Pesti Hírlap, 1942. március (64. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-01 / 49. szám
■ ODOL FOGPEP Vilma holland királynő az első világháború kitörése előtt néhány évvel a berlini udvar vendége volt. A külföldi lapokban akkoriban heves viták folytak arról, hogy a német nagyvezérkar egy németangol vagy német-orosz háború esetére tervbe vette Hollandia és Dánia átmeneti megszállását, aminek a szakértők szerint nagy harcászati előnyei volnának úgy a támadó, mint a védelmi hadműveletek szempontjából. II. Vilmos császár imponálni akarván vendége előtt, a holland királynőt meghívta egy fényes katonai díszszemlére, amelyneksorán ői gárdaezredek iselvonultak előttük. Egymásután haladtak el a császári díszsátor előtt a csapatok, amelyeknek legénységét régi porosz hagyományok alapján a legmagasabb termetű emberanyagból sorozták. Az egyik csapatban 180 centiméternél kisebb legény nem is volt. A császár büszkén fordult Vilma királynőhöz: — Mit szól hozzájuk, felséged? — Nem elég magasak — mosolygott a királynő. II. Vilmos meglepődve nézett rá, de nem szólt egy szót sem. A menetet a testőrgránátosok egy százada zárta be, csupa óriás, a legalacsonyabb sem volt kisebb 185 centiméternél. A császár önérzetesen nyúlt bajuszához. — De ezeket csak elég nagyoknak találja? — kérdezte nem minden irónia nélkül. — Még ezeket sem — hangzott a válasz —, mert ha Hollandiát egyszer háború fenyegetné s mi védekezésül megnyitnák a zsilipeket, a viz mélysége, amely elválasztaná országunkat a szárazföldtől, két méter húsz centimétert tenne ki s felséged legmagasabb katonáit is ellepné egy lábbal. A mi katonamértékünket tehát az ön gárdistái sem ütik meg. A királynőt a történelmi események nem igazolták. * Newton Isaac (1643—1727), a nagy angol fizikus és matematikus kevéssel halála előtt így nyilatkozott: — Nem tudom, mit gondol felőlem a világ, de nekem úgy tűnik fel, mintha olyan gyermek lettem volna, ki a tengerparton játszott, igen örvendezvén, ha itt vagy amott csillámló és simább homokocskát látott, tarka kagylóhéjat lelt, holott az igazság világtengere kitanulhatatlan maradt előttem véghetetlen kiterjedésében. Minél szorgalmasabban vizsgálódunk, annál csekélyebbeknek mutatkoznak előttünk ismereteink, annál tágasabbnak az igazság mérhetetlen terjedelmű tengere és a megismerendő tárgyak özöne s igy minél többet tanulunk és tudunk, annál inkább kénytelenek vagyunk belátni, hogy mily parányi a tudományunk köre. MINDENKI TUDJA, HOGY A FARINA AM DOM kölnivíz a Legkiválóbb és Legolcsóbb Magyar gyártmány ! rozma. Mi csak azt ismételhetjük: ha van az életünkben valamilyen , akár fizikai, akár lelki zavaró momentum, jól teszszük, ha törődünk vele és segíteni igyekszünk rajta. v Minden nőnek, aki szép íj akar lenni és maradni, meg kell ismernie az uj • Kaloderma-kozmetikai készítményeket. Csodálkozni fog, hogy ezek használata után bőre mily rövid idő alatt üdébb, tisztább és szebb lesz. — Tegyen még egy kísérletet: ma KALO íj rí az íj MZtírSÉCillKZ miMikaO MAGYAR GYÁRTMÁNYOK TISZTÍTÓKRÉM P 2.61 ARCVÍZ P 4.40 AKTÍVKRÉM P 3 — . NAPPALI KRÉMV P 2.90 XMVnilok Goethe Johann Wolfgang (1749—1832), a legnagyobb német költő még aggkorában is udvarias, gáláns volt a hölgyekhez. Egy alkalommal egy szép fiatal hölgynek nagyon elmésen hizelkedett. Röviddel azután, anélkül, hogy egy pillantásra is méltatta volna, előtte ment el. — Ne lássa — szólt a hölgy mosolyogva —, mit tartsak az ön irántam való udvariasságáról, amikor ön elmegy előttem anélkül, hogy egy tekintetre is érdemesítene. — Ha önre tekintettem volna, bizonyára nem mentem volna el ön előtt — viszontá az ősz költő. * I. Theodosius (346—395) római császár nagyon kegyes uralkodó volt. Midőn valaki panaszkodott előtte, hogy a császár a gonosztevőket nem bünteti halállal, Theodosius így felelt: — Bárcsak még a holtakat is feltámaszthatnám. Brohan Madelaine (1833—1900) francia színművésznő halálos ágyán fogadta egy barátnője látogatását, aki vigasztalni próbálta őt és azt mondta: — Lásd, kedvesem, én azt hiszem, hogy az ember nem hal meg, ha nagyon figyelmes. Brohan Madelaine melankolikus mosollyal válaszolta: — Talán igazad van, de félek, hogy nagyon szórakozott vagyok. 158 SZERKESZTŐI SZERETEK Egy sokat szenvedő asszony: „A kislányomra gondolok!...“ Ezt a sorát írjuk az önnek szóló üzenet élére, ez az egyetlen gondolat, amely mindent megmond s amelyben benne van a jelen minden vigasztalása, a jövő minden reménysége. Asszonyom, távol van tőlünk a gondolat, hogy az ön bánatát ne igyekezzünk átérezni és azt ne lássuk meg a teljes nagyságában. Mégis, gondoljon arra, hogy a mai világban, amikor az idegesség, nyugtalanság annyira dominál, amikor vad vihar kereng körülöttünk, százszorosan nagyobb szükség van arra, hogy ne veszítsük el a fejünket, mint máskor! Ön feleség, anya és emellett hivő lélek! Az ön szenvedése, imádsággá nemesedik akkor, ha kötelességét tovább igyekszik teljesíteni. És ön fogja is teljesíteni, mert mást nem tehet az olyan tiszta lélek, aki így kezdi levelét: „A kislányomra gondolok!...“ Hargitai. A szépséghibán, amit ön említ, manapság már meglehetősen könnyen tudnak segíteni. Ha zavarja önt ez a körülmény, akkor jól teszi, ha érdeklődik, hol és milyen módon segíthet a bajon? Minthogy ez a kérdés kizárólag orvosi, sőt szakorvosi kérdés, a dolog lényegét érintő tanácsot nem adhatunk. Önnek kellérdeklődnie és hazá- Cseppentsen egy kevés LARA-t vattacsomóra és dörzsölje le vele gyengén arcát. Meglepetés éri. A vattacsomó egészen fekete. A bőr alapos tisztítása a szép arcbőr előfeltétele. A LARA mélyen behatol a pórusokba, kioldja a pattanásokat és tisztátalanságokat. Bőre újból tud lélegzeni. A LARA felüdíti és egészségesebbé teszi