Pesti Hírlap, 1942. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-01 / 1. szám

gyomor- és béltisztításra a természetes Igifatiradi keserűvizet használják. Elég 3 ujjnyi. A B. U. É. K. mun­t­a és jövőbe Buda város középkori jogkönyvé­ben­ azt olvassuk, hogy a budai pol­gárság minden újév napján köteles •volt mind ’a királynak, m­­ind' a ki­rálynénak huszonegy márka ezüstöt ajándékozni különböző finom edé­­­­nyek alakjában. •­­Lényegében természetesen ez nem vol más, mint adó.• Ezt az adót fel­hígított formájában ma is megfizetik az összes családapák és legériyém­­■berek, ha nem is éppen a királynak, de szeretteiknek. Persze­ ez­ is köl­csönösségen alapul, aminthogy a­­középkori királynak sem volt­ egy­oldalú haszna az alattvalói hűséggel beszolgáltatott ezüstökből­. Az ural­kodótól elvárták,­­' hogy­­ aprópénzt szórjön a népi közé, alkalmilag pedig busásan­ megajándékozza hiveit. ’•* ' Caleotti Marzio például „‘részlete­ken leírja hogyan honorálta Málnás király újév' napján — 'tréfás'ötletek s a humor tombolása közben — a hála jelentkezők hódolatát,' Mint­hogy minden Szentnek' imága­­.'felé­­hajlik a keze megtudjuk, hogy ma­gának Galeottinak Volt legnagyobb sikere ajándékával, amely nem volt más, mint egy a­ királynak irt és neki felajánlott szép könyv. Talán már ekkor elhangzott a jelszó: leg­szebb ajándék a könyv. Ez az igazság egyébként a naptár­­alakjában ment át­ a­­gyakorlatba. A­ régi embernek többet jelen­tett a naptár, mint minekünk. • A­ naptár nemcsak az év egyházi beosztását nyújtotta,, hanem tájékozást az év­­­­szakokról, az­­‘állatkörökr­ől;’ a • hold __ változásairól. Jóslatbír, egyéb hasz­nos tudnivalók 'és­­‘kacagtató tréfák kaptak még polgárjogot a naptár régi bírodalihában. ■ ■ Naptárra nemcsak az egyszerű embernek volt szüksége, hanem a •műveltebbnek 'is, így jutott, és az emb­erisége az almanáchihoz, az írp­­■Qeimi tartalmú naptárh­oz,­ hmelyből ■ a kaptárrész- -akár és’is ‘ maradhato­t­t X'óbiá, annyi' mirident tömött­ beléje -' a kilenc múzsa. Volt benne történe­­­­­lem,­ vallásos költészet, líra, novella,­­dramélet, csillagászat és egyebek.­­ Wesselényi Miklós, amikor 1821 ■ ben karácsonykor Bécsben járt, nem győzte édesanyja, a művelt Cserép Heléna számára összeszedni és gyors kocsira­ rakni az almanachokat.. A rákövetkező évben már a­­ magyar almanach uralkodott­ a piacon. Ez a siker Kisfaludy Károly ■Aurórájához fűződik. Munkatársai voltak­­Vörösmarty, Kölcsey, Be­jza s a többi nagy írók. Az Auróra első kötete 1821 őszére készült el, s 1822 januárjában már utolsó, példányig elkelt. A gyorskocsi szerepe­ most már megváltozott. Most Pestről vitte Bécsbe az almanachokat , s Hozta érte vissza a pénzt Pestr­e. Szerényebb írói gárdával, de nagy műgonddal szerkesztette a tudós Szeder Fábián Esztergomban a maga Uránia almanachját, melyből 1828-ban egy „csinos, bekötött, ara­nyos metszésű példány tokban öt forint volt váltócédulában“. A negy­venes években Vajda Péter Nemzeti Almanachja és gróf Majláth János Im­re uralkodtak a könyvpiacon pompás kiállításban, Barabás, és más nagy művészek képeivel.“ Látható e rohamos fejlődésből, hogy az almanach kitűnően bevált újesztendei ajándéknak, amint azt Szeder Fábián magára a címlapra is rányomatta. A bécsi parcellán, meg a prágai kristály drága és törékeny holmik voltak. Az almanach törhe­tetlen volt és olcsó. Tömegcikk volt, bár csak a művelt rétegekre korlá­tozottan. A műveltség azonban egyre ter­jedt s a félművelt rétegek is részt kértek maguknak, ha nem is a kul­túra lényegéből, de látszatából. így történt, hogy az almanachnak, mint aránylag olcsó újévi ajándéknak,k­örös versenytársa támadt a sokkal olcsóbb újévi köszöntő kártyákban. Ezek között voltak igen gondosan fes­tett, rajzolt vagy sokszorosított lapok évszámmal, újévi kívánsággal, esetleg valamilyen gáláns vagy tréfás versi­kével. Ezeket a lapokat sem adták ingyen, úgyhogy a köszöntés e mód­jáért is tárcájába kellett nyúlnia az udvarias embernek. Az 1830—40-es években honoso­dott meg nálunk az újévi üdvözle­tek elgépiesedése azzal, hogy min­denki szétküldte névjegyét az ek­koriban meghonosodott k. u. é. k. betűkkel. E lélek nélkül való kíván­ságok ellen 1835-ben a Pesti Asszo­ny­ Egyesület, 1841-ben Kossuth Lajos Pesti Hírlapja szállt síkra. A Pesti Hírlap szerint az ilyen köszöntgetéseket „családi vagy meg­hitt baráti körben a kedélyesség szempontjából kell felfogni, de hogy ha valaki látogató kártyáit özönöl­­teti szét boldognak, boldogtalannak, ezzel a nagyvilági szokásossággal csak alkalmatlanságot okoz ember­­­társainak." A névjegyküldés idővel magától megcsökkent Ezzel szemben a ka­rácsonyi és újévi köszöntés, mint grafikai­ művészet, hatalmasan ki­bontakozott. Egyfelől a kereskede­lem nyújt dús választékot a kártya­­­vásárlóknak, másfelől a grafikus művészek serege várja a megren­deléseket Az ily módon kialakult óriás méretű nemzetközi üdvözlet­­váltás természetesen a háborús esz­tendőkben csaknem egészen elma­­radt Újszerű üdvözlő formákról a mű­szaki vívmányok gondoskodtak. A századfordulón még ötletszámba ment, hogy ha valaki távbeszélőn kí­vánt­ boldog újévet vagy éjjel kéz­besített távirattal verte fel barátját. Ma már a telefoni új­évköszöntés megfeneklett a készülékek megro­­hanásán. Az újszerű újévben sok a kollek­tív elem. Szilveszter estén nemcsak a családi kör bővül ki, a színházak, vendéglők, kávéházak és egyéb mu­latók telnek meg zsúfolásig, hanem — ha az időjárás engedi — az egész város kint van az utcán és mindenki boldog újévet kiván mindenkinek. Bár csak meglenne a foganatja! Azokat, akik mégis otthon, házi tűzhelynél melegedve várják meg az újévet, a­ rádió kapcsolja össze az ünneplő tömegekkel. A rádió b. u. é. k.-szerepe még jelentősebb a háborúban. Rádió útján megvan a lehetőség arra, hogy hirt­e­tókíván­ságot kaphasson hazulról és k­i lő­hessen haza a télben-fagyban küzdő közkatona,­­valamint az a sok­ pol­gárember — férfi, nő és gyermek —, akit a nagy vihar ismeretlen helyek­re szórt szét a világban. Az éterben kiváltságos helyet fog­lalnak el azok, akiknek saját rádió­leadó készülékük van. Ezek a höl­gyek és urak bizonyára ismerik egy­mást — legalább is távolból —­s a maguk módján éterikusan figyelme­sek és tréfásak egymás iránt. Aki pedig még ezt a b. u. é. k.-ot­ sem ítéli­ eléggé újszerűnek, az a kép­­távírás és a televízió csodáiban ta­lálhatja meg a maga neévi boldog­ságát, ott, ahol erre mód van. Siklóssy László. Magyarságunk és a nemzetiségek Bárdossy László miniszterelnök cikke Bárdossy László miniszterelnök a „Láthatár“ c. kisebbségi lapszemlé­be cikket írt abból az alkalomból, hogy a lap Újév napján tizedik év­folyamába ért. A cikket itt közöljük: A „Láthatár“ kisebbségi kultúr­­szemle tíz esztendejének ünnepét je­lenti ez a szám. Tíz esztendő rövid idő, de ez alatt az idő alatt a .Lát­határa ezer esztendős ősi politikai gondolkozásunk változatlan elveit kutatta és hirdette. Ez ad ennek az évfordulónak jelentőséget. A magyarság politikai gondolko­dásának formái még azokon a tá­gas, beláthatatlan tájakon alakul­tak ki, ahonnan harcos lovas ké­pünk több mint ezer évvel ezelőtt a Duna völgyébe költözött. A tá­­­gas, gazdag síkságokat öntudatos, bátor nép járta, amelynek lényétől távol állott a mindig gyengeségből és­ félelemből fak­adó idegengyűlö­let. A magyarság a bizalmatlansá­got, gyanakvást és aggodalmat az idegen falvakkal szemben sohasem ismerte. A vándorlásában körébe ér­kező idegen vendégnek számított,­­ élvezte a vendégjogot és védte is a vendégj­og. Ennek az őshazából magunkkal hozott természetjognak erős, tartós gyökerei voltak. E gyökerek tövéről fakadt államalapító nagy királyunk­, nak, Szent Istvánnak fiához inté­zett tanítása a „vendég- és jöve­vénynépekről“. „Hagyom, fiam, adj nekik táplálást jóakarattal és tisz­tességes tartást, hadd éljenek nálad örömestebb hogysem másutt lakoz­nának ...“ Szent István tanításában a széles térségeken élő erős ember maga­biztos nyugalma nyit kaput annak,­ aki kivánt és várt munkásként ér­kezik, de annak is, akit valamilyen megrázkódtatás, vész, pusztulás so­dort jövevényként országunk hatá­rára. S a történelem során mindig többen és többen húzódtak és mene­kültek ide a magyarság katonai ere­jével védett területre, jobb életvi­szonyok közé, idegen vendégek és jövevények. Hogy szeretettel fogad­tuk őket, kenyerünket megosztottuk velük, védelmünket kiterjesztettük rájuk is: — az fajtánk jellemző tu­lajdonsága, amely a magyarság po­litikai gondolkodásmódját irányítja. Pedig a feladat, amit ezzel vállal­tunk, nem egyszerű. A történelem sokféle, egymástól teljesen külön­böző szellemiségű és lelkületű nép­elemeket sodort ide, akiknek élet­formáit a magyarságéval összehan­golni sokszor komoly nehézségeket jelentett. De nép és nép között min­dig van mód arra, hogy életviszo­nyaikat őszinte szavak és őszinte kézfogások rendezzék. A magyarság — bármelyik szel­lemi vezetőnk tanításait nézzük — mindig elismerte minden nemzeti­ség jogát arra, hogy nyelvét, sajátos faji jellegét és népi tulajdonságait szabadon ápolja és fejlessze. A­­Láthatár“ tiz esztendejének mun­kája is ezt bizonyítja. . Méltón ezeréves politikai hagyo­mányainkhoz, ma is a megértés ve­zet bennünket és nem a gyűlölkö­dés. A gyűlölködés ma is idegen tőlünk, pedig az elmúlt húsz év alatt megismertük és megtanultuk, mit jelent a kisebbségi sors idegen­­uralom alőtt. Huszonkét év keserves tapasztalatai­­ megtanítottak bennün­ket arra, hogy lemérjük, h­a a kü­lönbség a magyarságra jogtalanul és minden igazság ellenére rákény­­szerített kisebbségi sors és a Ma­gyarországon élő nemzetiségek kön­ként vállalt, a­­vendég jog alapján nyugvó életformái­­­között. De ez sem változtat álláspontunkon és magatartásunkon. Csak azt valljuk, hogy az idegen, impériumok alatt jogtalanul, sokszor erőszakkal szer­zett javak, hasznok, előnyök soha­sem lehetnek a kisebbségi jogvéde­lem tárgyai. Európa igazságos életének megte­remtésén dolgozunk. Ezért hoztunk a múltban is annyiszor áldozatot. Ezen az úton haladunk tovább és mondjuk Széchenyivel: „Országunk minden lakosa hazafiak, akiket a sors, idő és a­­történelem eseményei egy testbe forrasztottak, nyújtsatok barátságos kezet­. Igazítsuk el természeti jogainkat férfiakhoz illő igazsággal és mérséklettel.“ he SUDOSTROPA RÉSZVÉNYTÁRSASÁG WIEN I. BERLIN W 15. BRESLAV I. Schottenring 9 Joachimsthalerstr. 19 Ohlauerstr. 87 Import — Export — Transit Leraksfak egész Délkeleteurégiáb­an­.­­Mezőgazdasági ipartelepek létesítése. A szilveszteri hójelentés A Meteorológiai Intézet hivatalos hó­jelentése szerint a hó vastagsága: a budai hegyekben Svábhegyen 11, Já­­noshegyen 11, Rózsadombon 3 cm, Pi­lisben Nagyvillámon 12, Dobogókőn 25 cm, Börzsönyben Kisinócon 20 cm, a Mátrában Galyatetőn 15, Kékestetőn 26 cm, Lillafüreden 18 cm, Cserhátban Szentléteken 20, a salgótarjáni turista­­háznál 5 cm, sátoraljaújhelyi hegyvi­déken Radvány kastélyszállónál 26, Mi­­kóházán 17 cm, a soproni hegyekben Lővéreken 7, Brennbergbányán 15 cm, a kőszegi hegyvidéken Kőszegen 12, a Stájerházaknál 25, Hermann-forrásnál 28 cm, Bakonyban Park­asgyepün 13 cm, Mecsekben Misinatetőn 24 cm, Kárpátalján a völgyben 20—30 cm, a hegyeken több mint 50 cm, Uzsoknál 60 cm, Erdélyben Csíkszeredán 10 cm, a hegyeken 50 cm körül. A Balaton taván a jégvastagság Keszthelynél 12, Boglárnál 11, Füred­nél 12, Siófoknál 12, Kenesén 1-3 cm. Faárunagykereskedés keres vaskeres­kedőknél jól bevezetett keresztény utazót jutalékos elszámolással és keresztény fixfizetéssel. Ajánlatokat eddigi mű­ködés és fizetési igény megjelölésé­­vről Blockner hirdetőirodába, Vilmos­­ császár­ út 33. Elektr­omérnök elosztó és kapcsoló beren­dezések, távvezetékek, azonkívül üzemi pazzzissal, keresztény, állást változtatna. Ajánl? fok: „Német és magyar 3654" JPL SIMLER m. kir. udv. szállító tűm Bécsi­ u. 7. 1850 ó. férfi és női di­vascsövetek elismert forrása SemleMn­noség fogalom! Száz szál szegfű Nem szokás világgá beszélni, amit szanatóriumban hall az em­ber, de én itt­­ olyanokat hallottam, hogy elmondás kedvem kereke­dett. Szanatóriumban tartózkodom ugyanis és nem is olyan jelenték­telen okból. Közben világháború­val múlik az idő odakint, idebent pedig — már ahogy szokás — láz­táblával, fájdalomcsillapítóval, meg beszélgetéssel, hogy ki ment el gyógyultan és hány kilós gyerek szülésén az éjjel.­­Nos, itt most senki nem beszél annyit bármiről, mint a­ Kormány­zóról. A Fömnéítóságn Úr, mint ezt a hivatalos orvosi jelentés is kö­zölte, szanatóriumba vonult, hogy nem jelentős baját dolgozószobá­jától távol, teljes pihenésben, ala­posan kikuráltassa. Ezt a tartóz­kodását eredetileg hosszabbra szánták, de mivel, hálistennek, olyan egészséges szervezetű, mint amilyen ezer ember közül egy ha akad, egy hét múltán háziorvosa, dr. Szállásy és vitéz Jancsó István igazgató-főorvos már kemény kap­tákban jelentették neki, hogy olyan egészséges, mint a makk. Szóval kerek egy hetet töltött a kormányzó a szanatóriumban. Az első emeleten nyitottak neki két lakosztályt. Három szobát , lakott hitvesével, a másik, kétszobás lak­osztályban szolgálatos szárny­segédei tartózkodtak. A magunk­fajta polgárember persze úgy kép­zelné­, hogy ihimkor katonai őri­zet zárja el az épületszárnyat és m­inden Jölyosórégén■, minden,­ lép­csőfordulónál detektív álldogál. Erről itt szó sem volt. A szanató­rium belső életének képe egy sze­mernyit sem változott.. ■■ Vagyis dehogy nem változott. Az arcok reggeltől-estig elragad­tatástól sugárzottak, ápolónők és segédorvosok verőfényes ábrázol­tai fordultak egymáshoz röntgen­­teremben, műtőben, hogy súgva újságolják, ami újabbat az első­­emeleti irigyeltektől hallottak­, a Főméltóságu Asszony fehér ápoló­­köpenyben ott tesz-vesz férje kö­rül és reggeltől estig egy pillanat­ra­­ sem távozik mellőle, a Főmél­­tóságu Ur láza megint kisebb egy vonallal, az unoka megint itt volt egy jó órfi hosszat. Az ilyen apró hírek öt percenként indultak az első emeletről és az elektromosság gyorsaságával terjedtek szét a házi sugdosódás rádióján. De csak a háziak között, az alkalmazot­taknak szigorúan tilos volt a sza­natóriumi vendégek közt a Fő­mé­rős ágú házaspárról bármit is­ mondom. Csakh­ogy az ilyen he­lyes és fegyelmezett alattvalói in­tézkedés sorompóján óhatatlanul és megállíthatatlanul átlép a nép szeretete. S a személye körül vont orvosi határzárt mindenekelőtt maga a kormányzó vette legke­vésbé figyelembe. Tudjuk róla, hogy érdeklődése csillapíthatatlan. Mindig mindent akar tudni, hogy világosan lásson. Amellett ő is, hitvese is olyan közvetlenek, hogy ebből mindig beszélgetés sül ki. Ha a Főméltóságú Asszony beké­rette Kacskovics kisasszonyt, hogy megtárgyalja vele a másnapi ét­rendet,, a diétás nővér álmélkodva lépett ki az ajtón. Nem fért a fe­jébe, amit hallott. — A Főméltóságú Asszony na­gyon örült, hogy van borjúhús. Mondtam, hogy nálunk mindig van, mikor a törvény megengedi. Erre ő mosolyogva legyintett és azt mondta, hogy a kormányzó­ságon igen ritkán jutnak borjú­húshoz. Ezen persze az egész szanató­rium csóválta a fejét. Viták kelet­keztek. Egyesek azt mondták, hogy ez nem helyes és nincs olyan oktalan ember, aki ideiglenes rendelkezéseket az ország első emberére vonatkoztasson, hiszen az ő életmódja és munkakészsége fontosabb, mint az országban bár­kié. Mások viszont meghatott­an és ragyogva magyarázták: igen, eb­ben a kis példában is rá lehet is­merni arra, aki katona és gaval­lér tététől-talpig, mindnyájunk közt a legelső. Már a második nap az egész ház tele volt szeretetreméltóságuk, nagyúri egyszerűségük, jóságos kedvességük hítével. Akadt olyan, akinek nedves lett is szeme, ha be­szélt róluk. De az ujjongás hullá­ma akkor, öntötte el­­ a szemtó­­riumi k­özvéleményt,amikor az első csecsemő megpillantotta az­­életet­­a szülészeti osztályon. A kor­mányzó, ahogy ezt meghallotta, nyomban kijelentette Méltóé tanár­segédnek, hogy ő ezt a csecsemőt látni­ akar­ja. Természete­sen min­­gjjárt d­ámttt hozzá­­a Tas ma­gyart. Kibontotta, hosszasan gyö­nyörködött benne,.­­ m­egpacskolta, aztán a szobájába h­ódolóktól kül­dött rengeteg virágból adhatott egy szálat és odateszte a gyerek mellé: vigye el a mamának. Az alatt a hét alatt, amelyet a kormányzó itt töltött, öt gyerek született a szanatóriumban. Mind­az öt fiú,­­ a legfőbb hadúr mind az öt katona­jelöltet látni akarta.. A csöpp magyarok rendre tiszte­legtek az államfő előtt, többnyire sivalkodással és rugdossódással sú­lyosan megsértve a kormányzói kihallgatás előírt szabályait. (Bi­zonyára akadt a Várban felnőtt korú jelentkező­, aki lelkében szin­tén siv­alkod­ott és rugadozott a bölc­­sesség ellen, amely nézeteit nem­­hely­esette, de a parancsoló akarat hálistennek a bölcsessége, és nem a rugdalódzásé.­ Úgy nézte ezeket a gömbölyű,­ egészséges porontya­­kat az államfő, mint jó gazda a termést. S ak­i a­ képét maga elé képzeli,­­ azt a jelenet szimbolkus mélysége mélyen megindítja. Aztán volt egy csecsemő, tizen­egy hónapos fiúgyermek, azt min­dennap elhozták hozzá. Ahogy megérkezett a vendég a nyomban, odakéredzkedett a nagyapa ágyá­ba. S ek­kor — a mély tisztelettel bo­csánatot kérek, hogy nem tudom magamat másképpen kifejezni — megkezdődött a hancúrozás. Ifjabb Horthy István h­ancúrozott ott nagyszülei örömére. Az Örömmel egyik sem tudott betelni. Megtör­tént, hogy a virgonc­ifiúr már jó félórával túllépte az előirányzott egy órát. Ekkor mély hódolattal ugyan, de, könyörtelenül, orvos jelent meg az ajtóban. Mert a kor­mányzó nagy úr, az bizonyos. De az egészsége még neki is paran­­ycset. ... Az itt született öt fiúgyerek kö­zött van egy, akinek, apja vitézi­ rangot hord. Ezt a csecsemőt —­ jókora, izmos kis vasgyűrűt — külön gyengédséggel veregette meg az államfő. —­­Ezen aztán meglátszik le­mondotta —, hogy vitéz az apja. Mikor egészségesen elhagyta a szanatóriumot, száz szál szegfű-, bőr kötött bokrétát küldött a vitéz feleségének, olyan ermléket adva neki, amilyennel k kevés magyar asszony dicsekedhetik., S nekem nem megy ki a kép a fejemből: a kardhoz szokott markok dédelgetve tartják férfias öblükben a csecse­mőt, a leendő Magyarországot. Zlazsányi Zsolt A „FREGOLI“ FŰSZERKEVERÉK a m. kir. Földmívelésügyi Miniszté-­ rium által engedélyezve, 1 évig­­tart­ható forgalomban. K­­ofeketehrsot és egyéb­­magyar fűszereket tartalmaz A FREGOLI védjegy minőséget jelent. Kapható minden fűszerkereskedésben. Gyártja: Dr VÁRADY LAJOS vegyészeti ü­zeme: IX., Liliom­ u. 28. Csak nagykereskedőket szolgálok­ ki.

Next