Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-14 / 236. szám
suit világban pedig csakugyan még léteznek milliók, kik nem tartják tiltott, vagy közártalmu dolognak, ha valaki grófi rangot visel. Az is lehetséges, hogy Eszterházy Móric gróf ama elemnek, mely oly elhatározólag közreműködött a magyar alkotmány fentartásában, mely Angolországban az alkotmányos szabadság oly hatalmas oszlopának bizonyult, s melyet a „Presse“ a februári alkotmányból sohasem akar kizáratva látni, s az új osztrák alkotmányos épületben is szerény helyet óhajt biztosítani. De mi azt hiszszük, hogy a „Presse“ e pontban nem fog módfelett szigorúan ítélni, mert arról van szó, hogy új alkotmányos éltünket szintén a monarchius állam feltételeinek megfelelőleg alakítsuk. Nem ok nélkül gyanítjuk továbbá, miszerint Eszterházy Móric gróf nem csak keresztény, hanem még katholikus is. Mondják, mikép Ausztriában többen is vannak, kik e gyarlóságban osztoznak, és reméljük, hogy ez „on dit“ feljegyezése által senkit sem veszélyeztetünk, mivel nem tehetjük fel, hogy a „Presse“ holmi Nero-féle hajlamokat táplálna. Sőt még az is lehetséges, mikép Eszterházy gróf, ha mindjárt Ausztriát nem is tekintheti „katholikus államnak“, mégis tart valamit hazánk „katholikus missiójára“, körülbelöl oly módon, miként a protestáns Guizot, és a voltairianus Thiers is súlyt fektettek Franciaország katholikus missiójára. Örömest a „Presse“-re bízzuk e tévedés felvilágosítását, valamint annak kimutatását is, hogy a katholicismus nem tartozik ama sok százados kötelékekhez, melyek minket Németországhoz fűznek,—hogy Ausztria hatalmi állása szilárdulna,ha katholikus hagyományairól Roma tekintetében lemondana, — hogy ama erők közt, melyek Ausztria jövője érdekében Keleten tevékenyek, nem a katholikus eszme áll elsősorban, s hogy végre,ha Ausztria valaha oly szerencsés lenne, és nagy missióját, melyről most még nem örömest beszélnek, Éjszakán teljesíthetne, zászlóul nem a katholikus eszme szolgálna. Mindez azonban — mint a „Presse“ erősíti —■ nem jellemzi Eszterházy Móric grófot, mint államférfiat. „Ő sem tulnyomólag katholikus, sem tulnyomólag aristocrats.“ Helyesen emeli ki a „Presse“, hogy e férfi egész életén át azon tulajdonsággal bírt, hogy többre becsülte az alkotást és hatást a beszédnél és írásnál. Csak az kár, hogy a rajz készítője kirekesztőleg a külügyi hivatal registratúrájának homályos mondájára szorítkozott. Diplomatikai körökben más, talán kevésbé homályos monda él. Szerinte az államiroda levéltárában Eszterházy Móric gróf tollából eredő emlékiratok léteznek, melyeket diplomatánk legtekintélyesebb köreiben , „Róma és Gaeta kincsei“ név alatt tisztelnek. A rajz legtalálóbb vonása azon tétel, hogy Eszterházy Móric gróf, Ausztria fejlődésének legmagasabb és legfinomabb problémái felett teljes tárgyilagossággal elmélkedik. Teljes tárgyilagosság! Ez annyit tesz, mint az embereket és viszonyokat, az óhajtásokat és szükségességeket, minden alanyi hiúság, önzés és nagyravágyás nélkül, a nemzeti és politikai pártok elfogultságától menten megítélni, azaz: minden irányban igazságosnak lenni; és valóban éppen ily államférfiak azok, kikre soha egy birodalomnak sem volt sürgősebb szüksége, mint Ausztriának a jelen körülmények között. Miként a „Presse“ helyesen sejti, — noha ezt nem látszik teljesen elismerni, — Eszterházy Móric gróf álláspontja tettleg azon magaslatokon keresendő, melyekre az osztrák államférfiak által az utóbbi 16 év alatt nyújtott apró mérvek nem alkalmazhatók. Eszterházy Móric gróf Ausztriát nem tekinti sem magyar, sem német, sem szláv, sőt , mondhatnók, még osztrák szempontból sem , hanem tisztán európai szempontból. Eszterházy gróf Ausztriát Európa szeglet- kövének nevezte, melybe sokan szilajságból, sokan ügyetlenségből, mások ismét esztelenségből ütköznek, de mely mindamellett világrészünk politikai építményét fentartja. Hogy e kő el ne porladozzék, hogy Ausztria erős maradjon, és világtörténelmi missióját teljesíthesse, ez képezi az alapeszmét, mely Eszterházy gróf eszmevilágát „legbensejében összetartja.“ Ez alapeszmének következményei ismét, hogy Ausztriának a maga újjáalakulását csak a legbiztosabb alapokra, a törvényes alapokra szabad fektetnie, s , hogy az uj épület biztosítását népeinek lehetőleg leg- ■ tökéletesebb kielégítésében kell keresnie. S mivel Eszterházy gróf európai szempontból tekinti a dolgot, féltékenyen meg fogja óvni , a legcsekélyebb részletekig mindazt, mire a monar- chiának valóban szüksége van; hogy pedig a szüksé- j gességekhez — ha Ausztria egyáltalán be akar lépni az alkotmányos államok sorába — mint a „Presse“ mondja, egy „szilárd birodalmi képviselet“ is tartóztozik, ez — még egyszer hangsúlyozzuk, kérdés alá sem jöhet. De mivel Eszterházy gróf Ausztriát csak európai szempontból tekinti, felfogásunk szerint a mellett is kell szavaznia, hogy a birodalom népeinek mindazon törvényesen szerzett jogok, és jól kiérdemlett szabadságok megadassanak és biztosíttassanak, melyek a monarchicus elvvel, a monarchia egyes részeinek e legbiztosabb kötelékével megegyeznek, és a közös haza szellemi és anyagi erejének az idő és osztrák missio színvonalára leendő Municipalis mozgalmait Tata, oct. 11. Mint a hírlapok útján átalánosan tudva van, három követjelöltje van eddig kerületünknek, t. i. Ghyczy Ignác * (Kálmánnak testvére), Konkolyi Dénes és Huszár Imre. A szavazatok a három jelölt közt meglehetősen meg vannak oszolva, s a meghasonlás alapjául lehetlen a háttérben a vallási s helyi érdekeket fel nem ismernünk. Konkolyit akarják átalában a reformáltak az egész kerületben, Ghyczyt a helybeli katholikusok (s valószínűleg a reformáltak nagyobb része), Huszárt a vidéki katholikusok nagy többsége. Midőn ennyi, erőben majdnem egyenlő párt jelenik meg a küzdtéren, vajmi nehéz a választások foganatba vételével a békés lefolyást biztosítani, s drastikusabb argumentatióknak elejét venni, mint ezt éppen választókerületünk 1861-ben az egész ország szine előtt elég sajnosan bebizonyította,midőn Ghyczy Ignác mostani követjelöltünket s városunk szülötte , büszkesége, Rendek József, akkor gátai, most érsekújvári plébánost, éppen a kicsapongó korteskedés buktatta meg egyaránt, a megoszlatás által diadalra segítvén a különben kisebbségben levő Konkoly- pártot s növelvén a zavart és erőszakosságot. Hogy hasonló zavarok s váratlan fordulatok ne történhessenek, midőn majd a kocka már elvetendő leszen, városunk némely előkelő, higgadt kath. polgárai,mint az érdemekben megőszült Ghyczy Ignácnak rendületlen hivei értekezletre hívták meg tgnap esti hat órára annak nevezetesebb helybeli tisztelőit,tanácskozandók a felett,fajkép lehetne Ghyczy Ignác polgártársunk számára a szótöbbséget békés utón biztosítani. Az értekezletre jó eleve megjelentek a város előkelőbb polgárai, mintegy harminc negyvenen, s a kitűzött órában, az öreg Gyurkovics (nyug. cs. k.) kapitány indítványára a gyűlés elnökéül tekintetes Jankó Mihály jószágkormányzó úr kikiáltatván, ezt azt egy remek beszéddel nyitotta meg, mely ,ben kiemelte , hogy a választóknak jogukban lévén az országos érdekek mellett a helyieket s különösen a békét s városunk jó hirnevét szemeik előtt tartani, — másrészt pedig hatvanegyediki követünk Konkolyi Dénes urnak mandátuma a törvények értelmében amúgy is lejárván : a leghűbb alkotmányos érzelem sem tilthatja el a választókat szavazatjoguk uj foganatosításától,s ha Ghyczyre szavaznak, csak hazájok s városuk jól felfogott érdekeinek szellemében cselekszenek. Minthogy azonban Konkolyi Dénes ur egészen méltónak mutatta magát választóinak további bizalmára, küldöttségileg véli őt megkeresendőnek, mely tagjainak száma s erkölcsi értéke által külsőleg is méltó elégtételt szolgáltatván a volt követ urnak, őt egyszersmind bizalmasan megkeresse : nem volna-e kész a nálánál ékesebb s általa is elismert képességü s érdemű Ghyczy Ignác javára leginkább a béke és nyugalom érdekében a jelöltségről lemondani ? Helyeselte a szóló elnök úr nyilatkozatát tek. : Benyács Mátyás ügyvéd úr, alkalmat vevén magának , Ghyczy Ignácot az összegyülteknek mint a kerület bizalmára s az országgyűlésen való képviselésére legméltóbb férfiút bemutatni, hivatkozván annak átalánosan ismert olvasottságára, a komoly higgadtság s megfontolással együtt járni szokott előhaladott korára, különösen nemzetgazdászati szakismereteire, szeplőtlen politikai múltjára s példás családi életére; s meleg szavakkal ajánlotta elnök úr indítványának pártolását. Hasonló szellemben nyilatkozott tek. Fittler Dezső uradalmi ügyvéd úr, figyelmeztetvén azonban azon eshetőségre is, ha Konkolyi úr visszalépni nem akarna, mire többen teljesen megnyugtatólag hangoztaták szavaikat. Erre ugyancsak Fittler Dezső úr egy több pontból álló programmtöredéket olvasott fel : mit kíván meg Tata városa keretében? függetlenséget és bátorságot, higgadt észt, kellő tudományos képességet, tántoríthatlan honszeretetet, fejedelmi hűséget. Mely tulajdonok Ghyczy Ignácban mind feltalálhatók. Egyszersmind programmjának kinyomatását ajánlá. Benyács ügyvéd ur dicsérte Ghyczynek a boldogabb idők megyegyülésein tanúsított politikai ildomosságát, különösen méltányolván a vegyes házasságok s monopóliumok körül több ízben nyilvánított nézeteit s Fittler ur kiáltványának magyar és német nyelven eszközlendő kinyomatását indítványozta , hogy a falusi nép közt is elterjesztetvén, az a város nézeteivel megismerkedhessék. Mások Ghyczy Ignác urat felkérendőnek vélték, hogy ő is bocsásson ki nyomtatott programmot választóihoz, ismét nem annyira a jelenlevők miatt, kik az ő nézeteit már több mint harminc év óta ismerik, mint inkább a nép miatt. Mit mi annál szükségesebbnek vélünk, mert tagadhatlan, hogy Fittler Dezső úr programmja igen átalánosságban van tartva, s nekünk most már szellőztetnünk kell némely speciális kédéseket is, melyek a leendő országgyűlésen, ha egyszer a főkérdések szerencsés megoldást nyerendettek, okvetlen elő fognak kerülni. Minthogy pedig — mint említők — még egy harmadik követ-jelölt is hatalmas párttal rendelkezik, melynek vezéreiül némely falusi papok említtetnek, jelenlevő helybeli esperes-plébános úr felkéretett a kerületi papságnak bizalmas megkeresésére, miszerint, amennyire papi tekintélyüknek fentartása a beavatkozást nekik megengedi, a történhető erőszakosságokat részükről megakadályozni iparkodjanak; meg felszólítás egyébiránt a papság részére úgy hiszem egészen felesleges. Erre megválasztattak a Konkolyi Dénes úrhoz küldendő követek , mire köszönet mondatván az elnöknek tapintatos eljárásáért s ugyan ő meg is éljeneztetvén a város követjelöltjével, együtt az értekezlet nyolc órakor befejeztetett. Az egész értekezletet jól átérzett komoly hangulat jellemzi. Csak egykét kellemetlen hangot hallánk az ajtó mellett, melyek a kerületi papság ellen látszottak intézve lenni, azonban minden figyelem nélkül hangzottak el a teremben. Minthogy azonban Ghyczy Ignác urnak múltjával közelebbről megismerkedhetni szerencsém nem lehetett, szeretném tudni, mily értelemben mondotta Benyács ügyéd úr Ghyczy Ignác nézeteit a vegyesházasságokat illető kérdésben teljesen kielégítőknek ? oly értelemben-e mint azt egy időben a legtöbb szabadelvű megye, köztük Komárom is, értette, pörbefogatni rendelvén a vegyes házasságokat reversans nélkül megáldani vonakodó papokat; vagy oly értelemben, mint a vegyes házassági kérdéseket átalában minden vallását szerető katholikusnak venni kell? Ha az utóbbi értelemben, úgy valóban csak gratulálhatunk kerületünknek Ghyczy Ignác megválasztatásának esetére. * r. 1. most is meg fog választatni, habár mint halljuk, nehányan azonban Tarnóczy Kázmér urat szándékoznak felhivni.Érsekujvárott van sok jelölt úgymint : Wodianer, Barna Lajos 1861-diki képviselő, Markhot János és Rendek az ottani derék plébános. A vecsei kerületben legtöbb kilátása van Bencsik Györgynek. Galgócon föllép Frideczky Timót. Verbón : Zerdahelyi Ince 1861. másod alispán, dr Mudron Maricának ügyvédje, — Tormay György, s még többen. Szenicén : Kucsényi Rudolf nyughelyi, tanácsos, de itt Zmerlich Károly ellen, ha t. i. az a felhívást elfogadja, győzni nehezen lehetne. Szakolcáról felhivatott Vagyon István nyitrai kanonok, de ez a meghívást elfogadni vonakodik, ha már meg lehetünk győződve, hogy a többség óhajtásainak engedni fog. Nagy-Tapolcsányban : gróf Berényi Ferenc szándékozik felépni. Nyitra-Zsámbokréten , h. Odescalchy Gyula, de lehet, hogy e két kerületben is még többen fognak fellépni. Privigyéről még semmi bizonyos híreink nincsenek. r.f. — Fehérmegye, oct. 7 A megye főispánja Szögyényi László ur a bizottmánynak tagjait az országgyűlési követek megválasztására, az 1848- dik V-ikt. c. értelmében szükségelt intézkedések megtétele végett, f. oct. hó 5 éve a székvárosba összehívta. Midőn ezen egybehivás megtörtént, akkor már a tisztikarban bizonyos helyettesítések álltak be, amelyek a bizottmányi ülést megelőző napon, egy főispáni conferentián, a közönség elé bevégzett tényekként terjesztettek elő. Erre egy óvás benyújtása után, az országgyűlési munkálatokra nézve úgy a központi, valamint a vidéki választmányok megválasztatván, a jelenvolt tagok fel is eskettettek. — Bihar bizottmánya ad hoc gyűlését ma tartja. Tegnap Nagy-Váradon a feketesas vendéglőben volt a megyei értelmiség értekezlete, melyre gr. Haller Sándor volt 61-diki főispán és Miskocy Lajos volt alispán hívta össze az illetőket. Szlávy József, a Biharban örömmel és bizalommal fogadtatott főispán e ha 3 dikán vette át a megye kormányát s felhívást bocsátott ki, melynek sokat jelentő szép végsorai igy hangzanak : „Ő Felsége kormányát fontos okok tartóztatván az autonóm megyéknek rögtöni visszaállításától; addig, míg az országgyűlés és Ő Felsége közös akaratából meg nem történik , nélkülöznöm kell a megyei tisztikarnál azon tekintélyt, melyet a megye választóinak bizalma annak kölcsönöz ; nélkülözöm azon üdvös közreműködést, melyet a megyei gyűlések a közigazgatásban gyakorolnak. Azért kettőztetett szorgalmat, pontosságot, részrehajlatlan eljárást, minden tekintetben feddhetlen, szeplőtlen magaviseletet fogok a megyei tisztviselőktől követelni ; meg fogom feszíteni minden erőmet, hogy ezenakarom hinni és reményleni) csak rövid átmeneti időszakban a közigazgatás és igazságszolgáltatás terén minden méltányos kívánatnak megfelelve legyen. Másrészről azonban kérem, de hiszem és reményem is ezen megye minden rendű, vallásu és nyelvű lakóitól, kiket én mind a közös haza hit fiainak ismerek, miként ezen válságos időszakban — félretéve minden személyes érdeket, kerülve minden szenvedélyes indulatosságot, pártkülönbség nélkül segédkezet fognak nyújtani nehéz feladatom teljesítésében, vállat vetve közreműködni fognak abban, hogy rendbontások és zavargások nélkül érjük el azon időt, midőn a közelgő országgyűlés Ő Felsége hozzájárultával újra törvényes alapra fektetendi megyei szervezetünket , tanúságot téve ily módon politikai érettségünkről, meghiúsítva ellenségeink reményeit, melyeket a magyar vér hevességében, a magyar jellem könnyen túláradó szenvedélyességében helyeznek.“ — — Mohácson Scitovszky Márton, a volt 61-diki főispán a követjelölt. Az öt éltető nemz. zászló e hó 7-dikán tűzetett ki a mohácsi szentháromság téren nagy ünnepélyességgel s közöröm között. — Pozsonyból írják, hogy gr. Apponyi György excja nem csak a felső Csallóközben hanem Bazinban is kívántatik követjelöltül. Pozsonyban a követválasztás — november 8-dikára van kitűzve. — Pozsonyban e hó 9-dikén tartatott meg a megyebizottmányi gyűlés, melyre legale testimonium küldetett ki, s mely óvás mellett megalakítá a központi választmányt. — Temes megye sok képviselő-jelöltje közül a levelezők eddig Damaszkin Jánost volt 61-diki főispánt, és Onossy Mátyást említik fel. — A Jász Kunságban a követválasztási főhelyek a következőleg állapíttattak meg : a Jászságban Árokszállás, a Nagy-Kunságban Madaras eddigi választási helyek maradnak. Nagy-Kún-Túrkeve, Kun- Sz.-Márton és a három jász község főhelyéül Jász- Ladány, a Kiskunságban Fülöp-Szállás jön kijelölve hosszabb vitatkozás után , amott a nagykunok, emitt Dorozsma és Majsa képviselői nyomatékos érveket sorolván elő választóik érdekében. — Mező-Túron a kerület jelöltjéül Péteri Károly tüzetett ki. — Somogy csurgói kerületében Inkey József, ki a jelöltséget Csépán Antalnak akarta átengedni, tisztelői felszólításának engedve, azt elfogadá. *) Nyugalmazott főhercegi jószágigazgató emelésére szükségesek. E pontra nézve bizonyára még inkább megnyugodhatunk, miután a tapasztalás megcáfolhatlanul tanítja,hogy e jogok és szabadságok megtagadása képtelenné teszi a monarchiát hatalmi állásának fentartására Európában. Valamint a nemzetek gondolkozásmódját és érzületeit csak legnagyobb költőik fogták fel a legélénkebben, úgy az államférfiak is csak akkor képesek valami nagyot létrehozni, ha legtökéletesebb tárgyilagossággal fogják fel azon birodalom individualitását, melynek sorsára nekik befolyás engedtetett. Az osztrák államférfinak, ki e színvonalon áll, szükségképpel kell ismernie, miszerint, ha a birodalom világállásának feltételei biztosíttattak, a szabadság legerőteljesebb és legfrisebb szele a legjobb eszköz a hazai levegőnek azon miasmáktól való megtisztítására, melyeket az újabb kor bureaucratismusa halált osztó méreggé változtatott. Mi gondunk rá, ha körülöttünk minden forr és pezseg ? Ha a mozdony füttetik, abból rendesen a szükségesnél több gőz fejült ki, de veszélyt nem okozhat, mert az eszélyes vezetők ismerik az alkalmas módot a fölösleg elvezetésére. És váljon kisebb volt-e ezen forrongás, midőn Schmerling állt a mozdonyon ? Hisz akkor éppen abban rejlett a veszély, hogy a fölösleges gőznek nem engedett szabad elvonulást. A férfiak, kikre a vezetés bízatott, gondoskodni fognak, hogy midőn az elindulás órája itt, a katlanban sem több sem kevesebb gőzerő ne találkozzék, mint mennyi éppen szükséges arra, hogy a királyságok és országok e hatalmas láncolata a dicsőség és szabadság pályáján tovavezettessék. Ez képezi mai meggyőződésünket, a többit a jövőre kell hagynunk. Addig pedig bizalmunk ébren őrködik, s ha veszélyt látna, nem fogja behunyni szemeit, mert előttünk mindenkinek csak annyi becse van, amennyit Ausztria dicsőségére és szabadságára nézve ér.“ — Budán a választók összeírása nov. 1 Bejétől 7-dikéig történik és pedig a várban, a városházán s az egyéb városrészekben az albiróságok helyiségeiben. Az összeirási ívek nov. 8-án s 9-én lesznek kitéve a városházán, a reclamatiók 9-dikén s 10 dikén tehetők meg. A választási nap s egyéb tudnivalók későbben fognak kihirdettetni. — Arad, oct. 12. Ma tartatott meg a bizottmányi ülés, a megye terme zsúfolva volt szűrös és tógásokkal, melynek tömege közt a kapatos ember elveszett, egészen 48-diki meeting kinézése volt ezen gyűlésnek; — eredménye : a formulázott, óvás felolvastatott s elfogadtatott, a 61 -ki központi bizottmány kiegészíttetett, s illetőleg az oct. 2-diki értekezletből kiküldöttek egyszerűen felolvasták a névsort, melyben nagyobbrészt pópák sorolvák, s egy katholikus pap sem, mely feltünőséget pótlandók a hitelesítésnél kettőt belecsúsztattak. Történt egy tapintatlanság, ugyanis a főispáni megyei méltóságnak más egyéniség általi elfoglalás nem teljesítése iránti sajnálat fejeztetett ki azok által, kik a főispáni értekezletben részt nem vettek, miből szenvedélyes elemek könynyen zavart támaszhatának vala,mi azonban tapintatosan elháríttatott. Tapintatlanság volt e kitérés, mert ez által a gyűlés kizárólagos tárgyától eltérés által kibonyolíthatlan hacs keletkezhetett volna. Az egészről az a vélemény , hogy meglátszott a megyei municipália életnek15 éves szünetelése, és az egybegyült elemekből nem lehete a 800 éves megyére ismerni! — r. 1. Nyitra oct. 12. A nyitrai kasinóban már nehány nap óta leng a lobogó Tóth Vilmos 1861- diki képviselő nevét hirdetvén, s mondhatni , hogy *) Átalában kérjük t. levelezőinket, hogy a követválasztásokról minél nagyobb objectivitással és részrehajlatlansággal, de kimerítően szíveskedjenek minket értesíteni. Szerk.