Pesti Műsor, 1982. július (31. évfolyam, 27-30. szám)

1982-07-21 / 29. szám

Leila Sorell jelenti Hollywoodból Hish­stal­­ess A magyar közönség most találkozhat első ízben azzal a fiatal amerikai szí­nésszel, aki viharos gyorsasággal tört az utóbbi három évben az élre, s vált az if­jú amerikai sztárok közül a legnépsze­rűbbé. Most a Mennyei napok című film­je­­pereg Budapesten, de hírnevét nem ez a Terrence Malick rendezte produkció alapozta meg, hanem az 1979-ben készült Jenkik, amely a második világháború idején Angliában tartózkodó amerikai katonák életéről szól, középpontjában egy szenvedélyes, végzetes szerelemmel. John Schlesinger, az Éjféli cowboy, a Távol a zajló világtól és más nagy sikert! filmek rendezője egy apró epizódban figyelt fel Richard Cere­re, aki eredetileg sokkal ko­molyabb pályára készült, filozófus szere­tett volna lenni. A massachusettes-i egye­temen kezdte meg tanulmányait, de any­­nyira vonzották a műkedvelő előadások, hogy két év múlva már rendszeresen fellé­pett a Provincetown Playhouse nyári pro­dukcióiban. 1971-ben Gere úgy döntött, hogy felhagy tanulmányaival és New Yorkba utazott, ahol a Soon című rockoperában­ működött közre nem előadóként, hanem muzsikusként. Sok­sok off-Broadway előadás, vidéki tur­né következett ezután, míg végül is 1973-ban Danny Zuko szerepét meg­kaphatta a híres Grease broadwayi bemutatóján. Ezután Londonban vendég­szerepelt ugyanebben a darabban, majd egy Christopher Sly-dráma férfifőszerepe következett. A színház továbbra is sokkal több feladatot ígért számára, mint a film vagy a televízió. Angliai, amerikai társu­latokkal fellépett többek között a Vol­­pone, A három nővér, a Rosencrantz és Guildenstein halott, a Szentivánéji álom­­ előadásain. A nagy felfedezést Sam She­pard Killer’s Head című színműve hozta meg számára, amelyben egy halálraítélt fiatalembert kellett megformálnia. Richard Brooks, ez a sok műfajú, az előítéleteknek fittyet hányó, kitűnő ren­dező volt az, aki a Mr. Goodbarra várva című produkciójához szerződtette az ak­kor ugyancsak még névtelen Diane Kea­ton partnereként. A század első évtize­deiben játszódó Mennyei napok nem volt különösebb siker, de Richard Gere nevét minden kritika kiemelte és ez jelentősen hozzájárult népszerűsége megteremtésé­hez. A nagy kasszasiker a Terrence Ma­­lick-művel egy időben forgatott Vértest­vérek volt, amely hetekig szerepelt a fil­mes listák élén, s amely egy bevándorló olasz család tragédiáját dolgozta fel Ro­bert Mulligan rendezésében. Gere ebben egy tizenkilenc éves ifjú lázadót játszott, aki hatalmas dühvel fordul szembe az ön­pusztító apával. Legutóbb Paul Schrader, a híres, hír­hedt Taxisofőr és a Hardcore rendezője szerződtette, aki vele játszatta el Az ame­rikai gigolo című produkciójának főszere­pét. És ez már a beérkezés. A gyilkosság­gal gyanúsított selyemfiú, Julian Kay alakját újszerűen, minden közönségesség­től mentesen, izgalmasan formálta meg. A most harmincéves filmsztárnak nin­csenek különleges hobbijai, nem szeret az újságok pletykarovataiban tündökölni, véleménye szerint a színész munkájával, alakításaival kell, hogy felhívja magára a figyelmet. Csak ennek van értelme. És ebben bizonyára sokan egyetértenek Ri­chard Gerevel. Richard Gere dedikációja lapunk olvasói szá­­mára

Next