Pesti Műsor, 1983. július (32. évfolyam, 27-30. szám)

1983-07-06 / 27. szám

s*3 vii. 1983. 27. SZÁM 6—13. Júliusra, augusztusra gazdag műsorválasztékot kínál országszerte a PMN­NYAI ’83 PROGRAM MAGAZIN! Különszámunkkal SZÍNES TÉVÉT, AUTÓ-­­ NYEREMÉNY-BETÉTKÖNYVET is nyerheti Tartalomjegyzék a 80. oldalon, ÉVAD UTÁN - ÉVAD ELŐTT Beszélgetés Malonyai Dezsővel Egy esztendővel ezelőtt a Nemzets­zínház igazgatójával, Malonyai Erezsv­­el az új vezetés elképzeléseiről, felada­tiról beszélgettünk. Mostani találkozá­sukkor már az évad tanulságairól és j­övőről kérdeztem. — Visszautalva korábbi beszélgeté­­sünkre, hogyan teljesült az a célkitűzés, hogy a Nemzeti Színház újra a nemzet színháza legyen? — Ez a célunk egyetlen évad alatt — teljeséggel — nem valósulhatott meg. Ezt nem is hittük. A nemzet színházává válni csak a magyar darabok segítségé­vel lehet. Ennek az alapjait lerakni — —­gy gondolom — mind a Nemzeti, mind pedig a Várszínházban sikerült. Vitatha­tó az, hogy a bemutatott művek színvo­nala, értéke, azonos-e azzal amit elvár­nak az új magyar drámától. De vitatkoz­ni csak azon lehet- ami már létre­jött. Nem létező darabról esztétizálni lehet, de az még nem alkotás. Magától értető­dő azonban, hogy minden bemutatott mű sorsa más, mint irodalmi léte. Az is két­ségtelen, hogy a kettő sokszor ütközik. De az biztos, hogy a nemzet színházává lenni csak úgy lehet, ha a bemutatott magyar darabokkal vitaalapot terem­tünk. — Úgy gondolom, adtak elég okot a vitára, elsősorban két mű kapcsán. Spi­­ró György Esti műsor és Moldova György Titkos záradék című alkotásait említe­ném. — A Spiró darabbal kapcsolatban csak ismételni tudom: szeretem a szerzőt és szeretem a darabot. Az, hogy a mű szín­padi élete nem teljesedett be, nem sike­rült, azt nem tagadom. De az ember nem tudja igazán megmondani miért szeret egy írást, vagy miért szeret egy előadást. Az erényei, vagy éppen a benne rejlő hi­bák miatt. Hangsúlyozni szeretném, hogy én Spiró Györggyel szívesen vállalok még ennél nagyobb kockázatot is. A to­vábbi sikerek ugyanis az esetleges si­kertelenség vállalásán is múlnak. Moldo­va György művével kapcsolatban azt mondom, hogy Itt nem csupán egy színházi előadás létrejöttéről volt szó, hanem egy írónak a megnyeréséről. Hogy művének mi az értéke és mi a hibája, azt mi is jól tudjuk. De másképpen kö­zelít a szerzőkhöz a színház és máskép­pen a kritika. A színházi vezetésnek az a dolga, hogy az írót megnyerje, ösztö­kélje az írásra, a kritikusoknak pedig ez a feladatuk, hogy bíráljanak. Ugye mi­lyen más-más megközelítés ez? — Különösen akkor, ha egy értékes da­rab sorsát a kritika nem biztos, hogy jó irányba befolyásolja. Gondolok itt konk­rétan Sárospataky István Szemfényvesz­tők című darabjára, amely — vélemé­nyem szerint — a rangos színházi előadá­sok sorába tartozik. ■' ~

Next