Pesti Hírlap, 1942. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-01 / 1. szám

1942 JAN.­­ Kifizetési ára 1 hónap­­ra a P 50 fillér. .Két hó­napra 9 P. Negyedévre a P 30 fillér. Félévre 14 F 80 fillér. Egy évre pF0 fillér. Egyed­elm ára hétköznap 10 fillér, vasárnap 16 fillér (a pályaudvarokon is) CSÜTÖRTÖK LXIV. évfolyam, I. (20.621) szám. Kiadja a Pesti Hírlap r.-t. Előál­lítja a Légrády Testvé­­rek r.-t. nyomdája. Szer­­kesztőség és főkiadók! Budapest, V., Vilmos c*.­­Ut 78. T. 112—295 és Er­­zsébet-körút 1. T. 225-686 ■MMMUtil MMNHHi Egy év Az év, melynek lapjait lezár­juk,­ következményeiben átte­kinthetetlen horderejű helyzete­ket teremtett. Úgy hisszük, nagyon sok idő fog eltelni, míg a törté­netíró teljes pártatlansággal meg tudja állapítani az okokat, me­lyek az elmúlt esztendőben az új világháború kirobbanásához ve­zettek. Az érdekeknek, a történel­mi feszültségeknek, a világot át­fogó gazdasági, faji és hatalmi összefüggéseknek olyan áttekint­hetetlen szövevénye az, amit ma világháborúnak nevezünk, hogy nincs ember — hasztalan vizsgál­ja az eseményeket a katona, a politikus, a történelemtudós, vagy a gazdaságkutató szakember szemszögéből — aki pontos vá­laszt tudna ma adni a világra szakadt szerencsétlenség közvet­len és közvetett indítóokairól. A háború­ új megnyilatkozási mére­teiben az emberiség egyetemét érinti. Bizonyos, hogy a világ két részre szakadt: egyik oldalon azok­­a népek verekednek életjo­gaikért, melyeket földrajzi hely­zetük vagy történelmi múltjuk megfosztott a világ javainak bir­toklási lehetőségeitől; másik ol­dalon küzdenek az angolszász vi­lág és a mögötte felsorakozott hatalmak. Téves és idő előtti len­ne az a meghatározás is, mely ezt a háborút a „kapitalista“ és a „proletár“ népek mérkőzésének akarja minősíteni. Kétségtelenül megtalálhatjuk ennek a mérkő­zésnek elemeit is az új világhábo­rúban, de az angolszász hatalmak és­ szövetségeseik toldatlán ott lát­juk Kínát és Szovjet-Oroszországot melyek egyrészt gazdasági hely­zetük, valamint politikai állam­berendezésük szerint elsőrendűen „proletár-birodalmaknak“ tekint­hetők, másrészt a tengelyhatal­mak a korszerű, szociális szelle­mű kapitalizmus hívei. Ezt a vi­lágháborút tehát nagyon nehéz etikettezni. Ha azt mondjuk, hogy a „nyersanyagok“ háborúja, nem állapítjuk meg az igazságot, mert az ideológiai feszültség legalább olyan jelentős komponense e mérkőzésnek, mint a gazdasági előnyökért folytatott küzdelem. Eszmék és érdekek, fanatikus meggyőződések és nyers életigé­­nyek, a fennálló rend tehetetlen­ségi törvényének következményei és forradalmi erők küzdenek egy­mással az új háborúban, mely most már minden földrészen, minden tengeren, minden légi térben kiterjed, s a földkerekség minden teremtett lelkének sorsát befolyásolja. A kortárs nem tud­ja többé kitapintani az emberi­ségre szakadt ily mérvű szeren­csétlenség igazi okait, s felelőtlen és hiú vállalkozás lenne akár csak a legközelebbi jövőre is jóslások­ba bocsátkozni. Az elmúlt eszten­dőben a fennálló helyzetből szár­mazó tragikus következetesség­gel új világháború szerencsétlen­sége sújtotta az emberi világot: ez minden, amit a búcsúzó év utolsó napján, a jóslás és követ­keztetés minden lehetősége nél­kül megállapíthatunk. Az esztendő történetének kró­nikása természetesen a német­­szovjetorosz háború kirobbaná­sában keresi majd az év tragikus eseményeinek igazi magvát. A nyugati győzelem után a győztes és hatalmas Német Birodalom Vezére ez év nyarán — az ango­lok által nyugtalanított Délkelet- Európa és a Balkán veszélyes arc­vonalainak rövid és diadalmas hadjáratban bekövetkezett • fel­­göngy­ölése után — elérkezettnek látta a történelmi pillanatot, mi­kor katonai erejének, szárazföldi Az új esztendő küszöbén a nem­zetközi diplomácia is igyekszik megszerkeszteni az elmúlt eszten­dő mérlegét és kedvező szinben feltüntetni az elkövetkező eszten­dőre szóló előirányzatot. Az ó és új esztendő határmesgyéjén a­ problémák egész sorozata foglal­koztatja a szembenálló nagyha­talmi csoportok diplomáciai veze­tőit és a világsajtót. Ezek között az egész Európát legközelebbről érintő esemény Sztálin és Eden moszkvai találkozója volt Illetékes német helyről közlik. Még mielőtt Sztálin és Eden meg­kezdte volna tárgyalásait, isme­retessé vált, hogy az összejöve­telen szóba kerül Európa újjá­­rendezésének kérdése is. A meg­beszélések — mint az azokról ki­adott hivatalos közleményből és az angol sajtó hangjából kitűnik — olyan eredményre vezettek, amely furcsa, de megfelel Anglia­­ eddigi magatartásának. Semmi kétség sem lehet az iránt — mond­ják illetékes német helyen —, hogy Eden megszorult helyzeté­ben az ismételten kért fokozot­tabb mértékű véradó fejében ígé­retet tett bolseviki szövetségesé­nek; megígérte, hogy a háború befejeződése után az egész euró­pai szárazföldet kiszolgáltatja a bolsevizmusnak. Ezt a megdöb­bentő eredményt — mondja a né­met illetékes hely — még az an­gol lapok magyarázó közleménye­ sem igyekeznek elleplezni. A Times például az eszmék kölcsö­nösségéről szóló megjegyzései után világosan azt írja, hogy „a Szovjet­ Unió szociális és gazda­sági tevékenysége nagy szerepet kap a világ eljövendő újjárende­­zésében.“ Illetékes német helyen megjegyzik: az európai népek és Anglia volt európai barátai ebben a tényben újabb bizonyítékát lát­ják annak, hogy Anglia, ha va­laha is módjában lesz, minden további nélkül kész kiszolgáltatni az egész európai kulturvilágot a bolsevizmusnak. A Német Távirati Iroda diplo­máciai levelezője is behatóan fog­lalkozik Eden moszkvai megbe­széléseivel. Anglia — írja — pél­da nélkül álló módon vállalja, hadseregének csaknem teljes ha­talmával az Európa keleti hatá­rain felsorakozott ellenség, a bol­­sevizmus haderejének megsemmi­sítésére indulhat. A német-szov­­jetorosz háború, melynek arcvo­nalain felsorakozott a keresztény európai műveltség megmentésére az európai hatalmak több állama, így Magyarország is, hat hónap­ja tart. A háború hatodik hónap­jában Hitler vezér és kancellár személyesen vette át a német hadsereg főparancsnokságát, s minden jel arra mutat, hogy a téli háború állóharcai után tavasz­­szal új, megsemmisítő rohamra indulnak a német és szövetséges hogy jutalmul a Moszkvától re­mélt katonai megmentésért az egész európai földrészt kiszolgál­tassa a bolsevizmusnak. A diplo­máciai levelező megítélése szerint különösen sokatmondó a „Daily Telegraph“ egyik közleménye. Az angol lap követelésekről beszél, amelyeket a Szovjet­ Unió „Kö­zép- és Nyugat-Európa belső vi­szonyai tekintetében“ intézett szö­vetségeseihez és e téren „enged­ményeket“ kívánt. A Szovjet követelte és a MTI diplomáciai levelezője szerint meg is kapta a jogot, hogy beavatkoz­­hatik az európai országok belső viszonyaiba. Egy ismert brit hír­magyarázó e tényt abban szögezi le, hogy a szovjetoroszok szerepet követelnek Közép-Európében „Az angolszász világ tehát kész arra“ — írja a Német Távirati Iroda —, „hogy a bolsevizmussal ne csak paktáljon, hanem annak útját is egyengesse, előkészítse a pánbolsevizmust, amelyet a konc­ként odavetett Európával akar jóllakatni.“ Magyar-orszegt. "is a M­agyar­ Köz­vélemény, amely az első világhá­borúra következő összeomlás után saját testén tapasztalhatta a bol­­sevizmus „áldásait“, jól megtanul­ta, mit jelent az, ha Moszkvának Európában „szerepe van“. Az amerikai tárgyalások nyomában járó aggodalom a legmesszebbme­ , nőkig igazolja Magyarország ma­gatartását és bizonyítja, hogy a magyar politika úgy saját érde­kei, mint az európai érdekközös­ség szempontjából helyesen járt el, amikor felismerte kötelességét és nyomban csatlakozott a Szov­jet­ Unió elleni hadjárathoz. Ma­gyarország és a magyar nép is az elsők között eshetnek a szovjet­orosz európai hódítás áldozatává. Hogy ebben az esetben milyen sors várna valamennyiünkre, azt nem nehéz elképzelni, hiszen nem is kell a most felszabadított né­pek, például a finnek, vagy a balti államok sorsára gondolnunk, ha­nem elegendő, ha visszaemléke­zünk az 1919-es tapasztalatokra. Magyarországnak, Délkelet- Európának, az egész Balkánnak, de mindezen túlmenően egész földrészünknek, az európai kul­túrának, a nyugati civilizációnak egyetlen reménysége, hogy a szö­vetséges fegyverek, amiként ed­dig, úgy a jövőben is, távol tart­ják- és Ázsiába szorítják ezt a hadseregek a bolsevizmus had­ereje ellen, hogy örökre szám­űzzék ezt a veszélyt Európából. Az így bekövetkezett általános hadihelyzetnek az esztendő utol­só hónapjában új fordulatot és méreteket adott a japán-amerikai hadüzenet, melyet nyomon köve­tett a tengelyhatalmak és a hár­masszövetségi paktumhoz csatla­kozott államok hadüzenete az Egyesült Államok ellen. A hábo­rú, mely az esztendő elején még csak az európai kontinens és az­ ahhoz tartozó gyarmati területek népeit érintette, váratlanul kiter­jedt az egész világra. A japáni haderő rendkívüli energiával vég­huszadik századi tatárdúlással fe­nyegető ázsiai inváziót Annak a nagyszabású politikai offenzívának, amelyet az angol­szász hatalmak és szövetségeseik indítottak az év utolsó napjaiban a tengelyhatalmak ellen, egyik leghevesebb és a brit oldalon a legnagyobb reményeket keltő szakaszát Churchill amerikai szereplése jelenti. Az angol miniszterelnök Ottawában, a kanadai parlament­ben beszélt. A kanadai parlament történetében most fordult elő má­sodízben, hogy brit államférfi szónoklását hallgatják meg a kép­viselők. Az első világháború fo­lyamán 1917-ben lord Balfour, az akkori angol külügyminiszter, utazott Kanadába, hogy felszólal­jon a parlamentben és ismertesse a háborús helyzetet. Churchill miniszterelnök el­mondotta, hogy egy héten át ta­nácskozott Roosevelt elnökkel. Az új világot csak ezután kell felépí­teni — mondotta többek között —, de ennek még nincsenek meg az előfeltételei. A szövetségesek válságos helyzetben vannak és veszedelmes dolog volna azt leki­csinyelni. Megemlékezett a fran­cia szövetségesről is és szemére vetette a francia kormánynak, hogy az összeomlás után nem me­nekült el Észak-Afrikába, hanem sietve fegyverszünetet kötött a németekkel és így teljesen magá­ra hagyta Angliát. Anglia azon­ban — mondotta — ma már újra hatalmas szövetségesekkel rendel­kezik és napról-napra erősebbé válik. Ismertette a miniszterelnök a hadi helyzetet is és ezzel kap­csolatban kijelentette, hogy telve van bizakodással. — Az ellenség ereje azonban igen nagy — fejezte be beszédét Churchill — és ezt nem szabad kicsinybe vennünk. Nem enged­hetjük meg magunknak, hogy akárcsak egy pillanatra is ölbe te­gyük a kezeinket. Ebben a rette­netes háborúban mindenki számá­ra, férfiak és nők számára egy­aránt mindenkinek el kell játsza­nia a kijelölt szerepét. A háború jövője angol felfogása szerint szintén Churchill kanadai beszéde alapján három szakaszra bont­ható: 1. Az első szakasz a megerősö­dés és előkészítés időszaka. Ennek idején heves harcok lesznek és behajtott kezdeti hadműveletei egészen új hadihelyzetet terem­tettek minden kontinensen és az óceánok térségein is. Az egyik ol­dalon a tengelyhatalmak, Japán ■és Európa népeinek nagy cso­portja mérkőzik az angolszász ha­talmakkal, Kínával és Szovjet- Oroszországgal, s nemcsak föld­rész, nemcsak ország, hanem ta­lán sziget sem akad már a vilá­gon, mely közvetve, vagy közvet­lenül ne lenne érdekelt, minden idők e legnagyobb mérkőzésé­ben, az emberiség egyetemére szakadt világháborúban. Ebben a helyzetben, melynek igazi méreteit nehéz áttekinteni, mindent meg kell tennünk, hogy az ellenséggel szemben ellenál­lást fejtsünk ki, a légi uralmat és a szükséges halótért megszerez­zük, hogy végrehajtható legyen az Egyesült Államok program­ja, amely nekünk emberanyagot, fegyvereket, lőszert és ellátást hoz. 2. A második időszakot a „fel­szabadítás“ időszakának mond­hatjuk. Ebben az lesz a cél, hogy­­ az ellenség kezéből újra kiragad­juk a már elvesztett területeket és azokat, amelyek esetleg még elvesznek. 3. A harmadik időszak a bűnö­sök­­ megbüntetésével és azokkal az országokkal fog foglalkozni, amelyek a háborút okozták. Európa jövőjét festi élénk színekkel Funk német­birodalmi gazdasági miniszter ab­ban az újságcikkében, amelyben a most befejezett esztendő nagy gazdasági eseményeit foglalja ösz­­sze. Hatalmas átalakulások esz­tendejére tekinthetünk vissza —■ írja —, de az elkövetkező esz­tendő ugyanilyen rendkívüli je­lentőségű és mélyreható változá­sokat és döntéseket rejt magá­ban. Most már nem a régen va­lóra váltott nagynémet feladat előtt állunk, hanem már európai küldetésbe és felelősségbe nőttünk­­ bele. A birodalmi miniszter a ten­gelyhatalmak gazdaságpolitikájá­nak céljaként Európa gazdasági egységét jelöli meg. A birodalmi miniszter az új évre a f­émet gazdaság hatalmas, győzelmet biztosító erőfeszítéseit jósolja. Meg lehetünk győződve arról — írja —, hogy mind a po­litikai és katonai végső győzelem, mind a gazdasági győzelem biz­tosítva van már. öt világrész ötvan nemista áll háborúban és a világ lakosságának 85 száza­léka vesz részt az új világháború­ban, — ezt állapítja meg az 1941. év eseményeinek összegezése al­kalmából a francia sajtó. A Pá­­risban és Vichyben megjelenő francia lapok a háború jövőjével is foglalkoznak és latolgatják az 1942-ben várható háborús fejle­ményeket. Párhuzamba állítják a csendesóceáni és­ az európai há­borút és megállapítják, hogy eb­ben a tekintetben Ribbentrop né­met külügyminiszter és Chur­chill véleménye megegyezik, mert mindketten azt tartják, hogy Euró­Magyarország levonta a számára egyedül lehetséges konzekvenciá­kat, népünk ezeréves küldetésé­nek szellemében, a hagyományos hűséggel és fegyverbarátsággal arra az oldalra állottunk a küz­delemben, ahová meggyőződé­sünk, küldetésünk, történelmi és földrajzi helyzetünk kötelez. A tengelyhatalmak oldalán küzdünk az új világháborúban a békéért, a keresztény Európa kultúrájá­ért, hazánk megmentéséért. Le­het, hogy a küzdelem még hosz­­szú lesz, s erős szívvel és hittel harcoljuk végig a magunk harcát, mely az európai egyetemleges műveltség harca is. Japán hadereje nagy túlerővel támad Közvetlen Manila előtt f­olynak a harcok — Szingapúrban kihirdették a statáriumot . Churchill beszéde a kanadai parlamentben: „Az ellen­ség ereje igen nagy“ Elfoglalták Szebasztopol védelmi berendezéseinek nagy részét

Next