Pesti Műsor, 1982. szeptember (31. évfolyam, 35-39. szám)
1982-09-08 / 36. szám
— Tavasz végén Frankfurtban jártam — magyarázza Judit —, ahol Frank Farian stúdiójában készítettem lemezt. A stúdiómunkák után Münchenbe utaztam. A szállodába igyekezve, a nagy sietségben a taxiban felejtettem a frissen elkészült mintalemezt. Vagy öt hét telt el ezután, már rég elfelejtkeztem erről az epizódról, amikor is telefont kaptam itthoni lakásomon. Egy bizonyos Bob Lanky jelentkezett az egyesült államokbeli New Yorkból, aki elmondta, hogy megtalálta lemezemet a kocsiban, s annyira megtetszett neki, hogy az EMIL Electrola cégen keresztül kinyomozta hollétemet, s most azért hív, mert szeretne számomra dalokat komponálni. Kicsit elképedtem, de közöltem vele, hogy ennek nincs különösebb akadálya, azonban visszahívást kértem. Ezek után első utam Bálint Péterhez, a Pepita-márka szerkesztőjéhez vezetett, kérdezvén, hogy ilyenkor mi a helyzet? — Másnap már én is ott voltam az újabb hívásnál — veszi át a szót Bálint Péter. — Lanky elmondta, hogy ő tulajdonképp dalszerző és máris küldené a kazettát Jutkának. Két hét múlva meg is érkezett a demo-fölvétel, legnagyobb meglepetésünkre — hisz Lanky angolul beszélt — tökéletes magyarsággal megfogalmazott szövegmelléklettel. Legközelebbi telefonváltásunknál próbáltuk kifaggatni, hogyan lehetséges ez, de ő kérte, hadd maradjon ez az ő titka. A hangszerelést azonban ránk bízta. Ez eléggé rejtélyes, de ha már így van, mi is tovább fokozzuk. A zenei alapokat a Fregoli név alatt tömörülő társaság játssza föl, de hogy e zenekar kikből áll, azt mi sem áruljuk el. — Azért annyit mégis mondjunk el előlegként, hogy a lemezre hazai szerzők is dolgoztak. — Igen — mondja újra Judit —, Lerch István és Demjén Ferenc, valamint Várkonyi Mátyás kompozíciói is hallhatók majd a korongon. A lemez várhatóan októberre jelenik meg, s ellentétben megelőző albumommal, ebből tévéshow is készül, mégpedig újból Csenterics Ágnes rendezésében. Nem lesz könnyű lecke ezeket az újszerű hangokat képileg megfogalmazni, de én imádom az ilyen igazi feladatokat. — Egészen szokatlan énekmodort hallhatunk majd tőled az új lemezen, sokkal élénkebb, mondhatni szemtelenebb, sőt pimaszkodóbb felfogást. — Annyira tetszik a zeneanyag és annyira igyekeztem előadni, nekiereszteni a hangomat, hogy többször beleszédültem. Azt hiszem sikerült egy 1982-re jellemző hanghordozást találnom. Remélem, tetszeni fog a közönségnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy megtagadnám eddigi lemezeimet: azok az akkori évjáratot jellemezték, pontosan illettek akkori énemhez, s ahhoz, amit akkor el akartam mondani. Közülük is leginkább az első, talán azért is fogyott abból a legtöbb. Bízom benne, hogy a Kihajolni veszélyes ezt az első lemezt körözi majd le. Fábián Tibor SZŰCS JUDIT STÚDIÓBAN A REJTÉLYEK ALBUMA Hallgatjuk a munkakazettát, amelyen az egyelőre csak ideiglenesen összejátszott új nagylemez zeneanyaga szerepel. Mellettem Szűcs Judit ül, aki jegyzi majd a Kihajolni veszélyes című albumot. Fürkészve lesi, mit szólok hozzá. Jó oka van e kíváncsiságra, hiszen egészen meglepő újdonságokkal ,,szembesít”. A várakozással ellentétben sodró lendületű, feszes dinamikájú dalok sorakoznak (csupán néhány lírai melódia enged „pihenőt”), de ami még váratlanabb, az Judit szenvedélyes, szinte eufórikus éneke. Lobogó hevültség hatja át sóhajait, a különös, érzéki elcsuklásokat, s a szinte sikolyba átcsapó fölkiáltásokat. A rendhagyóan építkező dallamok izgalmát ez a kitörő lelkesültség tetézi. Mint megtudom, az Omega-stúdióban készülő album túlnyomó részét egy nálunk eleddig ismeretlen szerző Bob Lanky komponálta. I 1 ( I 37 )