Pesti Hírlap, 1944. december (66. évfolyam, 273-283. szám)

1944-12-01 / 273. szám

20 FILLÉR HÉTKÖZNAP 30 fillér vasárnap (a pályaudvarokon is). Előfizetési ára 1 hóra 5.20 P. Új évre 15.p­p. Meg­jelenne hétfő kivé­telével, minden napPIST? SflRISP PÉNTEK 1944 DEC. 1. I.XVI.évf. vn (2HH) Kiadja: Pesti Hír­lap r-t. Előállítja: Légrády Testv. r.-t. nyom­­dája. Szerk. és fők.: V.. Vilmos CS.­pt 78. T. 113-285 Fegyverre, magyarok! Fegyverre! Az ellenség az ország szivébe nyo­mult, szenvedések sanyargatják a magyar földet. De feltámadt a ma­gyar dac és ellenállás és lelkesen jelentkeznek a különleges felada­tokra hivatott, legnagyobb vitézsé­get és bátorságot megkövetelő ro­ll­amcsapatokba. E rohamosztagok kizárólag önkéntes jelentkezés út­ján alakulnak és azoknak 17—35 éves férfiak lehetnek tagjai. A nemzet méltóan akarja meghá­lálni azt a teljesítményt, amelyet a jelentkezők vállalnak. A honvéd­ruhát viselő rohamistákat különle­ges megkülönböztető jelvénnyel lát­hatóan is megjelölik, őket magukat különleges illetményben, családtag­­­jaikat különleges családi pótlékban részesítik. A rohamokban tényle­gesen résztvettek a különleges meg­különböztető jeleken kívü­l külön­leges kitüntetésben részesülnek és jogot kapnak ahhoz is, hogy jutta­tást szerezzenek a magyar földből, amelyet vérükkel öntöztek. A nem­zet háláját a jövőben is éreztetni kívánja. A rohamisták, akik az ál­lam fennmaradásáért maguk keres­ték a harcot és veszélyt, állami hi­vatalokat is kapnak. A különleges rohamista megkü­lönböztető jelvényt viselheti a ro­hamista szülője, az apa és az anya is élvezheti az őt megillető tiszte­letet és az ezzel járó kedvezménye­ket. Viselheti a jelvényt a feleség, akinek férje önként vállalkozott, hogy megmentse a sok magyar fe­leséget az ellenség pusztító dühe elöl. Viselhetik a gyermekek, akik­nek apja a jövő magyar nemzedé­kekért is vállalta az önkéntes har­cot. A veszély nagy, de ilyenkor a legközelebb a segítség. Más segítség most nem lehet, mint a magyar ifjúság, amely hősies elszántsággal nyúl a fegyver után, hogy­ azt ke­zéből mindvégig ki ne ejtse. A keleti arcvenal harcai Olberg alezredes a keleti arcvo­nal helyzetét a következőkben jel­lemzi: A legutóbbi huszonnégy óra során a keleti arcvonal egyetlen fontos hadműveleti mozzanata a Dráva torkolatától északra lévő Duna-szakaszon tervbe vett erős szovjet átkaroló előretörés. Baja, Mohács és Apatin térségében nagy szovjet erők gyülekeznek. Az emlí­tett hídfőállások nyugati irányú ki­­terjesztésére szolgáló törekvése, a kiskőszegi hídfőállás Mohácsig tör­tént kiterjesztése és támaszponttá való összevonása világosan mutatja a szovjet hadvezetőség terveit. A Pécs ellen intézett támadás, vala­mint számos orosz áttörési kísérlet megerősíti azt a felfogást, hogy a Dunától nyugatra új nagy támadás Berlin, nov. 30. (MTI). A „Völkischer Beobachter“ Budapesetről, a frontvá­rosról közöl tudósítást. Már két hónapja tart ■— írja a lap — a változó sikerrel folyó harc a ma­gyar főváros közelében. A bolsevisták először délkeletről nyomultak fel raj­taütésszemen a milliós város ellen, majd keletről, később pedig délről próbálkoztak elérni, de mindig sike­rült visszaszorítani őket. És azoknak is be kellett látniok csalódásukat, akik arról akartak tudni, hogy a budapes­tiek már az első ellenséges rohamra megadják magukat. Ennek éppen az ellenkezője történt: Budapest helyt­állt, a budapestiek nem inogtak meg és nem reszketnek és mint eddig, most sem gondolnak arra, hogy elhajítsák a puskát. Már egy hónap óta folyik Bu­dapest körül az elhárító csata, de akárhol indulnak is rohamra a bolse­visták, mindenütt véres fővel verték vissza őket, így legutóbb azokban a napokban, amikor a negyven kilomé­ter hosszú Csepeli szigeten, amely a nagy vasúti összekötő­ hídig nyúló északi csúcsával egészen a városig ér, alig 20 kilométerre közelítették meg Budapestet. Hasonlóképpen kudarcot vallott a Szovjetnek az a kísérlete is, hogy északkeletről kerülje meg a vá­rost. Német és magyar katonák váll­vetve küzdenek és elhárító sikerük nagyságáról éppen a napokban adott a német véderőfőparancsnokság hadi­jelentése szemléletes képet. Budapest frontváros lett, amelyben a katonaság viszi a szót és katonai utánpótlási forgalom uralja a város képét. A budapestiek meglepően jól megszokták a harctér közelségét. Nyu­godtan végzik munkájukat, pedig vol­tak napok és éjszakák, amikor az ágyúdörgésben valóban alig állott be szünet. Ehhez járulnak még az egye­sével repülő szovjet gépek zavaró re­pülései, amelyeket már be sem jelent a rádió. Ennek ellenére a színházak és mozgófényképszínházak isnmét nyit­va vannak már és a közönség sem gyárült meg, éppen úgy, mint a ven­déglőké sem. Az élet azonban a kiürí­tés megkezdése ellenére a katonaság­gal és menekültekkel túlzsúfolt város­ban napról-napra drágább lett. A továbbiakban a munkahelyük vé­delmére jelentkező 150 csepeli munkás magatartását méltatja a cikk, amely­­lyel kapcsolatban kiemeli a propa­gandaminisztérium államtitkárainak lelkes fogadását is üzemlátogatásaik alkalmával, majd annak igazolása­képpen, hogy az új kormány rettent­­hetetlenül halad a maga útján, meg­emlékezik Beregfy honvédelmi minisz­ter harctéri szemléjéről. Német lap cikke Budapestről — a frontvárosról A baranyai háromszög térképe A keleti és a nyugati harcterek eseményei a német hadijelentésben készül Budapest ellen. Az Interim­ megállapítja, hogy a bolsevisták jelentékeny kötelékeket hoztak át a Dunán, ezért számítani kell arra, hogy rohamukat folytatni fogják. Nagy csata kezd kifejlődni, a bolsevisták nyomása váltakozó hevességgel tart. Budapest és Miskolc között a harci zaj néhány szakaszon úgyszólván teljesen elnémult. A Szovjet előretörései csak helyi jellegűek és sikertelenek voltak. Csak Egerért folyt órákon át tartó makacs küzdelem. Egy bolsevista lövészezred a város közepéig tört előre, de a német csapatok estig teljesen megtisztították a­ várost. Ungvártól északnyugatra, ahol a Szovjet Nagymihály irányában át­lépte Szlovákia keleti határát, csak kisebb csatározások voltak. Miskolc térségében a harci tevékenység át­menetileg felélénkült, nagyobb ál­lásváltoztatásokra azonban nem ke­rült sor. Kassától északkeletre to­vább tart a szovjet nyomás. A Balkánon Mosztárnál kötelékeink erősebb ellenséges támadásokat vertek vissza. A Dinári Alpokban Knin térségé­ben az ellenség nyomása az utóbbi na­pokban elszenvedett súlyos vesztesé­gek miatt jelentősen alábbhagyott. Dél-Magyarországon a Pécstől köz­vetlenül nyugatra levő elhárító arcvo­nalunk előtt megállítottuk az erős bolsevista támadó kötelékeket. Közép-Magyarországon tovább tar­tott a harci szünet. Miskolc térségé­ben a német csapatok makacs ellen­állásán meghiúsult a bolsevistáknak egy erős tüzérségi előkészítéssel vég­rehajtott áttörési kísérlete. A keletszlovák határvidéken cse­kély helyi térnvereség után megállí­tották a támadó bolsevistákat. A keleti arcvonal többi részén a nap általában nyugodtan telt el. A második külföldi elhárító csatá­ban a hadseregnek és a fegyveres SS germán önkénteseinek Schörner ve­zérezredes főparancsnokság­a alatt harcoló kötelékei ismét teljes elhárító győzelmet vívtak ki. Állhatatosságu­kon megtört 70 szovjet lövészhadosz­­tály és számos páncélos kötelék roha­ma, amelyek november 19-től novem­ber 25-ig erős tüzérségi és csatare­­pülő-támogatással rohamozták arcvo­nalunkat. A bolsevisták 158 páncélost, valamint 34 repülőgépet vesztettek és nagy ember- és hadianyagveszteségeik voltak. A német véderő főparancsnoksága közli: Bevonulási parancs A honvéd vezérkar főnöke nyoma­tékosan felhívja a honvéd hadapród­iskolák kötelékéből hazafias felbuzdu­lásból önkényesen eltávozott III. és IV. évfolyambeli növendékeket, hogy kiképzésük folytatása végettt haladék­talanul, legkésőbb azonban folyó évi december hó 15-ig vonuljanak be. A december 15-ig bevonuló növen­dékek fegyelmi felelősségrevonásától eltekintenek. _____ Újabb halálos ítéletek Belgrádban Stockholm, nov. 30. (Német TI) A Szovjet TI belgrádi jelentése szerint a haditörvényszék halálra ítélt 105 sze­mélyt, akit a németekkel való együtt­működéssel vádoltak. Az elítéltek között vannak Veszelinovics, Gyer­­gyevics, Jankovics és Sztojanovics tá­bornok volt miniszterek, továbbá Szta­­novics, a „Novo Vreme“ című lap igazgatója és Mihhalovics csetnik­­parancsnok. Az ítéletet már végre­hajtották. A Nemzetvezető táviratváltása a Tennóval A MTI jelenti: Szálasi Ferenc Nemzetvezető a következő, táviratot intézte a Ten­­nóhoz: A hungarista államvezetés élén mint magyar királyi miniszterelnök köszöntöm a háromhatalmi egyez­mény keletázsiai nagyhatalmának felelős vezetőjét, Felségedet. Ma­gyarország 1944 október 16-ának történelmi napjával véglegesen, fel­tétlenül és totálisan akarja részét kivenni a szebb, jobb és igazabb világrend kivívásáért folyó harcból. A magyar hadsereg Európában a nagy német fegyvertárs oldalán el­szántan harcol, hogy a nemzet létét megvédje és jövőjét biztosítsa. A magyar nemzet testvéri szeretettel és hittel harcol abban a szövetségi keretben, amelynek egyik vezető tényezője a Felséged vezetése alatt álló Japán birodalom és keletázsiai nagytér. Harcolunk a végső győzelemig, amelynek nyomán élő valósággá válik földgömbünknek nacionalista és szocialista elrendezése és ezáltal a világ minden egészséges és erős népének és nemzetének igaz függet­lensége, szabadsága és önállósága. A magyar nemzet végtelenül büszke arra, hogy a Távol-Keleten élő rokon japán néppel együtt ugyanazért a célért küzdhet és győzi ■Fogadja Felséged a magam­­és nemzetem őszinte szerencsekivona­­tait nagyszerű birodalmának to­vábbi sikeres felépítéséhez. Kitartás! Szálasi Ferenc. A választávirat következőképpen szól: Nagyméltóságu Szálasi Ferenc Nemzetvezető, Budapest. Igen hálásan köszönöm Nagymé­lóságod hozzám intézett szívélyes táviratát. Legmelegebb jókívánsá­gaimat fejezem ki a vitéz magyar hadsereg küzdelmének sikere és a magyar nemzet boldogulása javára. Biztosíthatom Nagyméltóságodat egyidejűleg, hogy szilárd elhatáro­zásom a közös ellenségünk végső megsemmisítése. Hírodító. Ismét felmerült a Szovjet vezetése alatt álló Balkánföderáció kérdése Bécs, nov. 30. (Német TI) Az angol sajtóban néhány hónappal ezelőtt nyilvánosságra került ama szovjet terv, hogy a balkáni államokat szov­jet befolyás alatt álló Balkán-föderá­cióban egyesítsék, brit részről, mint „az illető országok érdekei védelmének leghelyesebb megoldását“, megvalósí­tásra ajánlják. A Balkán-bizottság ve­zetői, Noel Buxton és Edward Boyle, a „Times“ kiadójához intézett írásuk­ban egy ilyen Balkán-föderáció mel­lett foglalnak állást. A jelen pillanat alkalmasnak látszik — írják ennek a kérdésnek újbóli felvetésére. Remélni lehet, hogy minden balkáni országban akadnak olyan, a közelmúlt esemé­nyeinek hatása alatt álló tanult em­berek, akik ezt a kivételes alkalmat megragadják. Az írás szerzői végül azt követelik, hogy Anglia rövid időn be­lül állítsa össze és támogassa ezeket az erőket.­­ A Szovjet aktivitása a délmagyarországi előretörésekre korlátozódott Bécs, nov. 30. (MTI) A magyar föl­dön lejátszódó katonai események ál­­­lanak jórészt a német sajtó érdeklő­désének előterében. A „Wiener Neueste Nachrichten“ az élen hozza a hadseregfőparancsnokság tegnapi jelentését. Két címének egyi­ke: „A bolsevisták elérték Pécset“ volt. Kommentáló cikkében a német hadijelentés alapján külön is megál­lapítja, hogy az ellenségnek az a ter­ve, hogy Budapest és Miskolc között Nyugat-Szlovákiába betörjön, immár összeomlott. A „Neues Wiener Tagblatt“ Elhárí­tási siker Magyarországon“ címmel kommentálja a német hadseregfőpa­­rancsnokságnak a budapesti csa­la­­d-és középmagyarországi harcok ellanyhu­­lásával — írja a lap berlini munka­társa — lezárult azoknak a szovjet kísérleteknek első fázisa, amelyek Bu­dapest délkeletről való elfoglalására irányultak, továbbá, hogy a magyar­­szlovák határterületbe betörjenek. A lap a továbbiakban utal arra, hogy bár a Szovjetnek sikerült a Duna keleti partján elérnie a főváros köz­vetlen szélét, ennek dacára nem ves­ő­­képes sem a csepeli záróövezet, sem a Hatvan térségében és a Mátra­­hegység déli lejtőjén végighúzódó áll­­­ásokat áttörni. A Mátra és Miskolc közötti záróretesz nem csupán szárny­­biztosítást jelentett Budapest számá­­ra.­ ,amely egyidejűleg védelem volt a déli szlovák határ számára is, mert Budapest elfoglalásán kívül félreis­­merhetetlenül az volt a bolsevisták szándéka, hogy északi irányban egé­szen a magyar-szlovák határig előre­törjenek. _ Ezt a célt szolgálták az Ungvárnál és a Dukla-szorosban vég­rehajtott orosz támadások is, hogy a kelet felé­­ előreugró német-magyar arcvonal, éspedig a Dukla-szorostól, Ungváron keresztül Miskolcig húzódó arcvonalrész összeomlását előidézzék Mindezek a messzemenő célok most meghiúsultak. A Szovjet aktivitása ezidő szerint a Dél-Magyarországon végrehajtott elő­retörésekre korlátozódik, ahol a Dráva torkolatának területéről Pécsig előre­nyomulhatott. Ez a támadás bizonyos mértékben a magyarországi, német ke­­leti front déli szárnyán és a tulajdon­­képpenii balkáni arcvonal csatlakozási pontjain történt. Itt a bolsevisták ép­pen úgy hadműveleti célokat követ­hetnek a német balkáni hadállások ellen, mint ahogy akciójuk a délma­gyarországi német-magyar állások ellen irányulhat. Másrészt azonban a bolsevista hadműveletek itt erős szárnyveszélyeztetés jegyében állanak. A mostani harcok kifejlődését még meg kell várni, mielőtt ítéletet ket­ne mondani a m-'«' ’ műveleteit a tulajdon

Next