Pesti Hírlap, 1943. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-19 / 14. szám

Agy­ldöző pénzbeszedő­t rögtönítélő bíróság előtt Herváczi László, pénzbeszedő Pist­­szentimrén, a Tiffinger-vendéglőben családjával együtt szilveszteri mulat­ságon vett részt. Éjfél után kiment az udvarra, ahol néhány perc múlva revolver dörrent és a lövés zajára ki­rohanó vendégek a havas udvaron vértócsában találták Novák István 21 éves bádogossegédet, akinek a golyó a szívét fúrta keresztül. Ki­derült, hogy Herváczi sütötte el re­volverét, de védekezése szerint csak riasztó lövéseket tett, mert a vendéglő udvarán három-négy férfi megtá­madta, fejbeütötték s ő a lövéssel csak támadóit akarta elriasztani. Le­het, hogy e közben a golyó véletlenül Novákot érte, mert azt nem tudja, hogy ő is támadói közé tartozott-e? Herváczi Lászlót a pestvidéki tör­vényszék rögtönitélő tanácsa vonta fe­lelősségre dr. Mendelényi Lászlónak, a törvényszék elnökének vezetésével. A fiatal pénzbeszedő kijelentette, hogy nem akarta Novák Istvánt megölni, de mégis bűnösnek érzi magát. El­mondotta, hogy a szilveszteri mulat­ságon egy külön teremben foglalt he­lyet feleségével és 19 éves fiával együtt. Később odaült az asztalukhoz Farkas István hentes is. A vendéglő­ben egy italos társaság botrányt ren­dezett, de ő még figyelmeztette csa­ládtagjait, hogy ne menjenek oda, mert a rendcsinálás a vendéglős dolga .*• Később kimentem az udvarra és éppen amikor ki akartam lépni az aj­tón, szúrást, ütést és rúgást éreztem. A következő pillanat­ban elöntött a vér. — A támadói ott voltak elbújva a folyosó végén? — kérdezte az elnök. — Ott húzódhattak meg, de nagyon sötét volt, nem ismertem meg közülök senkit, azt sem tudom hányan lehet­tek. Minthogy a vér a szemembe folyt, nem tudtam gondolkozni, elővettem revolveremet és kétszer elsütöttem. — Miért volt maginál revolver? —­­Pénzbeszedő vagyok, mindig re­volverrel jártam és este a fegyvert a zsebemben felejtettem. — A maga fején lévő sérülések nem származhattak abból, hogy elesett és megütötte magát. — Nem kérem, engem megtámad­tak és én nagyon ingerlékeny, beteges idegzetű ember vagyok, ezért használ­tam a fegyvert. A bizonyítási eljárás során dr. Se­rényi Alajos, Pestszentimre ügyve­zető orvosa, aki a vádlottat nyomban őrizetbevétele után megvizsgálta, a rajta talált sérülésekről vallott, ame­lyeket a pénzbeszedő, szerinte, nem okozhatott magának. Arckifejezése azt a benyomást keltette, hogy nem volt tisztában vele, hogy mit csinált. A törvényszéki orvosszakértők sze­rint megnyugtató véleményt adni ar­ra nézve, hogy a vádlott szabad el­határozó képességgel bírt-e, ez idő szerint nem lehet. A rögtönítélő tanács ezután az ügyet rendes bíróság elé utalta, mert elme­bajban szenvedőket statáriális uton felelősségre vonni nem lehet, már pedig adott esetben nem volt meg­állapítható, hogy a vádlott elmebe­teg-e? Herváczi László továbbra is fogva marad. Betörők kifosztották egy kúriai bíró villáját A detektívek egy kültelki vendég­lőben két fiatal férfira lettek figyel­mesek. A két férfi duhaj kedvében egy pisztollyal játszadozott. A detek­tívek igazoltatták őket és ekkor egyi­kükről kiderült, hogy Pető István 32 éves gyári munkással azonos, akit már tizenháromszor megbüntettek. Társával, Szin Ferenc 35 éves halász­­szal együtt bekísérték a főkapitány­ságra. A bűnügyi osztályon megállapítot­ták, hogy Pető rábeszélte Szin Fe­rencet, szövetkezzenek vidéki betöré­sek elkövetésére. Ebben meg is álla­podtak és január 14-én elmentek Nógrádverőcére. Ott véletlenül dr. Sándorfy Kamill kúriai bíró villáját szemelték ki arra, hogy kifosszák. Be­hatoltak a villába és körülbelül 4000 pengő értékű ruhaneműt és más érté­kes holmit csomagoltak össze. Olyan sokáig készülődtek, hogy lekéstek a vonatról, visszatértek a villába és ott töltötték az éjszakát. Másnap azután Budapestre utaztak és csakhamar hoz­záláttak a lopott holmik értékesítésé­hez. Az így szerzett pénzből szóra­koztak a kocsmában és virágos ked­vükben elővették a pisztolyt, ame­lyet szintén Nógrádverőcén a villából loptak. A pisztoly azután a rendőrség kezére juttatta a két betörőt. Letar­tóztatták őket. SZÁNTÓ GYÖRGY METROPOLIS a Stredivári és a Fekete éveim szerzőjének legújabb regénye. MEGJELENT! Kapható könyvkereskedésekben, ibusz-paviilonokban és minden könyvárusnál. Ára: 3:20 P. „Italo Balbo északafrikai paradicsoma11 Líbia fővárosában egy pillanatra sem állt meg a nagyvilági élet. ” Horthy István neve a trípoliszi aranykönyvben Egyik dunaparti szállónk éttermé­ben három híres külföldi repülőtiszt társaságában ülünk a fehér asztal mellett. Hivatalos kiküldetésben pár órán át Budapesten tartózkodtak. He­tekkel ezelőtt még Észak-Afrika lég­terében teljesítettek szolgálatot, ahol minden hegycsúcsot, sivatagot, vá­rost, falut és fontosabb forrást, érde­kesebb bennszülött tanyát is ismer­nek már. Az északafrikai hadállások­ra vonatkozóan természetesen nem lehetett tőlük felvilágosítást kérni. Mégis, beszélgetésünk minduntalan Észak-Afrikára terelődött. Balbo tábornagy „paradicsoma" — Bizony, Italo Balbo északafrikai „paradicsomát"* a háború eléggé meg­viselte — kezdte beszélgetésünket az egyik repülőtiszt.­­ Észak-Afrika büszkesége: a tuniszi határtól Egyip­tomig vezető gyönyörű, tengerparti betonút, amelyen Balbo tábornagy a tripoliszi fagydíjas autóversenyeket rendezte, már sokat szenvedett. Ezen az útvonalon a tengelyhatalmak had­serege háromszor, az angoloké kétszer vonult vissza. A visszavonuló csapat­testek tervszerűen rombolnak, pusz­títanak, sőt, ha urai a légi térnek, azt is megakadályozzák, hogy a rombo­lásokat a visszavonulók nyomában haladó ellenséges alakulatok helyre­hozhassák. Az 1660 kilométer hosz­­szú, nemrég még pompás autóútnak több olyan útszakasza van, amelyet eddig ötször pusztítottak el és hatszor építettek fel. Tripolitania és Cirenaica az ókor­ban virágzó földterület volt. A forrá­sokkal bővelkedő hegység lábánál el­terülő Cyrenének például millió fő­nyi lakosa volt. Róma bukása után Líbia tizenöt évszázadon keresztül el­hagyatott pusztasággá, kietlen siva­taggá lett, sőt az is maradt mindad­dig, amíg az olaszok birtokukba nem vették. Líbia igazi gyarmatosítása ak­kor kezdődött meg, amikor a tripoliszi repülőtéren — 1933 február 15-én — földet ért Italo Balbo tábornagy re­pülőgépe. — Balbo tábornagy először Líbia nyugati sivár, esetlen területein kezd­te meg a gyarmatosítást. Azután Ke­­let-Líbia rendezéséhez fogott hozzá. Itt könnyebb dolga volt, mert Kelet- Líbiának jó és bőséges ivóvízforrásai vannak, kitűnő a termőföldje is. Né­ha már március elején méter magas­ra nő meg benne a búza. A tábor nagy gyarmatosítási terveinek csak egy része ölthetett testet, munkáját­ a háború miatt félbe kellett­ szakítania. Hősi halála előtt pár nappal német és olasz repülőtisztek körében kije­­lentette, hogy a békekötés után még legalább tíz évig szeretne Líbia kor­mányzója maradni, hogy gyarmato­sító munkásságát befejezhesse. Bal­hénak nagy tervei voltak! Nem Tri­­poliszt, hanem Cyrenet akarta az olasz gyarmatbirodalom fővárosává kiépíteni. A tripoliszi „Castello" — Tripolisz gyönyörű, korszerűen kiépített nagyváros! Meglepő, amit itt az olasz tudás, olasz munka há­rom évtized alatt teremtett. A hatal­mas, új épületek, a fehérfalú paloták hossza son felejthetetlen benyomást kelt az utasban. A több emelet ma­gasságú szállók teréről a Lungomare Badoglion át vezet az út a hatalmas pálmákkal szegélyezett Piazza Castel­lo felé. A castelót, az ókorból szár­mazó már­vány palotát Balbo fők­or­­mányzó nagy gonddal újjáépíttette. A Piazza Castellóról száz lépcsőfok vezet Balbo lakosztályához. A lépcső­fokok két oldalán a márványfalba mélyedéseket véstek, ezekben a líbiai ásatások során napvilágra került is­tennők és királynők szobrait helyez­ték el. A lépcsőkön, a termekben a szőnyeget antik mozaik helyettesí­tette. Italo Balbo dolgozószobája ma is érintetlenül áll. Az óriási íróaszta­lon jegyzetek, irónok hevernek, min­den úgy maradt, ahogy Italo Balbo dolgozószobáját 1940 június 27-ikén utoljára hátrahagyta, párt­ünnepélyes külsőségek között fogadta. Bizony rettenetes, hogy öt­venöt nappal később a negyvennégy­éves Italo Balbo már halott volt: 1940 június 28-ikán reggel Tobruk mellett repülőgépével lezuhant és a nálánál még fiatalabb, szeretett Kormányzó­helyettes Urunk sincsen már életben. — Kormányzóhelyettesünkre és az ifjú Főméltóságú Asszonyra a mo­dern Líbia: Balbo tábornagy „paradi­csoma“ rendkívül nagy hatással volt — folytattuk a beszélgetést. — Azon a napon, amikor Balbo tábornagy hősi halálának híre Budapestre érkezett, hallhattuk Horthy István nyilatkoza­tát, aki tripoliszi, illetve líbiai tartóz­kodásának kedves emlékeit — az ün­nepélyes fogadtatást, a gyönyörű „Castello“-t, a pompás tripoli szín­házban megtartott kitűnő színielő­­adást, a jól sikerült antilop-vadászatot, a tripoliszi nagydíjas autóverseny elő­készületeinek érdekes részleteit, álta­lában Balbo tábornaggyal történt többnapos találkozásánál, kedves és megható élményeit nyilatkozatában fölelevenítette. Légvédelmi ágyúk a háztetők pálmakertjeiben Észak-Afrikával oly közeli ismeret­ségbe került repülőtiszt vendégeink elmondották azt is, hogy Balbo tábor­nagy többször hangoztatta, hogy Olaszországnak Líbiára elsősorban katonai érdekekből van szüksége. A „Quarta Sponda“, a Földközi-tenge­ren az olaszok „negyedik partja“, szá­mukra nagy stratégiai fontossággal bír — mindaddig, amíg az Olaszor­szághoz legközelebb eső északafrikai partsáv, Tunisz és Tunizia idegen uralom alatt áll. Érthető, hogy Balbo tábornagy Líbiában elsősorban na­gyon sok kaszárnyát építtetett. Illet­ve­­ nagyon sok várost, falut alapí­tott. Pompás templomok, nagyszerű postapaloták, gyönyörű kórházak, ha­talmas kultúrépületek egyetlen líbiai városból sem hiányoznak. Líbia egész­ségügyi berendezésére is nagyon nagy gondot fordított. A gümőkóros bete­geknek és a tracomásoknak talán még az európai kontinensen sincs olyan fényűzően berendezett és fel­szerelt kórháza, mint éppen Líbiában. Az új városok és a muzulmán letele­pülők számára alapított falvak kör­nyékén pompás szőlők, olajfa-erdők, dohányültetvények díszlenek. Nagyon előrehaladt Líbia úthálózatának, re­pülőtereinek kiépítése is.­­ A sors különös intézkedése, hogy a világháború legborzalmasabb légi csatái a „repülés Kolumbuszának", miként annak idején az angolok Italo Balbót elnevezték, féltve őrzött észak­afrikai „otthona“ felett folynak le — jegyezte meg vendégeink egyike. — Természetesen Líbia fővárosá­ban egy pillanatra sem állt meg a nagyvilági élet. A légvédelmi óvóin­­tézkedések és a szükségszerű elsötétí­tés következményein kívül legfeljebb a tripoliszi házsorok között mindunta­lan felbukkanó katonai erők nagysága utal arra, hogy Tripolisz az északafri­kai hadműveletek gyújtópontjában áll. Egyébként a városban csak annyi vál­tozás történt, hogy a sok emeletnyi magas luxus­szálló tetején berende­zett pálmakertekből a kényelmes nyugágyak, a színes terítőkkel leta­kart kávézó- és teázó-asztalok hiá­nyoznak, a pálmák közül a légvédelem ágyúinak csöve tekint az égbolt felé. Tripolisz közelében a 410 méter magas Misda-hegycsúcs, amelyet annak idején Balbo tábornok — reggeli torna cí­mén — szinte minden reggel körül­repült, egyelőre elvesztette kiránduló­hely jellegét és nagyszerű erődítmény­­nyé alakult át. Nyugat-Líbiában —­ egy-két bombatámadás pusztításától eltekintve — aránylag még kevés nyoma van a háborúnak. Kelet-Líbia azonban már sokat szenvedett. Éppen ezért talán így van az jól, hogy Italo Balbo nem élheti át azokat a nehéz órákat, amelyek most az ő legszebb művének, az északafrikai­­Balboo­­paradicsomnak“ jutottak osztályré­széül — fejezték be külföldi vendé­geink az érdekes beszélgetést Kelemen Ernő. Kormányzóhelyettesim­re neve a tripoliszi aranykönyvben Az egyik vendég repülőtiszt elmon­­dotta, hogy a tripoliszi Lalbo-lakosz­­tálynak ma is még ugyancsak érin­tetlenül álló szárnysegéd­­szobájában látta azt az aranyszélű, elefántcsont­­kötésbe burkolt könyvet, amelybe a tábornagy látogatói nevüket beírták­ A könyvben külön oldalon ott van Kormányzó Urunk fiának és menyé­nek — néhai Horthy István kormány­zóhelyettes urunknak és feleségének — aláírása is — Igen — feleltem vendégünk meg­jegyzésére — boldogult Kormányzó­helyettesünk épp úgy, miként Balbo tábornagy, a repülés szerelmese volt. Jó barátok voltak, többször találkoz­tak az életben, barátságuk a Lilien­­thal-társaságnak 1940 elején Berlin­ben megtartott összejövetelén mélyült el. Horthy István akkor határozta el, hogy nászútja során Észak-Afrikába repül s ott először a tripoliszi fehér „Castello“-ban tesz látogatást. Kor­mányzóhelyettesünk (akkor még mint a MAVACI vezérigazgatója) ifjú hit­vesével 1940 május 4-ikén reggel ér­kezett kis egyfedeles gépén a tripoli repülőtérre. Balbo tábornagy és fele­sége a nászúton levő Horthy-házas­ Életfogytigl­ani fegyn­ázsra ítéltek egy gyilkos napszámost A szolnoki törvényszék hétfőn tár­gyalta Izsó Sándor 53 éves kunszent­mártoni napszámos és özvegy Mácsai Kálmánné kunszentmártoni asszony gyilkossági ügyét. A törvényszék Izsót gyilkosság bűntettével, az asszonyt felbujtással és bűnsegéd­ bűnrészes­­séggel vádolta. Izsó a múlt év novem­ber 28-án este 9 órakor az elsötétítés ideje alatt három késszúrással meg­ölte az asszony 56 éves férjét, alol gazdasági cseléd volt. Az ügyet akkor statáriális bíróság tárgyalta, de most rendes bíróság elé utalták. A bíróság előtt Izsó bevallotta tettét, az asz­­szony azonban tagadott. A perbeszé­dek után a bíróság bűnösnek mondotta ki Izsót és jogerősen életfogytiglani fegyházra, az asszonyt pedig tíz évi fegyházbüntetésre ítélte. Napi Érek — Napirend. Január 19. Kedd. Róm. kát.: B. Margit. Gör. kát: Eufrozina. Protestáns: Sára. — Budapesten a Nap kel 7.24-kor, nyugszik 16.25-kor; a Hold kel 14.57-kor, nyugszik 5.38-kor. — Az Élelmiszerjegy Központ új vezetője. A közszolgálat érdekében Szendy Károly polgármester dr. Ga­­menczy Béla tanácsjegyzőt, az Élel­­m­iszerjegy Központ eddigi vezetőjét a hivatal vezetése alól felmentette és más hivatalba osztotta be. A polgár­­mester egyidejűleg az élelmiszerjegy­­központ vezetésével dr. Wagner Weisz István tanácsjegyzőt bízta meg. — Tanügyi kinevezések. A Kormányzó a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére dr. Artner Edgár, dr. Bé­­késy György, dr. Imre Lajos, dr. Boér Elek, dr. Csik Lajos és dr. Malán Mihály egyet. ny. rk. tanárokat egyetemi ny. ren­des tanárokká; dr. Mezey Mihály ko­lozsvári tanügyi titkárt tanügyi taná­csossá nevezte ki. — Kitüntetések. A kormányzó a bel­ügyminiszter előterjesztésére megenged­te, hogy dr. Czövek István járási főszol­gabírónak, dr. Komáromy Géza rendőr­­kapitánynak, ifj. dr. Hollós József rend­­őrfogalmazónak és Chobodiczky Róbert rendőrfelügyelőnek elismerését. Lélek József rendőrfelügyelőnek pedig újbóli elismerését tudtul adják. — Új kormányfőtanácsosok. A Kor­mányzó a miniszterelnök előterjesztésé­re Smid István rozsnyói evangélikus lel­késznek és Csecsotka Károly volt kül­­ügyminisztériumi sajtóelőadónak a kor­mányfőtanácsosi címet adományozta. — Uj miniszteri osztályfőnök. A Kor­mányzó a pénzügyminiszter előterjesz­tésére vitéz dr- Farkass-Jablánczy Fe­renc miniszteri tanácsosnak a miniszteri osztályfőnöki címet és jelleget adomá­nyozta. — Olasz alkonzul Kolozsváron. A kormányzó a külügyminisztérium ve­zetésével megbízott miniszterelnök előterjesztésére Pietro Tromben Ko­lozsvárra kinevezett olasz alkonzul­­nak a működési engedélyt megadta. — Változások az egyesületek felügye­leti jogkörében. A belügyminiszter kör­rendeletet intézett a hatóságokhoz és közölte a korábban kiadott rendeletek alapján a különböző társadalmi egyesü­letek főfelügyeleti jogkörében történt változásokat. A biztosító egyesületek főfelügyeleti joga a pénzügyminiszter jogkörébe ment át. A kultuszminiszter főfelügyeleti joga alá jutottak az ifjú­sági egyesületek, a társadalmi sportszer­vezetek, a Magyarországi Németek Szö­vetsége kötelékében alakított „Deutsche Jugend“ nevű szervezet, a cserkészmoz­galom. A levente egyesületek felett a honvédelmi miniszter gyakorolja a fő­­felügyeleti jogot. A Szeged az "egyetem jogi karának visszaállítását kéri. Szeged város köz­­igazgatási bizottságának ülésén vitéz Meskó Zoltán felsőházi tag szóvátette a szegedi egyetem központi épület felépítésének és a jogi kar visszaállí­tásának ügyét. A közigazgatási bizott­ság elhatározta, hogy a jogi kar visz­­szaállítása és a központi egyetemi építkezés megindítása érdekében kül­­döttségileg fordul az illetékes kor­mánytényezőkhöz.­­ A Kúria életfogytig tartó fegy­házra ítélte egy szakácsnő gyilkosait. Somod­i Miklós rovott multú legény házasságot ígért László Katalin ko­lozsvári szakácsnőnek. Megállapodott vele, hogy ivasvétkor kocsin a leány szüleihez utaznak és ott megtartják az eljegyzést. A kocsin utazott Dömös Dénes, Som­odi régi barátja is, aki a kocsit hajtotta. Néhány nap múlva Kőrispatak határában holtan találták László Katalint s megállapították, hogy kegyetlenül végrehajtott rabló­­gyilkosság áldozata lett. A székely­­udvarhelyi törvényszék rablással pá­rosult gyilkosság bűntettéért Som­odi Miklóst életfogytig tartó fegyházra, Dömös Dénest 15 évi fegyházra ítélte. A marosvásárhelyi tábla Somodit kö­­tél általi halálra, Dömöst életfogytig tartó fegyházra ítélte. A Kúria Ger­­gics-tanácsa mindkét vádlottat élet­fogytig tartó fegyházra ítélte. — Szerelmi gyilkosság az utcán. Hétfőn délután hat óra tájban sikol­tozásra lettek figyelmesek a járóke­lők a Hársfa­ utca és Dohány­ utca sarkán. Rendőr sietett oda és csak­hamar kiderült, hogy Weil Farkas Sándor munkás, aki internálótábor­ból szökött meg, leszúrta Fábián Sán­dor nyugalmazott villamosvezető fe­leségét és azután a férj arcába szúrt. A mentők Fábián Sándornét már hol­tan találták, férjét a Rókus-kórházba vitték. A sebesült férfi elmondotta, hogy a merénylő, aki a tett színhe­lyéről elmenekült, tíz év előtt udva­rolt a feleségének és azóta üldözte szerelmével. Lapzártakor rendőri bi­zottság ment a gyilkosság színhelyé­re. A rendőrség keresi a szökevényt. — A „Magyar Művészetért" mozgalom kiállítása­ A Főméltóságú Asszony leg­magasabb védnöksége alatt álló „A Ma­gyar Művészetért“ mozgalom 1943. évi kiállítását május hónapban rendezi meg a Műcsarnok termeiben. A kiállításon minden magyar festő- és szobrászmű­vész négy művével vehet részt, ame­lyek közül egy olyan régebbi alkotás is lehet, mely az utóbbi öt évben buda­pesti kiállításon nem szerepelt. A kiál­lítás rendezőbizottsága a legjobb műve­ket megvásárolja, hogy ily módon a művészeket további munkájukban se­gítse. A kiállításra szánt művek bekül­désének idejét a hírlapok és a rádió útján fogják közölni. — Öngyilkosság. Jakab Zsigmond 35 éves gépkocsi-karosszériagyártó kolozs­vári lakásának pincéjében felakasztotta magát. Mire rátaláltak, meghalt. — Személyi változások a nagyváradi székeskáptalanban és a Pálos Rendben. XII. Pius pápa Scheller János szatmári püspök, nagyváradi apostoli kormányzó előterjesztésére Lindenberger János apostoli protonotáriust nagypréposttá, dr. Luttor Ferenc apostoli protono­táriust, Magyarország szentszéki kö­vetségének kánonjogi tanácsosát a nagy­váradi székeskáptalan mesterkanonok­­jává nevezte ki. Kanonokok dr. Né­­methy Gyula, Imrik Sándor és dr. Schriffert Béla apostoli protonotárius kormányzói helynök lettek. Molnár De­zső Kálmán székesegyházi, dr. Papp Jó­zsef békési, Barthoss Ferenc középszol­noki, Bresztel Lajos pedig krasznai fő­­esperes lett. A nagyprépostot és­ a mes­terkanonokot kedden reggel 9 órakor iktatják be a nagyváradi székesegyház­ban. — P. Jendrzejczyk Ágoston, a Pá­los Rend általános rendfőnök helyettese P. Besnyő Gyula szentkuti perjelt a bu­dapesti rendház perjelévé s egyúttal tartományfőnöki jogkörrel felruházott rendfőnöki megbízottá nevezte ki. Bes­nyő Gyula most ebben a minőségben fogja vezetni a magyarországi pálos ko­lostorok ügyeit. A magyar Pálos Rend központja ezáltal a pécsi rendházból Bu­dapestre került. Ugyanide kapott beosz­tást P. Gyéressy Ágoston, „A fehér ba­rát“ szerkesztője is. A pécsi rendház perjele, P. Galambos Kálmán volt bu­dapesti alperjel lett és P. Csellár Jenő újoncmesterrel átvette a Pálos újoncok és kispapok lelki gondozását és neve­lését. — Előadás a német iskolareformról a Pedagógiai Társaságban. A Magyar Pedagógiai Társaság felolvasó­ ülésén dr. Holfelder, a német birodalmi neve­lésügyi minisztérium osztályfőnöke előadást tartott a német iskolareform­ról. Kifejtette,, hogy a német iskola­típusok egyszerűsítése 1937-ben tör­tént meg, amikor a tizenhét iskola­­féleségből két alaptípust rendszeresí­tettek, a főiskolát és a gimnáziumot. Ezt követte 1940-ben az elemi isko­lák egységesítése. Az előadó a nem­zetiszocialista nevelést összehasonlí­totta az elmúlt idők pedagógiai rend­szerével és megállapította, hogy az új értelmezés szerint az ember a maga világában alkotó lény, tehát a neve­lésnek is ilyennek kell őt tekinteni. A legspeciálisabb munkakörökben sem szabad az embert mechanizálni — fejezte be előadását dr. Holfelder —, hanem meg kell adni a lehetősé­get, hogy bizonyos mértékben saját kezdeményezéseit érvényesíthesse. — A lakásügyi ügyosztály helyettes ve­zetője. A polgármester Vásárhelyi Leó főjegyzőt a polgármesteri XVII. (lakás­ügyi) ügyosztályához helyezte át és megbizta az ügyosztály vezetőjének ál­landó helyettesítésével. — Református „sajtólelkész". A Kál­vin-téri református templomban beik­tatták tisztségébe a jeles egyházi újság­írót, Bella Árpád lelkészt, a Magyar Evangéliumi­ Munkásszövetség orsz. tit­kárát, mint a „Református Élet“ főmun­katársát. Ő az első megválasztott sajtó­­lelkész a magyar református egyházban. — Súlyos közlekedési balesetek. Vári Ferenc főm­­ozdonyvezető a Salgótarjáni­úr és a Fiumei-út sarkán leugrott egy 20-as villamosról. Egy arra robogó 23-as villamos elütötte. Súlyosan megsérült. — Kis Erzsébet 63 éves kezelőnő a Mar­­git-körút 8- sz. ház előtt lelépett a 6-os villamosról és a pótkocsi alá került. Életveszélyes sérüléseket szenvedett. — Rejtélyes lopás. Király Béla, a Vakokat Gyámolító Országos Egye­sület tisztviselője rejtélyes lopás ügyében tett panaszt a rendőrségen. Elmondotta, hogy szombaton délben 19.600 pengőt vett fel a postatakarék­pénztárban és ezt az összeget az irat­táskájába tette. Amikor hazatért, megdöbbenve vette észre, hogy irat­­táskájából hiányzik a postatakarék­pénztárban felvett pénz. Feltételezi, hogy rosszul záródó irattáskájából a villamoson lopták ki a közel húszezer pengős összeget. Pesti Hírlap 1943 jan. II. Kedd 7 ÉRTESÍTÉS... Értesítjük a Budapest és a vidékről felránduló közönséget, hogy a kezelé­sünkben lévő „HALLO“ Buffet, Étterem, Söröző, Budapest, VII., Erzsébet­ körut 53. szám alatti helyiségeink vezetésével UJVÁRY REZSŐ budapesti vendéglősmester urat bíztuk meg. Kitűnő ételekkel és italokkal, közis­mert cigányzenés hangulattal várjuk vendégeinket. Különösen felhívjuk figyelmüket a fél­emeleten levő kedvesen és magyarosan berendezett gyümölcs­bárra, halás­­szo­bára, kényelmes éttermünkre és a meg­hitt berendezésű espressora. Külön feljárat a Király­ utcai bejá­raton. A félemeleti helyiségeket a szeszesitalt nem fogyasztó vendégek részére tartjuk fenn. Szolid zene a délutáni uzsonnához és esti vacsorához. HALLO BUPFET Kft Budapest, VII., Erzsébet­ krt 53. a Szőlőskert főorértékesítő és fogyasztási szövetkezet kezelésében. IB­lolkX

Next