Pesti Hírlap, 1942. május (64. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-06 / 102. szám

in mailfrH WHMr­ii. OMBkvákM, «SlMarbích Obolwuky hercegnek f Mt Obolenaky huc­hretf 1913 tfejte törttet, hogy Oroerom­­ág németlakta területein és a né­met megszálló csapatok soraiban, ki­tűnő németséggel megszövegezett röpcédulákat és kiáltványokat köröz­tek, amelyek szembetűnő eredmény­nyel fegyelmezetlenségre buzdítottak. Az Obolensky-féle bányákban, ame­lyekben a nagyszámú cseh hadifo­goly mellett a környék németajkú lakossága is dolgozik, a kiáltványok hatása alatt olyan izzó lett a hangu­lat, hogy nekem és apámnak mene­külnünk kellett Apám elhatározta, hogy ezekre az eseményekre és a fe­nyegető veszélyre felhívja gróf Mir­­bachnak, a német nagykövetség ve­zetőjének figyelmét és megbeszéli vele a további teendőket Elutaztunk tehát Moszkvába és gróf Mirbach, a kezünk között lévő fontos adatokra való tekintettel, azonnal fogadta apá­mat A kettőjük közt lefolyt, ma már történelmi érdekessé­gű beszélgetést az alábbiakban közlöm: Amidőn apám a lázító tartalmú röpcédulákat átadta gróf Mirbach­­nak, megkérdezte, miért tűrik a né­met megszálló hatóságok a bolsevi­­kiek terjeszkedését és garázdálkodá­sát, holott ez nemcsak Oroszországra, de Németországra is veszedelmet je­lent? Apám erélyes katonai rend­szabályokra szerette volna rábírni gróf Mirbachot, ahol azonban határo­zottan elzárkózott ilyen közbelépés elől — Hálás vagyok Önnek — mondta apámnak —, hogy a bolsevista propa­gandáról tájékoztatott engem és intéz­kedem majd, hogy az ön által emlí­tett állapot megszűnjék. Ami azon­ban az orosz belügyekbe való beavat­kozást illeti, erre hathatósabb mér­tékben nem vállalkozhatunk. Ön ki­fogásolja, hogy a bolsevik­ekkel tár­gyalunk. De mondja meg, kivel bo­csátkozzunk tehát tárgyalásokba, amikor ma a bolsevisták az egyetle­nek, akik a hatalmat kezükben tart­ják. Elhiszem, hogy Oroszországban ma még milliók úgy gondolkoznak, ahogy ön gondolkozik, de hát akkor miért nem szervezkednek? Miért ül mindenki otthon, miért reszket és panaszkodik, ahelyett, hogy összefog­nának és hatalmas szervezetbe tömö­rülnének, amire ma még alkalmuk és lehetőségük van. Ha Németország látná, hogy Oroszország komoly tár­sadalma áldozatok árán is elszántan segíteni akar magán és hazáján, úgy Önök számíthatnának Németország támogatására és hathatós segítségére is. Én azonban kételkedem abban, hogy a régi orosz társadalomnak szándékában állana a Németország­gal való együttműködés, vagy szövet­kezés. Hosszú éveken át a szentpé­tervári követségen szolgáltam, ahol igazán alkalmam volt ahhoz, hogy megismerjem az oroszok belső ellen­szenvét a németekkel szemben. Igaz, most éppen azok keresik leginkább a német segítséget, akik annak idején a legridegebben elutasították azt Ve­lünk akarják most a csendőr szerepét játszatni, ahelyett, hogy maguk vé­denék meg életüket és vagyonukat Ilyen szerepre azonban mi nem vál­lalkozhatunk. És mivel Önök nincse­nek szervezkedve és nem rendelkez­nek egyetlen tényezővel sem, akivel tárgyalni lehetne, azért vagyunk mi kénytelenek a bolsevikiek képviselői­vel a kapcsolatot fenntartani. Ezen az állapotom csak Önök változtathatnak — ha komolyan akarják. Ezek után apám már csak arra szorítkozott hogy mindnyájunk szá­mára útlevelet kérjen Németország­ba, amit gróf Mirbach előzékenyen meg is ígért. Az útlevelek kiállítására néhány napi határidőt szabott meg, amelynek elteltével jelentkeztünk a német követségen. Ott tudtuk meg, hogy gróf Mirbachot egy órával előbb meggyilkolták. Számunkra Mirbach tragédiája az­zal a súlyos következménnyel járt, hogy útleveleinkéit ő már nem ír­hatta alá és így szüleim csak 1923-ban menekülhettek. NIEDERSJSELTERS A természetes Selters-viz régóta bevált influenzánál, torokfájásnál, lámás és tüdőibajoknál (Niederselters-viz meleg tejjel). Kapható gyógyszer­­tárakban, drogériákban, fűszer- és csemegekereskedésekben, valamint a vezérképviseletnél. EDELKDTY L. ÁSVÁNYVÍZ KERESKEDELMI BT V., Erzsébet-tér 8. sz. Tel.: 181—428. Tel.: 181—730. Antal István: Ezen a földön a magyarság csak magyar életformákat élhet A nemzetvédelmi miniszter az összes magyar erők­­ összefogását sürgette Antal István nemzetvédelmi propa­gandaminiszter, aki a kormány kép­viseletében részt vett a nagyváradi Szent László-ünnepségek megnyitá­sán, beszédet mondott a Szigligeti­­színházban tartott ünnepségen. Beve­zető szavaiban azt fejtegette, hogy a mai magyar nemzedék tisztában van a hősi kultusz sors- és nemzetformáló jelentőségével. Szent László királyunk robusztus egyéniségéből egyforma erő­vel sugárzott ki a krisztusi keresz­­­ténység fényessége, az államférfi­ el­hivatottság bölcsesége és a legszebb magyar katonai erények csodálatos ősereje, mintegy megszemélyesítve a magyar sors alapelvét, a keresztény hit égi tüzével megacélozott nemzeti gondolatot, amelynek épsége, tiszta­sága és uralma fölött az éles magyar kard hatalma őrködik. A krisztusi kereszt és a magyar kard örök egy­másra utaltsága a magyar nemzet történetének egyik legkiemelkedőbb alapvonása. Ebben az országban ma sem szabad egy árnyalatot sem veszí­teni földöntúli fényéből a krisztusi kereszt világosságának, de egyben nem szabad egy pillanatig sem veszí­tenie élességéből a magyar csatabárd­nak s ami ezzel egyet jelent, egy pil­lanatra sem elhomályosulnia az áldo­zatkész magyar katonai lélek tiszta­ságának. A széthúzás és hatalomvágy ellen — A gyeplőket mindig keményen tartani kell ebben az országban — mondta többek között a miniszter a továbbiak során. — Tartania kellett Szent László királyunknak is, mert széthúzás, békétlenség, torzsalkodás és hatalomvágy az ő életét is számtalan­szor megkeserítette. Minden idők ma­gyar nemzetvezetése csak akkor lehet üdvözhatő a nemzet számára, ha böl­­cseséggel, eréllyel és az elhivatottság tudatával párosulva meg tudja terem­teni az összes magyar erők összhang­ját és az összefogott erőket alkalmas pillanatban bele meri vetni a történe­lem serpenyőjébe. — Szent László királyunk lelke el­sősorban katonai lélek volt. A magyar nemzet csak akkor volt hatalmas, ha ez a katonai lélek teljes épségében tündökölt. Teljes tisztaságában kell fenntartani, sőt még magasabbra fej­leszteni ma is a katonai lelkületet, különösen a fiatalságban, amelyet egyenesen arra kell nevelni, hogy a legnagyobb nélkülözésekkel és meg­próbált ásásokkal szemben is kemény katonai elszántsággal tudjon dacolni. A katonai lélek nem materialista lé­lek, hanem erkölcsi lélek, mert lé­nyege az önzetlenség, a szolgálni tu­dás és önfeláldozás. Erre az elszánt, dacos és önfeláldozó katonai lélekre és hősi szellemiségre most és az el­következő időben múlhatatlanul szük­sége lesz a nemzetnek, mert az igazi nehézségek és az igazi feladatok csak ezután következnek. — Az áldozatos szellem fenntartása az i.­­. „polgári“ vonalon is új és nagy kötelességek elé állít bennünket. Meg kell erősíteni a nemzetfenntartó magyar népet. Hogy ez sikerülhessen, annak két előfeltétele van. Tudomásul kell mindenkivel vétetni, hogy ezen az ősi földön a magyarság csak ma­gyar életformát élhet, egyéni életében épp úgy, mint nemzeti szerkezetében és államvezetési módszereiben. A má­sik előfeltétel pedig az osztó keresz­tényi igazságosság társadalmi elvének megvalósítása. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti közösség iránt tartozó köte­lességek hűséges teljesítése ellenében minden magyar embernek helyet kell szorítani a nemzet terített asztalánál. Ha ennek a célnak megvalósítása ér­dekében mindnyájunknak további ál­dozatokat kell hoznunk, úgy azt ha­bozás nélkül meg kell tennünk. A miniszter előadása után a hittu­dományi főiskola énekkara énekszá­mokat adott elő, majd a hadapród­iskola énekkara előadta vitéz Somogy­­váry Gyula és vitéz Rózsás József Szent László-himnuszát. Dr. Schriffert Béla apostoli kormányzói helynök tartott ezután előadást Szent László­ról, a szentről. Dr. Makkai Sándor egyetemi tanár pedig Szent Lászlóról, a hősről. Az ünnepségen a miniszter beszéde előtt dr. Soós István polgármester megnyitó beszédében megemlékezett a Kormányzó Úrról, aki a megszállás keserű évtizedei után megjelent Nagy­váradon és azt örökre visszacsatolta a magyar hazához, hitet adva a város­nak, hogy tovább haladjon a fejlődés útján. Visszahelyezték­ az eltávolított Szacsvay-szobrot A nagyváradi Szent László-hét ünnepségei során kedden az egyházi, katonai és polgári elöljáróságok rész­vételével visszahelyezték az Ezred­év­ Emlékmű­ téren eredeti helyére Szacsvay Imre szobrát, amelyet a ro­mán megszállás alatt éjjel távolítot­tak el. Korcsmáros László országgyű­lési képviselő beszélt Szacsvay Im­réről, Nagyvárad város első 48-as követéről, aki a nemzetgyűlés jegyző­jeként aláírta a Habsburg-ház trón­fosztásáról szóló jegyzőkönyvet és emiatt vértanú halált szenvedett . Szacsvay József, a Szacsvay-nemzet­­ség egyik tagja mondott még lelkes­­hangú beszédet Az Imrédy—Halász per keddi tárgyalásán a Tűzharcos Szövetség vezetőit hallgatták ki A büntető törvényszék zsúfolásig telt esküdtszéki nagytermében dr. Szemák­ Jenő elnök kedden d. e. fél­ 10 órakor nyitotta meg az Imrédy—Halász sajtó­­rágalmazási pö£ tárgyalását. Elsőnek gróf Teleki Mihály volt földművelésügyi minisztert hallgatták ki. A tanú kijelentette, hogy Imrédy és Teleki közt nem tapasztalt ellenté­tet. Teljes összhangban működtek. Imrédy 1939-ben részt vett a választá­sokon és beszélt is a párt jelöltjei ér­dekében. A párt vezetőségében is he­lyet foglalt és ebből következtethető, hogy a jelölésekben is részt vett. El­lentétekről legfeljebb később lehetett szó, amikor Imrédy gyorsabb tempót kezdett sürgetni, célkitűzéseik azon­ban ugyanazok maradtak. A gyorsabb munkatempót nemcsak Imrédy, ha­nem a párt több tagja is kívánta. A külön vacsorákkal kapcsolatban a volt miniszter kijelentette, hogy erről sem­mi különöset nem tud. Nem állíthatja, hogy azoknak politikai jellegük lett volna. Majd az elnök kérdésére, hogy „ígért-e Imrédy személyi hűséget Te­leki Pálnak“, azt felelte, hogy erre nem emlékszik. Imrédy és a frontharcosok Gróf Takách-Tolvay József nyug­ altábornagy, képviselő tanúvallomá­sában elmondotta, hogy Imrédy 1938 július 12-én a Frontharcos Szövetség gyűlésén beszédet mondott, amelyben a szövetség célkitűzéseit helyeselte és támogatását helyezte kilátásba. A 15­ magánvádló később nem törődött a szövetséggel.­­ Akármikor fordultunk hozzá va­lamilyen ügyben, kézlegyintéssel in­tézte el, azt mondva, hogy amikor ő ígéretet tett, még nem volt miniszter­­elnök. Az elnök. De amikor megjelent az önök gyűlésén, akkor már miniszter­­elnök volt? Tett, mint miniszterelnök, valamilyen ígéretet önöknek? A tanú: A főmagánvádló úr volt az, aki elvette a frontharcos jelvényün­ket, illetve megtiltotta azt, hogy köz­­tisztviselők a hivatalukban a front­harcos jelvényt viseljék. A tanú dr. Halász Lajos védőnek arra a kérdésére, hogy „ezt a tiltó rendelkezést ki vonta vissza?", azt fe­leli, hogy „gróf Teleki Pál." A következő tanú Kertész Elemér lapszerkesztő, az Országos Tűzharcos Szövetség ügyv. elnöke. Az elnök kér­désére Imrédy előbb említett ígéreté­ről vallott. — Miben állt ez az ígéret? — kér­dezte Szemák elnök. — Gróf Takách-Tolvay József veze­tésével — felelte a tanú — küldöttség kereste fel a főmagánvádló urat, aki ekkor azt mondta, hogy a Frontharcos Szövetség támogatása most már ne­hézkes lenne A támogatás tekinteté­ben konkrétumról nem volt szó, ellen­ben a tűzharcosoknak problémáik és sérelmeik vannak. Így az is, hogy a frontharcosság hátrányt jelentett a köztisztviselői előmenetel tekinteté­ben. — Hátrányt jelentett volna az, hogy valaki frontharcos? Mikor történt ez, melyik kormány alatt? — kérdezi az elnök. — Nem tudom, de mindenesetre a világháború óta — válaszolt Kertész Elemér. Az elnök: ön azt állítja, hogy a ma­gyar kormányok prefereálták a ma­gyar köztisztviselőt azért, mert front­­harcos volt? A tanú: Kérem, hozzánk rengeteg panasz érkezett, ezek most is megvan­nak írásban és mind arról szólnak, hogy a frontharcosságuk hátrányukra szolgált előmenetelük tekintetében. Mi csak azt kértük a főmagánvádló úrtól, hogy vizsgálja meg ezeket a panaszo­kat Az elnök: A főmagánvádló úr ígé­rete ellenére tett mégis olyan kijelen­tést, amiből arra lehet következtetni, hogy az ígért támogatástól elállott? A tanú: Legnagyobb meglepetésünk­re megtiltotta azt, hogy a köztisztvise­lők a hivatalukban a frontharcos jel­vényt viseljék. A tanú dr. Nagy Lászlónak, Imrédy ügyvédjének több kérdésével kapcso­latban kijelentette, hogy a Tűzharcos Szövetség tagjaiban nagy csalódást váltott ki Imrédynek az az intézkedé­se, hogy megtiltotta a jelvény­viselést. Vitéz Martsekényi Imre képviselő, a Tűzharcos Szövetség alelnöke sze­rint a világháború befejezése óta a különböző kormányok idején a Tűz­harcos Szövetségnek igen sok pana­sza volt. Csak lassan tudták elérni, hogy megszületett a tűzharcos-tör­vény, de ebben sem volt sok köszö­net. A tűzharcosokat mellőzések ér­ték a tisztviselői kinevezéseknél, er­ről sok panasz érkezett, a szövetség el is járt a panaszok ügyében, de csak kevés eredménnyel Mikor Imrédy Bélát miniszterelnökké dezignálták, tárgyalt a Szövetséggel és gróf Ta­kách-Tolvay elnök előtt kijelentette, hogy nagy súlyt helyez a Szövetség támogatására. Reményeik azonban nem teljesedtek, mert bár Imrédy miniszterelnökké történt kinevezése után megismételte kijelentését, hogy az ő táborukra óhajt támaszkodni, a vége az lett, hogy pár hónappal ké­sőbb eltiltotta a köztisztviselő-bajtár­­sakat a jelvény viselésétől. Arról nem tud, hogy generális jellegű jelvény­viselési tilalom lett volna a közhiva­talokban. Imrédy mellett, kormányra jutása után, nagyon meleg volt a hangulat az országos értekezleten... „A tény azonban az, hogy később nem kaptunk semmit és panaszaink, sérel­meink a mai napig is fennállanak" — fejezte be vallomását a tanú. Ez­után még a főmagánvádlónak és ügy­védjének kérdéseire válaszolt. Im­rédy megígérte a jelvényviselési tila­lom felfüggesztését és az ügy kivizs­gálását. Vitéz Tóth András képviselő, aki hat éve országos alelnöke a Tűzharcos Szövetségnek, vallomásában többek közt elmondotta, tud arról, hogy a volt miniszterelnök a tűzharcosok részére erkölcsi támogatást helyezett kilátás­ba és azt, hogy szociális igényeiket kellő mértékben elégíti ki. Az elnök kérdésére kijelenti, hogy közhivatal­ban feltétlenül hátrányt jelentett az, ha valaki tűzharcos volt. Bizonyítja ezt sok kirívó, súlyos eset. A képvi­selőházban gróf Takách-Tolvay elnök, amikor Imrédy miniszterelnökkel tár­gyalt, hogy a kormányalakításkor tett nyilatkozatait váltsa be, indignálódva jött ki tőle, mert — mint mondotta — a miniszterelnök azt válaszolta: „Vég­telenül sajnálom, ezt ma­ nem tudom megcsinálni. Nincs módomban most teljesíteni.“ Ott volt akkor még Mezey Lajos, vitéz Martsekényi és Kertész is. A konkrét sérelmekre vonatkozó kérdésre a tanú a tűzharcosjelvény ti­lalmát említi, holott ez — úgymond — nem pártjelvény, hanem olyan külső jele egy adottságnak, mint a hadirok­kant-jelvény. — Akik nem voltak a fronton — mondotta vitéz Tóth András —, azok előléptek, akik kint voltak, nem tud­tak előrejutni. A főmagánvádló és ügyvédje tett fel több kérdést a tanúhoz, majd Kenes­­sey Gyula főszolgabíró tanúkihallga­tása következett. Neki is tudomására hozta gróf Takách-Tolvay, hogy Im­rédy határozott ígéreteket tett a tűz­harcosoknak, de nem történt semmi. Az elnök ezután maga elé szólítot­ta az Országos Tűzharcos Szövetség vezetőit és megkérdezte tőlük, igaz-e az, hogy Imrédy — miniszterelnöksége idején — nem teljesítette a tűzharco­sokkal szemben vállalt ígéreteit. „Ahogy vesszük“ — felelte gróf Ta­kách-Tolvay és Kertész. „Az ígéretek nem voltak ennyire konkretizálva, illetőleg precizkrozva“ — válaszolt dr. Martsekényi Imre. Vitéz Tóth András pedig így válaszolt: „A dolog úgy áll, amint tanúvallomásomban kifejtet­tem.“ Újabb tanúvallomások Payr Hugó volt képviselő, tanú ek­ mondotta, hogy a képviselőház jobb­oldali folyosóján tartózkodott, amikor Imrédyt a parlamentben felkereste az emlékezetes diákküldöttség. Az ellen­zékiek között az eset felháborodást keltett. Imrédyt éltették, Bethlent, Sztranyavszkyt, Kornis Gyulát sérte­gették. — Meggyőződésem volt — mondotta a tanú —, hogy kormányhatalmi hoz­zájárulás nélkül ilyen felvonulást ren­dezni nem lehetett volna- és ezért a parlamenti interpellációmban Imrédy Bélát tettem felelőssé. Dr. Fülöp László magántisztviselő elmondotta, hogy mint az Emericana egyik akkori vezetője, ő volt a küldöttség szónoka. Payr Hugóval szemben állította, csak egyetemi hallgatók vettek részt a fel­vonulásban, hogy Imrédy iránti ro­­konszenvüknek kifejezést adjanak. Imrédy eleinte nem akarta fogadni őket­ Megay Károly nem látott gyer­mekeket a diáktüntetők között, viszont Payr Hugó a szembesítésnél megma­radt állítása mellett. Pap Sándor tanú — a kormánypárt volt főtitkára — elmondotta, hogy sem ő, sem a kormánypárt többi tiszt­viselői nem tudtak a Magyar Élet­mozgalom alakuló gyűléséről. Gróf Festetics Domonkos Imrédy és Teleki kapcsolatáról vallott. A tárgyalást csütörtökön délelőtt folytatják. FERENC JÓZSEF KESERŰVÍZ Pest Hírlap 1943 máj. », «erg» . Tisztábbá, szebbé, bársonyosabbá válhatik a szürke, durva arcbőr is gondos bőrápolás után. E célra aján­latos a fehér, nem zsíros Tokaion krém alkalmazása, mert hatásos toni­­záló és regeneráló elemeket tartalmaz. Mile C... ezt írja: „A Tokaion kré­met csak néhány napja használom, de máris nagyon meg vagyok lepve, hogy mennyivel üdébb, tisztább, szebb az arcbőröm." Visszakapja pén­zét, ha az utasítás szerinti használat nem hozná meg a joggal várható­ eredményt. NAPI HÍREK — Vitéz Tóthvárady Asbóth ny. al­tábornagy a NyuKOSz új elnöke. A­ NYUKOSZ országos nagyválasztmá­nya most tartotta közgyűlését az Or­szágos Tiszti Kaszinóban. Az egyesü­let huszonkét éven át volt elnöke, bá­ró Lukachich Géza nyug. altábornagy, egészségi állapotára való tekintettel visszalépett. A közgyűlés jegyzőköny­vi köszönetet szavazott neki és her­vadhatatlan érdemeire való tekintet­tel egyhangúlag díszelnökké válasz­totta. A NYUKOSZ új elnökévé egy­hangúlag vitéz Tóthvárady-Asbóth István nyug­ altábornagyot, alelnökül Krompecher Jenő és Hazay Ödön ny. vezérőrnagyokat választották meg.­­ Május 17-én szentelik püspökké az új szatmári püspököt. Miután dr. Scheffler Jánosnak, a kolozsvári egye­tem egyházjogi tanárának szatmári püspökké történt kinevezéséről kiállí­tott pápai bulla futárral megérkezett Magyarországra, kitűzhették a püs­pökszentelés időpontját. Az új szat­mári püspök püspökké szentelése a szatmárnémeti székesegyházban má­jus 17-én vasárnap fog megtörténni. A szentelést Serédi Jusztinián bíbor­­nok, Magyarország hercegprímása végzi, társszentelőként pedig Glatt­­felder Gyula Csanádi püspök és Ma­darász István kassai püspök fog köz­reműködni. A szatmári megyéspüspök egyébként kedden székhelyére, Szat­márnémetibe érkezett. A pályaudva­ron a káptalan tagjainak élén Szabó István nagyprépost, a város nevében Papp Zoltán polgármesterhelyettes, a megyebeli országgyűlési képviselők nevében Figus-Illinyi Albert fogadta. A püspök kedden délelőtt a kinevezé­séről szóló pápai bullát bemutatta a szatmári káptalannak és átvette jog­hatóságát, az egyházmegye kormány­zását. A Bárdossy Lászlót Szombathely díszpolgárává választotta. Szombat­hely város képviselőtestülete hétfőn tartott rendkívüli közgyűlésén a város díszpolgárává választotta Bárdossy László volt miniszterelnököt, a város szülöttjét. A díszpolgárrá történt vá­lasztásról a közgyűlés táviratilag érte­sítette Bárdossy Lászlót, a díszpolgári oklevelet később meghatározandó idő­ben Szombathelyen nyújtják át.­­ Szily Kálmán államtitkár Újvidé­ken. Szily Kálmán államtitkár hétfőn este Újvidékre érkezett, hogy megbe­széléseket folytasson a városban léte­sítendő kereskedelmi főiskola elhelye­zéséről. — Vitézzé avatás. Kun Atillát, a fő­város Gázműves helyettes vezérigaz­gatóját Budapest Székesfőváros Vitézi Széke vitézzé avatta. A tisztántartott száj meggátolja fogai romlását. A mindennapi fogápolás tehát a2 egészség fontos parancsa. Ch­i o r o d ont fog pasta —«e»——■■ —1 . I- er

Next