Pesti Hírlap, 1944. július (66. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-26 / 167. szám

4 .tinap 19 . jul. 50, szerda Mosolyog a Balaton Balkon!.... Olyan ma is, mint régen, pontosan olyan. Olyan a vize és anapsugara, olyan a szellő hullámai felett, olyan a levegő és a homok csikorgó szemcséi, olyan a táj. Badacsony, Tihany, Füred régi fürdőháza és Kertese ápolt sétányai, — semmi sem változott a pasztellszínű tó lágy hangulatában. Pedig ide is elért a háború, itt is légicsata dübörög a levegőégben, újság, rádió vigyáz, hogy ne feledd: világégésben élünk! Mert a tó, a nagy víz nyugtató hangja bizony csábítóan zenél — halkan simítja borzolt idegedet, lágyan súgja: a Balaton a régi, a Balaton még mindig a gyerekkori szerelem. És néhány napra, valljuk be csak őszintén, mindenkit magához csábít a szép szirénhölgy, mindenkit megejt boldog mosolya. Láttunk gondtól gyötört horgászokat a mólón, amint botjukat evickélő mozdulattal forgatták fejük felett és utána réveteg szemmel figyelték a hullámok öröcös le-fel váltakozását. Láttunk a horgon kis halat és még kisebb halat — a Balaton közben csendesen kacagott — és láttunk egyszer, egyetlen egyszer majd teljes méteres csukát. Úgy tisztelték legalább is a fajtáját; egy azonban bizonyos, hangos taps üdvözölte a szerencsés fogást. Csak a vízitündér hullatott keserű könnyeket — vagy csak nekünk tűnt így? — ki tudta volna már a sok vízben megkülönböztetni? Például mutattak — oh, profán földi gyönyörök —■ étlapot! Tudjuk, ilyet Pesten is láthat az ember, de húsjegy nélkül aligha jut be valaki is a kulináris örömök paradicsomába. De itt: sertésborda, borjúszelet, házi kolbász, hagymás rostélyos, székelygulyás, karaj, bécsi csonthús kövezi az országutat, a húsjegy pedig ismeretlen fogalom. Halkan és titokban még azt is eláruljuk, hogy valahol körutazásunk során rántott csirkét kínáltak a fáradt vándornak, no persze, kovászos uborkával és jó kis könnyű balatonmelléki fröccsel. De erről csitt — igaz sem volt, csak a Balaton tündére mesélte a regét. * Légi csata is volt, többször is, — ezt a mesét is a Balaton tündére mesélte? — kérdezhetnék többen megbotránkozva. Pedig mégis így igaz. Olyan más ez ott, vidéken, nincs bérház, pince, az ember úgy érzi, a borzalom bizonyosan elkerüli majd ezt a szép tájat. Csak ül egy padon, vagy éjszaka, ha felhangzik a sziréna undorító visítása, csendesen a másik oldalára fordul. Hallja a motorbúgást, valahol a tó felett ott vonulnak az ellenséges gépek, messze a túlpartról hangosan tiltakoznak az ágyúk — •mondom, az ember fordul egyet és kimondhatatlan bizalommal gondol az Istenre, aki majd csak átsegíti egy békésebb világba. Nappal meg néha valóban elcsípi a légi csata valamelyik csücskét — lángolva szalad le egy ellenséges gép a látóhatáron, hoszszú füstcsóva húzódik utána a kék levegőégben. „Háború van“ — érzi mindenki döbbenten, de később, félóra vagy akár néhány óra múlva, mégis megvigasztalja a Balaton. * Nos, mi van még? — hiszen mindenki ismeri régi bolyongásaiból. Tihanyban csend, halbiológia és remek levegő, Szántódon új komp a régi helyett, Füreden „szívbajosok mekkája“, vadonat strandfürdő és kikapós betegek, akik közül számtalan jár át ma is egy kicsit a túlsó partra rendetlenkedni, Kenesén gyönyörű park és zsúfolt üdülő, Földváron halk elegancia, csokoládé-torta a cukrászdában és becsukott játékkaszinó, Siófokon rengeteg vitorlás és a „telep“ valódi, békebeli üzeme (csak a kaszinó és a bár szomorkodik lehúzott redőnyökkel) és végül, de igazán csak ebben a felsorolásban: Almádi, ahol a Balaton — nem — Magyarország, legkedvesebb patikusa tdadható. Hogy miért? Mert a vándor — egy másik vándorral — motorkerékpáron vándorolt át éppen Füredről Almádiba. Tették ezt pedig áprilisi időjárásban, cseperkélt az eső, elállt, rákezdte újra, az aszfalt meg csúszott kegyetlenül. Közvetlenül a telep előtt egyszerre csak kiszaladt az út a két vándor lába, illetve kereke alól és lettek ketten együtt olyan sárosak, mint legalább négy darab jól fejlett mangalica. Mindehhez azonban a ruha is repedt, sőt a bőr is térden, könyökön. Nagyobb sírás-rívás után ez a patikusbácsi kötözte be a négy darab mangalicát, illetve vándort, kijelentvén közben saját igazát, miszerint: ő bizony nem ülne rá ilyen vacak alkotmányra. .Amiben pillanatnyilag a két vándor véleménye is megegyezett. A Balaton tündére pedig még sokáig mesélt a két foltozott könyökű vándornak. Mesél ma is — csak most már másnak — napkeltéről, napnyugtáról, vidám hancúrázásról és boldog pihenésről, vakációról, csendről, csillagokról és aranyszárnyú nyárról. És aki csak a közelébe juthat, egy kicsit újra megtanul kacagni... más* vf * * * Amtikor „villám-, azaz vasúti sebességgel“ elindult a „gőzelátogatás“ első magyar vasúti vonat A pesti váci vasút centenáriuma Igen, száz éves lesz a magyar vasút, A Máv készül megünnepelni cente- náriumát annak az emlékezetreméltó eseménynek, hogy megnyílt a forgalom a legelső gőzüzemű vasútvonal- nak, a pest—pozsonyinak, pest—váci s szakaszán. A Máv, mint a Pesti Hír lapban olvastuk, maradandó emléket akar állítani a magyar vasút százéves fennállásának azzal, hogy díszes mun-kába gyűjti össze a magyar vasút tör- ténetének minden meglelhető anya- gát. Hajh, de a vasutaink keletkezé-sére és működésük kezdetére vonat-kozó adatok nagyrészt megsemmisül- etek — panaszolja a Máv. is —, úgy- s hogy a magyar vasút hőskorára vonatkozó történeti értékű adatokat csak hiányosan lehet megtalálni. Volt , erről mit mondania Miklós Imrének, a magyar vasutasság történetírójának, aki hét évvel ezelőtt megjelent nagy- Szabású művében gazdag és becses , anyagot tárt fel a magyar vasutak történetére vonatkozólag is. Az első magyar vasúti mozdony, a„Buda“ . A pesti váci vonal sok nehézség le- küzdése s a Bécsben egymás ellen csatázó két vasúti érdekeltség harcé- nak elintézése után a legelső magyar vasúti törvény, az 1836: XXV. tör- vénycikk rendelkezése alapján 1846 júliusára mégis elkészült. Állt már akkor Pesten Magyarország első pá-lyaudvara, a mai nyugati pályaudvar helyén s homlokzatával azon is túl, a mai Jókai utcáig terjedő nagy „indóház“. A Magyar Középponti Vasúttársaság — ez volt a pest—pozsonyi vonal engedélyese — építtette meg már 1844-ben. Állt 1877-ig, amikor a nagykörút építése miatt bontották le. Vígan pöfögött már a vonal próbajáratain a „Buda“, mely Ma-gyarország első vasúti mozdonya volt, s nem sok idővel azután jelentek meg a szinen mozdonytestvérei: a „Pest“, a „Debreczen“ és a „Poson“ is. Fel van jegyezve, hogy mind a négynek kazénvizsgálatát Jedlik Ányos, a pesti egyetem tanára, a dinamó-elv felfe- dezője végezte. Személyvonatú moz- dony volt mind a négy, darabjukért , 20.150 forintot fizettek Cockerill J. és társa belgiumi, seraingi erőmű- gyárának. I. Széchenyi lapja a megnyitás Ünnepéről Július 15-én múlt kilencvennyolc , éve és 1946 júliusában lesz száz esz- tendeje, hogy megnyitották az első magyar gőzüzemű vasút pest—váci vonalát. .. .. . „Nagy napot éltünk“ — írta Szé- Cheryi István lapja, a Jelenkor, a határkövet jelentő esemény után ■ megjelent számában. „Az annyi vaju- ,dás közt végre elkészült pesti váci vonal nyittatott meg diszes ünnepéllyel Délután négy órakor érkezett az indóház csarnokába nádorunk fenséges családjával s néhány perc után a két , mozgonygéppel („Buda“ és „Pest“) ellátott kocsivonat mintegy harmadfélszáz meghívottal útnak indult. A váci útcasorozata, az udvar előcsarnoka ‘s a‘ töltés melletti völgy tömve volt nézőkkel, a‘ nép tarka hulláma emelé a jelenet külső nagyságát, de a részvéthiány, a‘ szemlélők hideg némasága nem kölcsönzött ‘e‘ nagyszerű vállalatnak — vagy helyesebben mondva — ünnepélynek életet. Mi vártuk, hogy a‘ pillanatot, miért annyi vágy, annyi óhajtás sóvárgásnak, mihez olly nyereséges jövő kapcsolódik most, midőn az idő élvezni engedé, az öröm ‘s a‘ remények teljesülése fölötti tudat olly hangon üdvözlendi, melly túlterjed a‘ hegyeken ‘s fal a‘ rónák végtelenén! Csalódtunk. A‘ katlan tüzelt, a‘ kémény sűrű gomolyokban emelé a‘ barna füstoszlopot, a gőzösnek kellemetlen sípolása átsüvölte a‘ tért, mmellyet embertömeg lepett ‘s melylyen túl nagy város ifjúsága teljes erejében szemlélte az ünnepet; a kerekek forogni ‚s velek az egész kocsifüzér indulni kezdett olly kebelinditó méltósággal, minőt az ész és mestersége‘ magasztos találmánya csak előidézhet . . .“ K. P. jegy állt a tudósítás alatt, Királyi Pál jegye, ki utóbbi 1848-ban maga vette át Helmeczy Mihálytól a lap szerkesztését unalomteljes utazással érhették. 1846 július 15-én délután 3 órakor rendkívüli mozgás támadt Pest városában. A nép ezernyi csoportjai a pályaudvar felé nyomultak, hol a sorkatonaság és a polgári őrség diszes egyenruhában tisztelgett, a főnemesség és a királyi hivatalnokok fényes hintóikban vágtatva érkeztek, mert 4 órára volt kitűzve az első magyar gőzmozdonyos vasút ünnepélyes inaugurációja, mely annyiszor hirdetve volt, de most egyszer teljesedésbe ment. Alig szemléltük meg a csinos és legnagyobb kényelemhez alkalmazott nagyszerű, 58 személyt befogadó vagyonokat és a legfényesebb dísszel bútorozott udvari kocsit, alig rázták meg kezeiket az ország minden részéből összesereglett vendégek, megérkezett a fenséges nádor főhercegi családjával, mire a meghívottak helyet foglaltak hét oly nagyszerű vaggonban, melyekben könnyen 350 személy férhetett; azután virágokkal koszoruzott és zászlókkal díszített gőzmozdony, „Buda“ és „Pest“ egyet nyeritének vagy sivitának és az udvari kocsi megindult hét vaggonnal a sokaság bámulatára, amely alig kiabálhatott egy-két éljent örömében, annyira meg volt a látvány sajátszerű rendkívülisége által lepetve. Alig tűnt el szemünk elől az utolsó pesti néző: máris palotaiak és a fótiak állanak előttünk... és huszonöt percnyi utazás után a Dunakeszi- állomáson megálltunk, hol fával a tenderek és vízzel a katlanok láttatnak el, mire ismét elindulnak és Göd mellett elrepülvén, innen 24 percnyi utazás után a mozsarak ropogása után Váczon leszálltunk...“ De Vácon az ünnepélyességet nem várt esemény zavarta meg. A városban félreverték a harangokat. A nádor fogadására készülő káptalan, elöljáróság és nép „visszatekintvén, nagy, komor füstoszlopot látott a felhőkbe nyúlni“. A nádor és mindenki a vész helyére ment. Harminc-negyven házat pusztított el a tűz ezen a napon a Városban. Beszélték, hogy a pesti váci vonal megnyitása után Petőfi is utazott nem is egyszer vonaton Vácra. Egy anekdota szerint háromszor fel- és visszautazott. Sokan kétségbevonták, hogy úgy lett volna, de Ferenczy Zoltán, Petőfi életírója, azt felelte erre, hogy könnyen megtörténhetett az, amiről az anekdota szólt, mert Petőfi csakugyan Pesten volt, amikor a pest—váci vonalat megnyitották. Utóbb is járt nem egyszer a váci vasúton: szüleihez ment ki, akiket házassága után Vácra helyezett el. Egy ilyen útjának emlékét örökíti meg „Vasúton“ című költeménye. A mustármag ú pest—váci vonal megnyitása áll a magyar vasúti forgalom történetének kezdőpontján. Harmincnégy kilométer volt az egész vonal hossza és Magyarország vasúti hálózata két emberöltő leforgása után, 1916-ban, 22.689 kilométerre növekedett meg. A magyar vasutak történetében az volt ez a kis vonal, ami a szent példázat szerint a mustármag, mely kisebb ugyan minden magnál, mégis terebélyes fa lesz belőle. A gyorsaság csodája: Pesttől Vácig ötven és egynéhány perc alatt Kevesebb fenntartással örvendezett a nap eseményén a konzervatívok lapjának, a Budapesti Híradónak tudósítója: „Elvégre Magyarország évlapjaiba is iktatjuk egy oly ünnep megünneplését, milyenről eddig csak olvastunk. A civilizáció legújabb fejleménye Hunnia fővárosának is nyújta azon élvezetet, melynek majd minden európai főváros már egy idő óta örvend és kikocsikáztatá egy csodaszerű gőzelőfogattal a meghívottak százait, egyszerre a pamlagok kényes ölén, villám-, azaz vasúti sebességgel, t. i. ötven és egynéhány perc alatt Vácz városába, hová eddig a pestiek csak egyenkint, legfellebb párosán, vakitó homokfelhőkön keresztül és a legszilajabb magyarló félnapi megizisztásávali, gyönyörélküli és t így kezdődött harminc évvel ezelőtt... Nevezetes évfordulóhoz érkezett a világtörténelem: harminc esztendeje éppen, hogy elindult végzetes útjára az első világháború. Mielőtt még eldördült volna Szarajevóban 1914 június 29-én Princip és társainak gyilkos fegyvere, már forrponton volt Európában, különösen a Balkánon feszültség és az a revolvergolyó, amely Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Chotek Zsófiát megölte, elindította azt a szörnyű hadigépezetet, amely az alkalmat leste csak, hogy az osztrák-magyar monarchiára és Németországra lecsaphasson. Esztendők óta készült Anglia, Franciaország és Oroszország a nagy leszámolásra, amely akkor robbant ki, amikor a trónörökös-pár meggyilkolása az osztrák-magyar monarchia és Szerbia között a viszályt borotvaélre állította. A kettős gyilkosság elkövetése után a monarchia a belgrádi kormányhoz fordult magyarázatért, a válasz azonban nem volt kielégítő, Pasics szerb miniszterelnök elutasította a jegyzéket. Akkor már köztudomású volt, hogy a szarajevói gyilkosságban részes volt a belgrádi királyi palotához, a Konakhoz közelálló szerb titkos katonai egyesülés is, valamint az a nagymértékű izgatás a monarchia ellen, amely a titkos egyesületeket szülte, s azok a dunamenti monarchia megdöntésére szövetkeztek. A háttérben pedig szította a szerbek gyűlöletét a monarchia ellen Oroszország és Franciaország, amely nagyhatalmak megígérték Szerbiának, hogy ha háborúba sodródik Ausztria-Magyarország ellen, fegyverrel támogatják. Érdeke volt ugyanis 1914-ben az antanthatalmaknak, hogy a puskaporos hordó fölrobbanjon, mert bizonyosnak vélték, hogy a monarchiával való szövetség révén a világégésbe Németország is belesodródik s így könynyebben támadhatják meg három oldalról is a Németbirodalmat. Általános mozgósítás 1914 julius 23-ikán a monarchia báró Giesl osztrák-magyar követ utján ultimátumot intézett Pasics kormányához, szigorú vizsgálatot, a gyilkosok megbüntetését és a történtek fölött való sajnálkozás kifejezését követelve. Ezt az ultimátumot a belgrádi kormány elutasította. Erre a bécsi kormány július 28-án Szerbiával a diplomáciai viszonyt megszakította és nyomban elrendelte a részleges mozgósítást, amely a haderő kétötödrészét szólította fegyverbe. Amikor az osztrák-magyar hadvezetőségnek tudomására jutott, hogy Oroszország is katonai előkészületeket tesz aziránt, hogy Szerbia mellett fegyveresen lépjen fel, a monarchia elrendelte az általános mozgósítást Két és félszeres túlerő Milyenek voltak ekkor az erőviszonyok? Oroszország hadereje — a cár birodalma az orosz-japán háború veszteségeit már kiheverte, francia pénzzel pótolta hadianyagát — megközelítette a központi hatalmak együttes erejét. Franciaország pedig közel kétmilliós jól kiképzett hadsereggel rendelkezett Szerbia kétszáz zászlóaljat állíthatott fegyverbe s ilyenformán az erőviszonyok sehogyan sem kedveztek a központi hatalmaknak, mert ez a haderő két és félszeresen múlta felül a monarchia fegyveres erejét! Az antant ugyanis mintegy tizenegymillió katonát vonultathatott a csataterekre, szemben a központi hatalmak három és félmilliónyi hadseregeivel. Az osztrák-magyar-szerb hadüzenetet csakhamar követte az orosz hadüzenet, utána a német-francia és a német-angol hadüzenet s bár a német birodalom és a monarchia mindent elkövetett az iránt, hogy az eredetileg helyi jelentőségű összetűzés ne fajuljon európai arányúvá, a lavinát már nem lehetett ahajos a lavinát már nem sikerült megállítani, hiszen a világháborút elsősorban Oroszország készítette elő a diplomácia boszorkánykonyháján. Angliával és Franciaországgal már jóval a szarajevói gyilkosság elkövetése előtt megállapodtak a haditervekben. Vilmos császár is mindent elkövetett, hogy a világégést megakadályozza, de ez már neki sem állott módjában és megindult az első világháború négy évig tartó vérzivatara. _____ . A Welss Manfréd Acél- és Fémműves rt., Welss Manfréd Alumíniumművek rt. és Welss Manfréd Repülőgép- és Motorgyár rt. Igazgatósága, felügyelőbizottsága és tisztviselőkara mély fájdalommal jelenti, hogy a vállalatok műszaki vezetőigazgatója Korbuly Károly úr m. kir. kormányfőtanácsos, a magyar érdemrend középkeresztjének stb. tulajdonosa folyó hó 24-én elhunyt. A Megboldogult közel három évtizedet töltött vállalataink alkalma- szásában. Kiváló mérnöki tudását, s bőséges tapasztalatait odaadó módon vállalataink szolgálatába állította és s azok kiépítésében kiváló tehetségé- vel hervadhatatlan érdemeket szer- Izett. Vezető egyéniségét fájda- lommal nélkülözzük és emlékét soha m el nem indó kegynöl — Külpolitikai hírek A Führer magas kitüntetést adományozott Dorpmüller közlekedésügyi miniszternek. Kesselring tábornagy erélyes rendszabályokat léptetett életbe az olaszországi partizánok letörésére. Rómában új antifasiszta párt alakult A Bonomi-kormány elhalasztotta az olasz fegyverszüneti feltételek nyilvánosságra hozatalát. Alexander tábornokot kinevezték az angol király főhadsegédévé. A Szovjet felveszi a diplomáciai kapcsolatokat Szíriával. Németországba a háború kezdete óta 908.000 külföldi németet telepítettek vissza. Eddig 250 emigrált zsidó kapott szovjet állampolgárságot, közülük 30 Magyarországból emigrált. Griffin, Westminster érseke, a közeljövőben Rómába utazik. A Dunai Repülőgépgyár rt. igazgatósága, felügyelőbizottsága és tisztviselőkara mély fájdalommal eltelve jelenti, hogy igazgatósági tagja és vezérigazgatója Korbus Károly m. kir. kormányfőtanácsos, a magyar érdemrend középkeresztjének stb. tulajdonosa folyó hó 24-én elhunyt. A Megboldogultnak kimagasló érdemei voltak vállalatunk alapításában és jó részben az ő előrelátásának és tetterejének köszönhetjük üzemeink gyors fejlődését. Nagyvonalú vezető egyénisége, önfeláldozó kötelességteljesítése örök példaként lebeg előttünk. Folyó hó 27-én, csütörtökön d. u. 5 órkor kisérjük utolsó útjára a farkasréti temető halottasházából. Budapest, 1944 július 24. Gyógyfüvek városa A kicsiny, barátságos felvidéki városka hetivásáros piacán a sokféle gyümölcs, zöldség, főzelékféle és túró mellett gyógyfüvek sorakoznak a földre terített kendőn. Ennyi gyógyfüvet, ismertet és ismeretlent, ritkán lát az ember halomban, szárítva, a lábai előtt heverni. Magunkfajta utas zacskóban szerzi, patikából s rendszerint csak tea alakjában találkozik vele decemberi köhögés idején. Most meg itt a székfa, zsálya, hársfavirág, boróka, levendula, menta, ilyen levél, olyan virág, még fenyőág is; biztosan ezzel kell kifüstölni a gonosz rontást a házból. Amelyik asszony egyebet nem tud árulni, tép egy csomó füvet s beballag vele a piacra, mindent el lehet adni most. Ha eladja, szerencséje volt, ha pedig nem akad vásárló, akkor is igazolva van az útja, legfeljebb a fösvény s beteg világra panaszkodhat, amikor hazaér. Mintha a gyógyfüvek városa lenne ez a kicsi város. A piac mögött a torony, a kopott barokk kapuk sora, az újrafestett városháza, mindennek mögötte a hegyek kék sora, a vidám felhők, muzsikának a malomalatti zugószínházba kellene cipelni az egészet díszletnek. Megállunk az egyik gyógyfüves asszony előtt, éppen olvassa pénzét, úgy látszik, mégis van vásár. — Mire jó ez a fű? — kérdezzük. — Gyomorra! — mondja, mint az orvos. A másiktól is megkérdezzük: — Hát a maga füve mi ellen használatos? — Rekedés ellen, de májbajt is gyógyít. Ha kell, köhögést, fogfájást. Van itt mindenféle, ügyes ember talál... S rámnéz, hogy elég ügyes ember lehetek-e ebből a tekintetből. De, úgy látszik, nem vagyok, mert tovább kérdezem: — Hát, nénikém, magánál mi a haszon? Már a harmadiknál tartok s a negyediknél is: a füvek univerzálisak, lassan kint komoly orvosok leszünk, ismereteink szokatlanul gazdagodnak. Az egyforma füvek minden asszony kendőjén más és más betegség ellen jók. — Az enyém a vesét tisztítja. — Reumára jó nagyon ez, hallja! — Sebtapasztot főzhet belőle. — Inrándulásra, borogatásnak. — Hajhullás ellen nincs érdemesebb. Szívfájdalom, epe, zsfiba, gyulladt seb, kólika, szárazbetegség, csonttörés, mind megtalálja itt a maga gyógyírját. Az utolsó asszonynál kifogytak a betegségek, de a füvek nem. — Hát a magáé mit gyógyít? A feketekendős néni eltűnődik, valami újat, valami szépet akar mondani, ami még nem volt s felcsillanó szemmel szól: — Az enyim, az enyim, tyúkszemet növeszt, kedves! No, ebből vettünk is rögtön egész kilónyit, mert éppen ez hiányzott. 9 (eszvé.) Felhívás a délerdélyi származású tanulókhoz A külügyminisztérium tudomására hozza az érdekelteknek, hogy a román kormánnyal történt megállapodás alapján 1200 főnyi 18 évesnél nemidősebb, elemibe vagy középiskolába járó, továbbá az idén érettségizett, de a főiskolára még be nem iratkozott tanuló, akik tanulmányaikat Magyarországon folytatják, de családjaik, illetőleg szüleik Romániában laknak, utazási igazolványt kap, hogy szünidejét családjuk körében tölthesse. E célból tanintézeteiktől igazolványt kell kérniök, amely szerint tanulmányaikat a kérdéses intézetben folytatják és családjaik, illetve szüleik Romániában laknak. Az igazolványon feltüntetendő a helység neve, ahol családjaik, illetve szüleik laknak. Ezt az igazolványt a lakhely szerint illetékes rendőrhatóságnál, illetőleg főszolgabírói hivatalnál kell két fényképpel együtt átadni. Az igazolvány benyújtása alkalmával a rendőrhatósági, illetőleg főszolgabirói hivatalok két kérdőívet fognak az érdekelteknek kiszolgáltatni, melyeket azoknak ki kell tölteniük. A kérdőívekbe az utazás célját képező helység román neve írandó be. Azonkívül fel kell tüntetni a román határállomást is, amelyen át Romániába kívánnak utazni. A rendőrhatóságok, illetőleg főszolgabírói hivatalok az útiokmányt az érdekelteknek a legrövidebb időn belül ki fogják szolgáltatni. Az idén a román vízumokat, valamint az esetleges más engedélyeket nem az utazni kívánó tanulók, hanem a külügyminisztérium fogja hivatalból beszerezni. Az egyes csoportokat a belügyminisztérium fogja összeállítani és azért az utazni kívánó tanulók úgy oda, mint vissza csak csoportosan, azzal a vonattal utazhatnak, amelyet részükre a minisztérium kijelöl. Dr. Morelli Gusztáv, dr. Morelli József és dr. Kaczvinszky Jánosné sz. Morelli Margit úgy a magunk mint az unokák, dédunokák és az egész rokonság nevében megtört szívvel jelentjük, hogy felejthetetlen, szeretett drága jó édesanyánk izv. Morelli szlivné szül. Wild Anna a M. Kir. Iparművészeti Iskol igazgató-tanárának özvegye hosszú szenvedés után julius 23-án átadta jóságos lelkét Teremtőjének. Temetése julius 26-án, szerdán d. u. 5 órakor lesz a farkasréti temetőben 3 róm. kat. egyház szertartása szerint. Az engesztelő szentmiseáldozatot julius 31-én d. e. 10 órakor fogjuk a Ferencrendi atyák belvárosi templomában bemutatni. Nyugodjék békében!