Pesti Hírnök, 1865. július (6. évfolyam, 148-173. szám)
1865-07-18 / 162. szám
Hatodik évfolyam 162 szám. PESTI?Aj'j\/'j\/'j\rj\rA/'Aj'Arj\rA/'A/'j\rj\rAj'A/'jv'j\rs\rj\rAj'AS'Arjvj\/'A/'j\rJV'j\/'Aj'S)I Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás- t ^ sál vagy postán mindennapi megküldéssel: 5 I egész évi 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre I 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- t, 5 napos előfizetést. ^ POLITIKAI NAPILAP. Kedd, július 18-án ISIE ^W'JVA/W'Ar/WV'ATA/'yV/'AAAAArA/'AAA/'A^AfA/'yVAf A/VWVWVVA/WV) s Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir- 1 ^etetésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. ^ | Szerkesztőség és kiadóhivatal: | | a hímző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, | a 2-dik emeleten. SvWV'JVJV'JVt/WWWWWWWWV’JWVJVWTWV^A/WtAAAA/VAWVJV^ Előfizetési felhívás PESTI hírnök politikai napilapra. Előfizetési feltételek Negyedévre...................................... 5 frt Félévre...............................................10 frt Egész évre..........................................20 frt a tiszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik. 1^* N 1 «"» fiz et k e t 11 i : Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, csupán a „Pesti Hírnök“ kiadó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. Pest, jul. 18. * Alig képzelhető a fenforgó közjogi kérdések, elvek és eszmék tisztázására, s a differentiák kiegyenlítésére nézve, a kölcsönös értesülést és capacitatiót nehezítőbb, s a politikai érettséget lealázóbb körülmény, mint az eszmezavar és tudatlanság, mely különösen hazánkban a politikai párt-elnevezések definitiója, s a divatossá vált ‘jelszavak’ értelmezése körül még folyvást uralkodik. S a következetesség, melylyel ezen eszmezavart és tudatlanságot az egyes pártorgánumok által részint tényleg, részint hallgatag ápolni látjuk, — már a szántszándékos mystificatiónak vagy a politikai cretinismusnak oly félreismerthetlen színét viseli, miszerint állásunknál fogva tovább nem halaszthatjuk, a divatba jött téves definitiókat, s hamisan értelmezett pártelnevezéseket a közügy érdekében kissé illustrálni s valódi értékükre vezetni vissza. Nem lehet ugyanis semmi alaptalanabb, fonákabb és igazságtalanabb, mint a magyar-országi két fő politikai pártot az úgynevezett ‘szabadelvűség’ mértéke szerint kü ■ lönböztetni meg, vagy ezen mértéket a 47-es és 48-as számokkal jelezni, vagy a con- , servativ párttal szemközt a ‘liberalismus’ cégérét egyedül azon párt számára vindiálni kizárólag, mely magát 61 óta 48-asnak neveztetni szereti. A két főelv, mely körül a magyarországi két fő politikai pártprogrammja forog, nem a szabadelvűség s ennek ellentéte, hanem a történeti jogalapról, s a magya társadalmi rend reorganisatiójáról 1848 óta kifejlett gyökeres nézetkülönbség s két ellenkező törekvés képezi. Sokkal szabatosabb tehát e két pártot azon két ellentétes rendszer fogalma és neve szerint megkülönböztetni, mely a két főpolitikai felekezet programjának alapul szolgál. A valódi conservativek, a társadalmi rend további fejlesztését lényegesen a történeti alapokon óhajtván biztosítni, s hazafias kegyelettel ragaszkodnak az ősi al-kotmány minden fentartható s megmenthető formáihoz, s nevezetesen el vannak tökélve , megvédni azon pótolhatatlan nemzeti jogintézményt, a megyerendszert, melyet a 148-diki törvényhozók is elvben sértet- lenül kívántak hagyni, s melynek félre- érthetetlen politikai jelentőségét elég világo san kifejezték akkor, midőn a megyei municipiuniókat a „magyar alkotmányosság védsáncainak“ elmével tisztelték meg. Azonban, ugyancsak a 48-diki törvényhozók, midőn a megyerendszert sértetlenül fentartani kívánták, az addig minoritást képző régi ellenzék azon programját is elfogadák , mely az ősi alkotmányos önkormányzat helyébe a parlamentaris centralisatiót alkalmazza. A 61-diki országgyűlésen, a jogfolytonosság feletti vita nem vezetvén sikerre, minthogy a 48-diki törvények revisió alá nem vétettek, sa differentiák is, melyek ama két rendszert, s az ezeket képviselő pártokat egymástól elválasztják, kiegyenlítetlenül fenmaradtak. A történeti jogalap híveivel, a conservativekkel, még folyvást szemközt állanak azok, kik a municipiumok mellőzésével, vagy legalább üres és erőtlen árnyékká való devalvatiójával, Magyarország további alkotmányos kormányzatát, francia cliablon szerint, a parlamentaris centralisatio alakjába kívánják öltöztetni, kiket tehát mint politikai pártot legszabatosabban centralistáknak nevezhetni. De azon kormányforma, melyet hazánkban most par excellence a 48-as alatt értünk, s melynek magyar centralistáink a megyei önkormányzat felett még folyvást elsőséget adni látnanak. •a semmikép sem veheti nagyobb mértékben igénybe a liberálismus címét és cégérét mint a municipális önkormányzat. Alkalmat veendünk magunknak, ezt tüzetesen kimutatni, habár maga a két rendszer helyes fogalma már a priori eldönti a kérdést, s világossá teszi, hogy valódi polgári szabadságot egyedül a municipalismus biztosít. Nem lehet tehát nagyobb tévesztés, mint a 48-as centralistákat a liberalismus kizárólagos zászlóvivői gyanánt felmutatni, s azokat a pártelnevezésben mint egyedüli szabadelvűeket állítani oda a conservativekkel szemközt. Ha majd a 48 diki törvények revisió alá kerülnek, az egész ország tanúja és arbiterje leend azon érveknek és felfogásoknak, melyek e két pártot egymástól elválasztják. Csak elfogult emberek gyanúsíthatják a magyar konservativeket retrográd irányokról. Az ősi magyar alkotmányos institutiók tökélyesíthetők ugyan, sőt tökéletesítendők is , de nyolc század alatt sokkal erősebben meggyökereztek, semhogy a magyar társadalmi rend életveszélyes megsértése nélkül kiszaggathatók s kiirthatók lennének ; s nyolc század alatt a nemzet alkotmányos életének sokkal erősb támaszai voltak, mintsem azokat könnyelműen megvetni, s akár haszonvehetetlenség, akár a haladás akadálya hírébe hozni a legnagyobb polgári bűn nélkül lehetne. így viszont az európai szárazföld alkotmányos kísérleteinek története bizonyítja, hogy a francia dliablon után a tabula rasa alapján létrejött új divatos institutiók eddig is sem állandó haladást vagy békés továbbfejlődést nem biztosítanak, sem a szabadsággal synonimekké nem lőnek. A történeti jogalapon tovább építni nem annyit tesz, mint hátramenni, és az ősi kipróbált institutiók helyébe eszményi formákat betolni, még nem annyit tesz, mint a haladást biztosítni. Az ideális kiréretek kockáztatásait csak a történeti jogalap ápolása s conserválása mellett lehet elkerülni. S e fontos államférfiai feladat az, melytől nevöket a magyar conservativek kölcsönözték. S minthogy a történeti jogalap egyik legdicsőbb eleme és célja az alkotmányos polgári szabadság, s az adott téren minden qualificált tehetségnek személyes befolyása a közügyekre, vagyis az önkormányzat, — jogunk van határozottan tiltakozni azon ámítás vagy tudatlanság ellen, mely a magyar conservativ párt irányát, programmját, hivatását és törekvéseit a józan magyar közönség előtt akár népszerűtlenséggel ijesztegeti, akár a valódi liberalismussal ellentétben igyekszik felmutatni HORVÁTORSZÁGI ÜGYEK. Bécs, jul. 17. Kukuljevics Iván az újonnan kineveztetett banális locumtenens ma tette le . Felsége kezeibe az esküt gr. Mensdorff külügyminister, gr. Crennevilte főhadsegéd, a horvát fös alcancellár jelenlétében, ősi szokás szerint latin nyelven. Zágráb, júl. 15. (Hogy miért nem köszön le Mazuranich udv. cancellár ?) E kérdésre melyet a „Wanderer“ is tett, a sugalmazott „Agramer Zeitung“ következőleg felel : „Ha a „Wanderer“ s néhány úr az ellenzék részéről a felett csodálkozik, hogy Mazuranich udvari cancellára az összes főispánok a Schmerling-ministérium bukásával le nem lépnek , azon téves nézetből indulnak ki , mintha már Ausztriában is teljesen parlamentáris kormány léteznék, mint Angliában, sőt még tovább mennek s e nagy mértéket Horvátországra is akarják alkalmazni s azt következtetik, hogy miután Schmerling minister lelépett, Mazuranich cancellárnak is le kell lépnie. — A Schmerling ministerium elvi iránya Horvátország tettleges viszonyaira semmi hatással sem bírt, mint éppen a megoldatlan államjogi kérdésekre nagyban, amennyiben azokat megoldani törekedtek ; e megoldás jövőre is a változtatások által meg nem ingatva áll fenn, a horvát udv. cancellár az államjogi különbségek elintézésére most, mint előbb, alkotmányos útón törekszik, nem törődve, váljon ez vagy amaz-e államminiszer,vagy magyar cancellár is csak akkor, ha oly ministérium lépne fel, mely nem akarna alkotmányszerinti utón járni, akkor állna be azon eset, hogy a horvát üdv, cancellár állásától búcsút vegyen; míg ez fenn nem forog, éppen nem látjuk be a visszalépés szükségességét.“ Ilyesmi nem is igen valószínű , miután az a cabinet több főszemélyisége, igy gr. B e c r e d i is, kiről különben egy prágai távirat azt jelenti , hogy bútorainak Bécsbe való szállítását már elrendelte , e pillanatban nincsenek Bécsben. Egy hír azt akarja tudni, hogy gr. B e c r e d i, mint belügyminister Ő Felsége kezeibe már letette az esküt. A conjecturák ismét bőven teremnek, de szintúgy a dementik is. Ami az uj ministerium programmjáról közöltetett, nem egyéb, mint alaptalan gyanítgatások eredménye. Egy pár kiválóbb hangot azonban mégis fel akarunk említeni, így az „Ostdeutsche Post“, mely a keringő legtöbb hírt szintén megcáfolja, e cáfolatot a következő okoskodással kíséri : „ A dolgok újra alakulásánál nem lehet elmellőzni sem a februári alkotmányt, sem az octoberi diplomát. .•. Hogy ez utóbbi jobban fog előtérbe lépni , mint eddig, az már szerkezete bizonytalansága s határozatainak nem szoros megállapításában rejlik, melyek könnyebben engednek meg más magyarázatot, mint a februáriusi pátens határzott, conkrét alakjai. Mindemellett azonban meglehet, hogy a februáriusi pátens is kb. előterjesztésként hozatik a magyar országgyűlés elé, mert a Lajtán túli tartományoknak elismert jogalapját képezi s ez el nem kerülhető, amig a kiegyezés a birodalom két fele között alkotmányszerü úton lesz valósítandó. Ha egyszerűn elvettetik, mindenesetre nem marad más hátra, mint az 1848-diki törvények revisiójához fogni s a közös ügyek közös tárgyalása tekintetében oly munkálatot létesíteni, melyet a Lajtántúli tartományok is elfogadhatnak." A „Presse“ tegnap, mint mondja,egyébként megbízható helyről oly minister-névsort kap, mely csak néhány pontban tér el az e lapban már előbb közölttől. E névsor szerint gr. Mcnsdorff külügyminister mégis átvette a minister-tanács-elnökséget, melyet, előbbi hírek szerint, megtagadott volt. Gróf Larisch, az eddigi siléziai helytartó, nem kereskedelmi, hanem pénzügyministernek neveztetett volna kis Bekeur lenne mellette állami altitkárkép. Gróf Lasisch, házának nagyon vagyonos tagja, „igen képzett és szabadelvűnek mondatik.“ Az a hír, hogy gróf Mercandin neveztetnék ki rendörministernek, alaptalan lenne, s ezzel összefüggésben újra erősitik, hogy a rendörministeri hely betöltetlen maradna s mint önálló osztály az uj belügyi ministeriumba soroztatnék. Gr. Belcredinek belügyi-, Koméra urnák igazságügyi- és Frank lovagnak hadügyministerré való kineveztetése az új ministeriumban megerősíttetik, a kereskedelmi ministérium betöltése felett még folynak a tárgyalások. Herceg Jablonowskynak pénzügyministerré való kineveztetésére éppen oly kevéssé gondolnának, mint Piener úr megtartására. — Ezek a „Presse“ hírei. — Az új ministerium állítólagos programmja , melyet a „N. F.“ közlött először, egyhangúlag a légből kapottnak mondatik ugyan , de hogy olvasóink mégis lássák, miből állt az a költött programra, fel akartuk említeni főbb pontjait. E szerint az októberi diploma képezné a végbemenendő átmenet alapját; a magyar országgyűlés működési köre az 1847 előtti álláspontra vezettetik vissza, az adókivetés s az ujoncozási jog azonban a koronának marad fentartva ; a miniszertanácsban három tárcanélküli magyar minister lenne üléssel és szavazattal; a februáriusi alkotmány revideálására a birodalom összes tartományaiból 120 taggal biró senatus hivatik egybe. Ez amaz apokryph programja lényege. Végül, mint szintén a miniszerválság következménye legyen felemlítve, hogy a „Botschafter“ mai száma élén Jaconice tudatja , hogy megszűnik, s folyó hó 31-dikén jelen meg utolsó száma. — Bécs , jul. 17. 0 Felsége tegnap reggel Ischlből visszatért ugyan Schönbrunmba s a délelőtt folytán az udv. palotában is több kitűnőséget fogadott , de arról még mi sem hirlik, hogy ez alkalommal a ministeri névsor helybenhagyatott s a miniiszerválság befejeztetett volna. Interpellate. ............jul 17. □ Az „Idők Tanu“-jának ismert cikkezője a folyó évi 159. számban „Teendőink“ cim alatt ismét nagyon érdekes dolgokat beszél olvasóinak. Jóllehet pedig a „Pesti Hirnök“-nek az érdemes cikkíró egy felelettel már adós maradt : mindazáltal nem tartóztathatja magát ezen hírlap — mint az úgynevezett „ó-conservativ“ elvek közege egyik vidéki egyházi hive, új kérdések megfejtésére őt felhívni, nevezetesen : 1. Miből tetszik ki, hogy — és mikor lett „maga az apostoli király 48-as“ pártkirálylyá ?