Pesti Hírnök, 1865. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)

1865-09-11 / 207. szám

tenni azt, hogy polgári kötelességének min­denki pontosan megfeleljen. Isten tartsa a csász. kir. Felséget, Isten védje országunkat. Kelt Magyar-Óvárott, 1865. sept. 6-kán. Gróf Zichy Henriks, k. főispán.“ Hegyaljai vasút-ügy. S.-A.-U j h e 1 y, sept. 4. Gróf Waldstein János ur ő méltósága a felső­­magyarországi vasút előmunkálatainak megtekintése céljából egész a galíciai határszélig tett útjáról visz­­szatértében folyó ha­r­dikán városunkat is megláto­gatván, alólirt a mirgos gróftól vett azon kívánatnak megfelelőleg, miszerint ugyanakkor a helybeli vas­úti választmánynyal is találkozni óhajtana — a városi választmányt több más kebelünkbeli egyé­niséggel egybehivá, s ö méltóságánál ugyanazon nap délutáni 5 órakor a „Vadászkürt“-hez cimzett itteni szállodában testületileg tisztelegtünk, megköszönvén ö méltóságának a vonal hegyaljai része iránt eddig is tanúsított különös érdekeltségét, valamint pártfo­gását ez ügyre nézve továbbra is kikérvén. A tisztelt gróf ur ő méltósága különös súlyt fektetett a városi lakosságnak az előleges munkála­tok költségéhez való tetemes járulásáért kiérdemelt előnyökre, és ugyanezért meleg köszönetet is nyil­vánítván, biztosította a jelen voltakat, miszerint a kér­déses tervezetben a hegyaljai vonalnak többé semmi versenytársa nem lévén, ez eddigi állapodások szerint Zombortól a Hegyalján végig Ujhelynek, innen S­z­ö 11­ö­s­k­e felé G­é­r­e­s n­e­m fog az megyénken keresztül vezettetni; ezenkívül pedig az előttünk ki­terjesztett földabroszon a vonal távolabb részeit is kimutatva, arról biztosított, hogy a már régekhoz közeledő előmunkálatoknál merített tapasztalatok szerint, a máramarosi hegységek között, valamint a már Galíciába eső földrészen is, semmi tetemesebb helyi nehézségek fel nem fedeztettek, melyek a kivi­telnek útjában állanának. Ezen kedvező körülményeire hivatkozva az ügy tovább haladásának, arra figyelmeztetett, illető­leg pedig utasított bennünket, hogy támaszkodva a Hegyalja iránt az egész országban elterjedt részvétre és egészben véve az®egész vonalnak világkereskedel­mi szempontból országszerte elismert irányára, min­denek­előtt a legközelebbi országgyűlésre választandó képviselőinknek kössük melegen szívükre, hogy ezen köz-, de különösen megyénk érdekében való vonal kiépítésének országos engedélyezését, az ország­gyűlésen kieszközölni egész tehetségekből igyekez­zenek. Egyszersmind pedig arra hívott fel, hogy mi­­­után ebbeli óhajtásunk kedvező országos fogadtatá­sát leginkább az­által lehet megnyerni reménylenünk, hogy ha az ilyen vállalatokból az államra háramló terhek lehető legkisebb mértékre szállíttatnak alá, ezt pedig egyedül a kiépítés olcsóságának lehetősége feltételezi, minden oldalról igyekezzünk oda hatni, hogy a községek, valamint egyeseknél is minden ki­csinyes kalmárkodásoknak eleje vézetvén, a vasút építéséhez netalán megkívántató földterület és anya­gok értékének meghatározásánál is nem túlságos árak követelése, hanem a szoros méltányosság tar­tassák szem előtt, annyival inkább, minthogy e mos­tani politikai változásoknál fogva saját belgazdálko­­dásra lévén kilátásunk, az ország terheinek lelkiis­meretes kevesbítése mindnyájunknak közvetlen ha­zafias kötelessége. Ezeknek kapcsában ő maga az előleges munká­latokra városunk lakossága részéről tett ajánlatok legalább egy r­észének befizetésére is emlékeztetett bennünket; de miután alálirt által arról biztosíttatott, hogy a mondott célra ajánlók által ekkoráig már mintegy 1100 o. é. srt befizettetett­ és az legközelebb az ő maga által kijelölt helyre felküldetni is fog, — gróf úr ő maga ezen készséget is különösen megkö­szönte, s mindnyájunk iránt magas becsülését nyilvá­nítván, búcsút vett tőlünk. (Z. H.) Evva András, a helybeli vasúti választmány elnöke-E képtelenség helyére most valódi szervileg eleven alkotmánynak kell lépni, miként az a valóban szabad képviseleti rendszernek, a valódi érdekképvi­seletnek általában, s név szerint a császárság külön viszonyainak megfelel. Ausztriának minden népe, mint történelmileg államjogi község, s minden nép­nél ismét a helyi és egyéb természetileg vagy tettle­gesen jogosított testületek saját ügyeiket önállólag végezzék.... Eltekintve a helyi s kerületi hatóságok szabad autonóm tevékenységétől, a centralismus parlamentá­ris absolutistái még attól féltek, ne­hogy az országgyű­léseken s a birodalmi tanácsban, mindent felülhaladó tekintélyükből s korlátanul uralkodó mindenhatóság­ból valamit elveszítsenek. Ezt azonban nem vallot­ták be nyíltan, hanem a centralismus kedvenc lapjai megfújták a lárma trombitát, mindenfelé hirdetve, hogy a kerületi község nem egyéb aristocrata ma­nővernél, kik ez után törekszenek a nemesi uralmat a feudalizmust ismét becsempészni. Sőt még más ijeszető szertől sem riadtak vissza, hogy mindkét részt sértsék és gyanúsítsák. Azt jövendölték ugyanis, miszerint a kerületi községek által ismétlődni fognak a magyar megyei gazdálkodás ijedelmei, s a centra­lista vészzaj valóban hitelre is talált, mert több or­­szággyűlés, és ezek közt éppen a tisztán német ország­gyűlések visszavetették a kerületi községeket. Remél­hető, hogy e hiba a kérdés legközelebbi tárgyalásánál helyre fog üttetni. A kerületi község nélkülözhetlen szükségesség, hogy az autonómia valósággá vál­jék, s a bureaucrata rendszer mellőztethessék. Hogy ezt a nagy földbirtokosok majdnem kivétel nélkül óhajtják, az tény, de természetes és örvendetes tény. A nagy földbirtokosok a vidéken élnek s mű­ködnek, s aránylag jobban érzik a parasztoknál a bureaucrata beavatkozás és gondnoklás súlyát. Színt­­oly bizonyos és természetes dolog, hogy a nagy föld­­birtokosoknak a kerületi községekben kiváló szerep jut, mert a nagy földbirtok s magasabb értelmiség természetszerűen nagyobb befolyást szereznek , s ilyenre fel is jogosítanak. Vannak polgári rendű n­agy földbirtokosok, kik illető kerületeikben szintén e ki­váló szerepet játszák; a nagy gyárosok, ha politikai életre szánják magukat, hasonlóan mérvadólag tudnak hatni. Mi név szerint a földbirtokos nemességet illeti, bár­mit hozzanak is ez ellen fel annak ellenségei, azt az egyet meg kell engedniük, miszerint a bureaucrata rendszer elleni harcban őszinte szövetségese volt a nép­nek. Hogy végre az által, ha a földbirtokos nemesség elfoglalja természetszerű s törvényes állását a kerü­leti községekben, a nemesi uralom ismét behozathat­nék, ez valóban annyira balga félelem, s a politikai öntudatnak oly gyermekiem gyöngeségét tanúsítja, miszerint kár volna erre még több szót is vesztegetni.“ L­APSZEMLE. Pest, sept. 11. A kerületi főnökségek felett S c h u s e­­­k a„Re­­form“ című lapjában egy cikket közöl, melyből a kö­vetkező helyet veszszük ki: „A centralisták nem ismerték el az autonómiá­nak semmiféle egyesítő láncolatát a (helyi) község és országgyűlések között, mert az veszélyesnek lát­szott előttük. Az országgyűléseket pedig tisztán vá­lasztási collegiumoknak tekintették a birodalmi tanács számára. E hivatásuk mellett az országgyűlések az­tán még építhettek utakat, vagy alapíthattak iskolá­kat is, de a tulajdonképeni politikához, főleg a biro­dalmi politikához nem volt semmi közük ; ennek fe­jében aztán nem is volt egyéb dolguk, minthogy a birodalmi tanácsosok előírt számát megválaszszák. De e választásoknál nem ritkán sajátságos dolgok fordultak elő ; sok esetben nem is volt szó tulajdon­képeni szabad választásról, hanem a coteriák közt ki­sebb nagyobb mértékben nyilvános egyesség jött lét­re, miként általában véve, a coteria és clique-rendszer Lajtán innen, s főleg Bécsben majdnem mindenütt teljes virágzásban van, s mint buján tenyésző élősdi növény kiszívja a politikai élet tápnedveit. VEGYES HIREK. Pest, sept. 11. — ÓFelsége a következő legmagasb kézira­tot méltóztatott kibocsátni: Kedves báró G­a b­­­e­n­z! Helytartónak nevezem ki Holsteinban s önre ruhá­zom e hercegség polgári s katonai közigazgatása ve­zetését. Bécs, sept. 4. 1865. Ferenc József, s. k. — ŐFelséges. é. sept. 6-dikáról kelt legf. elhatározással Radvánszky Antalt Zólyomme­­gye főispánjának legkegyelmesebben kinevezni mél­tóztatott. 2­0 Felsége f. é. augusztus 25-dikéről kelt legf. elhatározással Csipeki Balás Edét, a magyar váltó-felebbezési törvényszék jegyzőjét váltó­törvényszéki ülnöki címmel és ranggal, díjmentesen legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. • O excja Fábry Ignác a kassai püspök múlt szombaton Pesten át Bécsbe utazott. —• O excittája a kir. Főtárnokmester tegnap Bécsből Pestre visszérkezett. —■ A magyar kir. udv. cancellária a budai fő­­gymnasiumnál megüresedett rendes gymn. tanári ál­lomásra Mészáros Nándort, szabadkai gymn. tanárt nevezte ki. — A horvát-slavon kir. udv. cancellária F a Ja­ko­v­i­c­s Sándort károlyvárosi főiskolai tanítót a zágrábi tanító­képezdéhez nevezte ki tanítónak. *** A Regensburgban megbetegedett herceg Eszterházy Pál állapotában lényeges jobbulás állt be. . — A magyar királyi helytartótanács A­r­k­y Mi­hály pestvárosi adóutalványozót adópénztárnokká, Merényi Antal ottani számsegédet számtisztté, utóbbi helyébe pedig adószámsegéddé Elszánt János városi dijnokot nevezte ki.­­ (A cseh helytartói állás.) A „Narod“ azon reményében, hogy a jövő csehországi helytartó a nemzet férfia lesz, az által találja magát megerősítve, hogy gr. B­e­­­c r­e­d­i a helytartói állással herceg Schwarzenberg Károlyt kínálta meg, azután herceg Lobkovitz Györgyre vetette szemét, itt azonban Bécsben szintén ellentállásra találván, jelen­leg herceg Lobkowitz Károlyhoz Insbruckba fordult. — Schaffer úrral, úgy látszik, még nincs befejezve a kereskedelmi ministeri tárca jelöltjeinek sora. Most ugyanis megint az hírlik, hogy lovag S­w­a­r­z, a párisi ausztriai főconsul, ha nem is a mi­nisteri tárca, mégis annak vezetésével ruháztatnék fel. Ez egyelőre az államminister rendelkezése folytán Bl­u­m­f­e­l­d ministeriális tanácsos kezében van, de tudni akarják, hogy csak néhány napig marad ott. — Azon ékes szó­beszéd, melyet ft. N­o­g­á­­­­ János apát s n.­váradi kanonok a­nya f. é. Nagy- Boldog Asszony ünnepén az esztergomi székesegy­házban tartott, őEminentiája, a herceg-primás óhaja folytán nyomatásban is megjelent s az eszter­gomi óvoda javára bocsáttatott a könyvkereskedésbe. Idézzük belőle e sorokat : „Adja Isten, hogy ragyog­jon fel újból a törvényszerű fejedelem fölkent fején az apostoli szent korona, és hajnalodjék fel a hazára és nemzetre egy jobb jövőnek napja!..“ — Adja Isten! • *1 —­0 excja gr. Zichy Ferenc, mint olvas­suk, megvette a gr. Sándor-palotát Budán s abba kö­zelebb beköltözik.­­ (A szükebb bírod, tanács ellen.) A prágai „Narodni Listy“ azt óhajtják, hogy ama kérdés el­döntése, váljon kinek engedje át a magyar ország­­gyűlés jogainak egy részét, a magyar és nem ma­gyar országgyűlések küldöttségére bizassék s határ­­zottan a szűkebb bírók, tanács, mint tárgyalási közeg ellen nyilatkoznak. Ha a magyar országgyűléssel a tárgyalások hajótörést szenvednek , az első esetben nemcsak maga a kormány felelős, hanem vele a tr­­tormányi képviselők is s mindketten győztesek ma­radnak, ha vereséget szenvednek is.­­ (Tót izgató röpirat.) A „Narod“ kivonatot közöl, az ezen év folytán Magyarországon megjelent ily című röpiratból : „A tót hazafiak barátja, vagy néhány kérdés és felelet a tót nemzet jelen ügyei­ről.“ A „Narod“ e kivonattal ki akarja mutatni,hogy „mily indokolatlan e röpirat elkeseredett üldöztetése Magyarországon.“ E lap egy levelezője azt írja ugyan­is, hogy egy tót helységben csendőrök kíséretében több mint 30 házban nyomoztak ez iratot s 4 példányt találtak is belőle. *** (Az „Ostdeutsche Post“ haragszik) a miatt, hogy a bécsi műkereskedések kirakataiból nehány nap óta eltűntek a birod. tanácsosok arcképei s most ott magyar kitűnőségek képei foglalnak helyet. Az is jellemző, hogy e lap Delamarne professornak, ki Bécsben kétszer nagy közönséget gyűjtött össze, azon reklámmal, hogy kormányozható léghajóval száll fel, de ki mindkétszer rászedte a közönséget, mig végre a rendőrség betiltotta e közönség-csödítést, azt taná­csolja, hogy menjen el a szegedi pusztákra, ott majd fogékonyabb közönségre talál ! — (A nemz. színház köréből.) Csányi Gizella k. a, a nemz. szinházbeli múltkori föllépte tisztelet­díját az írói segélyegy­l­e­t részére a „Pesti Napló“ szerkesztőségéhez küldte be igen szép sorok mellett, melyekben örömét fejezi ki, hogy ezzel a közügynek használhat­ó Kocsis Irma k­ a. a kolozsvári színház újonnan szerződött drámai én­­esnője e hó folytán a nemz.­színházban is kétszer fog föllépni. Szerdahelyi Kálmán egykori „Színházi lát­cső“ je ellen a pesti pénzügy-igazgatóság utólagosan jelentékeny követelést­­támasztott a színlapok és a benső rovatokban foglalt némi értesítés bélyegilleté­ke végett. Miután Szerdahelyi a teherről előlegesen tudósítva nem volt, mely esetben tán meg sem indí­totta volna közlönyét, s miután e követelés százakra ment, a fizetéstől való kegyes feloldozás végett Szer­dahelyi néhány hó előtt a Felsége színe elé járult. S nem járult hiába, miután mint a „Föv. Lapok“ írják a fizetéstől csakugyan fel lön oldozva.­­ A lembergi „Gazetta“ a ga­liciai országgyű­lés közelebbi összehivatása alkalmából átalános amnestiát kérvényez, miután a fölkelésben való közvetett vagy közvetlen résztvételért körülbelül 6000 személy veszte el választói jogát. — A „Narodni Novine“ írja: „Gvozdanovics János kanonok, a csazmai káptalan által a horvát országgyűlésbe választott képviselő, mint Varasdról jelentik, értekezletre Pestre utazott, a nélkül, hogy káptalanjának erről jelentést tett volna.“ (Gvozdano­vics e hírt az „Agr. Ztg.“-ban alaptalannak nyilvá­nítja.) *«,* (Az Aradon működött szerb nemzeti színtársulat) igazgatósága kö­szönetét és háláját nyilvánítja, hogy Arad közönsége oly szíves részvétben és pártolásban részesíté, mely várakozását is fölülmúlta. „Adja az Isten“, írja az „Arad“-ban a nevezett igazgatóság, „hogy e szives fogadtatás, ez előzékeny barátságos bánásmód, mely­nek tanúi és részesei voltunk, és melyet feledni soha sem fogunk, viszhangra találjon minden honfi szívé­ben, — hogy előjele legyen egy boldogabb korszak­nak, melyet mindnyájan oly epedve várunk: hazánk különféle nemzetiségei egyetértésének!“— Györ­gye­vics János a színtársulat igazgatója 25 fiút adományozott az Aradon építendő színház alaptőké­jének gyarapítására. *** A pesti jótékony nőegyesület I. évi September 3 tól October 28-áig terjedő nyolc hétre a jelenleg létszámban álló 533 szegény számára, kik közül 47 új, a többi pedig már elébb is részeltetett, összesen 2984 ft 83 krt utalványozott; — és pedig hetenkénti részesülésben álló szegények­nek 747 ft 50 krt, — */4 évenkénti segélyzettek­­nek 1560 ft 94 krt; — egyszer mindenkorra segélyzett szegényeknek 337 ftot; — az egyleti szemhályoggyógyintézet részére pedig 339 ft 39 krt. Ez alkalommal a választmányi nők szegé­nyek állapotát tárgyazó 48 új vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet kötőintézetében jelenleg egyéb munkára nem képes 18 szegény talál foglal­kozást és keresetet, — ezen intézet raktára Liede­­mann Ferenc B. boltjában (váci­ utca és városház tér­sarkán) létezik. Az egyleti szemhályog gyógyintézet­ben utóbbi időben 7 vak gyógyítatott minden dij nélkül. *** A sz. István napján a városligetben tartatott határünnepély belépti dijakból 7357 frt 38 krt jöve­delmezett, a költségek 2894 frt é’/1 krt tesznek s igy a tiszta bevétel 4463 frt 32 ga kr. Ennek negyed­része, azaz 1115 frt 83 kr a városi árvaházakat illeti s ez azoknak már átszolgáltatott. *** Liszt Ferenc múlt szombaton Szeg­­szárdról Pestre érkezett, s ma volt Rómába utazandó. Tegnap fényes társasággal a városligetben volt. — Ömer basa, ki, mint tudva van, horvát születésű, jelenleg Bécsben időzik, hol több roko­na van. . *** Reményi Edétől az „Indepen­dance“ 1. hó 7-diki száma három nagy hasábos, igen lelkesen írt cikket közöl augustusi zeneünnepélyeink­­ről. Örülhetünk, hogy míg a bécsi lapok többnyire agyon akarták hallgatni azon eseményt, melyet Liszt köztünk időzése képez, a külföld az idézett világlap­ban ily toklból nyer róla tudomást. Az „Independan­ce“ szerkesztősége a levélhez megjegyzi, hogy „a rit­ka érdemű művészt“ maga szólítá fel e tudósításra s közli azt minden változtatás nélkül. A benne elömlő enthusiasmust bár természetesnek találja, de fölemlíti, hogy Reményinek, mint látszik „Magyarország az Is­tene, ez megtestesült sz. Erzsébetben és Liszt az ő prófétája.“ Reményi e tudósításában nem szól önma­gáról, csak egy helyütt csak úgy mellékesen érinti, hogy a hangversenyben ő is játszott, s az „Ind­epen­­dance“ hozzá­teszi, mennyire fájlalja, hogy Re­ményi szerénysége saját érdemeit elhallgattatja. An­nál jobban ismeretesek azok a hazai közönség előtt , örömmel tapasztaljuk, hogy a tollat éppen oly lel­kesedve forgatja, mint a hegedüvonót. — A­ pesti kath. legényegylet tegnap azon megtiszteltetésben részesült, hogy Liszt Fe­renc ft. Schwendtner Mihály belvárosi plébános R­e­m­é­ny­i Ede, s a b. B­ü­­­o­w család kiséretében esti 6 órakor a munkakiállítást meglátogatta. Az egy­leti dalárda néhány igen szépen sikerült négyes dal által volt szerencsés a nagy művész hazafi méltányló tapsait kiérdemelni. *** Közelebb nagy zaj volt a lapokban, hogy a nemz­­színházi pénztárnál kettős árért adtak el jegyet. Erre a „Hortobágy“-ban megjelent felszólalás szol­gáltatott indokot, de a tett vizsgálatból az derült ki, hogy az illetők nem bizonyíthatják be a vádat. Mint állítják, a pénztárnoktól csakis ígéretet nyertek.Egy zártszéknyitónő azonban egy zártszékjegyet kettős árért adott el, de ennél is fennforgott azon enyhítő körülmény, hogy a jegyet más számára vette, ki azon este nem jött el, s a kettős ár önkényt kínáltatott. A zártszéknyitónö különben megbüntettetett, s a nemz.­színházi pénztárnokok teljesen rehabilitálva vannak. *** A zálogházban közelebb elkövetett csalásbani vizsgálattételre, midőn mint említettük, a pénztárnok hamisított utalványra 3000 frtot fizetett ki, a helyi, tanács külön biztost küldött ki. *** A Széchenyi hegyen tapasztalható vízhiány napról napra érezhetőbb lesz. Ennek elhárí­tására most újabb terv merül fel. Buda városa ugyan­is új nagyobbszerű vízvezető-gépet készíttetvén, mely a vizet a Széchenyi hegyre vezető úton a szerviták kunyhójáig szivattyúzná fel, itt javasolják felállíttat­ni az eddig használt kisebb budai vízvezetőgépet, mely a vizet a Széchenyi-hegyre juttatná. E gondolat Ürményi József úrtól jön, kit az illetők tanácsa­dásra fölkértek. — Nt. Arenstein kegyesrendi tagról azt ír­ták bécsi lapok, hogy Svájcba utazott, kilépett a szer­zetből stb. Dr. Arenstein úr Badacsonyon van , a róla terjesztett rosz akaratú hírek teljesen alaptalanok. — Dr. Bach Frigyes német költő e hó 5-kén Versetzen meghalt. *** Bulyovszky Lilla asszonyt súlyos baleset érte. Vendégjáték­ szerződés folytán éppen Amerikába volt utazandó, midőn Glagovban lá­bát ficamitotta ki s e baleset következtében huzamos­ ideig nem léphet színpadra. *** (A képzőművészeti társulat) által rendezen­dő szüreti kirándulás e hó második felében megy végbe. Kirándulási helyül Dömös vidékét találták legalkalmasabbnak Visegrád s Pilis-Maróth között, mely vidék Pozsonytól a vaskapuig egyik legszebb pontja a Duna völgyének. *** Bozenbenehó 2-dikán folyt le a vég­tárgyalás a 19 éves Kerber Hermann meráni szüle­tésű könyvkereskedő segéd ellen. Azon vád alatt állt, hogy egy feszületre falevelet szegezett fel, arra há­romszor lőtt s kétszer eltalálta a feszületet. Nyolc hónapi fogságra ítéltetett. *** A pesti kath. legényegylet tagjai által 1865. sept. 8-án rendezett munkakiállításban részt vettek : B­u­n­z­­ Lajos, szabó, nadrág ; — M­a­j­e­r Boldizsár, szabó, Deákszür; — Ludvig István, sza­bó, 3 miseruha és 1 magánszola; — faragó Gábor, szabó, nadrág; — Korponay Ágoston, lakatos (önálló üzlettel bir), zár; — Trencsényi János, bognár, kocsiderék; — K­raj­cz­ár János, kovács, tengely forduló; — Maróczy József, lakatos (önál­ló üzlettel bir), saját találmányú húsvágó gép és f­üstkályha; — Horváth János, pék, óriásszarvas; — Reichart Ferenc, lakatos, mazár és lemezszek­rény ; — Kassánszky Demeter, asztalos, pipere­tükör;—­ Ludvig János, bábsütő (önálló üzlettel bir), különféle mézesbábsütemény és viaszgyertya; — Buch Kálmán, szabó, rajzok; — L­o­r­a­n­d Jó­zsef, fehértimár, különféle bőr; — Csemnitzky Béla,szabó, mellény; — Szvoboda István, aszta­los, varrópárna; —­ E­i­p­e­l Ferenc, cipész, női cipő ; — Gubicza Lajos, cipész, lakkos csizma; — Nagy Móric, könyvkötő, címlap ; — Jávorka Engelbert, szabó, nadrág; — B­e­r­g­h Ferenc, ara­nyozó, gyertyatartó és képrámák ; — Verbesz Sándor, lakatos, zár és géptengely ; — András­­s­y Károly, szabó (önálló üzlettel bir), erdélyi teke, nadrág és mellény;­ Linder József, szabó, re­verenda ; — Schwarz Alajos, asztalos, gyümölcs­kosár ; — S­c­h­u­­­e­k Sándor, kései, különféle ké­sek ; Rosenbaum István, szabó, Zrinyi-öltöny; — Szepesy Gyula, szabó, Bank bán-öltöny, attila, Kinizsi-guba, nadrág; — Nagy Ferenc, kovács, henger; — Kösztler János, kettyüs, szarvas­­bőrnadrág; — Vatzke Eduárd, kései (önálló üzlettel bír), különféle kések; — Balogh Mihály, szabó, mellény; — Frankovics János, ci­pész, női cipő; — H­e­i­s­z József, szabó, fekete selyem öltözet; — K­l­e­m­e­n­t Henrik, kefekötő, kefék ; — Hopp Károly, kefekötő, kefék; — C­z­­­p­k­a József, szobafestő, rajzok; — L­i­s­z­y József, tobakos, fehér kordovány ; — P­e­c­k­­ Ja­kab, ács, torony födél; — L­i­n­g­­ Károly, eszter­gályos (önálló üzlettel bír), pipereasztal, ruhatartó és sakktábla-idomok; — Fritz József, könyvkötő, könyvek ; — Jámbor Benedek, asztalos, varró­vánkos és rajzok; — Kövesy Ferenc, cipész, férficipő ; — Raupert Armin, könyvkötő, köny­vek ; — R­o­g­o­t­a Ferenc, asztalos, varróvánkos ; — Simon Sándor, esztergályos, gyertyatartó és téntatartó ; — Fittinger Ferenc, ács, rajzok ; — L­ő­c­s­e­y Ignác, asztalos, salonasztal; — Már­ton János, asztalos, varró vánkos ; — B­a­k­s­a Sándor , kefekötő , szentelőborosta és porzó ; — Molnár András, szíjgyártó kantár; — C­s­e­h Máté, bognár, egy fából hajtott kocsi; — F­i­z­e­­­i Károly, lakatos, zár és rajz ; — Főhring Károly, aszta­los, pipereasztal ; — W­a­l­­­n­e­r Lőrinc, lakatos, rajz ; — Brunhuber Ádám, ács, rajz ; — Lő­rinc István, csizmadia, csizma; — S­t­u­r­z­a János, cipész, cipő; — Z­e­l­i­n­k­a Hugo, keztyüs, harisnya­­kötő és keztyü ; — Mirkay Imre, szíjgyártó, ku­lacs;­— W­erthmüller János, szabó, mellény; — Láng Nándor, bádogos, vízszentelő; — P­oto­­h­á­s­z­k­a Károly, lakatos, rajz ; — Libás Antal, látszerész, látcsövek ; — R­a­p­a­y Mihály, csizma­dia, csizma ; — Bründl Sándor, lakatos, lakat; — L­e­y­e­r Ferenc, fésűs, fésű ; — D­u­d­a­y Mi­hály, cipész (önálló üzlettel bír), női cipő; — H­e­n­t­z Ádám, cipész, cipő; — Bognár János, cipész, cipő; Vass Zsigmond,cipész,cipő; — Blénessy Balázs, szabó, rajz ; — Konrád Károly, vonalozó, papír és toll vonalzásra ; — K­r­e­s­z József, szíjgyártó, ostor ; — J­e­tl­i­n­e­k Nándor, bádogos, szökőkút;

Next