Pesti Hírnök, 1865. május (6. évfolyam, 99-124. szám)
1865-05-15 / 111. szám
sik katonája önkényes cselekvényét büntetlenül hagyná. AUSZTRIA, Bécs, máj. 14. (A képviselőház), mint már e lapokban említtetett, tegnapelőtt az „erdélyi vasút“ ügyével foglalkozott. A kormány az előterjesztett törvényjavaslatban köztudomásúlag azt indítványozta, hogy Aradról Alvincen és Nagy-Szebenen át a veres-torony-szorosig építessék vasút s Alvinctól Gyulafehérvárig szárnyvonal. A múlt évben előterjesztett tervezethez képest már redukált e tervezetet a bizottmány még összébb vonta, miután csak az Aradtól Alvincen át Gyulafehérvárra építendő vasút mellett nyilatkozott, az avncnagyszebeni vonal kiépítését pedig nem fogadta. A kormány ez indítványt mint törlesztési fizetést elfogadta, s a ház határozattá emelte. POROSZORSZÁG, Berlin máj. 7. A hadügyminister s Gneist tanár közti parlamenti összeütközés békés kimenetele, a kormány barátait és ellenségeit egyaránt látszik kielégíteni. A conservativek állítják, hogy a ministérium hathatós rendszabályok foganatosításánál alig számolhat a király jóváhagyására, s ez esetben kényszerülend beadni lemondását ; az ellenzék pedig a ház feloszlatását személyes vita miatt, nem tartotta alkalmasnak új választásokra. Hogy a szakítás mily következményeket szült volna, azt a töredékek kebelében véghezment eseményekből következtethetni. A ház conservatív pártja mindjárt az ülés befejeztével tanácskozásra gyűlt egybe. A kedélyek lázas ingerültségben voltak, és heves vita keletkezett. A harag első kitörései közben nem kevesebb mint az egész jobboldal kilépése, az ellenzéki gonosztevők kihívása, az országhoz intézendő felhívás stb. indítványoztattak. A higadtabb kedélyűek hasztalan igyekeztek a vihart lecsendesíteni. Hivatkozás történt arra, hogy Gneist a bal helyeslésével mondotta volna, miszerint a conservativek, „színlelés útján törekszenek a reorganisatio kivitelére, hogy ezek cselfogások, szántszándékos ámítás és csalás, így személyes sértéseket nem lehet elszenvedni. A gyűlés a mellett határozathozatal nélkül oszlott, szét. Másnap reggel az ülés előtt a conservativek újólag egybegyűltek tanácskozás végett, a kedélyek már le voltak hűtve, higgadt előterjesztések készséges meghalgatásra találtak, s a gyülekezet azon hallgatag elhatározással oszlott szét, hogy legjobb lesz semmit sem tenni. Noha diplomatikai köreinkben mit sem akarnak tudni közel szakításról Ausztria és Poroszország között, ugyanazon oldalról jövő forrásból értesülünk, miszerint Bismark úr egy külföldi diplomatával tartott beszélgetés közben a porosz hadsereg mozgósításának lehetőségét emlegette. Jól értesült egyének hozzáteszik, hogy e demonstratio nem egyedül a külföldi politika miatt történhetnék. ''Presse. OLASZORSZÁG. Turinból Írják május 3-dikáról: Abdicatio! Ez a nap jelszava, amely meglehetősen szárnyal a városban, és csakugyan nem hiányzanak jelek, melyek e hírnek valószínűséget kölcsönöznek. A király betegeskedése, — ismételt Szélhűdést idézett elő, — Humbert herceg megérkezése, — az udvar Florencbe leendő átköltözésének elhalasztása,—bizonyos mozgalom a legmagasbb körökben, — sőt maga az egyház iránti engesztelékenység, az annyiszor adott ígéretek beváltásának lehetetlensége, mindenesetre oly körülmények, melyek nagy mértékben voltak képesek azon hírek felmerülésére alkalmat nyújtani. Egyébiránt a helyzetnek nem sokára tisztulnia kell, mert hosszú időre nem maradhatnak a dolgok így. Lamarmora Rómában, a francia követ Florencben, és Persigny herceg rögtöni elutazása a most folyó fondorlat-játék e két főtényezőjével folytatott értekezés után, azt sejteti, hogy valamely államcsíny lebeg a levegőben, bel és külirányban is egyszersmind, vagy legalább bizonyos megmentő lépés, és aligha kell a kifejlésre sokáig várakoznunk. Még azt is állítják, miképpeg ezz a király által, Lamarmorával egyetértőleg, de a kabinet többi tagjainak meghallgatása nélkül küldetett Rómába, és Lanza csak első sürgönyei folytán nyert utasítást a zárdákat illető törvényjavaslat visszavételére. A fenforgó talány kulcsa mindenesetre Lamarmora összejövetelében rejlik Persignyvel, Malarettel s Ratazzival és Garibaldi mindkét megbízottjának. i. Sutherland hercegnek valamint Vitlamarina grófnak Florencheni megjelenése bizonyára szintén bír jelentőséggel ; a kérdés valószínűleg az actio s reactio körül forog. Qui vivra verra! Ma különben még cabinetváltozásról is volt szó, a senatorok ajkairól ezen figyelmet érdemlő combinatiót lehetett hallani: Revel elnök, — a joreai püspök, Morens monsignore : cultus, a jámbor Pernati: közmunkaügyi ministerek. — Ez esetben persze határozott volna a reactio, les extrémes setouchent. Azon körülmény is jellemző a helyzetre nézve, hogy Cataniában a „Róma és Velence“ című lap lezárultatott. A „Dovere“ tegnap szintén lefoglaltatott, mégpedig a római tárgyalásokról szóló cikk miatt. April és martius hóban összesen tizennyolc lapot foglalt le a királyi ügyész, melyek közül csak öt volt egyházi s reactionarius, s tizenhárom az actio zászlója alá tartozott. — Ez mindenesetre világosan mutatja, mely oldalról fenyeget a legnagyobb veszély, és mely rész ellenében legsürgetősebb a védelem. FRANCIAORSZÁG, Páris, máj. 10. A Róma és Turin közti alkudozásokról a hírek szaporodnak. Vegezziurnak sikerült mindent keresztülvinni, noha a castelfidardói ütközet idejében minister volt, s ezen eredmény kitűnő helyet szerez neki a napi politika hősei sorában. Vegezziben a jogász egészítette ki a diplomatát. Az egyházpártiak ellenszenve Victor Emanuelt egykor Rómában láthatni napról napra enyészik, sőt sokan egyenesen a szent városba akarják őt vezetni, mint egy második Pipint vagy Nagy Károlyt, de nem a pápa eltávolítására, hanem annak oltalmára. Vegezzinek egyébiránt nem volt oly nehéz, mi az olasz püspökök kineveztetését illeti, tökéletes szerződési tervet magával hozni, miután hatalmában állott a szerződésnek a szentatya által felállított alapvonásait királya nevében azonnal helyeselni. Turinba most egyelől a ministertanács ratificatiójáért s a király aláírásáért indult. E szerint Victor EmaOROSZORSZÁG. Sz.-Pétervár, apr. 29. (Az uj sajtótörvény.) Ma, mint a császár neve napján, közlik a hivatalos lapok az uj „sajtótörvényt“ ápril 6/18-dikáról. Az ukáz, mely a rendeletet megelőzi, meghatározza, hogy censuramentesek : a mindkét fővárosban eddig megjelent időszaki folyóiratok, melyeknek kiadói ezt kívánni fogják, minden tizenes eredeti munka és húszéves fordítás; a birodalom többi részében minden hivatalos közlemény, az akadémiák, egyetemek, tudományos társulatok közleményei és a classikus nyelveken írt munkák, valamint ezeknek fordításai. Minden censuramentes nyomtatvány törvényszéki kereset alá vonható, különben az időszaki nyomtatványok „ártalmas célzatok“ esetére a közigazgatási büntető hatóság alá is esnek. A censura- és sajtóügyek a belügyministériumban lesznek öszpontosítva, hol egy főigazgatóságot létesítenek a sajtóügyek vitelére. Az eddigelé a vallási censura alá vetett, úgy szinte külföldi és végre illustrált közlemények, szöveggel vagy a nélkül, úgy mint azelőtt censura alatt lesznek. A birodalmi tanács által elfogadott szabályzatban a főigazgatóság kötelességévé tétetik: a censuráló hatóságokra felügyelni és azokat vezetni, a censura nélkül megjelent közleményekre ügyelni, törvényszéki vagy közigazgatási keresetet indítványozni és a megintéseket eszközölni, nyomdákra, litographiákra és gyárakra, hol mutatványokat készítenek, engedélyt adni, és ez iparágra felügyelni. — A közigazgatási hatóságok, melyeknek egy sajtóközlöny ellen kell fellépni, a főigazgatókhoz fordulnak. Ki egy időszaki lapot akar kiadni, annak a belügyminiszertől kell erre felhatalmazást kérni, ki ezt „censurával vagy a nélkül“ kiadja. Censura-mentes napilapok 5000, időszakiak pedig 2500 rubel cautiót tesznek le; hivatalos és tisztán tudományos lapok ez alól ki vannak véve. Nincs megengedve, hivatalos válaszokra és közleményekre (communiqués) ugyanazon számban, melyben közöltetett, felelni; a hatóságnak tehát legkevesebb 24 óráig kell, hogy igaza legyen , a mi napilapokra nézve nem nagy baj, azonban kevésbé kellemes szemlékre stb. nézve. A belügyminiszer teszi a megintéseket és a harmadik után felfüggesztheti a lapot, de nem tovább mint hat hónapra. Ha tökéletes betiltásnak kell történni, úgy azt a senatusnak kell bejelenteni. Könyvnyomdák s könyvkereskedések csak a főkormányzó engedélyével állíthatók fel vagy változtathatnak tulajdonost. Minden munkát három nappal kiadatása előtt bizonyos számú példányban a sajtóhatósághoz kell beküldeni; ha ez a tartalmat különösen veszélyesnek tartja, annak lefoglalását törvényszéki intézkedés nélkül is elrendelheti, és csak azután indítja meg a keresetet.A törvényszéki kereset sor szerint éri a szerzőt,kiadót , nyomdászt, könyvkereskedőt és szerkesztőt ; csak hol az egyiket nem lehet kereset alá vonni, következik a második stb. mind felelős; azonban mint bűnrészesek mindnyájan egyszerre is vonhatók vizsgálat alá, ha részvételük be van bizonyítva. Egy lap szerkesztője azonban mindig felelős az abban közlött cikkekért. Az újabb törvényszéki rend kiviteléig a sajtóügyeket folyamodásilag mindkét fővárosban külön törvényszékek, másod folyamodásilag pedig a senatus intézik el. A törvényszékek a büntető és polgári törvényszék elnökei és alelnökeiből, s az utóbbiak négy ülnökéből állanak. A sajtó ellen csak azon évben lehet keresetet indítani, melyben a közlemény létetett, enyhítő körülmények figyelembe veendők. Ki hatósági vagy törvényszéki intézkedésekről, vagy tettleg fennálló törvényekről „sértőleg“ ír, négy naptól három hónapig terjedő fogsággal, vagy 500 tallér pénzbírsággal büntethető, úgyszintén az is, ki egy néposztály elleni gyűlöletre és megvetésre izgat. Sérelmi vád esetére bizonyítékok hozhatók fel, de szóbeliek nem A színházi censura szintén a sajtóügyi főigazgatóság alatt áll, mely a birodalom minden színházához elküldi a megengedett darabok sorozatát, melyekből egyedül lehet választani; minden új darabot a főigazgatóság elé kell terjeszteni, azonkívül még ha nem orosz nyelven írt drámai munka színrehozataláról van szó, a balti, éjszaki és délnyugati tartományokra és Odessára nézve, még a helyi censor és főkormányzó engedélye is kieszközlendő. AMERIKA. Tekintve az amerikai hírek jelen fontosságát, közöljük itt ama ideiglenes conventio szószerinti tartalmát, melyet Sherman Johnstone-val kötöttt. Ha ez okmány nem bír is kiváló napi érdekekkel, van mégis történelmi becse, mert tartalmából látható, hogy az egyesült államok kormánya bizonyára nem tagadta volna meg az engedélyt e szerződés kihirdetésére, ha az időközben végbement washingtoni catastropha a helyzetet túlságig meg nem feszíti, s az átalános felhevültséget lázas izgatottságig nem fokozza. Következők voltak a feltételek, melyek alatt a két tábornok ápril 18-án egyességet kötött : 1. A jelenleg síkon álló ellenséges hadseregek létszámukat mindaddig fentartják, míg az egyiknek parancsnokoló tábornoka az ellenfélnek fel nem mondja az egyezményt, mely esetben 48 órai határidő fog adatni. 2. A most fennálló separatista hadseregek feloszlatnak, s különböző főállomásaikra indulnak, hol fegyvereiket s a közvagyont az államraktárakba teszik le. Minden tiszt és közkatona téritvényt ir alá, melyben kötelezi magát, hogy harcias cselekményektől tartózkodik, s bevárja az állam- s szövetségi hatóságok intézkedéseit. A fegyverek számáról s a hadikészletek mennyiségéről jelentés létezik a Washingtonban levő táborszernagynak, az azok feletti határozathozatal az egyesült államok congressusának tartaván fel; addig pedig e fegyverek s hadikészletek egyedül a rend s béke fentartására lesznek használandók az illető állam határain belül. 3. Az egyesült államok végrehajtó hatalma elismeri az egyes államok kormányait, ha azoknak tisztviselői s törvényhozó testületei az egyesült államok alkotmányára leteszik az esküt; hol pedig a háború folytán ezzel ellenkező kormányok keletkeztek, ezek jogi fennállásáról az egyesült államok legfőbb törvényszékei határoznak. 4. Az egyes államokban helyreállíttatnak az összes szövetségi törvényszékek minden illetőségeikkel, miként azokat az alkotmány, s a congressus törvényei előszabják. 5. Az összes államok népének, s lakosainak — mennyire ez a végrehajtó hatalom útján történhetik,— biztosíttatnak a politikai jogok és kiváltságok, valamint a személyes és vagyoni jogok, miként azokat az egyesült államok alkotmánya az egyes államok tekintetében meghatározza. 6. Az egyesült államok kormányának executív hatósága a lefolyt háború miatt senki ellen nem fog eljárni a lakosság közül, míg az a békét és nyugalmat meg nem háborítja, tartózkodik az ellenségeskedéstől, és engedelmességgel viseltetik a lakhelyén érvényben levő törvények iránt. 7. A háború megszűnik; vagy átalánosan kimondva: átalános amnestia, — amennyire ez az egyesült államok végrehajtó hatóságának hatalmába áll — azon föltétel alatt biztosíttatik, hogy a separatista haderő feloszlattatik, a fegyver letétetik, s a tisztek, valamint mindazok, kik e haderőt képezték, visszatérnek előbbi békés foglalatosságaikhoz. Miután illetékes felsőbb hatóságainktól nem hatalmaztattunk fel teljesen ezen egyezmény megkötésére, kötelezzük magunkat személyesen s hivatalosan, hogy a fennebbi programm kivitele végett a szükséges felhatalmazást mielőbb kieszközöljük. W. J. Sherman vezérőrnagy, s az észak-carolinai szövetséges hadsereg parancsnoka. J. E. Johnston tábornok, s az északcarolinai separatista haderő parancsnoka. Hogy e conventio nem nyerte meg a washingtoni kormány helyeslését, hanem ellenkezőleg azonnal visszavonatott, ebben a „Times“ sem csodálni, sem kárhoztatni valót nem talál. Reményli azonban, hogy Johnson elnök az ellenséget, ha egyszer hatalmában leend, szelídebb bánásmódban fogja részesíteni, mint nyilatkozatai után várható. Az északiaknak most könnyű lesz nagylelkűeknek mutatkozni, s a „Times“ nem hiszi, hogy győzelmüket kegyetlenség által akarnák beszennyezni. Breckinridge separatista hadügyminiszter már jóváhagyta volt e szerződést, midőn Sherman, kormányának nézeteit megtudandó, Washingtonba tett jelentést. Johnson ápril 21-én kabineti tanácsot tartott, melyben Grant tábornok is részt vett, s melyben a tanácskozás tárgyát Sherman sürgönyei képezték. A conventio átalánosan roszalta TÁVIRATI TUDÓSÍTÁSOK. K o l o m e a, máj. 12. (Délután.) Reggel 10 óra óta Kolomea lángba borult. A tér, a nyugati részt kivéve, már elégett. A heves vihar nehezíti a mentő rendszabályok alkalmazását. Délután 24 órakor a tűz még mindig dühöng, de a templomot meg lehetett menteni. A kerületi hivatal épülete veszélyen kívül van. Eddig több mint 300 ház égett le. A szélvész oly erős, hogy a városon kívül negyedórányira fekvő csűrök is leégtek. Frankfurt, máj. 12. Az osztrák válasz a porosz jegyzékre már elküldetett. Ausztria tiltakozik, hogy a két hatalom külön előterjesztéseket tegyen a Schleswig holsteini rendek elé, valamint azon indítvány ellen is, hogy Augustenburghg az ülés ideje alatt Kielt elhagyja; az 1848-i választási törvényt lényegileg elfogadja. Berlin, máj. 12. A „Nord. Alig. Zig“ azon állítások ellenére, hogy a hajóhadnak áthelyezése részben vagy egészben, félbeszakíttatott volna, egész bizonyossággal erősíti, hogy az egész törzs-hajóosztály Kielbe tétetik át. Bornin, máj. 12. A „Zeidler Corr.“ írja: A terv, hogy a Schleswig-holsteini rendek Augustenburg herceget fejedelmül kiáltsák ki, ellenkezik a bécsi békével; ha ily határozat érvényre emeltetnék, Dánia fel volna mentve a szerződésben vállalt kötetezettségektől. A nemzeti dán párt úgy is csak alkalomra vár a harc megújítására. Ezzel oly catastropba idéztetnék elő, mely az augustenburginak nevét mythoszszá változtatná. Páris, máj 12. A budget feletti jelentés máj. 17. terjesztik a törvényhozótest elé. A vita 20-án kezdődik. Thiers lesz a legelső, aki szaland. Az algíri tengeralatti távirdai sodrony elszakadván, onnan újabb tudósítások hiányzanak. Napóleon hg Ajaccioba utazott. Montijo grófné ide érkezett. A spanyol követőrozaga, hasonló minőségben Florencbe tétetik át. Páris, máj. 12. A „Monde“ küzd a „France“ ellen az államerdőségek előadása kérdésében. A cár, Canrobert tábornagynak, akit Lyonban talált, minden orosz rendjelt megküldött. Girardin a „Presserben hevesen megtámadja Havint a „Liede“ igazgatóját, miután Havin, őt nem engedte a Lincoln-féle adressehez csatlakozni. Az esti „Moniteur“, hir szerint legközelebb megszűnik. A „Monde“ tudósításai szerint a belgák királyának egészségi állapota veszélyes. Páris, máj. 12. Minden oly hir, mely a császárnak a Spanyolországba, vagy Olaszországba való utazására vonatkozik, alaptalan, talán csak a tunisi látogatás történik meg. Ab d-o l-K ad er legjobb fogadtatásban részesült, s a szultán elé egy kamarás által vezettetett. Nem akarja Törökországot elhagyni, hanem egészségi szempontból Damaskusban kíván lakni. Diplomatiai körökben beszélik, hogy Bismark úr több nehézségre talál fölül, mint alul, különben belől és kivül nagyobb határozottsággal lépne fel. A Morny-féle képtár 128 festményt és 547 művet számlál, mintegy 2 és fél millió frank értékben* Kolomea, máj. 13. A tűzvész a város keleti szélén végre tegnap este elérte határát. 450— 500 ház égett el. Minden elővigyázati rendszabályok megtétettek, melyek alkalmasak a tűz ujabbi kitörését gátolni, mivel a mindenfelé elszórt égő üszők miatt a veszélyt még nem tekinthetni teljesen elhárítottnak. A szerencsétlenség s akár szerfelett nagy, s főleg az izraeliták legszegényebb részéből 800—1000 család futtatik általa legérzékenyebben. Páris, máj. 12. A V e g e z z i-vel folytatott alkudozásokat illetőleg hallani, hogy a Sz. atya kívánja : 1. Hogy valamennyi letett püspök visszahelyeztessék. 2. Hogy az olasz kormány minden megürült megyékben püspököket nevezzen ki. 3. Hogy a már megtörtént pápai kinevezések kivétel nélkül megerősíttessenek, s a fennálló egyháztörvények elismertessenek. 4. Az annectált tartományok püspökei nem kötelesek Victor Emanuelnak az esküt letenni. Páris, máj. 13. A Ve gezzi és Antone 11 i bibornok közt létrejött előzményi megállapodások a f. hó 10-én tartott olasz ministeri tanácsban, melynél a király és trónörökös elnökölt, megerősíttettek. A Sz. atyának az uralkodó házakhoz intézett másik irata, melyben állása Victor Emanuelhez körülményesebben meghatároztatik, hallomás szerint továbbküldés végett már átadatott; az első, mely mártius hó végéről kelt, csupán a katholikus uralkodókhoz volt intézve. Berlin, máj. 13. Az egyházi választók, kik több nap óta az elhunyt Przyluski helyére választandó gneseni és poleni érsek megválasztása végett egybegyűltek, a kormány azon nyilatkozata folyán, hogy a lengyel nemzetiségi jelölt felterjesztése nem fog tekintetbe vétetni, s a Rómából érkezett ajánlás következtében, mely szerint az elhunyt Przyluski érsek nézeteit osztó lengyel nemzetiségű jelölt volna választandó, eddig nem juthattak eredményhez, s újabb utasításokat kértek a témából. •mel a zárdajószágok ügyében is jelentékeny engedményeket ad. Az illető törvényjavaslat nem fog oly hamar ismét felszínre kerülni. Minthogy azonban Olaszország új állapotai valamely hathatós rendszabály foganatosítását elkerülhetlenné teszik, a zárdajószágok ügyében csupán a nemzetgazdászati szükségesség törvényét fogják alkalmazni az egyházi kormány károsítása nélkül. Bármint ítéljenek is ez eseményekről, gyermekes dolog volna, ha valaki ezekben a Rómáróli lemondást, s az udvarnak állandó elhelyezését Florencbe, nem akarná fölismerni. Olaszország az alatt, hogy az olasz pápával kiegyezkedik, legbiztosabban vonja a pápaságot saját nemzeti mozgalma körébe, s biztosítja magának Rómát, midőn Péter patrimoniuma előtt megállapodik. Az egyházpárt legszélsőbb fractjói tagadják ugyan ennek politikai következményeit, miként a francia italianissimik is, kik az olasz forradalmat örömest a pápaság kiirtásává változtatták volna át, a kiegyezkedést az olasz király és olasz pápa között, mint árulást lehetlennek nyilványítják. De semmi sem jellemzi annyira a helyzetet mint ama könnyűség, melylyel a fordulat Francia- és Olaszország közvéleményében létrejött, s a szégyenkedő tartózkodás, melyet a két szélső párt hívei követni kényszerülnek. A társaság, mely most Floreneben egybegyül,az új helyzetre nézve épp annyi finomságot hozand magával, mennyi durva, faragatlan radicalizmust Turin egykor tanúsított, hol a forradalmi szenvedélyek minden szélsőséges központosultak.A francia italianissimik, kik az olasz hazafiaknak sohasem bocsáthatták meg azon gyengeségöket, hogy oly intézményt pártoltak, mely az olasz pápát az olasz imperatorral egyesíti, most csalódtak reményeikben. Pápa és Olaszország nem hagyják egymást cserben. Ezen kibékülés nyílt reactio a francia szellemű felvilágosodás ellen, s a császári democratia miként a voltairianismus is még súlyosabban értendi ennek következményeit. BELGIUM. Brüsselből írják: A „Moniteur beige" végre meghazudtolja azon tatárhirt, hogy az agg király magas kora dacára Londonban nem rég morganaticus házasságra lépett volna Meyer d’Epintiof en bárónővel. Arra nézve egyébiránt, ki a király viszonyát a nevezett hölgyhez közelebbről ismeri, e dementi teljesen fölösleges volt. E hölgy Claret francia őrnagy leánya, s azelőtt rendkívüli szépséggel bírt. A király még második neje éltében ismerkedett meg vele a „grande harmonie“ egyik hangversenyében. Mielőtt az uralkodó vele közelebbi viszonyba lépett volna, akkori lovászmestere M e y er, ki nagy hálával tartozott a királynak azon jótéteményekért, melyekkel atyját, a rég elhunyt Meyer udvari tanácsost elhalmozta, nőül vette Claret kisasszonyt. Az esketés 11 órakor ment véghez, s félórával később Meyer már uton volt Németország felé, honnan sohasem tért vissza Belgiumba. Az 50-es évek kezdetén Meyer bárói rangra emeltett, s ha ma e hölgy Meyer d’Epinhofen bárónőnek hivatja magát, úgy ez utóbbi név egy Neusz mellett fekvő nagy jószágtól ered, melyet a király vásárolt számára, s mely később a körülfekvő birtokok megvétele által még tetemesen nagyobbittatott. A hölgy azonfölül villát bir Laeken szomszédságában, hol egész éven át lakik, s Brüsselben a király utcában egy palotát, melynek homlokzatát a nép Luiza királynő halálakor félig lerombolta. A király magánpénztárából havonkint 25,001 frankot húz, mondják azonfelül, hogy üzérkedési műtétek által, melyeknél Mercer egykori pénzügyminister volt a közbenjáró, tetemes vagyont szerzett. E viszony gyümölcsei Arthur és Lipót fiai, többnyire német tanítókkal bírnak, s egy ideig Brüsselben a német eredetű Becker udvari lelkésznél laktak. Angolországot egyébiránt a hölgy sohasem látogatta meg , noha a királyt többször követte utazásaiban, valamint Como tavi villájába s Wiesbadenbe. Hogy minő határokat szabott a király e viszonynak, onnan is kitetszik, hogy a hölgy sohasem látogatta meg a laeckeni kastélyt a király ott létében, s csak körülbelülöl kilenc év előtt, midőn a király családjával utazásban töltötte idejét, szemlélte meg a kastélyt és díszkerteit. A belga nép e viszonyt kezdetben ellenséges szemmel nézte s nem volt hiány gúnyiratokban s torzképekben, idővel azonban mindez megszűnt, a hölgy, kinek jótékonysága szegények és szerencsétlenek iránt ismeretes, most elég tiszteletben áll, úgy hogy még a szigorú erkölcsi laeckeni lelkész To rff ur is házibarátai sorába tartozik.Azért, mert gyakorlatilag elismeri a conföderatiót, megengedi a rabszolgaság további fennállását, s átalános amnestiát ígér. A tanácskozás eredménye volt, hogy Sherman-nak meguitatott ezetül oly alkudozásokba ereszkedni, melyek nem tisztán katonai természetűek, egyúttal parancsot vett, hogy a fegyverszünetet azonnal felmondja. Johnston ellen a főparancsnokság Grantra bízatott, ki azonnal Raleighba indult az ellenségeskedések megnyitása végett. (Lásd a mai „Pol. Helyzet“-et.)