Pesti Műsor, 1983. június (32. évfolyam, 22-26. szám)

1983-06-01 / 22. szám

172TU7n SZÉP SZELÍD ÁRNIKA Lázár Ervin meséje a szeretetről, a bi­­zalmról szól, arra tanít, ha az ember na­gyon hisz, ha — a viszontagságokat, ke­serű perceket, és a bizonytalanságot is felvállalja a célért — akkor sikerül, valóra válik a vágyott valami. Az ő me­séjében két ember szerelme, két fiatal bizalma győz az ismeretlen gonosz ha­talom, a boszorkány varázsán. Szegény Dzsoni és Arnika története mese, mégsem kizárólag kiskorúak szóra­koztatására, okulására. Sólyom András mozija, Mertz Lóránd kamerája jóvoltá­ból a felnőtteknek is megnyugtató, szép történettel szolgál Lázár Ervin meséje. Árnikát a­­friss diplomás — pontosan június 18-tól azzá váló — Nyertes Zsuzsa alakítja. Szelíd szép királylány, türelmes, gyöngéd. Nem hisz a gonoszban, a va­rázslatban, nem hisz semmi rosszban, va­kon bízik szerelmében. Szegény Dzsoni­­ban. Elhisszük neki, hogy türelmes, hogy szeret, hogy királylány. A civil Árnika, vagyis Nyertes Zsu­zsa, nem emlékeztet a filmbélire. Vib­ráló, repked a haja, nem tudja hová tenni kezét-lábát, félig ül csak a széken, mint aki máris felpattanna. Csupa nyugtalan­ság, csupa vitalitás az egész lány. Lát­szatra harmadikos gimnazista, maximum érettségiző korú. Pedig valójában 25 éves. Olyan izgatott élete első interjújától, mintha vizsgáznia kellene önmagából. Kislányos lelkesedéssel emlékezik a for­gatásra. — Amikor próbafelvételre hívtak, saj­nos, nemigen ismertem Lázár Ervin írói világát. De amikor megkaptam a szere­pet, belevetettem magam húgaim mese­könyvtárába — 8 és 14 évesek a testvé­reim. Megpróbáltam behozni a mulasz­tást. Ez az első filmes munkám, de előtte már volt tévéfelvételem, az Oldott kévé­ben Matildot játszottam ... Persze, az Arnika más volt. Már csak azért is, mert tizenéves lány. A külsőm mindenesetre jó volt hozzá. Hogy mint színész, milyen vagyok benne? Ugye nem fogok meg­bukni?! Mindenki annyira segített! Én Tör­csik Marit azelőtt csak moziban, színházban láttam — nézőként. És most együtt dolgozhattam vele. Egyáltalán nem olyan mint a NAGY SZÍNÉSZNŐ. Na­gyon is emberi. Ő már régen elmehetett volna, készen volt a jeleneteivel, de csak azért, hogy segítsen, ott maradt, és taná­csokkal, a jelenlétével próbált jobb ala­kításra serkenteni. Amikor például az én arcomat látják a nézők, hogy valakihez beszélek, azt mindig úgy veszik fel, hogy a partner nincs ott. Törőcsik Mari beállt, hogy a pillantásával, a mosolyával hozzá­segítsen, hogy én valóban úgy mozdul­jak, mintha valakihez beszélnék. De Buj­­tor is ilyen volt! Ő az apám. Östör király a filmben. Mondhatom, nagyon jó apu­kám volt! Köszönöm nekik. — Ez a társaság, az alkotók jóindulata, a filmfőszerep önmagában is gazdagító, tanulságos élmény egy kezdő, induló szí­nésznek. Ez a film eljuttatott Vietnamba, életemben először láttam a tengert! De­cemberben, karácsony előtt néhány nap­pal forgattunk Távol-Keleten. Talán gye­rekes dolog, de én a repülőútnak is őszin­tén örültem. Addig soha nem repültem! Soroljam még? Számomra rengeteg él­ményt adott ez a filmezés! Akartam és remélem, hogy a nézőknek is juttat ebből valamit az elkészült film! Nyerges Mária Árnika (Nyertes Zsuzsa), Szegény Dzsoni (Puskás Tamás).

Next