Pesti Hírlap, 1943. december (65. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-01 / 272. szám

4 Pesti Hirlap ,1943 (see. ), szerda ^blikan töététofl ■a/ztfívnaj ifv, ti & fiad­e*n 3bBikan myemiinhmnikwi fy­'mé&ivuniAet OMhfm*z£dfyAóa*v ■f/m­ek­ Kapható minden szaküzletben A rendőrség nyomában van a József-körúti ékszerüzlet betörőinek Még november 26-án fényes nappal kifosztották a József-körút 71. számú házban lévő ékszerüzletet. Az ismeret­len tettesek, a déli ebédszünet idején, a mit sem sejtő járókelők szeme lát­­tára álkulccsal kinyitották a redőnyt, majd az ékszerüzlet ajtaját. Rengeteg ékszert vettek magukhoz, majd lehúz­ták a redőnyt és zsákmányukkal el­távoztak. A tulajdonos, ifjú Brunner Géza akkor vette észre a vakmerő álkulcsos betörést, amikor a személyzettel együtt délután három órakor visszatért az üzletbe. Feljelentést tett a rendőrsé­gen és a főkapitányság detektívjei nyomban helyszíni szemlét tartottak. A lefosztott ékszerüzlet tulajdonosa azóta összeállította az ellopott éksze­rek jegyzékét. A betörők elvittek 150 arany keresztet és függeléket, 100 pár arany fülbevalót, 5­ arany és nikkel férfi és női karórát, 3 értékes bril­­l­ánsgyűrűt, 2 brilliáns fülbevalót, 4 brilliánssal kirakott aranykeresztet, 3 gyémánt keresztet, egy brilliáns nyak­­éket­, több gyémánttal és fehér zafírral ékített arany melltűt, továbbá arany kézelőgombokat és nyakkendőtűket. Az ellopott ékszerek értéke megha­ladja a százezer pengőt. A károsult kereskedő bejelentette a főkapitány­ságon, hogy 3000 pengő jutalmat tű­zött ki a nyomravezetőnek. A detektívek a főváros egész terü­letén kutatnak a tettesek után és ér­tesülésünk szerint máris a nyomukban vannak. Magyar-német gyors- és gépirónőt keres előkelő nagyvállalat azonnali belépésre. Őskeresztény pályázók ajánlatait kérjük fizetési igény meg­jelölésével „Nyugdíjas 80S" jeligére írodok­ Masse­ri T. hirdetővállalathoz, VII., Erzsébet­ körút 23. 8241 nyúlt, arcán kimondhatatlan finom kifejezéssel nézte a lábát, a bebalzsa­mozott, idcsit megfonnyadt lábát, melynek költségeire utolsó pénzem költöttem el, csak hogy teljesíthes­­­sem Manuela kívánságát. A tengeren most is nyüzsögtek a fénylepkék, az ég sötétkék volt, Rio pálmái hajladoztak a délutáni gyenge szélben, a tetők pirosan vakítottak. Az ablak függönye meglebbent, mi­kor beléptem. Esteledett. Leültem az ágy szélére és kezembe vettem láztól átlátszóvá vált kezét. — Messze maradtak az álmok — kezdte Manuela nagyon ünnepélye­sen. Zengő portugál nyelven. Rió­ban, délutáni aranypárákkal az ab­lak alatt, egy béna lány szájáról, mély búgó zenéje és súlyos értelme volt e szavaknak. — Soha többé nem táncol Manuela. Se neked, se másnak. Rövid életét befejezte, dalát eldalolta, tán­cát eltáncolta... Hirtelen hozzám fordult: — Fogsz rám gondolni? — Ne beszélj így, Manuela — mondtam szenvedélyesen. — Miért mondod ezt. A doktor azt mondja, jól vagy. Légy megint kacér és játsszál velem. Jól tudod, hogy szeretlek. Mennyi öröm vár még rád Rióban! Mihelyt felkelsz, megyünk a Cukor­­s­üvegre. Aztán sokat heverészünk a Capocabanán. Új fagylaltos van, ége­­tt?11 cukor és pörkölt dió van a fagy­laltjában. Meg kell kóstolnod. Ne szakíts félbe! Vár rád a Corcovado, e­bédelünk még mi rengetegében. Be­hajózzuk a szigeteket, jön Ricardo is, meg az öcsikéd és kikötünk egy szi­geten és ott fogunk lakni, egy parti kunyhóban. Hidd'el, sok dalt dalol M­ég Manuela, mielőtt az utolsónak­­­égére ér. Millió dal vár­ még ránk, mielőtt megöregszünk és Rio olyan dalokat szeret, amiket többé nem ér­tünk. Szomorúan ingatta a fejét. — ■Beszélj csak, beszélj, jól esik hallani — a hajam simogatta —, de tudom, hogy nincs igazad. Vagy ta­lán mankóval menjek a Cercevadóra? És, hogy feküdjek a strandon, ahol mindenki sajnálva nézne rám cson­­kaságomért. Ha ugyan nem undorod­nának tőle. Te jó vagy. De ha most vége lesz ennek, mindig boldogan fogsz gondolni Manuélára. Ezt, ugy­e, megígéred? Hevesen bólogattam. Nem tudtam szólni, a torkom elszorult. Végre meg­embereltem­­magam. — Ne küldj el. Én boldogan ma­radok melletted. — Nem küldelek el — a szeme messzenéző volt —, örülök, hisz nem fogod elfelejteni Manuélát. És most csókolj meg. Hátradőlt a párnára, fejét karomra fektette és úgy bújt meg a karomban, mint egy madár. Az esti fények rávi­lágítottak, amint behunyt szemmel várta a csókomat, így maradt meg, egészen mostanig az emlékezetem­ben ... Ránkeszeledett. Hirtelen eszembe jutott valami. Felugrottam. Manuela csókja olyan hideg volt, ha odaadó is, olyan távoli. Ijedt voltam, nem tudom, mitől. Va­lamivel fel kell melegítenem a szívét. — Várj csak, Manuela, nagy meg­lepetésem van számodra. Míg te be­teg voltál, én is tanultam valamit Mosolyogva könyökölt fel az ágy- ban. Susogott maga elé valamit. — Mit mondasz, Manuela? — Semmit. Csókolj meg mégegy­­szer. Megtettem. Aztán elrohantam. A mandolinért. Mialatt kikerestem lim­­lomjaim közül, Manuela is kikeresett szomorú­­gondossággal egy kis doboz­ból ostyadarabkában valami port. Megszagolta és bólintott. Megnedve­­sítette a száját egy pohár vízzel, el­rendezte a takaróját. Míg én hangol­tam a hangszert, addig ő bevette a port. Boldogan, bízva hibátlan mandolin­tudásomban, büszkén mentem a kertbe és felmásztam az erkélyre. — Hallgasd csak, Manuéla — kiáltot­tam be a szobába és belekaptam a húrokba. Hibátlan édességgel csen­dült fel a dal és én, aki mosolyogva daloltam, nem sejtettem, hogy immár nem hallgat senki. Odabent a rep­kedő­ függöny mögött csak két merev, nyitott szem nézett egy bebalzsamo­zott szép lábat. Valencia — álmaimban egyre hal­on hangod hozzám hogy beszél Valencia — hol narancsfák illatától édesen csapong a szél. Szállt a dal édesen, Rio eszébe ol­vadt tetői, pálmái, fényei befogadták és visszazengték. Jószágot küldtek, meg violaszínű árnyalatokat. Sósillat jött a tenger felől. Néztem a még napban aranyló cukorsüveget, a ho­­mályba merülő tengert, édes vágyak kergetőztek az estében, meg virág­illatok. Megsimogattam az erkély leandereit és tovább daloltam, hogy melegedjék Manuela szíve, hogy ne szomorkodjék. Valencia — hol karomba ringattalak dúsvirágú fák alatt, Valenciában régesrég megleltem boldogságomat. Plim­piam. Bevégződött a dal. Mit szólsz hozzá, Manuela! Hallod Ma­­nuela! Ejnye, de csendes vagy ma. Berohantam. — Manuela! — a mandolin csörömpölve hullott a föld­re. Manuela már az örök muzsika or­szágából hallgatta ezt az utolsó Va­lenciát, ott, ahol a dal örökkétartó s ahol kedvére­­táncolhat. Mit tettél, Manuela? A szépség és boldogság or­szágában táncolsz s itthagytál engem Rióban, a világ legcsúnyább és leg­szomorúbb városában. -V. Másnap üres szívvel, üres zsebbel indultam Buenos Aires felé. Milyen lesz a budapesti Planetárium ? A Pesti Hírlap pénteki száma már jelentette, hogy az illetékes körök Planetárium felállításának gondola­tával foglalkoznak. A Planetárium tulajdonképpen a csillagászati kérdé­sekben járatlan közönség számára mutatja be a világűrt, a csillagvilá­got, a bolygókat, a Nap-, illetve Hold-rendszert és azok mozgásait. . A külföldi nagyvárosokban ma már sehol sem hiányoznak ezek a Plane­táriumok. A legszebbek egyike Stock­holmban épült, ahol a nagy várospark közepén elterülő egyik kies szigeten állították fel. Igen szép és hangula­tos környezetben fekszik a párisi is, amely a békeévekben a francia fő­városba sereglő nemzetközi turisták ezreit vonzotta. Hasonlóképpen az ezres idegenforgalom középpontjában állt a római Caracalla Thermák mellett álló Planetárium is. Az elhelyezés kérdése Hazánkban már évekkel ezelőtt felmerült a Planetárium építésének gondolata. Műszaki nehézségek azon­ban a megvalósítást egyre késleltet­ték. A megfelelő vetítőgép beszerzé­sével most végre lehetővé vált a Planetárium megépítése. Az előzetes "munkálatok már készen vannak, csak a hely kiválasztása, illetve annak vég­leges megállapítása van hátra. Kü­lönböző tervek merültek fel. Egyes szakemberek a Planetárium elhelye­zését csak hegytetőn tudták elkép­zelni. Ezek a Gellért-, vagy a Sváb-, illetőleg József-hegyet hozták javas­latba. Mások viszont a Városligetet tartják a legalkalmasabbnak. A Planetárium elhelyezéséről és építésének tervéről illetékes helyen a következőket mondották a Pesti Hírlap munkatársának: ■ — Miként a többi nagyvárosokban, Budapesten is úgy kell elhelyezni a Planetáriumot, hogy az mindenki szá­mára könnyen hozzáférhető legyen. Kézenfekvő és szép gondolat, hogy a világűrt bemutató kupolás épületet hegytetőn helyezzék el, de ez mégsem lenne célszerű. Akár a Gellérthegyen a Citadellánál, akár más magaslaton építenék meg az új intézményt, az ere­deti célt nem szolgálná, mert az em­berek nem szívesen másznak hegyet. — Ezért­­vetődött fel a városligeti építkezés gondolata. Ez a szép, nagy kert minden oldalról könnyen megkö­zelíthető,­ s kora tavasztól késő őszig számos más látnivaló is vonzza a kö­zönséget. Az új látványosság újabb vonzóerő lenne. Legalkalmasabbnak látszik a városligeti tónak az a holt ága, amely a földalatti villamos vég­állomása felé eső részben nyúlik el. — Itt egy kis szigetet szándékozunk emelni — mondja a szakértő —, arra építenénk fel a Planetáriumot. A szi­getet japán kert módjára képeznénk ki. A szigetre romantikus, kedves kis fahíd vinne át. Az épület falait per­golákkal futtatnánk be, így rendkívül hatásos és szép környezetbe varázsol­nánk az új kultúrintézményt.­­ Az épület magassága 15 méter, t­alapzata is mélyen lenyúlik majd a városligeti tó szintje alá. Az épületet magát vagy melegvízforrások vizével fogjuk fűteni vagy elektromos utoa.­­ A Planetárium legfontosabb ré­­sze az a Zeiss-féle gép, amely a vi­lágűrt és a csillagképeket vetíti, va­lamint a bolygókat mozgásban tartja. A kupola alsó részében, a falak men­tén koraiakban elhelyezkedve ülnek majd kényelmes karosszékekben a né­zők, illetve a hallgatói. Az itt ülő kö­zönség felfelé nézve teljesen ugyan­azt a képet látja, mintha egy augusz­tusi éjszakában a csillagos eget szem­lélné. A nézők kényelmének elősegí­tésére a fal mentén elhelyezett ka­rosszékek dönthetők és így a felfelé nézés nem követel különleges testtar­tást és nem okoz fáradságot Hogyan történik a vetítés? — A rendkívül elmés vetítőgép las­sú forgásában bemutatja az egész vi­lágűrt és azt az utat, amit a csillagok, bolygók egy év alatt tesznek meg. A Planetárium égboltján egy óra alatt látjuk majd a világűr egy évi műkö­dését. Csillagképek, a téli, nyári ég­bolt, a Föld helyzete a Naphoz, a boly­­g­k járása mind­igyanúgy láthatók lesznek a kupolában, mint ahogy a valóságban, a világűrben van. — A teremben kis előadói emel­vényt is találunk majd, ahol szakem­berek mindenki részére érthető elő­adásban magyarázatokkal kísérik a vetítést. A Planetárium leglényegesebb része a már említett vetítőgép. Ez tulajdonképpen nem hasonlítható a szokványos mozigépekhez, mert elmés szerkezetével egészen másképpen oldja meg az égbolt és rajta az egyes boly­gók mozgásának vetítését, mintha filmszalagról mozgóképek formájá­ban történnék a vetítés. A gép külsőleg olyan, mint egy súlyzó. Két részből áll. Az egyik az állócsillagokat, a másik a mozgókat vetíti a kupola ha­talmas tetejére. Tulajdonképpen ma­ga a gép mozog, ezt egy elmés óra­szerkezet tartja üzemben. Ezzel a megoldással a szerkesztőknek sikerült elérni azt, hogy az összes pontokat élesen látni Reméljük, hogy a már minden rész­letében­­pontosan kidolgozott terv ha­marosan megvalósul és Budapest rö­videsen egy nevezetes, új látnivalóval gazdagodik: Kelemen Lajos. Kupola mint égbolt — Az új építkezés tetejét 25 méter átmérőjű kupola fedi, az égbolt kép­mása. — A betonból készülő kupolát sö­­tétszínű nemezzel borítjuk. A hat-hét centiméternyi vasbetonhéj-boltozatot teljes egészében hangszigetelővel bur­koljuk, nehogy a külső zaj a teremben folyó előadásokat megzavarja. Vidéki nyglvállalat textil-, vegyi és épitő­anyagbeszerzőket és gyakszeebekat valamint levelezőket és raktárnokokat keres. Német nyelvtudásuak előnyben. Ajánlatok „Életkor legfeljebb 30 év" jelige alatt Bleckner 3. hirdetőirodájába, IV., Városház­ utca. 10. köretnek. Rohamra indulnak az egészség „katonák” A vármegyék, járósek és falvek egészségügyét enerfrizi a belügy­minisztérium újonnan szervezett egészségért intézménye A belügyi kormányzat minden ren­delkezésre álló eszközzel küzd az egészséges magyar faluért, az egész­séges magyar népért. Gyors egymás­utánban valósulnak meg a közhasznú intézmények, a zöldkeresztes egészség­védelem, az anya- és csecsemő­védő törvények megalkotása és gyakorlati alkalmazása, a házasság és pályavá­lasztás előtti egészségi tanácsadás be­vezetése, a gümőkór elleni­ hatéko­nyabb védekezés, a fertőző betegsé­gek terjedésének megakadályozása, is­kolás gyermekvédelem, néptáplálko­zási akciók, az egészségügyi ismeretek terjesztése és általánossá tétele, s most mindezeken túl az egészségőri tanfo­lyamok bevezetése és a kiképzett egészségőrök alkalmazása. Aki ismeri a magyar falut és annak szociális, valamint közegészségügyi­­ helyzetét, nagyon jól tudja, milyen nagy fontosságú ezeknek az intézmé­nyeknek bevezetése és rendszeresítése. Sajnos, a magyar faluval mindezideig nem nagyon törődtek az illetékesek, s éppen a trianoni nehéz esztendők alatt indult meg a munka a m­agyar falu megmentéséért. E munkában óriási érdemeket szerzett Johan Béla államtitkár és az egészségőri intéz­mény megteremtése, megszervezése és üdvös foglalkoztatása is az ő nevéhez fűződik. Az egészségőrök feladatai és munkája A most kirajzó egészségőrök vizsgá­ján vagyunk. A tulajdonképpeni „ara­táson“, mert hiszen most tesznek tanú­ságot arról, hogy munkájukra alapo­san felkészültek, s tisztában vannak feladataikkal és a hatalmas munka jelentőségével, amelynek elvégzésére vállalkoztak. A kéthónapos tanfolyamot a Fertőt­lenítő intézetben tartották az or­szág minden részéből jött résztvevőie­ket. Az egészségőröket mindig az ille­tékes tisztiorvos jelöli ki, az arra leg­inkább megfelelőnek vélt jelentkezők­ből, s az „újoncok“ azután államköltsé­gen vesznek részt a nehéz és nagy szorgalmat, odaadást­­ követelő tanfo­lyamon. Folyik a vizsga . . . A „dobogón“ a vizsgálóbizottság fog­lal helyet, a belügyminisztérium ré­széről dr. Mészáros Ferenc, a fővárost dr. György Tibor tisztiorvos képviseli, a feleltetés nehéz munkáját pedig dr. Kovách György egészségügyi főtaná­csos, az egészségőri intézmény legfőbb vezetője, valamint, az intézet igazga­tója, dr. Hargitai Elek végzi. Az új egészségőrök alaposan felké­szültek a vizsgára, minden kérdésre­­tudnak felelni, s még­hozzá pontosan, szépen. Az egyik kérdés éppen az egészség­őrök feladatát és munkakörét foglalja össze, egy erdélyi egészségőr felel rá: — Az egészségőrök közegészségügyi, járványügyi, vásár- és pincerendé­szeti ügyekben megelőző, megfigyelő, ellenőrző és végrehajtó szolgálatot teljesítenek. A tisztiorvos utasítására a következő ügyekben járnak­ el: utak, terek tisztántartása, vásárok, piacok, kávéházak, vendéglők, kocs­mák, tejcsarnokok tisztasága, közutak és környékük jókarbantartása, a piaci elárusítóhelyek és eszközök egészség­­ügyi felügyelete, a húsneműek, szár­nyasok, gyümölcs és cukorkafélék, különböző fűszerfélék árusításának ellenőrzése, a mezőgazdasági mun­­­kára szegődöttek elhelyezése, a fer­tőző betegség kórokozóinak és azok elterjedésének megakadályozása, kü­lönösen a fertőző megbetegedéseknél szükséges fertőtlenítő eljárások elvég­zése. Végül pedig végrehajtják a közegészségügyi hatóságok határoza­tait, mondja, hogy az emberi csontvázat kétszáz csont alkotja, s már kezdi is felsorolni őket... Később megkérem dr. Kovách György egészségügyi főfelügyelőt, hogy nagy vonalakban ismertesse az egészségőri intézmény fejlődésének menetét, s az eddig végzett munka eredményeit „A magyar falu egészségi ellenőrzése biztosítva van" Dr. Kovách György elmondta, hogy éppen ötven esztendeje hívta fel elő­ször az egészségügyi kormányzat a vármegyék figyelmét a fertőtlenítés nagy jelentőségére és fertőtlenítő szakemberek alkalmazására. Volt is ilyen irányú kezdeményezés, 1807 májusától 1939-ig 6332 fertőtlenítő altisztet képeztek ki. Ezek az altisz­tek azonban csak járványügyekben kaptak­­alapismereteket. Újabban, — különösen Kárpátalja visszatértével — merült föl az ilyen altisztek szé­lesebb alapon történő kiképzésének gondolata. Kárpátalján ugyanis igen sok kiütéses tífuszmegbetegedés for­dult elő s ennek leküzdésekor, vala­mint a fővárosban és a mintajárások­ban szerzett tapasztalatok fölhaszná­lásával megszervezték az egészség­őri intézményt. Végre 1942-ben tör­vényileg szabályozták a kérdést és így minden vármegye, törvényható­sági vagy megyei város egészségért köteles alkalmazni, hogy minden já­rásban, illetőleg ötvenezer léleknél nagyobb városban legalább egy ilyen szakember dolgozzék a tisztiorvos mellett. Az egészségőrök illetményeit az egészségügyi kormányzat, köze­lebbről a belügyminisztérium viseli. — A tapasztalat azt mutatja — fejezi be a főfelügyelő —, hogy az egészség­őrök igen hasznos munkatársai a tisztiorvosoknak és igazán szükséges volna, hogy szakaltiszti minőségben alkalmazzák őket. Vége a vizsgának, az egészség­őrök sikerrel tették le az egészség­ügyi „érettségit“ s most felkészülten, tele munkavággyal vágnak neki nagy és fontos feladatuknak. Dr. Pados Pál. Nyolc hét tanulás: tökéletes felkészültség Egymást követik a kérdések. Ahogy hallgatom a kérdéseket, bizony leg­többre nem tudnék felelni. Ám ezek az egészségőrök­, akiktől mindössze hat elemi előképzettséget követelnek meg, a nyolcheti tanulmányi idő alatt ala­pos szaktudásra készülnek fel s azon­kívül szakmájuk körébe tartozó egyéb „tudományokat“ is elsajátítottak. Hogy csak néhány tárgyat soroljak fel, amelyekben alapos jártasságról tesznek tanúságot: társadalmi élet, ál­lamtan, biológiai alapfogalmak, em­ber-, növény- és állatvilág, az egész­ségügyi közigazgatás szervezete, az egészségügyi intézmények ismertetése, általános egészségvédelem, levegő és talaj közegészségügyi jelentősége, ivó­­vízszerzés és kutak karbantartása, la­kások és , iskolák egészségügye, az élelmezés és táplálkozás, élelmi­szer­­forgalom, az egészségre áriak­rlis élel­miszerekkel való bánás, az élelmiszer­­piac ellenőrzése, a húsellátás és tej­­forgalom szabályozása, iparegészség­ügy, ártalmas szokások, babonák és kuruzslás törvényes eljárása, a fertőző betegségek és azok védőoltásai, fertőt­lenítő eljárások. Még elsorolni is sok,­­s a felelők minden kérdést részletesen, behatóan magyaráznak, fejtegetnek. Persze egyik-másik vizsgázó kiejtése szokat­lan egy kicsit, de hiszen ez érthető is, az ország minden vidékéről van hallgató, Göcsejtől a csiki­havasokig. Valaki éppen a csontrendszert feleli és a vérkeringést, még azt is meg­ II­.­ Nők fáradtságtól gyakran szenvednek migrénben és ideges gyengeségben. Pár szem Kobena elmulasztja fáradtságát, kimerültségét. A BCSCH ROBEST K. F. T. (Buda­pest, V., Váci-sst 22.) azonnali felvételre keres vas- és fém­szakmabeli szerelőig­, szakszokásikat és segédanyás­et, akik hajlandók speciális gyári kiképzés, illetőleg átképzés céljából huzamosabb időre kö­telezettséget vállalni. * Raktár vagy száraz pincehelyiséget 16- vagy albérletbe rövidebb vagy hosszabb időre keres nagyvállalat. „11—67—50" jeligére Bloekner J. hirdetőjébe, Vé­­_________Orosház­ utca 10.______8248 Illatszertárakban és drotériákban Felvidé­ken és Tiszántúl kitünően bevezetett utazót keres márkás kozmetikai laboratórium. „Fixum és jutalék 8233" jelig. Erzsébet-hrt­ főkiadó, 1942. Bl. XIV. C. 5/179. 1 Pályázati kirdetmény a budapesti kir. törvényszéknél betöltendő egy flamand és egy holland nyelvű tol­mácsé állásra. A pályázatok 14 nap alatt a budapesti kir. törvényszék elnökénél (V., Alkotmány­ u. 14 sz.) adandók be. A kérvények szerkesztésére és fölszere­lésére, valamint a pályázati feltételekre vonatkozóan a 35.000/1942. I. M. sz. rende­let (Rendeletek Tára 1183. lap) az Irányadó. Felvilágosítást a budapesti kir. törvény­szék elnöke ad. Budapest, 1943 november 26. 8244 Bartha György. ■1 " ■ ............■ ....... n­— Szseset, lignites vagontételben veszek, nagyobb mennyiség­­ben. Gyógyfürdő, Pestszenterzsébet. Telefon 847—581. 8153 Tápszergyár keres árja kémikusnőt, vagy önertó laborál ELiszt, aki egyidejűleg a kísérleti konyha vezetését is átvenné. Fényképes ajánlatot fizetésmegje­­löléssel és eddigi működés rövid leírásával kérünk „Őskeresztény" jeligére Magyar Hirdető Irodákér, Vill., Sándor­ utca 7. 0243

Next