Pesti Hírlap, 1944. június (66. évfolyam, 122-144. szám)
1944-06-01 / 122. szám
2 Pesti Hírlap 1944 mn, T, f sfUSzbEvetségesek sorában egyedül az oroszok a realisták, akik elszántan törnek céljaik felé.“ Csakugyan, az angolszász diplomácia az egyes népeket a szerint értékeli és méltatja, mennyiben hajlandók azok az angolszász érdekeket kiszolgálni. Amikor Finnország 1940-ben háborúba keveredett az oroszokkal, ugyanazt az önvédelmi harcot folytatta ugyanazzal a céllal, mint ma. Az angoloknak akkor kedvükre való volt ez a magatartás, Churchill tehát a brit rádióban hirdette: „Csodálatos, hatalmas Finnország . . . Amit az emberiségért cselekedett, bámulatraméltó. Nem tudhatjuk, hogy alakul további sorsa, de az utókor számára megrendítően szomorú színjáték lenne, ha ez a kimagasló északi fajta megsemmisülne, vagy rabszolgaságba süllyedne, aminél még a halál is jobb.“ Ezt mondotta Churchill 1940 január 20-án. Ma pedig ugyanez a Filmország ugyanazért, amiért akkor ilyen dicséretet aratott, a hivatalos és félhivaalos angolszász megnyilatkozások támadó pergőtüzébe került. Ma az oroszok „józanok és megfontoltak“, az angolszász beállítások szerint valósággal ártalmatlanok, a finnek pedig békebontók. Ez az önző és csak a pillanatnyi érdekeket néző magatartás azonban még az angolszász világban sem találkozik osztatlan Helyesléssel, a felelősségérzettől áthatott cikkek tiszteletreméltó nyíltsággal mondanak elítélő bírálatot az erkölcsi értékmérők rugalmas kezeléséről. A háború angolszász szemmel nézve Az angol-amerikai propaganda a legnagyobb igyekezettel szítja a háborús lelkesedést és hirdeti a két angolszász hatalom közötti egyetértést. A brit és amerikai közvéleményben azonban nemcsak az ősi ellentéteket nem sikerült elsimítani, hanem a mostani háború különböző problémái még újabb nehézségeket gördítettek a kölcsönös és maradéktalan egyetértés útjába. Erre vallanak azok az őszinte megnyilatkozások, amelyek hol a brit, hol pedig az amerikai sajtóban látnak napvilágot, annak ellenére, hogy a cenzúra hatékonyan támogatja az propaganda célkitűzéseit. Itt van például az angol Spectator című folyóirat egyik legutóbbi számában megjelent hosszabb cikk, melyben J. L. Hodson cikkíró keserűen panaszkodik, hogy akármilyen nagy erőfeszítéseket tesznek is az angolok, hogy zavartalan legyen az angolszász egyetértés, Amerika és az amerikaiak még mindig ferde megvilágításban szemlélik Angliát és az angol közéletet. Amerikában — írja többek között a Spectator — egyszerűen úgy ismerik Angliát, hogy uralkodik Kanada, India, Ausztrália, Újzéland és Dél-Afrika népei felett és mérhetetlen kincseket szerez ezekből az országokból. Amerikában a háború elején csak annyit tudtak Angliáról, ami Dünkirchennél történt, tudtak London bombázásáról, az Anglia létéért folyt küzdelemről, az atlanti csatáról, El Alameinről, Churchillről és Montgomeryről, de amióta Amerika is hadbalépett, jóformán egyetlen szó sem esik Angliáról és a brit erőfeszítésekről, csak Amerika és az amerikai hadsereg cselekedeteit méltatják és ismerik el. Ha ma megvizsgáljuk az amerikai közvéleményt — írja a brit lap —, azt látjuk, hogy Anglia és az angol érdekek egészen a háttérbe merülnek el. Ezt a helyzetet az angolok annál kellemetlenebbül érzik, mert Londonban viszont az a meggyőződése mindenkinek, hogy a háborúban a nagyobb erőfeszítést és nagyobb áldozatot Amerikának kell viselnie részben azért, mert népessége háromszor akkora, mint Nagy-Britanniáé, részben pedig azért, mert Amerika két esztendővel később lépett be a háborúba és Anglia egyedül harcolta végig a legnehezebb időszakot. Hogy az angol panasz és érzékenység nem egészen alaptalan, azt más amerikai jelenségek is igazolják. Egy tekintélyes amerikai politikus például így jellemezte legutóbb az amerikaiak háborús felfogását: „Az amerikaiak véleménye Európáról és annak lakóiról abban foglalható össze, hogy az európaiakkal nagyon nehéz volna boldogulni és nincs is velük mit kezdenünk. Általában a háborúval kapcsolatban. Amerikában az a felfogás alakult ki, hogy Amerika népe puszís Mkesec!?sőt, idealzmusból és altruizmusból avatkozott bele a háborúba. Éppen ezért — hangzik a meglepő amerikai megállapítás — a velünk szövetséges európai országoknak és népeknek tulajdonkép hálát és köszönetet kellene nekünk mondani a nyújtott segítségért, ahelyett, hogy egyre többet és többet várnak tőlünk.“ Ebből a néhány rövid kijelentésből és példából igazán nem nehéz Stockholm, máj. 31. (Német TI) A moszkvai rádió közli a „Pravda“ egy cikkét, amelyben erősen támadják a külföldi lengyeleket, azok úgynevezett kormányát és egyéb képviseleteit. A cikk többek közt ezeket mondja: A londoni lengyel emigráns kormány képviselői olyan szemtelen nyilatkozattal álltak elő, hogy sem a nemzeti szovjet Lengyelországot, sem annak meghatalmazottjait nem ismerik el. Ezek a kis szlávok túlzott rövidlátásukban, amely nem okul a történelemből, kijelentik, hogy a harcoló Lengyelországnak teljhatalmú rendelkezésének teljesítését megtagadják azzal a megokolással, hogy ezen nincs rajta Sosnovszky tábornok aláírása. A „Berliner BörsertzeÜung" a „Pravda" cikkéről Berlin, máj. 31. (Német TI) A „Pravdá”nak a londoni lengyel menekült bizottság elleni támadásával kapcsolatban a „Berliner Börsenzeitung“ többek között ezeket írja: A moszkvai kormány nem fejezhetné ki világosabban a véleményét, amely úgy hangzik, hogy egyedül Moszkva és a bolsevizmus határozhatnak Lengyelország sorsa felől, ha Lengyelországot a bolsevista reményeknek megfelelően kiragadnák a németek kezeiből. Anglia aléltsága egy ilyen Moszkva által irányított fejlődéssel szemben kiderül a londoni „Observer“ egy kommentárjából, amelyet a lap a „Pravda“ e elnökének szentel. A londoni lap a Szovjet egy „új gesztusáról“ beszél és előre látja, hogy a lengyel körök természetesen következem arra, hogy a propaganda áttal állandóan hangoztatott angolszász egyetértés egyáltalában nem nyugszik olyan sziklaszilárd alapokon, sőt éles felfogásbeli különbségek mutatkoznak éppen a háborúval kapcsolatban. Ebből a tényből pedig igen jelentős további következtetéseket lehet levonni mind a hadviselés, mind a háborús politika jövőbeli alakulására vonatkozóan. továbbra is ismeretlen lengyel-szovjet képviselői látogatást fognak tenni Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban. Ez a látogatás a londoni és washingtoni kormányokat igen kínos kényszerhelyzetbe hozná. „A brit és északamerikai kormány kényes döntés elébe néznek“ — írja az „Observer“. Ezekből a sajtóhangokból kiérződik — állapítja meg befejezésül a lap —, hogy Anglia lemond az aktív lengyelországi politika folytatásáról. Sztálin pedig annál erőszakosabban jár el, minél gyöngébbeknek mutatkoznak az Atlantic szerződés megalkotói. Fokozódik a lengyel emigránskormány válsága Stockholm, máj. 31. (NST) A londoni lengyel emigránskormány kebelében dúló válság a pünkösdi ünnepek alatt tovább fokozódott. Mint a „Dagens Nyheter“ londoni tudósítója jelenti, Raczkiewicz, az emigráns lengyel államelnök hozzájárult ahhoz, hogy helyettesének és a katonai főparancsnoknak hivatalát egymástól különválasszák. Ezzel Sosnowski tábornok, a lengyel emigráns hadsereg főparancsnoka távozik alelnöki állásából és az a reménye is megszűnt, hogy az államelnök esetleges utóda legyen. A „Dagens Nyheter“ jelentése szerint angol körökben mindenesetre, kétségesnek tartják, hogy ezzel az intézkedéssel valóban javult volna az emigráns lengyelek kilátása a Moszkvához való közeledésre. Az átrepülés erősen zavaró jellegű volt. A „Pravda" a lengyel emigráns kormányról Hivatalos jelentés az éjszakai berepülésről A MTI jelenti: Több ellenséges gép május 30-án, az esti órákban, részben keleti irányból, Erdélyen keresztül délnyugat felé, részben délről észak felé, átrepülte az ország légterét. Valószínűleg ugyanezek a gépek május 31-én, a kora hajnali órákban, a berepülési útvonalon visszarepítitek. Tüzérségünk és légvédelmünk hatásosan működött. Eddig egy gép lelövését jelentették. Bizalmat szavaztak a Szaracsoglu-k®rmánynak Ankara, máj. 31. A török nagy nemzetgyűlés ülésén a hadügyminisztérium költségvetésének elfogadásával befejezte az új török költségvetés tárgyalását. A képviselők teljes bizalmat szavaztak a Szaracsoglu-kormánynak. (MTI) Sssirda déli |©5©atés Berlin, máj. 31. (NST) Jasi környékén nagyobb német támadás szakította meg a keleti arcvonal hosszú nyugalmi szünetét. Ez az összpontosított és nagy erőkkel végrehajtott támadás, amelyet nagyszámú bombavető- és csatsrepülőgép támogatott, már be is fejeződött. A támadás célja a Iasitől északra levő német-román állások megjavítása volt. A német csapatok ezen a szakaszon kemény harcokban mélyen tagozott szovjet a keleti arctalairól védelmi rendszert törtek át. A szovjet csapatokat egy dombvonulaton át egy folyó lapályára vetették vissza. A folyó nevét német részről nem közlik. Miután az áttörés, amely nyilván meglepetésszerűen érte az ellenséget, sikerült, az esti órákban a szovjet hadvezetőség gyorsan odavont beavatkozási tartalékokkal megkísérelte elűző állásainak visszafoglalását, de az összes ellentámadások eredménytelenek maradtak. A Wilhelmstrasse a fe®Sgár kormányátalakításról Berlin, máj. 31. (TP) A Wilhelmstrassen egy feltett kérdésre kijelentették, hogy nincs szó arról, hogy bolgár államférfiak látogatást tegyenek a birodalomban. A bolgár kormány átalakításával kapcsolatban a külügyi hivatal szóvivője még hozzáfűzte, hogy Bulgáriában a kormány újjáalakítását tervezték, ez azonban egyelőre még nem sikerült, amire a régi kormány hivatalában maradt. Egyébként bolgár részről sohasem közölték hivatalosan, hogy Bozsilov kormánya lemondott volna s hogy a kormányátalakítással egy más politikai személyiséget bíztak volna meg. Meghiúsultak Péter exkirály kormányalakítási kísérletei Genf, máj. 31. (Német TI) Londonból jelentik: Péter exkirály fáradozásai, hogy egy jugoszláv kormányt alakítson, ismét meghiúsultak, jelenti a „Daily Sketch“. Jovanovics nem tudott kormányt alakítani, mire Péter exkirály a demokrata Grolt bízta meg a kormányalakítással. Az ujguineai Blak szigetén ellenséges erők szálltak partra Tokió, máj. 31. (Német TI) A japán császári főhadiszállás közli: 1. Május 27-én azujguineai Blakszigetén jelentős ellenséges erők szálltak partra. A sziget japán legénysége és az ezen az arcvonalon bevetett japán légierő helyenként harcbaszállt az ellenséges csapatokkal. Ez idő szerint heves harcok vannak folyamatban. 2. A japán légierő a következő sikereket érte el: Egy ellenséges cirkálót és egy szállítóhajót elsüllyesztettek. Ezenkívül hét ellenséges motoros partraszálló hajót, illetőleg más hajókat küldtek a tenger fenekére, továbbá három ellenséges hajót és három motoros hajót felgyújtottak, illetve súlyosan megrongáltak. Roosevelt—Churchill-találkozó Amsterdam, máj. 31. (Német TI) A brit hírszolgálat washingtoni jelentése szerint Roosevelt elnök a keddi sajtókonferencián kijelentette, reméli, hogy a következő félév folyamán, még 1945 január 20-ika előtt, találkozhatik Churchillel. Kijelentette, hogy Churchillel való találkozásának tervei nem terjednek túl hivatali megbízatásának időpontján, amely a következő év, január 20-án jár le. Új-guineai szigetek térképe. A Szentszék visszavonta a Vatikánállamba való belépési engedélyeket Vatikánváros, máj. 31. (NST) A Szentszék visszavonta az összes engedélyeket, amelyek alapján egyes személyek eddig beléphettek a Vatikánállam területére. Megszüntették a távbeszélőforgalmat is az egyházi állam és Róma városa között. A rendelkezések nem vonatkoznak a Szentszéknél működő diplomatákra. Miután már előző nap lezárták a Vatikánváros kapuit és megerősítették a kapuőrséget, az egyházi állam most teljesen el van zárva a külvilágtól. Vatikáni körök közlése szerint a Szentszék a jelenlegi helyzetben szükségesnek tartja, hogy megtegyen mindezt lépést, amellyel biztosítani tudja a Vatikánállam szigorú semlegességét a hadviselő felekkel szemben. Megvalósul a vatikáni flotta terve Vatikánváros, máj. 31. (NST) A vatikáni állam ellátásának biztosítását szolgáló vatikáni flotta terve valóra válik. Az első hajót Spanyolország bocsátja az egyházi állam rendelkezésére. A hajó sárga-fehér pápai lobogóval fog közlekedni és, elsősorban élelmiszereket szállít. A Vatikánvárosban a következő hivatalos közleményt adtak ki ebben a tárgyban: A spanyol államfő egy gőzöst bocsátott a Szentszék rendelkezésére, hogy a Vatikán számlájára élelmiszereket szállítson egy Róma közelében lévő kikötőbe. Az illetékes tényezők megadták a szükséges biztosítékokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az élelmiszerek és gyógyszerek elérjék rendeltetési helyüket. Finn újságíró a budapesti lakosság bátor magatartásáról Helsinki, máj. 31. (MTI) Az „Uusi Aura“ című lap munkatársa nemrég tért vissza Budapestről és cikksorozatában részletesen leírja a bombatámadásoknak kitett magyar főváros életét. Megállapítja, hogy a magyarok ugyanolyan vitézül megállják a helyüket a bombázások idején, mint a finnek. Budapest lakossága teljes nyugalommal fogadta az első támadásokat Veszély idején a két nemzet egyformán tanúságot tett önzetlen segítőkészségéről, de Budapesten azt tapasztaltam — állapítja meg a cikkíró —, hogy a magyarokat a súlyos órákban, természetükhöz híven, elsősorban érzéseik vezetik, így például az egymás iránti segítő együttérzés valóban meglepően nagy volt a megpróbáltatások idején. A budapesti családok, amikor március végén komolyra fordult az élet, egy csapásra elfelejtették apró gondjaikat, csendesen, hangtalanul mentek le az óvóhelyekre, ott egymást bátorítani igyekeztek, takarókat és meleg ruhadarabokat kölcsönöztek annak, akinek nem volt. Szép tapasztalatokkal gazdagodva, el kell mondanom, hogy ezekben a napokban szerettem meg csak igazán ezt a kedves népet — írja végül a finn újságíró. Amerikai tengernagy az USA várható inváziós veszteségeiről Washington, máj. 31. (NST) Az amerikai haderőnek a küszöbönálló invázió során olyan áldozatokat kell majd hoznia, mint még soha — jelentette ki William Brent Young tengernagy egy hősi emlékünnepségen mondott beszédében. — Az invázió hamarosan el fog jönni — mondotta a tengernagy. — Az amerikai lakosságban legyen meg a bátorság ahhoz, hogy elviselje ezeket az áldozatokat, mert ha a súlyos veszteségek megingatják a nép erkölcsi magatartását, amkor a hősi halottak hiába ontották vérüket. A berlini finn követ Helsinkibe érkezett Helsinki, máj. 31. (NST) Kivimäki berlini finn követ feleségével Helsinkibe érkezett, ahol néhány napig időzik, mint illetékes helyről közük. Hoare Madridban Madrid, máj.31. (NST) Sir Samuel Hoare, spanyolországi angol nagykövet szerdán Londonból jövet megérkezett a Madrid melletti repülőtérre, ahol az angol nagykövetség tagjai fogadták. Hoare kénytelen volt angliai szabadságát idő előtt megszakítani, mivel Yenoken, az őt Madridban helyettesítő angol ügyvivő meghalt. Svéd lap a légi háború barbár módszerei ellen Stockholm, máj. 31. (MTI) A „Svenska Dagbladet“ vezércikkéből állást foglal a légi háború barbár módszerei ellen. A bombák az emberiség pótolhatatlan kincseit teszik tönkre. Elsorvad a családi élet. A bombák sok millió embert fosztanak meg otthonától. A bombák pár perc alatt megsemmisítik mindazt, amit nemzedékek takarékos munkája épített Tönkreteszik azt a környezetet, amelyben kultúránk és társadalmunk virágzott, tönkreteszik az európai fővárosok lakóinak nemcsak a jelenét, hanem a jövőjét is és mindezt csak azért, mert az európai szárazföld lakosságát meg kell puhítani. A semlegesek álláspontja ezzel a rombolással szemben csak az lehet, hogy meg kell kímérni a pótolhatatlan kincseket és kulturális értékeket. Riadó után Berlin, május hó. (A Pesti Hirlap berlini munkatársától.) Még hallani a repülőgépek zúgását a légvédelmi ágyuk is fel-felüvöltenek. Ebbe zúg bele az előzetes lefújás. A város légitere még nem tiszta. Még bombák is eshetnek, de a támadók nagy tömege már kirepült a város határán. Az utcák még kihaltak. Az egyik óvóhelyről két kis fickó —6—8 évesek lehetnek — bújik ki elsőnek. „Én csigát gyűjtök, te meg szedj gilisztát“ — rendelkezik a tekintély jogán az idősebbik. A még fennálló veszéllyel mit sem törődve a közeli park felé tartanak. Vidáman kopog fa talpú cipőjük. Most süvít fel a teljes lefújás jele. Mindketten felbámulnak az égre. Azután az égjük rákezd a közismert nótára: „Minden elmúlik magától.“ S ezzel ők ketten a maguk részéről nyugtázták a támadást. * ( A belváros, amelyre 40 percen keresztül dübörögtek a bombák, ismét azon van, hogy a szokott módon folytassa az életet. Az emberek kijönnek a föld alól. Kettőt szippantanak a szabad levegőn, majd megállapítják, hogy ,, nagy támadás“ volt. Sokan megállnak egy útszéli romhalmazra hullott foszfortartály előtt Röviddel ezelőtt az előzetes lefújás után potyogtatta le az egyik, társaitól elmaradt amerikai. Szép szerényen földet ért és nem robbant fel. Az ezüstös hüvely alig sérült meg. A feketebetűs felírás elárulja, hogy Amerikában készült. Súlya 100 kiló. „Gyere, nézzük meg közelebbről" — mondja az idősebb nénike társának. A kíváncsiság úrrá lett félelmén. — „Nem lehet veszélyes, mert különben már lezárták volna az utat“ —• biztosítja magát a német szervezésbe vetett valóban határtalan bizalommal. „Csakhogy megmentettem, csakhogy megmentettem, micsoda szerencse!“ — mondja maga elé sápadt mosollyal a benzintankos. De hogy mit, vagy kit, arra csak kicsit izgatott elbeszéléséből lehet következtetni. Hogy mi elől, az nem kétséges, hiszen Berlinben vagyunk, közvetlenül légi támadás után. Délután két óra felé jár az idő. Alig néhány perce fújták le a riadót Füst fekszik a belvároson. Az embereket még mindig öntik magukból a légvédelmi óvóhelyek, a földalatti vasutak kijáratai. „Pedig égett a kocsi körül minden" — beszél tovább maga elé a tankos. „Karéjban esett le mellette öt gyújtóbomba. Én meg csak végigvetettem magam a földön. Belekapaszkodtam ijedtemben egy kidőlt fába. Ki hitta volna, hogy megint sűrűn hull az áldás az anyúgy is tönkresilányított állatkertbe. Azért hajtottam ki jóval a riadó után a házak közül, hogy baja ne essék. És mégis egy hajszálon múlt, hogy el nem égett." Felvállal a benzinkútnak támaszkodva mesél szapora szavakkal. Közben egy lélekzetre, meg-megpihen, mintha megerőltető testi munkát végzett volna. Sápadt arcát a fáradtság ráncai barázdáljája. Pillantása a megmentett jószágnak, a rábízott, megperzselt tetejű, világoskék sport BMW-nek szól. „Hű, de meleg óra volt. Nekem aztán kijutott a legközelebbi alkalomig“ — fűzi még hozzá. „Mintha kicsit megváltoztattad volna a színedet“ — állapítja meg a tankos barátja. „Kellett hősködnöd, amikor siettettelek. Akkor kinevettél, bezzeg most alaposan elment a hangod“, — gúnyolódik némi elégtétellel az elmúlt veszélytől megkönnyebbülten. „ Mindig újra beigazolódik valamenynyi nagy támadás után, hogy alig lehet megítélni a sok leégett, beomlott, tönkrement épület között, melyik is régi és melyik az új bombanyom. „Ez mai találat“ — mondja valaki. „Nem lehet — hangzik az ellenvélemény. — „Nem látod ott a törmelékbe tűzött táblát?" A tábla, bot végére erősített fehér kartonlap. S rajta az Írás: „Emlékedet őrizzük!“ Alatta egy név. A bot tövében elszáradt koszorú. Közepén friss csokor. Szerettét veszítette itt el valaki a romok alatt. * A feltűnő új nyomokat hamar eltakarítják. A fákról lesodort üde, frisszöld levelek már nem lepik be az utakat. Halomba söpörve, feltűnés nélkül húzódnak meg mint a megtört, megcsalt tavasz jelképe az útszélem. Lángoktól fűtött meleg szél fút a fákon keresztül Bucsuzásra rezdülnek a megmenekült társait. Talán hasonlót gondolnak, mint a támadás után megkönnyebbült emberek. Valaki a szabad levegőre érve így fejezte ki: „Megint megúsztok.“ , Y , k*. • Bor Sári