Pesti Hírlap, 1942. június (64. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-02 / 123. szám

1943 JUNIUS 9 Előfizetési ára egy hóra 2.50 P. Két hóra 5 P. 14 évre 7.30 P. 8 évre P 14.60. Egy évre 29.20. Egyes szám ára hétköznap 10 fillér. Vasárnap 16 fill. (a pályaudvarokon is)Pesti Hírlap/ K­EDD LXIV. évfolyam, 121 (20743) sz. Kiadja a Pesti Hírlap r.-t* Előállítja: Légrády Testv. r.-t nyom­dája. Szerk. és fők- V., Vilmos cs.­ut 78. T. 112-295 és Erzsé­betért U T. 225-656 A német légierő Köln brit bombázásának megtorlásául nagy erővel Canterbury érseki székhelyet támadta A charkovi magyar csapatok parancsnokát az I. osztályú német vaskereszttel tüntették ki Az elmúlt két nap legfonto­sabb eseményei: Nyugaton jelen­tőségükben növekedtek és szá­mukban fokozódtak a légi táma­dások. Szombatról vasárnapra virradó éjjel — amint ezt a né­met főparancsnokság hivatalos közlése jelenti — angol bombá­zók nagy károkat okozó támadást intéztek Köln ellen. Hétfőre vir­radó éjjel a német hadvezetőség ezt azzal viszonozta, hogy — amint a legutolsó német hivata­los jelentés beszámol róla — rob­banó- és gyújtóbombák ezreivel árasztotta el a Délkelet-Angliá­­ban fekvő Canterbury érseki székhelyet. A keleti harctéren el­lanyhultak a harcok. A szövetsé­ges hadsereg eredményes légi tá­madásokat intézett a szovjet vé­dővonalai ellen. Ezen a hadszín­téren feltűnő jelenség Szebaszto­­pol napok óta tartó bombázása. Magyarországon jól eső érzéssel és örömmel fogadják azt a hírt, hogy Hitler a c­arkovi csatában résztvevő magyar csapatok pa­rancsnokát az I. osztályú va­s­kereszttel tüntette ki. Észa Afrikában tovább folyik a küz­delem. Az olaszok és a néme­tek brit ellentámadásokat vertek vissza. Az olasz hivatalos jelentés szerint ezeknek az ellentámadá­soknak az volt a céljuk, hogy a bekerített brit páncélos erőket­­felszabadítsák. Laval miniszter­­elnök Párisban azt hirdette, hogy a francia jövő felépítésének első feltétele a munka, a munkatelje­sítmény fokozása érdekében a francia termelésen bizonyos szer­vezeti változtatásokat kell végre­hajtani. Charkov környékén minden csendes A semleges államok haditudósí­tói megrázó erejű, színes, szinte drámai hangú cikkekben számol­nak be azokról az élményekről, amelyekben a véget ért c­arkovi csata színhelyén részük volt. Sváj­ci és svéd újságírók csoportja járta be az elcsendesedett harcteret, any­­nyira közvetlenül a harci esemé­nyek után, hogy az ott lezajlott óriási küzdelemnek még a legfris­sebb nyomai is láthatók voltak. Hulla-hegyekről, tank­ temetőkről, beláthatatlan mennyiségű hadi­anyagról, gazdátlan lovak ezreiről, hadifoglyok végeláthatatlan, mene­telő oszlopairól, mérhetetlen egyéb hadizsákmán­yról imák és a pusz­tulásnak mindenütt látható rette­netes képét rajzolják meg közvet­len benyomásaik hatása alatt. Csak most, a harcok lezajlása után lehet tiszta képet alkotni, mi is történt tulajdonképp Charkov körül. Illetékes német katonai helyen már teljes részletességgel feltárták a c­arkovi csata előzményeit és ma­gának a csatának lefolyását is. E szerint a német hadvezetőség tudo­­­­mást s s­erzett arról, hogy Timosen­­kó üz­ö­tötte a szovjet haderő javát, val­a­mint az angolszászoktól érkezett hadianyagot, hogy döntő támadáss­al visszaszerezze Ukraj­nát. Keresnél ezt a támadást töké­letesen megelőzte a német hadve­zetőség és három szovjet hadsere­get zúzott szét. Charkovnál éppen a keresi események késztették Ti­­m­osenkójt arra, hogy idő előtt meg­kezdje támadását. Timosenkó igen nagy erőt vont össze és ő maga is annyira bízott a sikerben, hogy a támadás kezdetén repülőgépekről röpiratokat szórtak le Charkovra és felszólították a lakosságot, hogy készüljenek a szovjet seregnek négy nap múlva történő bevonulására és tartsák számon, ki hogyan visel­kedett a német uralom idején. Ezek a röpcédulák legjobb bizo­nyítékai annak, hogy­ Timosenkó villámhad­járattal akart bevonulni Charkovba. Most, a charkovi csata eredménytelen lezajlása után Mosz­kvából azt a megállapítást tették közzé, hogy a szovjet támadásnak egy pillanatig sem volt célja Char­kov elfoglalása, kizárólag csak a német erők felőrlését akarják elér­ni és semmiféle területnyereségre nem törekedtek. Semleges katonai körökben — állapítja meg a hivatalos Svéd Távirati Iroda haditudósítója — a Charkovtól délre kifejlődött csata a német hadvezetés ed­digi legklasszikusabb bekerítő hadművelete volt. Szovjet részről nagyvonalú átka­roló hadműveletet készítettek elő, a harc folyamán azonban a szere­pek felcserélődtek és az átkarolás végett előretörő szovjet csapatokat a németek kerítették be. Valóságos , földi pokol a hadszíntér — írja a svéd újságíró —, amely mintegy 130 kilométerre délkeletre van Charkovtól. A megsemmisítő csata borzalmas erejű légi bombatáma­dásokkal kezdődött és később be­avatkoztak a korszerű háború ösz­­szes pusztító eszközei. A német hadvezetőség eddig még soha sehol sem vetett harcba olyan erős és nagyszá­mú légi erőt, mint Charkov előtt a bekerített szovjet csapatok ellen. A csata Alekszejevszkoje helység közelében tombolt leghevesebben. Itt olyan sűrűn zsúfolódtak össze a harapófogóba szorított szovjet­seregek, hogy a ledobott repülő­bombák irtózatos pusztítást vittek végbe közöttük és fejvesztett ije­delem vett rajtuk erőt. Egyedül ennél a helységnél 65.000 szovjet katona került német­­fogságba. Az Exchange Telegraph angol hírközlő iroda ezekről a harcokról szovjet forrásból azt jelentette, hogy német és szövetséges csapatok stukák és más harci repülőgépek igen hatásos védelme alatt jelentek meg a Donee nyugati partján. A német repülők és a tüzérség szü­net nélküli bomba- és gránátesővel árasztotta el a szovjet állásokat, mialatt a német páncélosok a Do­nee átkelési szakaszait igyekeztek birtokukba venni. Mindössze két helyen sikerült átkelniük a Donce folyón azoknak a hidaknak a se­gítségével, amelyeket a német utá­szok már készen hoztak magukkal gyorsjáratú gépkocsijaikon. Ugyanez az angol hírforrás szá­mol be a legújabb szovjet fegyverek­ről, de egyben sajnálkozással állapítja meg, hogy ezek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A kutyákra kötözött robbanóanyag­gal való kísérletezésre egyszerűen azt mondja, hogy „kockázatos vál­lalkozás, mert a kutyák a csatazaj­ban megriadnak és nem lehet meg­felelően irányítani őket“. Ez telje­sen fedi azt a német híradást, hogy a „robbanó kutyák“ a fegyver- és ágyutűztől annyira megriadtak, hogy visszarohantak a szovjet állá­sokba és ott robbantak fel a hátuk­ra kötözött bombák. Az amerikai kézi gépfegyver, amellyel percen­­ként 500 lövést lehet tenni, szintén nem vált be, mert a szerkezete már az első percekben felmondta a szol­gálatot és kezeléséhez legalább há­rom ember szükséges, akiknek ro­ham közben is állandóan egymás mellett kell lenniök. A legújabb szovjet fegyver a ra­kéta-bom­ba, amelyet repülőgépről lőnek ki rakétaszerkezet segítségé­vel. Ez arra szolgál, hogy nagyobb pontossággal dobhassák a bombá­kat repülőgépről a földi célpontok­ra, elsősorban a páncélos­ kocsikra. Minthogy a német stuka-bombázók titkát még mindig nem sikerült megszerezni, a szovjet mérnökei egy sínekből álló bombairányító szer­kezetet szereltek a repülőgépre. En­nek segítségével irányítják a bom­bát a célpontra. Hátránya ennek az új jegyernek —­ állapítja meg az angol hírszolgálat —, hogy a szer­kezet igen súlyos és emiatt csak ki­sebb bombákat lehet használni, ezenfelül pedig a támadó repülő­gépnek nagyon alacsonyra kell le­ereszkednie s ez a kockázatot erő­sen megnöveli. A libiai csata Hetedik napja tart már az észak­afrikai tengerpart mentén a nagy páncélos és légi csata. Német illeté­kes katonai helyről csak most ad­tak első ízben némi támpontot nyúj­tó tájékoztatást a Líbiában megin­dult hadműveletről. Eszerint a né­met-olasz támadás május 26-án kez­dődött a marmark­ai angol állások elleni felvonulással. Ebből a táma­dásból fejlődött ki az a nagyszabá­sú páncélos ütközet, amely még ma is tart. Berlinben azt is hangsúlyoz­zák, hogy a tengely légi erői igen jelentősen avatkoznak bele a földi harcokba és hathatósan támogatják a páncélosok és a gyalogság had­műveleteit. Angol katonai körökben az a fel­fogás alakult ki a líbiai események­kel kapcsolatban — jelenti az Ex­change Telegraph Kairóból —, hogy ha pillanatnyilag teljesen el­szigetelt hadműveletnek látszik is Rommel tábornok támadása, még­sem lehet lekicsinyelni és jelentő­ségét elvitatni annak a ténynek, hogy a tengely páncélosai már alig 25 kilométernyire vannak Tob­­ruktól. A londoni Times katonai szakértő­je azt írja, hogy „úgy látszik Líbiá­ban elkerülhetetlen lesz a döntő jelentőségű csata.“ A továbbiakban a lap azt mondja, hogy a líbiai ten­gely­támadás inkább csak a nagy támadó terv egyik taktikai akció­jának látszik és elsősorban azt a célt szolgálja, hogy nagyobb brit légierőket kössön le, amelyek kü­lönben a szovjet harctérre menné­nek. Az Evening Standard kairói jelentése szerint feltűnő jelenség­nek tartják, hogy Rommel tábor­nok aránylag igen kis erőkkel in­dult támadásra, de megjegyzik, hogy értesüléseik szerint jelentős erejű tartalékok várnak a harcok kifejlődésére. Rommel legközvet­lenebb szándéka — írja a Daily Telegraph tudósítója — szemmel­­láthatólag az, hogy egyes brit csa­pattesteket elvágjon a főerőktől. Különösen a tengerparti útvonalon végrehajtott tengelytámadások mu­tatják ezt a szándékot. A legújabb német hivatalos je­lentés első ízben közöl számszerű adatokat a líbiai­ csatáról. Ezek sze­rint az eddigi harcok folyamán a tengelycsapatok kétezernél több foglyot ejtettek és 350 harckocsit semmisítettek meg. A szállítóhajók elleni harc A német hivatalos jelentés — mint rendesen, a hónap végén — most is összegezi a május hónap­ban elsüllyesztett ellenséges hajók számát és tonnatartalmát. A jelen­tés megállapítja, hogy májusban a német tengeri és légi erők­­ összesen 170 amerikai és angol szállítóhajót süllyesztettek el 924.000 tonnatartalommal. Ebből a tengeralattjárók 140 hajót süllyesztettek el 767.000 tonnatar­talommal, a többit a légi erők pusztították el, legnagyobbrészt az Északi-Jeges-tengeren. Ennek az eredménynek különös jelentősége akkor válik szembetű­nővé, ha összehasonlítjuk az elő­ző hónapok adataival. 1940-ben augusztus hónap volt ebből a szem­pontból a legeredményesebb, mert akkor 503.000 tonna elsüllyesztését jelentette a német hadvezetőség. 1941-ben szeptemberben süllyesz­tettek el legtöbb ellenséges hajót a német búvárhajók. Ekkor 525.000 tonna volt az eredmény. 1942-ben eddig március hónap volt a leg­eredményesebb, 585.000 tonnával, míg most minden eddigit felülmúl­tak a búvárhajók, a légi­erő pedig szintén m­inden eddiginél nagyobb eredménnyel járult hozzá az ellen­séges hadianyag-szállítás megnehe­zítéséhez. A hajótérveszteség egyre sú­lyosabb kérdéssé válik Ame­rikában. A Daily Scotch newyorki tudósítója ezzel a kérdéssel foglalkozik lapjá­ban és így ír: „Az Egyesült Álla­mok nem nyerhetik meg a háborút statisztikai adatokkal. Helyesebben tennék, ha előbb egy pillantást vetnének a tényleges hajótérvesz­­teségekre. A tengeri háború az At­lanti-óceánon a szövetségesekre igen veszedelmesen alakul. Nincs semmi bizonyíték arra, hogy az amerikai partok mentén operáló német búvárnaszádok elsüllyednek, mint ahogyan azt rendszeresen je­lentik. Ellenben biztos, hogy már többszáz amerikai és angol hajó süllyedt el közvetlenül az amerikai partok közelében. Ezt nem lehet többé közömbösen szemlélni. Ame­rikában kidolgoztak egy 18 hó­napra szóló nagyszabású hajóépítő tervet. A háború azonban nem vár, nem enged sok időt Amerikának. Pillanatnyilag és az elkövetkező hónapokban is csupán az számít, ami tényleg megvan és nem az, ami csak képzeletben létezik. A hábo­rús helyzet megítélésénél csak azok a számok fontosak, amelyek megmutatják, mennyit szállított valóban az Egyesült Államok szö­vetségeseinek.“ Laval a francia gazdaságpolitikáról Laval francia miniszterelnök kor­mányfői kinevezése óta első ízben mondott Párisban beszédet. Az al­kalom erre az volt, hogy 150 mun­kásszervezet bizottságának elnök­sége jelent meg előtte. Szinte va­lami­­képletes jelentősége van an­nak, hogy a francia kormány feje a megszállás alatt lévő Párisban első ilyen természetű szereplésekor a politikát nem érintette, hanem azt fejtegette, amit maga Pétain is mindig hangsúlyoz: Franciaország mai helyzetében az első feladat és kötelesség a munka. Laval a munkásszervezetek el­nökei előtt a kormány gazdaság­­politikáját vázolta, mert ez az az út, amelyen keresztül Franciaor-, A Donec-medence és a Krím-felszínet térképe.

Next