főkönyvelő irodafőnököt Ajánlatokat életleirással „Existencia 5211“ jeligére Blockner J. hirdető­­irodájába, IV., Városház­ utca 10. Kjell t­panagykereskedő, ügynökség kommerz cipőket gyártó cé­gek képviseletét keresi. Esetleg­­is át­vétel. Garantált forgalom. .,30 éves bevezetettség 6340“ jeligére főkiadóba. Azonnali belépésre keres keresztény kereskedelmi nagyválla­lat kereskedelmi végzettséggel biró, könyvelésben, mérlegkészítésben jár­tas, 30 év körüli őskeresztény Vezető- és tárgyalóképes urak aján­latát kérjük „Vezetőjelölt 6372“ jeligére főkiadóba. Leszámolási tervek és műveletek készí­tésében nagy jártassággal biró kér. Jeltis&sz­in­ésien­b­elek­ azonnali belépésre. Ajánlatok „Gyárépí­tés“ jeligére Tonzer hirdetőjébe, IV., Szervita-tár 8. Tiszta keresztény származású gyakornokot és gyakorlott gyors és gépírónőket alkalmaz biztosítóvállalat. Ajánlato­kat „Érettségizett 6353“ jeligére fők­iadóba kérünk. Főzőelőadások, frízőtanfolyamok kezdődnek a GÁZMŰVEK VI., Vilmos császár­ út 3. szám alatti bemutató ter­meiben. Időszerű ételek takarékos főzé­séről és a gázkészülékek helyes kezelésé­ről tartanak előadást október 14-én, ked­den és 17-én, pénteken délután 5 órakor. Belépődíj nincs. FŐZŐTANFOLYAMOK a Népművelési Bizottság Háztartási Tele­pének rendezésében: DOLGOZÓ NŐ GYORSKONYHÁJA: I. csoport okt. 14-től nov. 18-ig minden kedden délután 5—7-ig, II. csoport okt. 17-től nov. 21-ig minden pénteken délután 5—7-ig. Tandíj 5.— P. Anyagmegtérités alkalmakként. Beiratási dij félévre 1 P. BETEG ÉLELMEZÉS A CSALÁDBAN. I. csoport okt. 15-től dec. 17-ig minden szer­dán délelőtt 10—1-ig, II. csoport okt. 15-től dec. 17-ig minden szerdán délután 5—8-ig. Tandíj 12 P. Anyagmegtérítés al­­kalmakként. Behratási díj félévre 1 P. Tölgyparketta olcsó, gyári, új. Azonnal raktárról szállít Kopstein Andor, VI., Andrássy­ út 105. Telefon 220—130. 6412

Next