Pesti Műsor, 1982. szeptember (31. évfolyam, 35-39. szám)

1982-09-08 / 36. szám

— Tavasz végén Frank­furtban jártam — magya­rázza Judit —, ahol Frank Farian stúdiójában készí­tettem lemezt. A stúdió­munkák után Münchenbe utaztam. A szállodába igye­kezve, a nagy sietségben a taxiban felejtettem a fris­sen elkészült mintalemezt. Vagy öt hét telt el ezután, már rég elfelejtkeztem er­ről az epizódról, amikor is telefont kaptam itthoni la­kásomon. Egy bizonyos Bob Lanky jelentkezett az egye­sült államokbeli New Yorkból, aki elmondta, hogy megtalálta lemezemet a kocsiban, s annyira meg­tetszett neki, hogy az EMIL Electrola cégen ke­resztül kinyomozta holléte­met, s most azért hív, mert szeretne számomra dalokat komponálni. Kicsit elké­pedtem, de közöltem vele, hogy ennek nincs különö­sebb akadálya, azonban visszahívást kértem. Ezek után első utam Bálint Pé­terhez, a Pepita-márka szerkesztőjéhez vezetett, kérdezvén, hogy ilyenkor mi a helyzet? — Másnap már én is ott voltam az újabb hívásnál — veszi át a szót Bálint Péter. — Lanky elmondta, hogy ő tulajdonképp dal­szerző és máris küldené a kazettát Jutkának. Két hét múlva meg is érkezett a demo-fölvétel, legnagyobb meglepetésünkre — hisz Lanky angolul beszélt — tökéletes magyarsággal megfogalmazott szövegmel­léklettel. Legközelebbi tele­fonváltásunknál próbáltuk kifaggatni, hogyan lehetsé­ges ez, de ő kérte, hadd maradjon ez az ő titka. A hangszerelést azonban ránk bízta. Ez eléggé rejtélyes, de ha már így van, mi is tovább fokozzuk. A zenei alapokat a Fregoli név alatt tömörülő társaság játssza föl, de hogy e zene­kar kikből áll, azt mi sem áruljuk el. — Azért annyit mégis mondjunk el előlegként, hogy a lemezre hazai szerzők is dolgoztak. — Igen — mondja újra Judit —, Lerch István és Dem­jén Ferenc, valamint Várkonyi Mátyás kompozí­ciói is hallhatók majd a korongon. A lemez várha­tóan októberre jelenik meg, s ellentétben megelőző al­bumommal, ebből tévé­­show is készül, mégpedig újból Csenterics Ágnes ren­dezésében. Nem lesz könnyű lecke ezeket az újszerű hangokat képileg megfogal­mazni, de én imádom az ilyen igazi feladatokat. — Egészen szokatlan ének­modort hallhatunk majd tő­led az új lemezen, sokkal élénkebb, mondhatni szemte­lenebb, sőt pimaszkodóbb fel­fogást. — Annyira tetszik a ze­neanyag és annyira igye­keztem előadni, nekieresz­teni a hangomat, hogy többször beleszédültem. Azt hiszem sikerült egy 1982-re jellemző hanghordozást ta­lálnom. Remélem, tetszeni fog a közönségnek. Ez per­sze nem azt jelenti, hogy megtagadnám eddigi leme­zeimet: azok az­ akkori év­járatot jellemezték, ponto­san illettek akkori énem­hez, s ahhoz, amit akkor el akartam mondani. Kö­zülük is leginkább az első, talán azért is fogyott abból a legtöbb. Bízom benne, hogy a Kihajolni veszé­­lyes ezt az első lemezt kö­rözi majd le. Fábián Tibor SZŰCS JUDIT STÚDIÓBAN A REJTÉLYEK ALBUMA Hallgatjuk a munkakazettát, amelyen az egyelőre csak ideiglenesen összejátszott új nagylemez zeneanyaga szerepel. Mellettem Szűcs Judit ül, aki jegyzi majd a Ki­hajolni veszélyes című albumot. Fürkészve lesi, mit szólok hozzá. Jó oka van e kíváncsiságra, hiszen egészen meglepő újdonságokkal ,,szembesít”. A várakozással ellen­tétben sodró lendületű, feszes dinamikájú dalok sorakoz­nak (csupán néhány lírai melódia enged „pihenőt”), de ami még váratlanabb, az Judit szenvedélyes, szinte eufóri­kus éneke. Lobogó hevültség hatja át sóhajait, a különös, érzéki elcsuklásokat, s a szinte sikolyba átcsapó fölkiáltá­sokat. A rendhagyóan építkező dallamok izgalmát ez a ki­törő lelkesültség tetézi. Mint megtudom, az Omega-stúdió­­ban készülő album túlnyomó részét egy nálunk eleddig is­meretlen szerző Bob Lanky komponálta. I 1 ( I 37 )

Next