Pesti Hírlap, 1942. augusztus (64. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-23 / 190. szám

­­r. I ■t 1042 AUG. 23. Előfizetési ára egy hóra 2.50 P. Két hóra 5 P. évre 7.30 P. Öt évre P 14.60. Egy évre 23.20. Egyes szám ára hétköznap 10 fillér, vasárnap k­í­vu­t, (a pályaudvarokon is) nemzet bizalma állította, így napról-napra kockára vetette életét, ha ő, a Kormányzóhe­lyettes ennyire nagy részt tu­dott kérni, vállalni és elvégezni a nemzeti feladat alázatos szol­gálatából, ha ő, a fiatal férj és ifjú apa, ennyire át tudta érezni a közös és egyetemes kötelessé­gek áldozatos szolgálatának a szükségét, akkor nekünk, a szür­ke tömeg tagjainak, minden erőnkkel­ és áldozatunkkal, kö­vetnünk kell példáját. A harctéri jelentés kiemeli „személyes példaadását és bá­torságát“. Ennek a példaadásnak és bátorságnak azonban nemcsak honvédségünket kell fűtenie, amelynek nagyszerű szellemét vitéz Horthy István főhadnagy szinte megtestesítette, hanem át kell járnia tanulságával a pol­gári munka küzdőterének harco­sait is, a legalacsonyabb rendű és rangútól a legmagasabbig, mert a kormányzóhelyettes-fő­­hadnagy hősi életáldozata csak így válhatik végül azzá, aminek a Gondviselés szánta: tanulság­gá, intelemmé, a nemzeti köte­­lességtelj­esítés történelmi pél­dájává, amelynek gyümölcseit­­— mint minden olyan áldozatét,­­amely nem volt hiábavaló — a nemzet jövendője érleli meg. Ma még, persze, a gyász fel­hői sötétítik el égboltunkat. De a felhők mögött örök derűjében sugárzik a magyar égbolt és ha ez a nemzet, életével és szelle­mével méltó lesz hőseihez, hő­seinek tündöklő sorában e leg­utóbbihoz, ifjú kormányzóhe­lyettesünkhöz, akkor a magyar égbolt mosolyából mintha a hő­sök boldog elégtételét olvashat­nák ki nemzedékek és újabb nemzedékek: nem haltunk meg hiába. Vitéz Horthy István holttestét diszkiséret hozza hazafelé A kormányzóhelyettest halála előtt két nappal aratott légi győzelméért kitüntetésre terjesztette fel a hadrakelt honvéd hadsereg parancsnoksága Már fölocsúdtunk a hirtelen és váratlanul ránkszakadt csapás kábultságából. A nemzet eszmél­ni kezd és kötelességeire gondol. Semmi sem figyelmezteti az élő­ket oly erősen és parancsolóan kötelességeikre, mint a hősök ha­lála, egyén és közösség sohasem meríthet annyi erőt és tanulságot nagy feladataihoz, mint akkor, ha egy élet elmúlásában felismeri az áldozatot, a példát, a Sors föl­emelt mutatóujját. Most, hogy ifjú kormányzóhe­lyettesünk hősi halálának első megrázkódtatásán túlesett az or­szág és ha még zsibbadt gyásszal is szívében, de már megnyugodva a Gondviselés kifürkészhetetlen akaratában, napjai és­ holnapjai kötelességére gondol, fontolóra­­ kell vennünk, mivel tartozunk nagy halottunknak, azért a mér­hetetlen áldozatért, amelyet mindnyájunkért hozott, amikor katonai feladatának teljesítése közben odaadta fiatal életét. Elsősorban reá kell gondol­nunk, a halottra, a hősre, első kö­telességünk az, hogy gyászunk, komolyságában és bensőségében, méltó legyen Hozzá és ahhoz a szeretett Családhoz, amelyhez tartozott, amelynek reménysége és büszkesége volt. És hogy ez a gyász méltó legyen ahhoz a má­sik nagy Családhoz is, amely nem kevesebb reménységgel és büszkeséggel tekintett reá­ a ma­gyar nemzethez. Messze, Oroszország felől már határainkhoz közeledik a gyász­vonat, mely ifjú hősünk holt­testét hozza. Küldjük a vonat elé szívünket, lelkünket, hálás és hűséges gondolatainkat, hogy láthatatlan, de kisugárzásá­ban annál érezhetőbben fejen­­való gyászkíséret kövesse a ha­lott hős útját,­ a hazai földig, amelynek ölelésébe nemsokára örökre megtér a végtelen egek bátor repülője. Nem a sírás, nem a jajveszékelés, nem a sok hiá­bavaló­­„miért?“, hanem egye­dül a méltóságteljes, néma gyász az, amely a hőshöz és a nemzet­hez egyformán méltó. Katona­nemzet vagyunk és amikor Leg­felsőbb Hadurának hős fiát gyá­szolja ez a nemzet, halott hősö­ket megillető néma vigyázz-ál­­lásba kell merevednie a koporsó mellett minden léleknek, amig szivünk a gyászdobok komor, de férfias és fenséges pergésével kí­séri sírjába a távozót. Azután, pedig, hogy a földnek visszaadatott, ami a földé, gon­doljunk arra, minő tanulságokra, kötelességekre, feladatokra int a halhatatlan lélek. Előttünk fekszik a hadrakelt honvéd hadsereg parancsnoksá­gának jelentése, amely vitéz Horthy István főhadnagy negy­venöt napos harctéri szolgálatá­nak tevékenységét és eredmé­nyeit foglalja össze. E rövid idő alatt huszonnégy alkalommal hajtott végre harcfeladatot Ma­gyarország kormányzóhelyettese. Ez a huszonnégy harcfeladat azt jelenti, hogy másfél hónapon keresztül minden második na­pon élet-halál küzdelemre szállt föl a felhők közé. Mi ez, ha nem a kötelességtudás, az önfeláldozó kötelességteljesítés legtündök­­lőbb példája számunkra? Ha ő, azon a magas poszton, amelyre a GYÁSZPARANCS Honvédségünket szörnyű csapás érte. Ma reggel öt órakor a Kormányzóhelyettes Úr . Főméltósága VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY ISTVÁN mint repülőfőhadnagy, szolgálata teljesítése közben hősi halált halt. Július elsején vonult ki saját elhatározásából a harctérre, hol mint repülőrajparancsnok teljesített arcvonalszolgálatot. Magatartása úgy harcban, mint harcon kívül példás volt. Felülmúlhatatlan volt a kötelességteljesítése és szolgálat­készsége. Emellett kitűnő bajtárs és melegszívű elöljáró volt, aki alárendeltjeivel bajt és örömet egyaránt megosztott. Nemes, egyszerű és szerény egyéniségével, kiváló­­ szaktudásával és egyéni teljesítőképességével messze-messze kimagaslott. Példás életéből és hősi halálából merítsünk erőt és hitet, hogy kötelessé­günk teljesítésében hozzá és hősi emlékéhez méltók lehessünk. Emlékét a Honvédségben örökké őrizni fogjuk. Éljen a Legfelsőbb Hadúr, Magyarország kormányzója és éljen az örök Magyar Haza. vitéz Bartha s. k. vitéz Szombathelyi vezérezredes s. k. Hazahozzák a Kormányzóhelyettes Ur holttestét A MTI jelenti: A Főméltóságú Kormányzóhelyettes Ur holt­testét a hősi halál után a vadász­szálláson helyezték ideiglenes ravatalra. A vadász­szálláson történt egyházi áldás és katonai tisz­teletadás után a Főméltóságu Ur földi maradványait vitéz Szabó László vezérőrnagy vezetésével katonai díszkíséret gépkocsin vitte a hadszíntér mögötti területre, ahol augusztus 21-én tették vonatra, amely a Házába hozza. A pénteken tartott minisztertanács döntése szerint a Főméltó­ságú Kormányzóhelyettes Úr földi maradványait a határon bizottság fogadja, amely Badocsay László igazságügyminiszter vezetésével utazik a határra. Összefoglaló jelentés a Kormányzó­helyettes harctéri szolgálatáról A MTI jelenti: A hadrakelt hon­véd hadsereg parancsnokságától ma érkezett be az a jelentés, amely a hősi halált halt Kormányzóhe­lyettes harctéri szolgálatát foglalja össze s amelyben a hadseregpa­rancsnokság az augusztus 18-án aratott légi győzelméért a legfe­l­­sőbb kitüntetésre is előterjeszti vi­téz Horthy István főhadnagyot. A Kormányzóhelyettes e légi győzelme már augusztus 19-én is­meretes volt katonai körökben, hi­telesítése azonban csak most került nyilvánosságra a harctéri működé-­ séről szóló hivatalos jelentés nyo­mán. A­­hadseregparancsnokság össze­­foglaló jelentése így hangzik: „Horthy István főhadnagy 1942 július hó 4-e és augusztus 19-e kö­zötti időszakban 24 alkalommal haj­tott végre harcfeladatot. Különösen kiemelkedő volt a Don-könyök elleni földi támadással kapcsolatos repülése, amikor egy nap alatt három ízben két-kétórás bevetést hajtott végre, részben erős elhárító tűzben. 1942 július 18-án mint raj- és gépparancsnok személyes példaadá­sával és bátorságával tüntette ki magát. 1942 augusztus 18-án Dawidowka I Ny.-on egy orosz Lag. 3. típusú el­lenséges gépet lelőtt. Kérem a hősi halált halt vitéz nemes nagybányai Horthy István tartalékos főhadnagyot legfelső he­lyen a kardokkal hadiszalagon ado­mányozott Magyar Érdemrend Lo­­vagkeresztjére kitüntetésre előter­jeszteni. írásbeli kitüntetési javaslat következik.“ A hősi halál hírének hatása a harctéren A MTI jelenti: Katonai körökből származó értesülés szerint Magyar­­ország kormányzóhelyettese várat­lan hősi halálának hírét a donmen­­ti arcvonalon harcoló magyar csa­patok mély megindulással és meg­ható bajtársi fájdalommal fogad­ták. A tragikus hit azonban szem­­mel láthatóan még inkább megacé­lozta akaratukat és elszántságukat, mert vitéz Horthy István hősi ha­lálában az önfeláldozásig menő bá­tor kötelességteljesítés, valamint a háború áldozathozatalaiban habo­zás nélkül való osztozás nemes és büszke példáját látják. Az a szem­tanú bajtársaktól származó hír, amely szerint kormányzóhelyette­sünk önkéntes vállalkozásból szál­lott fel 25-ik és egyúttal utolsó út­jára, hogy biztosítsa felderítő fel­adattal kiküldött bajtársát, még­­csak fokozta az első hír mélységes hatását. A Kormányzó Úr üzenetét, amelyben oly közvetlen­ hangon mondott köszönetet a hadrakelt hadsereg részvétéért, az esti órák­ban közölték a csapatokkal s az könnyekig megindította a kemény harcokban megedződött köteléke­ket. A tartalék­ csapatok a legtöbb helyen minden kezdeményezés nél­kül fogtak hozzá a távirat felolva­sása után a Himnusz elénekléséhez. A miniszterelnök a Kormányzó Urnál A MTI jelenti: Kállay Miklós m. kir. miniszterelnök szombaton dél­előtt 11 órakor Gödöllőn kihallgatáson jelent meg a Főméltóságú Kormányzó Urnál, hogy a kormány részvétének adjon kifejezést a Kormányzóhelyettes Úr a Főméltósága hősi halála felett. Hitler, az olasz uralkodó és a Duce részvéte A MTI jelenti: Pénteken délelőtt V-II­ órakor a Kormányzó Ur­n­ő Főméltóságánál kihallgatáson je­lent meg Dietrich von Jagotz, Né­metország budapesti követe,, hogy Hitler vezér és kancellár részvétét tolmácsolja a Kormányzó Úr fiának elhunyta felett. Tizenegy órakor Filippo Anjuso olasz királyi követ Vittorio Ema­­nuelle olasz király és császár és Mussolini olasz kormányfő részvé­tét tolmácsolta a kormányzói csa­ládot és a nemzetet ért súlyos csa­pás alkalmából. L. B. Bolt Jörgensen budapesti dán követ augusztus 20-án délután megjelent a külügyminisztérium protokollfőnökénél és a maga, va­lamint a dán királyi korm­ány rész­vétét tolmácsolta a magyar királyi kormánynak a Kormányzóhelyet­tes Úr tragikus halála felett. A pápa, államfők és állam­férfiak részvéttáviratai Vitéz nagybányai. Horthy István kormányzóhelyettes hősi halála al­kalmával külföldi államfők és állam­férfiak részéről további részvéttávira­tok érkeztek a Kormányzó, Úrhoz. XII. Pius részvéttávirata: „Mély megrendüléssel értesültünk szeretett fia halálának szomorú híré­ről. Drága halottjára Isten különös kegyelmét kérjük és biztosítjuk Fő­méltóságodat, családját és gyászba­­borult országát kegyes részvétünkről.“ A Kormányzó Ur Hitveséhez a Szentatya az alábbi részvéttáviratot intézte: „Atyai részvéttel osztozunk Főmél­tóságod mérhetetlen fájdalmában és Isten bőséges kegyelmét kérjük sze­retett fia lelki üdvéért. Biztosítjuk­ Főméltóságodat bensőséges fohá­szainkról és vigaszának égi zálogául apostoli áldásunkat küldjük.“ P­éta­in francia államfő részvéttáv­irata: „Mélyen megrendülve a Kormány­­t­­óhelyettes Ur Ő Főméltóságának a­­ becsület, mezején bekövetkezett hősi halálának hírétől, kérem Főméltósá­godat, fogadja legmélyebb és fájdal­mas együttérzésemet. A tragikus sors­csapás alkalmából, amely Szent István napján bontotta gyászba a magyar nemzetet, kérem Főméltóságodat, tol­mácsolja tiszteletteljes részvétnyilvá­­nításomat a dicsőségesen elhunyt édesanyja és özvegye a Főméltósá­gaiknak.“ Ante Pavelics horvát államfő rész­véttávirata: „Vitéz fiának, Horthy István­­ Fő­­méltóságának hősi halála alkalmából, aki a kultúra és emberiség ellensége ellen vívott harc mezején becsülettel esett el, kérem Főméltóságodat, fo­gadja a magam és az egész horvát nép legmélyebb részvétét.“ Göring birodalmi tábornagy rész­véttávirata: ,,A Főméltóságodat és hitvesét ért súlyos veszteség híre fiának hősi re­pülőhaláláról mélyén megrendített engem ,és feleségemet. E sorscsapás alkalmából Főméltóságodnak és a Fő­­méltóságú Asszonynak a német légi erők nevében is legmélyebb részvéte­met tolmácsolom. A német légi­erők mindig tisztelettel és megbecsüléssel fognak hősi repülőbaj­társukról meg­emlékezni, aki az európai népek kö­zös, sorsdöntő küzdelmében életét adta a győzelemért.“ Laval francia miniszterelnök rész­véttávirata: „Mély megrendüléssel értesülök a Kormányzóhelyettes Úr Ő Főméltó­sága dicsőséges haláláról. A magam és a francia kormány nevében leg­mélyebb részvétemet tolmácsolom Fő­­­­méltóságodnak mély gyászában, mely oly kegyetlenül sújtja a magyar nem­zetet. Kérem Főméltóságodat, tolmá­csolja mélységes együttérzésemet hit­vese és az elhunyt özvegye . Főmél­tóságaiknak.“ Táviratilag, illetőleg levélben fe­jezték ki még részvétüket a Kor­mányzó Urnák: az aostai királyi her­cegnő, Oszkár­­porosz királyi herceg, Göbbels német birodalmi propaganda­miniszter, Frick német birodalmi bel­ügyminiszter, báró Weizsäcker, a né­­met birodalmi külügyi hivatal állam­titkára, Rocco olasz nagykövet, a Bu­dapesten ak­kreditált diplomáciai­ kar képviselői közül Angelo Rotta pápai nuncius, Filotti román követ, L. b.­­Jörgensen dán követ, a chilei, az ar­gentin a svájci és svéd ügyvivők.

Next