Pesti Hírlap, 1942. június (64. évfolyam, 123-145. szám)
1942-06-02 / 123. szám
4 Pesti Hírlap 1943 Juntus 8. Kedd Lackó pihen (Színhely: Lackó szobácskája nagynénjénél, Irma néninél, a Rákos-utca egy régi házában. Ablaka az udvar fainak napsütötte lombjára néz. Idő: dél). ■ Lackó (bölcsészethallgató, az ágyban fekszik, olvas. Csikós hálóköntös van rajta. Hóna alatt lázmérő, de már egy félórája. Megfeledkezett róla.) Egy légy (beröpül az ablakon, zümmögve köröz és nézelődik, majd a lázmérő csúcsára ül). Lackó (nem veszi észre, annyira belemerült a könyvbe. Kant írta. Címe: „Az örök béke"). A légy (behunyja a szemét, szundikál). (Csönd. Nyugalom. Béke. De nem örök, mert...) Ilonka (Lackó bájos kis menyaszszonya — karján óriási füleskosár — megjelenik az ablak előtt): Kukucs! Lackó (örömmel): Ilonkám! . . . (Neheztelve.) Nahát ez az Irma néni! Ilonka: Jól tette! (Zsörtölődve.) Te haszontalan! Beteg vagy és el akartad titkolni előttem! És, hallom, képes lettél volna elmenni a menzára is! Mi bajod tulajdonképpen, drágám? Lackó: Meghűltem egy kicsit és van valamicske lázam... Meg nagyon fáradt vagyok ... Két éjszakán át alig aludtam ... befejeztem a szakdolgozatomat ... De érzem, ha ma egész nap pihenek, holnapra kutyabajom. Ilonka: Na látod, milyen jó, hogy Irma néni elárult! Most legalább igazán pihenhetsz. Mert ápolni foglak. És a menzába se kell elmenned, mert hoztam finom, betegnek való ebédet Itt fogom megfőzni. Sötét felhő (megjelenik Lackó homlokán). Ilonka (már a konyhából, az ajtót Irma néni nyitva hagyta): Csak arra kérlek, drágám, hogy ezt a két doboz konzervborsót nyisd ki... mással aztán nem zavarlak. Hol a nyitó? Lackó: Nincs nyitó, szívem... harapófogóval szoktam. • Ilonka: Odaviszem neked, csak mondd meg, hol van. Lackó: A kamarában... legalul... egy kis ládában... ■ Ilonka: Ez csupa ruhaszáritó-kötél... Lackó: Nem ott... hátrább... Ilonka:* Megvan... nem... ezek egérfogók... (Végül is Lackó fölkel és a konyhában kinyitja a dobozokat.) Lackó: Ha már felkeltem, kezet is mosok az ebédhez. (A fürdőszobában kezet mos, aztán kényelmesen visszafekszik. Mégis csak jó, hogy eljött Ilonka— gondolja, nyújtózkodik és török basának érzi magát. De nem sokáig, mert...) Ilonka: Jaj, drágám, aprófa nincs? Lackó: Elfogyott volna? ... Na mindjárt... (Felkel és hasogat.) • Ilonka: Jaj, Istenem, pedig azért jöttem, hogy pihenhess... De most aztán igazán nem zavarlak mással. Lackó (megy a fürdőszobába, kezet mos, majd kényelmesen visszafekszik). Ilonka (a konyhából): Úgy, úgy, csak pihenj, szívem... Micsoda gondolat: elmenni a menzára, enni a nehéz ebédet és fárasztani magad, mikor pedig beteg vagy és pihenned kell... Hol tartja Irma néni a zsírt? Lackó: Egy kis kék fazékban... közel az ablakhoz... Ilonka: Itt csupa lekvárosüveg Van... Lackó: Ott, ott, mögöttük... Ilonka: Itt nincs fazék, sziveim... Lackó: Lehet, hogy máshova tette ... Várj csak... (Felkel, megkeresi a zsírt és visszafekszik. Kényelmesen). Ilonka: Jaj, drágám, pedig azért jöttem, hogy... De most már minden rendben van, többet nem zavarlak. Most már aztán igazán pihent. A Napnem akar rosszat, de belésüt a kéménybe). A tűzhely (elárasztja füsttel a konyhát). Ilonka (kinyitja az ajtókat, de hiába). A füstgomolyagok: Nem, nem, nem -- nem, nem, nem, Nem megyünk mi Innen el! Lackó: Nyisd ki a kamara ablakát is, akkor a házat kiviszi. Ilonka (kínlódik az ablakkal, de fáradozását nem koronázza siker). Lackó (felkel, kinyitja az ablakot, a keze csupa piszok lesz, megy a fürdőszobába, kezet mos, visszafekszik. Ilonka: Ez a felkelésed most nem számit, drágám, mert hisz nem én vagyok az oka . . . Lackó (fáradtan liheg): A Nap . . . (Kinyujtózkodik. Kezdenek visszatérni a törökbasás érzések. De . . .) Ilonka: Mondd, szivem melyik edényben szokott Irma néni lágytojást főzni? Lackó: Vigyázz, drágám, csak a vastagfenekű fazékban szabad, különben kipukkad. Ilonka: Melyik az? De ne kelj fél, majd egyenként mindet beviszem. Lackó: Ugyan, szivem, csak nem fárasztalak ezzel? (Felkel, megkeresi, átadja.) Ilonka: Köszönöm . ■ „ De többször már fel ne kell. Lackó (visszafekszik, s várja a törökbasás érzéseket Nem jelentkeznek. Helyettük azonban . . .) Ilonka (megjelenik az ajtóban.): Mindjárt tálalok . . . Elkészítem addig az asztalodat. (Lackó féltett bőr hómappáját az ágyra teszi.) Ez jó lesz, csak terítő kell rá . . . Lackó (hebegve): De, drágám, hátha leöntöm . . . . Ilonka: A tálca kicsi . . . Egyszerre szeretnék mindent szépen, ízlésesen felszolgálni . . . Nincs nagyobb tálca? Egy deszkalap se volna rossz. Lackó: Van egy rajztábla az előszobában . . ., de nem engedem, hogy te . . ., mert létrára kell mászni . . . Ilonka: Jaj, úgy sajnállak, szívem, de hidd el: a tálalás nagyon fontos. Egészen másképzük az ebéd, ha szépen, stílusosan adják fel . . . Többet aztán már igazán nem kérek. Lackó (felkel, cipeli a létrát, leveszi a rajztáblát, kezet mos és visszadől az ágyba): Ilonka: Remek! Megt még csak terítő és két szalvéta kell. (Kedvesen): Mert a szakácsnő is veled ebédel ám!’ Lackó (gyönyörködve néz Ilonkára): Nagyon aranyos vagy! (De retteg, mert . . .) Ilonka (nézelődik a szekrényben): Csak mondd meg, hogy hol a terítő, meg a szalvéták. (Kutat a polcokon.) Lackó (félti a rendet, meg szemérmes is: ott vannak a fehérneműi is, kiugrik hát az ágyból): Várj, odaadom. (Odaadja és visszaesik.) Ilonka: Most már ne feküdj, szívem . . ., ülj fel, helyezkedj el, rögtön hozom. (Kimegy a konyhába.) Mi van ezzel a vízzel? . . . (Rémülten): Te, Lackó! Elaludt a tűz! Lackófelütlápászkodik, fát vág, aztán Ilonkával együtt fújja a tüzet. Piros az arcuk, izzad a homlokuk.) Ilonka (sóhajt): Lackó: Dűlj le egy kicsit a kanapéra, ha fáradt vagy ... én már megcsinálom a többit Ilonka: Milyen gonosz vagy! És hálátlan! ... Ég már. Feküdj vissza gyorsan és pihenj. Lackó (kezet mos és visszamegy): Ilonka (nagyokat szusszant a konyhában). Lackó: Mivel kínlódsz? Ilonka (szégyenkezve megjelenik az ajtóban, kezében egy kis üveg tokaji): Nem tudom kihúzni a dugóját . . . Lackó (próbálgatja, de az ágyban ő se bírja, kénytelen felkelni). Ilonka: Ha már úgyis felkeltél, szivem, légy szives, csukd be a kamaraablakot is. A füst már kiment, s legyen úgy, ahogy Irma néni hagyta. Lackó (becsukja, keze megint csupa piszok lesz, támolyog a fürdőszobába, aztán, mint egy zsák, úgy dől az ágyba). Ilonka (elkészül az ebéddel, mindent a rajztáblára rak, még virág is kerül rá — rejtegette eddig —* a kezében az ebéddel, ragyogó arccal megjelenik az ajtóban. Ott azonban meghökken és megáll. Mert . . .) Lackó (a fáradtságtól mélyen, édesen alszik). A légy (mozdulatlanul ül a nyitott „örök béké“-n, alszik ő is). Ilonka (elpityeredik, most mit tegyen?) Egy csepp könny (a zöldborsóba hull). Leszkay András. Százhúszezer leventeapród tett fogadalmat Hősök napján tették le a leventefogadalmat azok a magyar fiúk, akik ebben az évben töltik be tizenkettedik életévüket. Fogadalmukkal a Kormányzó Úr százhúszezer kis katonája állt ismét a levente zászló alá. Először a levente-törvényeket mondták el. A hét levente-törvény a következő: a levente: istenfélő és hazájához mindhalálig hűséges; elöljáróinak bizalommal és készségesen engedelmeskedik; kötelességét híven teljesíti; mindenkor igazat mond; lovagias; a zászlót és bajtársait sohasem hagyja cserben; végül: a levente legfőbb kincse a becsület. Most ünnepélyes pillanat következett. Az újonc levente-apródok megilletődötten feszes „vigyázz"-állásban letették a fogadalmat: „Fogadom, hogy teljesítem leventekötelezettségeimet, amelyekkel Istennek. Hazámnak és honfitársaimnak tartozom!“ Ezután az Ifjúság Országos Vezetője szólt a leventeapródokhoz. — Leventék, drága élethajtásai a büszke magyar törzsnek — mondotta többek között — Ezzel a fogadalommal feladatokban osztozó részesei vagytok a magashodó magyar élet hajnalának. Elsősorban ti hordjátok magatokban a szebb magyar jövő erejét. Ez a fogadalom mindazokat az erényeket várja tőletek, amelyekkel méltó utódai lehettek hősi elődeiteknek. Az Ifjúság Országos Vezetőjének beszéde után zászlótisztelgéssel,és a Hiszekegy eléneklésével ért véget az ünnepélyes fogadalomtétel.. A magyar könyv ünnepe Kilencvennégy könyvnapi kiadvány az írók tátraiban Mint évek óta minden tavaszon, az idén is kiteregeti vadonatúj termését a magyar irodalom. A könyvkiadás háromnapos vásárának hétfőn volt a megnyitója. Az idei május áprilisi szeszélye nem nagyon kedvezett a könyvnapnak, a szeles, borús idő esővel fenyegetett, amikor kora délelőtt a kiadók és kereskedők fölállították sátraikat. A napsütés elmaradt, de azért szépen, önmagát kelletően tarkállott a szellemi portéka. A magyar írók és kiadók egymással vetélkedve készültek fel az idei ünnepre. Nem kevesebb, mint kilencvennégy könyvnapi kiadvány látott napvilágot. Javarészt maradandó értékű munkák. Nagy az érdeklődés régi és újabb íróink gyűjteményes kiadásai iránt. Vaskos kötetekben, kritikai kiadásokban jelentek meg Balassi Bálint, Csokonai, Madách összes művei. Ady és Babits valamennyi versét újból kiadták, ugyancsak Tamássy Áron összes novelláit és Kuncz Aladár híres hadifogoly-regényét, s Fekete kolostort. Herczeg Ferenc, Márai Sándor, gróf Bánffy Miklós, Batsányi Zsolt, Bónyi Adorján is a könyvnapi sztárok közt szerepelnek régibb és újabb műveikkel. Az írók, úgymint máskor, az idén is személyesen vesznek részt az ünnepi könyvterjesztésben. A Szervitatéren az Erdélyi Helikon és a Révai cég, a Nemzeti Színháznál az Athenaeum, az Opera előtt Singer és Wolfner sátrainál különösen élénk volt a forgalom. Feltűnt a Vörösmarty-téren a Szózat költőjének szobra előtt a szlovákiai magyar Írók stílusos, szép sátra, melyben gróf Esterházy János vezetése alatt a szlovákiai Írók kínálják kapós könyveiket Az állami- és magánszínházak népszerű művésznői jókedvvel segédkeznek, kedves mosolylyal, szíves szóval szítják a vásárlókedvet és az írókat autogrammért ostromlók albumaiba ők is készséggel adnak aláírást. Nagy érdeklődést keltett Ravasz László püspök hétfő esti előadása a rádióban. A magyar könyvről beszélt. Elmondta, hogy a legkülönösebb, legcsodálatosabb találmány a könyv. Egyes népek hitregéje szerint úgy támad, mint a tűz, a kenyér, a kard, az oltár. Arany János félig tréfásan írta Magyar Miskáról, hogy a könyv nem kell neki. Pedig ha van nép, amelynek a könyv mindennél drágább, az a magyar nép. Népünk sorsának mostohasága épp abban állott, hogy hiányzott a könyv. A halál ellen csak egy orvosság van: a könyv, a halhatatlanság pohara. Mi a magyar könyvért születtünk, irtunk, a magyar könyv értünk , születik és bennünk él. Az lesz a szép és boldog nap — fejezte be előadását Ravasz püspök —, amikor észrevesszük, hogy a magyar könyvnap szép csendesen nemzeti ünneppé vált. A kassai múzeumban gyűjtik össze Rákóczi fejedelem és a kuruc kor ereklyéit Kassa, máj. 30. (A Pesti Hírlap kiküldött munkatársától.) A régi kultur- és építészeti emlékekben gazdag Kassa városának polgárai legújabban nagyarányú mozgalmat indítottak. A barokk stílusú, nemesvonalú múzeumpalotában akarják összegyűjteni és kiállítani mindazokat az emlékeket és ereklyéket, amelyek a Nagy Fejedelemre, Rákóczi Ferencre és a kuruc korra vonatkoznak. A múzeum-alapítás hetven évvel ezelőtt Kassa kimagasló szellemi életére jellemző, hogy Magyarország egyik legelső vidéki múzeumát itt állították fel már 70 évvel ezelőtt. Egy régi kassai család leszármazottja, Klimkovics Ferenc értékes műkincseket örökölt szüleitől. Klimkovics külföldi útjain megismerte a nagyvárosok különböző gyűjteményeit, hazatérve mozgalmat indított, hogy nagymultú szülővárosának történelmi emlékei számára múzeumot létesítsenek. Először gróf Csáky Rezsőhöz fordult, a hetvenes évek egyik bőkezű mecénásához, akivel együtt 1871 december 12-én Kassa város polgárainak részvételével népes értekezletet tartottak a múzeum megalapítása ügyében. Klimkovics eszméje felkeltette a jelenlévők érdeklődését és néhány héttel később, 1872 január 28-án már meg is alapították a Muzeum Egyesületet. Rövidesen megkezdték az anyaggyűjtést is. Klimkovics Ferenc budapesti művészbarátai a létesítendő múzeumnak számos felvidéki vonatkozású festményt és szobrot adományoztak. Pulszky Ferenc, a budapesti Nemzeti Múzeum akkori igazgatója, a kassaiaknak átengedte a múzeum még jókarban lévő kiállítási szekrényeit. Az Aranycsillag nevű ház első emeletének két szobájában 14.018 darab különféle történelmi, kulturális és szépművészeti vonatkozású tárggyal megnyílt a kassai múzeum. Az összegyűjtött tárgyak számára azonban a két terem szűknek bizonyult. 1875 április 1-én a város hozzájárult, hogy az egész emeletet igénybe vegyék. Az átalakításokhoz szükséges pénz nem állott rendelkezésre, de a lelkesedés annál hatékonyabb volt Répászky Mihály és Jakab Péter építészek ingyen végezték a szükséges átalakításokat, míg a belső festési és asztalos munkákat a helybeli iparosok készítették el díjtalanul. 1877 szeptember 9-én Ferenc József, Albrecht főherceg és Tisza Kálmán akkori miniszterelnök kíséretében nagy érdeklődéssel nézte végig a kassai múzeum egyre bővülő anyagát. 1882-ben külön a múzeum céljaira fölépült a kis palota, ahová most Rákóczi Ferenc fejedelem összes ereklyéit és a hősi kuruckor maradandó emlékeit akarják egybegyűjteni. Az iskolák várkén A visszacsatolás után Kassán többezer lakás üresen maradt. A csehországi tisztviselők menekülésszerűen hagyták el működésük színterét. Ma már azonban a legnagyobb lakásínség érezhető. A különböző intézmények, iskolák, vállalatok munkaerői és diákjai számára minden lakás kevésnek bizonyult Minden második utcai járókelő: diák. A katonai főreálon, a repülőakadémián kívül még négy fiú, egy leánygimnázium, négy polgári, két kereskedelmi középfokú és egy kereskedelmi főiskolája van Kassának. A felsőbb oktatás kiegészítésére szolgál egy ipari és gazdasági iskola. Külön érdekessége a városnak a szlovák gimnázium és kereskedelmi iskola. Felkerestük a szlovák gimnáziumot, mely a maga nemében első volt Magyarországon. A gróf Teleki Pál utcai hatalmas épület nyolcosztályos reálgimnáziumában fiuk és lányok együttesen járnak. A szlovák gyerekek rövidesen megtanultak magyarul. Ma már a diákok egymással versenyeznek, hogy ki tudja jobban a magyar nyelvet és a magyar történelmet. — A szlovák gimnáziumot — mondja munkatársunknak dr. Hadász János igazgató — a kultuszkormány már néhány héttel a visszatérés után felállította. Később Nagysurányban is létesítettek egy szlovák gimnáziumot. Iskolánk nagyon népszerű. Nemcsak Kassa, hanem a közeli és távoli környék szlovák anyanyelvű diáksága ma hozzánk jár. Jelenleg 75 lány és 231 fiú tanulónk van. Tekintettel a szlovákok szűkös anyagi körülményeire, a magyar állam a Rákóczi-internátusban számos diákunk számára ingyenes bentlakást biztosított. Ez a nemes gesztus nagy örömet keltett a szlovákság köreiben. A cseh uralom alatt a magyar iskolákat mindenképpen igyekeztek elsorvasztani A magyar hivatalos politika az ellenkezőjét csinálja. — A nálunk érettek többsége — feleli kérdésünkre az igazgató — az egyetemekre törekszik. Az egyetem elvégzése után éppen nyelvtudásuk folytán, mint tisztviselők bizonyára kitűnően állják meg majd helyüket a szlovák vidékeken. Az órák közti szünetben zsibong a folyosókon a mindkét nembeli fiatalság. Magyar és szlovák nyelv vegyesen hangzik minden oldalról A megszólított diákok kifogástalan magyarsággal válaszolnak kérdéseinkre. A szlovák ifjúság 20 éves elnyomatás után ismét a helyes szellemben nevelődik. A kassaiak, és a főváros A város egyik közéleti tényezőjével beszélgetünk. ’ — Húsz év után — mondja —, Kassa és vidéke ismét megtalálta félbeszakított kapcsolatait Budapesttel. A cseh uralom alatt a szellemi és gazdasági vonzódásunk a magyar főváros felé irányult. A súlyos betegek nem Prágába, hanem budapesti tudós tanárokhoz mentek orvosi tanácsért. A kassaiak a külföldi társasutazásaikat nem Prágában, hanem Budapesten kezdték el. Volt is emiatt számos kellemetlenségünk. Mindezért azonban bőven kárpótolt a visszatérés, most már nem választanak el határok hazánktól . Egy panaszunk azonban mégis van. Nincs megfelelő vasúti összeköttetésünk Budapesttel. Gyorsvonat reggel csak a fővárosból van. Délelőtt érkezik és este megy vissza. A kassaiak, ha nem akarnak Budapesten éjszakázni, csak az éjjeli személyvonattal mehetnek és jöhetnek. A hálókocsi drága és az idősebbeknek nem is nyújt igazi pihenést Szükségünk volna kora reggel Kassáról induló és a késő esti órákban ide visszatérő Árpád-típusú gyors összeköttetésre, amellyel három-három és fél óra alatt a fővárosban lehetnénk és dolgunk végeztével még aznap vissza is térhetnénk, Kelemen Lajos. Balla Antall Magyarország története Olyan időkben, amikor a mindennapi élet mérföldes léptekkel halad előre, az események és a pillanatnyi benyomások fokozott ereje különösképpen alkalmas arra, hogy amúgyis szubjektív látásunkat és ítéletünket hangulati elemekkel egészenbeszője. A többé-kevésbbé objektivitásra törekvő történelemtudomány feladata, hogy ilyenkor a nagyobb összefüggésekre figyelmeztessen bennünket, szemünket a nagyobb távlatokra irányítsa. Ítéletalkotásunkban magunk, nemzetünk, az egész emberiség örökkévalóságának szempontjait tárja elénk. A mai időkben szent kötelesség történelemmel foglalkozni. Körülbelül ezekkel a gondolatokkal veszi kezébe a napi krónikák tarka egyvelegétől kifáradt olvasó a történelemkönyvet. Az is, aki a középiskolai emlékeken túl nem sok kapcsolatot tart fenn a múlt eseményeivel, az is, aki az iskola padjaiban megtanulta és megértette a „historia est magistra vitae", a történelem az élet tanítómestere nagy igazságát. Bálla Antal, a kiváló tudós, a júniusi könyvnapokon új magyar történelemkönyvvel ajándékozta meg az olvasóközönséges Munkája hazánk történetét a honfoglalás korától egészen a második világháború kitöréséig foglalja magában. Végigkíséri nemzetünk ésországunk életét, bejárja a sziklaormokat és a szakadékokat. Egy-egy pillanatra megpihen dicsőségünk kiemelkedő napjaiban, méltatja nagyjainkat, de józanul rámutat a válságos időkre is. Az adatok tömegéből kiemeli azokat a tényeket, amelyek a nemzeti hivatástudat ébrentartására, feladatunk és küldetésünk tudatosítására különösen alkalmasak. Sorra megy a letűnt századokon és ahogyan közeledik a jelenhez, úgy tágul kézikönyve. A legutóbbi százhúsz esztendő történetét kisebb terjedelmű munkáknál szokatlanul bő részletességgel tárgyalja, híven ahhoz a felfogásához, hogy ezek az események vannak a legszervesebb, legközvetlenebb összefüggésben a mával Előadásában szerencsésen érvényesül a tudós alapossága az újságíró elevenségével és lendületével, tárgya felett biztonsággal és nagy áttekintéssel uralkodik, stílusa élvezetes és színes. Balla Antal determinista történész. Vallja, hogy „semmi sem történhetett másképpen, mint ahogyan történt.“ Ez a nézet talán a szabadságharc törtéténetének tárgyalásánál diadalmaskodik a legjobban. Látja az elkövetett hibákat, de senkit sem ítél el, mert semmi olyat nem talál, ami a személyek cselekedete által az események bekövetkezését döntő módon befolyásolta volna. De ugyanennél a fejezetnél bizonyosodik be a legszembetűnőbben az is, hogy determinizmusa nem fatalizmus. Látja az áldozatvállalás értelmét, a távolabbi kibontakozást, hisz abban, hogy az áldozat nem hiábavaló, hisz a magyarságban, hisz történelmi küldetésünkben, nemzeti önállóságunk szükségességében. A XIX. század utolsó évtizedeit tárgyilagosan, a pártpolitikai szempontokat mellőzve szemléli. Reális, józan szemmel látja az események ok és okozati összefüggését, látja a gazdasági vonatkozásokat, anélkül, hogy az anyagelvűség szakadékaiba esnek. Rámutat a szellemtörténeti kapcsolatokra, tudja, hogy az európai tér eseményei nem elszigetelt jelenségek, az életmegnyilvánulások látszólag különböző területeken is szoros összefüggést mutatnak. Törés nélkül, történelemszemléletének következetességével ér el munkájának befejező szavaihoz: „Ismét nagy megpróbáltatások várnak ránk, de viszontagságteljes múltúnkból azt a biztatást meríthetjük, hogy ne féljünk a jövőtől.“ Balla Antaltörténelemkönyve tárgyánál, feldolgozásánál és írójának a magyar tudományos világban korábbi munkáival is kivívott rangjánál fogva nemcsak a júniusi könyvnapok egyik legértékesebb újdonsága, de egyben az utóbbi évek egyik legbecsesebb tudományos és irodalmi alkotása is. S. B. Támadd egy párisi élelmiszerüzlet ellen Vichy, jún. 1. (OFI) Hivatalos közleményt adtak ki arról a támadásról, amelyet Párisban a Rus de Seineben egy élelmiszerüzlet ellen elkövettek. A közlemény szerint a rendzavarás kezdeményezőjének elvezetése közben rálőttek a kisérő rendőrökre. Két rendőr meghalt, három megsebesült Három embert letartóztattak. A letartóztatottak személyi adataiból félreérthetetlenül kitűnik, hogy bolsevista eredetű kezdeményezésről van szó Újabb merénylet Franciaországban egy német katona ellen Vichy, jún. 1. (Bud. Tud.) A franciaországi német megszálló csapatok katonai hatósága közli, hogy május 27-én merényletet követtek el egy német katona ellen. A merénylőt eddig nem tudták elfogni. Ha tíz napon belül nem sikerül a merénylő nyomára jutni, akkor tíz olyan egyént, aki gyaníthatólag a merénylő köréhez tartozik, agyonlőnek és további személyeket kényszermunkára küldenek.