Pesti Hírlap, 1944. június (66. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-01 / 122. szám

2 Pesti Hírlap 1944 m­n, T, f sfUSzb­E­vetségesek sorában egyedül az oro­szok a realisták, akik elszántan­­ törnek céljaik felé.“ Csakugyan, az angolszász diplo­mácia az egyes népeket a szerint értékeli és méltatja, mennyiben hajlandók azok az angolszász érde­keket kiszolgálni. Amikor Finn­ország 1940-ben háborúba kevere­dett az oroszokkal, ugyanazt az ön­védelmi harcot folytatta ugyanaz­zal a céllal, mint ma. Az angolok­nak akkor kedvükre való volt ez a magatartás, Churchill tehát a brit rádióban hirdette: „Csodálatos, ha­talmas Finnország . . . Amit az em­beriségért cselekedett, bámulatra­­méltó. Nem tudhatjuk, hogy alakul további sorsa, de az utókor számára megrendítően szomorú színjáték lenne, ha ez a kimagasló északi fajta megsemmisülne, vagy rab­szolgaságba süllyedne, aminél még a halál is jobb.“ Ezt mondotta Churchill 1940 ja­nuár 20-án. Ma pedig ugyanez a Filmország ugyanazért, amiért ak­kor ilyen dicséretet aratott, a hiva­talos és félhivaalos angolszász meg­nyilatkozások támadó pergőtüzébe került. Ma az oroszok „józanok és megfontoltak“, az angolszász be­­állítások szerint valósággal ártal­matlanok, a finnek pedig békebon­tók. Ez az önző és csak a pilla­natnyi érdekeket néző magatartás azonban még az angolszász világ­ban sem találkozik osztatlan He­lyesléssel, a felelősségérzettől átha­tott cikkek tiszteletreméltó nyílt­sággal mondanak elítélő bírálatot az erkölcsi értékmérő­k rugalmas kezeléséről. A háború angolszász szemmel­­ nézve Az angol-amerikai propaganda a legnagyobb igyekezettel szítja a háborús lelkesedést és hirdeti a két angolszász hatalom közötti egyet­értést. A brit és amerikai közvéle­ményben azonban nemcsak az ősi ellentéteket nem sikerült elsimí­tani, hanem a mostani háború kü­lönböző problémái még újabb ne­hézségeket gördítettek a kölcsönös és maradéktalan egyetértés útjába. Erre vallanak azok az őszinte meg­nyilatkozások, amelyek hol a brit, hol pedig az amerikai sajtóban lát­nak napvilágot, annak ellenére, hogy a cenzúra hatékonyan támo­gatja az propaganda célkitűzéseit. Itt van például az angol Specta­tor című folyóirat egyik legutóbbi számában megjelent hosszabb cikk, melyben J. L. Hodson cikkíró ke­serűen panaszkodik, hogy akármi­lyen nagy erőfeszítéseket tesznek is az angolok, hogy zavartalan le­gyen az angolszász egyetértés, Amerika és az amerikaiak még mindig ferde megvilágításban szemlélik Angliát és az angol köz­életet. Amerikában — írja többek között a Spectator — egyszerűen úgy ismerik Angliát, hogy uralko­dik Kanada, India, Ausztrália, Új­­zéland és Dél-Afrika népei felett és mérhetetlen kincseket szerez ezekből az országokból. Ameriká­ban a háború elején csak annyit tudtak Angliáról, ami Dünkir­­chennél történt, tudtak London bombázásáról, az Anglia létéért folyt küzdelemről, az atlanti csa­táról, El Alameinről, Churchillről és Montgomeryről, de amióta Ame­rika is hadbalépett, jóformán egyetlen szó sem esik Angliáról és a brit erőfeszítésekről, csak Ame­rika és az amerikai hadsereg cse­lekedeteit méltatják és ismerik el. Ha ma megvizsgáljuk az ameri­kai közvéleményt — írja a brit lap —, azt látjuk, hogy Anglia és az angol érdekek egészen a háttér­be merülnek el. Ezt a helyzetet az angolok annál kellemetlenebbül érzik, mert Londonban viszont az a meggyőződése mindenkinek, hogy a háborúban a nagyobb erőfeszí­tést és nagyobb áldozatot Ameri­kának kell viselnie részben azért, mert népessége háromszor akkora, mint Nagy-Britanniáé, részben pe­dig azért, mert Amerika két esz­tendővel később lépett be a hábo­­rúba és Anglia egyedül harcolta végig a legnehezebb időszakot. Hogy az angol panasz és érzé­kenység nem egészen alaptalan, azt más amerikai jelenségek is igazol­ják. Egy tekintélyes amerikai poli­tikus például így jellemezte leg­utóbb az amerikaiak háborús fel­fogását: „Az amerikaiak véleménye Európáról és annak lakóiról abban foglalható össze, hogy az euró­paiakkal nagyon nehéz volna bol­dogulni és nincs is velük mit kez­denünk. Általában a háborúval kapcsolatban. Amerikában az a fel­fogás alakult ki, hogy Amerika né­pe puszís Mkesec!?sőt, idealz­musból és altruizmusból avatkozott bele a háborúba. Éppen ezért — hangzik a meglepő amerikai meg­állapítás — a velünk szövetséges európai országoknak és népeknek tulajdonkép hálát és köszönetet kellene nekünk mondani a nyúj­tott segítségért, ahelyett, hogy egy­re többet és többet várnak tőlünk.“ Ebből a néhány rövid kijelentés­ből és példából igazán nem nehéz Stockholm, máj. 31. (Német TI) A moszkvai rádió­ közli a „Pravda“ egy cikkét, amelyben erősen támadják a külföldi lengyeleket, azok úgyneve­zett kormányát és egyéb képviseleteit. A cikk többek közt­ ezeket mondja: A londoni lengyel emigráns kor­mány képviselői olyan szemtelen nyi­latkozattal álltak elő, hogy sem a nemzeti szovjet Lengyelországot, sem annak meghatalmazottjait nem isme­rik el. Ezek a kis szlávok túlzott rö­vidlátásukban, amely nem okul a történelemből, kijelentik, hogy a har­coló Lengyelországnak teljhatalmú rendelkezésének teljesítését megta­gadják azzal a megokolással, hogy ezen nincs rajta Sosnovszky tábor­nok aláírása. A „Berliner BörsertzeÜung" a „Pravda" cikkéről Berlin, máj. 31. (Német TI) A „Pravdá”nak a londoni lengyel me­nekült bizottság elleni támadásával kapcsolatban a „Berliner Börsenzei­tung“ többek között ezeket írja: A moszkvai kormány nem fejez­hetné ki világosabban a véleményét, amely úgy hangzik, hogy egyedül Moszkva és a bolsevizmus határoz­hatnak Lengyelország sorsa felől, ha Lengyelországot a bolsevista remé­nyeknek megfelelően kiragadnák a németek kezeiből. Anglia aléltsága egy ilyen Moszkva által irányított fejlődéssel szemben kiderül a londoni „Observer“ egy kommentárjából, amelyet a lap a „Pravda“ e elnökének szentel. A londoni lap a Szovjet egy „új gesztusáról“ beszél és előre látja, hogy a lengyel körök természetesen következem­­ arra, hogy a propa­ganda á­ttal állandóan hangoztatott angolszász egyetértés egyáltalában nem nyugszik olyan sziklaszilárd alapokon, sőt éles felfogásbeli kü­lönbségek mutatkoznak éppen a háborúval kapcsolatban. Ebből a tényből pedig igen jelentős további következtetéseket lehet levonni mind a hadviselés, mind a háborús politik­a jövőbeli alakulására vo­natkozóan. továbbra is ismeretlen lengyel-szov­jet képviselői látogatást fognak tenni Nagy-Britanniában és az Egyesült Ál­lamokban. Ez a látogatás a londoni és washing­toni kormányokat igen kínos kény­szerhelyzetbe hozná. „A brit és északamerikai kormány kényes döntés elébe néznek“ — írja az „Observer“. Ezekből a sajtóhangokból kiérző­dik — állapítja meg befejezésül a lap —, hogy Anglia lemond az aktív len­gyelországi politika folytatásáról. Sztálin pedig annál erőszakosabban jár el, minél gyöngébbeknek mutat­koznak az Atlantic szerződés meg­alkotói. Fokozódik a lengyel emigráns­­kormány válsága Stockholm, máj. 31. (NST) A lon­doni lengyel emigránskormány kebe­lében dúló válság a pünkösdi ünne­pek alatt tovább fokozódott. Mint a „Dagens Nyheter“ londoni tudósítója jelenti, Raczkiewicz, az emigráns len­gyel államelnök hozzájárult ahhoz, hogy helyettesének és a katonai fő­­parancsnoknak hivatalát egymástól különválasszák. Ezzel Sosnowski tá­bornok, a lengyel emigráns hadsereg főparancsnoka távozik alelnöki állá­sából és az a reménye is megszűnt, hogy az államelnök esetleges utóda legyen. A „Dagens Nyheter“ jelentése szerint angol körökben mindenesetre, kétségesnek tartják, hogy ezzel az in­tézkedéssel valóban javult volna az emigráns lengyelek kilátása a Mosz­kvához való közeledésre. Az átrepülés erősen zavaró jellegű volt.­ A „Pravda" a lengyel emigráns kormányról Hivatalos jelentés az éjszakai berepülésről A MTI jelenti: Több ellenséges gép május 30-án, az esti órákban, részben keleti irányból, Erdélyen keresztül délnyugat felé, részben délről észak felé, átrepülte az ország légterét. Valószínűleg ugyanezek a gépek május 31-én, a kora hajnali órák­ban, a berepülési útvonalon visszarepítitek. Tüzérségünk és légvédelmünk hatásosan működött. Eddig egy gép lelövését jelentették. Bizalmat szavaztak a Szaracsoglu-k®rmánynak Ankara, máj. 31. A török nagy nemzetgyűlés ülésén a hadügy­minisztérium költségvetésének elfogadásával befejezte az új török költségvetés tárgyalását. A képviselők teljes bizalmat szavaztak a Szaracsoglu-kormánynak. (MTI) Sssirda déli |©5©atés Berlin, máj. 31. (NST) Jasi környé­kén nagyobb német támadás szakí­totta meg a keleti arcvonal hosszú nyugalmi szünetét. Ez az összponto­sított és nagy erőkkel végrehajtott támadás, amelyet nagyszámú bomba­vető- és csatsrepülőgép támogatott, már be is fejeződött. A támadás célja a Iasitől északra levő német-román állások megjavítása volt. A német csapatok ezen a szakaszon kemény harcokban mélyen tagozott szovjet a keleti arctalairól védelmi rendszert törtek át. A szov­jet csapatokat egy dombvonulaton át egy folyó lapályára vetették vissza. A folyó nevét német részről nem közlik. Miután az áttörés, amely nyil­ván meglepetésszerűen érte az ellen­séget, sikerült, az esti órákban a szov­jet hadvezetőség gyorsan odavont be­avatkozási tartalékokkal megkísérelte elűző állásainak visszafoglalását, de az összes ellentámadások eredmény­telenek maradtak. A Wilhelmstrasse a fe®Sgár kormányátalakításról Berlin, máj. 31. (TP) A Wilhelm­­­strassen egy feltett kérdésre kijelen­tették, hogy nincs szó arról, hogy bolgár államférfiak látogatást tegye­nek a birodalomban. A bolgár kor­mány átalakításával kapcsolatban a külügyi hivatal szóvivője még hozzá­fűzte, hogy Bulgáriában a kormány újjáalakítását tervezték, ez azonban egyelőre még nem sikerült, amire a régi kormány hivatalában maradt. Egyébként bolgár részről sohasem közölték hivatalosan, hogy Bozsilov kormánya lemondott volna s h­ogy a kormányátalakítással egy más poli­tikai személyiséget bíztak volna meg. Meghiúsultak Péter exkirály kormányalakítási kísérletei Genf, máj. 31. (Német TI) London­ból jelentik: Péter exkirály fárado­zásai, hogy egy jugoszláv kormányt alakítson, ismét meghiúsultak, jelenti a „Daily Sketch“. Jovanovics nem tu­dott kormányt alakítani, mire Péter exkirály a demokrata Grolt bízta meg a kormányalakítással. Az ujguineai Blak szigetén ellenséges erők szálltak partra Tokió, máj. 31. (Német TI) A japán császári főhadiszállás közli: 1. Május 27-én az­­ujguineai Blak­­szigetén jelentős ellenséges erők szálltak partra. A sziget japán le­génysége és az ezen az arcvonalon bevetett japán légi­erő helyenként harcbaszállt az ellenséges csapatok­kal. Ez idő szerint heves harcok van­nak folyamatban. 2. A japán légi­erő a következő si­kereket érte el: Egy ellenséges cir­kálót és egy szállítóhajót elsüllyesz­tettek. Ezenkívül hét ellenséges mo­toros partraszálló hajót, illetőleg más hajókat küldtek a tenger fenekére, továbbá három ellenséges hajót és három motoros hajót felgyújtottak, illetve súlyosan megrongáltak. Roosevelt—Churchill-találkozó Amsterdam, máj. 31. (Német TI) A brit hírszolgálat washingtoni je­lentése szerint Roosevelt elnök a keddi sajtókonferencián kijelentette, reméli, hogy a következő félév folya­mán, még 1945 január 20-ika előtt, találkozhatik Churchillel. Kijelen­tette, hogy Churchillel való találko­zásának tervei nem terjednek túl hi­vatali megbízatásának időpontján, amely a következő év, január 20-án jár le. Új-guineai szigetek térképe. A Szentszék­ visszavonta a Vatikánállamba való belépési engedélyeket Vatikánváros, máj. 31. (NST) A Szentszék visszavonta az­ összes enge­délyeket, amelyek alapján egyes sze­mélyek eddig beléphettek a Vatikán­­állam területére. Megszüntették a táv­beszélőforgalmat is az egyházi állam és Róma városa között. A rendelkezé­sek nem vonatkoznak a Szentszéknél működő diplomatákra. Miután már előző nap lezárták a Vatikánváros ka­puit és megerősítették a kapuőrséget, az egyházi állam most teljesen el van zárva a külvilágtól. Vatikáni körök közlése szerint a Szentszék a jelenlegi helyzetben szükségesnek tartja, hogy megtegyen mindezt lépést, amellyel biztosítani tudja a Vatikánállam szi­gorú semlegességét a hadviselő felek­kel szemben. Megvalósul a vatikáni flotta terve Vatikánváros, máj. 31. (NST) A vatikáni állam ellátásának biztosítását szolgáló vatikáni flotta terve valóra válik. Az első hajót Spanyolország bocsátja az egyházi állam rendelkezé­sére. A hajó sárga-fehér pápai lobo­góval fog közlekedni és, elsősorban élelmiszereket szállít. A Vatikánvá­­rosban a következő hivatalos közle­ményt adtak ki ebben a tárgyban:­­ A spanyol államfő egy gőzöst bocsátott a Szentszék rendelkezésére, hogy a Vatikán számlájára élelmisze­reket szállítson egy Róma közelében lévő kikötőbe. Az illetékes tényezők megadták a szükséges biztosítékokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az élel­miszerek és gyógyszerek elérjék ren­deltetési helyüket. Finn újságíró a budapesti lakosság bátor magatartásáról Helsinki, máj. 31. (MTI) Az „Uusi Aura“ című lap munkatársa nemrég tért vissza Budapestről és cikksoro­zatában részletesen leírja a bombatá­madásoknak kitett magyar főváros életét. Megállapítja, hogy a magyarok ugyanolyan vitézül megállják a he­lyüket a bombázások idején, mint a finnek. Budapest lakossága teljes nyugalommal fogadta az első táma­dásokat Veszély idején a két nem­zet egyformán tanúságot tett önzet­len segítőkészségéről, de Budapesten azt tapasztaltam — állapítja meg a cikkíró —, hogy a magyarokat a sú­lyos órákban, természetükhöz híven, elsősorban érzéseik vezetik, így pél­dául az egymás iránti segítő együtt­érzés valóban meglepően nagy volt a megpróbáltatások idején. A buda­pesti családok, amikor március végén­­ komolyra fordult az élet, egy csapás­­­­ra elf­ele­j­tették­ apró gondjaikat, csen­desen, hangtalanul mentek le az óvó­helyekre, ott egymást bátorítani igye­keztek, takarókat és meleg ruhadara­bokat kölcsönöztek annak, akinek nem volt. Szép tapasztalatokkal gaz­dagodva, el kell mondanom, hogy ezekben a napokban szerettem meg csak igazán ezt a kedves népet — írja végül a finn újságíró. Amerikai tengernagy az USA várható inváziós veszte­ségeiről Washington, máj. 31. (NST) Az amerikai haderőnek a küszöbönálló invázió során olyan áldozatokat kell majd hoznia, mint még soha — jelen­tette ki William Brent Young tenger­nagy egy hősi emlékünnepségen mon­dott beszédében. — Az invázió hama­rosan el fog jönni — mondotta a ten­gernagy. — Az amerikai lakosságban legyen meg a bátorság ahhoz, hogy el­viselje ezeket az áldozatokat, mert ha a súlyos veszteségek megingatják a nép erkölcsi magatartását, am­kor a hősi halottak hiába ontották vérüket. A berlini finn követ Helsinkibe érkezett Helsinki, máj. 31. (NST) Kivimäki berlini finn követ feleségével Helsin­kibe érkezett, ahol néhány napig idő­zik, mint illetékes helyről közük. Hoare Madridban Madrid, máj.­31. (NST) Sir Samuel Hoare, spanyolországi angol nagykö­vet szerdán Londonból jövet megér­kezett a Madrid melletti repülőtérre, ahol az angol nagykövetség tagjai fo­gadták. Hoare kénytelen volt angliai szabadságát idő előtt megszakítani, mivel Yenoken, az őt Madridban he­lyettesítő angol ügyvivő meghalt. Svéd lap a légi háború barbár módszerei ellen Stockholm, máj. 31. (MTI) A „Sven­­ska Dagbladet“ vezércikkéből állást foglal a légi háború barbár módsze­rei ellen. A bombák az emberiség pótolhatatlan kincseit teszik tönkre. Elsorvad a családi élet. A bombák sok millió embert fosztanak meg ott­honától. A bombák pár perc alatt megsemmisítik mindazt, amit nem­zedékek takarékos munkája épített Tönkreteszik azt a környezetet, amelyben kultúránk és társadalmunk virágzott, tönkreteszik az európai fő­városok lakóinak nemcsak a jelenét, hanem a jövőjét is és mindezt csak azért, mert az európai szárazföld la­kosságát meg kell puhítani. A sem­legesek álláspontja ezzel a rombolás­sal szemben csak az lehet, hogy meg kell kímérni a pótolhatatlan kincse­ket és kulturális értékeket­­. Riadó után Berlin, május hó. (A Pesti Hirlap berlini munkatársától.) Még hallani a repülőgépek zúgását a légvédelmi ágyuk is fel-felüvöltenek. Ebbe zúg bele az előzetes lefújás. A város légi­­­tere még nem tiszta. Még bombák is eshetnek, de a támadók nagy tömege már kirepült a város határán. Az utcák még kihaltak. Az egyik óvóhelyről két kis fickó —6—8 évesek lehetnek — bújik ki elsőnek. „Én csigát gyűjtök, te meg szedj gilisztát“ — rendelkezik a tekintély jogán az idősebbik. A még fennálló veszéllyel mit sem törődve a közeli park felé tartanak. Vidáman kopog fa talpú cipőjük. Most süvít fel a teljes lefújás jele. Mindketten felbámulnak­ az égre. Azután az égjük rákezd a közismert nótára: „Minden elmúlik magától.“ S ezzel ők ketten a maguk részéről nyugtázták a támadást. * ( A belváros, amelyre 40 percen ke­resztül dübörögtek a bombák, ismét­ azon van, hogy a szokott módon foly­tassa az életet. Az emberek kijönnek a föld alól. Kettőt szippantanak a sza­bad levegőn, majd megállapítják, hogy ,, nagy támadás“ volt. Sokan megállnak egy útszéli romhalmazra hullott fosz­fortartály előtt Röviddel ezelőtt az előzetes lefújás után potyogtatta le az egyik, társaitól elmaradt amerikai. Szép szerényen földet ért és nem rob­bant fel. Az ezüstös hüvely alig sé­rült meg. A feketebetűs felírás el­árulja, hogy Amerikában készült. Sú­lya 100 kiló. „Gyere, nézzük meg közelebbről" — mondja az idősebb nénike társá­nak. A kíváncsiság úrrá lett félelmén. — „Nem lehet veszélyes, mert külön­ben már lezárták volna az utat“ —• biztosítja magát a német szervezésbe vetett valóban határtalan bizalommal. „Csakhogy megmentettem, csak­hogy megmentettem, micsoda szeren­cse!“ — mondja maga elé sápadt mo­sollyal a benzintankos. De hogy mit, vagy kit, arra csak kicsit izgatott el­beszéléséből lehet következtetni. Hogy mi elől, az nem kétséges, hiszen Ber­linben vagyunk, közvetlenül légi tá­madás után. Délután két óra felé jár az idő. Alig néhány perce fújták le a­ riadót Füst fekszik a belvároson. Az embereket még mindig öntik maguk­ból a légvédelmi óvóhelyek, a föld­alatti vasutak kijáratai. „Pedig égett a kocsi körül minden" — beszél tovább maga elé a tankos. „Karéjban esett le mellette öt gyújtó­­bomba. Én meg csak végigvetettem magam a földön. Belekapaszkodtam ijedtemben egy kidőlt fába. Ki hitta volna, hogy megint sűrűn hull az ál­dás az anyúgy is tönkresilányított ál­latkertbe. Azért hajtottam ki jóval a riadó után a házak közül, hogy baja ne essék. És mégis egy hajszálon múlt, hogy el nem égett." Felvállal a ben­­zink­útnak támaszkodva mesél szapora szavakkal. Közben egy lélekzetre, meg-megpihen, mintha megerőltető testi munkát végzett volna. Sápadt arcát a fáradtság ráncai barázdálj­ája. Pillantása a megmentett jószágnak, a rábízott, megperzselt tetejű, világos­kék sport BMW-nek szól. „Hű, de meleg óra volt. Nekem aztán kijutott a legközelebbi alkalomig“ — fűzi még hozzá. „Mintha kicsit megváltoztattad vol­na a színedet“ — állapítja meg a tan­kos barátja. „Kellett hősködnöd, ami­kor siettettelek. Akkor kinevettél, bezzeg most alaposan elment a han­god“, — gúnyolódik némi elégtétellel az elmúlt veszélytől megkönnyebbül­ten. „ Mindig újra beigazolódik valameny­­nyi nagy támadás után, hogy alig le­het megítélni a sok leégett, beomlott, tönkrement épület között, melyik is régi és melyik az új bombanyom. „Ez mai találat“ — mondja valaki. „Nem lehet — hangzik az ellen­­vélemény. — „Nem látod ott a törme­lékbe tűzött táblát?" A tábla, bot végére erősített fehér kartonlap. S rajta az Írás: „Emléke­det őrizzük!“ Alatta egy név. A bot tövében elszáradt koszorú. Közepén friss csokor. Szerettét veszítette itt el valaki a romok alatt. * A feltűnő új nyomokat­ hamar el­takarítják. A fákról lesodort üde, frisszöld levelek már nem lepik be az utakat. Halomba söpörve, feltűnés nélkül húzódnak meg mint a megtört, megcsalt tavasz jelképe az útszélem. Lángoktól fűtött meleg szél fút a fá­kon keresztül Bucsuzásra rezdülnek a megmenekült társait. Talán hason­lót gondolnak, mint a támadás után megkönnyebbült emberek. Valaki a szabad levegőre érve így fejezte ki: „Megint megúsztok.“ , Y , k*. • Bor Sári

Next