Pesti Hírlap, 1942. május (64. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-01 / 98. szám

1942 MÁJUS 1 K’Str.'.r.tési ára 1 hónap­ra 2 P 50 fillér. Két hó­napra 5 P. Negyedévre 7 P 20 fillér. Félévre 14 P 60 fillér. Egy évre :19 P 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap 10 fillér, vasárnap 16 fi.'.ér­­ő pályaudvarokon is) Az angol repülők Páris kül­városait bombázták, a németek ismét Norwich városát támadták A németek a keleti arcvonal középső és északi szakaszán eredményes támadó- és rohamcsapat-vállal­­kozásokat hajtottak végre . A Lappföldön és a Murman-arcvonalon meghiúsították a bolsevisták ismételt támadásait . A német tengeralattjárók Amerika partjainál elsüllyesztettek hat ellenséges hajót Miközben a német légi haderő folytatja súlyos megtorló támadá­sait az angol szigetország városai ellen, az angolok az április 30-ra virradó éjszaka már nem repültek a Német Birodalom területe fölé. Mint a német jelentések közük, az angol bombavetők a nyugati meg­szállott országokat nyugtalanítot­ták, különösen Párist érte nagyobb arányú támadás. Ugyanakkor arra tettek kísérletet, hogy a német par­tot megközelítsék. E tevékenységük folyamán a német légvédelem két brit bombázót megsemmisített. A németek legutóbbi célpontja Norwich városa volt, amelyet a kieli polgári lakosság elleni angol légitámadás megtorlásaként bom­báztak. Berlini jelentés szerint va­lamennyi német gép sértetlenül tért vissza. A gépek legénysége arról számolt be, hogy a ledobott gyújtó- és robbantóbombák hatása Nor­­wichban a lehető legsúlyosabb volt. A német­ hadvezetőség könyörtelen pontossággal teljesíti Hitler vezér és kancellár legutóbbi beszédében elhangzott ígéretét: Minden angol támadást visszafizet. Most, amióta már angol kultúr­­javak is pusztulnak, Angliában is felmerül az óhaj, hogy e pótolha­tatlan műkincsek megsemmisítését a légitámadások során „kerülni kell“. Az angol alsóház ülésén in­terpellációt intéztek Sinclair lég­ügyi miniszterhez a Lübeck és Ro­stock ellen végrehajtott angol légi­támadások ügyében. Az angol lég­ügyi miniszter kijelentette, hogy a támadásokkal lényegesen támogat­ják a szovjet szövetségest. Sinclair válaszából kitűnik, hogy a brit lég­ügyi minisztérium nem szándék­szik teljesíteni az alsóház egyes képviselőinek kívánságát, a légi­­háború kíméletesebb formájának megvalósítását. Sinclair ugyanis kijelentette, hogy a kultúrértékek pusztításának megakadályozására a legjobb módszer, ha a háborút a­­lehető leggyorsabban nyerik meg. A miniszter bejelentette még, hogy tovább tökéletesítik a légierő, a szárazföldi hadsereg és a flotta együttműködését. Mecklenburg körzetvezetője fel­hívást intézett Rostock lakosságá­hoz és köszönetet mondott azért a hősies magatartásért, amelyet a vá­ros polgársága a lakónegyedek el­len intézett légitámadás alatt tanú­sított. A körzetvezető tyilon ki­emelte a párt és a rendőrség né­hány olyan vezetőjének nevét, aki e támadás alatt „hallatlan bátor­ságról és szolgálatkészségről“ tett tanúságot. Német jelentések szerint leg­­­utóbb Kiel bombázásakor a brit bombavetők az egyetemi negyed épületeit vették célba. Az egyetemi kórházat, egy magánkórházat, va­lamint három tudományos intéze­tet ért találat. A brit repülők, mint a német jelentés hangsúlyozza, te­vékenységük közben jól láthatták, hogy súlyos betegeket mentenek ki az égő kórházakból. Ezzel szemben­­ ugyancsak német közlés szerint a német megtorló támadásoknak katonai természetű céljai is van­nak. Az elmúlt napokban York grófsági főváros volt a németek célpontja. York régi építményeiről, különösen pedig a XI. századból származó székesegyházáról híres. A várost a legutóbbi időben jelen­tős létszámú helyőrséggel erősítet­ték meg, Yorkból közlekedési köz­pont és vasúti csomópont lett. A brit fegyverkezési ipar szempont­jából is fontos, benzoltermeléshez szükséges kokszkályháival, fegy­ver- és lőszergyáraival, valamint kémiai és műselyemipari üzemei­vel szerepet játszik a haditerme­lésben. A távolkere­i háború Burmában olyan sikert eredmé­nyezett a japánok számára, ame­lyet bizonyos vonatkozásban dön­tőnek lehet mondani. A japán had­erőnek kezdettől fogva a legfonto­sabb céljai közé tartozott, hogy az úgynevezett burmai utat elvágja és ezáltal megakadályozza Csangkai­­sek Kínájának a külvilággal való összeköttetését. A legújabb jelen­tések szerint a kínai határ mentén délről északnak előnyomuló japá­nok elérték Lashio külvárosait, úgyhogy a város eleste most már nyilván csak rövid idő kérdése. Lashio Burma és Kína határán fek­szik, rajta vezet keresztül a burmai út. A japán haditerv tehát sikerült: a kedvezőtlen és a hadműveleteket megbénító évszak beköszöntése előtt elvágják Kína legfőbb után­pótlási vonalát. Ezzel a segítségre váró Csangkaiseket és a segíteni hajlandó Angliát és Amerikát igen súlyos, egyelőre megoldhatatlan feladat elé állítják. Az angol lapok a burmai csatát már elveszettnek tekintik. A Daily Express katonai tudósítója azt írja, hogy Burma a Maláj félsziget sor­sára jut. A tudósító már azt a kér­dést veti fel: milyen visszavonu­lási lehetőség van még az angol­­kínai csapatok számára? A brit csapatok Burma biztosra vehető el­vesztése után valószínűleg megkí­sérlik, hogy Assam tartományba vonuljanak vissza. A legégetőbb kérdés most már nem az, hogy megvédjék Mandalayt és a burmai utat, hanem, hogy idejében kike­rüljenek a fenyegető japán átka­rolás elől. A japán átkaroló mozdulat csak­ugyan kialakulóban van, a japán csapatok a kínai hadsereg keleti szárnyát kerülték meg és így értek el Lashio elé. A kínai haderők egész keleti szárnyát a teljes bekerítés veszélye fenyegeti, Csangkaisek balszárnyának helyzete kétségbe­esetté vált. A Popolo di Roma je­lentése szerint a sittangi arcvona­lon küzdő kínai haderők zöme be­kerítettnek tekinthető. A bekerített kínai haderő létszámát 180 ezer em­berre becsülik. Franciaország és Amerika A meg nem szállt Franciaország és az Egyesült Államok diplomá­ciai szakítása még mindig nyílt kérdés. Közeledésnek azonban nyo­ma sincs Vichy és Washington kö­zött. Vichy-i jelentés szerint Laval tanácskozott az Egyesült Államok nagykövetével és vázolta a kor­mány állásfoglalását a jelenlegi nemzetközi helyzetben. Nyomatéko­san hangsúlyozta, hogy feltétlenül hisz Németország győzelmében, ezért elengedhetetlennek tartja a Németországgal való politikai együttm­űködést. Hangsúlyozta azt is, hogy Németország ellenségei­nek győzelme a bolsevizmus beve­zetését jelentené egész Európában. Rátért végül arra, hogy Franciaor­szág mindenütt, ahol módjában áll, meg fogja védeni gyarmatbirtokait. Hull amerikai külügyminiszter egy sajtóértekezleten újból nyilat­kozott Amerika és Franciaország viszonyáról. De nyilatkozata na­gyon szűkszavú, mindössze annyit mondott, hogy a napi eseményektől és a figyelembe veendő változások­tól függ az Egyesült Államok és Vichy viszonyának sorsa. Angers megye főnöke hosszabb beszélgetést folytatott Laval mi­niszterelnökkel Franciaország bel­ső helyzetéről. Laval a következő­ket mondotta a megyefőnöknek: nem titok előttem, hogy a hatalmat történelmünk fordulópontján vet­tem át. Amikor követtem a tábor­nagy felhívását és vállaltam, hogy az ő vezetése alatt átvegyem a kor­mányzat súlyos felelősségét, ezt tisztán hazaszeretetből tettem, hogy diadalra juttassam a Francia­­ország számára egyetlen elképzel­hető politikát és hármat szörnyű csalódásoktól megkíméljem. Töké­letes közösségben együtt dolgozom a tábornaggyal és kettőnknek csak egyetlen kívánsága, egyetlen cél­ja van: országunk megmentése. Roosevellt üzenete és az amerikai ellenzék Roosevelt elnöknek azok az in­tézkedései, amelyek az infláció le­küzdésére irányulnak, az Egyesült Államok egyes köreiben ellentmon­dásra találnak. A sajtó nagy része élesen bírálja az árak szabályozá­sát s megállapítja, hogy az ársza­bályozás érintetten hagyja az inflá­ciós bajok tulajdonképpeni gyöke­rét. A New York Times, Amerika egyik legtekintélyesebb napilapja „rendkívül csüggesztőnek“ találja az elnök tervezetét. Azt írja, hogy a 40 órás munkahét fenntartásával a kormány szándékosan a polgári célokat szolgáló termelés kiterjesz­tése ellen fordul, pedig, mint a kor­mány maga is elismeri, a polgári szükségleteket biztosító árucikkek hiánya az inflációra vezető áreme­lések egyik oka. A kormány inflá­cióellenes tervet állított fel, de ez a programm csak a legnagyobb bo­nyodalmakat és zavarokat okozza s a „gazdasági életbe való állami beavatkozást hozza magával, anél­kül, hogy kilátása volna a sikerre. Roosevelt az Egyesült Államok gazdasági köreit — olvassuk egy berlini kritikában — sokáig arról akarta meggyőzni, hogy a háború­ban való részvétel nemcsak erköl­csi kötelesség, hanem bizonyos ér­telemben újabb prosperitás alapja. A háborús termelés révén ugyanis megszüntetik a munkanélküliséget, nagy nyereségre tesznek szert, más­szóval fokozott mértékben újból el­érhetik azokat az előnyöket, ame­lyekre az Egyesült Államok nagy­­vállalkozói az előző világháború­ban szert tettek. Most az ameri­kaiak ráébredtek a szomorú való­ságra, így érthető, hogy a nagy­mérvű korlátozások miatt heves ellenzék keletkezett és az emberek húzódoznak attól, hogy áldozato­kat hozzanak olyan háborúért, melynek szükségességében nem hit­tek. Ez természetesen nem jelenti azt,­­ hogy az ellenzék elégedetlen­sége a legkisebb mértékben is hát­ráltatná Roosevelt terveinek vég­rehajtását. Egyik svéd lap newyorki tudósí­tója azt írja, hogy Roosevelt terve a szenátusban élénk ellenzékre ta­lált. Különösen kedvezőtlenül fo­gadták az elnöknek az ipari nye­reségek korlátozása céljából tervbe­vett intézkedéseit. Másrészt a far­merek is hevesen küzdenek az élel­mezési cikkek árleszálítása ellen és a jelenlegi árszínvonalat akarják fenntartani. Henderson az árellen­őrzés kormánybiztosa rendeleteket adott ki a legmagasabb árakról, amelyeket egész sereg cikkre ála­­pítottak meg oly módon, hogy az árakat a márciusi hónap legmaga­sabb jegyzésnek megfelelő szinten állapították meg. Háromszázkét vé­delmi körzetben a várható emelke­dés megakadályozására a lakbére­ket is az új alapelvek szerint rögzí­tették. Az elmaradt emelkedés öt­­hatmilliárd dollárt tett volna ki. Az ármegállapítás nem vonatkozik az újságokra, fizetésekre, munka­bérekre, a mezőgazdasági termé­nyekre, ezzel szemben kiterjed a kenyérre, húsra, sonkára, cukorra, kávéra, teára, kakaóra, ruhára, ci­pőre és gyógyszerekre. A kormány a hadifelszerelésekre újabb milliárdokat fordít. Az elnök szerdán törvényjavaslatot írt alá, amelynek értelmében 19 milliárd póthitelt bocsátanak a hadsereg és a haditengerészet rendelkezésére. Ebből a pénzből 31.000 katonai re­pülőgépet építenek és e hitelből fedezik a 3,6 milliós hadsereg­ költ­ségeit. Nyolcszázmillió dollárt a megrongált hajók kijavítására irá­nyoztak elő. Egy másik washingtoni jelentés szerint Morgenthau pénz­ügyminiszter közölte a nyilvános­sággal, hogy a kincstári hivatal má­jus és június hónapokban négymil­­liárd dollárról szóló kölcsönköt­­vényt fog kibocsátani. Az ankarai per Az ankarai bűnper egyre nagyobb politikai eseménnyé dagad. Mint egy ankarai jelentésben olvassuk, szerdán ismét feltűnő nagy­­ szám­­ban jelentek meg a tárgyaláson a szovjet többé-kevésbbé hivatalos képviselői. Jelen volt egy szovjet ügyvéd is, aki a vádlottakat Moszk­va megbízásából tanácsokkal látja el. Ankarai jelentés­­szerint a vád­lottak a bírósággal szemben frivol magatartást tanúsítanak, s minden eszközt felhasználnak, hogy a per lebonyolítását meggátolják. A szer­dai tárgyaláson a tanúk igen terhe­lően vallottak mindkét szovjet vád­lott ellen. A Berliner Börsenzeitung „Mosz­kva elleni Ítélet“ címen foglalkozik az ankarai bűnperrel. A lap sze­rint a törvényszéken és a török közvéleményben már meg is tör­tént a döntés. És ez a döntés nem Pavlov és Kornilov ellen irányul, akiknek személyi bűnösségét a tár­gyalás folyamán már megállapítot­ták, hanem a mögöttük állók ellen. A török közvélemény ítélete a Szovjetben látja a bűnszerzőt. A Szovjetnek a vádlottak padján ülő képviselői nagyon hozzájárultak ahhoz, hogy a bolsevista rendszer Törökországban elveszítse minden hitelét. Pavlov annyira vetemedett, hogy nyíltan szidalmazta a török igazságszolgáltatást. A török sajtó és közvélemény felháborodva vette tudomásul, hogy Pavlov vádlott törvénysértésekről mert beszélni, anélkül, hogy megkísérelte volna ál­tásainak bizonyítását. Választások Japánban Japánban csütörtökön tartották meg a képviselőválasztásokat, ame­lyek iránt, mint az elmúlt hetek jelentéseiben olvashattuk, igen nagy érdeklődés nyilvánult meg. A kor­mány, amikor kiírta a választáso­kat, azt az álláspontját hangoztat­­ta, hogy a háború nem akadályoz­hatja meg a japán népet alkotmá­nyos kötelességének gyakorlásában. Japánban a múlt század hetvenes éveiben kezdődött meg a nagy európai mintájú átalakulás és nagy államférfiai, Okubo és Ito, a mo­dern Japán megteremtői, áttanul­mányozták az összes európai alkot­mányokat az Egyesült Államok al­kotmányával együtt. De Japán csak lassan és fokonként tért át az euró­pai mintájú parlamentarizmusra. Az intézmény 1899 óta Japánban megszilárdult. Akkoriban alakult ki a két pártrendszer is és a csü­törtöki választásokon is a két nagy történeti párt, liberális — minsesto — és a konzervatív — seyukai —.A La Manche-csatorna és az Ettakh tenger partvidéke. (A körívek a német, illetve az angol repülőterek távolsági sugarait tüntetik fel.} H­T E­ff LXI­vre­v.foly­a­m, 18. (iTe.718). szám. Kiadj­a a P­esti Hírlap r.-t. E­zál­­lítja a Légrády Testvé­rek r.-t. nyomdája. Szer­kesztőség és főkiadók: Budapest, V., Vilmos cs.­út 78. T.: 112—295 és Er­­zsébet-krt. 1. T.: 226-345.

Next