Pesti Műsor, 1982. május (31. évfolyam, 18-21. szám)
1982-05-19 / 20. szám
Tingli-tangli módon viszont nincs értelme verselni — a régi nagyoknak is mindig komoly, értékes mondanivalójuk volt és van. Allan Ginsberg, Ceroagl, a rock and roll, James Dean, Marlon Brando, vagy József Attila — szélsőséges társítások, de mindnyájan táplálták a meditatív, úgynevezett szubkultúrát, amelyből kivirágzott a nagyszerű Rex, s a Syrius is. Mi is ezen nőttünk fel. Ginsberg-vers mostani lemezünkön is van, a Halálapa blues, József Attilától pedig A hetedik című verset zenésítettük meg. Az első Hobo-album zeneileg jócskán elmarasztalható, kapott is korholást bőven. — Nekem is sok fenntartásom van vele szemben, nem az anyagot illetően, hanem ahogyan megcsináltuk. Főként én. Most három hónapig dolgoztunk az Omega-stúdióban a felvételeken. Volt bőven lehetőség újrajátszásra, s Kóbor János és Nemes László tudták, „hogy kell bánni” az én hangommal, így föl tudtam szabadulni. Presser Gábor, Tátrai Tibor és Páka Egon zenei irányítókészsége volt a másik nagy mozgósító erőm. Egyébként elhatároztuk, hogy a HBB ezentúl csak koncertlemezt készít majd. Elsőként a Mindennek vége című öszszeállításunkat szemeltük ki erre. Fábián Tibor Vincze Viktória és a Flört Viktória nemrég jött haza Amerikából, egy nem túl sikeres házasságot hagyva maga mögött, s tarsolyában a dilemmával: vajon miként kezdje újra énekes-pályáját. Beszélgettünk, mit kéne, hogy kéne. Egy biztosnak látszott: mindenképp tiszta lapot kell nyitni. Az ötletek fölvillanyozták, s hamar cselekvésre szánta el magát. Az elmúlt héten már új zenésztársaival látogatott be szerkesztőségünkbe, két fiatalemberrel, Pacsó Pállal és Karakas Gézával. Mindhárman gitároznak, énekelnek, s a zenét, szöveget is maguk írják. Pikáns vállalkozás, pikáns a nevük is: Flört. Ambiciózus terveikről beszéltek, feszesebb, keményebb alapokra épülő könnyed, szellős énekről, több szólamú vokálról. Úgy tervezik, hogy koncerteken az alap fél playbackről szól majd, amelyen Viktória öccse, Tamás kezelné a dobokat, s további vendégmuzsikusok erősítenék a soundot. Elsődleges törekvésük a tiszta, plasztikus megszólalás. Eddig tizennégy dallal készültek el, most a trió „fazonra igazított” koreográfiáját tökéletesítik. ízelítőül kazettán bemutatták két házi felvételüket. Mint kiderült, elképzeléseikből máris sok mindent sikerült megvalósítani: dinamizmust, kontrasztokat és precíz kórust, kellemes összhatásban. Április utolsó napján debütáltak, s a tervek szerint hamarosan az Egymillió fontos hangjegyben és a Pulzusban folytatódik a „Flört” FT PMEEJ „Flört” — új utakon