Pesti Hírnök, 1865. július (6. évfolyam, 148-173. szám)
1865-07-24 / 167. szám
Hatodik évfolyam. 167 szám. PESTI qaa/vw\/v\/v\/v\a/\a/vv'aaat.a/w'/wwv/w a/www a/www'/u'^/'a/'/W) § Előfizetési feltételek: helyben házhozhordásítsál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ 1 egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre is 1 5 frt. — minden hónap 1-től elfogadunk .‘1 hó ? ^ napos előfizetést. | UyWWVJVJVJV’JVJVJWVJVMfWWVAT^/'JVW'MfVW^/'A/WWW /WJ POLITIKAI NAPILAP. Hétfő, július 24-én 1860 HÍRNÖK £?ASJ\fJ\fJ\fJVAs^r\J'Afj\rATf'r/VW\A/V\AAAAT-VAlWAT AA/WWV/WATJV <T) | Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir-1 édezésnél a kr.,bélyegdíj 30kr javai számíttatnak. 5 | Szerkesztőség és kiadó-hivatal: jj ^a hímző-és kalap-utca sarkán laktsz, alatt,| | a 2-dik emeleten. &AÍVWWWWWV.A/-A/WA/A/V. A ,v. AA' AWA/A/WATAA^ Előfizetési felhíváspesti hírnök politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre...................................... 5 frt Félévre.................................................10 frt Egész évre............................................80 frt auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik. 1^F” Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, csupán a „Pesti Hirnök“ kiadó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A ,,PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. Üdvözlő beszéd, melylyel mélt. kisfaludi Lipthay Endre, Püspök és m. kir. helytartótanácsos, i. é. julius 24-dikén , a nagyméti, magyar királyi Helytartótanácsot, am. báró Sennyey Pál kir. Főtárnokmester ő excjának in corpore bemutatta: Nagyméltóságú Báró, valóságos belső titkos Tanácsos és királyi Főtárnokmester ur ! Kegyelmes uram ! A fejedelmi bölcsesség és atyai gondoskodás közbizalmat gerjesztö sürü jelei közt, melyek ő csász.s apostoli királyi Felségének, kifogyhatatlan türelmű és jóságu legkegyelmesebb Urunknak, azon őszintén komoly legmagasb elhatározását kitüntetik, hogy Szent István első királyunktól öröklött dicső Apostoli koronája népeinek, a birodalmi kapcsok közt, ősi alkotmányos létük visszaszerzését s a békés és törvényes jogállapot állandó biztosítását előmozdíthassa, kétségkívül egyik legörvendetebb esemény, mely édes hazánkat érhette, Excellentiádnak felemeltetése a magas tárnoki méltóságra. Mert ha azok, kik az ősi alapok oly mély és hosszas megingatása után, ismét egy erős, igazságos, tevékeny és törvényes kormányzat után sóvárognak, méltán teljes megnyugtatást éreznek, midőn az alkotmányos közigazgatás élén Excellentiádot szemlélhetik, hogy azon nehézségekkel szemközt, melyeknek szerencsés megoldásától Magyarország jövője függ, kétségtelen oka van a nemzetnek. Excellentiád fényes államférfiui tulajdonaiban s országszerte tisztelt alkotmányos érzelmeiben s hazafius erényeiben az óhajtott siker egyik biztos zálogát üdvözölni. Valóban szerencsés találkozás! A dynastikus hűség s a haza szeretete, a királyi trónhoz s az alkotmányszabta törvényekhez való egyenlő ragaszkodás, Excellentiád magas lelkében oly tiszta összhangzásban összeolvadva, ritka mértékben egyesíti vonzerejével a Fejedelem és nemzet bizalmát, közvetítői hivatásos képessége által pedig hathatósan növeli a sikeres kiegyenlítésnek édes reményeit. De mindenek felett és közvetlenül leginkább van érdekelve Urunk Királyunk legkegyelmesb határozata s Excellentiád Tárnokmesterré neveztetése által az ország törvényes kormánya, a nagyméltóságu m. kir. Helytartótanács. E kormányszék, nádor nem létében, törvényes Elnökét, szellemi kalauzát, s hogy úgy mondjam, politikai színét s irányadóját volt szerencsés nyerni Excellentiádban. Örömünk e felett annál nagyobb és természetes!), minthogy a nyeremény nagyságát s értékét leginkább mi tudjuk megmérni. A nagymélt. Helytartótanács, törvényes életének már azon rövid korszakában, melynek a bekövetkezett provisorium véget vetett, meleg közelismeréssel tapasztalá Excellentiádnak bölcs tapintatát, mély tárgyismeretét, önfeláldozó munkásságát, s rendszeresé erélyét. (Éljen!) Az egykorú felejthetetlen Tárnoknak, Majláth György Excellentiájának megürült székére dicső Fejedelmünk méltóbb Utódot nem ültethetett. (Hosszú éljenzés.) E gazdag ajándékért amélt. kir. Helytartótanács, melyet ezennel Excellentiádnak bemutatni s kegyességébe ajánlani szerencsém van, a legmélyebb hódolattal fejezi ki ezennel általam legkegyelmesb Urunk Ő Felségének forró háláját s lelkesült örömmel üdvözöljük Excellentiádat magas elnöki székén, mert megvagyunk győződve, hogy ha legtisztább szándékunk mellett némi reményünk van a jelen nehéz időkben a Fejedelem és haza várakozásának megfelelni, e reményt csak azon támaszból merítjük, melyet Excellentiádnak messzelátó, avatott, éber és erélyes vezéri magas tulajdonaiban számunkra biztosítva látunk. (Éljen!) Excellentiád viszont meg lehet győződve, miszerint a nm. m. kir. Helytartótanács összes tagjai versenyezni fognak, hogy szeretett Elnökük magas bizalmát kiérdemelhessék, s határtalan odaadással ajánlják fel s egyesítik szerény tehetségeiket s kötelességhír szolgálataikat, hogy a kijelölt alkotmányos határok közt, a korona szent jogainak s az ország sérthetetlen törvényeinek egyiránt érvényts foganatot szerezve, a Fejedelem és törvény nevében Excellentiád példás vezetése alatt minél több áldást áraszthassanak a szeretett hazára. (Éljenzés.) Végre kérjük az Egek Urát, hogy azon tény, melyet Excellentiádnak a nemzet történetével összeforrt neve a nmn. Helytartótanácsnak kölcsönöz, hosszú éveken át sugározza be Excellentiád földi napjait , s hogy még a késő ivadék hálás emlékezetében is, a biztosított nemzeti lét és alkotmány, s a megszilárdult monarchia békés haladása nehéz, de dicső munkájának s megalapításának érdemét hirdesse! Éljen! (Hosszú zajos éljenség.) Pest, jul. 23. Ma vasárnap d. e. tette bucsútisztelgését a nm. m. kir. Helytartótanács in corpore volt kir. Helytartó gr. Pálffy Mórica excjánál, hol is a kormányszéki testület nevében annak érzelmeit mért. Lipthay Endre Püspök és h. t. a következő beszédben fejezte ki : Nagyméltóságú Gróf, kegyelmes Urunk! Majdnem négy éve már, hogy mélyen érezvén a hazával égető szükségét annak, miszerint társadalmi jólétünk alapja, a rend, a törvények tisztelete, s a korona tekintélye, hazánkban ismét mielőbb helyreállíttassék, — üdvözöltük Excellentiádat, úgy mint a kit ez üdvös bár, de egyszersmind igen nehéz feladat végrehajtásával a császári és apostoli királyi Felsége legkegyelmesebben megbízni méltóztatott. E királyi helytartótanács ama legmagasb megbízás iránt, a Fejedelem bölcsessége és királyi akarata előtt hódoló tisztelettel meghajolván, akkoron ösztönözve érzé magát egyszersmind hazafias bizalommal kijelenteni , hogy az Excellentiád által elvállalt feladat szerencsés sikerére nézve, nem csak saját nemes tulajdonaiból, hanem magából a történetből is, reményt és megnyugvást meríthet. Hazánk a Pálffyak fényes nemzetségében, századokon keresztül tisztelé a nemzet díszét, a trón oszlopát, és az ősi alkotmány rendíthetlen hivét. Századokon át vérzett e nemzetség a csatatéren, a haza szent ügyéért. E babérok mellett azonban polgári érdemkoszorú is virult a Pálffyak homlokán. Háromszor diszité e nemzetség a magyar nádori széket, s Pálffy János nagy mint hadvezér s halhatlan mint nádor biztositá a magyar nemzetnek a szathmári békekötés által Magyarország ősi alkotmányát, függetlenségét, szabadságát. Ily nagy és dicső történeti előzmények után erős hitünk vala az, hogy Excellentiád is nagy elődeinek nyomdokát követve azon hazafias elhatározással állandó magyar közügyek élére, miszerint a haza és Fejedelem elválaszthatlan érdekeit s egymást kölcsönösen biztosító törvényes jogait megoltalmazza, és a rend és egyetértés helyreállítása által a nemzet alkotmányos életét és gyarapodását ismét lehetővé tegye. És ime ezen szent és magasztos cél küszöbén állunk. Nagy megnyugtatására szolgálhat Excellentiádnak azon öntudat, miszerint e boldogító célnak megközelítése, — Excellentiád fáradhatlan, bölcs és hazafias kormányzatának, a Király és a magyar nemzet közti hatályos és engesztelő közbenjárásának, — nagy részben tulajdonítandó. Excellentiád, a mint fényes úgy felette nehéz királyi Helytartósága által dicső nemzetségének valóban méltó utódjaként, a magyar nemzet évkönyveiben egy uj lapot töltött be, — Excellentiádnak mindenkoron legdicsőbb jutalmául szolgálandót. S habár Excellentiád körünkből távozik is, élni fog és kedves emlékezetben maradni jeles vezérségének sok szép emléke — hálás emlékünkben maradand ezen testület s annak egyes tagjai iránt minden alkalommal tanúsított kegyes jóakarata és vonzalma, melyért mindnyájan mély és érzékeny hálát mondunk, a mire, ha szabad igénytelen személyemet megemlíteni , én kiválólag éltem folyton , ösztönözve érzendem magamat. Fogadja Excellentiád őszintén legforróbb óhajainkat, hogy az Egek Ura Excellentiádnak bevégzett magasztos küldetése szép s üdvös sikerét, igenis kiérdemlett jutalmául, számtalan évekig, teljes boldogságban élvezni engedje! Éljen! Pest, jul. 24. Ő excja gr. Pálffy Móric alabnagy, volt kir. helytartó a m. kir. helyi. tanács, a megyék s kerületek kormányzói, valamint a szab. kir. városok polgármesterei s az ország valamennyi érsekei és püspökeihez búcsúleveleket intézett. A nm. m. kir. helyi, tanácshoz intézett következőleg hangzik : Ő cs. kir. Apostoli Felsége legkegyelmesebb Urunk méltóztatott f. évi julius 18-án kelt legfelsőbb kéziratával engem magyar királyi helytartói tisztemtől legkegyelmesebben felmenteni. Midőn Császárom felhívásának engedelmeskedve, ezen állomást közel négy év előtt elfoglaltam, az Isten mindenható segélye mellett önök lelkes közreműködésében s a nemzet józan értelmében bízva, a kötelességek pontos teljesítését választottam pályám vezércsillagául. S e bizalom nem is csalt meg, mert kétséges viszonyok bonyodalmai közül szerencsésen elvezérelt egy szebb jövő reményeihez. Midőn Császárom parancsa ismét a kedvelt s rég ismert pályára hiv, oly érzésekkel térek a hadsereghez vissza, minőkkel önök térnének megszokott foglalkozásaikhoz, ha a haza veszélye önöket egy időre a hadsereg soraiba lépni kénytette volna. Fogadják szívélyes búcsúm mellett őszinte köszönetemet buzgó közremunkálódásukért, s ha azt kellőleg nem méltányolhattam, tulajdonítsák a körülményeknek, melyekkel küzdenem kelle, s annak , hogy mindennek, a mi emberi, fogyatkozásokban kell szenvednie, s hogy, fájdalom, legjobb szándékú terveinket rendszerint magunkkal viszszük a sirba. Budán, julius 20-án 1865. Gr. Pálffy Móric, altbn. A megyék s kerületek kormányzói s a város polgármesterekhez intézettnek szövege ez : O cs. kir. Apostoli Felsége legkegyelmesebb Urunk f. évi julius 18-án kelt legfelsőbb kéziratával magyar kir. helytartói tisztemtől legkegyelmesebben felmenteni, s az országos kormányzat vezetését az egyúttal kinevezett tárnokmester b. Sennyey Pál excellentiájára ruházni méltóztatott. Ezen legmagasabb elhatározás folytán ismét visszaadatva a legfelsőbb szolgálatnak a cs. kir. hadseregnél, melyet második családomul tekinteni soha meg nem szüntem , az isteni gondviselés iránti háladatossággal tekintek vissza azon közel négy évi időszakra, mely alatt bár nehéz körülményekkel, súlyos csapásokkal kellett küzdenünk, de egyszersmind azon megnyugtató meggyőződést is szereztük, hogy az Uralkodó iránti törhetlen hűség és a forró hazaszeretetnek általunk hű gonddal ápolt nemes érzelmei befolyása alatt hazánkfiai között gyökeret vert a higgadt felfogás s a birodalmi érdekek kellő méltánylása, melyek nélkül hazánk szebb jövőjét nem is képzelhetjük. Midőn a politikai pályáról az életben már másodszor, s ezúttal remélhetőleg végképen lelépek, szivélyes búcsút veszek eddigi pályatársaimtól s hazám összes lakosaitól, biztosítván őket, hogy a hadseregben már szolgálatban lévő, és abban ezután is belépendő fiaik, testvéreik s rokonaik sorsa mint eddig, úgy ezentúl is mindenkor kiváló részvétteljes gondoskodásom tárgya leend. Fogadják mindnyájan, különösen minden rangú tisztviselők, kik feladatom teljesítésében ügyes tapintattal, hiú becsületességgel, s ernyedetlen szorgalommal támogattak, őszinte köszönetemet kötelességeik pontos teljesítése által nyújtott gyámolitásukért s a mint nekem mindenkor kedves és drágalesz a visszaemlékezés reájuk, úgy tartsanak meg ők is szívélyes emlékükben. Budán, julius 20-án 1865. Gróf Pálffy Móric, altbn. Az érsekek és püspökökhez intézett búcsúlevelében gr. Pálffy excja az egyháznagyok közreműködéséért köszönetet mondva, kegyes imáikba ajánlja magát. LAPSZEMLE. Pest, júl. 24. A „Wanderer“ múlt szombati számából a következő cikket átvevén, fentartjuk magunknak, hogy arra közelebb visszatérjünk. A „Wanderer“ e cikke így hangzik : „A tökéletes rendszerváltoztatás előestéjén állva, mely igaz, hogy csak akkor lesz teljesen inauguráltatva, ha az annak keresztülvitelével megbízott miniszerek véglegesen és hivatalosan kineveztettek és hivataloskodásukat tettleg meg is kezdették, — célszerűnek véljük olvasóink figyelmét az önkormányzatra, azaz az önigazgatásra fordítani, mivel elkerülhetlenül szükséges , hogy ez ügyre nézve is egy vagy más értelemben most hozassák végleges határozat. Mi tehát — és azt hisszük, hogy e tekintetben az értelmiség többsége is egyetértene velünk — határozott decentralisatio, s a községeknek és kerületeknek a szó legtágasabb értelembeni önkormányzata mellett vagyunk, azon nézetből indulva ki, miszerint mindaz, mi absolute véve az állam intézkedési köréhez nem tartozik, a koronaországoknak, kerületeknek és községeknek engedtessék át, melyek ezen ügyeket épp oly jól, és mindenekelőtt kevesebb költséggel intézendik el, mint maga az állam. Pénzügyi, valamint általánosan politikai, s hogy úgy szóljunk tisztán technikai szempontból ellenezzük a centrális adót. Ha a kifejlett önkormányzattal bíró államok polgári igazgatásának költségeit összehasonlítjuk a centralisticus és bureaucrata államok költségeivel, nézetünket támogató igen kedvező mérleget látunk keletkezni, így például a gazdag Angolország közigazgatási költségei, ideszámítva a királyné civilistáját, a királyi hercegek évjáradékait,a gyarmati kormányzók és számtalan consulok fizetését, kiket Angolország tartani kényszerül, csak 110 millió o. e. forintra mennek, mi a csekély becset tekintve, melylyel Angolországban a pénz bir, bizonyára nem sok. És ez összegben még az összes nyugdíjak is benfoglaltatnak. Pénzügyi szempontból véve a decentralisatió rendszerét megtámadhatlannak tartjuk, s bárki legyen