Pesti Hírnök, 1865. december (6. évfolyam, 276-297. szám)

1865-12-08 / 281. szám

Hatodik évfolyam 281. szám. PESTI % Előfizetési feltételek: helyben hsszhozhovcUis- | |› sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre 1; ‡. 5 frt. — ›Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- '· % napos előfizetést. i; (/iTVAArTXAAAAAAAAAAAAA/V'^AAA/WWW'TVW’/WV'AryVW'A/'/WV'yv/W'A/t/VO POLITIKAI Péntek, december 8-án 1865. HÍRNÖK NAPILAP. «/) A/'AAA/'JVW'/wAAA/' A/VVWWVA/VVWVN/VV/VVf/V JVA/WWWWr A/'JV'X) ^ Hirdetések hathasábos petitsorért egyszerű hir- $ rdetésnél( kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak.§. Szerkesztőség­ét kiadó­ hivatal.­ fP •¡ | a Lipót­ utca 20-dik szám alatt || földszint 5 S' yvAWVWWW/V./W\A/WWV\AAAA/V./WWWWwdÍ/VjMAWW'A'WA^ Előfizetési felhívás a magyar olvasó közönséghez. Pest, dec. 7.­­ Eljutottunk tehát azon ország­gyűlés küszöbéig, mely tíz eddigi mulasztás helyrehozhatatlan roppant veszte­ségei s mármár elviselhetetlen áldozatai után, alkotmányos nemzeti létünk s autonómiánk megmentésére, a fennforgó erőemésztő viszá­lyok kiegyenlítésére, s Ausztria és Magyar­­ország, vagy még helyesebben, a közös trón és a magyar nemzet közt, a rég­­­­leges transactió ildomos elintézésére hivatva van. Nyílni látjuk már azon messze horderejű országgyűlés kapuit, mely, ha a jelen ked­vező constellatiók közt a nemzet sorsát biz­­tosítni, Szent István koronájának jogait meg­védeni elmulasztja, — hazánk jövőjét ujab-­­ ban elláthatatlan bonyodalmaknak, — a bi-­i­zonytalan események válságainak tenné ki. Midőn tehát minden becsületes hazafi, s kit nemzeti létünk jövője érdekel, méltán fe­­j szükséggel néz az országgyűlési tárgyalások­­ elébe, okunk van egyszersmind feltenni azt,­­ miszerint eddigi következetes politikai mun-­­­kásságunk minden elfogulatlan emberben meg-­­ érlelte azon meggyőződést, hogy a „Pesti­­ Hírnök“ a szőnyegen forgó közjogi kérdé-­­ seket, minden pártnézetek fölé emel­kedve, függetlenül, s történetjogi hűséggel tárgyalja, s hogy tehát a magyar közönség e lapban azon orgánumot leírja, mely az ország­gyűlés munkálkodásiról kimerítő hű értesí­téssel gyorsan szolgálva , egyszersmind a párt­küzd­elmeket r­é­s­zrehajlatla­­n­u­l fogja felmutatni, s egyedül azon irányt pártolni, mely ildomos politikája által a nem­zet jogait s a magyar szent korona független­ségét, öszh­angzásban a trón közösségéből s a monarchia felbonthatatlan kapcsaiból folyó s elutasíthatatlan méltányos igényekkel meg­­védni tudja. Valamint egyrészről ama lényeges mó­dosulások, melyeken a 61 diki pártok pro­­grammja, lapunk történetjogi álláspontjához közeledve négy év óta átment, másrészről pedig a kedvező fordulat, mely a „Hírnök“ politikája szellemében az új bécsi központi ministérium alakulásával történt, örvendetes elégtételt nyújtanak eddigi küzdelmeinkért az irántunk nyilvánuló bizalomnak már­is há­lásan tapasztalt emelkedésében, úgy meg va­gyunk győződve, hogy az eredmény kétség­telenné teendi, miszerint oly kiegyenlítés, mely hazánk méltányos igényeit s törvényes autonómiáját visszaszerzi, s a birodalom bel­­békéjét helyreállítja, végre is csak a „Pesti Hírnök“ programmjának alapján leend biz­tosan elérhető. Mély meggyőződésünk szerint min­den felállítható programmok közt egye­dül a mienk az, melynek alapján hazánk­nak minden 48-ig gyakorlott államjogai egy hajszálig biztosíthatók, a­nélkül, hogy akár a magyar korona integritása, akár a magyar nemzet hegemóniája legkisebb csor­bát szenvedjen. A mi programmunk az, melynek törté­­netjogi keretében a birodalmi közös ügyeknek nemcsak minéműsége és al­kotmányos kezelése, a magyar korona felségi jogaival s az 1790. 10. t. c. szellemével öszhangzásba hozható, hanem azon garan­­tia is megszerezhető, melyet a központi hatalomban való osztozás, a paritás elvén, minden egyéb concessiónál biztosabban s na­gyobb mértékben nyújt. A mi programmunk az, melynek szelle­mében az ősi megyei önkormányzat tel­jes mértéke,a kormány­ felelősség elvével gyakorlatilag kiegyenlíthető, a­nél­kül, hogy az ország a párturalom, a centrali­­satio, s a bureaucratia veszélyeiben rejlő meg­rázkódtatásoknak kitéve legyen. A mi programmunk az, mely a 48-diki törvények revisiójának elkerülhetetlen szük­ségére nézve nem áltatja a közönséget, de vi­szont nyíltan kijelenti, hogy e revisio hatá­rával csupán azon garantiák­ megszerzésére szorítkozik, melyeket a nemzeti létünkkel összeforrt institutióknak, a magyar korona t­esi jogainak, az alkotmányos szabadságnak, a különböző vallásfelekezetek törvényes au­tonómiájának, s az anyagi és szellemi közjól­lét békés és sikeres fejlődhetésének gyakor­lat biztonsága megkíván. E programm, úgy hiszszü­k, minden józan politikai igénynek megfelel hazánkban, s an­­nálfogva hazafias bizalommal nyitunk előfize­tést lapunk jövő évi folyamára, figyelmeztet­vén a tisztelt közönséget, hogy a j­ö­v­ő évre most belépő új előfizetőinknek, la­punkkal már az országgyűlés megnyitásának napjától, f. évi dec. 12-kétől kezdve, á­r­f­el­em­e­l­é­s nélkül kedveskedünk. Előfizetési feltételek: Negyedévre.......................................... 5 frt Félévre.....................................................10 frt Egész évre..............................................010 frt auszt.­ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik IQT Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál, h­e­l­y­­ben Pesten, ezentúl a „Pesti Hírnök“ kia­dó hivatalában, barátok tere, 7.sz., Emich G. újságkiadó­ hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó­ hivatala. Hazai közügyek. B­é­c­s, dec. 6. -I­ T. Szerkesztő úr ! ígértem, hogy az erdé­lyi és horvát kérdés állapotáról értesíteni fogom. Hogy e két különböző, de céljánál fogva szoro­san összefüggő kérdés egyikére nézve nincs még Bécsben megállapodás, magából értetődik ; de hogy még maga a kiindulás sincsen tisztában, az is sajnos tény. A sebet, mely Horvátország belsejét emészti, egész mélységében csak a pártok közötti legközeleb­bi összeütközés tüntette fel.­­ A pártok annyira távol állanak egymástól, hogy az itteni államférfiak­nak mindeddig nem sikerült, a még mindig itt tar­tózkodó pártvezetők között az ellentéteket kiegyen­líteni. Igazat szólva, a dolog már ab ovo el volt hi­bázva. Hiba volt 61-ben a magyar országgyűlés részé­ről üres lapot állítani fel az egyezkedésre, s eshetőleg tehát az elszakadhatásra is. Hiba volt a korona tanácsosai részéről 61-ben olyforma kérdést intézni a zágrábi országgyűléshez, mintha csak attól függne, váljon Horvátország akar-e vagy nem a magyar koronához tartozni. Tévedésnek tartjuk végre, hogy oly országgyűlés a mostani viszonyok közt egybehivatott Zágrábba, melyre a képviselők a februári politika vezéreinek befolyása alatt választottak. S miután ezen előzményekkel szemközt az új központi kormány az egyetlen lehető álláspontot, a törvényesség terét elfoglalta,­­ vagyis miután a ko­rona integritásának, s Magyar és Horvátország tör­vényhozási közösségének elve sinormértékül fogad­tatott, s valóban nehéz feladatnak látszik a mostani szétágazó elemekkel Zágrábban célhoz jutni, az or­­szággyűlés feloszlatása s új választások elrendelése nélkül. Egy újabb királyi rescriptum azonban tán e heroikus rendszabály nélkül is fordíthatna a dolgon, ha az a zágrábi gyűlést komolyan figyelmeztetné, miszerint a korona integritása, azon ér­telemben, mint az 48-ig létezett, vitatkozás tárgya sem lehet; csupán az most a kérdés, minő kifogá­saik vannak az 1848-diki III. törvénycikk ellen, s minő javaslatot szándékoznak a korona s a magyar országgyűlés elé terjeszteni Horvátország ősi törvé­nyes autonómiájának biztosítása végett, jól meg­fontolván, hogy az osztó igazság szerint, minden au­­tonomikus tartomány saját zsebéből kénytelen auto­nómiájának költségeit viselni. Horvátország ezen speciális autonómiája s to­vábbi belső szervezése oly önálló hosszú tárgya­lást kíván, hogy a miatt sem az államjogi differenci­­ák elintézését, sem a koronázást elhalasztani nem lehet. D E végre tehát legcélszerűbb lenne, hogy addig is, míg a Horvátország jövő autonomikus szer­vezésére vonatkozó tárgyalások célhoz vezetnének, — a zágrábi gyűlés, a még mindig érvényesen fen­­álló közjogi alaptörvények értelmében, kebelé­ből a magyar országgyűlésre követeket válasszon és küldjön, kik ott az államjogi kérdések, nevezetesen a közös ügyek körüli vitában s megállapodásokban, valamint a koronázási hitlevél készítésében, s egyéb közös törvények hozatalában jogaikhoz képest részt vegyenek. Ez lenne szerintem a legegyszerűbb megoldása, vagy legalább sikeres initiációja a horvát kér­désnek. Mi az erdélyi dolgokat illeti, az ottani or­­szággyűlés szervezeténél fogva a lehetőség szempont­jából Z­e­y­k indítványa, vagy­is a merev uniónak elfogadása felett, itt senkit sem lephetett meg a majori­tás,­­ de a­mennyire ismeretem terjed, mondhatom, hogy az a d­ö­n­t­ő körökben, és­pedig a m­a­­g­y­a­r kérdés iránt kedvezően hangolt kö­rökben is m­é­­­y, és éppen nem titkolt kedve­zőtlen benyomást tett. Azt várták itt, hogy az erdélyi magyar urak nem fogják a bonyodalmakat szaporítni, hanem te­kintetbe véve Erdély nemzetiségi viszonyait, az unió törvénycikk revisiójába fognak bocsátkozni, s meg­elégednek önkényt az unió oly mértékével­, melyben azelőtt Horvátország állott az anyaországhoz. Ezt további viszálkodások nélkül, s a szászok és románok megnyugtatásával keresztül lehetett vol­na vinni, s igy az erdélyi belső autonómia rendezése egyelőre bizottmányilag előkészíttetvén, az ország­gyűlés azonnal küldhetett volna kebeléből követeket Pestre, kik az államjogi kérdések eldöntésében s a koronázási előzményekben részt vettek volna. Ezen az úton egyszersmind megkíméltetnék Magyarország azon veszélyes mozgalmaktól, melye­ket szükségkép előidézne az erdélyi románok és szá­szok nemzetiségi postulátumainak tárgyalása Pesten, hasonló követelésekre ösztönözvén a szerbeket, tóto­kat, rutheneket és horvátokat, úgy hogy a merev unió eszméjét ugyanazon nemzetiségi feldarabolás rémjei kisérnék saját ügyetlen politikánk miatt, — a melyektől annyi okunk volt 17 év óta ellenségeink részéről irtózni. Valóban úgy látszik, — Zeyk indítványának ellenzői Bécsben messzebb látó barátaink, mint a merev és feltétlen unióért élőhaló testvéreink. ERDÉLYI ÜGYEK. Kolozsvár, dec. 6. A mai ülésben elhatá­roztatott, hogy az Ő Felségéhez intézendő feliratban a jogfolytonosság visszállításáért köszönő mondassák, és kijelentessék, hogy az unió-cikk töké­­letes törvény, melynek revisiója csak Pesten lehet­­séges. Ő Felsége felkéretik az erdélyi képvi­selők Pestre leendő egybehivásra. Bömd­es feltétele a szász nemzet jogainak fentartása vonatkozólag a feliratba felvétetik. A szászok és románok külön vé­leményt jelentenek be. (P. C.) Kolozsvár, dec. 4. A mai ülés nem minden figyelemre méltó moz­zanat nélkül folyt le. Tudva van, hogy Gull képvi­selő tegnap beszédje hevében egész azon állításig ragadtatott, miszerint 1848-ban száz meg száz zász­lóval, melyeken „halálos fenyegetések“ voltak olvas­hatók, nyomás gyakoroltatott a szász képviselőkre, kik különben az unió-törvényt nem fogadták volna el. Ma a gubernium alelnöke Groisz, ki 1848 ban Kolozsvár polgármestere volt, e vádat visszautasitan­dó vala, azonban Gull szükségesnek látta módosítani tegnapi kifejezéseit. Ily körülmények közt Groisz nyi­latkozata elmaradt. Erre Sterka Sulutiu érsek hosz­­szabb beszédet tartott, melyben elősorolja a románok azon kérelmeinek eredményeit, melyeket azok az 1744, 1791, és 1848 iki országgyűlésekhez intéztek. Szónok a békés megoldás feltételéül azt állítja fel, hogy a románok negyedik nemzet gyanánt ismertessenek el, miután e kívánat te­l­jesítése nélkül a román nemzet semminemű államcse­­lekvényhez nem adhatja beleegyezését. Sulutiu érsek egyébiránt egy pótindítványt terjeszt elő, mely­nek értelme oda megy ki, hogy ha Erdély a pesti országgyűlésre meghivatnék, ez az 1863/4. szebeni választási törvény alapján történjék, miután az 1848- diki választási törvény és a 8 frányi census mellett a románokat nem eléggé hiszi képviselve. Egyébiránt a gyűlés ma ismét azon nyugodt jellemet ölte fel, mely annyira díszére válik a komoly férfiaknak. A magyarok közül báró Kemény Domokos kor­mányszéki tanácsoson kivül, ki e minőségében a je­lenlegi kormány eljárását védi, még G­a­a­l János, gróf Teleki Domokos, M­i­k­ó Mihály és S­i­­m­o­n Elek, Erdély legkiválóbb tehetségeinek egyi­ke beszéltek. M­a­n­g­e­r is szólt és variálta az utóbbi ülésben mondott beszédét. Alig 33 szónok van beírva. (G. C.) A f. hó negyedikén tartott or­szágos ülésben elmondott besz­ér­dek közül érdekesnek tartjuk praeferenter a következők köz­lését. Bömb­es: Kegyelmes úr! Magas ország­gyűlés ! Bátor vagyok a szász követek minoritásának nevében fellépni. Ha egy nép több százados, örökölt és megkedvelt alkotmányos viszonyok közül kilé­pendő s egészen új alkotmányos állapotok közé készül elhelyezkedni, nem lehet csodálni, hogyha ezt a lépést némi aggodalmak közt teszi. Ha tehát a szász nemzet azon pillanatban, midőn a kir. javasa­lat áll előtte s a Magyarországgali egyesülésről van szó, szintén ezen aggodalom által van meglepve, nem hiszem, hogy ennek valaki, s különösen a t. KK. és RR. (Mitstände) rész magyarázatot adnának. Küldőim, ti kiknek az unió iránti érzületét én telje­sen osztom (éljen!), ők pártolják a magyar király­sággal! egyesülést, pártolják a szent István koronája országaivali uniót, mivel ők az 1848-ks I. t. cikket Erdélynek Magyarországgali egyesüléséről törvény­­nek tartják, s mert annak végrehajtását szükség­nek és az igazságszolgáltatás adtusának tekintik (helyes!) mivel ezáltal a magyarországi országgyű­lés kivánt kiegészítését elősegíteni s ez által a fen­­forgó nagy kérdés revisiojánál közreműködni, a Lajthán inneni és túli országok közti alkotmány-vi­szály kiegyenlítését elősegitni kívánják, s mivel Magyarország szabadelvű törvényei s a nemes test­véries magyar nemzet megszeghetlen, századokon át tanúsított alkotmány hűségében — e nemzetet mint Magyarország fönemzetét tekintve — az­ok a (szász) jogaik és szabadságaik oltalmát feltalálhatni vélik ; (helyes!) küldőim mindazonálta­l’a maguk s a szász föld (Land) megnyugtatása végett óhajtanák, hogy némi biztosítékot nyerjenek a magyar királyoktól hét század előtt nyert s azóta oly sok magyar király által megerősített jogaik és szabadságaikra nézve.Mint nemzetem igaz fia, kötelességemnek ismerem, ezen biztosítékok megnyerésére törekedni. De mint hő tisz­telője az alkotmányszerű jognak, melynek képviselé­­séért nekem egyszer másszor már némely küzdelme­ket kell­ kiállanom, bevallom, hogy ezen országgyű­lés ily biztosítékok megadására nem illetékes, be kell vallanom, hogy e biztosítékok nyújtására csak a ma­gyarországi közös országgyűlés lehet hivatott és ille­tékes (helyes!). A magas KK. és RR. a­mint az eddi­­gi tárgyalások folyamából következtethetem, felirat.

Next