Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-26 / 246. szám

Hatodik évfolyam 246. szám. PESTI Q/v/v njwswswswswnswjwswnswjwjvwswjwnjv swswwswnswjwsws) ? Előfizetési felté­telek: helyben házhozhordás­ | ji­sál vagy postán mindennapi megküldéssel : jj | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre '$ | f' frt. — M­inden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- | | napos előfizetést. ^ 0»j\fWWNJWNNNNJWNNJVWWJ\/'SWJWSWNSWSVS\fWrSWSWJ\rNSWAW\S POLITIKAI Csütörtök, October 26-án 186. ■^'SWyASSVJXJ'SW^JWJWA/'SWSWSWJXJ'SX/'SWJV'SWSWS'J'AS /WVWVVWW SWS\T *T> j} Hirdetések hathasábos petitsorért egyszerűhir-h­irdetésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak.^ ^ Szerkeszt?­*ég­ és kiadó­ hivatal: 1 ; a Lipót­ utca 20-dik szám alatt 5 ^ földszint. ^ NAPILAP. Előfizetési felhívás pesti hírnök politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre ....................................... 5 frt Félévre................................................10 frt Egész évre..........................................20 frt auszt. ért. Előfizetés minden hé 1-től elfogadtatik pgT Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál, h­e­l­y­­ben Pesten, ezentúl a „Pesti Hírnök“ kia­dó hivatalában, barátok tere, 7.sz., Emich G. újságkiadó­ hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó­ hivatala. Hazai közügyek. Pest, oct. 26. áh Ha valamely idegen publicista, Ma­n­a­gyarország alkotmányáról s közjogi helyzetéről a 48-diki schema szerint óhajtván magának alapos ismeretet szerezni, — e vé­gett az 1848. III dik törvénycikket figyelem­mel olvassa, — s azon országlási merev el­­különzést tekintetbe veszi, mely az érintett törvénycikkben elsorolt, s egy egészen füg­getlen hatalmasság teljes organikus szervezetét képviselő ministeri tárcák által formuláztatik, — valóban nehezen fogja azon ‘közös ügyek’ minéműségét kitalálni, melyeknek képvisele­tére a 111-dik t. c. 13-dik §-sa a közös Feje­delem személye mellé egy külön ministert rendel, a következő igen általános kifejezé­sekkel : „13. §. A ministerek egyike folyvást ő Felségének személye körül lesz, s mindazon viszonyokba, melyek a hazát az örökös tar­tományokkal közösen érdeklik, d­e f­o­l­y­­v­á­n, azokban az országot felelősség mel­lett képviseli.“ Tehát, mint kitűnik, nem is közös‘ügyek­ről’, hanem ‘viszonyokról’ szól az idézett tör­vényszakasz, minélfogva nem csoda, hogy igen rövid idő, sőt néhány nap alatt már ama térfogalom állott be még a magyar ministé­­rium köreiben is, mintha ama törvényszakasz a közös külügyi viszonyokra vonatkoz­nék, s mintha a Felség mellé rendelt magyar minister a közös k­ü­l­ü­g­y­miniszer a­d­­­a­­t­u­s­a lenne, kinek különös rendeltetése, a fentartott királyi jogoknak a 7-dik és 8-dik szakaszban elszámlált tárgyain kívül, a kül­ügyi viszonyokban hazánk érdekeit képvi­selni. Nem csoda tehát, hogy az udvari can­cellá­ria, a király ősi ma­gyar törvényes k­a­b­i­n­e­t­j­e, 48-ban azonnal a ministeri elnevezések elfo­gadása után, nemcsak improprie, de illetékte­lenül is ‘külügyministeriummá’ torzíttatott. Említettük továbbá más alkalommal már az eszmezavart, mely a martiusi törvényhozás kebelében s vezetői közt uralkodhatott, midőn a pénzügyi, kereskedelmi, s honvédelmi ministeri tárcákat felállíták, a nélkül, hogy a határokat kijelölték volna, melyeken innen önállóan mozoghatnak, de a melyeken túl szükségkép, s magának a pra­­gmatica sanctiónak értelmében a központi hatalom jogköre mint a monarchia fenma­­radhatásának életfeltétele kezdődik. E határozatlanság azonban csak arra szolgált, hogy hazánknak a trón közössége, a monarchia szétválhatlansága, s a pragmatica sanctio világos szavai által szabályozott bel­ső függetlenségéről a fogalma­kat tévútra terelje, s oly illusiókat keltsen és ápoljon, melyek a fölületesen gondolkozó, de igen is hatalmasan és mélyen érző tömeget tarthatatlan vívmányok és positiók védelmére buzdítsák. S a­ki az eseményeket elfogulatlanul tanulmányozza, múlhatlanul azon eredményre jut, hogy az összeütközés, mely néhány héttel a martiusi törvények sanctiója után már ama központi hatalom és Magyarország közt be­következett, legfőbb anyagát és indokát azon merev országlási elkülönzésből vette , mely­nek symbolumát a fennidézett, s a birodalmi közös ügyeket ignoráló négy ministeri tárca képezte. Mint az előttünk fekvő sajnos tények ta­núsítják, a küzdelem ama ministeri tárcák jogköre miatt, egyéb gyúanyagok hozzájáru­lása folytán általunk a békés politika teréről physikai mérkőzésre vitetvén át, a sorsunk oda dőlt el, hogy a központi hatalom nemcsak azon jogokba rehabilitálta magát, melyeket az említett négy magyar ministeri tárca megta­gadni s megtámadni látszott, hanem magához ragadta mindazon jogok gyakorlatát is, me­lyek hazánknak az 1790. 10-dik t. cikk s egyéb sarkalatos törvényeink által biztosított önállását, s a magyar szent korona felségi jo­gainak garantiáit képezik, s melyeknek ha­zánk egész 48-ig soha kétségbe nem vont nyugodt és törvényes élvezetében létezett. S a legfőbb kérdést, melynek megoldásá­hoz most már az octoberi diploma, a februári pátens, s a September­ manifestum különböző stádiumain keresztül szerencsésen eljutottunk,­­ vagyis a szőnyegen forgó államjogi diffe­­renciák magvát éppen a ma sokszor említett négy magyar miniszeri tárca képezi. Az a kérdés t. i. mi illeti azokból tulaj­donkép a birodalmi közös ügyek értelmében a központi hatalmat? s mi az, mit a mindenestől elfoglalt jogöszvegből, mint törvényes belső önállásunk biztosítékát, mint ősi kétségtelen jogot, a központi hatalomtól, autonómiánk kiegészítése érdekében, s a mo­narchia közös érdekeinek megsértése nélkül, visszakövetelni, saját kezünkbe venni elvitáz­­hatlan igényünk van ? S valóban igen nagy vétket követnek el a különböző pártokat képviselő lapjaink, mi­dőn e sarkalatos kérdésekre nézve pártjaikat s átalában az olvasó­közönséget határozott tájékozás nélkül tévesztő homályban hagy­ják, — midőn ugyanazon lélegzettel a 48-diki törvények teljes jogfolytonosságáról s reha­­bilitatiójáról, de egyszersmind a birodalmi közös ügyek kétségbevonhatlanságáról be­szélnek , — s midőn végre nyílt taglalás és manifestatió által elejét nem veszik annak, hogy a különböző, semmi határozott pártpro­­gramm által helyes útba nem igazított követ­jelöltek, átalános politikai hitvallásaikkal, s reménytelen biztatásaikkal se magukat ne montírozzák, se választóikat bár leghaza­­fiabb szándékkal is mystificálni ne legyenek képesek. Az irányadó journalistika e mulasztása a kölcsönös értesülést, az eszmék tisztulását, sőt a követválasztások óhajtott sikerét is te­temesen nehezíti, s lajtántúli centralista elle­neinknek már eddig is sok anyagot s veszélyes fegyvert nyújtott a békés megoldás bizalmá­nak megingatására, az ellenünk való , s igen hatalmas elemek részéről szívesen látott és ápolt izgatásra. Legőszintébbnek találtuk eddig ez ügyben magát báró Eötvös József urat, mit annál nagyobb érdemnek kell elismernünk, mert közhit szerint s megelőző politikai elveiből s az egykori „Pesti Hírlap“ irányából ítélve, az egész ministeri biallon a Iü­­dik törvény­cikkel együtt a nemes báró műve, s bárkinek is nem csekély önmegtagadásba kerülhet, sa­ját édes szülöttének fogyatkozásait nyíltan elismerni, s az egész világ kritikájának ki­tenni. Már­pedig a nemes báró nemcsak átalá­­nosságban a 48-dik törvények hiányosságát, de különösen a ministeri vagyis Ill-dik törvénycikk lényeges fogyatkozásait is, budai politikai hitvallásában világosan elismerte. Miután ugyanis változatlan ragaszkodá­sát a 48-iki törvényhozás elvei iránt kijelen­ti, egyszersmind kimondja, hogy „más nézete van a 48-diki törvények egyes rendelkezé­seire nézve.“ „Mi ezeket illeti, úgymond, már az 1861- diki törvényhozási törvények revisiójára kész­nek nyilatkozott, s én (a báró úr) az ország­­érdekében kívánatosnak, sőt szük­ségesnek tartom azt.“­­ „Kívánatosnak, mert 1848 óta sok te­kintetben nagy változások történtek, és mert azon befolyást, melyet Magyaror­­­­szág a közügyek elintézésére igé­­­­nyelhet, több fontos ügyre nézve, mint például: liad-, kül- és közös pénz­ügyre, az 1848-diki törvények által kellőleg­ biztosítva nem látom.“ „És szükségesnek tartom a re­­visiót, mond továbbá a nemes báró, mert midőn a közös ügyek létezése éppen az 1848-diki törvények által oly világosan ismertetik el, mint azt előbbi törvényeinkben nem találjuk, (de nem ám!) m e 11 e 7 h e 11 e n­­nek látszik, hogy e közös ügyek a törvényben szabatosan körülh­as­­san­a­k.“ Nem is lehet kívánni a nemes bárótól, hogy egyszerűen bevallja, mily meg nem fon­tolt hirtelenkedéssel állíttattak fel 48-ban azon ministeri tárcák, melyek jogkörük hatá­rozatlansága miatt annyi conflictusba s bo­nyodalmakba keverték hazánkat, s oly rop­pant áldozatokat róttak egy kis illusió­s pün­­kösti királyság fejében a magyar nemzet vál­­laira! De a feleszmélést mindig nyereségnek tart­juk, s annál fogva gyengédtelenség lenne, a nemes báró jelen őszinte vallomását, mint az oly sokszor méltatlanul gyanúsított felfogá­sunk s küzdelmeink trophaeumát mutogatni. Csupán azt sajnáljuk, hogy báró Eöt­vös J. ur párthiveinek kiábrándítására nyíl­tan ki nem mondja, hogy a kérdéses tárcák, a revisió előtt, még csak képzelődés tár­gyai sem lehetnek,­­ valamint nagyon nélkü­lözzük azt is, hogy a közös ügyek részle­tezését meg nem kísértette, sem a történeti jogalapokat ki nem jelölte, melyek a törvény­­hozást a közös és nem közös ügynek megkü­lönböztetésére legbiztosabbak­ vezethetik. Majd megpróbáljuk e két hézagot a mi felfogásunk szerint pótolni.­val a legközelebbi kolozsvári országgyűlés eredmé­nye leend, csupán előjátékául tekintendő­­azon állam­jogi uniónak, melybe a horvátok Magyarországgal lépni fognak, s mihelyt egyszer Szent István birodal­mának integritása hely­re lesz állítva, többé szó sem lehet az összbirodalom olyatén föderativ alakulásáról, a mi­lyenről a csehek és a feudál romantikusok álmodoznak. Akkor a Föderalismus törekvései csupán kisebb nem­zetiségi körökre és egyes országokra fognak szorítkozni s a nemzetiségek egyenjogi elvét csak az iskolában, hivatalban és az egyházban valósítandják meg. A nagy egészben azonban az örökös tartományok mai administratív és politikai kötelékük alapján még szo­rosabban fognak csatlakozni egymáshoz, a­nélkül, hogy e viszony az egyes koronaországok autonómiá­ját korlátolná vagy veszélyeztetné. Ma már mit sem használna a Magyarországgal­ kiegyezkedést akarni a­nélkül, hogy ez akarat kö­vetkezményeinek bátran szemébe ne nézzünk. Ma­gyarországra e pillanatban azon kettős felelősség ter­he nehezül, hogy saját politikai létét egyszerre bizto­sítsa Ausztria fennállásával. E közös lét biztosítása képezik egyszersmind legfontosbikát a közös ügyek­nek, melyeket a legközelebbi országgá­űlésnek kell megállapítania. Reméljük, hogy ez ügyekre nézve si­­kerül tnd oly formát feltalálni, mely legalkalmasabb lesz arra, hogy minden érdekeltet kielégítsen. Azon­ban ha ez állásponton elmosódott körvonalaiban még mindig az egész államjogi kérdés lebeg előttünk, s ha a Lajtán inneni népek vágyaik és reményeik, jo­gaik és követeléseik tekintetében egymással játékot űznek, ha végre azon miniszter, ki legközelebb hivat­va leendvén alkotmányos állapotaink h­acsába vilá­gosságot hozni, e helyett gyengéd félhomályt árasz­tana az egész politikai helyzetre, akkor legkevésbé sem lehet majd csodálkoznunk, ha egy napon a ma­gyar országgyűlés határozata által fogunk meglepet­ni, vagy ha végre oda jutunk, hogy alkotmányunk megmentését szívesen vett ajándék gyanánt kell el­fogadnunk a magyarok kezéből. L­APSZEMLE, Pest, oct. 26. A magyar kormányférfiak eddigi működésé­re vonatkozólag a „Fremdenblatt“ tegnapi száma a kö­vetkező figyelemreméltó észrevételeket hozza : Mindannak, a­mit a magyar államférfiak pro­grammjuk gyakorlati kifejtésére s az országgyűlés­sel leendő kiegyezkedés előkészítésének m megvaló­­sítására nézve eddig elkövettek, legalább egy telje­sen tiszta és egységes eszme szolgál alapjául, s ha elfogulatlan szemekkel tekintjük a Magyarországban most folyó követválasztási mozgalmakat, ha figye­lembe vesszük a dolgok legújabb fordulatát Erdélyben s ha nem feledjük a horvátországi pártok rendkívüli csendes magatartását, úgy mindenesetre meg kell vallanunk, hogy azon férfiak, kik Magyarországban a kiegyezkedés művét három hó előtt kezükbe vet­ték, a­zért, melyen működni akartak, minden részei­ben szigorúan megvizsgálák, s hogy politikai takti­kájok eddig oly előnyös volt, a­minő csak a jelen terhes viszonyok közt lehetett. Legyen valaki a ma­gyar nemzet államjogi törekvései felől jó vagy rosz véleményben, tekintse azon politikai rendszert, me­lyet a magyarok az összbirodalomra nézve fölállítani kívánnak, helyesnek vagy tarthatlannak és elveten­­dőnek, annyit okvetlenül mindenkor el kell ismernie, hogy a mozgalom, mely e rendszer megvalósítása érdekében kezdetét véve, annyi művészettel hozatott színre, mely megérdemli, hogy a Lajtán inneni állam­férfiak és politikusok által utánzandó például tekin­tessék a rendszerük és törekvéseik érvényre emelé­­sében. Nevetséges önámítás volna, ha még ma is ta­gadnák, hogy magyar államkörökben a dualis­­mus és csakis a dualismus az, a­mit a mai kormány programmja következetesen megvalósíta­ni, s mint a sokévi alkotmányzavarok megol­dásának egyetlen gyakorlati módját elérni törekszik. Erdélynek Magyarországgali egyesítése, mi kétségei­ KÖZINTÉZETEK ÉS TÁRSULATOK. A Szent­ István Társulat igazgatója, dt. Füssy Tamás urnak a f. hó 19-iki közgyűlésnek tett előadásából fölemlítjük a követke­ző lényeges­ adatokat: A társulat jelen igazgató-választmányára jeles vállalatok maradtak, melyeknek befejezését azok átalános becse s a tagok irányában korábban elvál­lalt kötelezettség egyaránt sürgeté. E vállalatok : a Szentirás, a szentek élete és encyclo­paedia. E vállalatok közt kiváltképen a Szentirás, melynek kiadásában a társulatot a nm. egri érsek nagylelkű bőkezűséggel segítette, olyne­­mű, hogy valamint — hinni szeretjük — a keresz­tény családoknak kedves olvasmányát, úgy és főkép a papnak mindennapi lelki eledelét képezi. Azért minden elkövettetett, hogy a szentirás m­i­n­é­l h­a­­marabb a t. tagok birtokába jusson; s mióta ft. Füssy úr a társulat igazgatója, a szentirásból 111 iv jelent meg. Ha az 1863-as költségvetés szerint éven­­kint a szentirásból csak 20 iv szolgáltatik ki, 1864- től közel 6 év kivántatnék, tehát 1870-dik évben lennénk, mire a t. tagok azt teljesen bírnák, holott így még az idén egészen befejezve fogják megkapni, miután a sajtót már az utolsó évek is elhagyták.­­• A szentírásnak ily mérven­, indokolt kiadatása volt oka, hogy az utolsó nagygyűlés óta az encyclo­­paediánál az előmunkálatoknál nem haladtak to­vább. Azonban az encyclopaediai vállalatnál sem ál­lott be pangás. A terjedelmes index, s másnemű elő­munkálatok, melyek sok időt és fáradságot vettek igénybe s melyek elővitele­ és bevégzésében ngos Somogyi kanonok és alelnök ur elnöklete alatt egy elismert szakférfiakból álló állandó bizottmány mű­ködött, immár be vannak fejezve s minden intézke­dés megtéve, hogy a legközelebbi évben a számosak által hőn várt encyclopaedia újra meginduljon. — A Szentek életének újabb füzetét, noha sajtókészen áll, ezidén kiszorította a „Kalauz“ vagyis Officium divi­num cimü imakönyv, melyet a társulat megbízásából már évek előtt megkezdett hold. Begovchevics Ró­bert egri főmegyei áldozár s feláldozó szorgalommal befejezett fi. Zsidovics Ferenc a központi papnövel­de érdemes lelkiatyja. Ezen, szintén a múltból reánk maradt vállalatot befejezni — úgymond az ér­demes igazgató — s erre nézve a tagok irányában vállalt kötelezettségnek eleget tenni kötelességünk­ben állott, s e kötelességünket teljesítettük is, és pe­dig annál nagyobb örömmel, mert míg más mivelt keresztény nemzeteknél alig van katholikus család,

Next