Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-26 / 246. szám
Hatodik évfolyam 246. szám. PESTI Q/v/v njwswswswswnswjwswnswjwjvwswjwnjv swswwswnswjwsws) ? Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás | jisál vagy postán mindennapi megküldéssel : jj | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre '$ | f' frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- | | napos előfizetést. ^ 0»j\fWWNJWNNNNJWNNJVWWJ\/'SWJWSWNSWSVS\fWrSWSWJ\rNSWAW\S POLITIKAI Csütörtök, October 26-án 186. ■^'SWyASSVJXJ'SW^JWJWA/'SWSWSWJXJ'SX/'SWJV'SWSWS'J'AS /WVWVVWW SWS\T *T> j} Hirdetések hathasábos petitsorért egyszerűhir-hirdetésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak.^ ^ Szerkeszt?*ég és kiadó hivatal: 1 ; a Lipót utca 20-dik szám alatt 5 ^ földszint. ^ NAPILAP. Előfizetési felhívás pesti hírnök politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre ....................................... 5 frt Félévre................................................10 frt Egész évre..........................................20 frt auszt. ért. Előfizetés minden hé 1-től elfogadtatik pgT Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, ezentúl a „Pesti Hírnök“ kiadó hivatalában, barátok tere, 7.sz., Emich G. újságkiadó hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. Pest, oct. 26. áh Ha valamely idegen publicista, Managyarország alkotmányáról s közjogi helyzetéről a 48-diki schema szerint óhajtván magának alapos ismeretet szerezni, — e végett az 1848. III dik törvénycikket figyelemmel olvassa, — s azon országlási merev elkülönzést tekintetbe veszi, mely az érintett törvénycikkben elsorolt, s egy egészen független hatalmasság teljes organikus szervezetét képviselő ministeri tárcák által formuláztatik, — valóban nehezen fogja azon ‘közös ügyek’ minéműségét kitalálni, melyeknek képviseletére a 111-dik t. c. 13-dik §-sa a közös Fejedelem személye mellé egy külön ministert rendel, a következő igen általános kifejezésekkel : „13. §. A ministerek egyike folyvást ő Felségének személye körül lesz, s mindazon viszonyokba, melyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, de folyván, azokban az országot felelősség mellett képviseli.“ Tehát, mint kitűnik, nem is közös‘ügyekről’, hanem ‘viszonyokról’ szól az idézett törvényszakasz, minélfogva nem csoda, hogy igen rövid idő, sőt néhány nap alatt már ama térfogalom állott be még a magyar ministérium köreiben is, mintha ama törvényszakasz a közös külügyi viszonyokra vonatkoznék, s mintha a Felség mellé rendelt magyar minister a közös külügyminiszer adatusa lenne, kinek különös rendeltetése, a fentartott királyi jogoknak a 7-dik és 8-dik szakaszban elszámlált tárgyain kívül, a külügyi viszonyokban hazánk érdekeit képviselni. Nem csoda tehát, hogy az udvari cancellária, a király ősi magyar törvényes kabinetje, 48-ban azonnal a ministeri elnevezések elfogadása után, nemcsak improprie, de illetéktelenül is ‘külügyministeriummá’ torzíttatott. Említettük továbbá más alkalommal már az eszmezavart, mely a martiusi törvényhozás kebelében s vezetői közt uralkodhatott, midőn a pénzügyi, kereskedelmi, s honvédelmi ministeri tárcákat felállíták, a nélkül, hogy a határokat kijelölték volna, melyeken innen önállóan mozoghatnak, de a melyeken túl szükségkép, s magának a pragmatica sanctiónak értelmében a központi hatalom jogköre mint a monarchia fenmaradhatásának életfeltétele kezdődik. E határozatlanság azonban csak arra szolgált, hogy hazánknak a trón közössége, a monarchia szétválhatlansága, s a pragmatica sanctio világos szavai által szabályozott belső függetlenségéről a fogalmakat tévútra terelje, s oly illusiókat keltsen és ápoljon, melyek a fölületesen gondolkozó, de igen is hatalmasan és mélyen érző tömeget tarthatatlan vívmányok és positiók védelmére buzdítsák. S aki az eseményeket elfogulatlanul tanulmányozza, múlhatlanul azon eredményre jut, hogy az összeütközés, mely néhány héttel a martiusi törvények sanctiója után már ama központi hatalom és Magyarország közt bekövetkezett, legfőbb anyagát és indokát azon merev országlási elkülönzésből vette , melynek symbolumát a fennidézett, s a birodalmi közös ügyeket ignoráló négy ministeri tárca képezte. Mint az előttünk fekvő sajnos tények tanúsítják, a küzdelem ama ministeri tárcák jogköre miatt, egyéb gyúanyagok hozzájárulása folytán általunk a békés politika teréről physikai mérkőzésre vitetvén át, a sorsunk oda dőlt el, hogy a központi hatalom nemcsak azon jogokba rehabilitálta magát, melyeket az említett négy magyar ministeri tárca megtagadni s megtámadni látszott, hanem magához ragadta mindazon jogok gyakorlatát is, melyek hazánknak az 1790. 10-dik t. cikk s egyéb sarkalatos törvényeink által biztosított önállását, s a magyar szent korona felségi jogainak garantiáit képezik, s melyeknek hazánk egész 48-ig soha kétségbe nem vont nyugodt és törvényes élvezetében létezett. S a legfőbb kérdést, melynek megoldásához most már az octoberi diploma, a februári pátens, s a September manifestum különböző stádiumain keresztül szerencsésen eljutottunk, vagyis a szőnyegen forgó államjogi differenciák magvát éppen a ma sokszor említett négy magyar miniszeri tárca képezi. Az a kérdés t. i. mi illeti azokból tulajdonkép a birodalmi közös ügyek értelmében a központi hatalmat? s mi az, mit a mindenestől elfoglalt jogöszvegből, mint törvényes belső önállásunk biztosítékát, mint ősi kétségtelen jogot, a központi hatalomtól, autonómiánk kiegészítése érdekében, s a monarchia közös érdekeinek megsértése nélkül, visszakövetelni, saját kezünkbe venni elvitázhatlan igényünk van ? S valóban igen nagy vétket követnek el a különböző pártokat képviselő lapjaink, midőn e sarkalatos kérdésekre nézve pártjaikat s átalában az olvasóközönséget határozott tájékozás nélkül tévesztő homályban hagyják, — midőn ugyanazon lélegzettel a 48-diki törvények teljes jogfolytonosságáról s rehabilitatiójáról, de egyszersmind a birodalmi közös ügyek kétségbevonhatlanságáról beszélnek , — s midőn végre nyílt taglalás és manifestatió által elejét nem veszik annak, hogy a különböző, semmi határozott pártprogramm által helyes útba nem igazított követjelöltek, átalános politikai hitvallásaikkal, s reménytelen biztatásaikkal se magukat ne montírozzák, se választóikat bár leghazafiabb szándékkal is mystificálni ne legyenek képesek. Az irányadó journalistika e mulasztása a kölcsönös értesülést, az eszmék tisztulását, sőt a követválasztások óhajtott sikerét is tetemesen nehezíti, s lajtántúli centralista elleneinknek már eddig is sok anyagot s veszélyes fegyvert nyújtott a békés megoldás bizalmának megingatására, az ellenünk való , s igen hatalmas elemek részéről szívesen látott és ápolt izgatásra. Legőszintébbnek találtuk eddig ez ügyben magát báró Eötvös József urat, mit annál nagyobb érdemnek kell elismernünk, mert közhit szerint s megelőző politikai elveiből s az egykori „Pesti Hírlap“ irányából ítélve, az egész ministeri biallon a Iüdik törvénycikkel együtt a nemes báró műve, s bárkinek is nem csekély önmegtagadásba kerülhet, saját édes szülöttének fogyatkozásait nyíltan elismerni, s az egész világ kritikájának kitenni. Márpedig a nemes báró nemcsak átalánosságban a 48-dik törvények hiányosságát, de különösen a ministeri vagyis Ill-dik törvénycikk lényeges fogyatkozásait is, budai politikai hitvallásában világosan elismerte. Miután ugyanis változatlan ragaszkodását a 48-iki törvényhozás elvei iránt kijelenti, egyszersmind kimondja, hogy „más nézete van a 48-diki törvények egyes rendelkezéseire nézve.“ „Mi ezeket illeti, úgymond, már az 1861- diki törvényhozási törvények revisiójára késznek nyilatkozott, s én (a báró úr) az országérdekében kívánatosnak, sőt szükségesnek tartom azt.“ „Kívánatosnak, mert 1848 óta sok tekintetben nagy változások történtek, és mert azon befolyást, melyet Magyarország a közügyek elintézésére igényelhet, több fontos ügyre nézve, mint például: liad-, kül- és közös pénzügyre, az 1848-diki törvények által kellőleg biztosítva nem látom.“ „És szükségesnek tartom a revisiót, mond továbbá a nemes báró, mert midőn a közös ügyek létezése éppen az 1848-diki törvények által oly világosan ismertetik el, mint azt előbbi törvényeinkben nem találjuk, (de nem ám!) m e 11 e 7 h e 11 e nnek látszik, hogy e közös ügyek a törvényben szabatosan körülhassanak.“ Nem is lehet kívánni a nemes bárótól, hogy egyszerűen bevallja, mily meg nem fontolt hirtelenkedéssel állíttattak fel 48-ban azon ministeri tárcák, melyek jogkörük határozatlansága miatt annyi conflictusba s bonyodalmakba keverték hazánkat, s oly roppant áldozatokat róttak egy kis illusiós pünkösti királyság fejében a magyar nemzet vállaira! De a feleszmélést mindig nyereségnek tartjuk, s annál fogva gyengédtelenség lenne, a nemes báró jelen őszinte vallomását, mint az oly sokszor méltatlanul gyanúsított felfogásunk s küzdelmeink trophaeumát mutogatni. Csupán azt sajnáljuk, hogy báró Eötvös J. ur párthiveinek kiábrándítására nyíltan ki nem mondja, hogy a kérdéses tárcák, a revisió előtt, még csak képzelődés tárgyai sem lehetnek, valamint nagyon nélkülözzük azt is, hogy a közös ügyek részletezését meg nem kísértette, sem a történeti jogalapokat ki nem jelölte, melyek a törvényhozást a közös és nem közös ügynek megkülönböztetésére legbiztosabbak vezethetik. Majd megpróbáljuk e két hézagot a mi felfogásunk szerint pótolni.val a legközelebbi kolozsvári országgyűlés eredménye leend, csupán előjátékául tekintendőazon államjogi uniónak, melybe a horvátok Magyarországgal lépni fognak, s mihelyt egyszer Szent István birodalmának integritása helyre lesz állítva, többé szó sem lehet az összbirodalom olyatén föderativ alakulásáról, a milyenről a csehek és a feudál romantikusok álmodoznak. Akkor a Föderalismus törekvései csupán kisebb nemzetiségi körökre és egyes országokra fognak szorítkozni s a nemzetiségek egyenjogi elvét csak az iskolában, hivatalban és az egyházban valósítandják meg. A nagy egészben azonban az örökös tartományok mai administratív és politikai kötelékük alapján még szorosabban fognak csatlakozni egymáshoz, anélkül, hogy e viszony az egyes koronaországok autonómiáját korlátolná vagy veszélyeztetné. Ma már mit sem használna a Magyarországgal kiegyezkedést akarni anélkül, hogy ez akarat következményeinek bátran szemébe ne nézzünk. Magyarországra e pillanatban azon kettős felelősség terhe nehezül, hogy saját politikai létét egyszerre biztosítsa Ausztria fennállásával. E közös lét biztosítása képezik egyszersmind legfontosbikát a közös ügyeknek, melyeket a legközelebbi országgáűlésnek kell megállapítania. Reméljük, hogy ez ügyekre nézve sikerül tnd oly formát feltalálni, mely legalkalmasabb lesz arra, hogy minden érdekeltet kielégítsen. Azonban ha ez állásponton elmosódott körvonalaiban még mindig az egész államjogi kérdés lebeg előttünk, s ha a Lajtán inneni népek vágyaik és reményeik, jogaik és követeléseik tekintetében egymással játékot űznek, ha végre azon miniszter, ki legközelebb hivatva leendvén alkotmányos állapotaink hacsába világosságot hozni, e helyett gyengéd félhomályt árasztana az egész politikai helyzetre, akkor legkevésbé sem lehet majd csodálkoznunk, ha egy napon a magyar országgyűlés határozata által fogunk meglepetni, vagy ha végre oda jutunk, hogy alkotmányunk megmentését szívesen vett ajándék gyanánt kell elfogadnunk a magyarok kezéből. LAPSZEMLE, Pest, oct. 26. A magyar kormányférfiak eddigi működésére vonatkozólag a „Fremdenblatt“ tegnapi száma a következő figyelemreméltó észrevételeket hozza : Mindannak, amit a magyar államférfiak programmjuk gyakorlati kifejtésére s az országgyűléssel leendő kiegyezkedés előkészítésének m megvalósítására nézve eddig elkövettek, legalább egy teljesen tiszta és egységes eszme szolgál alapjául, s ha elfogulatlan szemekkel tekintjük a Magyarországban most folyó követválasztási mozgalmakat, ha figyelembe vesszük a dolgok legújabb fordulatát Erdélyben s ha nem feledjük a horvátországi pártok rendkívüli csendes magatartását, úgy mindenesetre meg kell vallanunk, hogy azon férfiak, kik Magyarországban a kiegyezkedés művét három hó előtt kezükbe vették, azért, melyen működni akartak, minden részeiben szigorúan megvizsgálák, s hogy politikai taktikájok eddig oly előnyös volt, aminő csak a jelen terhes viszonyok közt lehetett. Legyen valaki a magyar nemzet államjogi törekvései felől jó vagy rosz véleményben, tekintse azon politikai rendszert, melyet a magyarok az összbirodalomra nézve fölállítani kívánnak, helyesnek vagy tarthatlannak és elvetendőnek, annyit okvetlenül mindenkor el kell ismernie, hogy a mozgalom, mely e rendszer megvalósítása érdekében kezdetét véve, annyi művészettel hozatott színre, mely megérdemli, hogy a Lajtán inneni államférfiak és politikusok által utánzandó például tekintessék a rendszerük és törekvéseik érvényre emelésében. Nevetséges önámítás volna, ha még ma is tagadnák, hogy magyar államkörökben a dualismus és csakis a dualismus az, amit a mai kormány programmja következetesen megvalósítani, s mint a sokévi alkotmányzavarok megoldásának egyetlen gyakorlati módját elérni törekszik. Erdélynek Magyarországgali egyesítése, mi kétségei KÖZINTÉZETEK ÉS TÁRSULATOK. A Szent István Társulat igazgatója, dt. Füssy Tamás urnak a f. hó 19-iki közgyűlésnek tett előadásából fölemlítjük a következő lényeges adatokat: A társulat jelen igazgató-választmányára jeles vállalatok maradtak, melyeknek befejezését azok átalános becse s a tagok irányában korábban elvállalt kötelezettség egyaránt sürgeté. E vállalatok : a Szentirás, a szentek élete és encyclopaedia. E vállalatok közt kiváltképen a Szentirás, melynek kiadásában a társulatot a nm. egri érsek nagylelkű bőkezűséggel segítette, olynemű, hogy valamint — hinni szeretjük — a keresztény családoknak kedves olvasmányát, úgy és főkép a papnak mindennapi lelki eledelét képezi. Azért minden elkövettetett, hogy a szentirás minél hamarabb a t. tagok birtokába jusson; s mióta ft. Füssy úr a társulat igazgatója, a szentirásból 111 iv jelent meg. Ha az 1863-as költségvetés szerint évenkint a szentirásból csak 20 iv szolgáltatik ki, 1864- től közel 6 év kivántatnék, tehát 1870-dik évben lennénk, mire a t. tagok azt teljesen bírnák, holott így még az idén egészen befejezve fogják megkapni, miután a sajtót már az utolsó évek is elhagyták.• A szentírásnak ily mérven, indokolt kiadatása volt oka, hogy az utolsó nagygyűlés óta az encyclopaediánál az előmunkálatoknál nem haladtak tovább. Azonban az encyclopaediai vállalatnál sem állott be pangás. A terjedelmes index, s másnemű előmunkálatok, melyek sok időt és fáradságot vettek igénybe s melyek elővitele és bevégzésében ngos Somogyi kanonok és alelnök ur elnöklete alatt egy elismert szakférfiakból álló állandó bizottmány működött, immár be vannak fejezve s minden intézkedés megtéve, hogy a legközelebbi évben a számosak által hőn várt encyclopaedia újra meginduljon. — A Szentek életének újabb füzetét, noha sajtókészen áll, ezidén kiszorította a „Kalauz“ vagyis Officium divinum cimü imakönyv, melyet a társulat megbízásából már évek előtt megkezdett hold. Begovchevics Róbert egri főmegyei áldozár s feláldozó szorgalommal befejezett fi. Zsidovics Ferenc a központi papnövelde érdemes lelkiatyja. Ezen, szintén a múltból reánk maradt vállalatot befejezni — úgymond az érdemes igazgató — s erre nézve a tagok irányában vállalt kötelezettségnek eleget tenni kötelességünkben állott, s e kötelességünket teljesítettük is, és pedig annál nagyobb örömmel, mert míg más mivelt keresztény nemzeteknél alig van katholikus család,