Pesti Hírlap, 1941. december (63. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-19 / 289. szám

A közalkalmazotak iletményrendezését el­fogadta a 42-es bizottság A MTI jelenti: A 42-es országos bizottság Ivády Béla és Schandl Károly elnöklésé­vel, Ronkay Ferenc előadásában pénteken délelőtt tárgyalta a köz­­szolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak illetményeiről, továbbá a nyugdíjasok, özvegyek és árvák ellátási díjairól szóló 8500/1941. M. E. számú kormány­rendeletet. A kormány részéről Re­­ményi-Schneller Lajos pénzügymi­niszter, Szász Lajos, Dorner Aurél és Csizik Béla államtitkárok vettek részt az ülésen. Az országos bizottság Lukács Béla, Demkó Mihály, Maróthy Ká­roly, Jurcsek Béla, Pajor Miklós, vitéz Imrédy Béla, Matolcsy Mátyás, Rassay Károly, Csizmadia András és gróf Somssich László hozzászó­lása, valamint Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter felvilágosí­tása után a rendeletet elfogadta. Az ülés további során vita nél­kül elfogadta az országos bizottság az arányban teljesítendő fizetésekről és a külfölddel szemben fennálló egyes tartozások pengőértékben való befizetéséről szóló rendeleteket, to­vábbá az iparfejlesztési törvény egyes rendelkezései hatályának meg­hosszabbításáról szóló rendeletet, végül az országos bizottság jelenté­sét az 1941. év második felében ki­fejtett­ működéséről. Ítélet egy lisztpanama bű­nperében és más árdrágítású ügyek Az ügyészség egy Pestszenterzsé­­beten leleplezett nagyarányú liszt­­panama ügyében vádat emelt Kom­­lós Kohn Zsigmond termény- és lisztkereskedő, Hencz Dezső köz­­gazdasági újságíró és özv. Halász Izséné Fleissig Gizella sütőüzem­­tulajdonosnő ellen. A vád szerint mindhárman árdrágító visszaélés bűntettét követték el, mert Mátyás­földön, Gödöllőn és Pestszenterzsé­­beten a nullás- és egységesliszt ki­lójáért a hatóság által megállapított áron felül 5—10 fillér felárat köve­teltek és fogadtak el. Hencz Dezső ezenkívül arra vállalkozott, hogy Bölcskevy Lászlónál, Pest vármegye közellátási előadójánál kedvezően elintézi Halász Izsóné 380 zsák zá­rolt lisztjének feloldását. Hencz Dezső ezt valóban elintézte, sőt ju­talék ellenében 600 zsák nullás lisz­tet is kiutaltatott. A pestvidéki tör­vényszék Rüdiger-tanácsa Hencz De­­zsőt nyolchónapi börtönre, 100 pen­gő pénzbüntetésre, 100 pengő va­gyoni elégtételre. Komlós Kohn Zsigmondot egyhónapi és 16 napi fogházra és 100 pengő pénzbünte­tésre ítélte,­ Halász Izsónál felmen­tette. Az ítélet megokolása Hencz Dezső szerepét illetéktelen betolako­dásnak minősítette abba a folya­matba, amelynek célja a közszük­ségleti cikknek a termelőtől a vevő­höz való juttatása. Az a körülmény, hogy jutalékot követelt, alkalmas volt arra, hogy a közszükség­leti cikk árát drágítsa. Az ítélet nem jogerős. A Kúria Szolnok-tanácsa Dudás István törökszentmiklósi vegyeske­reskedő petróleumdrágítási bűn­ügyében az uzsorabíróság 50 pen­gőre szóló büntetését hathónapi börtönre emelte fel. Kovács András piaci árus és Rácz Jánosné vörös­­hagymadrágítási bűnügyében az uzsorabiróság fejenként hat hónapra szóló büntetését fejenként 100 pengő pénzbüntetésre mérsékelte. Pap Jó­zsef tiszafüredi vegyeskereskedő bú­­zakenyérdrágítási bűnügyében az uzsorabiróság által kiszabott hathó­napi börtönbüntetést jogerőre emelte. A tábla Tokay-tanácsa foglalko­zott a belvárosi Kárpátia-étterem tulajdonosainak, Károlyi Lászlónak és Tauszig Ferencnek árdrágítási bűnügyével. Vádlottak ez év októ­berében arra a hírre, hogy az ár­kormánybiztos a vendéglői árak felemelését engedélyezte, étlapjuk egyes árait nyomban felemelték. Az önkényes áremelés nyomán az uzsorabíróság mindkét vádlottat hat­­hathónapi börtönre ítélte. A tábla az ítéletet azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a vádlottakat fejenként 400 pengő pénzbüntetésre is ítélte. Dr. Math Ferenc egyesbíró a to­­jásdrágító Hegyi Lajosné bűnügyé­ben, minthogy az asszony azzal vé­dekezett, hogy a drágítás idején nem is volt az üzletben, mert min­dent a férje intézett, nyomban vád­lottként vonta­ felelősségre a csupán tanúként beidézett Hegyi Lajost. A bizonyítás lefolytatása után Hegyi Lajost hathónapi börtönre ítélte, az asszonyt felmentette. Koczka István kereskedőt vöröshagymadrágításért 400 pengő pénzbüntetéssel sújtotta. A háborús Berlin éllel . • • . .A Pesti Hírlap tudósítójától — Berlin, december. A háború uni­formizálta a világot. Berlin azonnal beletalálta magát a hadviselő ország kivételes helyzetébe, amit a néme­tek világszerte ismert gyorsaságával és szervezőtehetségével lehet meg­magyarázni. A háború harmadik fe­lén Berlin ugyanazon elvek alapján él, mint a háború első napján, ugyanazon rendelkezések irányítják mindennapi életét, amelyeket jóval a háború előtt dolgoztak ki a hozzá­értő szakemberek. Kevés gépkocsi Az utca képén elsősorban a jár­művek megritkulása tűnik fel Ber­linben. Az autóbuszforgalom majd­nem teljesen leállt, csak az előváro­sok felé indítanak társas gépkocsi­kat, olyan vidékre, ahol villamos nem jár. A Kurfürstendammon egy­­általátlan nem jár autóbusz. Ehhez persze nehéz volt hozzászokni, hi­szen a háború előtt kétpercenként jártas­ a hatalmas, emeletes sárga alkotmányok a forgalmasabb útvo­nalakon. Régi berliniek még emlé­keznek az úgynevezett expressz­­autóbuszra, amelyet kizárólag a tőzsde látogatói számára indítottak el Künn Grünewaldban. Végig jött a Kurfürstendammon, végállomása a Burgstrassen volt, a tőzsdénél. Az autóbuszon ott lógtak a reggeli napi­lapok, hogy az izgatott tőzsdeügynö­kök jóelőre ismerjék a késő éjszakai magánforgalom és a külföldi tőzs­dék árfolyamait. Ez az expressz­­autóbusz csak négy-öt helyen állt meg. Ötven pfennigbe került a jegy, utasai, a vezetőt és a kalauzt is bele­értve, a berlini értéktőzsde szak­értői voltak. Ma már nincs kiállha­­tatlan benzinszag a berlini utcákon, nincs többé lárma éjszaka, idegesítő fékmuzsika hajnalban, viszont a vil­lamosok tömve vannak, a kalauzok, a kalauznők a legjobb akarattal sem tudják beszedni a viteldíjakat, az utas tisztességére bízzák a fizetést. A megállóknál ott tolonganak azok is, akik befejezve utazásukat, pén­zükkel ostromolják a kalauzt, de azok is, akik­ szeretnének felszállni a tömött villamoskocsikra. Az utób­bi napokban megritkították a villa­mosközlekedést, néha negyedórát kell várni, míg kocsit kapunk, de zokszó nélkül várakozik a tömeg, mert valószínű, hogy Londonban is, Párisban is, Brüsszelben is Ugyan­úgy várakozik ezer és ezer ember. Berlin legjobb közlekedési eszköze A földalatti villamos mintaszerű gyorsasága és a hálózat gazdagsága valóban a legnagyobb áldás most a berliniek számára. Húsz perc alatt röpíti be a legkülső külvárosból a földalatti. A tolongás persze itt sem mindennapi, de gondoljunk csak a newyorki földalattira, ahol a tolon­gásban leszakítják az utas ruháját. Ott még békeidőben is kockázatos a földalatti közlekedés, Berlinben pe­dig a háborús földalatti is megállja helyét a világversenyben. A gépe­sített bérkocsi-közlekedés csaknem teljesen megszűnt Berlinben. Csak a legsürgősebb esetekben szabad autó­taxit igénybe venni, motorkerékpá­ros rendőrjáratok meg-megállítják a gyanútlanul robogó autókat és ki­kérdezik a sofőrt és a vendéget. A háború előtt éjjel-nappal járhatott a taxi, két soffőrje egy­mást váltotta. Röviddel a háború kitörése előtt havonta háromszáz liter benzint kaptak a sofőrök ko­csinként, ma pedig, többszöri csök­kentéssel, nyolcvan liter jár egy hó­napra. Ennek nem benzinhiány az oka, hanem egyszerűen rászorítják a kényelmesebb polgárt arra, hogy a villamost használja. Akinek feltétle­nül szüksége van autótaxira, eleget találhat az utcán, s ha éjszaka pél­dául egy orvosnak kell kocsi, fel kell hívnia a legközelebbi rendőr­őrszobát, ahonnan azonnal elindít­ják az ügyeletes géperejű bérkocsit Aki azonban színházba vagy mulató­helyre megy, menjen gyalog, villa­moson, de ne taxin. Üresebb lett Berlin, csendesebb. Az utcákról eltűntek a közlekedési rendőrök, csak a legforgalmasabb utcakereszteződéseknél áll a fehér­­kesztyűs ellenőr. Eloltották a köz­lekedési lámpákat, amelyek automa­tikusan szabályozták­­Berlin közfor­galmát. Csak villamosok robognak az utcákon, katonai autók és néhány engedélyezett magánautó. A magán­autók számát és engedélyét havon­ként ellenőrzik. Az ablaküvegre rá kell írni, hogy melyik cég részére járatják a kocsit, ha pedig magán­­személy kapott engedélyt a kocsi üzembentartására, a számtáblán ott piroslik egy apró V-betű. A gumi kímélése céljából korlátozzák a ko­csik sebességét, tiltják a hirtelen fékezést és szemmel tartják a cégek részére engedélyezett kocsik hasz­nálatát. Nincs feleslegesen ,,vaksötét** A villamosok ablaktábláit kékre festették, lámpáit, fényszóróit le­­tompították, menetidejét meghosz­­szabbították,­ hogy lehetőleg kényel­mesen haladhassanak. A magánutak fényszóróira „sapkát“ húztak, té­vedés azt hinni, hogy a villamosok és az autók azért koromsötéten köz­lekednek. Az elsötétített fényszó­rók néhány száz méterre előre vilá­gítanak a sötét utcákon, a villamo­sok számtábláját száz méterről pon­tosan el lehet olvasni. Mindenki tudja, hogy légiriadó esetén úgy is munkahelyére igyekvő polgárr­a eltűnnek az autók az utcáról, a vil­lamosok kiürülnek, leoltják a lám­pákat, fényszórókat, de amíg a ve­szély el nem érkezik, senki nem kényszeríti a kocsivezetőket arra, hogy koromsötét járművekkel ve­szélyeztessék a járókelők életét. A járda szélét hetenként újrame­­szelik, hogy a sötétben felismerhető legyen, a lámpaoszlopokat, a kiugró kirakatokat és a hirdetőoszlopokat is megjelölik a nyilvános helyiségek bejáratait - neonfénnyel, sötétkék lámpákkal világítják meg, sőt a mo­zik bejáratánál neonfénnyben úszó plakátok és kirakatok fogadják a közönséget A több mint kéteszten­­dős háború praktikussá tette a ber­linieket, a hatóságok pontosan any­­nyit kivonnak meg a közönségtől, amennyire feltétlenül szükség van. Ha megszólal a sziréna... Ha megszólal a légi veszélyt jelző sziréna, koromsötétség borul a kér­­lázakra. Az egész ház lemegy az óvóhelyre. A legnagyobb ritkaság, ha valakit kihágás miatt elitélnek, a berliniek pontosan követik az okos és célszerű előírásokat, mert belátják azok helyességét és szük­ségességét. A földalatti villamos a riadó pil­lanatában csak a legközelebbi állo­másig halad, az utasoknak itt ki kell szállniuk. Vagy lent maradnak az alagútban, ahol kényelmes fapa­dokon várhatják be a riadó végét, vagy, ha az állomáshoz közel lak­nak, gyorsan hazaszaladhatnak. Nyoma sincs ilyenkor az idegesség­nek, vagy nyugtalanságnak. Min­denki pontosan tudja szerepét és feladatát. A földfeletti villamosok is csak a legközelebbi állomásig men­nek, itt gyorsan kiszállítják az uta­sokat, akik vagy a legközelebbi óvó­helyen találnak menedéket, vagy hazasietnek. Az amúgy is jelenték­telen autóforgalom teljesen leáll és Berlin lakossága tökéletes bizton­ságban várhatja ki a riadó végét Legutóbb az egyik varietészínházban a művészek a pompás óvóhelyen folytatták a műsort A riadó végén a közönség alig akart felmenni. Berlin közlekedését a légvédelmi intézkedések alig zavarják. Egy má­sodperccel a riadó befejezése után megindul a villamos, a földalatti és százezres tömegeket röpít hazafelé a kényszerű pihenő után. A berli­niek ma már tökéletesen megszok­ták az elsötétített fővárost, sötétben is ismerik a járást, kevesebb a bal­eset, mint más nagyvárosban, az elsötétítés és a közlekedés korláto­zása semmiben nem változtatta meg életmódjukat Ma is pontosan annyit járnak színházba, moziba, mint az­előtt, ugyanott isszák meg sörüket, mint azelőtt A szurokfekete Berlin egyébként rendben tartja fényreklámjait, tisz­togatja utcai kandelábereit, hogy ha eljön az ideje, ismét fényárban tö­rődhessen Európa egyik legfénye­sebb fővárosa, Gellért Andor. ^ -6.52AKJ Aki könnyen kifárad... ... könnyen visszanyerheti tetterejét. Ha száját ODOL-la­ alaposan öblögeti, nyomban teljes­ mértékben megszűnik a fáradtság. Az orvos ODOL szájvizet ajánl a fogbetegségek és a meglátás megelőzésére. Az ODOL nem csu­pán a rossz szájszagot szünteti meg, hanem elpusztítja a bomlasztó bcírtériuffipkot is. Üde leheletet biztosít . Mit tett eddig a magyar kormány a visszacsatolt erdélyi részek kultúrájáért? Több cikkünkben megemlékeztünk Erdély régi, nagyszerű kultúrájáról és a magyar egyetemes kultúráért tett megbecsülhetetlen szolgálatai­ról Erdély kulturális intézményei már csak ezért is minden támoga­tást megérdemelnek. Tudjuk, hogy Erdély közművelődését Trianon után milyen csapások sújtották és hogyan szűntek meg máról holnapra Erdély régi, kitűnő iskolái. Az erdélyi ma­gyarság hősiessége s nyelvéhez való ragaszkodása kellett ahhoz,­­ hogy­­megmaradjon az a néhány iskola, amelyet az idegen uralom megha­gyott A magy­ar kultuszkormány legfőbb törekvése az volt, hogy a magy­ar kultúrintézményeket visszaemeljék arra a színvonalra, ahol azok az összeomlás előtt állottak és vissza­adja a visszakapcsolt erdélyi terüle­teknek azokat az iskoláit, amelyeket az idegen uralom célzatosan meg­semmisített vagy visszafejlesztett. Visszaállították azonnal a Ferenc József tudományegyetemet, öt tan­szakkal és nyolcvanhárom tanszék­kel és már­ a múlt tanévben munká­ba állott 46 gimnázium, 16 tanító­képző intézet, 16 szakiskola, 43 pol­gári iskola, 2702 népiskola. A magyar kormány nagy összege­ket fordított az iskolák támogatá­sára. A­ hitfelekezeti középiskolák és szakiskolák 2.500.000 pengőt kap­tak, a népiskolákra pedig közel 6.000.000 pengőt fordítottak. A köz­­oktatásügyi minisztérium áldozatot nem kímélve látta el az iskolákat tanítókkal és szerelte fel őket szem­léltető eszközökkel, térképekkel, könyvtárakkal. Erdélyért nagy társadalmi gyűj­tés indult meg abból a célból, hogy a rászorulókat ingyen tankönyvek­kel lássák el. Ez az akció 150.000 pengőt eredményezett. A mostoha viszonyok között élő­­tanítókat rend­kívüli segélyben részesítették. Kü­lönös gondja volt a kultuszminisz­ternek arra is, hogy a nemzetiségi környezetben levő magyar gyerme­kek megfelelő magyar oktatásban részesüljenek. Ugyanakkor megindí­totta a visszakapcsolt erdélyi vár­megyékben a Magyarországon olyan kitűnően bevált iskolán kívüli nép­művelést Ebből a célból megszer­vezte az Erdélyi Népművelési Bi­zottságot, amelynek az a feladata, hogy a különböző irányú népműve­lési tevékenységet egységes program keretében foglalja össze. A nép a román uralom alatt, amely a nép-, oktatást teljesen elhanyagolta, tel­jesen elmaradt és az írni és olvasni nem tudók száma megszaporodott. Ezért gondoskodni kellett arról, hogy az írni és olvasni nem tudó magyar­ság a hiányokat pótolja s hiányos ismereteit kimélyítse. Ezért nagy előadássorozat indult meg a vissza­csatolt Erdélyben. A népet igyekez­nek megtanítani nemcsak az írásra és olvasásra, hanem ez földrajz, a történelem és a jog alapismereteire is. A hogy az erdélyi magyarság köny­­nyebben megtalálja a boldogulás út­ját, tervszerűen terjesztik az egész­ségügyi, állattenyésztési, mezőgaz­dasági és egy­éb szakismereteket. A magy­ar nemzet sohasem volt el­­­nyomó. Nemzetiségeink évszázado­kon keresztül megőr­izték nemzeti nyelvüket és nemzeti kultúrájukat. A magyar kormány következetes maradt az 1868-iki Deák-féle nem­zetiségi törvény szelleméhez. A kul­túra áldásaiból a magyar kultusz­kormány nem zárja ki Erdély idegen nyelvű lakóit, akikkel a magyarság évszázadok óta együtt él. A kor­mány három állami gimnáziumban, egy polgári iskolában, egy tanító­képzőben és 1340 népiskolában biz­tosítja a román nyelvű tanulóifjú­ságnak saját anyanyelvén való ok­tatását. Ez az intézkedés azt a ma­gasabb célt szolgálja, hogy­­Erdély minden idegen nyelvű lakója össze­forrjon a magasabb szintézist je­lentő szentistváni birodalom lelki egységében.­­ Az Erdélyben végzett kulturális munkálatok már eddig is jelenté­keny összegeket emésztettek fel. A kolozsvári Nemzeti Színház rend­­behozatala, a kolozsvári Tudomány­­egyetem felszerelése, a klinikák kor­­színvonalra való emelése, stb. 3.078.000 pengőbe kerültek A fo­lyamatban levő és előkészítés alatt álló munkákra 3.545.000 pengőt vet­tek tervbe. Ezek az összegek azt mutatják, hogy a magy­ar kormány­­ a visszakapcsolt erdélyi vármegyék­be már eddig is milliókat áldozott, a nyereménykölcsön tehát teljesen indokolt. Eden Moszkvában , Lisszabon, dec. 19. (NST) Eden angol külügyminiszter — hír Sze­rint­ — jelenleg Moszkvában tartóz­kodik, illetve röviddel ezelőtt még a szovjet fővárosban volt. A jelen­tések szerint Eden Moszkvában a Szovjet­ Unió távolkeleti szerepéről akar tájékozódni.

Next