Pesti Hírnök, 1865. augusztus (6. évfolyam, 174-199. szám)
1865-08-18 / 188. szám
magaslataira nagy számú közönség sereglett össze. A zászlók mindenfelé lobognak s lobogni fognak egész napon át. Midőn e sorokat írjuk, (reggeli 10 óra) a polgárság, a céhek, az iskolai ifjúság zászlók elő vitele mellett halad a városháztérről a belvárosi plébániatemplomba, hol az ünnepélyes hála-isteni tisztelet tartatik. Délután a budai városmajorban rendeztetik népmulatság, este a nemzeti színházban ünnepélyes diszelőadás. LAPSZEMLE, Pest, aug. 18. Az „Ostdeutsche Post“ tegnapi számában felel ama cikkre, melyet a „P. Napló“ az adókezelés dolgában hozott. Közelebb bővebben akarván e tárgyról szólni, a publicistikai vita megértésére szükségesnek találtuk e cikket, melynek okoskodása különben a „Napló" érveit éppen nem dönti meg, lapunkba átvenni, amint következik: „Az adókezelésre vonatkozó legújabb cikkünkre a „Pesti Napló“ oly módon válaszolt, mely némi ellentétben áll az említett lap más cikkeit jellemző nyugodt hanggal. Már ebből is azt kell következtetnünk, hogy sebhelyet érintettünk a magyar dualisták programmjában. Részünkről természetesen nem mulaszthatjuk el a magyar lap elmélkedéseit néhány jegyzéssel kísérni. A „Napló“ azon átalános praemisiából indul ki, melyet átalánosságában ugyan megengedtünk, de hogy valaha megvitattuk volna,arra nem emlékszünk. A„Napló“ mondja : ha a centralista meggyőződés megadja a magyaroknak az adómegszavazás jogát, nem láthatni be, miért riadna vissza az adóbehajtási jog engedélyezésétől. Mi egyébiránt nem említettük fel az adómegszavazás kérdését, s nem hiszszük, miszerint a politikai alapnézet, melyet vallunk, megegyeztethető lenne azon eszmével , hogy a birodalmi adók két különböző parlament által szedessenek be. Felfogásunk szerint valóban nem elégítheti ki az összállamot, ha Magyarország késznek nyilatkozik a közös terheket közös erővel viselni. A „miként ?“ lényeges kérdés az összbirodalomra nézve, s azért határozottan azon nézethez kell ragaszkodnunk, hogy a közös szükségletek fedezésére szánt adók csak a közös képviseleti testületek által engedélyeztethessenek. Másként van ez természetesen az országos szükségletek fedezésére rendelt adókkal.Örömest elismerjük, miszerint a belügyekre vonatkozó autonómia, amint az Magyarországnak biztosíttatott, önálló költségvetési jogot is igényel, s hogy ez irányban a magyar országgyűlést az adómegszavazás joga is fogja illetni, mert hisz a magyar országgyűlésnél szűkebb jogkörrel bíró német-szláv tartományi gyűlések is bírnak költségvetési joggal az országos szükségletek tekintetében. Ha ellenben az adónemeknek birodalmi s országos adókra való felosztásából indulunk ki, az adóbeszedés ügyét illetőleg csak egyetlen kérdés merül fel: váljon mindkét nemű adók oly orgánumok által szedessenek e be, melyik legmagasabb fórumában a pénzügyministérium mint birodalmi ministérium alatt állanak,vagy pedig oly orgánumok által,melyek csupán a magyar kormánynak vannak alárendelve? Mert az eszme, hogy a birodalmi adók birodalmi orgánumoktól, az országos adók pedig országos orgánumoktól szedessenek be, már előre is lehetlenné válik az ily beszedési mód célszerűtlensége és költséges volta miatt. Mi a birodalmi orgánumok mellett szólaltunk fel, s nem engedjük magunkat a „Napló“ megjegyzései által tévútra vezettetni. Egyszerűen a történelmet megkérdezzük : mily állapotban volt az adófizetés Magyarországban azon időben, midőn önálló adókezeléssel bírt? Az egyetlen adóösszeg, mely 60 éven át ugyanaz maradt, s alig emelkedett magasabbra négy millió forintnál, úgy szólva sohasem hajtatott be tökéletesen,s maga a magyar udvari cancellária volt, mely az összkormánynyal szemben ismételve az adóöszeg rész , jelentékeny hátralékok által csonkított behajtására utalt , hogy magasabb követelményeket elhárítson. A magyar autonóm adókezelés ez eredményét, amelyet túlterhelés által valóban nem lehet menteni — tartjuk mi szem előtt, s a „Napló“ nem veendi rész néven, ha egy pillantást vetünk a magyar történelem ezen szakára. A magyar autonóm hivatalnokok hiányos adókezelése idézte elő e tüneményt. Most pedig többé nem valamely Magyarországban behajtandó csekély összegről van szó. A monarchia összes tartományainak adózási képessége tetemesen megfeszíttetett, s még sokáig ilyennek kell maradnia. A hadsereg s államadósság roppant szükségletei Magyarországot ezentúl is azon kényszerűségbe hozandják,hogy azok fedezéséhez aránylag hozzájáruljon. Örömest elhiszszük, hogy Magyarországban őszinte jó akarat létezik e feladat teljesítésére. De a birodalmi szükségletek ezáltal még nem elégíttetnek ki. Az államszükségletek fedezéséről való gondoskodás gyakran az adóorgánumok legnagyobb erélyét veszi igénybe. S valamint nem képzelhetünk magunknak kereskedőt, kinek fizetéseit teljesíteni kell,de bevételeire nézve egy társa jó akaratatától függ ; épp oly kevéssé képzelhetünk magunknak birodalmi pénzügyminiszert, kinek feladata a birodalmi szükségletek fedezése révén, az eszközök felett önmaga ne gondoskodhassék, hanem ügybarátja, a magyar pénzügyminiszertől függjön. Jó a jó, de jobb a jobb. Ez okból óhajtjuk, hogy a birodalom tartsa meg a pénzügykezelést, ez azonban — ismételjük — nem zárja ki az autonóm, és specialiter magyar orgánumok alkalmazását, csak hogy azok a hatalmi kör tekintetében a pénzügyministérium alatt álljanak.“ A pentendai zenede negyedszázados jubileuma. (Második nap, aug. 17.) A reggeli hangversenyek Pesten a szokatlan jelenségek közé tartoznak. Nagyszerűbbel nem lehetett volna ezeket inaugurálni, mint minő eppihalis volt az, melyről e sorok szólnak. A redoute-terem ismét telided teli volt a legválogatottabb közönséggel. Egyik páholyban ott láttuk b. Sennyey tárnok ő excja nejét Ürményi József ömiga kiséretében, ott Lonovics József érsek ő exoját s egy hosszú sorát azon kitűnőségeknek, kikkel a főváros dicsekedhetik. A hangverseny Volkmann Róbertnek ez alkalomra szerzett „nyitányáéval vette kezdetét, melyet maga a szerző vezényelt. E nyitányon komoly fenség ömlik végig, méltó arra, hogy egy dóm magas boltívei viszhangozzák. Nincs benne semmi gyújtó lázasság, s mindenütt, a kezdet erőteljében, a crescendo fokozatosságában, vagy a végtételben, midőn a harsonák hatalmas fanfarade-ja dörg elő, az a classicus egyszerűség talál kifejezést, mely a nagy német mesterek műveinek kiváló tulajdona. Ez egy magas ünnepi gondolat, mely nem ráz meg, hanem fölemel. Minden íze királyi. A második számot szintén Vokmann egyik szerzeménye képezte, a „Sapho“, melyet már előbbi hangversenyekből ismerünk. E tragédiai jelenet Saphót a bukati sziklán tünteti elő, a mint elvesztett szerelmese felett kesereg. Majd lantjával vigasztalja magát, mig elvonulnak tekintete előtt a múlt alakjai s ismét fájón föleszmél, hogy most „minden eltűnt s csak a gyásznak örök éje vár reá.“ Kétségbeesésében a tengerhez fordul, ennek hullámaiba temetkezik, melyek mélabús panaszszal búgnak el tetemei felett. E megragadó tragédiai dalt ismét C a r i n a k. a. énekelte,ki piros selyem ruhájában, virággal hajában igen imposant jelenség volt. Majd Reményi lépett fel. Reményinek legutóbb azt kezdték szemére vetni, hogy a magyar dallamok mesterkélt felcicomázása által azokat eredetiségükből kezdi kivetkőztetni. Ez alkalommal előadott magyar hegedű-verseny darabja ellen nem lehet e kifogást tenni. Ez tiszta magas stélben van tartva, magyar motívumok a legünnepibb köntösben. Nincs meg bennök az a fájó, szorongó mélabúság, mi a magyar lassúknak oly kimondhatlan hatást ad, de érezzük, hogy szerző előtt minden lépten nyomon magasb törekvések lebegtek. A végtételek pedig, melyekben az ünnepi eszme teljes kivitelre talál, Reményinek alkalmat adtak, virtuozitása ama bravourjainak kifejtésére, melyet már oly sokszor megtapsoltunk. E darabja a magyar nagyközönségnél nem fog zajos tetszést aratni, a zenészeti műtörténész azonban egykor fel fogja jegyezni, mint elismerésre méltó lépést a magyar zenének magasb műformákba való öntésében. Ez volt a hangverseny első szakának utolsóelőtti tétele, melyre Händel oratóriumából az Alleluja következett, ez egyszerű magasztos dal, mely az ima örömteljes elragadtatásaként hangzott fel. Zenei énekkar igen nagy szabatossággal adták elő, s a közönség gyönyörrel hallgatá. A második szakaszt Lisztnek Dante Divina comoediájához írt nagy symphoniája képezte. Amint Liszt kilépett, mellén a zenedei jubileum egyszerű emlékérmével a legzajosb viharos taps tört ki, mely meg-megújulva legalább is tíz percig tartott. S most megkezdődött az a hatalmas zenei költemény vihara, melynek nagyszerűsége elkápráztatja a hallgatót. Ez egy izzó tűzfolyam,mely útjában mindent magával ragad,míg megdöbbentőleg harsog közbe az ég menydörgése. Egy nevezetes zenészeti ítész, Pohl Richárd, kinek e cikke programoiként osztatott szét, a félemletes symphoniát a többi között így jellemzi: Az első tétel („Inferno“) mindjárt a pokol kapujához vezet bennünket, mely az első méreteknél dörögve feltárul, míg ez alatt a gyászharsonáknak egy velőt rázó recitativje, a pokol kapuja fölé irt ama hires fölirat kezdő sorait hangoztatja füleinkbe, melyeket Dante a 3-dik ének első verseiben így fejez ki: „Túl rajtam tája az iszony hazának; „Túl rajtam a végtelen szevedés; „Túl rajtam laknak, kik elkárhozának.“ — Mire a trombiták és a kürtök felharsogtatják az örök kárhozat átkát: „Belépve, mondjatok le minden reményről !“ Ez egyszersmind az egész tételnek gyakran s különböző színezettel s fokoztatással előforduló fő rythmikai képletét képezi. Átlépve a pokol kapuján, azonnal halljuk az ördögi vad lármát, a kínszenvedés ss elkárhozás jajszavait, miket a 3-ik énekben okkép fest a költő: „Káromkodó szó, rémfüzött szavakban, „A kín nyögése, a düh átka rezdül, „Ökölcsapás, szörnyűn rikoltva abban, „Egy hangzavar lesz, mely kacag keresztül, „A barna jégben örök szakadatlan „Mint a por, kavarva a forgó szelektől.“ Feneketlő örvények, egymást követve tárulnak fel szemeink előtt, s látjuk ama borzasztó sötét mélységeket, melyek a pokol minden iszonyú tájain keresztül, mindig mélyebbre,s végre a legiszonyúbb fájdalom s a kétségbeesésnek őrjöngéssé fajult kinhazájába vezetnek. Az „Allegro frenetico“ az örök reménytelenség őrjöngését, az elkárhozottak dühét s azok átkait, káromlásait ecseteli. Szeretet, vigasz s nyugalom nélkül mindig távolabb hurcoltatva egész odáig, hol a testi kéjelgésekre mért büntetések várakoznak, (5. ének.) s hol az elkárhozottakat egy borzasztó orkán az örök sötétségen keresztül korbácsolja. A zeneköltő itt megállapodik. A vihar lecsendesül, s pillanatra elhallgat, mialatt a szerencsétlen szerelmes pár Paolo és Francesca da Rimini vezettetik elő. Egy párbeszéd keletkezik, s ilyen panasz-szavak hallatszanak: „Nincs semmi fájdamasabb, mint „A fájdalomnak árján fuldokolva „Boldog időkre emlékezni vissza!“ melyek ama „Andante a moroso“-ba (%-es méret) mennek át, mely a zeneköltőnek alkalmat nyújtott a pokol kinzokogásai között is kifejezni ama VEGYES HÍREK. Pest, aug. 18. — Ő Felsége legm. születésnapját Kolozsvárott is kiváló pompával ülik meg. Tegnap este Erdély fővárosa is ünnepélyesen ki volt világítva s ma a város 150 teritékü diszebédet ad. Ft. Kriegler József ur, a pesti elemi iskolák érdemdús igazgatója azon derék intézkedést tette, hogy jövő hétfőn, aug. 21-dikén, Rudolf koronaherceg öcs. fensége legmn. születésnapján, öcs fensége pesti kortársai, az elemi tanodai ifjúság, reggel ünnepi ruhában vonul ki a városligetbe, hol a Herminakápolnában isteni tisztelet tartatván, a gyermekek számára egyszersmind kis mulatság zenével rendeztetik. — A magyar kir. udv. kancellária a kassai kir. jog-akadémiánál megürült segédi s könyvtánoki állásra dr. Fésűs Györgyöt, a magyar kir. helytartótanács fogalmazó-gyakornokát nevezte ki. — A magyar kir. udv. kancellária a pozsoni kir. jogakadémiánál megürült segédi s könyvtárnoki állásra dr. Mibeck Károlyt nevezte ki. — Tegnap a lövöldében, a díszlakoma után több bizottmányi tag és számos polgár még sokáig maradt együtt, a legnagyobb lelkesedéssel szólván a lefolyt örvendetes mozzanat s azon megtiszteltetésről, hogy a herceg-primás e Eminentiája a városi lövöldét meglátogatni kegyeskedett. Kimer ur főlövész a többi között felemlíté, hogy a városi lövölde már 147 év óta áll fenn, de prímás vendége még nem volt. A jelen voltak erre dr. Szabó Alajos ur indítványára, ki szintén tisztb. lövésznek választatott meg, elhatározták, hogy lövészekből álló küldöttséggel fogják megköszönni ő Eminentiájának e megtiszteltetést. Az egymást felváltva követő áldomások közt kedélyességük által leginkább kitűntek Koltai Kiczel Jakab, és Krausz Meier uraké. *** A Fiuméról lapunkban néhány nap előtt közlött három vezércikk, a magyar tengerparton — mint onnan értesülünk — oly kedvező fogadtatásban részesült, hogy azokat ott jelenleg olaszra fordítják, s mint külön brochure fog megjelenni és kiosztatni a fiumeiak közt. — D a n ie i k püspök , mlga Liszt Ferenc tiszteletére múlt szerdán a Frohner-vendéglőben fényes estélyt adott, hogy ezen a kitünöbb journalistákat ünnepelt hazánkfiával megismertesse. Igen díszes társaság volt együtt, és számos áldomások, s a házigazda szellemdús kedélyessége fűszerezték az estélyt. A jelenvoltak közül b. Orey Béla, b. Kemény Zsigmond, b. Augusz Antal (családjával) urakat említjük. Patikárus népzene társulata játszott az estély alatt, s mind Liszt, mind Bürow és neje nagy érdekeltség s tetszés között hallgatták népzenészeink eredeti magyaros játékát. *** (A magyar alapítványi javak.) A magyar udv. cancelláriát— úgymond a »Fratt“ — e pillanatban a többi között egy nagyon fontos ügy foglalkoztatja, a magyar alapítványi javaknak a pénzügyminiszer kezéből való átvétele. A Bach-kormánynak ugyanis egyik első tette az volt, hogy ez igen jelentékeny alapítványokat a többi országos alapokkal a bécsi központi kormányba bekebelezte. A magyar udv. cancellária 1860 óta ismételve sürgette az alapítványok kiadatását s most remény van hozzá, hogy az ebbeli törekvések nem maradnak siker nélkül. A nevezett javak már a legközelebbi napokban bocsáttatnak a magyar kir. helyt, tanács kezelése alá. A vidéki dalárdák közül eddig az eperjesi, aradi s lippai érkezett meg. A többiek, (összesen 52 dalárda van bejelentve), mintegy 500 taggal, a mai nap folytán jönnek, s ma este 10 órakor lesz a redouteban az ünnepélyes fogadtatás. *** A vidéki határokat figyelmeztetjük, hogy a vasúti gőzhajó-kedvezményi jegyek e hó 25-dikéig érvényesek, s így e körülménynél fogva 23 dikán, a „Sz. Erzsébet“ oratórium ismétlésénjelen lehetnek. *** A Liszt Ferenc tiszteletére adott diszlakoma holnap, szombaton d. u. 2 órakor megy végbe a pesti lövöldében. Vasárnap ugyanitt 1 órakor a halárok közelébe tartotik. *** A vasárnapi városligeti népünnep alkalmával különös fénynyel lesz világítva a lövölde s a liget közötti fasor. A hattyútó melletti mezőn épülő halár-emelvény mintegy harmadfél ezer frtba került. *** Egy lap azt írja, hogy a bécsi pápai nunctius excját,ft. Rimely Károly a pázmán intézeti aligazgató kísérte Győrbe. E tudósítás hibás, miután ő excja kíséretében egyedül ft. Danko kanonok aranya volt. Id. Gyenes János a rt. pécsi káptalan főmérnöke, f. é.aug. 2-án szélhüdés következtében élte 66. évében elhunyt. Hült tetemei f. hó 4-én takarhattak el. Béke poraira ! r . (Tüzeset.)-Budán tegnap három kisebb ház égett le. *** (Rejtélyes gyilkosság.) Midőn a múlt héten a győri személyvonat Győr mögött a legelső állomást elérte, a sineken egy vasúti őrt találtak, halva. Feje el volt válva testétől, s azért azt hitték, hogy vigyázatlanul került valamelyik vonat alá. Azonban a törvényszéki boncolás alkalmával fején több súlyos sebet vettek észre, melyek csak erőszakos ütések által idéztethettek elő. E körülmény azon alapos gyanúra szolgáltatott okot, hogy a vasúti őr, ki aznap kapta meg havi fizetését, kiraboltatván, meggyakoltatott s csak azután tétetett a sínekre, hogy igy a gyalázatos tett nyoma el legyen törölve. E gyanút még azon körülmény is támogatja, hogy a szerencsétlennél semmi pénzt sem találtak. A megindított szigorú vizsgálat valószínűleg világot fog deríteni a szomorú esetre. NEMZETI SZÍNHÁZ. Ma aug. 18 án adatik : „Erzsébet,“ opera 3 fluban. Díszelőadás a szín-ház ünnepélyes kivilágítása mellett, a legközelebbi válságos pillanatot érdemesnek tartották arra, hogy az Elbe-hercegségek sorsát, a viszály eventualitásait, vagy a nagyhatalmasságok kibékülését tárgyalásaik körébe vonják. E tárgyalások több tanulságot foglalnak magukban; megkísértjük tehát azok rövid kivonatát adni. „Ámbár Ausztria eddigi magatartása — írja a „Constitutionnel“ — kevésbé erélyesnek látszott, mint Poroszországé, erejét mégis azon támogatásban találta, melyben azt a nép részesítette. Amit a bécsi cabinet programúba élére állított (tudniillik : a hercegségeknek az augustenburgi herceg kormány pálcája alatt független állammá leendő alakítása, katonai, tengerészeti és kereskedelmi egyesülése Poroszországgal a szövetségjog határain belül), megfelelt a népesség óhajtásának, és ezen népszerű szentesítés volt az,amely az ausztriai kormány politikájának nagy súlyt kölcsönzött. A kérdésnek ezen népszerű programm értelmébeni rendezése valódi végleges megoldást ígért, és azt egyszer mindenkorra kitörölte a napirendből. Azon pillanattól kezdve, melyben a bécsi kabinet e vonaltól hátrálni fogna, hogy oly rendezésre nyújtson alkalmat, amely az országltalános óhajtásával ellenkezik, nem csak népszerűtlenségtől kellene tartania, hanem azon veszélynek is kitenné magát, hogy egy makacs lakosság oly uralom elleni küzdelmét, amely annak joggal vagy jogtalanul ellenére van, végtelen hosszúra nyújtsa.“ Ezen positív tanácsok, melyeket a „Constitutionnel“ ad, végül oda mennek ki, hogy a hercegségek lakossága jövendőbeli sorsuk iránt szavazásra bocsáttassák. A „Presse“ azt kérdi: mi lett azon fényes programaiból, melylyel Poroszország a Dánia ellen viselt háborút előkészítette és igazolta? Mi lett azon kinyilatkoztatásokból, melyeket a német diplomaták a londoni tanácskozmány ölében tenek ? Minő méltányosságot akarnak a hercegségek iránt gyakorolni, melyeket a háborúnak fel kellett volna a dán elnyomás alól szabadítniok? Végre miért viselt Poroszország háborút, a hercegségekért-e vagy önmagáért? A jog győzelméért-e vagy vágyai kielégítéséért? Az „Epoque“, amely a minap azt tanácsolta Bismarknak, hogy bátran törtessen előre annexionális politikájában, ma a német kicsiny és középállamok lelkére beszél, és azt bizonyítja be, mennyire szükséges Ausztriával egyesülve állást foglalniuk Poroszország ellen. Ha Bismark — úgymond — csakugyan annyira vinné a dolgot, hogy Ausztriával szakítana, azt kell a dologból következtetni, miszerint tervei túl mennek Schleswig-Holsteinon , hogy a hercegségek kérdése csak ürügyül szolgál neki a német kérdés megragadására, és hogy elérkezettnek tartja az időt a német egységnek karddal s vérrel leendő megalapítására. Ezen esetben lehetetlen a másodrangu fejedelmeknek át nem látniok, mikép Ausztria ügye saját ügyök is is egyszersmind. Végre azt bizonyítgatja az „Epoque“, mily őrültség volna Franciaország részéről, ha Poroszországgal szövetkeznék Ausztria ellen, mert akkor a Hohenzoller-ek javára 60 millió németből álló birodalom megalapítását segítené elő, pedig amennyire tudjuk még nem volt, és reméljük, nem is lesz oly buta francia kormány, amely ily ostoba lépésre képes volna. POLITIKAI HELYZET. Pest, aug. 18. A francia lapok, melyek újabb időkben nem igen fejtegették többnyire egyoldalú szempontjukból a Schleswig holsteini kérdést. j