Pesti Hírlap, 1941. november (63. évfolyam, 250-274. szám)
1941-11-09 / 256. szám
A magyar Sasok hazatértek • • 14 Légierők parancsnoka fogadta a keleti frontról hazatérő repülőket A mátyásföldi repülőtér központi épületének tornyán hatalmas zászlót lobogtat a szél. Ünnepi díszbe öltözött minden. Nagy nap van ma, a Szovjet elleni háborúban oly nagy eredményeket elért egyik közelfelderítő század tér meg a csaták vihara után egy kis pihenőre. A gépek már ott sorakoznak a repülőtér gyepén, a fiúk is felálltak négyszögű oszlopba, elől a diszennelvényen nemzetiszínű selymek és körül az ünnepélyes fogadtatásra összegyűlt nagyszámú közönség nézi lelkes örömmel és nagy-nagy büszkeséggel a keményarcélű, szépszál fiúkat.. Még a nap is kiváncsi a magyar repülőkre, mert hosszú hetek komor és sötét felhőtakarója alól mégiscsak kibújt és aranyló ragyogással önti el a gépeket és a mosolygó arcokat... A hivatalos fogadtaztás közben véget ér a tábori mise, amelyet a szabad ég alatt mondott a katolikus lelkész. A protestánsok az egyik hangárban vettek részt istentiszteleten. Kezdődik az ünnepség. Először a sét tábori lelkész köszönti a visszatért diadalmas katonákat, majd Mátyásföld közönsége nevében a község főjegyzője mutat rá a bolsevizmus ellen vívott harcnak nagy jelentőségére. Nemes Rákosi Béla altábornagy, a légierők parancsnoka, szólott ezután a közelfelderítő századhoz. — Ez a közelfelderítő repülőszázad — mondotta többek között — abban a szerencsében részesült, hogy közreműködhetett az Európa és közvetlenül különösen Magyarország ellen irányuló bolsevista veszély elhárításában. Ez a század a dicsőség mezején hű kötelességteljesítésben mindenkor helytállt és új babérokat szerzett a fiatal honvéd repülőerőnek és a magyar honvédségnek. A repülőfelderítőszolgálat különösen odaadó és lelkes katonákat követel. Sokszor éppen azoknak a területeknek a felderítésére rendelik ki őket, amelyek felett az ellenség a legerősebb légvédelemmel őrködik. Ennek poklába kell behatolnia, hogy feladatát megoldja, hiszen a közelfelderítők működéséről a nyilvánosság alig hall, hősiessége, vitézsége nem jut lelőtt repülőgépek számában kifejezésre, annál jobban tudja azonban értékelni az elöljáró földi seregtest parancsnoka a felderítő repülő működését, ha a seregtest harcának vezetésében repülőink jelentésére eredményesen építhet. Hogy ez a század eredményes volt, azt mutatja a kitüntetések száma, amelyeket ez a század rövid harctéri szolgálata alatt kiérdemelten alkalommal értékes adatokat hoztunk vissza, amelyet a vezetés eredményesen tudott fölhasználni a szovjet seregek ellen. Díszmenet következik, a zenekar pattogó hangjai mellett lépnek el az itthonmaradottak a hazatértek előtt, feszülnek az izmok, még a föld is dübörög, ahogy menetelnek. Megkoszorúzzák a Hősök Emlékművét, azután felhangzik a vezényszó: — Oszolj ... A századparancsnokhoz fordulok és engedélyt kérek, hogy néhány katonájával elbeszélgethessek élményeikről, a katonaéletről . . . A parancsnok mosolyogva adja meg a beleegyezést, és elkomolyodva mondja: — Az a legszebb és legjobb érzés az egészben, hogy a hetvenhárom bevetést emberveszteség nélkül vittük végbe, utolsó szálig mind hazajött a századom. Felderítettünk, bombáztunk, harcoltunk Hamarosan kör alakul ki, a kitüntetetteket fogják körül bajtársaik, szorongatják kezüket, büszkén, boldogan. Nem kell sok biztatás, egykettőre beszélni kezdenek, egyszerre többen is. Felcsillannak az arcok, jólesik feleleveníteni az emlékeket, a diadalmas harcok történetét. — A felderítő repülőknek jut mindig a legnehezebb feladat — mondja az egyik főhadnagy —, mert az ellenség nagyon jól tudja, hogy milyen értékes adatokat viszünk viszsza parancsnokságunknak helyzetéről, állásairól, csapatmozdulatairól, így aztán minden erővel arra törekszik, hogy megakadályozza a felderítő repülők működését. Bizony, olyan légelhárító tüzet kaptunk néha, csak úgy füstölögtek a gépeink. Dehát szerencsére,, emberéletben nem akadt kár, legföljebb kilyuggatták néhány gépünk szárnyát, ellőtték a futószerkezetét. De annyi baj legyen ... • Az egyik kitüntetett szakaszvezető beszél most legizgalmasabb harci bevetéséről. — Nikolajevnél történt, nem is olyan régiben. Már a város, előtt állottak a magyar és német páncélosok, amikor egyszerre éles és váratlan tüzet kaptak. Hamarosan felderítettük, hogy egy bolsevista tengeri hajó áll a Bug deltájában és nagyszerűen uralja az egész terepet. Parancsot kaptam, hogytámadjam meg a hajót és bombázzam széjjel. Ráfordultam, aztán hajrá!... Csak úgy sistergett a fedélzet... A főhadnagy úr, aki velem volt a gépben, nagyszerűen le is fényképezte, amint a hajó féloldalra dűlt és süllyedni kezdett . . . Másik vág a szavába. Egy éjszakai bevetés történetét mondja el. Lelkesen, boldogan. A harmadik páncélosok és harckocsik szátugrasztását találja legérdekesebb élményének. Ki sem fogynak a mondanivalóból. A szovjet életre is ráterelődik a beszéd. Vidám és komoly élményeket mesélek el. — Nem embernek való sor az — jegyzi meg ez egyik őrmester —, amit a bolsik átéltek. Jellemző eset nek említem meg, hogy megkérdeztem egyszer az egyik öreg parasztot, mondja meg, mikor volt nélük jobb, a cár alatt, vagy a szovjetben? Az öreg behunyta szemét és áhítattal felelte: — Az se, ez se . . . mert én akkor voltam legboldogabb, mikor hadifogoly voltam Cegléden . . .* Dr. Pados Pál. „az ellenség előtt tanúsított bátor 1:nenntartásért*• Ezután következik az ünnepi fogadtatás legszebb pillanata, nemes Rákosi Béla altábornagy átadja a század kitüntetetteinek a bronz vitézségi érmet. Az ellenség előtt tanúsított bátor és vitéz magatartásukért kitüntették Müller István törzsőrmestert, Cseh Lajos, Börnyey János, Vereczkei Elemér őrmestereket, Juhász István és Tóth József szakaszvezetőket. — Több mint három hónapig voltunk kinn a fronton, — mondja beszámolójában a század parancsnoka — és hetvenháromszor voltunk bevetésen az ellenség felett. Min Követválasztás írta Falu Tamás Az ügyvédet Istvánnak hívták, az orvost Sándornak. Egy időben kerültek a városba. Sokszor emlegették a sarki vendéglőben történt első találkozásukat. Mindegyik ősi bennlakónak nézte a másikat, tanácsokat akartak kérni egymástól, csak akkor kacagtak fel, mikor megtudták, hogy egyikük sem alkalmas a tanácsadói szerepre. Egy utcában kaptak lakást, együtt jártak étkezni, s később udvarolni is. Minden féltékenység nélkül jártak Huskához, a földbirtokos egyetlen lányához. Szívesen látott vendégek voltak mind a ketten, két jómodoru, szép jövőjű fiatalember. Nem versenyeztek a bókok tálalásában, s ha véletlenül egyikük elmaradt, valamilyen hivatalos ügye miatt, a másik nem iparkodott a helyzetet saját javára s a barátja rovására kiaknázni. Bálban is a véletlenre bízták a sorrendet, s előre megosztoztak a francia négyesen, melyből abban az időben kettő volt fölvéve az elmaradhatatlan táncrendbe. Az első éjfél előttre, a második pedig éjfél utánra. És hogy se a közvélemény, se a család ne fűzhessen elképzeléseket a szerelmesek négyesének nevezett második négyeshez, ha az egyik táncmulatságon Istváné volt az, a következő mulatságon már törvényszerűen Sándornak jutott. Tronka is megtartotta az arany középutat a két szív között. Ida úgy magányos óráin, vagy egy boldog bál után, összegező merengésében, feladta magának a titkos kérdést, hogy ugyan melyikhez áll közelebb, nem tudott határozott feleletet adni. Mind a két férfinak megvolt a maga előnye. Mind a két férfi érdemesnek látszott arra, hogy rábízza életét. Az ügyvéd harciasabb volt ugyan, könnyen felpattant, szeretett hosszan szónokolni és sohasem volt hajlandó feladni álláspontját, de kiérzett belőle a meleg szív, s erélyessége mellett volt benne hajlítható lelki tartalék. Az orvos komolyabb, merevebb, megfontoltabb, kevesebb beszédű volt, mint a barátja. Hamar népszerű lett a városban, kiderült róla, hogy tudománya magasan az átlag fölött van. Sok betege volt, sokat keltegették éjszaka is, ezért sokszor látszott fáradtnak és szórakozottnak. Főleg az utóbbi időben. A szülők már nem voltak egy véleményen. Az apa határozottan ügyvédpárti volt, az anya határrozottan orvospárti. Az apának tetszett a világfi megjelenésű jogász, az anya inkább a nyugodt, szobatudós orvos mellé állt. Iluska tizennyolc éves volt, amikor a fiatalemberekkel megismerkedett, s lassan kint elérte a huszadik évét. Két év óta voltak udvarlói az ifjak, J. még mindig nem látta tisztán szándékaikat. Iluska nem volt türelmetlen, tudta, hogy előbb-utóbb döntésre kell kerülnie a dolognak, a szülők azonban már nem rendelkeztek ekkora türelemmel. A szülök mindig kiváncsiabbak a gyerekük jövőjére, mint az maga. — Iluska — emelte fel szavát egy ebéd után az apa — ki kell végre ugratni a nyulat a bokorból. Vagy vagy. Vagy az egyik, vagy a másik. Széna, vagy szalma. Remélem, nem azt tekinted életed céljának, hogy két fiatalember barátságát örökre egyensúlyban tartsd. A Castor és Pollux cégnek végre valahára meg kell szűnnie. Vagy Caster, vagy Pollux. Én Castorra szavazok. —• Én Polluxra — nevetett az anya. — Én Castor és Polluxra — kacagott fel Ilonka, de látszott rajta, hogy csak tréfál, s tréfával akarja elütni a dolgot. Mert már vett valamit észre. Észrevette, hogy a fiatalemberek is kezdik már megszüntetni az összetartozás érzését, mikor átlépik a küszöbüket. Eddig mindegyik mind a kettőjüknek udvarolt, most már mindegyik a saját részére kezdett udvarolni. Ő egyformán kedves volt mind a kettőhöz, egyiket sem akarta megsérteni, egyforma gyöngédséget mutatott mind a kettő iránt. Pedig szíve mélyén már érezni kezdte, hogy az anyjával tart, s lélekben közelebb áll az orvoshoz, mint az ügyvédhez. A két udvarló között néma harc indult meg, be nem vallott versenyfutás a győzelem pálmájáért. Eleinte elfelejtettek egymásnak szólni, mikor Tluskához mentek, később azt az időt ragadták meg a látogatásra, amikor a másikról tudták, hogy el van foglalva. Még egyikük sem mert kérőként fellépni a másik háta mögött, de már mind a kettő törte a fejét, hogy valamiképpen dűlőre juttassa szívügyét. Mert az érzelem most már vitán felüli szívüggyé változott mind a két fiatalember belsejében, a baráti érzés rovására. A kerületben követválasztásra készülődtek. A régi képviselő mandátuma lejárt, új választás izgalmai hullámozhatták a kedélyeket. — Van egy eszmém — mondta egy délután az orvos Iluskának. — Beszélje rá Pistát, hogy lépjen fel képviselőnek. Iluska tágra meresztette két ragyogó szemét. Nem értette a dolgot. Hogyan, az orvos még emelvényt akar tenni a vetélytársa lába alá, hogy magasabban álljon, s verhetetlenebb legyen? Talán úgy akarja magának a visszavonulást biztosítani? Valami a szívébe nyilatt, nyelt egyet, de nem tett észrevételt. — Jó, rá fogom beszélni — mondta keményen. Az ügyvédnek nem kellett sok szó, hogy elhatározza magát. Nagyon tetszett neki a gondollat, el volt ragadtatva, hogy Iluska őt érdemesnek tartja a honatyai méltóságra. Már képviselőnek érezte magát, szónoki pózt vett fel, s hosszú beszédben vázolta jövő terveit és a maga elé tűzött feladatokat. Azután elszaladt, hogy felkeresse az embereket, akikkel jelöltetését akarta keresztülvitetni. Egy hét múlva már plakátok hirdették a nevét, s nem volt ház, amelyben ne róla beszéltek volna a kerületben. De megmozdult az ellenpárt is. Kortesnótákat gyártottak, nyomattak és énekeltettek ellene. Ezek a nóták leszedték róla a keresztvizet, felkutatták múltját. Az új közlekedési rend bevezetésének története Vasárnap hajnalban 3 órakor Nagy-Budapest és környékén is megkezdődött a jobboldali közlekedés A belügyminiszter júniusban rendelte el a jobboldali közlekedés bevezetését az ország egész területére. A baloldali hajtási szabályok Európában, hazánkon kívül akkor még Svédországban, Angliában és Ausztria egyes tartományaiban, Ázsiában pedig Kínában voltak csak érvényben. Miután Ausztriát Németországhoz csatolták, előbb a különböző tartományokban, majd félévvel később Bécsben is bevezették a jobbrahajtást. A jobboldali hajtás bevezetésének előzményei A Pesti Hírlap annak idején többször rámutatott arra, a nemzetközi autós idegenforgalom szükségessé teszi, hogy Magyarország közlekedése is alkalmazkodjék a világ túlnyomó részébben már jól bevált jobboldali hajtási szabályokhoz. Ezt az álláspontunkat igazolták azok a kisebbnagyobb balesetek is, amelyek hazánkban a hozzánk külföldről érkező autósokat érték. A legjobb vezetőkkel, a legnagyobb óvatosság mellett is előfordult, hogy a meglehetősen keskeny magyar utakon hirtelen szembetalálkoztak egy ellenkező irányban közeledő járművel, a külföldi vezető a kormányt a magyar hajtási szabályokkal ellenétes irányba rántotta és megtörtént az összeütközés. A motorosegyesületek, idegenforgalmi tényezők és a szakemberek is napirenden tartották ezt a kérdést. Számos ankéten vitatták meg a bal-, illetőleg a jobboldali közlekedés kérdését. Amikor 1930—32-ben a Magyar Touring Club London—Istanbul közti transzkontinentális útnak Magyarországon való keresztülvezetése mellett foglalt állást, a cseh, jugoszláv és a román kiküldöttek hazánk elkerülésére, mint legfőbb érvet a baloldali közlekedést említették. Akkor a magyar küldöttség a kormány felhatalmazására ígéretet tett, hogy amint a viszonyok megengedik, Magyarországon is bevezetik a jobboldali közlekedést. Siettette a kérdés megoldását a visszatért területek forgalmi rendszere is. úgy a Felvidéken, mint Kárpátalján, valamint Erdélyben és Bácskában már 20—22 éve jobboldalon közlekedtek a járművek. A városok utcai forgalma és a jelzőberendezések a jobboldali közlekedésre voltak beállítva. Ezeken a részeken tehát nem okozott nehézséget a forgalom átállítása. Idejében elkészültek a szükséges munkálatok Dr. Algyőy Pál közlekedési államtitkár dolgozta ki azokat aterveket és költségvetéseket, amelyek a jobboldali hajtás keresztülvitelének megoldásához szükségesek voltak Az előzetes költségvetés szerint a jobboldali közlekedéssel kapcsolatos nélkülözhetetlen munkálatok mintegy 3,10 millió pengőbe kerültek. A minisztertanács az illetékes tényezőkkel folytatott tárgyalások Után hozzájárult a jobboldali hajtás bevezetéséhez és júniusban megjelent az erre vonatkozó belügyminiszteri rendelet. Tekintettel azonban azokra a nagyarányú munkálatokra, amelyek a fővárosban az átállításelőtt szükségesek voltak, a kormány Nagy- Budapestet és környékét kiemelte a rendelkezés hatálya alól. Július 6-án lépett életbe vidéken az új közlekedési szabályrendelet. A balról jobbra való irányváltozás minden zökkenő nélkül sikerült, bár akadtak szakemberek, akik aggályoskodtak, hogy az irányváltozás helyein, az úgynevezett metszőpontokon zavarok lesznek. A gyakorlat azonban megcáfolta ezeket a jóslatokat. A vidéken négy hónap óta érvényben levő új közlekedési rend hiba és zavar nélkül bonyolódik, le. A fővárosban a belügyminiszteri rendelet megjelenése után azonnal megkezdődtek a szükséges átalakítások.A rendőrség, a Beszkárt és a közlekedési hatóságok teljes erővel, éjjel és nappal folytatták az átépítés munkáját. A szovjet elleni háború, a nyersanyagnehézségek és a munkáshiány ellenére az összes intézmények időre elkészültek azzal a nagyarányú feladattal, amely egyike volt az utóbbi évek legnagyobb közmunkájának. Meg kell emlékeznünk a rendőrség közlekedési és a Beszkárt pályafenntartási osztályának tevékenységéről. Az előbbi Marnovich Marcell rendőrkapitány, az utóbbi Zlinszky István műszaki igazgató vezetésével készítette el mindazokat a jelző- és műszaki berendezéseket, amelyek a jobboldali forgalom zavarmentes lebonyolításához szükségesek. Vasárnap hajnalban 3 órakor . . . Vasárnap hajnalban 3 órakor a főváros közönsége az összes villamosjelző, irányító, be- és kifordulást, valamint az egyirányú forgalmat biztosító táblákat éppen úgy a helyén találja, mint a villamos és az autóbuszmegállók jelzéseit, valamint azokon a különböző járatok feltüntetését. A közönség biztonságáról a rendőrök és a villamos ellenőrök százai gondoskodnak!. Hatalmas munka volt Nagy-Budapest közlekedési hálózatát négy hónap alatt a korszerű követelmények szerint átépíteni. De sikerült! A magyar tudás, a magyar szervező erő nagy munkát végzett! Most már a közönségre hárul az a feladat, hogy az előírásokat pontosan betartsa, az úttesteken óvatosan és fegyelmezetten közlekedjék. Kelemen Lajos. A főváros üzenet® a nösanséghez A főváros közlekedési ügyosztálya a következő üzenetet küldi Budapest közönségének: „Vasárnap reggel Budapesten és környékén is megváltozott a hajtás iránya. Mától kezdve a járóművek, — tehát a villamosok és az autóbuszok is — az úttestnek a menetirány szerinti jobboldalán közlekednek, ezért a feles leszállás a kocsik jobboldalán tört. Pressi Hírlap 1941 MOV. S. vasi 3 r.ik.. Addig, amit a forgalom új rendjéhez teljesen hozzá nem idegződünk, igen óvatosan közlekedjünk és nézzünk körül, mielőtt a járdáról az úttestre lépünk! Tehát jól jegyezzük meg, mától kezdve jobbrahajtás! Óvatosan járjunk az utcán! Az óvatosság megvéd a balesetektől!“ Vasárnap, a jobboldali közlekedésre való áttéréssel együtt, az autóbuszforgalmat is korlátozza a Beszkárt. Vasárnaponként autóbuszközlekedés nem lesz Budapesten, kivéve a 22-es és a MTV-vonalakat, valamintaz éjszakai járatokat. November 10-étől, hétfőtől kezdve az autóbuszok üzemkezdettől, tehát reggel 7 órátók délelőtt 9 óráig és délután fél 2-től este fél 8 óráig közlekednek majd. A Beszkárt az üzemszünet alatt igyekszik a villamoskocsik számának szaporításával a forgalmat zavartalanul lebonyolítani. A Kormányzó Ur egészségi állapota A Magyar Távirati Iroda , jelenti. A Kormányzó egészségi állapotáról szombaton este a következő orvosi jelentést adták ki: „A Kormányzó Ur előméltósága állapotában változás nem állott be. Az ágyat egyelőre nem hagyhatja el. Szöllösy közkórházi főorvos, egészségügyi főtanácsos." Nagyarányú antipssista kiállítás lesz Budapesten Féláru jeggyel utazhatnak a kiállítás vidéki látogatói A bolsevista pusztítás ellen Magyarország lépett fel elsőnek, amikor 1910-ben a maga határain belül gátat vetett a vörös veszedelem terjedésének. Most, amikor egész Európa áll diadalmas katonai küzdelemben a bolsevizmussal szemben, a magyarság sem maradhatott tétlen. A magyar honvédség hősi harcával egyidőben megmozdult a társadalom is. A MOVE országos elnöksége, Szeder János orsz. képviselő kezdeményezésére nagyarányú akciót indított a kommunizmus ellen. A harc első állomásaképpen a MOVE december 4—20. között Antibolsevista Kiállítást rendez azesti Vigadóban. A kiállítás érdekes és a közönség előtt eddig ismeretlen tartalommal, több európai nemzet összegyűjtött anyagának szerepeltetésével nyílik meg. A szovjet Európa-ellenes támadásainak bizonyítéka: az 1919. évi bolseviki forradalom, a német, olasz, francia, spanyol, bolgár, finn bolsevizmus rémségei sorakoznak egymás mellé a kiállításon, hogy szilárd bolsevistaellenes szellemiségben kovácsolják eggyé magyar lelkeket és napnál fényesebben bizonyítsák a kommunizmus testet-lelket romboló rémuralmát. Isten, Haza és a Család nevében indult el útjára ez a mozgalom, hogy felvilágosítsa, egy táborba gyűjtse az eddig talán kétkedő, megalkuvó és felejtő magyarokat. A kiállítás tartama alatt, a vidéki közönség látogatásának megkönnyítésére a MÁV december 1—15-e között érvényes, féláru utazási kedvezményt engedélyezett. A kiállítás szervezése a legnagyobb körültekintéssel hónapok óta csendben folyik, s így Magyarország közönsége bizonyára külföldön is jórészt ismeretlen anyagot tekinthet meg Budapesten.