Pesti Hírnök, 1865. december (6. évfolyam, 276-297. szám)

1865-12-07 / 280. szám

Hatodik évfolyam 280. szám. PESTI ^ww/\ry\ryv'y\r/t/'/\rATArAO/vAA/'Arywvwyvvw\/w,/v/,AAA/vvvvvvw'^'| J) k Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás-í iásál vagy postán mindennapi megküldéssel : 5 s egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre 1; 45 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 8 hók napos előfizetést. |/VWWWVWWWUWWJV’JWWWVW't/VWWW'iA/'M/V'i/V'/VWWWWVVO POLITIKAI Csütörtök, december 7-én futtó. HÍRNÖK NAPILAP: 10 «/VWWTWVA^A/W'AryV'Ar/lAA/'/V/’/V/W'yV'/V/'^A/'^'AryvW'ArW'ArAl'Af»f' i | | Hirdetések hathasábos petit sorért egyszeri hirdetésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak.£ Szerkesztőségi ét kiadó hivatal: | | a Lipót utca 20-dik szám alatt földszint. 5 ^^WWWWV^V'AAftrjWWVWJWVVVJWJWVyVJWV'JWWWWVWW’a Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre.......................................... 5 frt Félévre.................................. 10 frt Egész évre..............................................20 frt auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik 1^* Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, ezentúl a „Pesti Hírnök“ kiadó hivatalában, barátok tere, 7.sz., Emich G. újságkiadó hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. Pest, dec. 6. (A magy. kir. alapítványi ügyigazgatóság viszszaállításáról, melyet már korábban tudattunk, a „Sány“ mai számban következő jelentés foglaltatik: a cs. kir. Apostoli Felsége m. hó 24-röl kelt 1. f. elhatározásával a fenállott magyar kir. alapítványi ügyigazgatóság viszszaállitását 1. k. megengedni s egyszersmind a magyar alapítványi javak jövendőbeli mikénti kezelése iránt is kimerítő véleményes javaslat felterjesztését elrendelni méltóztatott. — Am. kir. helytartótanács már utasítva is jön, hogy addig is, míg az alapítványi ügyigazgatóság személyzetének végleges szervezése, a kinevezendő ügyigazgató közbenjöttével megállapíttathatnék, az ügyigzagatói állomás betöltése iránti szabályszerű javaslatát mielőbb megtegye. Hogy az alapítványi javak országos jelentőségű rendeltetése, s az alapítványok jövedelmeiből fedezendő szükségletek mindinkább tapasztalható növekedése is — az újabb időben lényegesen változott gazdászati és termény-értékesítési viszonyoknak megfelelő oly kezelési rendszer alkalmazását teszi szükségessé, mely által ezen, jelenen aránylag csekélyebb hasznot hajtó nagy terjedelmű javak kedvezőbb jövedelmeztetése tartósan és maradandólag biztosíttathatnék, s ez alig lehet kétséges ; valamint bizonyos az is, hogy e cél csak akként lenne elérhető, ha az újabb kor kívánalmainak megfelelő gazdászati elveknek, a kezelés minden ágazatában rendszeres alkalmazása továbbra nem halasztatik. E szempontból tehát örvendetes haladásként üdvözölhető azon körülmény is, hogy a nm. országos főkormányszék egyszersmind felhivatott, miként az alapítványi javak minél célszerűbb kezelésével összefüggő általános és különös helyi viszonyokat — gyakorlati tapasztalatok által kitűnő alkalmas szakférfiak, illetőleg a magyar gazdasági egylet esetleges meghallgatása mellett — komoly fontolóra vévén : az említett javak okszerű kezelési rendszerére, annak hatályos ellenőrzésére, a kezelési személyzet szervezésére s javadalmazására, és a kezeléssel kapcsolatos minden lényeges mellékkörülményekre is kiterjesztendő és kellőleg indokolt szabatos, véleményes javaslatait — figyelemmel az e részben meglévő adatokra, — az ügy különösen sürgős voltánál fogva is, legrövidebb idő alatt felterjessze. A magyar államjegyek magyar szempontból. VI. Pécs, nov. 27. Minden gondolkozó előtt két attribútum tűnik fel a modern felelős ministerium fogalmában, melynek mindegyike a nemzeti köznyugalmat és közvagyont fenyegeti. Az ily ministerek nagy urak és mégis csak ideiglenes urak. Mi következik most már e két sajátságból? Következik , hogy miután a nagyuraság igen hatalmas inger a gyarló emberi kedélyekre, sokan, igen sokan fognak találkozni, kik nemcsak hogy nem hajlandók ezen ingernek férfias szilárdsággal ellentállani, de sőt a megbúvott lélek egész izgatottságával óhajtják magukat a ministeri padokra felküzdeni. Tudják hogy nem annyira hazafiság, hanem inkább erős pártok erős küzdelméből emelkedhetnek fel a nemzeti élet színvonalára, miként Neptun felemelkedik tudensével a zugó hullámok fölé. „Tehát bátran,— fogja az ilyen magának kiáltani — előre! félre a szerénységgel! ígérj nagyokat, meghatókat. — Ígérd, hogy a földet menynyé s benne minden egyes embert félistenné teszesz. Akadályra ne gondolj, ha erény áll utadban, gázolj keresztül rajta, ha bün, — mit a világ eddig is nevetett, segíts magadon,lépj bátran ezzel is szövetségre. Fennálló törvényekkel és szokásokkal mitse törődjél, — szakíts, ha igy kell, végképen a múlttal, s állítsd fel magadat egy uj világ, melyben tökéletes boldogság honol, alkotójául. A tömeget nagy, erős, pattanós szavak és bátorság, mely a szemtelenséggel határos, szokták ragadni; ezeket tehát kímélned nem szabad!“ Ily küzdelmek és törekvés közepette, melyeket provokál és szentesít a ministeriális eszme, sikerül végre a népszerű férfiaknak feljutni a ministeriális hatalomra. E hatalom, mint mondjuk, nagy műszak, de fáradságosan is éretett el. Mit kell most már tenni a minister úrnak? Oh azon állás, melyben magát valaki nagy urnak érzi, s melyet fáradságosan nyert, kedves szokott lenni és becses, melyet szükség minden módon megtartani és biztosítani! Biztosítni pedig fogja akként, hogy magának a lása hatalmánál fogva embereket szerez. Kell tehát hivatalokat jó fizetéssel teremteni, a már meglevőket jobban díjazni , és egyáltalán minden módon kedvezni azok érdekének, kiknek közreműködése által hatalomra jutott, vagy akik által abban megmaradhatni remél. Ily törekvések, ki tagadhatja, pénzbe keresznek, azért szükséges növelni az adókat. 48-ban is alig jön a magyar nemzet boldogítva ilyféle ministériummal, azonnal egy lelkesült felhívás hangzott füleiben : áldozzál a hasa oltárára! áldozott is arany és ezüstjével, de ez nem voltelég, még bankjegysajtóról is kellett gondoskodni, mely adósságcsinálás lehetetlenségében pénzt teremten. Termett is szép quantumban, csakhogy se egyesekre, se a hazára áldást nem hozott. Azt hitte volna az ember, hogy ezen új kormányforma, mely alkotmányunkba becsempésztetett, s mely a nemzeti szabadság és jólét egyetlen garantiájaként magasztaltatok, majd több mint elég lelkesedést fog szülni, hogy a katonaság az eddiginél kevesb díjért fogja a haza érdekében viselni fegyverét. Nem, a minister urak azt vélték, hogy nagy ügy nagy áldozatra méltó, s hogy oly hitvány díjért, milyet a közkatona húzott, lehetetlen igazán szeretni a hazát, és megszülemlett : a dupla léning. Úgy gondolák továbbá felelős miniszereink más országokban is igy gondolkoznak, hogy a hatalom fegyveres erő nélkül nem sokat ér, — hogy a fegyverek fényétől a ministerium is új fényt kölcsönöz, s hogy minél nagyobb a fegyveres erő, annál nagyobb tekintélye leend a ministeri testületnek, s annál hatályosabban járhat el magasztos küldetésében — ez okból szaporitá a katonaságot. Több és jobban fizetett katonaság természetes ismét sok pénzbe kerül ! A felelős minister urak a külpolitikát illetőleg sem akarnak zérusként seregeini. Hanyagság e tekintetben könnyen bukást vonhatna maga után. Teljes lehetetlenséget kivárna tőlük az, ki e tekintetben nekik költségkímélést ajánlana; ők fényleni akarnak e téren is. Azért valamint a léningszaporítást bölcs gondoskodásként akarják tekintetni, hogy a diplomatiai külaciókban sem akarnak fukarkodni. Csak azon ministériumnak van a külföld előtt tekintélye, melyről kézzel foghatóan tudják, hogy van pénze és fegyveres ereje. Azután az ily hiedelemhízelgő is minden felelős ministeriumra, hízelgőbb hogy sem annak megszerzésére mindent ne áldozna. Ismét új alkalom a költekezésre! Éppen nem lehet azért csodálni, hogy amit be akarunk bizonyítani, a telivér felelős ministériumok adót adó után préselésre, végre az egyház, korona, kincstári és minden közcélra szánt javakra ráteszi éles körmeit, mindent elpazarol és bukást hoz a nemzetekre. Spanyol-, Olasz- és Görögország élénk példáját mutatja ezen gondolkodásnak! Különben azt mondják: „volenti non fit injuria.“ Mi csak azt tudjuk sajnálni, hogy az ilyen kormányformának még más országokra is nagy befolyása van. Egyik nemzet a másik actióját közönyösen nem nézheti. Azon párttusok tehát, melyek az ily ministeriális kormányforma mellett könnyen ellenségessé fajulnak a külföldet illetőleg — viszon biztosítékokat, melyek költségesek, tesznek szükségessé, amiért is az egész társadalmi viszonyok meg zavartatnak. Tagadhatatlan, hogy mióta Görög- és Oláhországban felelős ministeriumok uralkodnak, Törökország is költségesebb elővigyázatra van utalva. Maga Ausztria az olaszországi mindenható ministerium ellen drágább óvatosságra van kényszerítve. A költséges Bach-systema sohasem nehezedik vala hazánkra, ha felelős ministeriumunk nincsen. Bach úrnak két systemát kelle szem előtt tartani : először hogy a felelős ministeriumnak még emlékezetét is kiirtsa, másodszor, hogy absolut kormányzási rendszerét megalapítsa. Nagy munka, mely nagy költséget kivánt. De mégis nem kell törődnünk oly nagyon azon befolyással, melyet a felelős ministérium eszméje külországokra gyakorol,mert ha a nemzet a koronával békés egyetértésben él, az osztrák monarchia mindig elég erős leend külfondorlatokkal szembeszállni , valamint szembeszállt Maria Therézia is Első Ferenc alatt. Leginkább azt akartuk e mondatokkal constatálni, hogy a felelős ministériumnak azon atribútuma, melylyel magát a nemzet sorsa vezetőinek tekinti, súlyos teherként kényszerül mindig az országra, és azt végre tönkre juttatja. De nem kevésbé veszélyes azon másik attribútuma sem , melylyel magát csupán ideiglenes uralkodónak tartja. Erről jövőben szó, egy a magyar korona valamennyi országainál, irányadóul szolgáló pesti közországgyűlést javasolt melynek kebléből Bécsbe, a birodalom ügyeit véglegesen rendező hasonló közbirodalmi gyűlésbe küldetnének követek. Ekként a háromegy királyság függetlensége és autonómiája, a birodalom egysége és hatalmi állása, s végül a magyar korona integritása egyiránt fentartva és biztosítva lenne. Zágráb, dec. 5. (Távirat.) Báró Kuslan, a fusto tagja, kit e párt országgyűlési alelnökké választott, súlyosan megbetegedett, s közel van a halálhoz. ’ — Zega, montenegrói szerdai, Bécsból Cetinjébe utazván, tegnap itt mulatott. — A fiumei káptalan követét Fiamin kanonokot, ki a fusio párthoz tartozik, állítólag Hrvlik parancsára visszahívta. Ugyanezt tette a varasdi káptalan Boleslavskival, ki szintén a fusio tagja. HORVÁTORSZÁGI ÜGYEK. Pest, dec. 6. Mint a „Domobran“ értesül, Z ivkovics báni táblai ülnöktől „Promemoria az államjogi kérdések megoldásához a háromegy királyság álláspontjából“ cím alatt egy új programm jelent meg, melynek eszme menete körülbelől ez : Horvátország saját ősi alkotmánnyal bír; az októberi diploma semmit sem hozott az országnak, hanem csak a régi alkotmányt adta vissza; azért az nem alapja Horvátország históriai jogának, és így kiindulási pontul sem szolgálhat, hanem elfogadását csak az összbirodalom egysége és nagyhatalmi állásának szempontjából kell megítélni. Az 1861-iki országgyűlés alkotmányos utón hivatott egybe, határozatai a korona által szentesítettek, és így azok kötelező erővel birnak. Áttérve a közös érdekek megoldására; először is a saját egyéni lét fennállásának feltételeit kell meghatározni. A feltételek az 1861-iki országgyűlés végzései szerint következők: 1. A háromegy királyság területének integritása. 2. Teljes országos autonómia. 3. Ez autonómiának megfelelő országos törvényhozás. 4. A 2. és 3. pont érvényesítésével járó költségek meghatározása és fedezése. Minden egyéb a közös ügyekhez tartozik, a mint azok az 1860. oct. 20-iki diplomában elő vannak sorolva. Azon módozatokra nézve, miként kezeltessenek e közös ügyek, kétségen kivül áll, hogy a magyar korona integritásának, melyhez Horvátország is tartozik épségben fentartatni, s igy a birodalmi ügyekben való részvétel jogát Horvátországnak Magyarországgal közösen kell gyakorolnia. E célra szór ERDÉLYI ÜGYEK. Kolozsvár dec. 3. Gall szász követ beszéde a kolozsvári verkes értekezlet ülésében. *) ............Bármily csábító legyen is azok fogadtatása e teremben, akik nem anyanyelvünkön beszélnek, mégis használni akarom ezen első alkalommal azon engemet törvényesen megillető jogot, hogy németül beszéljek. (Tessék, tessék!) Megjelentem ezen felette tisztelt gyűlésben, melynek alapja egy királyi leirat, mivel engedelmeskedni akartam Császár Ő Felsége legk. ország-fejedelmünk hívásának, s mert tetleg akartam bebizonyítni loyalitásomat, a nélkül, hogy meggyőződésemet bármi tekintetben megtagadnám. Megjelentem, kegyelmes úr, ezen többnyire a nemességhez s a magyar és székely nemzethez tartozó egyénekből álló gyűlésben stb. — Itt hosszadalmasait előadja, hogy miért, mivégett, miképpen és mi módon jelent meg; ugyanis mióta az alkotmányos viszonyok újból feléledtek, polgártársai mindig megszokták tisztelni bizalmukkal, ezek ismerik meggyőződéseit, most is megválasztották, s meg akar felelni a bizalomnak; továbbá érvényesítni akarja minden factorok befolyását, s részt akar venni a kormány által előkészített békemü végrehajtásánál stb. Aztán igy folytatá: Fájdalom a tegnapi előtanácskozás eredménye, a az is amit ma a teremben hallottam,nagyon lehangolok reményemet e békemü valósulása iránt. De mi okai nem vagyunk. Bízom az uralkodó bölcsességében, a abban, hogy a közel jövő Ausztria népeit egymáshoz közelebb hozandja, s túlfeszített igényekről lemondásra bírja. Ezen hit által vezérelve belebocsátkozom a vitatkozásba, azon határozott kinyilatkoztatással, hogy a mai napirend tárgya igen óvatos és nagyon megfontolt tárgyalást igényel. Óvakodni fogok valamely más államjogi kérdés vitatásának terére lépni, s részemről az első szónok által érintett kérdést vagy annak vitatását nem tartom üdvösnek, azt t. i. várjon az 1865. sept. 20-ki pátensnek minő jogosultsága (Berechtigung) vagy hordereje van. Ezen patens nem terjesztetett elénkbe stb.— ígéri továbbá, hogy minden személyeskedést, minden szemrehányást és vádaskodást kerülni fog, mivel ezek nem a békeműhöz való anyagok s e térre senkit sem fog követni. Aztán igy folytatja : Áttérek a napirend tárgyára s támaszkodom a törvények által is biztosított nyilatkozási és véleményszabadságra, s remélem, hogy ma tehetségesebb szabadon beszélni, mint ezt az 1848-as körülmények megengedék ("Nyugtalanság , több hang , tessék, tessék!) Sajnálom, kegyelmes úr, hogy e gyűlés oly sok kitűnő tagjaival nem lehetek egy véleményen. Tapasztalataim s meggyőződésemnél fogva lehetetlen azon urak nézetéhez csatlakoznom, miszerint az unió-törvénycikk egy teljesen érinthetlen, mi több, jogérvényes törvény lenne, hogy ennélfogva, a jelenlegi — vagy hogy helyesebben fejezzem ki magamat — az erdélyi országgyűlés ne lenne illetékes ezen tárgyat újabban tanácskozás alá venni. Nézetem szerint ezen unió t. c. egy megerősített s ha az ember — a minthogy meg kell lenni — az országgyűlési jegyzőkönyv nyilvánosságra jutott kiadványainak hitelt adhat,egyszersmind szentesített országgyűlési határozat, ámbár, kegyelmes uram, nem titkolhatom el,feltűnőnek találom,hogy e t. c. itten nyomtatványból olvastatott fel, melyet Demjén László adott ki. (Mozgás, halljuk!) Azon nézetben vagyok kegyelmes úr, hogy az unió törvénycikk nincs hatályban. Azon nézetben vagyok, hogy az nem egy oly hatályos törvény, hogy azonnal végrehajtható lenne, a azon nézetben vagyok, hogy az nem hajtható azonnal végre, oly okokból, melyek a törvénycikken kívül esnek. Senki sem fogja kívánni, hogy az első állítást bebizonyítsam. Senki sem fogja ezen igen tisztelt gyűlésben állítni, hogy Erdély Magyarországgal tényleg egyesítve van. Csak arról lehet tehát szó, hogy ez egyesítés végrehajtassék. Az a kérdés tehát, ha váljon erdélyi részről elégséges-e az 1848. I. törvénycikk ? Állítom, hogy nem, és pedig okokból, melyek legközelebbről a határozat jogérvényes*) Minthogy e beszédben a szász atyafiak aggodalma s ellenjavaslata az erdélyi unió ellenében öszpontositva van — szükségesnek s közérdekűnek láttuk azt egész terjedelmében közölve, tisztelt olvasóinknak különös figyelmébe ajánlani. Szerk.