Pesti Hírlap, 1942. augusztus (64. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-27 / 193. szám

2 Pesti Hírlap 1946 aug. 27. eszt. mert tragikus az a kor, amelyben megbomlik a dolgok rendje és az apák temetik fiaikat, de nem tudom, valaha forrt-e össze ez a nemzet olyan teljes­ségében az egységnek, mint ma, ebben a veszteségben. Vitéz Horthy Istvá­non keresztül a szörnyű világégésnek minden magyar hőse vetítődik a nem­­zet elé. Minden hősi halál megráz, felemel és kötelességet jelent. Ez a hősi halál a többi áldozatok élén kö­telességet parancsol nekünk a szen­vedő apa felé, akinek itt jelentem a nemzet részvétét, hűségét, határtalan szeretetét, — de kötelességet a nem­zet felé is, mert csak a hősök formál­nak nemzetet, nemzet csak az, amely a hőseit megbecsüli. Fiatalság, jövő csak ott van, ahol a nemzet tragikus pillanata a nagy gyászban, a könnyek között erőnek forrása, az új elhatá­rozások megindítója, kibontott zászló, riadó és akarat és hit a nemzet örök­kévalóságában. „Éljen a Kormányzót Éljen a halál“ Az apa élete, a fiú halála, a mi faj­tánk felmagasztalása. Az Úristen adta őket nemzetemnek — életükben és halálukban. Példázat van előttünk, ha követjük, ha méltók akarunk és tu­dunk lenni, felemelkedünk, ha nem, úgy elárultuk őt, az élőt, őt a halot­tat és minden hősét, áldozatát, szen­vedőjét küzdelmünknek. De magyarok vagyunk, ezeréves Urai ennek a földnek, ezeréves gon­dozói Európa eszméinek, ezeréves jö­vő megalapítóinak kell lennünk és Horthy István, a hősi halált halt fő­hadnagy, az apa fiának, a kormányzó helyettesének koporsója mellett fel­egyenesedünk és kiáltom­­és velem együtt kiáltja a nemzet mindenkinek, mindenünnen és mindenüvé az or­szágban, az egész világon, hogy hall­ják, hogy lássák, tudják. Mint egy ember áll fel ez a Ház a nemzet kép­viseletében és áll könnyes szénámét, esküre emelt kézzel tizenötmillió ma­­gyar, de töretlen lelkéből felharsan Éljen a kormányzó! Éljen a haza! Hazádnak rendületlenül A miniszterelnök nagyhatású sza­vait feszült figyelemmel hallgatták a képviselők. Amikor beszéde végén emelt hangon tolmácsolta a miniszter­elnök a nemzet részvétét és mélységes szeretetét a magyarság Atyja iránt, a Ház tagjai szeretetteljes lelkesedéssel éltették a Kormányzó Urat. Az éljenzés még alig csendesedett el, valaki az Szózat éneklését kezdte el. Előbb csak halkan, azután egyre erősbödő hangon szállott az ég felé a nemzet tragikus órájában az örök imádság magasztos dallama: Hazád­nak rendületlenül, légy hive óh ma­gyar!... Lenyűgöző akkorddal végződött a képviselőház bensőséges gyászülése. A ravatalnál A képviselők ezután az elnökök ve­zetésével testületileg vonultak a ku­polacsarnokba, hogy elhelyezzék a képviselőház hatalmas zöld koszorú­ját. Majd megérkeztek a kormány tag­jai is és megkezdődött a koszorúk el­helyezése. Elsőnek a képviselőház ko­szorúját, majd a miniszterelnök ha­talmas feketeszalagos piros gladiola­­koszorúját helyezték el, azután a ház­elnök, a miniszterek, a minisztériumok és a tisztviselői kar koszorúinak elhe­lyezése következett. csapás nyomán a Kormányzó Ur­­ beszéde után S felsőfiáz vitéz nagy­bányai Horthy István kormányzóhe­lyettes dicső emlékét hálás elismerése és bensőséges kegyelete jeléül az ülés jegyzőkönyvében örökítette meg. Főméltóságával együtt az egész nem­zetet súlyos aggodalmak szorongat­ják, én azt gondolom és azt hirde­tem, hogy sem az országgyűlésnek, sem pedig a nemzetnek nem szabad elveszítenie keresztény nyugodtságát, amely a jövő helyes megítélésére és a nemzet további életének irányítá­sára okvetlenül szükséges. Amint te­hát első szent királyunk és aposto­lunk, trónja várományosának adott örökszép intelmein keresztül magát a nemzetet, is figyelmezteti, mi is vi­gyázzunk, hogy a balszerencse le ne sújtson bennünket és hogy a nagy csapások idején is megőrizzük hig­gadt megfontoltságunkat és ősi ha­gyományainkhoz ragaszkodva, a ke­reszténységnek megfelelő cselekede­tekkel és Istenbe vetett bizalommal munkáljuk a nemzet jobb jövőjét. — De amikor a nemzet nagy gyá­sza közepette a keresztény nyugodt­ságot hangoztatom, nem azt mondom, hogy a nemzet hősi halottját ne gyá­szoljuk úgy, ahogyan szívünk diktál­ja és ahogyan nemzetünkhöz illik, — hiszen Szent Ágoston szerint sokkal emberiebb dolog megsiratnunk azokat az elhunytakat, akiket szeretünk, mint a gyász mellőzésével megtagadni emberi természetünket —, hanem azt szeretném aláhúzni, hogy keresztény módon, Istenben bizakodva gyászol­junk, ne pedig úgy, mint a pogányok, akiknek nincs a fényük. — Meg vagyok róla győződve, hogy ez lesz a legkedvesebb — mert egye­dül helyes — vigasztalás mindazok számára, akiket ez a megrendítő sze­rencsétlenség gyászba borított. Ilyen értelemben teszem le a felsőház mély­séges kegyeletének koszorúját a nemzet hősi halottjának ravatalára és nyújtom együttérző ragaszkodó rész­vétét a Kormányzó Ur­­ Főméltósá­gának, legmagasabb családjának és az egész magyar nemzetnek. A hercegprímás magas szárnyalása A felsőházi tagok a ravatalnál A felsőházi tagok ezután ünnepélye­­sen átvonultak a kupolacsarnokba, ahol báró Perényi Zsigmond és báró Radvánszky Albert alelnökök és gróf Szapáry Lajos, a felsőház háznagya elhelyezték a felsőház és gróf Széche­nyi Bertalan koszorúját. Néhány per­cig lehajtott fejjel, néma csöndben rótta le az országgyűlés felsőháza a kegyeletét a hősi halált halt Kor­mányzóhelyettes Úr koporsója előtt. Alighogy véget ért a kegyeletes ak­tus, a parlamenti főlépcsőház hosz­­szú lépcsősorán újból megindult a fő­város közönségének zarándokserege. Sokan egyszerű ruhában, mindennapi munkájukat abbahagyva jöttek el, hogy búcsút vegyenek vitéz Horthy István földi maradványaitól. Egysze­rű munkásasszonyok könnyes szemek­kel hoztak néhány szál virágot. Egy tíz év körüli, ijedtarcú kisleány öt szál piros szekfűje is oda kerül a Kor­mányzóhelyettes Úr kitüntetései előtt elhelyezett hatalmas koszorúk mellé, éppen a felsőház koszorújára. Az igazságü­gyminiszter jelentést tett a m­­iniszteri­tanácsnak A MTI jelenti: Kedden délután a kormány tagjai Kállay Miklós minisz­terelnök elnöklésével a rendes heti minisztertanácsra jöttek össze. Első­nek Radocsay László igazságügymi­niszter tett jelentést kassai útjáról, nevezetesen a Kormányzóhelyettes Úr­­ Főméltósága földi maradványainak az országhatáron történt fogadásáról Ezután a minisztertanács folyó kor­mányzati ügyekkel foglalkozott és az esti órákban ért véget. A felsőház gyászülése Délben, egy órakor az országgyűlés felsőháza tartott gyászülést. Már a képviselőház ülésének ideje alatt gyü­lekeztek a felsőházi tagok a folyosó­­kon. A fekete gyászruhák ünnepélyes egyhangúságát a papi reverendákon kívül egy-egy kék tábornoki díszruha­­törte meg. Amikor a kormány és a felsőház ■tagjai elfoglalták helyüket az ülés­teremben, gróf Széchenyi Bertalan el­nök helyett, akit betegsége akadá­lyozott a megjelenésben, báró Peté­nyi Zsigmond koronaőr, a felsőház alelnöke nyitotta meg a gyászülést. Az elnöki emelvény fölötti díszpá­holyban megjelent a képviselőház el­nöksége, Tasnádi-Nagy András elnök, Tars Tibor és Krúdy Ferenc alelnökök és a pártoknak egy-egy képviselője. Báró Perényi Zsigmond­ beszéde A felsőház tagjai megilletődötten álltak fel, amikor báró Perényi Zsig-­­mond elnök megkezdte beszédét. Amikor Szent István király napján jó rádió világgá kiáltotta a mindnyá­junkat lesújtó és kétségbeejtő hírt, hogy vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettesünk a harctéren hősi halált halt, a fényes nemzeti ün­nep a fájdalom és gyász fekete nap­jává vált. Gyászol az egész ország, siratva gyászoljuk a nemzet nagy re­ménységét, mely porbahullott és mi gyarló emberek fájdalmunkban oly nehezen tudunk belenyugodni az is­teni gondviselés akaratába, nem ért­jük, miért kellett ennek így történ­nie, miért sújtotta a Mindenható ma­gyar népünket ennyire. Alig fél esztendeje annak, hogy hogy lelkesedéssel és alig látott egy­hangúsággal kormányzóhelyettessé választottuk vitéz Horthy Istvánt és ez a rövid idő is elég volt arra, hogy ő azokat is megnyerje, akik még nem ismerték. Mert kitűnő képességeivel, kötelességtudásával, emberszereteté­­vel, férfias erényeivel meghódított mindenkit, a nagyszerű atyának méltó fiát ismerték meg benne­ . Amikor önként kivonult a legveszé­lyesebb katonai szolgálatra, féltő ag­godalommal kísértük útján, bámulat­tal és büszkeséggel olvastunk a hadi je­lentésekből diadalmas, bátor fegyver­tényeiről, míg a háború kegyetlen törvénye elragadta tőlünk. Vitéz Horthy István a modern kor gyermeke volt, régi szép magyar eré­nyekkel, azzal a magyar virtussal, amely őt annyira jellemezte, s őt hős­sé és mártírrá avatta, ő a gépész­­mérnöki pályát választotta és diplo­májának megszerzése után itteni és amerikai gyárakban gyűjtött tapasz­talatokat. A testi munkát is munkás­sorsban tanulta megismerni és mun­kások között élvén, azoknak gondjait és vágyait figyelemmel kisérte és fel­karolta. Mikor az államvasutak elnöki székét elfoglalta, az eléje kerülő kér­désekkel a legbehatóbban foglalkozott és azokat alapos felkészültséggel és lelkes kötelességteljesítéssel sikerrel oldotta meg. Szervező munkájának szívéhez ta­lán legközelebb álló és egyben leg­eredményesebb területe a repülésügy volt, melynek előmozdítása és nagy­mérvű népszerűsítése által hervadha­tatlan érdemeket szerzett. Mint sport­repülő, különösen indiai bravúros tel­jesítményével, de mint katonai repülő is, bátorságával és tudásával bámu­latba ejtette bajtársait és a külföldi szakértőket is. Vitéz nagybányai Horthy István a nemzet halottja, mindnyájunké, aki nevét kitörülhetetlen betűkkel beírta a nagy magyar­­hősök és mártírok nevei közé. Ezekben a nehéz órákban minden magyar könnyes szeme a legnagyobb áldozatot hozó szülők: a nemzet ra­jongva tisztelt és szeretett vezére és áldottlelkű hitvese, a súlyos próbára tett fiatal özvegy s az árván maradt gyermek felé tekint. Ennek a gyász­nak ma még nincs vigasza, de talán meglesz a mi hálás szeretetünknek a csodálatos gyógyító ereje és minden becsületes magyar együttérzése erőt fog adni a nagy fájdalom elviselésére. Mi még hűségesebb ragaszkodással kell hogy odaálljunk a mellé a férfiú mellé, akinek olyan sokat köszönhe­tünk, aki nekünk mindent adott, min­dent áldozott, csak érettünk fáradt és dolgozott és mi azt kívánjuk, azért imádkozunk, hogy legyen munkájának gazdag gyümölcse, ami súlyos fáj­dalmára enyhet is tud adni, érje és teremtse meg a szebb és boldogabb magyar jövőt! Serédi Jusztinián hercegprímás beszéde Most Magyarország bíboros herceg­prímása, Serédi Jusztinián emelke­dett szólásra és a következő beszédet mondta: — Az a megrendítő csapás, amely a Kormányzóhelyettes Ur ő Főméltósá­gának tragikus halálával kapcsolat­ban, nemcsak országunk legendás ve­zérét és legmagasabb családját, ha­nem az­ egész magyar nemzetet is le­­sújtotta, mélyen beleszántott a felső­ház tagjainak lelkébe is, akik ragasz­kodó együttérzéssel veszik körül a gyászba borult államfőt és nemes csa­ládját. Azért e mai gyászülésen, itt az ország színe előtt mindnyájan alattvalói hódolattal óhajtjuk kifejez­ni, illetve megújítani azt a hő kívánt­­ságunkat és imaszerű könyörgésün­ket, hogy ezt a súlyos megpróbálta­tást Isten akaratában való megnyug­vással és a Gondviselésben való bi­zakodással tudják elviselni mindazok, akik a nemzet halottját kiváló köte­lességtudás és hősies bátorsága miatt megcsodálták és szerették. — Tisztelt Felsőház! Én erősen bí­zom benne, hogy az Úristen, ha időn­ként súlyos megpróbáltatásokat küld is a magyar nemzetre, mégsem hagy el, hanem csak próbára tesz bennün­ket. Biztos reményemet arra alapí­tom, hogy magyar nemzetünk hibái mellett olyan nagyzerű jó tulajdon­ságokkal rendelkezik és nagy többsé­gében, alapjában most is vallásos lel­kületű, hogy ezért mégis csak feléjük nyújtja majd védő karját, az Isten. Bízvást remélhetjük tehát,­ hogy az Isten segítségével épségben vagy ta­lán meg is erősödve kerülünk ki eb­ből a második világégésből, kivált akkor, ha itthon önzetlenül, a harc­tereken pedig a Kormányzóhelyettes Úr példájára hősiesen szolgáljuk a hazát . Valóban ő Főméltósága tragikus halála előtt legutolsó üzenetében is a kötelességtudást hangoztatta, amikor Szent István királyunk országos ün­nepségétől való távolmaradását azzal mentette ki, hogy hazafias kötelessége még a harctéren tartja őt vissza. Azért most, amikor a megrendítő Külföldi küldöttségek a temetésen A MTI jelenti: A Kormányzóhe­lyettes Ur­­ Főméltósága temetésén külföldi államfők és kormányok kép­viseletében több küldöttség érkezett Budapestre. A német delegáció vezetője Rib­­bentrop külügyminiszter, aki egyben Hitler vezér és kancellár személyes képviselője. A bizottság tagjai: Keitel vezértábornagy, Ritter nagykövet, Bo­denschatz repülőtábornok, Wolff, a fegyveres SS tábornoka, Warzecha tengernagy, Dörnberg követ, Rinte­­len követ, Schmidt követ, Lützow ez­redes és Ruhe követségi tanácsos. A német delegáció mellé budapesti tartózkodása idejére beosztott ma­gyar díszkiséret vezetője Kristóffy József rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszter és vitéz Csenkey Gé­za tábornok. Az olasz küldöttség vezetője gróf Ciano külügyminiszter az olasz király és császár képviselője. A bizottság tagjai: Fougier repülésügyi államtitkár, gróf Vitetti elsőosztályú követ, Acco­­retti tengernagy, Traniello tábornok, Scagliotti repülőtábornok, Bracci fő­konzul, Mario Pansa elsőosztályú kö­vetségi titkár, Franco Bellia konzul, Giannone alezredes, báró Alessandro Faruce konzul is Magini kapitány. A magyar­ részről beosztott disz­kiséret vezetői Bobrik Amo rk. kö­vet és megh. miniszter és vitéz Né­meth Imre vezérőrnagy* A japán küldöttség vezetője Toshi­­taka Okubo rk. követ és megh. mi­niszter, Japán budapesti követe, aki a Tenno személyét képviseli s a kül­döttség tagjai, Wataro Joshinaka tá­bornok, katonai attasé és Keniti Na­kamura őrnagy, katonai attasé se­gédje. A bolgár küldöttség vezetője Mihov Nikola hadügyminiszter, aki Borisz király személyét képviseli s a kül­döttség tagjai, Pomenov Szvetoszláv rk. követ és megh. miniszter, a kirá­lyi kabinetiroda főnöke és Berinov Ilija rk. követ és megh. miniszter protokollfőnök. A horvát delegáció vezetője, Artu­­kovics András belügyminiszter, aki a horvát államfőt képviseli s a bizott­ság tagjai, Milkovics Jos­ip követ. Stanzer tábornok, hadseregparancs­nok, a h­orvát hadsereg hat törzstiszt­je és Mintás Vladimir miniszteri tit­kár. A finn küldöttségből Vuorimaa bu­dapesti finn követ, aki a finn államfő személyét képviseli, Ostermann altá­bornagy pedig Mannerheim tábor­nagy személyes képviselője. Ribbentrop, Ciano és a bolgár hadügy­miniszter Budapesten Szerdán délután Budapestre érke­zett gróf Ciano olasz külügyminiszter­rel az olasz király és császár képvise­lőjével az élén a Kormányzóhelyettes Úr temetésén résztvevő olasz küldött­ség. Az olasz külügyminisztert ünne­pélyesen fogadták a pályaudvaron, ahol megjelent Kállay Miklós minisz­terelnök és a kormány valamennyi tagja, vitéz Szombathelyi Ferenc ve­zérezredes, a honvédvezérkar főnöke és több más magyar előkelőség. Kállay miniszterelnök melegen üd­vözölte az olasz külügyminisztert, majd elléptek a díszszázad előtt. A pá­lyaudvar előtt összegyűlt tömeg meleg ünnepélyességgel fogadta az olasz kül­ügyminisztert Budapestre érkezett a temetésre Borisz bolgár király képviseletében résztvevő bolgár küldöttség is Nikola Michov hadügyminiszter vezetésével. Fogadására megjelentek a budaörsi repülőtéren Bartha Károly honvédel­mi miniszter, vitéz Littay András ve­zérezredes, nagyobb tisztiküldöttség és mások. A Kormányzóhelyettes Úr őfőmél­­tósága temetésén Hitler vezér és kan­cellár képviseletében résztvevő Rib­bentrop német birodalmi külügymi­niszter, kíséretével szerdán délután repülőgépen érkezett Budapestre. A német külügyminisztert a repülőtéren ünnepélyesen fogadták. Üdvözlésére megjelent Kállay Mik­lós miniszterelnök a kormány vala­mennyi tagjával, vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a honvédvezér­kar főnöke, bárcziházi Bárczy István és Zsindely Ferenc államtitkárok, U­­lein-Reviczky Antal rend. köv. és meghat, miniszter és még több előke­lőség. Német részről Jagow követ ve­zetésével ott voltak a repülőtéren a budapesti német követség tagjai. Kállay Miklós miniszterelnök üd­vözölte elsőnek a német birodalmi kül­ügyminisztert és szívélyesen kezet fogva elbeszélgettek. A német kül­ügyminiszter a miniszterelnökkel el­­lépet­t a díszszázad előtt. Ribbentrop és Ciano a ravatalnál Szerdán a délutáni órákban megje­lent az Országház kupolacsarnokában gróf Ciano olasz külügyminiszter a te­metésen résztvevő olasz delegáció tag­jaival együtt és elhelyezte a ravatalon az olasz király és császár hatalmas ba­bérkoszorúját. Öt óra után Ribben­trop német birodalmi külügyminiszter hozta el a német delegáció tagjaival együtt Hitler vezér és kancellár ko­szorúját A német delegáció tisztelgett a koporsó előtt és néma csendben hosszabb időt töltött a ravatalnál. A mandzsu császár részvéte­ le, Mandzsukuo császára a Kor­mányzó Ur­a Főméltóságához a Kor­mányzóhelyettes Ur hősi halála al­kalmával a következő részvéttávira­tot intézte: „Főméltósága Uram! Kiváló fia hősi halálának fájdalmas híre mély fájda­lommal töltött el. Fogadja Főméltósá­god mélyen átérzett részvétemet." Ezenkívül részvéttáviratot intézett a magyar kormányhoz Amin El Husz­­szeini, Palesztina nagymuftija, aki je­lenleg Rómában tartózkodik. A dán király és a volt bolgár király távirata Krisztián dán király a következő táviratot intézte a Kormányzó Ur ő Főméltóságához: „Mélyen megrendülve a­ Főméltó­ságodat ért kegyetlen csapás hirétől, kérem, fogadja legőszintébb részvé­tem kifejezését.“ Ferdinand volt bolgár király rész­véttávirata: „Most értesülök szeretett István fiá­nak hősi haláláról és sietek Főmél­­tóságodnak és a Főméltóságu Asz­­szonynak legmélyebb részvétemet ki­fejezni." A járóművek közlekedési rendje Az Országház épületében tartandó gyászszertartáshoz a járóművek csak az Akadémia-utca irányából hajthat­nak fel. Azok a járóművek tehát, amelyek a Személynök-utca, a Falk Miksa-utca vagy az Alkotmány-utca felől érkeznek, kötelesek a Honvéd­utca, Zoltán­ utca útvonalon a Kos­suth Lajos-teret megkerülni. Azok a járóművek, amelyeknek utasai a temetési menetet gyalog el­kísérik a Nyugati pályaudvarhoz, a Személynök­ utcán, a Szent István­­körúton és a Berlini-téren át a Váci­­útnak a Berlini-tér és a Sziget­ utca közötti részére hajtanak és ott vára­koznak. A temetési menetben részt nem vevők járóművei a Személynök-utcá­­ban és annak mellékutcájában vára­koznak és a temetési menetnek a Kossuth Lajos­ térről való elindulása után az Országház főkapujához haj­tanak fel. Utasaik beszállása után csak az Akadémia­ utca irányába tá­vozhatnak. A meghívottak a miniszterelnökség által részükre kiadott kocsijelző lapot járóműveik szélvédő üvegjére jól lát­ható helyen feltétlenül ragasszák fel, mert csak a kocsi­jelző lappal ellátott járóművek hajthatnak fel az Ország­ház főkapujához . Csütörtökön egy percre megáll a villamosforgalom A Beszkárt vezetősége elrendelte, hogy a hősi halált halt vitéz nagy­bányai Horthy István Kormányzóhe­lyettes Ur . Főméltósága elhalálozása feletti mélységes gyász jeléül a te­metés idején, augusztus 27-én dél­előtt 10 órakor minden munkahelyen egy perces munkaszünetet tartanak Ebben az időpontban a villamos, az autóbusz és a HÉV forgalom is egy percre megáll. Egy percre megállnak a vonatok Az Államvasutak igazgatósága közli, hogy a MÁV hősi halált halt nagy­nevű volt elnöke, vitéz nagybányai Horthy István Kormányzóhelyettes Ur . Főméltósága emlékének mélysé­ges kegyelettel adózik és bensőséges gyászának oly módon is kifejezést ad, hogy csütörtökön, a temetés napján délelőtt 10 órakor a nagy munkástö­megeket foglalkoztató vasúti műhe­lyekben, üzemekben, hűtőházakban, szertárakban 3 percnyi, a végrehajtó forgalmi szolgálatnál pedig egy perc­nyi üzemszünetet tart. A vonalon ha­ladó vonatok ugyanebben az időpont­ban egy percre megállanak. A japán külügyminiszter és Kállay távíratváltása Togo, japán császári külügyminisz­ter a Kormányzóhelyettes Ur hősi ha­lála alkalmából Kállay Miklós mi­niszterelnökhöz a következő részvét­táviratot intézte: „Abban a legsúlyosabb veszteség­ben, amely a Kormányzó Ur ő Fő­méltósága családját és a magyar né­pet vitéz Horthy István Kormányzó­helyettes Ur ő Főméltósága hősi ha­lálával érte, mint a Magyarországgal szövetséges nemzet külügyminisztere s egyúttal mint aki szerencsés voltam személyesen megismerni a Magyar Királyság Főméltósága Kormányzó­ját, a legbensőségesebben osztozom. Vitéz Horthy István . Főméltósága halálával a magyar honvédség egyik legvitézebb katonáját, a magyar nép legkedvesebb és legtiszteltebb fiát veszti el. E nagy veszteség alkalmából, amelyet Magyarország szövetséges nemzetei mind szívük mélyéből fáj­lalnak, ismételten legbensőbb részvé­temet fejezem ki s arra kérem Nagy­méltóságodat, tolmácsolja legbensőbb részvétemet e szerencsétlenség alkal­mából a Magyar Királyság Főméltó­sága Kormányzójának és családjának." Kállay Miklós miniszterelnök a részvéttáviratra a következő távirat­ban válaszolt:’ „Togo Shigenori őexcellenciájának, a japán császárság külügyminiszteré­nek, Tokió. Mélyen megindítottak a legmele­gebb részvétnek azok a szavai, ame­lyeket Excellenciád vitéz nagybányai Horthy István Kormányzóhelyettes . Főméltósága repülőhalála alkalmából kifejezésre juttatott. Fogadja Nagy­méltóságod legbensőbb köszönetemet meleg részvétéért, amelyet késedelem nélkül eljuttatok a legfelsőbb helyre. Bízom abban, hogy ez a súlyos vesz­teség, amely a Főméltósága Családot és hazámat oly kegyetlenül sújtotta, nem volt hiábavaló és a közös ügyet hozzásegíti a végső diadalhoz." Ezer nemzetvédelmi keresztes a temetésen Az Országos Nemzetvédelmi Szö­­■ vétség Káptalanja, amely szerdán este gyászülést tartott, ezer nemzetvédel­mi keresztessel, vitéz Vajtafy Ottó ve­zérőrnagy vezénylete alatt, testületi­leg vesz részt a temetésen és a Kor­mányzóhelyettes Úr ravatalára a Nemzetvédelmi Szövetség részéről vi­téz Magasházy László elnök, vezér­őrnagy és Kováts Tivadar országos igazgató, az Országos Nemzetvédelmi Egyesülés részéről pedig vitéz Ig­­mándy-Hegyesy Géza elnök, altábor­nagy és vitéz dr. Somogyi Béla ügy­vezető, felsőházi tag helyez koszorút.

Next