Pesti Hírnök, 1865. május (6. évfolyam, 99-124. szám)

1865-05-15 / 111. szám

s­­­ik katonája önkényes cselekvényét büntet­lenül hagyná. AUSZTRIA, B­é­c­s, máj. 14. (A k­é­p­vi­se­l­ő­h­á­z), mint már e lapokban említtetett, teg­napelőtt az „erdélyi vasút“ ügyével foglalkozott. A kormány az előterjesztett törvényjavaslatban köztu­domásúlag azt indítványozta, hogy Aradról Alvincen és Nagy-Szebenen át a veres-torony-szorosig építes­­sék vasút s Alvinctól Gyulafehérvárig szárnyvonal. A múlt évben előterjesztett tervezethez képest már redukált e tervezetet a bizottmány még összébb vonta, miután csak az Aradtól Alvincen át Gyulafehérvárra építendő vasút mellett nyilatkozott, az a­­­v­­­n­c­­nagyszebeni vonal kiépítését pedig nem fo­gadta­. A kormány ez indítványt mint törlesz­tési fizetést elfogadta, s a ház határozattá emelte. POROSZORSZÁG, Berlin máj. 7. A had­ügy­minister s Gneist tanár közti parlamenti összeütközés békés kimenetele, a kormány barátait és ellenségeit egyaránt látszik kielégíteni. A conser­­vativek állítják, hogy a ministérium hathatós rendsza­bályok foganatosításánál alig számolhat a király jó­váhagyására, s ez esetben kényszerülend beadni le­mondását ; az ellenzék pedig a ház feloszlatását sze­mélyes vita miatt, nem tartotta alkalmasnak új vá­lasztásokra. Hogy a szakítás mily következményeket szült volna, azt a töredékek kebelében véghezment eseményekből következtethetni. A ház conservatív pártja mindjárt az ülés be­fejeztével tanácskozásra gyűlt egybe. A kedélyek lá­zas ingerültségben voltak, és heves vita keletkezett. A harag első kitörései közben nem kevesebb mint az egész jobb­oldal kilépése, az ellenzéki gonosztevők kihívása, az országhoz intézendő felhívás stb. indítvá­­nyoztattak. A higadtabb kedélyűek hasztalan igye­keztek a vihart lecsendesíteni. Hivatkozás történt arra, hogy Gneist a bal helyeslésével mondotta volna, miszerint a conservativek, „színlelés útján tö­rekszenek a reorganisatio kivitelére, hogy ezek cselfo­gások, szántszándékos ámítás és csalás,­ így szemé­lyes sértéseket nem lehet elszenvedni. A gyűlés a mellett határozathozatal nélkül oszlott, szét. Más­nap reggel az ülés előtt a conservativek újólag egybegyűltek tanácskozás végett, a kedélyek már le voltak hűtve, higgadt előterjesztések készsé­ges meghalgatásra találtak, s a gyülekezet azon hall­gatag elhatározással oszlott szét, hogy legjobb lesz se­mmit sem tenni. Noha diplomatikai köreinkben mit sem akar­nak tudni közel szakításról Ausztria és Porosz­­ország között, ugyanazon oldalról jövő forrásból ér­tesülünk, miszerint B­i­s­m­a­r­k úr egy külföldi dip­loma­tával tartott beszélgetés közben a porosz hadse­reg mozgósításának lehetőségét emlegette. Jól érte­sült egyének hozzá­teszik, hogy e demonstratio nem egyedül a külföldi politika miatt történhetnék. ''Presse­. OLASZORSZÁG. Turinból Írják május 3-dikáról: Abdicatio! Ez a nap jelszava, a­mely meg­lehetősen szárnyal a városban, és csakugyan nem hiányzanak jelek, melyek e hírnek valószínűséget kölcsönöznek. A király betegeskedése, — ismételt Szélhűdést idézett elő, — Humbert herceg megérk­­­ezése, — az udvar Florencbe leendő átköltözésé­nek elhalasztása,—bizonyos mozgalom a legmagasbb körökben, — sőt maga az egyház iránti engesztelé­­kenység, az annyiszor adott ígéretek beváltásának lehetetlensége, mindenesetre oly körülmények, me­lyek nagy mértékben voltak képesek azon hírek fel­merülésére alkalmat nyújtani. Egyébiránt a helyzet­nek nem sokára tisztulnia kell, mert hosszú időre nem maradhatnak a dolgok így. Lamarmora Ró­mában, a francia követ Florencben, és Persigny herceg rögtöni elutazása a most folyó fondorlat-játék e két főtényezőjével folytatott értekezés után,­­ azt sejteti, hogy valamely­ államcsíny lebeg a levegőben, bel és külirányban is egyszersmind, vagy legalább bizonyos megmentő lépés, és alig­ha kell a kifejlésre sokáig várakoznunk. Még azt is állítják, mikép­p­e­­g e­z­z­­ a király által, Lamarmorával egyetértőleg, de a kabinet többi tagjainak meghallgatása nélkül küldetett Rómába, és Lanza csak első sürgönyei folytán nyert utasítást a zárdákat illető törvényjavas­lat visszavételére. A fenforgó talány kulcsa minden­esetre Lamarmora összejövetelében rejlik Per­­signyvel, Malarettel s Ratazzival és Garibaldi mindkét megbízottjának­­. i. S­u­t­h­e­r­­l­a­n­d hercegnek valamint V­i­tl­a­m­a­r­i­n­a grófnak Florencheni megjelenése bizonyára szintén bír jelen­tőséggel ; a kérdés valószínűleg az actio s reactio körül forog. Qui vivra verra! Ma különben még cabi­­netváltozásról is volt szó, a senatorok ajkairól ezen figyelmet érdemlő combinatiót lehetett hallani: Re­­v­e­l elnök, — a joreai püspök, M­o­r­e­n­s monsig­­nore : cultus, a jámbor P­e­r­n­a­t­i: közmunkaügyi ministerek. — Ez esetben persze határozott volna a reactio, les extrémes setouchent. Azon körülmény is jellemző a helyzetre nézve, hogy Cataniában a „Ró­ma és Velence“ című lap lezárultatott. A „Dovere“ tegnap szintén lefoglaltatott, még­pedig a római tár­gyalásokról szóló cikk miatt. April és martius hóban összesen tizennyolc lapot foglalt le a királyi ügyész, melyek közül csak öt volt egyházi s reactionarius, s tizenhárom az actio zászlója alá tartozott. — Ez mindenesetre világosan mutatja, mely oldalról fenye­get a legnagyobb veszély, és mely rész ellenében legsürgetősebb a védelem. FRANCIAORSZÁG, Páris, máj. 10. A Róma és Turin közti alkudozásokról a hírek szapo­rodnak. V­e­g­e­z­z­i­urnak sikerült mindent keresz­tülvinni, noha a castelfidardói ütközet idejében minis­ter volt, s ezen eredmény kitűnő helyet szerez neki a napi politika hősei sorában. Vegezziben a jogász egészítette ki a diplomatát. Az egyházpártiak ellen­szenve Victor Emanuelt egykor Rómában láthatni napról napra enyészik, sőt sokan egyenesen a szent városba akarják őt vezetni, mint egy második Pipint vagy Nagy Károlyt, de nem a pápa eltávolítására, hanem annak oltalmára. Vegezzi­­nek egyébiránt nem volt oly nehéz, mi az olasz püs­pökök kineveztetését illeti, tökéletes szerződési tervet magával hozni, miután hatalmában állott a szerződés­nek a szent­atya által felállított alapvonásait királya nevében azonnal helyeselni.­­ Turinba most egye­lől a minister­tanács ratificatiójáért s a király aláírásáért indult. E szerint Victor Ema­OROSZORSZÁG. Sz.-P­é­t­e­r­v­á­r, apr. 29. (Az uj sajtótörvény.) Ma, mint a császár neve napján, közlik a hivatalos lapok az uj „sajtótör­vényt“ ápril 6/18-dikáról. Az ukáz, mely a rendele­tet megelőzi, meghatározza, hogy censuramentesek : a mindkét fővárosban eddig megjelent időszaki folyó­iratok, melyeknek kiadói ezt kívánni fogják, minden tizenes eredeti munka és húsz­éves fordítás; a biroda­lom többi részében minden hivatalos közlemény, az akadémiák, egyetemek, tudományos társulatok közle­ményei és a classikus nyelveken írt munkák, vala­mint ezeknek fordításai. Minden censuramentes nyomtatvány törvényszéki kereset alá vonható, kü­lönben az időszaki nyomtatványok „ártalmas célza­tok“ esetére a közigazgatási büntető­ hatóság alá is esnek. A censura- és sajtóügyek a belügyministéri­­umban lesznek öszpontosítva, hol egy főigazgatóságot létesítenek a sajtóügyek vitelére. Az eddigelé a vallási censura alá vetett, úgy szinte külföldi és végre illustrált közlemények, szöveggel vagy a nélkül, úgy mint azelőtt censura alatt lesznek.­­ A birodalmi tanács által elfogadott szabályzatban a főigazgatóság kötelességévé tétetik: a censuráló hatóságokra fel­ügyelni és azokat vezetni, a censura nélkül megje­lent közleményekre ügyelni, törvényszéki vagy köz­­igazgatási keresetet indítványozni és a megintéseket eszközölni, nyomdákra, litographiákra és gyárakra, hol mutatványokat készítenek, engedélyt adni, és ez iparágra felügyelni. — A közigazgatási hatóságok, melyeknek egy sajtóközlöny ellen kell fellépni, a fő­igazgatókhoz fordulnak. Ki egy időszaki lapot akar kiadni, annak a belügyminiszertől kell erre felhatal­mazást kérni, ki ezt „censurával vagy a nélkül“ kiadja. Censura-mentes napi­lapok 5000, időszakiak pedig 2500 rubel cautiót tesznek le; hivatalos és tisztán tudományos lapok ez alól ki vannak véve. Nincs megengedve, hivatalos válaszokra és közle­ményekre (communiqués) ugyanazon számban, mely­ben közöltetett, felelni; a hatóságnak tehát leg­kevesebb 24 óráig kell, hogy igaza legyen , a mi napi­lapokra nézve nem nagy baj, azonban ke­vésbé kellemes szemlékre stb. nézve. A belügymi­­niszer teszi a megintéseket és a harmadik után fel­függesztheti a lapot, de nem tovább mint hat hónapra. Ha tökéletes betiltásnak kell történni, úgy azt a senatusnak kell bejelenteni. Könyvnyomdák s könyv­­kereskedések csak a főkormányzó engedélyével ál­líthatók fel vagy változtathatnak tulajdonost. Minden munkát három nappal kiadatása előtt bizonyos szá­mú példányban a sajtóhatósághoz kell beküldeni; ha ez a tartalmat különösen veszélyesnek tartja, annak lefoglalását törvényszéki intézkedés nélkül is elrendelheti, és csak azután indítja meg a kerese­­tet.A törvényszéki kereset sor szerint éri a szerzőt,ki­adót , nyomdászt, könyvkereskedőt és szerkesz­tőt ; csak hol az egyiket nem lehet kereset alá vonni, következik a második stb. mind felelős; azon­ban mint bűnrészesek mindnyájan egyszerre is von­hatók vizsgálat alá, ha részvételük be van bizonyítva. Egy lap szerkesztője azonban mindig felelős az ab­ban közlött cikkekért. Az újabb törvényszéki rend kiviteléig a sajtóügyeket folyamodásilag mindkét fő­városban külön törvényszékek, másod folyamodásilag pedig a senatus intézik el. A törvényszékek a bün­tető és polgári törvényszék elnökei és alelnökeiből, s az utóbbiak négy ülnökéből állanak. A sajtó ellen csak azon évben lehet keresetet indítani, mely­ben a közlemény létetett, enyhítő körülmények fi­gyelembe veendők. Ki hatósági vagy törvényszéki intézkedésekről, vagy tettleg fennálló törvényekről „sértőleg“ ír, négy naptól három hónapig terjedő fogsággal, vagy 500 tallér pénzbírsággal büntethető, úgy­szintén az is, ki egy néposztály elleni gyűlöletre és megvetésre izgat. Sérelmi vád esetére bizonyítékok hozhatók fel, de szóbeliek nem A színházi censura szintén a sajtóügyi főigazga­tóság alatt áll, mely a birodalom minden színházához elküldi a megengedett darabok sorozatát, melyekből egyedül lehet választani; minden új darabot a fő­igazgatóság elé kell terjeszteni, azonkívül még ha nem orosz nyelven írt drámai munka színrehozatalá­­ról van szó, a balti, éjszaki és délnyugati tartomá­nyokra és Odessára nézve, még a helyi censor és fő­­kormányzó engedélye is kieszközlendő. AMERIKA. Tekintve az amerikai hírek jelen fontosságát, közöljük itt ama ideiglenes conventio szószerinti tartalmát, melyet Sherman John­ston­e-val kötöttt. Ha ez okmány nem bír is kiváló napi érdekekkel, van mégis történelmi becse, mert tartalmából látható, hogy az egyesült államok kormá­nya bizonyára nem tagadta volna meg az engedélyt e szerződés kihirdetésére, ha az időközben végbement washingtoni catastropha a helyzetet túlságig meg nem feszíti, s az átalános felhevültséget lázas izgatottságig nem fokozza. Következők voltak a feltételek, melyek alatt a két tábornok ápril 18-án egyességet kötött : 1. A jelenleg síkon álló ellenséges hadseregek létszámukat mindaddig fentartják, míg az egyiknek parancsnokoló tábornoka az ellenfélnek fel nem mond­ja az egyezményt, mely esetben 48 órai határidő fog adatni. 2. A most fennálló separatista hadseregek fel­oszlatnak, s különböző főállomásaikra indulnak, hol fegyvereiket s a közvagyont az államraktárakba te­szik le. Minden tiszt és közkatona téritvényt ir alá, melyben kötelezi magát, hogy harcias cselekmények­től tartózkodik, s bevárja az állam- s szövetségi hatósá­gok intézkedéseit. A fegyverek számáról s a hadi­készletek mennyiségéről jelentés létezik a Washing­tonban levő táborszernagynak, az azok feletti határo­zathozatal az egyesült államok congressusának tar­taván fel; addig pedig e fegyverek s hadikészletek egyedül a rend s béke fentartására lesznek haszná­landók az illető állam határain belül. 3. Az egyesült államok végrehajtó hatalma el­ismeri az egyes államok kormányait, ha azoknak tisztviselői s törvényhozó testületei az egyesült álla­mok alkotmányára leteszik az esküt; hol pedig a háború folytán ezzel ellenkező kormányok keletkez­tek, ezek jogi fennállásáról az egyesült államok leg­főbb törvényszékei határoznak. 4. Az egyes államokban helyreállíttatnak az összes szövetségi törvényszékek minden illetőségeik­kel, miként azokat az alkotmány, s a congressus tör­vényei előszabják. 5. Az összes államok népének, s lakosainak — mennyire ez a végrehajtó hatalom útján történhe­tik,— biztosíttatnak a politikai jogok és kiváltságok, valamint a személyes és vagyoni jogok, miként azo­kat az egyesült államok alkotmánya az egyes államok tekintetében meghatározza. 6. Az egyesült államok kormányának executív hatósága a lefolyt háború miatt senki ellen nem fog eljárni a lakosság közül, míg az a békét és nyugal­mat meg nem háborítja, tartózkodik az ellenségeske­déstől, és engedelmességgel viseltetik a lakhelyén ér­vényben levő törvények iránt. 7. A háború megszűnik; vagy átalánosan ki­mondva: átalános amnestia, — a­mennyire ez az egyesült államok végrehajtó hatóságának hatalmába áll — azon föltétel alatt biztosíttatik, hogy a separatista haderő feloszlattatik, a fegyver letétetik, s a tisztek, valamint mindazok, kik e haderőt képezték, visszatér­nek előbbi békés foglalatosságaikhoz.­ Miután illeté­kes felsőbb hatóságainktól nem hatalmaztattunk fel teljesen ezen egyezmény megkötésére, kötelezzük magunkat személyesen s hivatalosan, hogy a fennebbi programm kivitele végett a szükséges felhatalmazást mielőbb kieszközöljük. W. J. Sherman vezér­őrnagy, s az észak-carolinai szövetséges hadsereg pa­rancsnoka. J. E. Johnston tábornok, s az észak­­carolinai separatista haderő parancsnoka. Hogy e conventio nem nyerte meg a washing­toni kormány helyeslését, hanem ellenkezőleg azon­nal visszavonatott, ebben a „Times“ sem csodálni, sem kárhoztatni valót nem talál. Reményli azonban, hogy Johnson elnök az ellenséget, ha egyszer hatalmában leend, szelídebb bánásmódban fogja ré­szesíteni, mint nyilatkozatai után várható. Az észa­kiaknak most könnyű lesz nagylelkűeknek mutatkoz­ni, s a „Times“ nem hiszi, hogy győzelmüket kegyet­lenség által akarnák beszennyezni. Breckinridge separatista hadügymi­niszter már jóváhagyta volt e szerződést, midőn Sherman, kormányának nézeteit megtudandó, Washingtonba tett jelentést. Johnson ápril 21-én kabineti tanácsot tartott, melyben Grant tábornok is részt vett, s melyben a tanácskozás tárgyát Sherman sürgönyei képezték. A conventio átalánosan roszalta­ TÁVIRATI TUDÓSÍTÁSOK. K o l o m e a, máj. 12. (Délután.) Reggel 10 óra óta Kolomea lángba borult. A tér, a nyugati részt kivéve, már elégett. A heves vihar nehezíti a mentő rendszabályok alkalmazását. Délután 2­4 órakor a tűz még mindig dühöng, de a templomot meg lehetett menteni. A kerületi hivatal épülete veszélyen kívül van. Eddig több mint 300 ház égett le. A szélvész oly erős, hogy a városon kívül negyedórányira fekvő csűrök is leégtek. Frankfurt, máj. 12. Az osztrák válasz a porosz jegyzékre már elküldetett. Ausztria tiltako­zik, hogy a két hatalom külön előterjesztéseket te­gyen a Schleswig holsteini rendek elé, valamint azon indítvány ellen is, hogy Augustenburg­hg az ülés ideje alatt Kielt elhagyja; az 1848-i válasz­tási törvényt lényegileg elfogadja. Berlin, máj. 12. A „Nord. Alig. Zig“ azon állítások ellenére, hogy a hajóhadnak áthelyezése részben vagy egészben, félbeszakíttatott volna, egész bizonyossággal erősíti, hogy az egész törzs-hajóosz­tály Kielbe tétetik át. Bornin, máj. 12. A „Zeidler Corr.“ írja: A terv, hogy a Schleswig-holsteini rendek A­u­g­us­te­n­b­u­r­g herceget fejedelmül kiáltsák ki, ellen­kezik a bécsi békével; ha ily határozat érvényre emeltetnék, Dánia fel volna mentve a szerződésben vállalt kötetezettségektől. A nemzeti dán párt úgy is csak alkalomra vár a harc megújítására. Ezzel oly catastropba idéztetnék elő, mely az augusten­­b­u­r­g­i­nak nevét mythoszszá változtatná. Páris, máj 12. A budget feletti jelentés máj. 17. terjesztik a törvényhozótest elé. A vita 20-án kez­dődik. Thiers lesz a legelső, a­ki szaland. Az algíri tengeralatti távirdai sodrony elszakadván, onnan újabb tudósítások hiányzanak. Napóleon hg Ajaccioba utazott. M­o­n­t­i­j­o grófné ide érkezett. A spanyol követ­ő­r­o­z­a­g­a, hasonló minőségben Florencbe tétetik át. Páris, máj. 12. A „Monde“ küzd a „Fran­ce“ ellen az államerdőségek előadása kérdésében. A cár, Canrobert tábornagynak, a­kit Lyonban talált, minden orosz rendjelt megküldött. Girardin a „Presserben hevesen megtámadja H­a­v­i­n­t a „Liede“ igazgatóját, miután Havin, őt nem en­gedte a L­i­n­c­o­l­n-féle adressehez csatlakozni. Az esti „Moniteur“, hir szerint legközelebb megszű­nik. A „Monde“ tudósításai szerint a belgák királyá­nak egészségi állapota veszélyes. Páris, máj. 12. Minden oly hir, mely a csá­szárnak a Spanyolországba, vagy Olaszországba való utazására vonatkozik, alaptalan, talán csak a tunisi látogatás történik meg. A­b d-o l-K a­d e­r legjobb fo­gadtatásban részesült, s a szultán elé egy kamarás által vezettetett. Nem akarja Törökországot elhagyni, hanem egészségi szempontból Damaskusban kíván lakni. Diplomatiai körökben beszélik, hogy B­i­s­­m­a­r­k úr több nehézségre talál fölül, mint alul, különben belől és kivül nagyobb határozottsággal lépne fel. A Morny-féle képtár 128 festményt és 547 művet számlál, mintegy 2 és fél millió frank értékben* Kolomea, máj. 13. A tűzvész a város ke­leti szélén végre tegnap este elérte határát. 450— 500 ház égett el. Minden elővigyázati rendszabályok megtétettek, melyek alkalmasak a tűz ujabbi kitöré­sét gátolni, mivel a mindenfelé elszórt égő üszők miatt a veszélyt még nem tekinthetni teljesen elhárí­tottnak. A szerencsétlenség s a­kár szerfelett nagy, s főleg az izraeliták legszegényebb részéből 800—1000 család futtatik általa legérzékenyebben. Páris, máj. 12. A V e g e z z i-v­e­l folytatott alkudozásokat illetőleg hallani, hogy a Sz. atya kí­vánja : 1. Hogy valamennyi letett püspök visszahe­lyeztessék. 2. Hogy az olasz kormány minden meg­ürült megyékben püspököket nevezzen ki. 3. Hogy a már megtörtént pápai kinevezések kivétel nélkül megerősíttessenek, s a fennálló egyháztörvények elismertessenek. 4. Az annectált tartományok püs­pökei nem kötelesek Victor Emanuel­nak az esküt letenni. Páris, máj. 13. A V­e g­e­z­z­i és Anto­ne 11 i bibornok közt létrejött előzményi megállapo­dások a f. hó 10-én tartott olasz ministeri tanácsban, melynél a király és trónörökös elnökölt, megerősít­­tettek. A Sz. atyának az uralkodó házakhoz intézett másik irata, melyben állása Victor Emanuel­hez körülményesebben meghatároztatik, hallomás szerint továbbküldés végett már átadatott; az első, mely mártius hó végéről kelt, csupán a katholikus uralko­dókhoz volt intézve. Berlin, máj. 13. Az egyházi választók, kik több nap óta az elhunyt Przyluski helyé­re választandó gneseni és poleni érsek megválasz­tása végett egybegyűltek, a kormány azon nyilatko­zata folyán, hogy a lengyel nemzetiségi jelölt felter­­jesztése nem fog tekintetbe vétetni, s a Rómából érkezett ajánlás következtében, mely szerint az el­hunyt Przyluski érsek nézeteit osztó lengyel nemzetiségű jelölt volna választandó, eddig nem jut­hattak eredményhez, s újabb utasításokat kértek a témából. •­m­el a zárda­jószágok ügyében is jelentékeny engedményeket ad. Az illető törvényjavaslat nem fog oly hamar ismét felszínre kerülni. Minthogy azonban Olaszország új állapotai valamely hathatós rendsza­bály foganatosítását elkerülhetlenné teszik, a zárda­jószágok ügyében csupán a nemzetgazdászati szüksé­gesség törvényét fogják alkalmazni az egyházi kor­mány károsítása nélkül. Bármint ítéljenek is ez eseményekről, gyer­mekes dolog volna, ha valaki ezekben a Rómáróli le­mondást, s az udvarnak állandó elhelyezését Florenc­be, nem akarná fölismerni. Olaszország az alatt, hogy az olasz pápával kiegyezkedik, legbiztosabban vonja a pápaságot saját nemzeti mozgalma körébe, s bizto­sítja magának Rómát, midőn Péter patrimoniuma előtt megállapodik. Az egyházpárt legszélsőbb fractjói tagadják ugyan ennek politikai következményeit, mi­ként a francia italianissimik is, kik az olasz for­radalmat örömest a pápaság kiirtásává változtatták volna át, a kiegyezkedést az olasz király és olasz pápa között, mint árulást lehetlennek nyil­­ványítják. De semmi sem jellemzi annyira a hely­zetet mint ama könnyűség, melylyel a fordulat Francia- és Olaszország közvéleményében létrejött, s a szégyenkedő tartózkodás, melyet a két szélső párt hívei követni kényszerülnek. A társaság, mely most Floreneben egybegyül,az új helyzetre nézve épp annyi finomságot hozand magával, mennyi durva, fa­ragatlan radicalizmust Turin egykor tanúsított, hol a forradalmi szenvedélyek minden szélsőséges közpon­­tosultak.A francia italianissimik, kik az olasz hazafiak­nak sohasem bocsáthatták meg azon gyengeségöket, hogy oly intézményt pártoltak, mely az olasz pápát az olasz imperatorral egyesíti, most csalódtak remé­nyeikben. Pápa és Olaszország nem hagyják egymást cserben. Ezen kibékülés nyílt reactio a francia szel­lemű felvilágosodás ellen, s a császári democratia mi­ként a voltairianismus is még súlyosabban értendi ennek következményeit. BELGIUM. Brüsselből írják: A „Moniteur beige" végre meghazudtolja azon tatárhirt, hogy az agg király magas kora dacára Londonban nem rég mor­­ganaticus házasságra lépett volna Meyer d’Epin­ti­o­f e­n bárónővel. Arra nézve egyébiránt, ki a ki­rály viszonyát a nevezett hölgyhez közelebbről ismeri, e dementi teljesen fölösleges volt. E hölgy Claret francia őrnagy leánya, s azelőtt rendkívüli szépséggel bírt. A király még második neje éltében ismerkedett meg vele a „grande harmonie“ egyik hangversenyé­ben. Mielőtt az uralkodó vele közelebbi viszonyba lépett volna, akkori lovászmestere M e y e­r, ki nagy hálával tartozott a királynak azon jótéteményekért, melyekkel atyját, a rég elhunyt Meyer udvari ta­nácsost elhalmozta, nőül vette Claret kisasszonyt. Az esketés 11 órakor ment véghez, s félórával később Meyer már uton volt Németország felé, honnan sohasem tért vissza Belgiumba. Az 50-es évek kez­detén Meyer bárói rangra emeltett, s ha ma e hölgy Meyer d’Epinhofen bárónőnek hi­vatja magát, úgy ez utóbbi név egy N­e­u­s­z mel­lett fekvő nagy jószágtól ered, melyet a király vásá­rolt számára, s mely később a körülfekvő birtokok megvétele által még tetemesen nagyobbittatott. A hölgy azonfölül villát bir Laeken szomszédságában, hol egész éven át lakik, s Brüsselben a király­ utcá­ban egy palotát, melynek homlokzatát a nép Luiza királynő halálakor félig lerombolta. A király magán­pénztárából havonkint 25,001 frankot húz, mondják azonfelül, hogy üzérkedési műtétek által, melyeknél M­e­r­c­­­e­r egykori pénzügyminister volt a közben­járó, tetemes vagyont szerzett. E viszony gyümölcsei Arthur és Lipót fiai, többnyire német tanítókkal bírnak, s egy ideig Brüsselben a német eredetű Becker udvari lelkésznél laktak. Angolországot egyébiránt a hölgy sohasem látogatta meg , noha a királyt többször követte utazásaiban, valamint Como tavi villájába s Wiesbadenbe. Hogy minő határokat szabott a király e viszonynak, onnan is kitetszik, hogy a hölgy sohasem látogatta meg a laecken­i kas­télyt a király ott létében, s csak körülbelülöl kilenc év előtt, midőn a király családjával utazásban töltöt­te idejét, szemlélte meg a kastélyt és dísz­kerteit. A belga nép e viszonyt kezdetben ellenséges szem­mel nézte s nem volt hiány gúnyiratokban s torzké­pekben, idővel azonban mindez megszűnt, a hölgy, kinek jótékonysága szegények és szerencsétlenek iránt ismeretes, most elég tiszteletben áll, úgy hogy még a szigorú erkölcsi laeckeni lelkész T­o r­f­f ur is házibarátai sorába tartozik.A­zért, mert gyakorlatilag elismeri a conföderatiót, meg­engedi a rabszolgaság további fennállását, s átalános amnestiát ígér. A tanácskozás eredménye volt, hogy S­h­e­r­m­a­n-nak meguitatott ezetül oly alkudozások­ba ereszkedni, melyek nem tisztán katonai természe­tűek, egyúttal parancsot vett, hogy a fegyverszüne­tet azonnal felmondja. Johnston ellen a főpa­rancsnokság Grantra bízatott, ki azonnal Raleighba indult az ellenségeskedések megnyitása végett. (Lásd a mai „Pol. Helyzet“-et.)

Next