Pesti Hírnök, 1865. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1865-02-18 / 40. szám

megtanította a lakosságot, s ezentúl is megtanít­hatja , hogy a kísérlet, egy számos népességet ily bizonytalan éghajlatban termesztett élelmiszerek segélyéről fentartani, elkerülhetlenül időszakon­­k­inti éhség által hiúsíttatik meg. Két alternatíva van. Az elsőt képezi a gyá­rak felállítása, de ilyenek pillanat alatt nem léte­sülhetnek. Izlandnak kevés kőszene van, s a hosszas belső egyenetlenkedés által előidézett pártszellem, többszörös munkaszünetekre vezetett, melyek a legszebb kilátásokat közel sikerre dugába döntötték. Hogy e mezőn még sok történhetik,az nem szenved kétséget; de hogy elég fog történni arra, miszerint Izland jelenlegi kétes helyzetéből kibontakozzék, ehhez fájdalom hosszas éveken át nincsen kilátás. A másik út az, melyet most követünk. Izland most azon ponton áll, hogy földmivelő országból állat­­tenyésztő országgá váljék, és a lakosság, mely ez által megfosztatik keresetétől, külföldre vándorol oly tartományokba , melyek kormányrendszerek tekintetében bizonyára nem állnak Izland felett, de kisebb arányban űzött földművelésre, milyen az izlandi pórnak kiválólag tetszik, jelenlegi hazájánál sokkal alkalmasabb földdel bírnak Elkeseredett vallási viták, és egyenetlenkedés, nem angolok és írek között, hanem maga a bel­földi lakosság között, megerőtlenítik ama gyógy­szereket, melyeket a gyárak alapítása nyújtott volna; míg a munkaszünetelések tönkre juttatták a meglevő gyári üzleteket; és az önnön maguk s polgártársaik iránti bizalom hiánya nem engedte meg a lakosságnak, hogy a Sokféle előnyök, me­lyeket a földművelés, s Izland ásvány- s halbősége nyújth­atand, kellőleg felhasználja. Ha ez állításo­kat elismerjük , Izland nyomorának gyógyszere felett többé nem foroghat fenn semmi kétség. Az országnak többet kell előállítani, vagy ha erre nem kép­es, kevesebbet fogyasztani, s az egyedüli célhoz vezető út a fogyasztók számának kiseb­bítése. — Pakisból Londonba azon igen kedvesen vett hír érkezett, hogy az államtanácsnak a hajózási tör­vények reformja felett tartott tanácskozmányai oly határozatokra vezettek, melyek hála főleg Chevalier Mihály befolyásának,­­­ a szabad kereskedés elveit fogadták el alapul. Bizton vár­ják, hogy a császár helyeslendi e határozatokat. (Wiseman Miklós bibornok), „the great Car­dinal“ — mint őt az angolok nevezték, — I. hó 15. 63 éves korában hunyt el. Ő 1802. évi augustus 2-án Sevillában született, s egy ír családból szárma­zott. Még gyermekkorában Angolországba átvitet­vén, ott a Durham közelében fekvő ushaw-i papnö­veldében nyerte neveltetését , később Rómában végző theologicus tanulmányait, s felszenteltetése után több éven át tanára volt az ottani egyetemnek. 1835-ben az ushaw-i papnövelde igazgatója lett, és minden befolyását XVI-dik Gergely pápánál arra használta fel, "hogy az angol magas papság szaporít­­tatását kieszközölje. Törekvéseit siker koronázta, s a főpapok száma megkétszereztetett. Dacára en­nek Wiseman 1847. IX. Fiusnál újból közben­járt az összes angol hierarchia helyreállítása érde­kében. 1850. a pápa kivonatához járult, s kinevezte őt apostoli vicariusnak Londonba. Ugyanazon évi wvjJtwmLvx OO A ^ 4 o­­r» 4 /-v 4 4 aiahoYMlim'Hil.Tl 111 1 tOT*­nokká, s egyúttal westminsteri érsekké,neveztetett. Tevékenysége rendkívüli és sokoldalú volt ; mint főpap, lelkiatya s író egyaránt jelentékeny szere­pet játszott, s mesterileg tudta magát az angol nép ösztöneihez, hajlamaihoz és szokásaihoz alkalmaz­tatni, a mennyiben ezt vallása sérelme nélkül te­hette. így­ történt hogy őt — ki 1850-ben a „No popery“ kiáltástól visszhangzó országban úgy szólva törvényen kivül állott — tevékenysége Utóbbi éveiben maguk az angolok is nemzetük ki­tűnő egyénei közé sorozták. Ez eredményt legin­kább a kinyilatkoztatásban hivők és materialisták között kitört vitábani részvéte idézte elő, melybe ő különben már 1836-ban bocsátkozott ily cimü hires munkája által: „tizenkét értekezlet a tudomány és kinyilatkoztatás közt fennálló viszonyról.“ sebb s leglátogatottabb volt a jelen farsangi idény­ben. Az ausztriai követségi palota fényes helyisé­gei nagy pompával voltak kivilágítva s feldíszítve. C o­r­s­i­n­i hercegnő legnagyobb szeretetreméltó­­sággal végzi a házi­asszony tisztét. A vendégek közt az itteni és idegen notabilitások közül egy sem hiányzott. A termek már megteltek és a hosszú kocsisor még mindig nem akart fogyni. Lajos bajor király ő felsége, valamennyi bí­bornok és praelatus, úgyszintén az egész diploma­tikai testület megjelent az estélyen. A tánc esti 10 órától reggeli 5-ig tartott , a nagyszerű ünnepély menetét semmi sem háborította. OLASZORSZÁG. A turini külügyministé­­rium már költözködik Florenzbe. Az encyclicát illetőleg megadatott az exequa­­tura. Y­a­c­c­a igazságügymi­nister tudósította a főnököket és püspököket, mikép azt, valamint a syllabust a szószékről hirdethetik, de egyszersmind arra is figyelmeztette a papságot, hogy minden kommentálástól s a vallási szabadság elleni magya­rázattól tartózkodjék. A Márkák és a Lombardia püspökei óvást tettek az ellen, hogy az encyclicát exequatura nélkül azelőtt nem hirdethették ki. A követek házának pénzügyi bizottmánya az 1865-diki budget tárgyalása alkalmával a köz­oktatási ministerium megszüntetését hozta javas­latba. Az eddigi olasz közoktatási ministériumok nem is igen , csináltak eddig többet tömérdek za­varnál. Rómából írják : " Szentsége nagy fontossá­got tulajdonít a mexicói ügynek; bíbornokaival folytatott értekezései alkalmával igen gyakran említi fel e tárgyat. Párisban még mindig tart az encyclica által előidézett mozgalom. Az elkese­redés nem csökkent, és a boszu alig­ha fog sokáig váratni magára. Mi mindenre el vagyunk készül­ve, csak kötelességeink és becsületünk maradjon megóva. Nem ez az első vihar, a­mely ellenünk dü­höng; a századik, sőt az ezredik és szent Péter sziklája diadalt aratand felette. A szent atya Isten­nek hála teljes egészségnek örvend, erkölcsileg erős és lelkiismeretében valamint szivében legyő­­zetlenül él és uralkodik az egyház. Rauscher bibornok­-érseknek az ency­clica tárgyában kelt főpásztori levele nagy tetszés­ben részesült, most fordíttatik olaszra. A­mi Turin­­ban történt,az az Isten ujj mutatása a történelemben. Victor Emanuel, a­ki pisszegés és zúgoló­dás közt hagyta el fővárosát, útközben nem egy reflexióra nyerhetett alkalmat. Ő az utolsó olasz fejedelem, a­ki fővárosából távozik.A többiek általa űzettek el, ő önmaga által. Átalános kacajt szült itt f. hó 10-dikén két egyszerre érkezett távirat. Az egyik Turinból érkezett és azt jelentette,hogy a ki­rály­ nem fogadhatja el a küldöttséget, mert roszul érzi magát, míg a másik Elorencben kelt és annak hírét hozta meg, hogy Victor Emanuel aznap 50 ember társaságában ebédelt. — Bach báró ausz­triai követ hálj­a,melyet e hó 8­kán adott,a legfénye­FRANCIAORSZÁG. P á r i s , febr. 12. A harc az egyház­pártiak s a liberálisok között most az akadémiában is oly nagy hévvel foly, mint azon kívül; itt is Guizot volt, ki az előbbieket győzelemre segítette, minthogy az erkölcsi tudományok tagjainál keresztül vitte,hogy C­o­c­h­i­n­ur, a clericalis párt egyik kitűnő egyé­nisége választatott meg a liberális B­e­r­i­o­t helyett. Paris, febr. 10. A költségvetés f. hó 16-án fog a kamara elé terjesztetni, mit a császár trónbe­­szédében előre kijelentene, felszólítván egyúttal a képviselőket, hogy munkálataikat siettessék. A democrata ellenzéki tagok Carnot képviselő­nél fognak bizalmas beszélgetés végett egybeülni. Ollivier az e gyülekezethez nem hivatott meg, mert úgy tekintik, mint ki teljesen elszakadt párt­jától. A francia püspökök nagy többsége húsvétra Rómába szándékozik menni. A kormány részéről ez valószínűleg újabb rendszabályokat idézene elő. Armand képviselő és h­ajóépítész Bor­­deauxban tagadja, hogy tudomása lért volna arról, miszerint az „Olinde“ a separatisták számára épít­tetett. Megengedi, hogy a hajó eredetileg a Dél által rendeltetett meg, minthogy azonban megtil­tották neki annak kiszolgáltatását, ez okból Dániá­nak adta el azt, mely lefizette a kívánt árt. Igen meg volt tehát lepetve, midőn meghallotta, hogy a hajó a déliek kezébe jutott. Arman­d-nak ezen állítását azonban senki sem hiszi még a kormány sem, mely a dologban erélyesen jár el. A nevezett hajó különben legújab­ban „ Stonewall“ név alatt a ferrari kikötőben tűnt fel. A spanyol kormány kezdetben megtagadta tőle a kikötőbe való bemenetelt, később azonban Páris­­ba tett kérdésre, az itteni spanyol követ kijelen­tette, hogy a „Stonewall“ régi separatista hajó, és mint kezest a madridi separatista követet hívta fel, a spanyol kormány pedig hitelt adott ez utóbbi nyilatkozatának. Napóleon császár trónbeszéde éppen an­nyiban különbözik az angol trónbeszédtől, mint a francia kormány az angol kormánytól. Túl a csa­tornán parlamenti pártkormányt látunk, mely nyugodtan s zájtalanul halad százados kerékvágá­sában és formáiban, s az ülésszakot mint rendesen, lehetőleg keveset mondó programmal nyitja meg, •fa nastkíit. 4 A»*4 1¡g-j- ¡x lx öXcéll oko j›íV*l»«'VOxxti Tr 1 4 A \r — nak, melyeket az ellenzék tetszése szerint minden pillanatban megindíthat. Párisból ellenben az auto­­crata beszédét vesszük, ki önmaga alapította meg szerencséjét, s a Franciaország vulkáni földjén je­lenben fennálló államépületet. E beszéd gazdag képét adja a közvetlen múltnak s épp oly gazdag programmal a jövőre nézve, de mindkettőt mint a császár cselekményét tünteti fel, s hangsúlyt vett arra, miszerint Francziaország s főleg vitéz had­­serege az, melylyel a császár oly nagy dolgokat lé­tesített, s melynek jólétére s dicsőségére szenteli összes tevékenységét. Európa örömmel üvözlendi a Janus templomnak e beszédben hirdetett bezáratá­sát, noha egyelőre kissé kétkedőleg néz a jövő elé. Caesar öcscse is bezárta a Janus templomot, miután hadserege győzelmeket aratott Európa, Af­rika, s Amerika harcterein, de csak rövid időre. O­u­­­r­e­y francia főconsul Bejrutban múlt évi dec. 31-től köriratot intézett a Libanon összes püspökeihez s egyház elöljáróihoz, melyben kinyi­latkoztatja, hogy a francia kormány határozottan rászalja a Libanonban újólag előfordult izgatáso­kat, és törekvéseket, melyeknek célja a közvéle­ményt a törvényes hatóság (Daud basa) ellen fel­bujtatni. Franciaország nem szűnik meg a syriai keresztények jogát védeni, erről mindenki meg lehetne győződve ; de azt is meg kellene gondolni az illetőknek, miszerint oly eljárás, mely ellenkezik a józan észszel s méltányossággal, soha sem számít­hat Franciaország védelmére. Felszólítja tehát a püspököket, hogy megnyugtatólag igyekezzenek hatni a lakosságra. P­á­r­i­s, febr. 13. Tegnap az ellenzék tagjai gyűlést tartottak Mario képviselőnél. B­e­r­r­y­e­r, Glais Bizoni és Thiers jelen voltak. Ollivier és Darimon nem hivattak meg. Thiers védte a pápa világi hatalmát, melyet Géroult a leghevesebben megtámadott. — Di­­plomatiai körökben igen feltűnt, hogy Budberg úr nem látogatta meg Napóleon herceg táncvigal­mát, hol különben egyetlen orosz sem jelent meg. — Említettük egy ízben, mily nagy erőfeszítéseket teszen a francia kormány, hogy az esti „Moniteur“-t az országban elterjeszsze. Legújabban valódi háborút kezdett e lap érdekében , s tekintve a francia hivatalnokok között uralkodó fegyelm, a siker nem szenved kétséget. A „Journal des Debats“ gúnyolódik e hadjárat felett: „Vallju­k meg — kiált fel e lap — hogy az esti „Moniteur« elterjesztésében tanúsított szívósságból új okot me­­ríthetnénk az elemi oktatás átalakításának szüksé­ g gességére.“ A wiesbadeni lakosok elmondják egyi­^ kérvényükben : „Miért kényszerítenek minket ar­­ra, hogy olvasni tanuljunk, ha egyúttal elnyomják a lapokat. ?“ A francia kormány most e következ­tetést ily módon alakíthatná át : „Mit hasznáhat a „Moniteur“ erőszakos terjesztése, míg Francia­­országban annyi egyén nem tud olvasni?“— Horn úr tegnap nagy szakismeretet tanúsító nyilvános előadást tartott a munkás­egyletek felett, melyet a számosan egybegyült közönség nagy tetsze880i fogadott. — Athénben a félhivatalos „Pays“ sze­­rint nagy izgatottság uralkodik, a dán király fivé­re , György görög király sokszor említett nagybátyja, Marseillebe érkezett. — Élorenzben OROSZORSZÁG. A „R. C.“ így ír az újabb könyvbírálati szabályzatról“ . Nem érdektelen itt felemlíteni, miszerint a moszkvai nemesi gyüleke­zetnek éppen azon 37 tagja, kik 270 ellenében vi­tatták, hogy még nem érkezett meg az idő Orosz­országot alkotmánynyal megajándékozni, szólaltak fel legerélyesebben a gondolat nyilvánulásának lehető legnagyobb szabadsága mellett, a­nélkül, hogy pártolásra találtak volna. A pillanat kedvező volt, mert a birodalmi tanács már megkezdette az új könyvbírálati szabályzat felett tanácskozmá­­nyait, s azokat még február hóban végzendi be. Noha a moszkvai főnemesség többsége nem nagy rokonszenvet tanúsít a sajtó iránt, s egyetlen szó­val sem szólalt fel mellette, reményünk van mégis, hogy a francia megintási rendszer annak javára tetemesen fog enyhíttetni. Miután az új szabályzat főpontjai már megállapítják, még csak a részle­tekről van szó, melyek mint tudva van, lényegesen megkönnyíthetik publicistáink nehéz feladatát. Minden jóérzelműek óhajtják, hogy e tekintetben szabadelvű nézetek jussanak érvényre. A „Kiew“ Hassin kerületből (podolini kormányzóság) tudósítják, hogy e kerület paraszt­jaira nagy benyomást tett a békebíró azon közlése, mely szerint az újoncoknak szánt fiatal egyének többé nem láncoltatnak össze, mint az régóta szo­kásban volt, és még a legutóbbi újoncozáskor is gyakoroltatott. A volosi gyülekezetben e felett mind a parasztok, mind az újoncok a legélénkebb örömet tanúsították. A „Gazette de France“ szerint az orosz cár, midőn a moszkvai nemesség feliratáról értesült, így kiáltott volna fel : „Korán ! Midőn majd Francia­­országban a szabadság épületébe a legutolsó kő il­­lesztetik, akkor fogjuk nálunk az alapkövet leten­ni. Legkisebb okunk sincs reá , hogy türelmetle­nebbek legyünk az 1789-dik év gyermekeinél.“ AMERIKA, New-York, jan. 25. A „New-York Herald“ mai számában jelenti: „A képviselőház elfogadta a senatusnak a Consular and Diplomatic Approbation Bill-re vonatkozó mó­­dosítványát, mely kimondj­a,hogy az amerikai egye­sült államok nem ismerik el Mexicót. Eddig még egyetlen amerikai állam sem ismerte el az új csá­szárságot, és nem is valószínű, hogy valamelyik közülök másként fog cselekedni, mint a kereske­désben vezérszerepet játszó éjszak-amerikai államok. Csupán az európai hatalmasságok siettek helyeslé­süket egy köztársaság vélt bukása felett kijelen­teni. Ezentúl tehát csak az forog kérdésben, várjon őket vagy minket, illet-e az ellenőrködési jog a kontinensen. úgy hisszük, hogy nem sokára meg­felelhetünk e kérdésre.“ — A nagyszerű, számos ékítményei,s az európai tudományos testületekkel folytatott csereviszonyai által ismeretes érdemdús „Smithsonian Institution“ Washingthonban jan. 24-én a lángok martaléka lett. Az intézett középülete romokban hever. A tudomány nem csak Amerikában, hanem az egész mi­vett világon, mélyen fájlalandja a veszteséget. A „Shmithsonian Institution“ alapító levele értelmé­ben összeköttetésben állt az egész világgal. Az ed­dig e szerencsétlenség felől köztudomásra jutott hírek szerint következő nagy becsű tudományos gyűjtemények pusztítottak el a tűz s az azzal járó zűrzavar által: a levéltár az intézet összes levelezé­sével, valamint az intézetnek nyomtatásban megje­lent kitűnő évi jelentéseinek nagy része (a legu­tolsó 1861.évre csak múlt évben jelent meg) ; továb­bá az intézet tiszteletbeli elöljáróinak könyveik s okirataik, melyek a déli kapu felett őriztettek, az alapító James Smithsontól maradt ezüst­­neművel egyetemben; a virginiai s dél-carolinai könyvtárak, melyeknek elsejét Johns püspök, ez utóbbit pedig Beaufort alapította ; dr. H­a­r­t Robert természettani gyűjteménye Philadelphiá­ból ; végre az intézet képtára négy-öt kép kivéte­lével, melyek megmentettek. Sérülést szenvedett azonfölül a Syriából került koporsó, melyet E 1- 1­­­o­t hajóhadiparancsnok Jackson elnöknek ajándékozott. Fpen fenmaradt a keleti szárnyban levő könyvtár s a tudományos műszerek, ezen cím alatt: „Moniteur Italien” francia félhiva­talos lap fog megjelenni. Madridban, Turinban s Londonban már léteznek ilynemű lapok. Német­országban is hasonlót kisértettek meg, de siker nélkül.­­ A „Moniteur“ jelenti, hogy a lengyelek az ország összes egyetemeinél felszabadíttattak a bei­­ratási­­s tandíjak alól. Egyúttal a Sorbonne „irodal­mi estélyeinek“ választmánya is felszólítja hallga­tóit, hogy adakozásokkal járuljanak a febr. 13-ai s 24-ki estélyeken eszközlendő gyűjtésekhez, mint­hogy a bejött összegből lengyel tanulók fognak könyvekkel és műtani szerekkel elláttatni. TÖRÖKORSZÁG, Konstantiná­poly, febr. 3. Törökország és Persia közt viszály tört ki, mely komoly következményeket vonhat maga után. A „Independance“-nak e felel a török fővárosból jelentik: „A két birodalom között min­denkor barátságos kereskedelmi összeköttetés lé­tezett. A Törökországban nagy számmal letelepe­dett persa alattvalók indigenatusi jogokat élvez­tek az államkincstár nagy hátrányára, s ellentét­ben az európai hatalmasságokkal kötött szerződé­­se­kk­et." TÁVIRATI TUDÓSÍTÁSOK Berlin, febr. 16. A „Zeid. Corr.“ Írja : A ministerium javaslatai Poroszország követeléseit illetőleg a hercegségek Poroszországházi viszonyára vonatkozólag, nemsokára készen lesznek, s a király elébe fognak terjesztetni. Valószínű, hogy a herceg­ségekből kitűnőbb egyének véleménye is tekintetbe fog vétetni. P­á­r­i­s, febr. 16. A sárga könyvben a követ­kező sürgönyök vannak közzé téve. A hercegségek ügyében az utolsó sürgöny 1864-diki, december 30-dikáról kelt, ebben az a kívánat­a van kifejezve, hogy vegyék tekintetbe Schleswig dán részének kivánatait. Drouya uitolsó sürgönye az olasz ügyben a múlt év nov. 15-kéről szól. Egy Sartigesh­ez írt sürgöny kimondja az encyclica korszerűtlenségét, mely az uj társadalom elveit kárhoztatja s a szent­szék érdekében elvállalt feladatot nehezíti. Egy jan. 7-ki sürgönyben Sartiges utasíttatik, hogy figyelmeztesse a szentszéket Baroche minister kör­iratára. Egy febr. 8-ki sürgönyben Drouyn a fáj­dalmas meglepetést festi, melyet a nuntiusnak a poitiersi és orleansi püspökökhez írt jegyzéke oko­zott. Egy követ, mond a sürgöny, túllép hivatása határán, ha a kormány tetteit, melynél hitelesítve van, gyalázza. — Drouyn reménye, hogy a római udvar hasonló kihágásokat nem fog megengedni, egyébiránt el vannak határozva nem tűrni ilyet. Tunis ügyében a konstantinápolyi követhez írt sürgönyben kimondja a fényes kapunak azt a köte­lezettségét, hogy tiszteletben tartandja a tunisi kormányzatban a status quot. München, febr. 16. A mai „Baiersche Zig.„ A keresztes lap azon állítását, hogy Pfordten tiltakozott volna politikai törekvés tekintetében Beust-tel egy vonalra állítása ellen, teljesen valótla­nak nyilatkoztatja. A bajor és szász kormány kö­zött éppen most nézet, törekvés és meggyőződésben a legtökéletesebb összhangzás van, melyből annak idején közös cselekvés is származhatik. A Beust és Pfordten közt létezett több évi barátságos viszony befolyással volt erre. A cikk biztosít továbbá, hogy senki se ismeri el Beust úr érdemeit őszintébben, mint Pfordten ; természetes, hogy Bajor- és Szászország meghitt viszonya nem mindenütt kellemetes , de az ily za­varási kísérlet otrombább, mintsem sikere lehetne. Drezda, febr. 17. Ó Felsége a császárné ma reggeli 9 órakor elutazott. Ó Felségeik, vala­mint a hercegek s hercegnők jelenvoltak a búcsú­­vételnél a pályaudvarban. Ó Felsége tegnap jelenvolt az osztrák követ táncvigalmán. Hamburgból az oda közlekedés megszakítása miatt elkésetten érkezett dán lapokból következők táviratoztatnak : „Berlingske Tidende“ f. hó 9-ről jelenti. Kedden a svéd király nyolc napra elutazik Chris­­tianiába. Ez utazást összeköttetésbe hozzák a nor­­végiai tengerpart különböző pontjainak megerő­sítésével. A „Flyveposten“ f. hó 9-ki száma szerint hét fiatal tengerésztiszt a francia,egy az angol hajóhadba lép. Mindkét kormány ezt a legkészségesebben mflgfangfaTfa A. n^iraaa4I.4tai»4Qlr nnal^nloi.l ifjfiyo 0 évre terjed. „Dagbladet“ jan. 1-rölirja: A jég Malmoe és Kopenhága közt oly szilárd , hogy a közelebbi napokban szánokat várnak Svédországból. További tudósítások Kopenhágából hiány­zanak. Bukarest, febr. 16. A kamara tegnapi ülésében 150 millió török piasztert szavazott meg a görög zárdák kármentesítése végett. Baja­­r­e­s­c­o az államtanács alelnökévé neveztetett. Triest, febr. 16. (Éjjel.) (Levanti posta.) Athen, febr. 11. Tizenöt államtanácsi tag nevez­tetett ki, ezek közt négy roniai skanaris ad­miral egyik fia. — Konstantinápoly, febr. 11. A távirdai összeköttetés Diarbekir és Sardis között Kis-Ázsiában megnyittatott. Ali basának Syria idegen védhatalmasságaihoz intézett jegyzéke általános amnestiát indítványoz az 1860. évi lázadásra nézve. A határidő, melyet a porta Perzsiának egy uj kereskedelmi szerződés megkötése végett kiszabott, nehány nap múlva telt el, mire a persa alattvalók­tól a kis kereskedésre a szabadalom el fog vonatni. Az internuntius panaszt teend a Miriditák főnöke ellen a calivari (Albania) lelkész önkényes elfoga­­tása miatt. LEGÚJABB. — Pratobevera és K­a i s e­r­­i e­­­d a pénzügyi bizottmányban külön államhatóság alakítását indítványozták , a­mely az egyes koronaországok s az államkor­mány közötti vita­kérdéseket fogná elintézni. Az indítvány elfogadtatott.­­ A vámegyletnek a kereskedelmi po­litikai szerződés ügyében Austriával folyta­tott tárgyalásairól írja a „N. B.H.“ hogy ezek a megvitatandó­ kérdések összeségével,valamint a díjszabályra vonatkoznak, és ezen értelem­ben fognak a további tanácskozások is foly­­tattatni. — Berlinből írják, hogy az ottani kabi­net Poroszország közvetlen terület-növelését mostanra függőben tarja, vagy ennek keresztülvitelét legalább elnapolá. — Berlinben jövő hó 16-kán veszi kez­detét a második lengyel perbeni tárgyalás, melyen állítólag gr. D­z­i­a­r­y­n­s­k­i János is meg fog jelenni. — A „Köln. B.“ azon hírek ellenében, mintha a r­e­a­c­t­i­o II. F­e­r­e­n­c ki­rály szabadelvű érzülete fölött győzelmet aratott volna, kijelenti: mikép a király rég­i

Next