Pesti Hírnök, 1865. július (6. évfolyam, 148-173. szám)

1865-07-24 / 167. szám

Hatodik évfolyam. 167 szám. PESTI qaa/vw\/v\/v\/v\a/\a/vv'aaat.a/w'/wwv/w a/www a/www'/u'^/'a/'/W) § Előfizetési felté­telek: helyben házhozhordás­­í­t­sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ 1 egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedév­re is 1 5 frt. — m­inden hónap 1-től elfogadunk .‘1 hó­ ? ^ napos előfizetést. | UyWWVJVJVJV’JVJVJWVJVMfWWVAT^/'JVW'MfVW^/'A/WWW /­­W­J POLITIKAI NAPILAP. Hétfő, július 24-én 1860 HÍRNÖK £?ASJ\fJ\fJ\fJVAs^r\J'Afj\rATf'r/VW\A/V\AAAAT-VAlWAT AA/WWV/WATJV <T) | Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir-1 édezésnél a kr.,bélyegdíj 30kr javai számíttatnak. 5 | Szerkesztőség­ és kiadó-hivatal: jj ^a hímző-és kalap-utca sarkán l­aktsz, alatt,| | a 2-dik emeleten. &AÍVWWWWWV.A/-A/WA/A/V. A ,v. AA' AWA/A/WATAA^ Előfizetési felhívás­pesti hírnök politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre...................................... 5 frt Félévre.................................................10 frt Egész évre............................................80 frt auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik. 1^F” Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál, h­e­l­y­­ben Pesten, csupán a „Pesti Hirnök“ kia­dó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szeg­letén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A ,,PESTI HÍRNÖK“ kiadó­ hivatala. Hazai közügyek. Üdvözlő beszéd, melylyel mélt. kisfaludi Lipthay Endre, Püspök és m. kir. helytartótanácsos, i. é. julius 24-dikén , a nagym­éti, magyar királyi Helytartótanácsot, am. báró Sennyey Pál kir. Főtárnokmester ő excjának in corpore bemutatta: Nagyméltóságú Báró, valóságos belső titkos Tanácsos és királyi Főtárnokmester ur ! Kegyelmes uram ! A fejedelmi bölcsesség és atyai gon­doskodás közbizalmat gerj­esztö sürü jelei közt, melyek ő csász.­s apostoli királyi Fel­ségének, kifogyhatatlan türelmű és jóságu legkegyelmesebb Urunknak, azon őszintén komoly legmagasb elhatározását kitüntetik, hogy Szent István első királyunktól örök­lött dicső Apostoli koronája népeinek, a biro­dalmi kapcsok közt, ősi alkotmányos létük visszaszerzését s a békés és törvényes jog­állapot állandó biztosítá­sát előmozdíthassa, kétségkívül egyik legör­­vendetebb esemény, mely édes hazánkat ér­hette, Excellentiádnak felemeltetése a magas tárnoki méltóságra. Mert ha azok, kik az ősi alapok oly mély és hosszas megingatása után, ismét egy erős, igazságos, tevékeny és törvényes kor­mányzat után sóvárognak, méltán teljes meg­nyugtatást éreznek, midőn az alkotmányos közigazgatás élén Excellentiádot szemlélhe­tik, h­ogy azon nehézségekkel szem­közt, melyeknek szerencsés megoldásától Ma­gyarország jövője függ, kétségtelen oka van a nemzetnek. Excellentiád fényes államfér­fiui tulajdonaiban s országszerte tisztelt a­l­­kotmányos érzelmeiben s hazafius erényei­ben az óhajtott siker egyik biztos zálogát üd­vözölni. Valóban szerencsés találkozás! A dynastikus hűség s a haza szeretete, a királyi trónhoz s az alkotmányszabta tör­­vényekhez való egyenlő ragaszko­dás, Excellentiád magas lelkében oly tiszta összhangzásban összeolvadva, ritka mértékben egyesíti vonzerejével a Fejedelem és nemzet bi­zalmát, közvetítői hivatásos képessége ál­tal pedig hathatósan növeli a sikeres kiegyen­lítésnek édes reményeit. De mindenek felett és közvetlenül legin­kább van érdekelve Urunk Királyunk legke­­gyelmesb határozata s Excellentiád Tárnok­­mesterré neveztetése által az ország törvényes kormánya, a nagyméltóságu m. kir. Helytar­tótanács. E kormányszék, nádor nem létében, tör­vényes Elnökét, szellemi kalauzát, s hogy úgy mondjam, politikai színét s irányadó­ját volt szerencsés nyerni Excellentiádban. Örömünk e felett annál nagyobb és ter­mészetes!), minthogy a nyeremény nagyságát s értékét leginkább mi tudjuk megmérni. A nagymélt. Helytartótanács, törvényes életének már azon rövid korszakában, mely­nek a bekövetkezett provisorium véget vetett, meleg közelismeréssel tapasztalá Excellen­tiádnak bölcs tapintatát, mély tárgyismeretét, önfeláldozó munkásságát, s rendszeresé eré­­lyét. (Éljen!) Az egykorú felejthetetlen Tárnoknak, Majláth György­­ Excellentiájának megürült székére dicső Fejedelmünk méltóbb Utódot nem ültethetett. (Hosszú éljenzés.) E gazdag ajándékért a­­mélt. kir. Hely­tartótanács, melyet ezennel Excellentiádnak bemutatni s kegyességébe ajánlani szeren­csém van, a legmélyebb hódolattal fejezi ki ezennel általam legkegyelmesb Urunk Ő Felsé­­gének forró háláját s lelkesült örömmel üd­vözöljük Excellentiádat magas elnöki székén, mert megvagyunk győződve, hogy ha legtisz­tább szándékunk­­ mellett némi reményünk van a jelen nehéz időkben a Fejedelem és ha­za várakozásának megfelelni, e reményt csak azon támaszból merítjük, melyet Excellen­tiádnak messzelátó, avatott, éber és erélyes vezéri magas tulajdonaiban számunkra bizto­sítva látunk. (Éljen!) Excellentiád viszont meg lehet győződve, miszerint a nm. m. kir. Helytartótanács összes tagjai versenyezni fognak, hogy szeretett El­nökük magas bizalmát kiérdemelhessék, s határtalan odaadással ajánlják fel s egyesítik szerény tehetségeiket s kötelességhír szolgá­lataikat, hogy a kijelölt alkotmányos határok közt, a korona szent jo­gainak s az ország sérthetetlen törvényeinek egyiránt érvényts foga­na­tot szerezve, a Fejedelem és tör­vény nevében Excellentiád példás vezetése alatt minél több áldást áraszthassanak a sze­retett hazára. (Éljenzés.) Végre kérjük az Egek Urát, hogy azon tény, melyet Excellentiádnak a nemzet törté­netével összeforrt neve a nmn. Helytartóta­nácsnak kölcsönöz, hosszú éveken át sugá­rozza be Excellentiád földi napjait , s hogy még a késő ivadék hálás emlékezetében is, a biztosított nemzeti lét és alkot­mány, s a megszilárdult monarchia békés haladása nehéz, de dicső mun­kájának s megalapításának érde­mét hirdesse! Éljen! (Hosszú zajos éljenség.) Pest, jul. 23. Ma vasárnap d. e. tette bucsútisztelgését a nm. m. kir. Helytartótanács in corpore volt kir. Helytartó gr. Pálffy Móric­a excjánál, hol is a kormányszéki tes­tület nevében annak érzelmeit mért. Lipthay Endre Püspök és h. t. a következő beszédben fejezte ki : Nagyméltóságú Gróf, kegyelmes Urunk! Majd­nem négy éve már, hogy mélyen érezvén a hazával égető szükségét annak, miszerint társadalmi jólétünk alapja, a rend, a törvények tisztelete, s a korona te­kintélye, hazánkban ismét mielőbb helyreállíttassék, — üdvözöltük Excellentiádat, úgy mint a kit ez üdvös bár, de egyszersmind igen nehéz feladat végrehajtá­sával a császári és apostoli királyi Felsége legke­gyelmesebben megbízni méltóztatott. E királyi helytartótanács ama legmagasb meg­bízás iránt, a Fejedelem bölcsessége és királyi aka­rata előtt hódoló tisztelettel meghajolván, akkoron ösztönözve érzé magát egyszersmind hazafias biza­lommal kijelenteni , hogy az Excellentiád által el­vállalt feladat szerencsés sikerére nézve, nem csak saját nemes tulajdonaiból, hanem magából a törté­netből is, reményt és megnyugvást meríthet. Hazánk a Pálffyak fényes nemzetségében, szá­zadokon keresztül tisztelé a nemzet díszét, a trón oszlopát, és az ősi alkotmány rendíthetlen hivét. Századokon át vérzett e nemzetség a csataté­­re­n, a haza szent ügyéért. E babérok mellett azonban polgári érdemko­szorú is virult a Pálffyak homlokán. Háromszor diszité e nemzetség a magyar nádori széket, s Pálffy János nagy mint hadvezér s halhat­­lan mint nádor biztositá a magyar nemzetnek a szath­­mári békekötés által Magyarország ősi alkotmányát, függetlenségét, szabadságát. Ily nagy és dicső történeti előzmények után erős hitünk vala az, hogy Excellentiád is nagy elő­deinek nyomdokát követve azon hazafias elhatározás­sal álland­ó magyar közügyek élére, miszerint a haza és Fejedelem elválaszthatlan érdekeit s egymást köl­csönösen biztosító törvényes jogait megoltalmazza, és a rend és egyetértés helyreállítása által a nemzet alkotmányos életét és gyarapodását ismét lehetővé tegye.­­ És ime ezen szent és magasztos cél küszöbén állunk. Nagy megnyugtatására szolgálhat Excellentiád­nak azon öntudat, miszerint e boldogító célnak megkö­zelítése, — Excellentiád fáradhatlan, bölcs és haza­fias kormányzatának, a Király és a magyar nemzet közti hatályos és engesztelő közbenjárásának, — nagy részben tulajdonítandó. Excellentiád, a mint fényes úgy felette nehéz királyi Helytartósága által dicső nemzetségének va­lóban méltó utódjaként, a magyar nemzet évköny­veiben egy uj lapot töltött be, — Excellentiádnak mindenkoron legdicsőbb jutalmául szolgálandót. S habár Excellentiád körünkből távozik is, élni fog és kedves emlékezetben maradni jeles vezérsé­­gének sok szép emléke — hálás emlékünkben mara­­dand ezen testület s annak egyes tagjai iránt min­den alkalommal tanúsított kegyes jóakarata és von­zalma, melyért mindnyájan mély és érzékeny hálát mondunk, a mire, ha szabad igénytelen személyemet megemlíteni , én kiválólag éltem folyton , ösztö­nözve érzendem magamat. Fogadja Excellentiád őszintén legforróbb óhaja­inkat, hogy az Egek Ura Excellentiádnak bevégzett magasztos küldetése szép s üdvös sikerét, igen­is kiérdemlett jutalmául, számtalan évekig, teljes boldog­ságban élvezni engedje! Éljen! Pest, jul. 24. Ő excja gr. Pálffy Móric alabnagy, volt kir. helytartó a m. kir. helyi. tanács, a megyék s ke­rületek kormányzói, valamint a szab. kir. városok polgármesterei s az ország valamennyi érsekei és püspökeihez búcsúleveleket intézett. A nm. m. kir. helyi, tanácshoz intézett követ­kezőleg hangzik : Ő cs. kir. Apostoli Felsége legkegyelmesebb Urunk méltóztatott f. évi julius 18-án kelt legfelsőbb kéziratával engem magyar királyi helytartói tisztem­től legkegyelmesebben felmenteni. Midőn Császár­om felhívásának engedelmesked­ve, ezen állomást közel négy év előtt elfoglaltam, az Isten mindenható segélye mellett önök lelkes közre­működésében s a nemzet józan értelmében bízva, a kötelességek pontos teljesítését választottam pályám vezércsillagául. S e bizalom nem is csalt meg, mert kétséges viszonyok bonyodalmai közül szerencsésen elvezérelt egy szebb jövő reményeihez. Midőn Császárom parancsa ismét a kedvelt s rég ismert pályára hiv, oly érzésekkel térek a had­sereghez vissza, minőkkel önök térnének meg­szo­kott foglalkozásaikhoz, ha a haza veszélye önö­ket egy időre a hadsereg soraiba lépni kénytette volna. Fogadják szívélyes búcsúm mellett őszinte köszönetemet buzgó közremunkálódásukért, s ha azt kellőleg nem méltányolhattam, tulajdonítsák a körülményeknek, melyekkel küzdenem kelle, s an­nak , hogy mindennek, a mi emberi, fogyatkozá­sokban kell szenvednie, s hogy, fájdalom, legjobb szándékú terveinket rendszerint magunkkal viszszük a sirba. Budán, julius 20-án 1865. Gr. Pálffy Móric, altbn. A megyék s kerületek kormányzói s a város polgármesterekhez intézettnek szövege ez : O cs. kir. Apostoli Felsége legkegyelmesebb Urunk f. évi julius 18-án kelt legfelsőbb kéziratával magyar kir. helytartói tisztemtől legkegyelmesebben felmenteni, s az országos kormányzat vezetését az egyúttal kinevezett tárnokmester b. Sennyey Pál­­ excellentiájára ruházni méltóztatott. Ezen legmagasabb elhatározás folytán ismét visszaadatva a legfelsőbb szolgálatnak a cs. kir. had­seregnél, melyet második családomul tekinteni soha meg nem szüntem , az isteni gondviselés iránti hála­­datossággal tekintek vissza azon közel négy évi idő­szakra, mely alatt bár nehéz körülményekkel, súlyos csapásokkal kellett küzdenünk, de egyszersmind azon megnyugtató meggyőződést is szereztük, hogy az Uralkodó iránti törhetlen hűség és a forró hazaszere­tetnek általunk hű gonddal ápolt nemes érzelmei be­folyása alatt hazánkfiai között gyökeret vert a hig­gadt felfogás s a birodalmi érdekek kellő méltánylása, melyek nélkül hazánk szebb jövőjét nem is kép­zelhetjük. Midőn a politikai pályáról az életben már má­sodszor, s ezúttal remélhetőleg végképen lelépek, szivélyes búcsút veszek eddigi pályatársaimtól s ha­zám összes lakosaitól, biztosítván őket, hogy a had­seregben m­ár szolgálatban lévő, és abban ezután is belépendő fiaik, testvéreik s rokonaik sorsa mint ed­­dig, úgy ezentúl is mindenkor kiváló részvétteljes gondoskodásom tárgya leend. Fogadják mindnyájan, különösen minden ran­gú tisztviselők, kik feladatom teljesítésében ügyes ta­pintattal, hiú becsületességgel, s ernyedetlen szorga­lommal támogattak, őszinte köszönetemet kötelessé­geik pontos teljesítése által nyújtott gyámolitásukért s a mint nekem mindenkor kedves és drága­­lesz a visszaemlékezés reájuk, úgy tartsanak meg ők is szí­vélyes emlékükben. Budán, julius 20-án 1865. Gróf Pálffy Móric, altbn. Az érsekek és püspökökhez intézett búcsúleve­lében gr. Pálffy­­ excja az egyháznagyok közremű­ködéséért köszön­etet mondva, kegyes imáikba ajánlja magát. L­APSZEMLE. Pest, júl. 24. A „Wanderer“ múlt szombati számából a kö­vetkező cikket átvevén, fentartjuk magunknak, hogy arra közelebb visszatérjünk. A „Wanderer“ e cikke így hangzik : „A tökéletes rendszerváltoztatás előestéjén áll­va, mely igaz, hogy csak akkor lesz teljesen inaugu­­ráltatva, ha az annak keresztülvitelével megbízott mi­niszerek véglegesen és hivatalosan kineveztettek és hivataloskodásukat tettleg meg is kezdették, — célszerűnek véljük olvasóink figyelmét az önkormány­zatra, azaz az önigazgatásra fordítani, mivel elkerül­­hetlenül szükséges , hogy ez ügyre nézve is egy vagy más értelemben most hozassák végleges ha­tározat. Mi tehát — és azt hisszük, hogy e tekintetben az értelmiség többsége is egyetértene velünk — ha­tározott decentralisatio, s a községeknek és kerüle­teknek a szó legtágasabb értelembeni önkormányzata mellett vagyunk, azon nézetből indulva ki, miszerint mindaz, mi absolute véve az állam intézkedési köré­hez nem tartozik, a koronaországoknak, kerületeknek és községeknek engedtessék át, melyek ezen ügyeket épp oly jól, és mindenekelőtt kevesebb költséggel intézendik el, mint maga az állam. Pénzügyi, valamint általánosan politikai, s hogy úgy szóljunk tisztán technikai szempontból ellenezzük a centrális adót. Ha a kifejlett önkormányzattal bíró államok polgári igazgatásának költségeit összehasonlítjuk a centralisticus és bureaucrata államok költségeivel, nézetünket támogató igen kedvező mérleget látunk keletkezni, így például a gazdag Angolország köz­­igazgatási költségei, ideszámítva a királyné civilis­táját, a királyi hercegek évjáradékait,a gyarmati kor­mányzók és számtalan consulok fizetését, kiket An­­golország tartani kényszerül, csak 110 millió o. e. forintra mennek, mi a csekély becset tekintve, mely­­lyel Angolországban a pénz bir, bizonyára nem sok. És ez összegben még az összes nyugdíjak is benfog­­laltatnak. Pénzügyi szempontból véve a decentralisatió rendszerét megtámadhatlannak tartjuk, s bárki legyen

Next