Pesti Műsor, 1983. július (32. évfolyam, 27-30. szám)
1983-07-06 / 27. szám
s*3 vii. 1983. 27. SZÁM 6—13. Júliusra, augusztusra gazdag műsorválasztékot kínál országszerte a PMNNYAI ’83 PROGRAM MAGAZIN! Különszámunkkal SZÍNES TÉVÉT, AUTÓ- NYEREMÉNY-BETÉTKÖNYVET is nyerheti Tartalomjegyzék a 80. oldalon, ÉVAD UTÁN - ÉVAD ELŐTT Beszélgetés Malonyai Dezsővel Egy esztendővel ezelőtt a Nemzetszínház igazgatójával, Malonyai Erezsvel az új vezetés elképzeléseiről, feladatiról beszélgettünk. Mostani találkozásukkor már az évad tanulságairól és jövőről kérdeztem. — Visszautalva korábbi beszélgetésünkre, hogyan teljesült az a célkitűzés, hogy a Nemzeti Színház újra a nemzet színháza legyen? — Ez a célunk egyetlen évad alatt — teljeséggel — nem valósulhatott meg. Ezt nem is hittük. A nemzet színházává válni csak a magyar darabok segítségével lehet. Ennek az alapjait lerakni — —gy gondolom — mind a Nemzeti, mind pedig a Várszínházban sikerült. Vitatható az, hogy a bemutatott művek színvonala, értéke, azonos-e azzal amit elvárnak az új magyar drámától. De vitatkozni csak azon lehet- ami már létrejött. Nem létező darabról esztétizálni lehet, de az még nem alkotás. Magától értetődő azonban, hogy minden bemutatott mű sorsa más, mint irodalmi léte. Az is kétségtelen, hogy a kettő sokszor ütközik. De az biztos, hogy a nemzet színházává lenni csak úgy lehet, ha a bemutatott magyar darabokkal vitaalapot teremtünk. — Úgy gondolom, adtak elég okot a vitára, elsősorban két mű kapcsán. Spiró György Esti műsor és Moldova György Titkos záradék című alkotásait említeném. — A Spiró darabbal kapcsolatban csak ismételni tudom: szeretem a szerzőt és szeretem a darabot. Az, hogy a mű színpadi élete nem teljesedett be, nem sikerült, azt nem tagadom. De az ember nem tudja igazán megmondani miért szeret egy írást, vagy miért szeret egy előadást. Az erényei, vagy éppen a benne rejlő hibák miatt. Hangsúlyozni szeretném, hogy én Spiró Györggyel szívesen vállalok még ennél nagyobb kockázatot is. A további sikerek ugyanis az esetleges sikertelenség vállalásán is múlnak. Moldova György művével kapcsolatban azt mondom, hogy Itt nem csupán egy színházi előadás létrejöttéről volt szó, hanem egy írónak a megnyeréséről. Hogy művének mi az értéke és mi a hibája, azt mi is jól tudjuk. De másképpen közelít a szerzőkhöz a színház és másképpen a kritika. A színházi vezetésnek az a dolga, hogy az írót megnyerje, ösztökélje az írásra, a kritikusoknak pedig ez a feladatuk, hogy bíráljanak. Ugye milyen más-más megközelítés ez? — Különösen akkor, ha egy értékes darab sorsát a kritika nem biztos, hogy jó irányba befolyásolja. Gondolok itt konkrétan Sárospataky István Szemfényvesztők című darabjára, amely — véleményem szerint — a rangos színházi előadások sorába tartozik. ■' ~